Hiába emlegetnek olasz derbyként egy másik meccset. Hiába neveznek egy másik párharcot milánói derbyként. Hiába van bajnokságra törő csapata esetleg valamelyik római klubnak, vagy a Napolinak. Mióta Juventus szurkoló vagyok, nekem a Milan elleni meccsünk a legnagyobb rangadó. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Galliani kurva nagy mágus. Ha valakit most megléptetnék a Milanból (egyébként én El vinném Shaarawyt és De Scigliót is), az biztosan a seggig érő homlokú himpellér lenne. Nézzük meg, milyen tanítani valóan teszi a dolgát csapata tükörsima veresége óta.
Méteres!
Akkor ez most rangadó? Mert hát volt olyan időszak, hogy jó csapat volt a Milan, most viszont atomszar. Csak azért kellene extra gerjedelembe jönnünk, mert a Milan az ellenfél? Dicsőség ezeket megverni, vagy csak ugyanolyan három pont, mint a Sassuolo elleni, csak ezt könnyebb lesz megszerezni?
Természetes, hogy az előző három szezonban látottakhoz viszonyítjuk a mostani játékot és eredményeket. Conte a Milan ellen idegenben egy döntetlent, egy vereséget és egy győzelmet hozott. Allegri eddig 100%-os.
Caceres máris hiányzik
Általában szeretünk statisztikákkal magyarázni történéseket, hogy tényszerűbbnek és okosabbnak tűnjünk. Tegnap a Milan többet lőtt kapura (22 vs. 10), többször el is találták a célterületet (9 vs. 5), nagyságrendekkel többet volt náluk a labda (60%-40%), a hazaiak jóval többet (426 vs. 258) és pontosabban (86% vs. 76%) passzoltak, több szögletet (7 vs. 1) végezhettek el. Mi meg szartunk az egészbe, és nyertünk 2:0-ra.
Nem túlzunk, ha a 80-as évektől (az idegenlégiósok újbóli beeresztésétől) a 90-es évek első feléig tartó időszakról, mint az olasz klubfoci fénykoráról beszélünk: döbbenetes, mai szemmel felfoghatatlan sikerszéria, korszakos, történelmi tetteket végrehajtó csapatok. A mi szívünknek nem kérdés, hogy melyik együttes volt ennek a másfél évtizednek a legjobbja (Platini Juventusát tartjuk annak), de aki a Sacchi keze nyomán felépített, aztán Capello irányította Milant tartja erősebbnek, valószínűleg az sem téved – sőt. A héttüdejű Conte által meghajtott, de a világ akkori legjobbjának, Baggiónak a fényében tündöklő Juventus hőstettet hajtott végre 1993. április 17-én.
