Kedvenc témátokról, a mercatóról még nem nagyon írtunk idén. A tények eddig:
Bővebben hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két hónap mercato
15
s4tch bejegyzései
Gyomros után
Conte tegnap lemondott, illetve hivatalosan közös megegyezéssel szerződést bontott a Juventusszal. Erre még az általában utólag kurvabölcs megmondóemberek sem mondják, hogy „én tudtam előre, régóta lehetett rá számítani”. Kevés válaszunk van, kérdésünk annál több. Nem szokásunk pánikolni, de most befostunk, és nehéz felállni. A gránit padlójú, fényűző szerkesztőségi irodaházban bambán ülünk a szaftban. Eléggé csíp.
Essünk túl rajta?
Rengeteget fogunk még beszélgetni, vitatkozni, veszekedni a 2013/14-es szezon épületes eredményein ill. romjain, ugyanis ezt az évet minden korábbinál erősebben beárnyékolta az a kettősség, amit a hazai és az európai meccseken mutatott a Juventus. A Ferrara-Zacsi kettőssel sikerült eddig két kupasorozatból is kiesni, viszont akkor legalább volt mentségünk minderre: egyszerűen szarok voltunk. (Elgondolkodtató mellékgondolat a duplahetedik csapattal kapcsolatban, hogy a sloziajtót Cobolli Giglire záró Tiago és a méretes bukóval elpasszolt Diego talán mégsem annyira rossz játékosok, ha az idén BL-döntőbe jutó, spanyol bajnokságra évezredek óta először esélyes matracosokban mindkettőnek megvan a maga helye.) Ebben a szezonban ellenben összeállt egy egymást ismerő, jellemzően legalább 2 éve együtt játszó keret, nehéz a relatív nemzetközi sikertelenséget külső hátráltató körülményekre fogni: mindkét kiesésről csak a Juventus tehetett. A sikertelenség pedig valóban relatív: két év európai távollét után, egy újjáépített csapattal ott tart Conte, hogy az elmúlt két szezon eredményei alapján lazán UEFA TOP10-es a Juventus, és alapvetően a kupaelődöntő sem rossz eredmény.
A kesergést, dühöngést, lamentálást, agyalást tegyük félre egy talán nem mellékes gondolat erejéig: tegnap bajnokok lettünk, csont nélkül. (Dino félelme: „Moratti szerintem megpróbálja majd elvetetni, mert játék nélkül nyertünk.”) Ennek tudatában kellene felpörögni a maradék három meccsre. Tényleg, kellene?
Túl a minimumon
Ennek az egész EL-sorozatnak leginkább az a tétje, sikerül-e valami olyat teljesíteni a Conte-éra harmadik évében, ami eddig nem jött össze. Bajnokságot már nyertünk kettőt, a minimális vezetőségi célkitűzést és szurkolói elvárást jelentő harmadiktól két, nagyjából könnyen megszerezhető pontnyira vagyunk. Kupadöntőt játszottunk a veretlen bajnoki szezon végén; tavaly Marchetti, idén egy motivált, pörgős Roma miatt a döntőig sem jutottunk. Európában meg ennyit érünk: tavaly egy tökéletesen vállalható BL-szezon végén sima kiesés Európa akkor magasan legjobb csapata ellen, és idén a kínos csoportkör után a kötelező kűrök is kissé döcögősen mennek az EL-ben. Az első komolyabb akadályban egyelőre elbukni látszunk. A visszavágó az egész csapat fejlődésének mércéje, Pogbától Vidalig, Bonuccitól Contéig.
Noblesse oblige
A Francia Akadémia nagyszótára a fenti mondással kapcsolatban a következőt jegyzi: bárki, aki nemesnek tartja magát, származásának megfelelően kell, hogy viselkedjen, illetve átvitt értelemben mindenki pozíciójához, hírnevéhez méltó módon kell, hogy eljárjon.
Sasnézőben
Egyetlen alkalmat nem hagynánk ki a pasizásra közösségi hálónk terebélyesítésére: a holnapi Benfica-Juve előtt feltett szándékunk volt, hogy keresünk valakit, aki bemutatja nekünk az ellenfelet. Szerencsénkre a lehető legautentikusabb forrás jött velünk szembe: Toszi barátunk, aki a korábbi csecse Benfica blogot átvitte a kiváló össznépi Puretugal blog alá. Így sikerült, hogy mi Toszit, ő pedig minket kérdezett, melynek eredménye két bejegyzés: az ő válaszait nálunk, a mieinket hamarosan odaát olvashatjátok. Bemutatjuk tehát a Benficát egy hazai fanatikus szemén keresztül.
Súgjanak a számok!
Úgy tűnik, ideiglenesen kiapadtak a blogból származó pénzforrásaink: ebben a hónapban csak egy olvasónk tagdíja futott be, de ő kuvaiti, nem is ért magyarul, ráadásul olajban fizetett, ami amúgy is érvénytelen. Szóval megint nem írunk beharangozót. Sőt, a Lyon elleni visszavágót sem énekeltük meg, mert mit nekünk, hogy a Juve 11 év után ismét európai kupa elődöntőjébe jutott. Majd írunk, ha fizettek rendesen! (Értsd: gyorsabb ütemben, mint ahogy Dino és/vagy _beni el tudják sikkasztani a lét.) Viszont fórumunk lelkes és kreatív tagja, fktgbr – ezzel a nickkel csakis Valter keresztnévre hallgathat – szereti a statisztikát, ezért megnézte, mit mutatnak a számok. Tartsunk vele! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két meccs
Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A látszat csal
Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.
Ez tényleg Afrika
Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő filmeket, amelyek forgatásához a bátor, elhivatott stáb elhagyja a modern, békés, pihepuha civilizációt, és akár háborús övezetbe, akár a természeti népek állati ösztönök által hajtott világába látogat. Nápoly, ez az egyes részleteiben, fekvésében, természeti adottságaiban gyönyörű, egyébként csatornabűz gyomorforgató szagát, vegytiszta arroganciát és ostobaságot árasztó város egyszerre kínál zsigeri agressziót és az egymás testét szarral bekenő, szeméttel táplálkozó ember-alfaj megfigyelési lehetőségét. Nem is kell sok ahhoz, hogy mindez előjöjjön a magukat egyébként normálisnak tartó városlakókból, bőven elég, ha a Juventus busza átlép a Fekete Kontinensre.
