Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.
Címke: dortmund
KiMaxolta!
Egy dologban biztosak vagyunk: ma reggel mindenki fülig érő szájjal, és meredező cerkával ébredt. Ugye? UGYE??
FOSUNK! Fossunk?
A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.
Lepjél meg minket, te állat.
Írhattam volna azt is, hogy nyerjél vagy takarodjál, de az nagyon klisés lett volna. Allegri igazi kiscsapat vezéreként nyilatkozott a BL-meccsünk előtt, a csapat fosadékul játszik hetek óta és – valljuk be – a télen még érzett magabiztosság mostanra már kissé elpárolgott. Allegri egyébként mióta itt van, azóta adósunk egy jó „meccseléssel” – az éles helyzetekben rendre alulmaradt: az izé ellen egyértelműen edzői faszkodás volt a baj a második félidőben, de ne feledkezzünk el a Cessna elleni röhejről sem, amikor az utolsó 2 percben váltott felállást. Így várjuk a Dortmundot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Dortmund és én
A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
München
“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.