Mégis tetszett!

Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Allegri, takarodj! Vigyed magaddal a másikat is. Meg őt is!!!!!

Lejátszottuk az év utolsó felkészülési mérkőzését, amit jó lett volna megnyerni, hiszen kupát ér. Azonban úgy sikerült kikapnunk, hogy kevés biztató jelet fedezhettünk fel a csapat játékában. Azt a keveset is nehezen.

Azonban nem kellene átesni a rinocérosz másik oldalára, meg is mondom, hogy miért! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi történt?

Szerintem még jó ideig nem fogunk magunkhoz térni a szombati döntő után, de pár dolgot kicsit letisztultabban látunk, mint közvetlen a meccs után. Hogy fordulhatott elő, hogy az eddig összesen három gólt kapó Juve négyet kap a döntőben? Hogy fordulhatott elő, hogy a második félidőben a pályán sem voltunk? Ezt próbáljuk kicsit értelmezni a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….