Elszoktunk ettől. Tényleg BL-elődöntő? Az, baszki. Tényleg előnnyel megyünk a visszavágóra? Jaja. És tényleg a címvédő, brutálisan összevásárolt Real lesz az ellenfél? Pongosan. A posztra rendelkezésre álló időm 74 másodperc, úgyhogy gyorsan összeszedjük a pozitív és a negatív előjeleket.
Ha nem vesszük torokra hétvégén kétszer is a bikabrét, ma bármilyen győzelemmel mindentől függetlenül bajnokok lehetnénk. De Obama és Bonu tettek a zakóról, így ma csak akkor tudhatjuk magunkénak a scudettós tálat, ha a Lazio nem szaggat análrózsát a Parmába, és mi meg megrakjuk a lilákat. Ami idén eddig háromból egyszer jött össze – igaz, akkor nagyon.
Fél Olaszország azon fanyalog, hogy a Juve egy kamutizivel, egy ellenünk elmaradt büntetőt megúszva jutott be Európa legjobb négy csapata közé. A webkettőt elárasztották, sőt, már a mainstream médiába is eljutottak a három oroszlán – egy zebra, három kanos fiúka – egy dögös pipi felálláson élcelődő mémek. Ezek legfeljebb árnyalják a szikár tényt: a Juventus bő évtizedes távollét után helyére került, és ott van az idei BL legjobb négy csapata között. És ez az egy számít: elődöntőt fogunk játszani, baszkikáim.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már megint egy Az Év Legfontosabb Meccse jön. Ennél kényelmesebb helyzetet nem nagyon kívánhatunk: papíron bőven elég hozni egy langyi olaszos ikszet, az ellenfelet nyomja az eredménykényszer, és használhatjuk Allegri legújabb kedvenc fegyverét (kontracsapat lett a Juve, muhaha!) egy olyan gárda ellen, amelyik eddigi 4 hazai BL-találkozóján összesen lőtt 3 gólt. A dortmundi visszavágó előtt papíron rosszabbul álltunk, foscsiztunk is kicsit, mint kiderült, hiába. Papíron könnyebb feladat jön, aztán lehet, hogy mégsem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Tegnap a bajnokság első helyezettje, az idén a nagy előny birtokában néha meglepő botlásokat produkáló Juventus és az elmúlt két hónapban bombaformában játszó, bár kissé tartalékos Lazio találkozott. Ez most az olasz bajnokság csúcsrangadója. Langyi döntetlent vártunk, végül általános meglepetésre ez lett belőle:
Miközben az olaszok még mindig azon röhögcsélnek, hogy letankoltuk a parmai bajnokit, mi már mindent elmondtunk a hétvégivel kapcsolatban. Különben is, már csak egyet kell aludni a Monaco elleni BL-negyeddöntő odavágójáig, foglalkozzunk inkább azzal.
Allegri többször elmondta: addig fogunk teperni a bajnokságban, amíg matematikailag biztos nem lesz a bajnoki cím. A Rinya jelenleg 53 ponttal áll a második helyen, 10 fordulót kell még lejátszani, az egymás elleni eredmények nekünk kedveznek, tehát 83 pont a cél; alapműveletekkel kiszámítható, hogy ehhez nekünk még 16-ot kell bezsákolni. Ebből a 16 hiányzó pontból megyünk ma háromért.
Az olasz legfelsőbb bíróság (semmítőszék, olaszul Corte di Cassazione) hétfő délelőtt ült össze, hogy véget vessen egy 9 éve húzódó bohózatnak. Ez a testület érdemben nem vizsgálja az ügyeket, nem foglalkoznak bizonyítékok részletes elemzésével, elsősorban azt nézik, hogy a per során a bíróságok (a calciopoli-per alatt történetesen a nápolyi ítélőszék) helyesen alkalmazták-e a jogszabályokat, vétettek-e az eljárási szabályok ellen. Az ítéletet hétfő délutánra vártuk, de végül a semmítőszék kedd hajnal 1-ig rágta a gittet, mire verdiktig jutott. Az ítéletek részletes magyarázata csak 90 napon belül lesz nyilvános, szóval a miérteket csak sejtjük, de arra mindenképp alkalmas a friss ítéletsor, hogy röviden áttekintsük a Juve szempontjából érdemleges részleteket, dühöngjünk kicsit, és találgassunk a folytatásról. Ezen garantáltan felkúrod az agyad.
Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.
A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.
