Sinkovics Gábor is elégedetten csettintene ezen szóvirág láttán, ugye?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Kuparádéra fel!
1
Egyéb kategória bejegyzései
Nem kellenek szurkolók!
Csodálatos nap volt a tegnapi. Nem elég, hogy a kertemben áskálódva egy igen nagyméretű ciszternára(!) bukkantunk, ami lényegében megoldja a nyári öntözés problematikáját, de este még a férgeket is két vállra fektettük!
Nem tudom, tudtátok-e, de az Izé csapatának létrejötte is áskálódás, gyűlölködés eredménye. Egyszerűen nem tetszett nekik, hogy Milánó eggyel kulturáltabb felén az olaszokat favorizálják, ezért csináltak egy ellencsapatot, amiben mindenféle IDEGENEKET favorizáltak, ahelyett, hogy az olasz labdarúgás felemelkedésén dolgoztak volna. Nyilván nagyon büszkék voltak rá, hogy saját honfitársaik felett idegenekkel teletűzdelt zsoldoscsapattal arathattak győzelmet akkoriban, amikor ez még közel sem volt divatos vagy épp elfogadott!
Nos, a történelmi gyökereket most sem tagadták meg, mindent elkövettek, hogy a számukra legkedvezőbb módon, zárt kapuk mögött próbálkozhassanak méltatlan győzelmet aratni kedvenceink felett. Persze addig sikerült forgatni ismét az asztal körül, alatt és mellett a lapokat, amíg valóban zárt kapuk mögött játszhattak. Nyilván azt gondolták, hogy ha hazai pályán, teltház előtt is vereséget szenvedtek, akkor idegenben jobb volna teljes csendben játszani, hátha akkor van esélyük.
Nos, nagyobbat nem is tévedhettek volna!
A kerekasztal nagy stratégái ismét csak a szarkavarással voltak elfoglalva, így nem jutott elég figyelem a futballpályákra. Nem vették észre, hogy Sarri szétdohányzott tüdeje már nem tudja elég nyomással ellátni meglazult, nikotinkövektől nehézkes hangszálait, így nem tud elég hangosan üvölteni. Emiatt szenvedtünk a Milanhoz hasonló kiscsapatok ellen, és emiatt tudott a Lyon is győzelemmel távozni a saját stadionjából.
Sarri nyilatkozta is, hogy edzésen gyorsabban jár a labda, nem érti, meccseken miért nem.
Hát most kiderült!
A zárt kapus meccsek simán hozzák az edzések hangulatát, és legfőképpen az edzéseken tapasztalható csendet és nyugalmat. Ebben a csendben és nyugalomban Sarri reszelős hangja is távolabbra jut el. Végre Cuadrado is hallja, mit kéne csinálnia. Dybala sem botladozik tanácstalanul a labdában, Matuidi is tudja, mi is a feladata azon a nagy büdös focipályán.
És az is kiderült, hogy De Sciglio vélhetően tök süket.
A titok másik nyitja természetesen az, hogy a nézők spannolási együtthatója nem hat az ellenség játékosaira sem, így a nyugis játszogatás közben kijön, hogy egyszerűen jobb játékosokból áll a Juventus kerete!
Matuidi mulatságosan sok labdát szerzett, sőt, beadásából gól is született. Nyilván Sarri többször is figyelmeztett meccs közben, hogy mi is a dolga.
De Sciglio első labdaérintéséből megteremtette az ellenség számára a gólhelyzetet, vélhetően nem hallotta meg a Mester „Rúgd már picsán azt a rohadt labdát” kiáltását, amit tévénézők tízmilliói igen.
A győzelem különösen értékes annak fényében, hogy minden az izé kénye-kedve szerint történt: az üres stadion mellé kaptak egy bírót is, aki úgy gondolta, hogy a sárgalap csak a nézők kedvéért létező szórakoztató elem, ezért zárt kapus meccsen nem szükséges osztogatni. Kivéve CR7-nek, akit büntetésből sárgázott be, mivel GOAT-unk szóvá merte tenni, hogy lassan többet ül a fűben MINT EGY NYUSZI.
