Moggival a kulisszák mögött – Il pallone lo porto io

moggi2014 májusának elején jelent meg Olaszországban Luciano Mogginak, a Juventus egykori általános igazgatójának a könyve „Il pallone lo porto io” („A labda nálam van”). Moggi nem először írta meg a gondolatait, hiszen már jelent meg tőle könyv, méghozzá 2007-ben, az “Un calcio nel cuore” – az akkori mű egy picit töményebb, és sokat foglalkozik a Calciopolival, de abban is ír átigazolásokról, edzőkről, klubvezetőkről, játékosokról és érdekes meccsekről. A most megjelent munkája ismét rövid történetekből épül fel, amelyek egymással nincsenek szoros kapcsolatban, mégis egy kerek életpálya jön ki a végére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

München

münchen970528“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

1984

kekdöntőIdén, 2014-ben a Juventus történelmének egyik legcsodálatosabb esztendeje jubilál: 30 évvel ezelőtt a klub megnyerte első és egyetlen (valamint alighanem utolsó) KEK-serlegét, emellett pedig megszerezte az olasz bajnoki címet, a scudettót is (utóbbiról most nem lesz szó részletesen). Nem véletlen, hogy a 2013-2014-es bajnokságra a Juve vezetősége visszahozta második számú meznek azt a sárga-kék szerelést, amelyben Platiniék 1984 májusában legyőzték az FC Portót. A jubileumi év kapcsán (napra pontosan a 30. évfordulón) mi sem maradhatunk poszt nélkül – megmutatjuk, milyen út vitte el a Juventust a bázeli döntőig, és ott hogyan győzte le portugál ellenfelét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

„-Egy pontot kérek.” „-Három lett. Maradhat?”

pirlogólTalán kimondhatjuk: a Juventus szinte csak jobb híján húzta be Genovában a 3 pontot. Ahogy a Milan ellen, úgy ezúttal sem érdekelte Buffonékat, hogy melyik csapat az aktívabb, és melyik tesz többet a győzelemért. Nem fontos, az ilyesmi már rég nem számít, és aki érti a focit, az tudja, hogy a meccs képe sokszor gyakorlatilag csak a felszín, és semmi köze a végeredményhez. Egyúttal elmélkedünk arról is, hogy milyen az, ha egy erőtől duzzadó, magabiztos csapatot sújt a bíró – hát, ilyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlékek az 1990-es kupadöntőről

schillacikupaRendhagyó múltidézővel hangolunk a közelgő Juve-Fiorentina EL-párharcra: egy kerekasztal-beszélgetés formájában emlékezünk vissza 1990 tavaszára, amikor a klub megnyerte történelme második Uefa Kupáját. Szerkesztőségünk mind az öt tagja részt vett az eszmecserén – most ennek a kivonata olvasható a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Juventusi csoda az olasz klubfoci fénykorából

milanjuve03930417Nem túlzunk, ha a 80-as évektől (az idegenlégiósok újbóli beeresztésétől) a 90-es évek első feléig tartó időszakról, mint az olasz klubfoci fénykoráról beszélünk: döbbenetes, mai szemmel felfoghatatlan sikerszéria, korszakos, történelmi tetteket végrehajtó csapatok. A mi szívünknek nem kérdés, hogy melyik együttes volt ennek a másfél évtizednek a legjobbja (Platini Juventusát tartjuk annak), de aki a Sacchi keze nyomán felépített, aztán Capello irányította Milant tartja erősebbnek, valószínűleg az sem téved – sőt.  A héttüdejű Conte által meghajtott, de a világ akkori legjobbjának, Baggiónak a fényében tündöklő Juventus hőstettet hajtott végre 1993. április 17-én.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fásult küzdelem a kupaindulásért – 1988.05.23.

Trapattoni első és második korszaka közötti időszak nehéz éveket hozott a Juventus számára: bár sikerek azért akadtak ekkor is (UEFA és Olasz Kupa, mindkettő 1990-ben, a mainál sokkal magasabb árfolyamon jegyezve ezeket a sorozatokat), de érezhetően egy útkeresés zajlott a klubnál. Az 1987-1988-as bajnoki szezonban Rino Marchesi vezette a csapatot, amely még mindig Platini utódját kereste. A szezon vége a hatodik helyen találta a Juvét, amely a városi rivális Torinóéval megegyező számú pontot kapart össze: harmincegyet. Mivel az egymás elleni eredmények nem számítottak (Torino-Juventus 2-2, Juventus-Torino 2-1), ezért rájátszás, „spareggio” következett. A tét nagy volt: a nemzetközi kupaindulás múlott azon az egyetlen meccsen 1988. május 23-án. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor az Inter mindent elbukott

Ha a Juventus és az Inter közötti bajnoki versenyfutásokról van szó, a többség biztosan 1998-ra és 2002-re asszociál: a két klub közös történelmének utolsó évtizedeiben valóban ennek a két scudettónak a sorsa váltotta ki a legnagyobb figyelmet. A Juve-Inter párharc azonban nem csak ezekből az eseményekből áll. A 9-1-es meccs talán az ellenségeskedés origójaként is értelmezhető fontos állomás, de szintén nagyon fontos az a találkozó, amelyről most lesz szó – az 1967. május 7-én lejátszott Juventus-Internazionale meccsre tekintünk vissza. Hihetetlen izgalmak, óriási dráma végén az Internek lenullázódott a szezonja.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Roma-Juve: kupameccsek képes történelme

Kedd este tizenhatodik alkalommal játszik egymással a Coppa Italia történetében a Juventus és a Roma: az eddigi tizenöt meccs összesen kilenc párosítást jelentett (hiszen az összecsapások között akadtak oda-visszavágós rendszerben, illetve egymeccses szisztémában lejátszottak egyaránt), amelyből ötször a Juve, négyszer a Roma jutott tovább. Most egyenlíthetnek a fővárosiak, ha kedvük tartja. Képes visszatekintés a két klub közös kupamúltjának római találkozóira. Egy kattintás ide a folytatáshoz….