Biztos lehetne még agyalni a szombati döntőn, de inkább nézzünk a jövőbe! Bár még hivatalosan be sem indult az átigazolási időszak, a lapok tele vannak mindenféle találgatással, holtbiztosnak mondott értesüléssel. Mi részben ezekkel fogunk foglalkozni, abból a szempontból, hogy hogyan lehetne még versenyképesebbé tenni a Juventust. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szerintem még jó ideig nem fogunk magunkhoz térni a szombati döntő után, de pár dolgot kicsit letisztultabban látunk, mint közvetlen a meccs után. Hogy fordulhatott elő, hogy az eddig összesen három gólt kapó Juve négyet kap a döntőben? Hogy fordulhatott elő, hogy a második félidőben a pályán sem voltunk? Ezt próbáljuk kicsit értelmezni a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor a tavalyi bajnokságot értékeltem, a következőt írtam: „Az 1930-35 közötti Quinquennio d’oro után újra öt scudettót nyertünk, de ezúttal más a helyzet: akkor az utolsó bajnoki címnél lehetett érezni, hogy lezárult egy korszak. A következő bajnokságban a Juve csak 5. lett, és az 1949-50-es bajnokságig nem is sikerült újra elsőnek lennie. Most gyökeresen más a helyzet: az átmeneti évben is behúztuk a bajnokságot, sokkal jobb anyagi helyzetben van a klub, mint a versenytársak, a csapat tele van fiatal, vagy éppen ideális korban lévő klasszissal, vagy magas szinten teljesítő veteránnal. Azaz ma komoly esély van arra, hogy a sorozat tovább folytatódik.” Hát folytatódott! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A blog levelezőlistáján már többször felmerült, hogy eléggé zavaró, hogy sokszor már úgy írnak vagy beszélnek az újságírók, szakértők a triplázásról, mintha meg is nyertünk volna mindent – pedig elvileg még akár mind a három fronton bukhatunk. A római vereség pont azt mutatta meg, hogy az utolsó pillanatig koncentrálnia kell a Juventusnak, ellenkező esetben jöhetnek még pofonok. Még 4 meccs van hátra abból az idényből, ami a Juventus történek az egyik, ha nem a legcsodálatosabbja lehet – csak be kell fejezni az eddigi kivételes munkát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ki ne tudná: a Barcelona a BL előző fordulójában történelmi tettet végrehajtva, 4-0-s hátrányból jutott tovább a PSG ellen. A katalánok szurkolóinak ez ad reményt a mai meccs előtt, és persze a mi fejünkben is megfordul, hogy nehogy még egyszer megcsinálják. A remény/félelem mellett azonban szerintem más üzenete is van az előző fordulónak: hálásak lehetünk a párizsiaknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A blog hűséges olvasói megszokhatták, hogy a szerkesztőség tagjai a futballvilág rezdüléseire reagálva mindent megtesznek a labdarúgás korszerűbb és igazságosabbá tételéért – ahogy azt az esztétikai, az ideológiai vagy éppen a pszichikai les, vagy a pályán viselt öltözködéssel kiapcsolatos javaslataink is mutatják. Mivel azonban a futball folyamatosan változik, így nem ülhetünk elégedetten hátradőlve; felgyorsult világunk egyre újabb és újabb kihívásokat támaszt elénk. Így újabb javaslatunk van, ami megvalósulása esetén valószínűleg a történelem legkomolyabb lépését fogja jelenteni nem csak egy igazságosabb futball, hanem egyesenen egy igazságosabb társadalom irányába. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Persze most mindenkit a Barcelona érdekel: van-e esélyünk, visszavágunk-e 2015-ért, Suarez vajon most Chiellini melyik testrészét kapja be stb. Pedig gyorsan el kellene felejteni a BL negyeddöntőt: vasárnap délután Genovában játszunk. ott, ahol egy igen kellemetlen pofonba futottunk bele nem is olyan régen. Persze az ellenfél most Piszkos Fred is csapat lesz, de ha a játékosok fejében Messi és a jövőbeli, tört magyarsággal megírt Joó Gábor cikkek járnak, akkor bizony most is belefuthatunk egy kellemetlen pofonba. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor a januári, Lazio elleni meccs előtt arról írtak az beharangozókban, hogy a Juve 4-2-3-1-es felállásban lép pályára, sokan voltunk, akik úgy gondolták, hogy csupán az újságírók szokásos, alap nélküli találgatásáról van szó. Különösen, hogy egyes játékosokat szokatlannak tűnő posztokra raktak a jóslatokban. Ehhez képest Allegri tényleg ezt a felállást alkalmazta, ráadásul fényes sikerrel. Január vége óta mindössze egyszer, a Napoli elleni kupameccsen állt fel a csapat eltérő hadrendben, de az akkori 3-4-3 nem is tűnt nagyon jól működőnek – ellentétben a 4-2-3-1-gyel. Szóval az új taktikával kapcsolatban nem is tévedhettünk volna nagyobbat! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amikor ősszel Asamoahnak sikerült úgy megsérülnie az ősszel, hogy sem a labda, sem az ellenfél bármelyik játékosa nem volt a közelében, nem gondoltam volna, hogy neki bármilyen szerepe lehet még a Juventusban. Sőt, abban a pillanatban azt sem tartottam volna túlzásnak, ha azonnal felbontjuk a szerződését, mert alkalmatlan az élsportra. Ehhez képest a hétvégi kupameccsen a csapat egyik legjobbja volt – de nem ez az egyetlen meglepetés, ami mostanában érhetett minket a klubbal kapcsolatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Alig pár napja, hogy arról olvashattunk, hogy Ancelotti elmondása szerint Vidal a mai napig nagyon kötődik a Juventushoz, és állandóan a klubról beszél, az újságírók továbbszőtték a pletykát: a chilei állítólag vissza szeretne térni Torinóba. Kell(ene) ő nekünk? Most utáljuk őt, vagy titokban vágyakozunk arra, hogy ismét nekünk mutogassa a szívecskéket?
