Darti és Dino (többek között) megbeszélik, miért is kutya Vlahovics, miért jogos Douglas Luiz barátnőjének a fizetésére vonatkozó nyilatkozata, mit hozhat Ramos a Juvénak és hogy mi várható a Lazio, illetve a Stuttgart ellen.
Használati utasítás: lehetőség szerint kommenteljetek, lájkoljátok a csatornát és kérjetek értesítést. Sajnos a Meta utál mindent, ami nem Meta, így a Facebookra linkelgetni az öngyilkossággal egyenlő.
A műsor meghallgatható a youtube és a spotify felületén is.
Komoly átalakulást követően veselkedünk neki a következő idénynek. Összeültünk egy rövid kérdezz-felelek erejéig, hogy megosszuk veletek, mit várunk a szezontól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Ez egy lelketlen, fingszagú kupleráj. Ki is fejtem, miért gondolom így.
Azt vettem észre magamon, hogy már nem is annyira várom a Juve-meccseket. Korábban gránitba vésett énidő volt az aktuális forduló, múlt héten odáig jutottam, hogy amikor a bíró elindította a torinói derbit, én még a Pilisben verettem a paprika patak tanösvényén. Bevallom töredelmesen: utálom nézni, szétbasz tőle az ideg!
Amikor Pirlo távozását követeltem, azt írtam a poszt címében, “Nem Juventus!”, mert a klub identitásának szinte egyetlen eleme sem köszönt vissza a csapat játékában. Például nem nyert. Allegri Juventusa már Juventusabb, mint Pirlo Juventusa, ám ezek távolról sem annyira Juventusok, mint amennyire szeretnénk. Allegrié legfőképpen azért, mert az okádék játékot még lenyeljük, de csak ha nem történelmi hosszúságú szopószériában manifesztálódik. Minden szembejövő picsánrúg, olyan szarok vagyunk, mint utoljára Delneri idején, a hétszentségit már neki! Ez, drága barátaim, tarthatatlan.
A morzsányi, ami még megmaradt Allegri bizalmi tőkéjéből és hiteléből, csak akkor menthető, ha a mindkét fél számára leggyümölcsözőbb megoldást választják a felek a nyáron. Nem akarok hálátlannak tűnni, mert az elmúlt két évtizedben Allegri alatt volt a legjobb Juventus-szurkolónak lenni (pont kicsúszik a húsz évből az általam látott legfaszább csapatunk), de ennek véget kell vetni. Allegrinek is így lesz jobb, a játékosoknak is így lesz jobb, a csapatnak és a klubnak is így lesz jobb.
Amikor egy edzőváltásról beszélnek a szurkolók, ritkán az anyagi vonzatáról van szó, de tudni kell, hogy a hadigazdálkodás kellős közepén, amikor a NextGenből igazolunk játékosokat, nagyon nem mindegy, hogy két edzőt fizetünk-e 2025 májusáig. Egyikük, ezt már most tudjuk, ott pulzál a világ tíz legjobban fizetett edzője között. És nem az, aki majd jön, hanem a másik.
Én nem akarom Thiago Mottát
Ez a nyilvánvalóan kényszerből alkalmazott stratégia, miszerint a saját utánpótlásunkból építkezünk, soha nem volt divat a Hatalmas Juventusnál. De ha már így alakult, a valamelyik vezetőnk által nemrég szarhalomnak nevezett NextGenből számos kiváló játékosunk lett Yildiztől Huijsenen át Souléig. Ott van még Barrenechea, Fagioli, Miretti, Illing, meg a többi legjobb korban lévő olasz, Locatelli, Chiesa, Gatti és Cambiaso. Rabiot-t bebukjuk, de ha valaki Bremert, Vlahovicot vagy esetleg Chiesát akarja vinni, azt könyörtelenül gatyára vetkőztetjük, és a fentiek nagy részében is bőven látunk piacképes potenciált. Egy részüket el is fogja adni a klub, de a másik részük marad (és jön hozzá Calafiori), és Rabiot-t biztosan megpróbálják valami komolyabb figurával pótolni. Így megyünk neki a következő szezonnak. De kivel?
Antonio Contéval. Nem Thiago Mottával. Nem a féregmúlt dönt, sajnos már mindkét entitásnál megtörtént a baj, hanem azért, mert a lelketlen zsoldosként viselkedő egykori Juventus-legenda sokkal biztonságosabb választás, mint az “egy jó szezonos” Delneris karizmát hozó Motta, akire szerint még idén is vár egy közepes pofára esés. Conte mellett sok vitathatatlan tényező áll, a másik serpenyőben pedig csupa érzelemvezérelt csacskaság van. A moralizáló puristáknak üzenem, hogy álljanak úgy Contéhoz, ahogy ő az Interhez: pragmatikus választás, szenvtelen döntés, amit szakmai szempontból nem lehet vitatni. (Csak patkányság, hogy kapnád be, te obsitos zsoldos!)
Én – magamat is meglepve – talán már örökre conteista maradok. Abban a szerencsében volt részem, hogy tombolva imádhattam játékosként, és a mai napig bekönnyezek, ha eszembe jut, hova emelte fel a duplahetedik csapatot edzőként. Az én szívemben Conte a haláláig Juventus-legenda! Nem tagadom, borzasztóan elárulva éreztem magam, amikor összeszarozta magát Milánó harmadik számú csapatánál, de én megbocsátó (naiv? lúzer?) típus vagyok. Gyere, Antonio, hadd fürösszelek az örömkönnyeimmel!
Annál is inkább, mert Conte profilja majd’ minden szempontból passzol. Az igaz, hogy túl sok az öncélú cselgép, az ilyen Soulé- meg Yildiz-féle csávókkal Antonio nem tud mit kezdeni. Nem baj, belőlük lesz lecsó Allegri kirúgásához és a Macska szerződtetéséhez. De a csapatot sújtó legnagyobb gondok orvoslására Conte a piócás ember, ez vitán felül áll.
Nála a játékosok a tudások felső határához közel (vagy azon is túl) teljesítenek, Allegrinél meg leépül mindenki. Conte haditerve egyszerű, mint a pattintott szakóca, de okosan tud rájátszani az ellenfél gyenge pontjaira, és a csapatai mennek a lefújásig, mint a kurvaélet! Nagyon gyorsan tud nagyon nagyot emelni egy csapat játékán, hogy mindenki érti és tudja a saját szerepét, és ha egysíkú is, sőt talán kiismerhető, Conte csapataiban mindig volt, aki hozta az extrát. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nagyon tud nyerni: Serie B bajnok két csapattal, Serie A bajnok két csapattal, Premier League bajnok, a kurva jó olasz válogatottja meg irtózatos pechhel, büntetőkkel esett ki az Eb-negyeddöntőben.