Az látszott, hogy az elmúlt időszak meccs nélküli gyakorlásain Sarri sokat beszélt a gyors labdajáratás fontosságáról. Néha már-már mulatságosan erőltetetten ment az egyérintős játék, kivéve, amikor igazán kellett volna, mert akkor azért még elbizonytalanodtak a srácok. De az egy- majd kétgólos vezetés birtokában a mieink magabiztosabbak, az ellenség játékosai pedig bizonytalanabbak lettek, így kényszerítőink jobban ültek, látványosabbak lettek! Hamarosan talán támadásépítésben is használjuk majd a gyors passzokat. Sajnálatos, hogy a meccs végén Ronaldo két helyzetet is elpuskázott, így nem tudott a Serie A egyedüli császárává válni.
Meghökkentő előnyére vált a csapatnak, hogy Pjanic nem lassította alibipasszaival a játékot, Cuadrado és Douglas Costa kettőse nagyon biztató volt. Cuadrado ismét jobbik arcát mutatta, két méteres becsúszását látva halkan felsikkantottam a tévé előtt.
Egyszerűen jobbak voltunk, na.
VÁRJUK SZERETETTEL A CSENDES POKOLBAN A LYONT!!!! (Bár akkor már lehet, hogy nem lesz zárt kapus a meccs. Reméljük.)
Szabotááááázs!
Hozzászoktunk, hogy vannak klubok, akik állandóan alibit keresnek, akik minden olyan eseményben, ami nem tetszik nekik, a Juventus kavarását, csalását látják a háttérben. De az, ami most történik, még az megszokotthoz képest is mélypont.
A történésekkel mindenki tisztában van: a koronavírus terjedése miatt először zárt kapus meccs lett volna a Derby d’Italia, majd a szövetség úgy döntött, hogy elhalasztja a meccset – és még négy másikat is, amelyeket Észak-Olaszországban rendeztek volna. A vírus ugye azt a térséget érinte eddig a legsúlyosabban. (Azzal ehelyütt nem kívánunk foglalkozni, hogy mennyire jogos a vírustól való félelem, a karantén stb. Ugyanis a lényeg szempontjából ez mindegy: a karanténokról, a korlátozásokról nem egy esetben a futballszövetségek felett álló szervek döntenek, azaz másokok jelölik ki azokat a kereteket, amik a döntéseket meghatározzák, azokat vitatni annyi értelme van, mint gleccserellenes könyveket írni.) Négy esetben nem is volt különösebb felháborodás az esetből, bár persze senki nem örült a döntésnek. Egy csapat szurkolói és vezetői azonban ámokfutásba kezdtek; csalást, és a Juventusnak kedvező szövetséget emlegettek. Ennek a bizonyos klubnak az elnöke hőbörgése során bohócnak nevezte a liga vezetőjét (vizsgálat is indult ellene, szemét Agnelli!). Szóval nehéz visszafogottan nyilatkozni az összeesküvéshívőkkel kapcsolatban, de azért nézzük meg, miről is van szó pontosan.
Adott ugye az a helyzet, hogy idén a korábbi évekhez képest sokkal élesebb verseny van a scudettóért, és a Derby d’Italia nagyban befolyásolhatja ezt a versenyfutást, hiszen közvetlen riválisok játszanának egymással. Mivel mindkét érintett klub még három fronton is versenyben van, így nem volt egyszerű új időpontot találni: végül május 13-ra írták ki az elhalasztott meccset.
Miért halasztották el a meccset? Ennek vélhetően két oka van: egy közegészségügyi és egy sportszakmai/üzleti jellegű. Nem hiszem, hogy bárkinek új lenne az infó, hogy Olaszország jelenleg a koronavírus európai gócpontja, és napról napra nő a megbetegedések és az áldozatok száma. Ebben a helyzetben a tömegrendezvények megtartása nem igazán tűnik jó ötletnek. Ráadásul a Juventus U23 csapata akár érintett is lehet(ne) a megbetegedésekben, mivel a Pianese 3 játékosát is koronavírussal diagnosztizálták – a Juve U23 pedig február 23-án éppen ellenük játszott, így akár meg is fertőződhettek azok a fiatalok, akik aztán a nagycsapat futballistáinak is továbbadhatják a vírust. Mert amúgy ne feledjük, hogy ha nézők nincsenek is jelen, a futballisták is megfertőződhetnek. Nem csak a Juve játékosai, hanem Lukaku, vagy Brozovic, vagy bárki más a vendégek keretéből, vezetői közül. Ha ennek az esélyét sikerül csökkenteni, az jó.
