Hiánypótlás: scudettópajzs, kupadöntő, Buffon

Annyit már most elárulhatok, hogy készen van egy közös poszt, amelyben a bajnokságot értékeljük, de három, nem elhanyagolható fontosságú dolog is történt az elmúlt pár napban, amikkel kapcsolatban mély hallgatásba burkolózott Bianka néni. Ezt orvosoljuk legott.

A három, fontosságát tekintve még Darti kutyavásárlásánál, illetve Dina kétes ukrajnai üzleteit is megelőzik. Az első, hogy bajnokok lettünk. A második, hogy kupagyőztesek. A harmadik, hogy a futballtörténelem legjobb kapusa bejelentette, elhagyja a Hatalmas Juventust.

Scudettópajzs!

A bajnoki címről nehéz újat mondani. Megnyertük a gyépésharcot, és félreértés ne essék, tudunk örülni neki, hiszen talán Conte első évét leszámítva egyszer sem volt olyan közel az ellenség, mint idén. Tekintsünk el az okok felsorolásától, a lényeg az, hogy a tabella nem hazudik: Olaszország a lábaink előtt hever. Megint nem tudtak megverni, pedig volt bajunk bőven menet közben.  Az annyi, mint hét zsinórban, a történelmi rekordot tovább nyújtjuk, és ha csak a számokat nézzük, tényleg hibátlannak tűnik a szezon. Sok pont, sok rúgott, kevés kapott gól, rengeteg győzelem, kevés vereség, elfogadható számú (és főleg: lényegtelennek bizonyuló) döntetlen.

Az egyetlen, ami ha úgy nézem, kellemetlen, ha meg úgy, akkor figyelmeztető, a korábban bevehetetlen erődnek számító Groupama Arénában mutatott, igencsak vérszegény teljesítmény. Nem tudtuk megverni az Izét (ott egyébként jól játszottunk), egyenesen kikaptunk a Napolitól és a Laziótól, a BL-ben a fontos meccseken pedig a Barca (0-0), a Spurs (2-2) és a Real Madrid (0-3) ellen sem tudtunk nyerni.

Az eredeményességen ez azért nem látszott, mert az Izét, a Laziót és a Napolit idegenben raktuk el, sőt nyertünk Spursben és Madridban is, úgyhogy ezzel tényleg csak azt akartuk mondani, hogy a hazai teljesítmény miatt volt szoros a Serie A, és nem jutottunk még nagyobb bravúr közelébe a BL-ben.

A játékosok, az edzői stáb, illetve a szezon egészének értékelése majd a közös posztban lesz olvasható – ez, ha és amennyiben időben érkeznek az utalások, jövő héten kerül élesítésre –  most szögezzük le a tényt: miénk a scudettópajzs.

A kukadöntő

Persze, az Izét utálom a legjobban, de nekem valahogy mindig a Milan elleni meccsek a csúcsrangadók. Nemtom megmagyarázni, lehet, azért van, mert öreg vagyok, és még láttam jó Milant.

Na, ez nem az, de mit sem számítanak a körülmények, amikor kardélre lehet hányni őket egy kupadöntőben! A Juve az utóbbi hetekben látottnál lényegesen jobban játszott, de azért azt túlzás lenne állítani, hogy brillírozott, még ha az eredményből ez is következik. A 4-0-hoz kellett Donnasumma bénázása, de ezt már nem jegyzik fel a történelemkönyvek. Azt viszont igen, hogy zsinórban negyedszer, ezúttal kapott gól nélkül húztuk be a kupasorozatot, ami akkor is nagy szó, ha nem volt a legnehezebb utunk az idei Coppa Italián.

Buffon

Comingout: én mindig többre tartottam Buffon Torinóban maradását 2006-ban, mint Del Pieróét. Nem elvéve az ő tettének jelentőségét, Alex 32 évesen már kifele ment, ahogy a még idősebb Nedved is. Buffon viszont még csak 28 éves volt, és aláírt előszerződése volt a Milannal. Ő tényleg csak azért nem ment el, mert nem akarta magára hagyni a megalázottan alászálló Juventust.

Ha az utóbbi időben kicsit komikus is volt ez a rengeteg ölelkezés, sőt néha az is bebizonyosodott, hogy még Superman is öregszik, azért egyetlen pillanatra se felejtsük el annak a jelentőségét, hogy jövőre már nem Gigi Buffon védi a kapunkat. Nekünk, Juve-szurkolóknak teljesen új érzés, hogy kapuskérdés van (amúgy talán nincs, de ha lenne, az tök új lenne, és akár lehetne is). Buffonok márpedig nem nőnek minden fán, így szinte teljesen mindegy, ki áll a kapunkban, jövőre ezen a poszton gyengül a csapat, hiszen a világ legjobbja hagyja el a nyáron.

Jó néhány éve tettem egy megfigyelést magamon. Azt vettem észre, hogy (bármilyen meccsen, bárki ellen), ha az ellenfél egyik játékosa 25 méteren kívülről lövéssel próbálkozott, már előre sem dőltem. Egy idő után mindig az jutott eszembe, hogy milyen nyomorult érzés úgy ellőni egy labdát, hogy közben tudod, ha nem bombaerős és hajszálpontos, akkor Gigi úgyis kivédi.

Nekem nemcsak a jelenlegi, de már a Conte-féle csapatban is Buffon volt a Juventus. Ezért most nem csak azért vagyok szomorú, mert jövőre már nem lesz, hanem azért is, mert fogalmam sincs, ki lesz a Juventus jövőre. Giorgio, nyilván, de már ő sem sokáig.