Igen, elárult minket. Igaz: nemzetközi kupát sem Contéval fogunk nyerni. Konzerválódik az avíttas 3-5-2, amibe jó néhány spílernek nehéz lenne helyet találni. De nem tudok senkit mondani, akivel nagyobb reményekkel futhatnánk neki a csapat újjáépítésének, mint Antonio Conte.
A szezon kezdete óta szarunk a világra, csak _beni posztol kitartóan a fészre. Rezignáltan, rutinból nézzük az Allegriventus futballterrorizmusát, és várjuk, hogy történjen valami, bármi, akármi. Hát történt: Zazzaroni (CdS szerkesztő) bedobta, hogy Allegri távozni akar a szezon végén, Conte pedig egy nyilvános eseményen egy ártatlan nézői kérdésre válaszolva szerelmet vallott a Juventusnak. Ezek után nem kellett sok fantázia ahhoz, hogy a firkászok telefossák a sajtót a _bombahírrel: Conte már meg is állapodott a klubbal, jön vissza nyártól, téma lezárva.
Mostanában nem sokat írtunk, de szerencsére a remény hal meg utoljára, ezért továbbra is van 3 és fél milliárd előfizetőnk, akik rendesen utalják a tagdíjat az új posztok reményében.
A minap annyira sok komoly megbeszélést végeztünk új, modern messenger-csoportunkban, végül rávettem magam és kiástam a rengeteg dollár és euró közül a gépemet, azzal a céllal, hogy új posztot rittyentsek a blogra. Óriási.
Azon töprengtünk, milyen újfajta taktikai megoldásokat tudnánk bevezetni a csapatnál ebben a mai, gyorsan változó világban. A magunkfajta boomereknek nem könnyű lépést tartani rohanó világunk influencereivel, akik egy 30 másodperces tiktok videó elején még fehér fiúk, a végére viszont már husky-keverék kislányok. Most mégis sikerült néhány olyan ötlettel előrukkolnunk, amivel tuti lesz a bajnoki scudettópajzs megszerzése.
I. Meccset megelőző szerelés
Miközben kerestük Miretti helyét a csapatban, felmerült bennünk, hogy a srác látszólagos lassúsága biztosan nem okoz problémát, ha már a MECCS ELŐTT nekiáll lefaragni az ellent. Képzeljük csak el, megérkezik a Roma busza az Allianz Arena parkolójába, Dybala lelép róla, körülnéz, és hirtelen… Miretti üvöltve rácsúszik a bokájára! Kis szerencsével hetekre kivonja a forgalomból az ellent! Miretti pedig? Hát ki adna neki sárgát vagy éppen pirosat? SENKI! Megtorlatlanul maradhat a belépő. Az egyetlen veszélyt a rendőrség jelentheti, de várhatóan csak néhány órára vinnék be, majd a tárgyalásig szabadlábon védekezhetne. Ekkor pedig a Juventus híresen dörzsölt ügyvédei vennék kezükbe a dolgot!
Miretti épp leszereli az ellenfél csatárát
II. Új posztok bevezetése
A legjobb beszédképességekkel megáldott játékosaink szabadidejükben dolgozhatnának telefonos zaklatóként. Képzeljük el, micsoda pokolbéli hangulatot tudna teremteni az ellenfél kapusánál Kostic, ha a meccs előtti héten mindennap óránként felhívná és lihegve mindenféle ocsmányságot súgna neki! Ha nem veszi fel a kiszemelt, telerakja a hangpostáját obszcén üzenetekkel!
A modern futball modern posztokat is kíván, egyes játékosokat az informatika világában kell továbbképezni, hogy létrejöhessen belőlük az ideális hacker! Hagyományos hackerfeladatok közé tartozhatna az ellenfél taktikai értekezleteinek lehallgatása, a várható kezdő és meccstaktika felderítése. A merészebb hackertevékenységek közé tartozna a játékosokról való érzékeny információk kicsalása vagy kihekkelése! Mennyire tudna a meccsre koncentrálni Frattesi, ha végig attól parázna, hogy elég egy jó csel vagy egy jobban helyezett lövés, és máris kikerül az internetre a videó, amin egy kecskével hág?!
Hogy nem hágott sose kecskével? Na itt jön a hacker pozíció adu ásza, a DEEP FAKE! Mondom én, hogy ott az a kecske!
III. A sérültek is kerüljenek játékba
Sérültjeink nehezen vethetők be terepen, ráadásul mindig elég sokan is vannak. A J-Medical kórtermeit fel kellene szerelni hatalmas géptermekkel, ahol több száz gépen és monitoron tudna TROLLHADSEREGÜNK tevékenykedni. Kamu hírek, fórumok felforgatása, szurkolók saját csapatuk elleni bomlasztása is a repertoárjukhoz tartozhatna. Képzeljük el, ahogy a Napoli szurkolói végre nem más csapatok rajongóit, hanem egymást késelnék meg meccsek előtt, közben és után! Ez tulajdonképpen lehetne a csapatunk CSR-tevékenysége is.
Hamarosan jelentkezünk újabb tippekkel és trükkökkel!
…így csak most készül el a közös szezonösszefoglalcsi. Problem?
Oszt‘ szurkolsz-e még a Juventusnak?
_beni: Az történt, hogy az utolsó fordulóban, amikor senki nem közvetítette az Udinese elleni meccsünket, elkezdtem streamet vadászni, de aztán rájöttem, hogy régen takarítottam ki a vécékefe tartóedényét, és az amúgy is élvezetesebb programnak ígérkezett. De közben eltelt három hét a szünetből, és máris rohadtul hiányzik a csapat. Ennyi elég ahhoz, hogy újra reménykedni kezdjek, és ahhoz is, hogy olyan dolgokat lássak bele a játékosokba, amik csak az álmaimban léteznek.
Darti: A JUVENTUS CSECSÉN NEVELKEDTEM. Nyilván. Természetesen. Persze ez fura, mert így öreg koromra jóval kevésbé érdekel a labdarúgás, emiatt lényegében már csak a Juventust követem. A többi csapatról azt sem tudom, hogy melyik országban játszanak. Nemhogy a játékosokról bármit. Tehát igazából én tökre jól elszurkolok a Juvénak bárhol és bármikor!
Dino: Természetesen. A szurkolói lét FOLYAMATOS HULLÁMVASÚT. Őszintén szólva teljesen hülye vagyok, mert idén is megújítottam a bérletemet. Ami viszont szomorú pandává tesz, az a stadionban uralkodó borzalmas hangulattalanság.
satchy: Elég nehéz. Ha most kezdenék érdeklődni a futball iránt, szinte biztosan nem a Juventust választanám kedvencnek. Talán Chiesa az egyetlen játékos, aki meccseket lehet képes egymaga eldönteni, nincs nézhető játék (sőt, nincs játék), nem hangulatos a stadion, kifejezetten ciki a social media, a sajtó folyamatosan sározza a klub imázsát, balfaszok a menedzserek, szóval a jelenben egyszerűen nincs mihez kötődni.
