Apu, kivel játszik a Juventus a hétvégén?
A Bolognával, kisfiam, ma lesz a meccs, mert húsvét van vasárnap és hétfőn, ezért minden meccs ma lesz.
Biztos a játékosok is mennek locsolkodni, ugye? Nézhetem a meccset? Holnap nem lesz iskola! Leckét sem kell írnom!
Persze, most nem is lesz későn a meccs! Megnézzük együtt, jó?
Apu, elolvassuk, mit írnak a bianconeri blogon a meccsről? Biztos valami vicceset írnak, nem? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hétvégi eredmények alapján még a legóvatosabbak szerint is egyre közelebb vagyunk a sorozatban harmadik scudettóhoz – sőt, még a fő rivális Roma edzője is úgy nyilatkozott, hogy eldőlt a bajnokság. Ennek ellenére örömünkbe némi bizonytalanság és aggodalom is vegyül. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Igen, levertük a Chievót. Elég könnyedén, nagyjából esélyt sem adva az ellenfélnek. Lőttünk szép gólt (Kwadcsi), szerencséset (Marchisio) és kapushibát kihasználósat (Llorente), miközben a Chievo szépítését zajos tapsvihar köszöntötte a burleszk-rajongók táborából.
Nero Alex
A meccsel igazából nincs is mit foglalkozni, nagyon sima volt, végig uraltuk a játékot, és magabiztosan húztuk be a győzelmet. Hajtás után ott az összefoglaló, de mögötte már egy egészen más téma kezdődik: Conte kettőt is nyilatkozott, mindkettő megér néhány szót. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hétvégi ellenfelünk, a Chievo elég gyorsan levetkőzte a _szimpatikus kiscsapat imázsát. Pedig sokan emlékszünk még arra a szezonra, amikor sokáig vezettek, és végül az élmezőnyben csaptak célba (mondjuk nem csak emiatt emlékszünk arra a bizonyos idényre…). Ez már olyan régen történt, hogy azóta nincs ember, akinek ne a kongó lelátók előtt lejátszott meccsek, a rengeteg 0-0, és a szezon végén villantott, tükörsima bundameccsek jutnának eszébe a Paripán Feszítő Darth Vaderékről.
A legnagyobb Chievo-ölő nélkül
Velük játszunk vasárnap háromtól, ezen a héten a két csatorna közül az egyik közvetíteni is fogja. Kicsit beharangozunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mit adtak nekünk a görögök? Művészetet, államigazgatási tanácsokat, csillagászatot és matematikát? Igen, ezeket is, de ehhez még vasárnap hozzácsaptak néhány igen fontos tanulságot, amiket nem is fogunk habozni levonni, mert az visz előre, ha meglátjuk a hibákat.
Conte már meglátta (és S4tchy is), szólt is a srácoknak, hogy a hétfői recskaparti elmarad, helyette edzés lesz, és a krokodilok zöldben lesznek. Csapjuk hozzá, hogy a RUJ beszámolója szerint csak Bonucci, Tevez és Caceres ment oda megköszönni a szurkolóknak a biztatást, és megkapjuk, hogy a Peticica által citált, fossal töltött cukorka miért ment le ilyen nehezen a torkunkon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nem sokan gondoltuk, hogy a Hellas Verona újoncként az ötödik helyen héderezik majd féltáv után három fordulóval. A keretüktől nem csináltunk a gatyánkba, tele vannak rutinos, öreg csókákkal (Toni, Rafael, Donati, Donadel), akik tudják, mitől döglik a légy, de Toni kivételével fénykorukban sem voltak nagy spílerek. Van néhány ígéretes fiataljuk ugyan (főleg Iturbe, aki a jövő évet már valami nagyobb csapatban kezdi), de ebből azért túlzás lett volna arra következteni, hogy óriási szezonjuk lesz. Pedig lett.
Lüke Toni goes berserk
Kemény meccs következik, beharangozzuk komolyságához méltó lendülettel. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor Tyli előjött a szubjektív beharangozók ötletével, nagyon egyetértettem vele, hiszen olvasóink is megérdemlik, hogy bepillantást nyerjenek néha a gazdagok és szépek fényűző életébe.
Szardínia ékköve, Calgary
Hétvégi ellenfelünk neve mindig nagyon tetszett, elhatároztam, hogy megnézem egyszer. Három éve jött el a pillanat, február 5-én. Felhívtam a repteret, és megkérdeztem, melyik gépem van éppen feltankolva, majd miután megnyugodtam, hogy a pink Gulfstream g650-esem felszállásra készen vár, bemondtam az úticélt.
“Öltözzön melegen felséged, nagyon hideg van akkoriban arrafelé. Szólok a személyzetnek, hogy csomagoljon ételt is – mondta a komornyikom. Nem nagyon értettem a dolgot, de aztán eszembe jutott, hogy még olyan olasz mondás is van, hogy “sardegna è lontano”, úgyhogy megnyugodva indultam útnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Persze hogy mindenki azt mondja, nem dönt a bajnoki címről a Roma elleni meccs, de közben mindenki tudja, hogy nagyon is dönthet róla. Ehhez nem is kell más, mint úgy megverni a Romát, mint az elmúlt két évben Torinóban mindig, mert egy erődemonstráció nemcsak a pontelőnyt növelné a bajnokság kvázi felénél jelentősre, de egyúttal tudatosítaná mindenkiben, kinek van a bandában a legnagyobb farka.
Nemcsak azért, mert magunk között tudjuk Dartit, de az biztos, hogy nekünk van a legnagyobb – bármit is mondott Totti, akinek a játékára igen, a szavaira egyáltalán nem érdemes figyelni, mert segghülye az ember -, mégis van két dolog, amitől tarthatunk. Az egyik a január, a másik az, hogy Tottiéknak ez A Meccs idén. . Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az új év egy új sorozatot is hoz a blogon: korábban sokan hiányolták a szeretünk-gyűlölünk posztokat, viszont mivel nagyjából a teljes mezőnyt végigzongoráztuk ebben a rovatban, nem nagyon lenne értelme visszahozni. Azonban igaza van a reklamálóknak abban, hogy talán érdemes a tényekre, taktikára vagy a várható felállásra épülő beharangozók mellett egy-egy meccs más: viccesebb vagy netán személyesebb oldalát is felvillantani. Így a most induló sorozatban felidézzük, hogy számunkra mi a legkedvesebb és a legrosszabb emlék az aktuális ellenféllel, vagy annak egy játékosával, edzőjével stb. kapcsolatban. Kezdjük is el a Romával! Egy kattintás ide a folytatáshoz….