München

münchen970528“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szabályok, amelyek hitünk szerint segítenének a labdarúgás korszerűbbé tételében VII.

A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a sorozatban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Edzőkérdés, bloggerválaszok

A tavalyi évhez hasonlóan idén is azzal van tele a média, hogy Conte nem marad a Juve edzője: a legerőteljesebben a Monacót emlegetik vele kapcsolatban. Edzőnk állítólag nem látja az előrelépés esélyét a Juventusban, így a csúcson akarja abbahagyni a közös munkát. Mi meg megmondjuk, hogy mit gondolunk erről az egészről.

conte

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

1984

kekdöntőIdén, 2014-ben a Juventus történelmének egyik legcsodálatosabb esztendeje jubilál: 30 évvel ezelőtt a klub megnyerte első és egyetlen (valamint alighanem utolsó) KEK-serlegét, emellett pedig megszerezte az olasz bajnoki címet, a scudettót is (utóbbiról most nem lesz szó részletesen). Nem véletlen, hogy a 2013-2014-es bajnokságra a Juve vezetősége visszahozta második számú meznek azt a sárga-kék szerelést, amelyben Platiniék 1984 májusában legyőzték az FC Portót. A jubileumi év kapcsán (napra pontosan a 30. évfordulón) mi sem maradhatunk poszt nélkül – megmutatjuk, milyen út vitte el a Juventust a bázeli döntőig, és ott hogyan győzte le portugál ellenfelét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Essünk túl rajta?

Rengeteget fogunk még beszélgetni, vitatkozni, veszekedni a 2013/14-es szezon épületes eredményein ill. romjain, ugyanis ezt az évet minden korábbinál erősebben beárnyékolta az a kettősség, amit a hazai és az európai meccseken mutatott a Juventus. A Ferrara-Zacsi kettőssel sikerült eddig két kupasorozatból is kiesni, viszont akkor legalább volt mentségünk minderre: egyszerűen szarok voltunk. (Elgondolkodtató mellékgondolat a duplahetedik csapattal kapcsolatban, hogy a sloziajtót Cobolli Giglire záró Tiago és a méretes bukóval elpasszolt Diego talán mégsem annyira rossz játékosok, ha az idén BL-döntőbe jutó, spanyol bajnokságra évezredek óta először esélyes matracosokban mindkettőnek megvan a maga helye.) Ebben a szezonban ellenben összeállt egy egymást ismerő, jellemzően legalább 2 éve együtt játszó keret, nehéz a relatív nemzetközi sikertelenséget külső hátráltató körülményekre fogni: mindkét kiesésről csak a Juventus tehetett. A sikertelenség pedig valóban relatív: két év európai távollét után, egy újjáépített csapattal ott tart Conte, hogy az elmúlt két szezon eredményei alapján lazán UEFA TOP10-es a Juventus, és alapvetően a kupaelődöntő sem rossz eredmény.

A kesergést, dühöngést, lamentálást, agyalást tegyük félre egy talán nem mellékes gondolat erejéig: tegnap bajnokok lettünk, csont nélkül. (Dino félelme: “Moratti szerintem megpróbálja majd elvetetni, mert játék nélkül nyertünk.”) Ennek tudatában kellene felpörögni a maradék három meccsre. Tényleg, kellene?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Túl a minimumon

Ennek az egész EL-sorozatnak leginkább az a tétje, sikerül-e valami olyat teljesíteni a Conte-éra harmadik évében, ami eddig nem jött össze. Bajnokságot már nyertünk kettőt, a minimális vezetőségi célkitűzést és szurkolói elvárást jelentő harmadiktól két, nagyjából könnyen megszerezhető pontnyira vagyunk. Kupadöntőt játszottunk a veretlen bajnoki szezon végén; tavaly Marchetti, idén egy motivált, pörgős Roma miatt a döntőig sem jutottunk. Európában meg ennyit érünk: tavaly egy tökéletesen vállalható BL-szezon végén sima kiesés Európa akkor magasan legjobb csapata ellen, és idén a kínos csoportkör után a kötelező kűrök is kissé döcögősen mennek az EL-ben. Az első komolyabb akadályban egyelőre elbukni látszunk. A visszavágó az egész csapat fejlődésének mércéje, Pogbától Vidalig, Bonuccitól Contéig.

tevez-benfica Egy kattintás ide a folytatáshoz….