A múlt heti vereségünk érthető módon letargiát váltott ki a szurkolókból, míg a Napolinál már úgy ünnepeltek, mintha meg is nyerték volna a bajnokságot. Négy meccset kell megnyernünk, hogy ne így legyen – ma jön az első. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosan sokan emlékeztek az NST nevű, egykor az ország legfaszább futballkontentjét szállító blogra. A Nou San Trafford annak köszönhette a létezését, hogy a fanatikus Barca-szurkoló Bede Marci ki akarta írni magából azt a bizonyos BL-kiesést, amikor a Liverpool nyert Barcelonában. Írt egy cikket, az volt a címe, hogy Fin de un ciclo, azaz kb. egy korszak vége. Mi nem indítunk új blogot, de egy korszak nálunk is lezárult. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az új stadion történetében először fordult elő, hogy a Juve kapura lövés nélkül hozzon le egy meccset. Nem is lehetett más a vége, mint egy teljesen megérdemelt vereség. Innentől nagyon nehéz lesz, hiába állunk még mindig a tabella élén. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ma este eldől, hogy be kell-e szarnunk: ha a Napoli nyerne idegenben, akkor egy pontra csökkenne a két csapat közötti különbség, úgy, hogy mi még megyünk Rómába és Milánóba. A döntetlen nekünk lenne kedvezőbb, de persze az igazi a győzelem lenne: 4 meccsel a vége előtt 7 ponttal vezetnénk, amit nehéz lenne elbukni, és valószínűleg már a nápolyiak is feladnák. Szóval nyugodtan tekinthetjük bajnoki döntőnek a meccset. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bánatos, lankadt lófasz szállt a calabriai szélben, majd jelentős cuppanással landolt a kloákánkban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A BL-döntő után kifejezett felbaszott a Juve „It’s time to be proud” kampánya, mert úgy éreztem, hogy a 2. gól után széteső csapat elárult minket, és erre senki sem lehetett büszke (persze az oda vezető útra igen). A tegnapi meccs után viszont teljesen jogos a büszkeség: a Roma után a Juve is megmutatta, hogy az olasz focit nem lehet leírni: majdnem csodát tettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hamarosan, valamikor a 84.-ben érkezik a juventusos Tyler, aki szereti a füstölt lazacot, és megmondja az élest globálisan. Addig is elmélkedjünk egy kicsit azon, ami a mérkőzés, a párharc, és a Juventus BL-szezonjának döntő momentuma volt. Kurva-e az anyád, bíró sporttárs? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múlt heti, hazai pályán elszenvedett kudarc minden Juve-szurkolót elkedvetlenített. Mit tudnánk mondani egy ilyen odavágó, egy ilyen eredmény után? Hogyan tudnánk felrázni a szomorú drukkereket, a reménytelenség mocsarába tapicskoló játékosokat? Hát úgy, hogy elmagyarázzuk nekik: igenis, van remény! Egy pillanatra sem szabad feladni! Johann, a pálcikaember, aki már a 2015-ös katasztrofális szezonkezdet idején is segített, ezúttal is felkeresett bennünket.
A tavalyi BL-döntő után újra nagyon sima vereséget szenvedett a Juventus a Real Madrid ellen. A fórumokat olvasva többféle olvasata is van a tegnapi vereségnek: az egyik szerint persze jobb volt a Real, de Cakir erősen nekik fújva megtolta őket. Egy másik nézőpont szerint nem játszottuk rosszul, de a védőink kapitális egyéni hibái miatt vesztettünk. Sőt, még szerencsénk sem volt. Aztán van, aki arra mutat rá, hogy csupán a két csapat anyagi lehetőségei (azaz a keretek erőssége) közti különbségek jöttek ki a pályán. De van, aki Allegrit veszi elő, mondván, nem kellene erőltetni Barzaglit, illetve Cardiff után botorság volt újra két belső középpályással kiállni. Szerintem mindegyikben van valamennyi igazság, de érdemes egy kicsit mélyebben is boncolgatni az okokat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nézzük az alapállást: egyenes kieséses párharcban mindig peneltük a Realt, döntőben mindig mi szoptunk. Ha már úgyis muszáj velük játszani, akkor mindenképp a döntő előtt találkozzunk, mint a borítékolható zakót jelentő döntőben – szól az ige. A bukik szerint így is a spanyolok a párharc toronymagas esélyesei, úgyhogy engedjük is el egyelőre az esélylatolgatást, beszélgessünk érdekesebb dolgokról! Senki nem maradhat otthon, szavazásra fel!!4!
