Az idei mercatónak abból a szempontból is nagy jelentősége van, hogy ez Allegri első nyara Juve-edzőként, azaz a nyári igazolások már az ő játékosai. Lássuk, mit árul el nekünk az eddig eltelt, igen eseménydús pár nap.
Van a Bianconerin két olyan posztom is, amit nem lőttem ki. Csak mi négyen láttuk. Mindkettőt egy-egy heves vita ihlette – a szerelem már csak ilyen – és az úgy is volt rendjén, hogy ne publikáljam egyiket sem. Az egyiket viszont most muszáj felidéznem, mert újra aktuális.
Dinóval Dinával rengeteget vitatkoztunk Vucsinicsről. A hatalmas pallosú crnagóra egyébként is mindig téma volt a listán, mert Dina a 60. perc környékén mindig belökte, hogy „Vucsinics góljával nyerünk”. Néha be is jött neki. Azt viszont nem tudta elérni, hogy egyetértsek vele azzal kapcsolatban, Vucsinics klasszis futballista-e. Sírunk.
Hát, ennyi volt, barátaim… Két éve befogadtunk egy üldözöttet, aki Angliában leginkább arról vált nevezetessé, hogy büntetésből kiharcolt magának egy kis közérdekű munkát, illetve, hogy majd egy évtizednyi ottlét alatt sem volt képes egy egyenes mondatot elmondani angolul. Ő Carlos Tevez, aki a legszégyenteljesebb 10-esként vonulhat majd be a klubtörténelembe. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A szombati vesztes BL döntő ellenére a Juventus története egyik legsikeresebb idényét zárta, amit nehéz lesz felülmúlni, vagy legalább megismételni. Ráadásul úgy tűnik, a csapat komoly átalakulás előtt áll: több alapember is távozhat. Nézzük, mire számíthatunk! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sokkal közelebb volt, mint gondoltuk. Hogy ez jó hír, mert közelebb vagyunk a tophoz, mint azt sokan gondolták, vagy rossz, mert így még jobban fáj, azt mindenki szépen kvittelje le magában. Ez még nem elemzés, csak egy gyorshír: a világ második legjobb csapata vagyunk.
Ide kellett volna két gondolat, de már nagyon be vagyunk sózva a meccs miatt, szóval nem írunk semmit.
„2006. szeptember 9-e van, Riminiben, a Stadio Romeo Neriben a Juventus történelme első mérkőzésére készül a Serie B-ben – Jó estét kíván Fabio Caressa és Beppe Bergomi!” – ez a kép és ez a bejelentkezés köszöntött, miközben még mindig nem hittem el azt, ami történt (ma még inkább nem hiszem). A Juventus közröhej tárgya lett, divat lett a csapaton ugrálni. Az akkori ugrándozók görcsbe szorult gyomorral várják a Juve mai vereségét, bár nem tudni, hogy ezzel mit akarnak igazolni.
Aztán csupasz seggel, jegy nélkül lementünk egy hétfő este Nápolyba, ahol a maffiaháború miatt az egész várost a katonák uralták, és az afrikaiak lenéző pillantásai közepette láthattuk Del Piero pályafutásának egyik legszebb szabadrúgásgólját – hogy aztán a tavaszi, torinói visszavágón, a 2-0-ás győzelem után gyakorlatilag már a a B-ligás bajnoki címet ünnepelhessük.
Ma nem leszünk ott Berlinben – mód lett volna rá, de már évek óta kerüljük a közeget, amelyik üzletté silányította a labdarúgást, ráadásul szurkolói csoportok üzletévé. Sokan nem lesznek ott ugyanilyen okok miatt, bár megérdemelnék, mert a nehéz időszakban kitartottak a klub mellett. Ez szomorúvá tesz bennünket, de a döntőbe jutás örömét nem halványítja.
A görcsölőket sajnáljuk, nekik ma mindenképpen szar estéjük lesz.
Mielőtt a döntő dögunalmas és számunkra annál kiábrándítóbb pillanataira térnénk, emlékezzünk meg arról, hogy 12 évvel ezelőtt a Félisten, az Aranylabdás Császár, a Csodálatos Férfiú Pavel Nedved nélkül voltunk kénytelenek kifutni az Old Trafford gyepére.
Ezért pedig egyetlen embert teszek azóta is felelőssé. Sztivi Mekmenement!!!!!!!
Lényegtelen, hogy történt-e szabálytalanság, lényegtelen, hogy hogyan történt.
MIÉRT VOLT EGYÁLTALÁN OTT????
No, hát ez volt az utolsó elbukott Bajnokok Ligája döntőnk. Reméljük, ez az állítás június 7-én is megállja majd a helyét.
A BL-döntőket bemutató sorozatunk következő állomása Amszterdam, ahol az esélyes Juventus nem tudott mit kezdeni az európai porondra visszakapaszkodni készülő Reallal, ahol a szakajtónyi sztár közül egy beszívott germán emelkedett ki, aki nagyon elnézett valamit. A ’98-as Juve-Realra emlékszünk vissza, nem túl szívesen.