A sportszakmai/üzleti érv pedig az, hogy egy zártkapus meccs egyrészt komoly veszteséget jelent (5 millió euróról írtak a lapok) a rendezőnek, azaz a Juventusnak, másrészt a vendégcsapat komoly előnyhöz jut azzal, hogy egy ilyen fontos meccset a hazai szurkolók nélkül rendeznek meg (Marotta tudhatná, hogy 5 millió euró sok pénz, ebből vagy 8 játékosra tehetne kölcsön + opció ajánlatot). A szövetség érvelése szerint a ligának sem tesz jót, ha üres lelátók előtt játszanak a csapatok – ebben lehet, hogy van valami, de az jobb, ha az elmarad a meccs? Mindenesetre az olasz futball vezetői úgy gondolták, hogy a liga presztízsének többet ártanának a zárt kapus meccsek. Én el tudom fogadni, hogy így gondolják, csak nem értek vele egyet. Jobb lett volna, ha minden meccs elmarad? Lehet, hogy igazságosabb, de nem hiszem, hogy jobb. Persze, így egyenlőek a feltételek, de egyrészt mindek halasztani ott, ahol egyelőre nincs vírusfenyegetettség, másrészt több halasztás több bepótlandó meccset jelent, és hát az üzenete sem a legjobb: indokolatlanul növelte volna a pánikot az déli területeken.
A fentiek ellenére a meccs halasztása nem az egyetlen felmerülő opció volt: szóba jött, hogy hétfőre tolják a meccset, mert addigra lejárt volna az az ideiglenes korlátozás, ami alapján nem lehetett nézőket beengedni a stadionba. A vendégek ezt elutasították, mondván nekik csütörtökön kupameccsük van. Az nem nagyon zavarta őket, hogy a Juventusnak meg szerdára volt kiírva a Milan elleni kupavisszavágója. Amit, ha hétfőn van a Derby d’Italia, akkor áttettek volna csütörtökre. Azaz nem lett volna több pihenője a Juventusnak sem. De jött az az érv, hogy nem jó, ha a két elődöntő egy nap van. Nekik csak az lett volna jó, ha vasárnap, zárt kapuk mellett játszik a két csapat. Elvetemült dolog arra következtetni, hogy itt csupán arról van szó, hogy a vendégeknek felvillant egy jogosulatlan előny reménye, amihez ragaszkodnának?
Ráadásul pár dolgot elfelednek a nagy összeesküvés elmélet-gyártás közepette fóliasisakos ellenségeink:
- Az eredmények alapján a Juve nincs rosszabb sorozatban, mint ők, így nem arról van szó, hogy egy mély gödörben lévő csapat időt akar nyerni. De annyit azért adjunk meg nekik, hogy nem megy a legjobban a Juventusnak – de amúgy az ellenfelünk formája is ingadozó volt mostanában.
- Biztos, hogy a Juve a legnagyobb nyertese a halasztásnak? Mert nekem úgy tűnik, hogy inkább a Lazio az: mivel nekik nem maradt el a meccsük, az élre tudtak állni, ami egyrészt további lökést, motivációt ad nekik, másrészt az üldözők (igen, a Juve is) kerültek lépéskényszerbe, rajtuk van a nagyobb nyomás. Azt talán mindenki elismerheti, hogy a Juve nem csal azért, hogy a Laziónak jó legyen.
- A Juventus naptára is elég zsúfolt, jelenleg még ugyanúgy három fronton áll a csapat, mint a milánói ellenfelünk. Jó, lehet, hogy ez addigra megváltozik a mi esetünkben, de mintha pl. a kupadöntő első meccsét Milánóban megnyerte volna a Napoli, szóval ott sem biztos, hogy maradt a három front. Az Európa Liga meg biztos érdekes, izgalmas, fontos és nehéz sorozat azoknak, akik részt vesznek benne, de hát nem egy Bajnokok Ligája, valljuk be. Hát még Sarri is nyert Európa Ligát, kell még valamit mondanom, Ildikó?
- A Juventus készen állt arra, hogy zártkapus meccset játsszon vasárnap, mint ahogy a hétfői mérkőzésre is. Ellenben egyesekkel, akik csak azt fogadták volna el, ha nem várt és jogosulatlan előnyhöz juthatnak. És akik még most is megpróbálják a passzátszelet fingani, amikor arról beszélnek, hogy csak az az elfogadható, ha előbb a Sampdoria elleni elmaradt meccsüket pótolják be, majd a Juve ellenit. Feltűnt nekik, hogy vannak más klubok is?
