2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A múlt heti, hazai pályán elszenvedett kudarc minden Juve-szurkolót elkedvetlenített. Mit tudnánk mondani egy ilyen odavágó, egy ilyen eredmény után? Hogyan tudnánk felrázni a szomorú drukkereket, a reménytelenség mocsarába tapicskoló játékosokat? Hát úgy, hogy elmagyarázzuk nekik: igenis, van remény! Egy pillanatra sem szabad feladni! Johann, a pálcikaember, aki már a 2015-ös katasztrofális szezonkezdet idején is segített, ezúttal is felkeresett bennünket.
Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!
Nem tudtuk frappánsabban címbe passzírozni a Juventus mostani helyzetét: hogyha holnap nem nyerünk a jó nevű Dacia Arénában, az azt is jelenti, hogy – bár a scudettopajzs még miénk lehet – a bajnokságban a városi derbi óta nem lenne győzelmünk. Ami igazán rémisztő, hogy a Napoli és az Inter nem lassít (reméljük, ma kölcsönös K.O.-val kiütik egymást), és főleg az afrikaiak formája aggasztó. Mindegy, úgyis elfáradnak majd, mi pedig talán hamarosan megtaláljuk a VAR-szoftver feltörésének a módját. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Beni tűéles diagnózisához én már sokat nem tudok tenni: a helyszínről, a kapu mögötti harmadik-negyedik sorból ugyanolyan kilátástalannak tűnt minden, csak még elevenebb volt a szenvedés. Borzalomtúra Cardiffba.
A torinói club sporttörténelmi tette hajtott végre a Lazio legyőzésével. A 2-0-s siker ugyanis – ami a Juve 11. győzelme – sorrendben a harmadik Coppájuk. Mindez 3 év alatt.
1. számú alapvetés: iszonyatosan jól néz ki ez a kék mez.
2. számú alapvetés: az első félidő az idény egyik legjobb teljesítményét hozta.
3. számú alapvetés: Higuain egy szörny.
4. szám alapvetés: vannak bajok.
5. számú alapvetés: De Laurentiis hülye.
Nem történt sok meglepetés: a Juve hozta a papírformát a Bologna ellen, a Dagi továbbra is fossa a fontos gólokat, Dybala még nem az igazi, a Bologna pedig Nagy Ádám nélkül félkarú törpe. Elemzés a bajnokiról, és rövid előretekintés a kupára.
Darti egy Isten, a kártyarendszer csubakka, taxit fogni az olasz fővárosban majdnem lehetetlen, a római tömegközlekedés kommunikációs problémákkal küzd, Csabi pedig egy mérhetetlenül türelmes ember – ez történt a múlt héten, a berlini BL-döntő apropóján tett párizsi kirándulásunkon. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Katasztrofális szezonkezdet: minden Juve-szurkoló összerezzen, rémült szemmel keresi a másik tekintetét, hátha abban megnyugvást talál. Mi, a szerkesztőségben szintén bajban vagyunk, a duplahetedik idény rémképétől fenyegetve kuporodunk a sarokban, és egymást átölelve igyekszünk átvészelni a nehéz időszakot – ebben pedig segít nekünk Johann, blogunk pálcikaember-vendégszerzője, aki ismét kinyújtotta felénk a karját. Írásában ezúttal a problémás élethelyzetből adódó kiutakra mutat rá. Olvassuk őt, és biztosak lehetünk benne, hogy a poszt végén megerősödve, optimistán tekintünk majd a jövőbe! Íme, Johann véleménye: