Nyertünk, és igazából sanszot sem hagytunk a Dormándnak, akik csak elképesztő mázlival találtak be? Vagy atomszar játékkal, középen mindent elveszítve kihasználtuk kétszer a dormándi védelem megingásait, és ennek köszönhetően van sanszunk továbbjutni? Ez a kettősség dolgozik bennünk, és pont úgy nem tudunk dönteni, mint amikor jobbra tőlünk Darti, balra pedig S4tchy fekszik kacéran és pőrén.
Írhattam volna azt is, hogy nyerjél vagy takarodjál, de az nagyon klisés lett volna. Allegri igazi kiscsapat vezéreként nyilatkozott a BL-meccsünk előtt, a csapat fosadékul játszik hetek óta és – valljuk be – a télen még érzett magabiztosság mostanra már kissé elpárolgott. Allegri egyébként mióta itt van, azóta adósunk egy jó „meccseléssel” – az éles helyzetekben rendre alulmaradt: az izé ellen egyértelműen edzői faszkodás volt a baj a második félidőben, de ne feledkezzünk el a Cessna elleni röhejről sem, amikor az utolsó 2 percben váltott felállást. Így várjuk a Dortmundot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Cesena elleni idegenbeli döntetlen nem ért fel egy vereséggel. Előfordult korábban is többször ezzel a csapattal, hogy az esélyek ellenére nem sikerült bedarálni egy kiscsapatot, kiesőjelöltet, gyengébb erőkből álló ellenfelet. Van ilyen. Attól, hogy most ilyen menthetetlenül súlytalan volt szinte mindenki, nem fogjuk elbukni a bajnoki címet, nem esünk ki a BL-ből, nem adja oda a FIGC néhány scudettópajzsunkat az izének. De azért a picsába már.
Carlos Alberto Martinez Tevez idén egyetlen bajnokit hagyott ki teljesen: a Juventus-Cesenát. Idén tehát ha a páncélos vízikukacosokat veti elénk a sorsolás, Karesz pihen. Ősszel Allegri pakolta ki Karcsit a csapatból, most meg Tevez maga döntött a sorsáról azzal, hogy a Pro Vercelli felkockázásának végén beszedett egy tökéletes ütemű sárgát, ezzel az egy körös pihenőt. Jól tette, sokkal inkább most, a bajnokság egyik leggyengébb védelme ellen pihenjen, mint akár a rágósabb Atalantát, esetleg a rinyagépek elleni, potenciális bajnoki döntőt hagyja ki. Ősszel úgyis olyan jól sikerült Tevez pihenője, hogy a következő két meccsen egyaránt duplázott. Holnap tehát Apacska nélkül toljuk, és egy zord menetelés előtti utolsó lazulás jöhet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
(„Életet” – válaszolta Wágner úr) Furcsa belegondolni, hogy a 118 éves európai mamutklub következő jó néhány évének sorsa egy mindössze 21 éves játékos sorsától függ. Pedig így van.
yeah
Galliani kurva nagy mágus. Ha valakit most megléptetnék a Milanból (egyébként én El vinném Shaarawyt és De Scigliót is), az biztosan a seggig érő homlokú himpellér lenne. Nézzük meg, milyen tanítani valóan teszi a dolgát csapata tükörsima veresége óta.
Méteres!
Akkor ez most rangadó? Mert hát volt olyan időszak, hogy jó csapat volt a Milan, most viszont atomszar. Csak azért kellene extra gerjedelembe jönnünk, mert a Milan az ellenfél? Dicsőség ezeket megverni, vagy csak ugyanolyan három pont, mint a Sassuolo elleni, csak ezt könnyebb lesz megszerezni?
Tegnap este lezárult a téli átigazolási időszak, mostantól nyárig legfeljebb szabadügynököket vagy primaverásokat hozhatunk az első kerethez. Ahogy borítékolható volt, nem most tapsoltuk el a családi ezüstöt. Innen indultunk néhány napja; megnézzük, mi valósult meg a pletykákból, és mivel főz Maxi a továbbiakban.