- Ahogy a vírus terjedése áll, simán lehet, hogy nem egy meccset halasztanak el, hanem az egész bajnokságot felfüggesztik, szüneteltetik, vagy ki tudja, mit tesznek. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor az a helyzet, hogy a Milan elleni kupameccset is elhalasztották, és a kormány azt tervezi, hogy egy hónapig minden sporteseményt felfüggeszt. A Forma 1-től a Moto GP-n át a súlyemelésig vagy a gyorskorcsolyáig rengeteg sportágban halasztottak el eseményeket, vagy tervezik, hogy így tesznek. Ennek fényében egy olasz rangadó, legyen az bármilyen fontos is a résztvevőknek, kb. a bolha pöcsén lévő pattanással egyenértékű jelentőséggel bír. Mert ne kövessük el azt a hibát, hogy a sportot önmagában, a világtól elszigetelten kezeljük: ami fontos, az a vírus megfékezése, a sport sokadrangú ebben a helyzetben. Feltűnt az áldozatszerepben tetszelgőknek, hogy több területen is karantén van Olaszországban? Ráadásul meglehetősen közel Milánóhoz és Torinóhoz. Most éppen Bergamo körül terveznek karantént, de a helyzet napról-napra változik, és sajnos nem pozitív irányba.
De mondok nektek egy jó hírt a történésekben: azt, hogy Marotta nem csak, hogy beállt a hőbörgők közé, hanem egyenesen az élükre állt. Azaz a céges kultúra erősebb, mint az egyén: egy év kellett hozzá, hogy ő is felvegye az alufóliasisakot. Ha ez így van, ha ez így marad, az gyengíti a klubja sikerességét, és esély mutatkozik arra, hogy nem sikerül átformálnia az alibikereső mentalitást. Kis öröm, de hát mostanság ennyi jut, becsüljük meg. Még akkor is, ha amúgy szomorú, hogy egy egykori Juve vezető idáig süllyedt. De hát a lejtőn nincs megállás: ha nekik dolgozol, olyan leszel, mint ők.
$$$, 1. rész: mennyibe kerül egy játékos?
Ezer éve kikívánkozik belőlem ez a poszt. Azt mindenki tudja, hogy a korpa mozgatja a focit. A Puskásnak tulajdonított, tényszerűen homályos eredetű „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” mondás tökéletesen leírja a profi fodballt: a közvetítési díjak miatt járhat infrastruktúrában, fizetések tekintetében az angol bajnokság a többi előtt, sejkek csecsein lógva lehetett középcsapatból bajnok a City, vagy mondjuk a megcsappanó bevételek és a felelőtlen gazdálkodás miatt járhat be lassan visszafordíthatatlanul ezzel ellentétes utat a Milan. De hogy mennyire drága igazából egy játékos, milyen elemekből épül fel egy klub költségvetése, miért hosszabbított Marotta a használhatatlan, épp lejáró szerződésű Jorge Martinezzel, milyen korlátokat és lehetőségeket tartogat az ffp, hogyan számoljuk a sokat emlegetett plusvalenzát, és miért nincs értelme az „ingyen igazolás” vagy a „mercato egyenlege” kifejezéseknek, arról kevesebb szó esik. Megkapargatjuk a felszínt, és az elmaradozó szerkesztőségi partik mögött második kedvenc témánkról beszélgetünk, elsősorban a Juventus szemszögéből illusztrált példákkal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Digi kommentátorok, takarodjatok
Elképesztő, amit megengednek maguknak.
A 16-oson belüli kezezésnél hangosan kimondja és elismeri, hogy a szabályok szerint nem kell 11-est adni ilyen esetben. Pár perc múlva fröcsög, hogy elvettek egy 11-est az Atalantától.
A Cuadrado által védekezésben elkövetett kezezést a bíró továbbengedte (leszarom, hogy miért), ezután még visszakerült a labda az Atalantához, sőt, hátrafelé, a kapunk felé ment. Higuaint egyszer szerelték, visszaszerezte és hátrafelé futva tekerte át a túloldalra. A kb ekkor kialakuló támadás mintaszerű góllal ért véget. Fröcsög a barom, hogy a Juventust nyomják és az egész bajnokság erről szól. Kb 10 percen keresztül egy noname olasz SZURKOLÓI fórumról idéz. A legsötétebb propagandacikkek stílusában idézi „InterFan2018”-tól, kb így: „És itt van a lényeg, ezt olvasom éppen: ‘A Juventus 12. játékosa a pályán van, sárga mezben.’ Hát igen, erről szól ez a bajnokság.” Ja, gondolom „AntiJuveForever” szintén csodálatosan pártatlan helyzetelemzést írt a kommentátor által idézett fórumra.
