A Tökéletes Támadás

Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.

alberto2 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

FOSUNK! Fossunk?

A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.

dortmund-juve1 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lepjél meg minket, te állat.

Írhattam volna azt is, hogy nyerjél vagy takarodjál, de az nagyon klisés lett volna. Allegri igazi kiscsapat vezéreként nyilatkozott a BL-meccsünk előtt, a csapat fosadékul játszik hetek óta és – valljuk be – a télen még érzett magabiztosság mostanra már kissé elpárolgott. Allegri egyébként mióta itt van, azóta adósunk egy jó „meccseléssel” – az éles helyzetekben rendre alulmaradt: az izé ellen egyértelműen edzői faszkodás volt a baj a második félidőben, de ne feledkezzünk el a Cessna elleni röhejről sem, amikor az utolsó 2 percben váltott felállást. Így várjuk a Dortmundot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Dortmund és én

A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

München

münchen970528“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….