A Sassuolo vendégjátéka ideális felhozó-mérkőzésnek ígérkezett, hiszen kicsit tarthattunk attól, hogy a srácok nem lesznek elég lelkesek a szándékos Bajnokok Ligája kiesés után. Hiszen ki ne tudná, hogy szándékosan estünk ki! Nagy mókamester ez a Conte, tisztára úgy tűnt, hogy tovább akarunk jutni, de hülyék lennénk, ha hazai pályán játszhatunk EL döntőt.Mindenesetre frissen feljutott ellenfelünk pont azt a szerepet tudta betölteni, mint egy menő bokszoló esetében a felhozó bunyók – minden egyes bevitt pofonunk kicsit növeli az egónkat, magunkba vetett hitünket, feledteti a korábbi sérelmeinket, és miután visszafogottan örömködünk vérbe fagyott teste felett, egy kicsit azért mégiscsak lelkesebben megyünk tovább a megkezdett úton.

A 4-0-ás végeredmény magáért beszél. Lehetett volna 100-0 is, de a második félidőben kicsit visszavettünk, amit De Ceglie és Padoin behozása valamint Tevez lecserélése is jelzett. És ha már Tevez: a statisztikák és a mutatott teljesítmény alapján kerek tízes lett az értékelése, nézzük, miért: rúgott 3 gólt, adott egy asszisztot. Összesen 7 lövése volt, amiből 5 el is találta a kaput (3 bele is ment). Szétszórt 4 kulcspasszt, és az egész meccset tekintve 88%-os hatékonysággal passzolt. Ez utóbbi szám magasnak tűnik, pedig a csapat teljesítményéhez mérve csak a középmezőnybe illik… Pogba a kilencven perc alatt közel 97%-os pontossággal nyomatta a zsugát (tehát 64 passzából csak kettőt rontott), zseniális. Chiello volt a passzmester, ő jegyzi a legtöbb és a legtöbb sikeres passzt is, de ugye ezek nagy része az volt, hogy az első szembejövőnek odagurította.

A kezdőcsapat tagjai közül gyakorlatilag nem tudunk gyenge teljesítményt említeni. Peluso egy last man tackle büszke tulajdonosa lehetett gólja mellett, lecserélése vélhetően nem a mutatott játéknak, hanem inkább De Cegliének szólt, aki megpróbálhatta megszokni a szaladgálás, és a labdajátékok hangulatát – egyébként a neki jutott fél órában pontosan egy nagy zérót mutatott. Ahogy Padoin is bizonyította, hogy helye van a kispadon – 20 perc alatt sikerült ötöt passzolnia, tíz próbálkozásból.

Szenteljünk külön bekezdést Asamoah-nak. Állítani merem, hogy ha Peluso és De Ceglie rendes csapatok ellen is bevethető formát mutatna, akkor ez a felállás jobb volna, mint amikor Asa áll a szélen, beljebb pedig Marchisio csinálná a semmit. Kwadwo rendre kihúzódott Pelusnak segíteni, középen pedig magabiztosan, jól tette a dolgát. 4 szerelésével csak eggyel van elmaradva Vidaltól védekezésben, ugyanannyit passzolt mint Pogba, és csak egy kicsivel pontatlanabbul, emellett neki volt a legtöbb sikeres megindulása és ellene szabálytalankodtak a legtöbbször. Kis híján a gól is összejött neki, nagyon sajnálom, hogy végül nem talált be. Amondó vagyok, hogy bebizonyította, Marchisiónak a középpályán Pogba mellett ő maga is simán kihívója. Mindenki vonja le a tanulságot – a játékosok eladását és az igazolások célját illetően.

A magabiztos győzelem ellenére azért meglepően sokat engedtünk a vendégeknek, szám szerint 12 lövésig jutottak, sokallom.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a lényegesen jobb egyéni képességeknek köszönhetően sokszor és könnyedén kerülhettünk gólhelyzetbe, a fejvesztve szaladgáló Sassuolo játékosok könnyen átlátható útvesztőjében. A vendégek arra is képtelenek voltak, hogy a saját térfelük kaputól távolabbi részein rugdossák fel játékosainkat, így sok veszélyes szabadrúgást is elvégezhettünk.

Sajnálatos, hogy Tevez sikeres befejezései nem a Bajnokok Ligájában eredményeztek gólokat, viszont annak fényében, hogy szándékosan estünk ki, ez nem meglepő.

Nem nagyon szoktam ilyet írni, mert én általában máshogy gondolom, de ez a meccs az a fajta volt, amin ha Llorente helyett Del Piero játszik, akkor rúgunk még 4-et. Azaz nem a meccs volt az a fajta, hanem az ellenfél.