Elfogadhatatlan ez a színvonal. Felemlegeti aztán a Genoa elleni meccset, ahol a genoai gyerek visszarántás miatt kapta meg a teljesen jogos második sárgáját – ja, nem kellett volna sárgát kapnia, mert a Genoa jól játszott? A picsába, nem tudtam, hog van ilyen szabály. Azt nem emlegette fel, amikor Ronaldo makkjának a hegye lógott be állítólag lesre, és ezért visszafújtak gólt, miközben az izé kétméteres lesét VAR hagyta jóvá.
Annyira fel vagyok baszva. Követelem, hogy a Digi tegye lehetővé a kommentátor nélküli hangsávok használatát a közvetítésein.
Egyébként pedig NYENYENYENYENYENYE!
A játék képe alapján még a döntetlen is nagy szám lett volna, a győzelmet így elég kiváló végeredménynek értékelem. Higuain őrület!
Itt meg lehet nézni az összefoglalót:
https://player.viditview.com/player/html/jdAb1neZ5f?popup=fromblocked&autoplay=1
Sarri, takarodj!!!
Nem akarok bevezető bekezdést írni, nem érdekelnek a formaságok! Nézzük, mit ért el a cigarettás rohadék a kispadunkon!
Adatok:
Sarri a történelem során első olasz edzőként ért el 19 meccses európai veretlenségi szériát. A Chelsea-val 15 mérkőzésen keresztül, azaz a teljes Európa Liga menetelés során nem talált legyőzőre, azóta pedig a Juventus kispadján folytatja ezt a kedves sorozatot.
A Juventus 2008 óta nem biztosította be ilyen korán a BL-csoportból a továbbjutást.
Az elmúlt edzőink teljesítménye a bajnokságban első idényükben 12 forduló után:
- Conte (2011) – 12 forduló után 24 pont, második hely a szintén 24 pontos Milan mögött
- Allegri (2014) – 12 fordul után 31 pont, első hely a 28 pontos Roma előtt
- Sarri (2019) – 12 forduló után 32 pont, első hely a 31 pontos izé előtt.
A Juventus az európai jelentős ligák csapatai közül egyedüliként veretlen minden sorozatban. A szupererős PSG 13 forduló után 30 ponttal vezeti a bajnokságát, 3 vereséggel. A mágikusan csodálatos Barcelona 12 forduló után 25 ponttal vezeti a spanyol bajnokságot, 8 győzelem mellé 1 döntetlen és 3 vereség jut. A Manchester City az isteni Guardiolával a kispadon és a 14 milliárdos keretével még csak nem is vezeti az angol bajnokságot, sőt, most verte rommá őket rommá a Liverpool.
Sarri a Juventus kispadján töltött első 16 meccséből 13-at megnyert, 3 döntetlen mellett. Ennél csak Jesse Carver kezdett jobban 1949-ben – ő 14 győzelem mellé gyűjtött be 2 döntetlent.
Játék:
Nos, valszeg Jesse Carver juventusa tetszetősebben játszott. Capello bajnokcsapata sem rúgott sok gólt, de legalább nem is kapott. Allegrivel csak az együttműködés vége felé lett minden meccs kínszenvedés. Conténak nem állt a rendelkezésére Costa, Cuadrado, Dybala, Higuain, Ronaldo, Pjanic, De Ligt, Sandro. Tehát a közmegegyezés az, hogy a Sarri-féle játék egyelőre a VILÁG LEGSZARABBJA. Legalábbis én magam a fórumokon ezt olvasom.
És tény, hogy a moszkvaiak és a milánóiak ellen is rettenetes volt a mutatott játék képe. Rossz volt nézni. Nemhogy gólzápor nem volt, de még azt is nehéz volt elhinni, hogy mi nyertünk. Scseszecsny ezen a két meccsen 6204 (!!!) védést mutatott be. Ne nekem higgyetek, a szemeteknek!!!
Tehát mondhatni, a Sarriball egyelőre nem a szebbik arcát mutatja felénk. Az eddigi meccsek során összesen talán 70 percnyi Sarriballt láthattunk, a többi az szenvedés, rengeteg bekapott gól és tanácstalan labdajáratás…
Amit viszont láttunk, azok a moszkvai esős éjszakában megcsillanó SarriBALLS voltak. A kemény tökűnek eddig nem igazán tűnő (korábban pedig simán csak egy fasznak tűnt) Sarri a vége előtt 10 perccel lekapta az ennek nem örülő Ronaldót. Ami pedig végképp meghökkentette a világegyetemet, univerzumot! A Milan elleni meccsen alig a félidő után kapta le a GOAT-ot. Vannak gondolataink erről, én most leírom, amit én gondolok:
Rohadtul leszarom, hogy Ronaldo a világ legcsodálatosabb játékosa, ő sem lehet nagyobb a Juventusnál, így ha szarul játszik, le kell cserélni. Nagyon helyes.
30 milliós fizetéssel ne duzzogjon, mert nagyon kínos. Tiszteletlen a csapattal és a csapattársaival szemben is, ha egyből bevonul az öltözőbe, majd nem ül vissza a kispadra néhány perc (arcmosás, üvöltözés, elégedetlenkedés, majd nagy levegők, önmagunk összeszedése) után, hanem hazamegy(?!). Ész fasz megáll.
Ugyanakkor nem gondolom, hogy Ronaldo olyan nagyon megroppanna ettől. Csak találgatok, de én olyan figurának képzelem el Ronaldót, aki nem nagyon elégedett magával, csak ha tényleg rászolgál. Tehát pontosan érzi ő is, hogy nem megy a játék. Nem úgy tűnt, hogy a csapattársakra fogná ezt, hiszen furcsa is lenne, miután ajtó-ablak helyzeteket is kihagyott mostanában. Tehát a lecserélés utáni mérge nem kizárólag Sarrinak szólt, hanem saját magának is – „A betyár mindenit, nem tudtam betalálni a furkó milánóiak ellen sem, jaj, de nagyon mérges vagyok magamra, le is cserélnek, mert fos vagyok, kurva élet, hazamegyek és szétbaszom az egyik Ferrarimat egy csákánnyal.” – gondolta Ronaldo a pályáról leviharozván.
Remélhetőleg kipiheni a sérülését (fáslival a lábán melegített a legutóbbi bajnoki előtt is), nem játszik 180 percet a válogatott meccseken, és visszatérve újult erővel veti bele magát a küzdelmekbe.
És egy pszichológus sem ártana neki, aki elmagyarázza, hogy 67 évesen már nem fogja megkerülni a világ összes védőjét, viszont felhívja a figyelmét a tényre, hogy mivel az egész teste izomból áll, kurvára nem kéne összeesnie egy milános szecska mellett. Itt az ideje férfiasan játszania. Nézze meg Zlatant.
Azt talán csak Johann, a pálcikaember tudná megmondani, hogy mit tartogat a jövő, esetleg a Görkoris Pap (akiről hosszú idő óta nem tudunk semmit, sajnos), egyelőre az ADATOK azt mondatják velünk, hogy Sarri minden rekordot megdönt. A látvány pedig azt mondatja, hogy „hinnye, hát tavasszal már a BL-helyekért fogunk kaparni, ha ilyen ütemben szaródik el a csapat játéka”.
Vajon minek hihetünk? Vajon kiben bízhatunk? Én megmondom nektek, hogy senkiben, csak saját magunkban bízhatunk. És még így is számos meglepetést tartogat az élet.
Más:
Igen, én magam azt gondolom, hogy Pogba kurvára elkélne a középpályánkra. A hírek szerint a MU-t érdekelné Mandzukic, Can és Rugani is. Ruganit sajnos nem engedhetjük el, mert nem marad több védőnk nélküle. Mandzukic úgysem játszik, tehát a MU sem ostoba őt túl sokra beárazni, Can pedig a BL-keretben sincs benne és simán szarabb Pogbánál. Tehát én benne lennék egy Mandzukic+Can = Pogba és egy láda rendes, európai sör cserében. De tőlem Rakitic is jöhet.
Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Random gondolatok a Sarrismo első hónapjairól
A tavalyi szezonzáró közös posztban a leendő edzőnk személyével kapcsolatban azt írtam, hogy „lehetőség szerint Sarrit kerüljük el”. Ezen gondolat kifejtését _beni nagyjából megtette helyettem a Maurice-t köszöntő dolgozatának bevezetésében: Sarri Juventusból nézve egy vállalhatatlan figurának festett, mind stílusát (azaz annak hiányát), mind múltját és hozzánk való korábbi viszonyát tekintve. Innen indítottam én is az új mesterrel kapcsolatban: egy visszataszító déli sutyerákot láttam, aki a változatosan szánalmas kifogásokhoz első ránézésre jobban értett, mint a rotációhoz és a különböző taktikai felállások alkalmazásához.
Skuhravy f***a és az egyvonalas les
Ez is megvolt: a Juve – időnként nézhetetlen játékkal – behúzta a Parma elleni meccset. A találkozó igazából nem sok szót érdemel, bár nyilvánvalóan vannak tanulságai. Foglalkozzunk inkább ezzel a nyomorult videóbírós rendszerrel, mert ennek meg pláne vannak tanulságai, és eltelt már annyi idő, hogy legyen okunk az egész szarságot elküldeni a jó édes anyjába. Mert oda való.
Szóval, videóbíró. Évek óta ment a nagyívű szöveg, hogy a videóbíró mindenre megoldást kínáló szupertalálmány, amellyel a pályákra béke költözik, és megszűnik a kivételezés. Az már most látható, hogy a valós erőviszonyokat gyakorlatilag egyáltalán nem érinti a szisztéma: a jó csapatok ezzel is jók (pl. Juve), a rosszak pedig ezzel is rosszak (pl. Milan).
A bevezetése elején az is világossá vált, hogy a monitorok perceken át történő bámulása, a vezérlőközpont és a játékvezető szintén időzabáló egyeztetése teljesen ki fogja lúgozni ezt a gyönyörű sportot. A videóbíró semmit nem oldott meg. Semmit. Szar az egész. Az egyetlen, valóban érdemleges és előremutató megoldás a gólvonal-technológia.
Talán sokan látták a Chievo-Fiorentina meccset még 2019 elején: Chiffi azért nem adta meg Giaccherini gólját, mert a találat előtt a Fiorentina úgy hozta játékba a labdát, hogy a kapuskirúgás pillanatában Pelissier lábkörme súrolta a 16-os vonalát. Míg minderre rájöttek, addig a Chievo megszerezte a 3 pontot, kiosztották az öltözőben a győzelmi prémiumot, majd a csapatbuszon megtudták, hogy érvénytelen gólt szereztek. Probléma. Életszerűtlen döntés, a futballal teljesen összeegyeztethetetlen.
Ma délután is hasonló dolog történt: Ronaldo gólját 77 perces vizsgálatot követően, egy paintben rajzolt vonalazás megtekintése után visszavonták. A szabály ugye úgy szól, hogy a játékos akkor tartózkodik lesen, ha fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.
El kellene azon gondolkodni, hogy amennyiben egy játékos lábbal szerez gólt, milyen jelentősége lehet annak, hogy a feje 3 cm-rel közelebb van a kapuvonalhoz, mint az ellenfeléé? Vagy mi van akkor, ha Ronaldónak éppen erektált állapotban van a pénisze? Mivel a szabályok nem tiltják, a f****al való gólszerzést, így akkor az is lest idézhet elő. Gondoljunk bele, hogy Chiellini helyzete milyen lehet: az orra miatt szinte lehetetlen, hogy ne legyen előrébb bárkinél.
Mi történt volna, ha a 90-es vébén Skuhravy gólját percekig elemzik a DÁKÓJÁNAK állapota miatt (lásd a beágyazott videót: a gólörömnél lesz minden egyértelmű, 2 perc 50 másodpercnél)?
Ez a centizgetés semmire nem jó, a videóbíró rossz, a foci természetével teljesen ellentétes. Ennek a szisztémának így semmi értelme.
Mikor takarodik már el valaki?
A Juventus simán ki tudna állítani két olyan csapatot, amelyek közül egyik csak a bajnokságban, a másik csak a BL-ben szerepelne (a Coppa Italia maradna a Primavera-együttesnek). A nyári felkészülés kezdete óta rengeteg pletyka röppent fel a várható távozókkal kapcsolatosan, ehhez képest alig cipekedett ki valaki a Continassából. Kivárnak az átigazolásokkal a klubok? A menedzsment ragaszkodik ehhez a felfoghatatlan sokasághoz? Esetleg a játékosok nem akarnak menni?
