A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint: Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: bajnokok_ligája
Ez az a közös beharangozó poszt, aminek nincs címe
Ide kellett volna két gondolat, de már nagyon be vagyunk sózva a meccs miatt, szóval nem írunk semmit.
Les volt, MÉTERES LES! (Juventus – Real Madrid, 1998. május 20.)
A BL-döntőket bemutató sorozatunk következő állomása Amszterdam, ahol az esélyes Juventus nem tudott mit kezdeni az európai porondra visszakapaszkodni készülő Reallal, ahol a szakajtónyi sztár közül egy beszívott germán emelkedett ki, aki nagyon elnézett valamit. A ’98-as Juve-Realra emlékszünk vissza, nem túl szívesen.
Orbitális forza
Elszoktunk ettől. Tényleg BL-elődöntő? Az, baszki. Tényleg előnnyel megyünk a visszavágóra? Jaja. És tényleg a címvédő, brutálisan összevásárolt Real lesz az ellenfél? Pongosan. A posztra rendelkezésre álló időm 74 másodperc, úgyhogy gyorsan összeszedjük a pozitív és a negatív előjeleket.
Ennyit ér ez Európában
Fél Olaszország azon fanyalog, hogy a Juve egy kamutizivel, egy ellenünk elmaradt büntetőt megúszva jutott be Európa legjobb négy csapata közé. A webkettőt elárasztották, sőt, már a mainstream médiába is eljutottak a három oroszlán – egy zebra, három kanos fiúka – egy dögös pipi felálláson élcelődő mémek. Ezek legfeljebb árnyalják a szikár tényt: a Juventus bő évtizedes távollét után helyére került, és ott van az idei BL legjobb négy csapata között. És ez az egy számít: elődöntőt fogunk játszani, baszkikáim.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
In MaxiTevez we trust
Már megint egy Az Év Legfontosabb Meccse jön. Ennél kényelmesebb helyzetet nem nagyon kívánhatunk: papíron bőven elég hozni egy langyi olaszos ikszet, az ellenfelet nyomja az eredménykényszer, és használhatjuk Allegri legújabb kedvenc fegyverét (kontracsapat lett a Juve, muhaha!) egy olyan gárda ellen, amelyik eddigi 4 hazai BL-találkozóján összesen lőtt 3 gólt. A dortmundi visszavágó előtt papíron rosszabbul álltunk, foscsiztunk is kicsit, mint kiderült, hiába. Papíron könnyebb feladat jön, aztán lehet, hogy mégsem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az olasz Dormánd
Miközben az olaszok még mindig azon röhögcsélnek, hogy letankoltuk a parmai bajnokit, mi már mindent elmondtunk a hétvégivel kapcsolatban. Különben is, már csak egyet kell aludni a Monaco elleni BL-negyeddöntő odavágójáig, foglalkozzunk inkább azzal.
A Tökéletes Támadás
Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.
FOSUNK! Fossunk?
A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.
A Dortmund és én
A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….