Kifejtős kérdés, min. 3000 karakterben: mivel voltál elégedett az előző szezonban?
_beni: A csapat védekezését elég jól összerakta Allegri, és ez még akkor is jó hír, ha a támadás összerakására már nem jutott idő. Bremer egy szörnyeteg a 16-oson belül, szerintem sokkal jobb játékos De Ligtnél, Danilo pedig (ezt sem hittem volna) toronymagasan a kedvenc játékosom a mostani Juventusból. Gatti, sőt a beugró Rugani is biztató volt, és a kapusainkkal is elégedett voltam, bár a szezon eleje nem volt valami fényes Teknek. Ezen kívül majdnem készen vagyok a könyvemmel, és elégedett is vagyok vele. Kurva jó lett konkrétan.
Darti: Semmire sem emlékszem kb 😀 Tényleg! Na jó, például az jó volt, amikor Pogba játszott 60 percet, és kimondottan tetszetősen tette. Bizakodásra adott okot. Aztán elmúlt. Voltak jobb időszakok, de alapvetően ez egy fos szezon volt, és nem, nem feltétlenül a gonosz Allegri miatt vagy az elért eredmények (haha) miatt.
Dino: Decembertől végigkísérte a klubot a pontok adása-vétele miatti zűrzavar, a teljes vezetőség lefejezése és úgy általában a bizonytalanság: szerintem ebből kiindulva lényegesebben jobb idényt nem lehetett várni. Végülis az EL-ben az elődöntőig ment a csapat, egész profin lehozva a Freiburg meg a Sporting elleni meccset. A bajnokságban nullára lett kétszer is megverve az Izé, azért az sem olyan rossz. Talán ez a két meccs volt az igazán katartikus. A többi csak csendes kis focizgatás.
satchy: Volt pár szép pillanat, lássuk csak: megpulykáztuk Sarriékat hazai pályán, oda-vissza ütöttük az izét, bemutatkozott és szépen fejlődött Fagioli, felfedeztem magamnak a While She Sleeps zenekart, a fiam rengeteg csodás pillanattal ajándékozott meg, költöttek a feketerigók a kertben.
Csak röviden: mi nem tetszett?
_beni: Nem lehet röviden, mert ez egy folyamat, ami egymást erősítő részekből tevődik össze. Marotta távozása -> Paratici dúlása -> Ronaldo érkezése -> Covid/könyvelés -> Allegri fejlődésképtelensége és maradi/beszari hozzáállása hozta össze ezt a szaros szendvicset.
Darti: Nem sok karaktert tudtam felfedezni a csapatban. Hátha a kövi idényben.
Dino: leginkább az, hogy a Luca Vialli halálát követő meccsen képesek voltak az illetékesek rózsaszín-kék mezben pályára küldeni a csapatot. Az nagyon méltatlan volt.
satchy: Nincs továbbra sem csapatunk. Nagyon játékos sincs, de ha azt nézzük, hogy az innen-onnan összekukázott, lesajnált Monzának Palladino tudott karaktert adni, nálunk meg két év munkájának nem látszik a nyoma, akkor nehéz nem keresni az edző felelősségét.
Ki volt a szezon legjobb játékosa?
_beni: Danilo. Voltak jó meccsei a betépett zsiráfnak is, nem mondom, de azoktól csak még idegesebb lettem, hogy miért nem játszik mindig így, akinek ilyen képességei vannak. A nyár nagy pozitívuma lett volna, ha eltakarodik az anyjába, rühellem, mint a szart. Ja, hogy ide most pozitívum kell? Danilo.
Darti: A balfasz Rabbi tűnt annak, aki amúgy meghökkentő módon mintha mégis nálunk maradna. Meghökkentő. Bombahoppát tudnám még kiemelni, aki mostanában sört főzni tanít (mármint engem, nem valami iskolában).
Dino: Rabiot. Szerintem ez elég egzakt. És talán amúgy is ő a legjobb labdarúgó a keretben. Ez azért némileg aggasztó.
satchy: Én írok először, meghagyom Rabiot megkoronázását másnak. A második legjobbunk Danilo volt, akiből egészen kulturált belső védő és egyértelmű szellemi vezér vált. Ez persze a mostani keret kritikája is, ezzel együtt Danilo érdemei elvitathatatlanok. A pályán elért eredmények alapján ez a kutyaütő Juve is 3. lett volna, és ezért talán legkevésbé Danilót és a két kapust lehet hibáztatni.
És a legkutyább?
_beni: Pogba. Már látom a többiek válaszait és egyetértek: Vlahovic egy verbő bidone, de a csapatjáték hulladék mivoltához kevés köze van. Viszont ez a nagyon rosszul balanszolt keret is képes lett volna egész formás játékra, ha van értelmezhető labdakihozatal és úgy általában átmeneti játék. Az, hogy ez nem volt, egyrészt alapjaiban határozta meg a meccsképeket, másrészt Pogba hiányának tudható be. Moggi már nyáron megmondta a tutit: Nem akarod megműttetni magad? Akkor talán fáradj a francia szövetség főtitkárához a fizetésedért!
Darti: Vlackovics Mihály, csodacsatárunk komoly csalódást okozott. Lehet mondani, hogy Allegri tehet róla, hogy nem kap labdát az ember, de arról tuti nem, hogy ugyanazokkal a nem kapott labdákkal Milik sokkal ügyesebben bánt. Na, szar szegény. Nem is tudom, hogy egyébként jó-e.
Dino: Vlahovics, főleg az idegesítő picsogásai miatt. Semmilyen alázatot nem láttam a HORVÁTBAN, idegesítő volt az egész idényben. Ha gólt lőtt, akkor meg jött a hózentróger–huzigálás.
satchy: Nálam Vlahovic a legnagyobb csalódás. Lehet persze allegrizni, én is szoktam, de ha valaki egy életerős balkáni csávó, ennek ellenére képtelen párharcokat nyerni, rosszul kezeli a labdát, ideggyenge, csatár létére képtelen egyedül helyzetet kialakítani, az nem csak az edző hibája. Persze Paredes, de Sciglio, Pogba, McKennie vagy Bonucci is erős pályázók az Év Kutyája posztra, de tőlük nem vártam semmit, így nagy csalódást sem okoztak.
Mennyi túrót jelentett a FIGC/UEFA-féle boszorkányüldözés a Juvét fedező szerszámon? Merőben más lett volna a szezon, ha nyugodtabb körülmények között zajlik?