Buffon 17 éve egy olyan korszakot ölel fel, amiben minden volt. BL-döntők, világbajnoki cím, Eb-döntő, bajnoki címek, kupagyőzelmek, Serie B, duplahetedik szezonok. Óriási győzelmek és megalázó pofonok. Végigcsinálta velünk az újkori történelmet, és kiállt minden a próbát. Egy ikonikus figura hagyott el minket.

(Ha folytatja, csak egyetlen dolgot tehet, amivel nem rombol egy kicsit sem a szobrán: ha visszamegy a – napokban frissen visszajutott – Parmába. Ha viszont elmegy a PSG-be, akkor mindenki megnyugodhat, mert jövőre BL-döntőt játszunk. A PSG ellen. És nem mi nyerünk.)

 

Berlinbe mentek, vb-t nyertek

Ma tíz éve, hogy az olaszok tizenegyesrúgásokkal megnyerték a világbajnokságot a franciák ellen. Alapból nem biztos, hogy kellene, hogy ez érdekeljen minket, de ez a győzelem, sőt az egész döntő nagy nap volt a Juventus számára is. A berlini fináléban ugyanis 8 Juve játékos lépett pályára: az olaszoknál Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Camoranesi és Del Piero, míg a franciáknál Thuram, Vieira és Trezeguet. Sőt, ha tovább megyünk, akkor több olyan játékost is találunk, aki vagy korábban, vagy a vb-t követően játszott a Juvéban. Mi lett a berlini hősökkel, és kik azok, akik a két csapatból játszottak a Juventusban?

Italy-v-France-World-Cup-Final-2006 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mit adott nekünk a calciopoli?

10 éve zajlott a Juventus történetének egyik, ha nem a legrosszabb időszaka. Azóta rengeteget írtunk mi is az eseményekről, agyaltunk azon, hogy mi lett volna a calciopoli nélkül, hol tartanánk, valóban leigazoltuk volna mondjuk C. Ronaldót vagy Gerrardot? Vajon Capello végre képes lett volna a nemzetközi porondon is a csapattal? Azt is tudjuk, hogy az igazságszolgáltatásból valahogy lemaradt az “i” akkoriban. De most nem erről lesz szó. Azt nézzük meg, hogy a sok negatívum mellett melyek voltak azok a pozitív események, amelyek a calciopoli nélkül valószínűleg nem, vagy nem így történtek volna meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jövőre majd örömkönnyek lesznek

A szívünk szakadt bele, amikor Barza nyilatkozatát és könnyeit láttuk a németek elleni kiesés után. Az olaszok mostani védelmét talán nem túlzás a legnagyobbakkal, Baresiékkel, Nestáékkal, Scireáékkal együtt emlegetni – kár, hogy a csapat többi része meg sem közelíti az ő szintjüket. A Juve védelme és Conte eddig tudta elvinni ezt a fegyelmezett, de igencsak középszerű csapatot. Összecsapott hőbörgés az Európa bajnokságról és a juvésok teljesítményéről. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Buffon vattene!

Elég volt! Meg kell szabadulnunk Buffontól!

mutnari

A profi világban nem érdemes szentimentálisan közelíteni a döntéseinkhez. Hiába klublegenda, Buffonnak mennie kell. Már nem képes olyan szinten segíteni a csapatot, mint egykoron, és ennek ékes bizonyítékát adta a Milan elleni rangadón.

Először is majdnem ajándékozott egy gólt a Milannak. Mindezt azután, hogy majdnem szopott egyet cimbalomszögből, de a kapufa akkor még kihúzta a szarból. Aztán jött ez az egyszerű labda, amit odaütött a csatár elé. Érti valaki?

gife33333

Aztán a Milan gólja. Nézzük meg: oda megy a kezéhez a labda, és csak beleütni tud. És ha már beleüt, akkor miért nem oldalra? Túl nagy kérés??

gif1

Ezzel vezetett a Milan, és egyáltalán nem volt biztos, hogy meg tudjuk fordítani a meccset. Végül meg tudtuk, de Buffon végig bizonytalan volt. Ezt a labdát például kétszer rúgták rá, mégsem tudta egyiket sem megfogni. A béna fasz.

gif222

Szóval engem nem érdekel, ki mit mond, elég volt Buffonból!

Szerencsétek, hogy nem a Chievo jött!

Bevallom, az elmúlt évek elkényeztettek: a sima Serie A meccsek többnyire nem nagyon hoznak izgalomba, hiszen az elmúlt szezonokban annyi volt a kérdés, hogy hány ponttal nyerjük meg a bajnokságot. Az igazi meccsélmény, az eksztázis inkább a BL-ben vár minket – így volt ez most is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Iszonyú nagy rohadékok vagyunk

Általában szeretünk statisztikákkal magyarázni történéseket, hogy tényszerűbbnek és okosabbnak tűnjünk. Tegnap a Milan többet lőtt kapura (22 vs. 10), többször el is találták a célterületet (9 vs. 5), nagyságrendekkel többet volt náluk a labda (60%-40%), a hazaiak jóval többet (426 vs. 258) és pontosabban (86% vs. 76%) passzoltak, több szögletet (7 vs. 1) végezhettek el. Mi meg szartunk az egészbe, és nyertünk 2:0-ra.

milan1 Egy kattintás ide a folytatáshoz….