Csípős reggelre ébredt Torinó. A felkelő Nap sugarai aranyfényben fürösztötték a várost, amelyben ékszerdobozként ragyogott a Juventus stadionja. S miközben a szorgos háziasszonyok a hétvégi bevásárlást intézték, s tán zsörtölődve azt is kitárgyalták, hogy az az istenátka Luca vagy Stefano ismét csak a futballal foglalkozik, a férfiak egy jó erős kávé mellett valóban a meccsről beszéltek (s talán némi szíverősítő is az asztalokra került, ahogy az a férfiembernél előfordul, mikor fontos dolgokat vitatnak meg). A meccsről, ami eldönthet mindent. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nyerni kell hozzá
A győzni tudás egy skill. Nem lehet edzésen begyakorolni, fejben elsajátítani. Ez a tudás csak egyféleképpen érhető el: sokat kell hozzá nyerni. Aki sokat nyer, az tud nyerni. Aki meg nem, annak sokkal nehezebb.
Elmehet mindenki a picsába
Itt az ideje túllépni azon a calciopoli-szította ócska hozzáálláson, miszerint a Juventus valamiféle nevelőklub, hóbortos meglepetéscsapat vagy albán bajnokjelölt lenne. Nem sok köze van ennek a gondolatkörnek az afrikai horda elleni rangadóhoz, hacsaknem annyi, hogy ha kiszopunk szombaton, akkor rekordhosszúságú győzelmi széria kissé elértéktelenedik, lévén túlságosan távol kerül tőlünk scudettópajzs. Na, de csak szépen sorban.
Kombinált gyűlölködő-hangulatkeltő poszt következik! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Allegri, takarodj! – The sequel to part 32874239
Nem túl bölcs dolog előre lelőni egy poszt lényegi mondandóját, de péntek van, vár rám a gyöngyvirágot pukkantó, tündérmackó kisfiam, úgyhogy essünk túl rajta: ez a bajnoki évad egy személyben Allegrin múlik. Bármi is történik, az az ő felelőssége, az ő dicsősége lesz. Ha ennek a garnitúrának jön a zsinórban ötödik scudettópajzs, azt a zseniális Allegrinek köszönhetjük, lévén a kissé felemás nyári mercato után viszonylag gyorsan összerántott egy friss _csapatot, felhozta és húzóemberré tette az új arcokat, és a gyorsan egymásra találó fiúkák pár hónap alatt ledolgozták az egyébként komoly hátrányukat. Ha meg a Napoli végül mégis erősebbnek bizonyul, akkor azt érdemeik elvitatása mellett ők maguk is megköszönhetik a stábunknak: Marchisio, Kwadcsi és Khedira őszi nyűgjei a fő riválishoz képest 9 pontos hátránnyal büntették a társaságot, és azóta is folyamatosan legalább 2-3 kulcsembert sikerül izomsérülésekkel partvonalon tartani. És bár az indulásnál ránk vert hátrány jó részét már ledolgoztuk, a következő, akár kisebb hullámvölgy is végzetes lehet. Hát ennyi lett volna. A továbbiakban már csak maszatolok, kellemes hétvégét mindenkinek! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szabályok, amelyek hitünk szerint segítenének a labdarúgás korszerűbbé tételében IX.
Közel egy éve nem jelentkeztünk hiánypótló rovatunkkal. Azóta kitaláltunk néhány új, a játékot modernebbé, érdekesebbé és igazságosabbá tevő szabályt, ezek közül néhányat ismét megosztunk veletek, mielőtt beterjesztjük őket a fifához és az uefához!
Akik régóta olvasnak minket, azok előtt nem titok, hogy nem habozunk brutális befolyásunkat latba vetni, ha a labdarúgás szabályrendszerének modernebbé tétele a célunk. Az óhazában írt posztjaink között, majd a Taccson írt javaslataink közül is bőven akadnak, amiket megfontolás tárgyává tett a FIFA. Emlékezhettek az esztétikai, a pszichikai illetve az ideológiai les fogalmára, a pályán viselt öltözék, vagy a támadó-védő súly-, és magasságarány, vagy a műesések fontosságára a világsajtó történetében először figyelmet felhívó posztjainkra, amiket megfejeltünk még a bajnokságok pontszámítását forradalmasító javaslatunkkal. Na, itt a kövi. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
My nigga
Az ördögbe, megsérült Kwadcsi! És Mandzukic is.
Nagyon vártuk vissza az ébenfekete Dávid szobrot, és nem is okozott csalódást. A prüszkülő csődör patáinak dübörgésére is összerezzentek az ellenségek, játékával ostorozóvá lényegítette a némileg szerintem túlértékelt szerepő Khedirát (nesze, a másik üveglábú), és már éppen elkezdtünk volna sikítozva maszturbálni a Kwadcsi-Marchi-Pogchi hármasra, amikor újra utolérte a végzet lófasz-alakú üstöke.
„Asamoah leves” – írta meg nem nevezett szerzőtársunk a listára, és nagyon félünk tőle, hogy igaza van. Nem azért, mert amikor két sérülés között pályára lép, bármennyit is romlana a teljesítménye, hanem azért, mert luxus megtartani egy olyan játékost, aki 3-4 meccset tud teljesíteni egy évben. És ez már egy súlyozott átlag, mert másfél éve nem láttuk.
Mandzukic is kihagy egy hónapot, de Zaza nagyon megy éppen, és Morata is mutat életjeleket az alulfejlett, tizenhat éves borsodi cigánygyerekre hajazó szerelmünk, Dybala mellett.
Nem kevesebb zseninél
Kivillant a baszomnagy bicepsz, jónapotkívánok!
Bár Hernenesszel kapcsolatban akkora bakot lőttem, mint az Izé-tábor a „Sosem csaltam el bajnokságot” drapival, a szerzők között én voltam az egyetlen, aki a legválságosabb szeptember-októberi időszakban is azt mondtam, rendben leszünk, ha visszatér Marchisio és Pogba elkezd futballozni. Elkezdtek, és velük a többiek is.
Mi a közös Hernanesben és Tagliaventóban?
Valagnyi érdekesség torlódik az esti Izé-verés előtt, szóval vágjunk is bele. Elöljáróban várható összeállítás, hajtás után eltátod a szád, és a bankkártyádért nyúlsz, már megint. Átható melegség járja át a posztot, enjoy.
A kisfiú, a feka és a szar cigány
Mit adtak nekünk a rómaiak? Egy új becenevet Mandzukicnak (lásd a címben), 3 pontot és lehetőséget arra, hogy tartsuk a lépést a Napolival. Köszönjük! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A 10 anatómiája
Ritkán győz egy csapat zsinórban 10 bajnoki mérkőzésen, ennek örömére készítettünk nektek egy szám-posztot. Igen, tele lesz számokkal. Itt van mindjárt az első, amit hajtás után rengeteg követ még.