Higuain
Higuain gyakorlatilag elsőként kezdte meg a munkát a Juve új stábjával: köztudott, hogy Sarrival imádják egymást, mégis valószínűtlennek tűnt, hogy az argentin ősztől a torinói gyorséttermek bevételeit gyarapítja. Szóba jött vele kapcsolatban az Izé és a Róma, de már az elején látszott, hogy a dagadt dél-amerikai maradna a Juventusnál. Sőt, a szurkolók valami nevetséges, petíció-szerű marhaságot is összetákoltak annak érdekében, hogy Higuaint ne adják el. Mivel az Izé elvitte a kétméteres négert (hogy melyik testrésze ekkora, azt ne firtassuk, HAHAHAHA!!!!), így kevéssé valószínű, hogy Higuain foglalkoztatná őket, ráadásul az is egyre valószínűtlenebb, hogy Dzeko Milánóban folytatja, így pedig a Róma sem érdekelt az argentin leigazolásában. A kör bezárult. Jelen állás szerint az Allianz Aréna büfései fellélegezhetnek.
Dybala
Súlyos örökség a 10-es mez, és úgy tűnik, hogy a Törpe nem is tud megbirkózni a rá nehezedő teherrel. Már az elejétől kérdéseket vet fel, hogy Sarri mennyire számítana rá, de ha ilyen komolyan szóba jött az eladása, akkor nyilvánvalóan nélkülözhetőnek tartja őt a láncdohányos bankár. Vele kapcsolatban első körben a Manchester United neve merült fel: amikor még a klub úgy gondolta, hogy a női drukkerek kedvében járva (NUDGE, NUDGE!) elhozza a Ködös Babilonból Lukakut, Dybala jelentette volna a cserealapot. Az argentin azonban állítólag olyan fizetési igényekkel állt elő, amelyek a pénzszórásban az utóbbi években nehezen verhető MU-nál is kiverték a biztosítékot. Tegnap, az angliai átigazolási piac zárásának utolsó pillanataiban a Tottenham tett még egy tétova kísérletet Dybala megszerzésére, de nem jött össze az üzlet. Egyelőre tehát ő sem megy sehova.
Mandzukic
A szerbet először egy kínai ajánlat találta meg még a nyár elején, de úgy tűnik, hogy a sok pénz nem elég ahhoz, hogy az ottani higiéniás állapotokat és szmogot akárcsak rövid távon is el lehessen viselni. Aztán pár hétre rá már a Dortmundról mint lehetséges kérőről lehetett olvasni. Végül pedig itt is beköszönt egy ajánlat az utolsó pillanatokban Angliából, némi meglepetésre az MU-tól. A bosnyák igényei azonban teljesíthetetlenek voltak Fergusonéknak (érthetetlen, mintha elfogyott volna a csatárokra szánt pénz…), így Mandzukic sem költözik, legalábbis Angliába biztosan nem. (UPDATE: állítólag a Bayern viszi)
Douglas Costa
Amikor a lehetséges távozók szóba jöttek, Costa neve az elsők között merült fel. Azóta csend: Sarri számít rá, így marad.
Fura módon Khedira még mindig Torinóban van, pedig senki nem adott volna egy lyukas garast sem a maradására. Emre Can távozása is felmerült egy pillanatra, de ő azért még bőven nem futotta ki magát a Juvénál. Matuidi helyét nem nagyon találni a rendszerben, viszont ha már nincs Lukaku, valamire ő is jó lehet (ÚJABB CÉLZÁS!).
Az azért jól kivehető, hogy a jelenlegi Juvénál kevés vonzóbb alternatíva van Európában: nem véletlen, hogy sem Higuain, sem Dybala nem adja könnyen a bőrét, és inkább beleáll a küzdelembe. Egyelőre a keret a szükségesnél jóval bővebb, ennyi minőségi játékost még a rotáció vagy a sérülések miatti szükségszerűség sem kíván meg.
A fentiekhez annyit, hogy a piac augusztus 31-én zár, ráadásul az utolsó órákban jellemzően hatalmas a tébolyda, így akár az is előfordulhat, hogy a poszt megírásának sok értelme nem volt.
De legalább csilingel a kassza és jön az SMS (mármint nem Milinkovic-Savic, bár még az is lehet, HAHAHA!!!).
Mindenki hazudik
…szólt Dr. House a maga Vicodin-ízű cinizmusával, és a napokban ismét bebizonyosodott, hogy igaza van az embergyűlölő, önmarcangoló karakternek. Vagy ha nincs is igaza, és van, aki igazat állít, az elképesztő információs zajban jelenleg nem tudjuk eldönteni, kinek hihetünk. Miután újraolvastátok _beni Allegri távozása mögé pöttyintett, könnyfakasztó posztját, ami nagyjából felrajzolja, milyen örökséget vesz át Max utódja, beszélgetünk egyet a jelenlegi hírekről.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….