_beni: Nevetséges volt az egész ügy, a kezelése pedig még inkább, mert durván kilógott a lóláb, hogy mi az igazi cél és hogy ki mozgatja a szálakat. De én nem vagyok hajlandó emiatt felmenteni a játékosokat és a stábot. Vagy neked elnézi a munkaadód, ha alibizel meló helyett, mert éppen nem volt reggel kaksi? Na ugye, baszomalássan!
Darti: Fos. Majd a többiek leírják. Ahogy írtam, már csak a Juvét követem. Igazából az sem érdekes, hogy játszanak-e meccset vagy sem. Ez azért fontos, mert egyébként teljesen értelmetlen a Serie A-t követni. Kapásból nézzük azt, hogy a pontlevonás nélkül jövőre BL-be jutunk. Ami elég karcsú, de azért egy ilyen ügy mentálisan akkor is megviseli a játékosokat, ha sokat keresnek. Ez ilyen fura dolog: ha sokat keresel, akkor sem esik jól, ha szétbasszák a munkahelyedet. Hatással van a motivációra. Sokkal jobbak mondjuk nem lettünk volna, de azért mégis. Ki akar úgy nagyot játszani, ha tudja, hogy másnap mindenféle faszkalapok semmissé teszik azt? Ez nem Allegrin vagy a fizetésen vagy ilyesmin múlt. A játékosok hiába keresnek sok pénzt, még nem robotok.
Dino: Teljesen szétverte a szezont. Ezen nincs mit kifejteni. Egyszerűen vitathatatlan, főleg, mivel ÉN mondom.
satchy: A szezon második felét képtelenség értékelni a plusvalenza ügy nélkül. Ez így nem volt sport, legalábbis nem XXI. századi modern sport, sokkal inkább illett volna a sztálini Szovjetunióba, mint egy állítólag TOP5 bajnokságba. Nálam az olaszok teljesen lejáratták magukat, úgy az ottani sajtó, mint az igazságszolgáltatás. Lehet, hogy írok is róla egy cikket. Nyomorultak.
Nézzünk kicsit előre! Allegri valószínűleg marad, egyelőre az ideiglenesnek szánt menedzsment nagyja sem mozdul, viszont jó eséllyel érkezik Giuntoli. Jó ez így?
_beni: Egy hónapja azt mondtam, nagy átépítés várható és ahhoz nem biztos, hogy Max a legjobb ember. Most már látom, hogy lófasz lesz itt, nem átépítés, maximum betömögetjük a rések egy részét, és bár ehhez sem Max a legjobb ember, a következő szezonban azzal is beérem, ha nem kell a posztok felén alkalmatlan balfaszokat néznem. Erre garancia lehet Giuntoli, aki vélhetően fasza arc, de Marottához képest még mindig visszalépés.
Darti: Bassza meg mindenki, én még mindig Allegri pártját fogom! A menedzsment is bekaphatja, az egyetlen jó döntésük, hogy Allegri marad!
Dino: Azért elgondolkodtató, hogy egy több sebből vérző klubhoz eljön egy ilyen figura, mint Giuntoli. Még akkor is nagy dolog, ha Juve-címeres pelenkában vészelte át a csecsemőkorát. Szóval, maradt még itt presztízs!
satchy: Hát, a jó az nem épp ilyen. A menedzsmentnek köze nincs a sporthoz, Allegri gyakorlatilag megbukott, csak a FIGC-féle boszorkányüldözésnek köszönheti az állását és halmazati büntetésként ragadt a nyakunkon, Giuntoli érkezése az egyetlen reménysugár. Persze ő sem csodatévő, pláne úgy, hogy a Juventusnak nincs pénze, és az EXOR-nak bár van, vélhetően nem fog még egyszer adni.
Új igazolásként egyelőre Weah érkezése, az előző szezon első keretét illetően Di Maria, Paredes és Cuadrado távozása biztos. Visszajön kölcsönből egy tucatnyi kutyaütő, Arthurtól Pjacán át Zakariáig. Hol nyúlnál hozzá a kerethez?
_beni: Divatos kifejezéssel transitional year következik, ám ez a mi esetünkben szarlapátolást és a ballaszt kidobálását jelenti, nem a nagy fejlesztések felé történő lépéseket. A sok ingyenélő kenyérpusztító kibaszása alapvető követelmény, nincs maradása a legmagasabb szinten már abszolút használhatatlan, ám rendkívül túlfizetett játékosoknak, bármilyen régen állnak is a klub alkalmazásában.
Én azt tartanám üdvösnek, ha tényleg ígéretes olasz fiatalokkal töltenénk fel a keretet, Parisire mindenképp lecsapnék (ha már Udogie-ről lecsúsztunk), de nem engedném sehova Rovellát sem – és főleg nem adnám oda a Laziónak SMS árának a töredékéért. A távozók közül csak Cuadradót sajnálom, de én is elküldtem volna. Viszont ha elküldük Cuadradót és marad Alex Sandro, akkor mi értelme az életnek?
Darti: Mindenhol. De nyilván nem lehet. Egészen kétségbeejtő ránézni a „hazatérő” játékosok listájára… Hát mit lehet ezzel csinálni? Nincs csatárunk, az baj. A középpálya TALÁN jó lesz jövőre, ha jön Szergej és Pogba helyrerakja magát. Védelemben Dancsi és Bremcsi szexik számomra. Kapusunk tulképp van. De összességében rettenetesen karcsú az egész. Ha jövőre a bajnoki címért küzd ez a keret, az valami óriási meglepetés lesz.
Dino: Weah leigazolásást nem tudom hova tenni. Állítólag még a kapusként is _bevethető_, de tudjuk: aki sok poszton játszatható, az igazából sehol sem jó. Parisi ügyes gyerek, sőt, annál egy picit több, benne hatalmas potenciált látok. És persze ne feledjük, hogyha Pogba esetleg, véletlenül úgy dönt, hogy nem sérül meg idén, akkor ki tudja… Nem vagyok pesszimista!
satchy: Ez is megérne egy komplett cikket. Számomra egyértelmű, hogy nem volt ilyen gyenge a keret az elmúlt évtizedben, és inkább a további leépítés felé mutatnak a jelek. Persze ez nem feltétlenül rossz hír, ugyanis a keret nagy része túlfizetett, sehol máshol nem kapna ennyit. Ha Giuntoli el tudná érni, hogy pár túlfizetett játékos (lásd pl Tek, Bonucci, Sandro, Pogba, Arthur), és/vagy pár gyenge láncszem (pl Bonucci, Sandro, McKennie, MdS) augusztusban már ne húzza le a belépőkártyáját Continassában, akkor már megérte szerződtetni. Weah-val kapcsolatban az lesz az érdekes, amikor Allegri rájön, hogy ez nem a rutinos csatár, hanem valami U27-es csecsemő, mindenesetre tőle nem sokat várok. Parisi qrvajó lenne, én csípném Szergejt is. Sajnos vélhetően muszáj lesz vezéráldozatot hozni; ez nálam nem Bremer lenne. Ahogy már írtam, számomra Vlahovic nagy csalódás, de Chiesa sem garancia semmire, pláne, ha továbbra is csere wingbackként számítana rá az edzőpápánk. Persze ha Chiesa egészséges lenne és a posztján játszhatna, úgy egyértelmű lenne a döntés. Rövid a pad, nincs igazi vezéregyéniség, Pogba a keret legjobban fizetett játékosaként gyakorlatilag visszavonult, csak még nem tudja, rajta kívül a foci szikrája csak Chiesában és Fagioliban van meg, úgyhogy mindenhol muszáj lenne fejleszteni. Aki szerint ennek a keretnek bajnoki címért kellett volna küzdeni, az beverte a pici fejét.
Ajánlj olvasóinknak valami divatos és lehetőleg méregdrága elfoglaltságot a nyárra!
_beni: Középfül-folyadékadagolókat tervezek éppen orosz oligarcháknak és pártvezetőknek, mert úgy látom, mostanában alaposan megromlott az egyensúlyérzékük, mert sorra potyognak ki ablakokon. Aki akar felcsaphat a segédemnek!
Darti: Mi Dincsivel távirányítóssá alakítottuk a yacthjainkat és azokkal játszunk tengeri ütközeteket. Helikopterről irányítjuk a hajókat, az nyer, aki a másik luxushajóját elsüllyeszti. Szoros a meccs, 14-13-ra én vezetek éppen. Múlt héten volt a legutolsó forduló, Dino 144 méteres, 2 helipaddal ellátott hajóját küldtem a tenger fenekére. Óráig nevettünk a mérkőzés fordulatosságán!!!
Dino: Darti már leírta. Tényleg iszonyatosan jó móka, és közben még az élővilágra sem figyelünk!!!
satchy: Ha pazarolni szeretnétek a pénzeteket, adjátok a Juventusnak. Ha valamit, azt fényesen és kitartóan bizonyította ez a klub, hogy képes százmilliókat fölöslegesen elégetni. Garancia a pénzkidobásra egy Pogba-, de Sciglio-mez, vegyetek belőle a családnak is! Meneküljetek a hőség elől, utazzatok sokat repülőkkel, óceánjárókkal, ezzel biztosíthatjátok a pénzkidobást, a luxust és a felmelegedés folytatását is. És persze vegyetek iPhone-t.
Egy – talán inkább másfél – epizód kivételével a Sevilla-Juventus Európa Liga-elődöntőben benne volt az egész átkozott szezonunk. Az egy a Cuadrado agyatlan becsúszása után elmaradt büntető, a fél meg hogy Vlahovic szokásával ellentétben nemcsak helyzetbe került, de belőtte a ziccerét. A többi a falakra volt írva. Monstre tl/dr poszt következik. Sapka-sál legyen, átmegyünk a hegyen!
“Ha a lófaszerdőben jársz, legyen nálad síkosító” – tartja a bölcs navajo mondás, és aki figyelemmel kíséri szeretett csapatunk hányattatásait, az ki sem teszi a lábát otthonról egy bödön öklözőzsír nélkül. Ami a Juventusszal történik a 2022/23-as szezonban, az nem elhanyagolható részben az elmúlt évek hozadéka, ám a Marotta távozása – Ronaldo érkezése – Covid pandémia bermuda háromszögön túl is kizárólag olyan események történtek kb. 2018 óta, amik vagy azonnal az arcunkba robbantották a szaros rántottát, vagy más tényezőkkel kiegészülve, késleltetve szálltak bele páros lábbal a Juventusba.
Ha csak a futballpályán bemutatott esés-kelést nézzük, és eltekintünk minden más körülménytől, akkor a Marotta munkáját átvevő hitvány pribék, Fabio Paratici a culprit. Ám a jelenlegi problémáknak csak a tünete, ami a pályán történik, maga a betegség Andrea Agnelli, illetve kisebb részben az Arrivabene-Nedved páros áldatlan tevékenységének hála ütötte fel a fejét. Mondjuk ki: a 2010-es éveket uraló aranycsapat építészei öt év alatt porig romboltak mindent, amit korábban féltő gonddal és nagy hozzáértéssel létrehoztak.
Fejétől bűzlik
Agnelli nem véletlenül érezte magát omnipotens főfasznak nemcsak az olasz, de az európai futballban is. Kilenc bajnoki cím zsinórban döbbenetes eredmény, ha hozzácsapjuk a stadion átadása (2012) óta lejátszott két BL-döntőt, egy elődöntőt és egy Európa Liga-elődöntőt meg a seregnyi kupát és szuperkupát, jogosan gondolhatta azt, hogy bármilyen szobába lépett, neki volta legnagyobb dorongja. Az európai klubfutball messiásává válásához már csak egy lépés hiányzott: a Szuperliga.
Részben már Ronaldo érkezése is a klubok által birtokolt páneurópai csúcsbajnokság jegyében történt, és ha most a Juventust sújtó gondok nulladik kilométerkövének is tűnik a portugál szerződtetése, az akkor nemcsak logikus, de üzletileg is kifizetődő lépésnek tűnt. Miként a spanyol inkvizícióra, úgy a pandémiára sem számíthatott senki, de még mielőtt a nyakunkba szakadt a járvány, történt még valami, ami a mostani problémák egyik fontos oka.
Én személy szerint pont olyan képmutatóan viszonyulok az ultrákhoz, mint a borjúhúshoz: utóbbit kétpofára fogyasztom, és közben nem gondolok a vágóhídra terelt, keservesen síró bocikákra, előbbiknek pedig köszönöm szépen a stadion hidegrázós hangulatát, és közben nem gondolok rá, hogy jobbára aljadék bűnözőkről, a söpredék legaljáról beszélünk. Az ultrák sok klubot fognak a tökénél fogva, és nem volt ez másként Torinóban sem: ingyenjegyek, privilégiumok, saját cuccok értékesítésének jogai jártak cserébe azért, hogy ne kelljen állandóan büntetéseket fizetni. A 2017-ben kipattant bírósági ügy (biztosan sokan emlékeztek, ennek az ügynek lett a folyománya, hogy egy komplett fegyverraktárat, benne föld-levegő rakétákkal (!) foglaltak le a Drughi egyik raktárában) vége az lett, hogy Agnelli végleg szembe fordult az ultrákkal. És bár ebben morálisan abszolút támogatom, a stadion jelenlegi hangulata (és kihasználtsága) az én szememet is csípi. Mondjuk ki: az Allianz Arénában akkor van jó hangulat, ha sok és hangos vendégszurkoló érkezik.
Ennél persze sokkal nagyobb baj volt a pandémia által gerjesztett lófaszcunami, benne a Ronaldo és társai által zsebre tett csillagászati fizetésekkel, a kieső bevételekkel, a rossz szakmai és pénzügyi döntésekkel – utóbbiakat bátran nevezhetjük könyvelési csalásnak -, valamint a létező legrosszabb pillanatban előhozott, előkészítetetlen Szuperliga projekttel. Mondhatjuk, hogy Paratici egy fasz, Allegri egy kókler, Bonucci meg szar védő, de a mostani problémák igazi okai sokkal inkább a fentiek.
A plafonig ér
Mivel Agnelli nemcsak Olaszországban, de egész Európában páriává vált, a Juventus minden – vélt vagy valós – érdekérvényesítő képességét elveszítette, és 2006 óta tudjuk, hogy az ilyen pillanatokra azonnal lecsap az ellenség. A calciopoli-utánérzés nem véletlen, hiszen a Juve távolról sem ártatlan, de nem is bűnösebb a többi klubnál, mégis egyedül viszi el a hátán a plusvalenza ügyet, ami talán még Moggi emberrablós vádjánál is nagyobb idiótaság. Az Inter hatalmi hálója által gründolt calciopoli után most újra ott tartunk, hogy a Juventust bevallottan, sőt felvállaltan gyűlölő bírák mondhatnak ítéletet életről és halálról. A zsebbe fizetős sztorival együtt ennyi már elég volt ahhoz, hogy az egyébként is ezer sebből vérző klubra döntő csapást mérjen az ellenség.
A vezetőség távozásával akár azt is mondhatnánk, a megtisztulás útjára lépett a Juventus, ezzel szemben az igazság az, hogy ez a folyamat még csak most kezdődött, és további fájdalmas lépések várnak ránk. Most ott tartunk, hogy anyagilag – a 2021 őszén megszavazott 400 milliós tőkeinjekció ellenére – gatyán vagyunk, a klubot Európában az UEFA, Olaszországban a FIGC és több kerületi ügyészség szedi fecnikre, és nincs egy kurva szövetséges a láhatáron. Minden bokorban ellenségek lapulnak, akik alig várják, hogy saját eszközeikkel odabasszanak egyet a Juventusnak.
Így értünk el a mostani helyzetig, amiben azt sem tudjuk, hányadikak vagyunk a Serie A-ban, de abban biztosak lehetünk, hogy nem lesz jövőre európai kupaindulás, mert vagy a szövetség büntet szarrá, vagy az UEFA tilt el – utóbbi lehetőség a tegnapi vereséggel már amúgy sem áll fenn igazán. De mindezt sokkal könnyebb lenne megemészteni, ha legalább a pályán rendben mennének a dolgok. [nagyot sóhajt]
Paratici, Paratici, vaffanculo!
Az utóbbi évek klubvezetőségi baklövései és a Juventus hányatott sorsú futballcsapata közti összefüggések az olyan pillanatokban a leglátványosabbak, mint amikor az életéért harcoló csapat az Európa Liga-elődöntő hosszabbításában egy 19 éves, ragyás kamaszt kénytelen becserélni, miközben sorra érkeznek a hírek, hogy a milliárdos buktákat indukáló, nagy nehezen kikölcsönzött kenyérpusztítókra nem tartanak igényt új klubjaik, így újra Torino felé veszi az irányt Arthur, McKennie, Zakaria és Kulusevski is. Ramsey is csak azért nem, mert fizettünk neki, hogy elhúzzon a picsába.
Ez a helyzet Fabio Paratici sarlatánságának köszönhető, és hiába születtek a kontár sportigazgató távozása óta szinte kizárólag építő jellegű, hovatovább kiváló döntések, az általa okozott kár még jó ideig éreztetni fogja a hatását. Mert hiába rendkívül ígéretesek a primaverából kiemelt fiatalok, Miretti, Illing-Junior, Soulé és főleg Fagioli (sőt, talán ide vehetjük Gattit is, bár ő nem a mi kutyánk kölke és már nem is olyan fiatal), a Paratici által ránk hagyott ballaszttól sem anyagi, sem sportszakmai szempontból nem fogunk tudni megszabadulni. Bonucci, Alex Sandro, Cuadrado, De Sciglio és a tegnapi frenetikus teljesítménye ellenére Szczesny is iszonyatos teher a fizetési oldalon, miközben a legmagasabb szinten már kb. használhatatlan játékosokról beszélünk. Sőt, a fontos meccseken mutatott teljesítménye miatt ide sorolom Di Mariát is, de tőle legalább könnyen meg tudunk szabadulni. Pogba is beleillik a sorba, de valamiért én őt még nem tudom teljesen leírni. Wishful thinking? Lehet.
A fentebb részletezett pusztító foscunami a sportszakmai oldalt is elérte, Chiesa térdének szétcsesződése, valamint a 22 hasznos másodperc után megsérülő Pogba kiesése “rebuilding year” feliratot biggyesztett a szezonunkra, és ezzel tulajdonképpen nincs is semmi baj. Allegri magától az életben nem adott volna ennyi esélyt a primaverából kikerülő fiataloknak, kényszerből azonban megtette, és a szezon kevés pozitív hozadéka lett a sihederek sokszor a rutinos rókákat szégyenbe taszító kiváló teljesítménye.
Hogy reális elvárás volt-e ettől a csapattól a BL-csoportból való továbbjutás, a bajnoki címért és a kupadöntőért támasztott igény, vagy később az Európa Liga-döntőbe kerülés? Valószínűleg nem, de mielőtt ráfordulunk a következő pontra, tegyük fel másként, már a jelenlegi tudásunkkal a kérdést: elfogadható szezon-e ettől a csapattól az Olasz Kupa- és Európa Liga-elődöntő, illetve a második hely a bajnokságban? Erre már sokkal könnyebb válaszolni: kurvára az!
Félreértett zseni vagy avítt futballnagypapa?
A napokban posztoltam egyet Allegriről a Bianca néni Facebook-oldalára, és a kommentek alapján sokan nem értettek egyet velem. Felrótták a Misternek az esélytelen, néhol igen kellemetlen pillanatokat hozó BL-kiesést, a kiesőjelöltek és újoncok ellen elszenvedett arcpirító vereségeket, valamint a nézhetetlen, legtöbbször esetleges játékot, amit nevezhetünk célfocinak, de attól még ugyanúgy pimpós szagot árasztó szemétdomb marad.
Egy dolgot azonban nem lehet elvenni Allegritől: hogy az eredményeket kurvára szállítja ezzel az ütött-kopott, viharvert, rosszul felépített és menedzselt, rengeteg használhatatlan elemet tartalmazó, sekély és töketlen kerettel, amit részben Paratici, részben a balsors szállított a kezei alá.
Nézzük a helyzetet Allegri szempontjából. 2022 augusztusa van, kezdődik a bajnokság és a BL, utóbbiban – természetesen – sikerült egy kimondottan szar csoportba kerülni. Pogba az első edzőmeccsén megsérült, és nem hajlandó megműttetni magát, helyette Griffmadár spermájával és a Kraken könnyeivel próbálja gyógyíttatni magát, hátha felépül a vébére. Chiesára még hónapokat kell várni, de Max talán már tudja, hogy igazából legalább egy évet. Tele a kerete használhatatlan szarcsimbókokkal, és kénytelen felhozni egy csomó olyan ifistát, akikből a jó ég tudja, mit lehet kihozni.
A SWOT-elemzés feketén-fehéren megmutatja Allegrinek, hogy nemzetközi szintű játékosai kizárólag a védelemben, illetve a védekezésben használható figurákból állnak: Bremer, Danilo, reményei szerint Gatti, illetve a két jó kapus és a középpályán kiválóan védekező, sokat futó Rabiot, valamint a rengeteget dolgozó Locatelli. Egyébként sem áll Allegritől messze ez a fajta játék, de ha úgy is lenne, akkor is azt a döntést kellett meghoznia, hogy hátulról építkezik.
Igen, teljesen jogosan merül fel a kritika, hogy az idén látottaknál azért fordíthatott volna nagyobb figyelmet a támadásokra, mert azokra tényleg csak annyi jutott, hogy “oldjátok meg, srácok!”. Emiatt tűnik világtalan balfasznak az összes centerünk, elsősorban a kiszolgálás nélkül semmire nem alkalmas Vlahovic és Kean, de az összjátékban sokkal hasznosabb Miliknek sem ez az álomjátéka. De ha ott ülnél Allegrivel szemben, és a szemére vetnéd ezt, minden további nélkül visszakérdezne: oké, de kivel akarnál sziporkázó támadójátékot csinálni?
Fagioli ügyeske, Miretti ígéretes, Illing-Junior és Soulé mozgékony és izgalmas játékosok, de melyik lenne képes a Juventus támadójátékát mozgatni? Főleg úgy, hogy nincs a keretben értékelhető képességkészlettel rendelkező szélső védő sem, akiknek a fellépése legalább gólpasszokkal kamatozhatna. Nincs Pogba, aki a gyilkos passzokat osztogathatná. Nincs Chiesa, aki a ritmusváltásaival és a sebességével bonthatná meg az ellenséges vonalakat.
Allegri rossz edző lett volna, ha sutba vágja a védekezést, és megpróbál az abszolút esetleges támadójátékra építeni. Ehelyett allegris módon beszipkázta Di Mariát, hogy ha már előre kerül a labda, legyen ott egy kreatív láb, és elhozta gólpasszkirály Kosticot, hogy legalább szélességében tudja használni a pályát, és valaki néha megtalálja a lóbaszó centereket a 16-oson belül. Oké, ha csak ennyi gondolatot szentelsz a támadójátéknak, akkor abból valószínűleg olyan végeredmény kerekedik ki, ami miatt hétről hétre kötőtűket döfködünk a saját szemünkbe. És ha emiatt nehéz is ránézni a futball egyetlen objektív mérőszámát biztosító másik serpenyőre, azért most tegyük meg: második hely a bajnokságban, Olasz Kupa- és Európa Liga-elődöntő, valahol 75-77 pont körüli várható végeredmény, nem sok, de nem is kirívóan kevés rúgott, cserébe rendkívül kevés kapott gól.
Mr Pragmatika szégyentelenül felrakta a három belső védőt, hogy labdavesztés után ötvédős rendszerben ellenőrizhesse a pálya teljes szélességét, és közben leszarta, hogy Kostic nem bír felérni a támadásokkal, Cuadrado pedig a sebességével az utolsó nemzetközi készségét is elveszítette. Feltette Locatellit 6-osba, mert a meccsenkénti két szerelését és egy labdaszerzését többre tartotta, mint a 8-asban várható átlövéseket és gólpasszokat. Alapembere lett a támadásban szinte semmire nem használható – bár idén néha megvillanó – Rabiot, aki a keret legtöbbet futó és szerelő játékosa, de az első gondolata mindig a hátrapassz. Ez lett a Juventus alapjátéka, és aki szerint más edző, más felfogás vagy más játék ugyanennyi, esetleg több pontot hozott volna a konyhára, az olvassa el újra a támadóinkról szóló passzust.
Nem tehervonat, hanem tényleg az alagút vége
Az Európa Liga-kieséssel gyakorlatilag lezárult a szezonunk. Van még egy Milan elleni rangadó, és a kezünkben van a lehetőség, hogy a legjobb négyben végezzünk, de egyrészt már biztos, hogy zsinórban másodszor zárjuk üres kézzel a szezont, másrészt hiába végzünk BL-helyen, valószínűleg a szövetség visszasorol anyánkba.
Sok szempontból igen sötétnek látszik a jövő, hiszen az esetleges erősítésekre fordítható potenciális forrásoknak jó része nem jön be, helyette visszatér a sokat kereső, de teljesen használhatatlan csőcselék. Mivel jövőre vélhetően nem lesznek európai kupameccseink, lehetne építkezésre fordítani a szezont, de ott feszül a kérdés, hogy erre Allegri-e a legmegfelelőbb személy, és ha nem, akkor kicsoda. A kieső bevételek okozta súlyos anyagi gondokat csak tetézné az edző kirúgása (és az új szaki fizetése), de közben az sem járja, hogy kiürül a stadion, mert a jalapeno paprika fityma alá dugdosása is élvezetesebb tevékenység a Juventus-meccsekre járásnál. Látszólag tehát kurva nagy szarban vagyunk.
De most tekintsünk el Allegri személyétől, és nézzünk végig a következő szezonra felsorakozó Juventuson. Tegyük fel, hogy a remittendától sikerül épeszű kompromisszumok árán megszabadulni (bár én Kulu helyét látni vélem a csilliárdokért szart sem csináló Di Maria helyett), Arthurból pedig vagy férfiprostit csinálunk, vagy a régi autószerelői megoldáshoz folyamodva apránként eladjuk szervkereskedőknek. Lássuk, mi marad.
Visszatér egy potens szélső védő a Bolognában kiválón játszó Cambiaso személyében, és a Monzával újra bizonyító Rovellá is hazatér, így végre lesz egy munkakönyve szerint is registának nevezendő futballista a csapatban. Ők nem kerülnek pénzbe, mert a mi kölcsönjátékosaink. Az idei szezon messze nem megy a kukába, hiszen tapasztalatot, rutint és szükséges sebeket gyűjtött be Fagioli, Miretti, Soulé, Illing-Junior, Barrenechea, és a nextgenben ott kaparászik egy potenciális aranyrög a napokban a 18. évét betöltő Kenan Yildiz személyében.
Ha nem is igazol senkit a Juventus, csak a két kölcsönből visszatérő játékossal fel tudunk állni kizárólag olaszokkal, ami – látva az agyonfizetett zsoldossereg lelketlen töszkölődését – máris komoly előrelépés. Ha pénz kell, el lehet engedni Vlahovicot (főleg ha marad Allegri), sőt szerintem Rabiot-t is, mert csak addig játszik jól, amíg meg nem kapja a zsíros szerződését (vagy a francia válogatott miatt teper). Ha esetleg még marad pénz egy rutinos, máshol talán már kikopott, de minket még a szarból kihúzó játékosra – mint amilyennek Di Mariát szánták -, az szuper, de ha nem lesz európai kaland, akkor azzal is ráérünk egy évet.
Fontos pillanatok ezek a klub életében. Lezártuk a példátlan sorozatunkat, elkezdődött az újjáépítés, ám most nemcsak csapat-, de klubszinten is kénytelenek vagyunk megújulni. Röpködnek a nevek Zidane-tól Giuntolin át Del Pieróig, és teljesen normális, hogy egy ilyen helyzetben ködösnek látszik a jövő.
De amikor azt látod, hogy a Lazio elleni vereség után Fagioli a kispadon zokog, Agnelli magától megy, John Elkann pedig személyesen jár el a klub védelmében, és a gondok ellenére egyből van jövőkép, ötlet és féltő gondoskodás, akkor rájössz, hogy a Juventust nem lehet elpusztítani. Megérted, hogy történelmi léptékkel nézve az utóbbi öt év rossz döntései és peches körülményei csak döccenők az újabb győzelmek felé vezető úton, és biztosan tudod, hogy azok, akik most a gyötrelmeinken élősködnek, hamarosan ugyanúgy a seggünket fogják nézni, ahogy történelmük jelentős részében.
Maxi te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Füledbe súgom halkan, nem kell ide Elkann,
Míg vezérünk Agnelli büszkén, csendben lenyeli,
Amit terem Nedved, és elveszi a kedved.
Nem szükséges kommentár, de záporozik komment ár,
Megszégyenül Egri Viktor, tőled, Te troll, Allegri piktor,
Energiafaló trójai fallosz, nagyfülű trófea falhoz
Vágó, borsót falra hányó, koporsót magára záró.
Élve lakjad be a kriptád, ISIS fattyú!
Elinflálod a kriptót is, kis vak tyúk,
Nem találsz szemet sehol, te, $Internacionalista ügynök,
Bitang ember, sehonnai, milánói, bolognai,
ki most ha kell, halni nem mer.
Kapaszkodsz az egódban s szemünk ázzon hipóban?
Kiben bízzunk, talán Lapo-ban?
Mi lógó orral szívjuk a csíkot nélküle,
Inkább húznád el a csíkot Te! Nélküled
annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszed, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
NÉLKÜLED!
Baby, baby, te nyomorult állat!
Soha nem akartam különbet nálad!
Ma már csak emlék, mikor még nem voltál.
Az volt az igazi nyár, az idő oly’ gyorsan száll
Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett, majd hirtelen tél,
Más lett a föld és más a világ, havat hord a szél.
Miattad elszállt a gáz ára, világháborúk kitörtek,
Veled Kijev hasonlít Gázára, nem vagyunk egészek, csak törtek,
Végtelen tizedes hányadosok, életunt, vesztes kányafosok,
Libafosok, gólyafosok, mindegy hogy hívjuk, pörgünk
ELÉG-örvényben, fertelem! Létünkben nincsen már értelem,
csupán elveszel belőle, tompán nézünk meccset, szokásból belőve.
Fegyver csörög, haló hörög, a nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!
Hallod-e, Maxi, te, nézd csak ott,
A boldogságot láthatod, hess utána, lóhalálban,
Húzz innen a faszba el, neked terem a BLASZban EL.
Szállj el kismadár, Nézd meg, hogy merre jár
Mondd el, hogy merre járhat ő
Csak a Hold az égen, csak a Nap ragyogjon
Simogasson a szél, simogasson, ha arcomhoz ér
Csak a Hold ragyogjon, csak a Nap az égen
Mindenki takarodjon, nekem semmi más nem kell
Váp, váp, váppsuvápp
Váp, váp, suváppápp
Váp, váp, váppsuváppáppéj
Epilógus
Hol vagyok? A pokolban, Apátiában? Ez nem vénnek való vidék.
Kiégtem, üres vagyok, érzés nélküli szakdolgozat e fércmű.
Plágium is alig van benne, félkegyelmű
politikus sem lehetek ilyen pedigrével,
Ilyen az én iszonyom Allegrivel.
A meccsek sora hosszú, gyenge a felhozatal.
Kinek édes ez a bosszú? Örök frigy a kárhozattal.
Ki lehet a titkos ügynök, a tégla, a spicli, az áruló?
Te vagy, te troll! Ki mestertervet elkaszál
Az örökké lankadt fasz soha fel nem áll,
Nincs is mesterterv szerintem, és már B terv sem sincsen
S TE, te tervmester, gerinceden csak porckorong
Hajlik jobbra-balra mint a gumi, apádfaszán a gecicunami
Kellett volna megálljon tőle s a büszke derekad beletörne
Ilyen hitvány performanszba mitől esünk horror transzba.
Láttodon két anakonda csupán azon tanakodna
Hogy e gecit le nem nyelnék akkor inkább Kápolnásnyék-
Alsón néznének focit, ha már nem kapnak többet bocit,
Mi bámul rád mint az új kapura, visszatérted öngól nem kapufa.
Mene, tekel, ufarszin! Nem szivárvány, ez szarszín
A falra mázoltad tenyereddel, nincs oly csata, hogy tenyerjed el!
Csak terád vár már Törpfalva, első számú közellenség lettél, élve vagy halva!
A csapat égjen el, hogy hamvaiból újraéledjen, új zebrasztori főnix-szel,
Soha többet ilyen kudarc, e pályán sosem elég, ha a főni ikszel…
L’advocato, grinta, fino alla fine, vincere non è importante,
è l’unica cosa che conta, rajtad kívül mindenki megaszonta
Buon weekend, Derby della Mole, arrivederci Amore!
Szép új világ. Az ég kék, a fű zöld.
Miközben fekete-fehér hendikep zebramén
paták kopognak a J-Medical patika pepita kövén.
2021. augusztus 29-én a Juventus 1-0-ra kikapott az Empolitól. A meccs egyik emlékezetes pillanata az volt, amikor a pad mellett Chiellini odaszólt Allegrinek: „non è squadra”, azaz ez nem csapat. Sajnos ebben a tekintetben semmi sem változott egy év alatt.
