Két elbukott és egy tragikus körülmények közt megnyert BEK döntő után negyedjére tiszta szívből örülhettek a juventinók, hiszen 1996-ban Rómában a Juventus az európai futball csúcsára ért – a mai napig ez a klub utolsó sikere a sorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csapatjuk tovább a sorozatot.
1982-ben a pontnyi agyú Pelé szerint meghalt a futball (az nem tetszett neki, hogy az olasz leburkolták őket a furcsa lebonyolítású vébé középdöntőjében), pedig nem halt meg, csak annyi történt, hogy ez volt a nemzetközi labdarúgásban az a fordulópont, ahonnan kezdve már nem lehetett azzal nyerni, hogy neked van a legjobb csapatod, benne a legjobb játékosokkal. Fellengzősen azt is mondhatnánk, az egyént legyőzte a rendszer. Valami hasonlóra baszott rá a Juve 83 májusában, a Hamburg elleni BEK-döntőben.
Jaj, gól.
A Juve első BEK-döntős próbálkozása arra az időszakra esett, amikor Európát agyonnyomta a totális futball dominanciája. Így természetesen Capellóéknak nem más jutott a fináléban ellenfélül, mint a stílus megtestesítője, a címvédő Ajax Amszterdam.
Érzéseink most:
A Szuperkupát – igaz, tizikkel – buktuk, ma ez nem fér bele. Ezüst csillagért és dicsőségért megyünk, kissé tartalékosan. Mini-beharcsi.
1995. május 21.: a Juventus a Parma legyőzésével megszerzi történelme 23. bajnoki címét, sok-sok évnyi szünet után. Fontos, nagyon fontos scudetto, egy új klubmodell, egy bátor edző és talán a még bátrabb játékosok sikere. Csütörtökön lesz napra pontosan húsz éve az eseményeknek, így mi is emlékezünk, elsősorban arra, hogy hogyan építették fel kockáról-kockára azt a fantasztikus csapatot, amely aztán alapja lett a következő három évben sikert sikerre halmozó együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Juve és Inter egymás elleni mérkőzései a legnagyobb rangadók közé tartoznak, függetlenül a két csapat helyezésétől. A Derby D’Italia mindig ádáz küzdelmet és néha nagy meglepetéseket hoz, ezért nagy izgalommal várja mindenki a szombati meccset.
Na, hagyjuk ez a bullshitet a tévés „szakértők” meccs előtti közhelyparádéjára. A valóságban ugyanis szinte semmi sem igaz a fentiekből a mai meccsre. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Alessandro kapitány posztja a sokadik férfias örömkönnyet fakasztotta a tegnapi csodálatos, történelmi, lenyűgöző este során.
Ünnepeljük együtt a szív és az akarat diadalát a végtelen pénz és a hübrisz felett!
Elszoktunk ettől. Tényleg BL-elődöntő? Az, baszki. Tényleg előnnyel megyünk a visszavágóra? Jaja. És tényleg a címvédő, brutálisan összevásárolt Real lesz az ellenfél? Pongosan. A posztra rendelkezésre álló időm 74 másodperc, úgyhogy gyorsan összeszedjük a pozitív és a negatív előjeleket.
Megmondtuk, amit megmondtunk. Sosem szabad lebecsülni a Juventust. És ezt még akkor is megtanulhatta (ismét) a Real, ha a visszavágón 50-0-ra elvernek minket. Ami természetesen nem fog megtörténni.
Meghatódtunk, mérgelődtünk, örültünk és még most is ezeket csináljuk!
