Mint a böriben: szárazon.
Bajnokok_Ligája kategória bejegyzései
Ésszel, Max!
A hétvégi bajnoki volt az első, amit Allegri úgy elkúrt, ahogy csak lehetett. Ahogy Darti fölényesen velős, velősen profi posztjából is tükröződik, ennél a klubnál pár éve nem opció, hogy a seggutolsó csapat otthonában dolgoznunk kelljen a döntetlenért, és egy félidőt diszkréten fedjen a taktikai homály. A tavalyi, nagyon hasonló csoportból kiindulva nyugodtan mondhatjuk, hogy az ősz legfontosabb 90 perce következik, aminek üdvös lenne úgy nekimenni, hogy nem követjük el a hétvégi bajnokin bemutatott hibákat. Ránézésre Allegri az egyik cumiból kapásból repetázik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Respekt
Értek minket kellemetlen élmények, előfordult, hogy lejátszották a csapatot egy félidő erejéig, de a Juventust egyedül a Bayern döngölte földbe az elmúlt néhány évben. A többi csúnya eredmény alkalmával leginkább magunkat szopattuk, legyen szó a normál esetben tét nélküli török sárdagasztásról, a negyed óra alatt szájpecekkel beszopott firenzei négyesről, vagy a fisifosi, ötlettelen játékkal elmaszatolt Benfica-visszavágóról. Szó sincs tehát arról, hogy bárkitől tojnunk kellene. Az Atletit sem féljük, annál inkább tiszteljük. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Svájcibicskanyitogató
A ’90-es évek hazai sportújságírása előtt tisztelgő címből jól gondolod, tényleg Forrestről szól elsősorban a mai poszt. Talán ő volt a legaktívabb emberünk: rengeteget passzolt, ráadásul egész pontosan; gyakorlatilag a teljes jobb oldalt bejátszotta; többször ért labdába az ellenfél 16-osán belül, mint Llorente; 12 keresztlabdával próbálkozott, ami egy híján a komplett ellenfél termése; volt 4 kulcspassza, ez pont annyi, mint amennyit a skandik összehoztak. Eddig csecse. És aztán nézzük meg ezt:
Idényváró
Hipp-hopp elrepült a nyár, máris nyakunkon az újabb idény, itt az ideje, hogy elmondjuk, mit gondolunk Contéról, Allegriről, az új igazolásokról, hogy meglesz-e az újabb scudettó pajzs, és hasonló fontos dolgokról. Áradjon a kollektív bölcsesség! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Légy, ami lennél: férfi
Ha a szikár tényeket nézzük, a Juventus tegnap délután 1-0-ra kikapott Isztanbulban, és kiesett a BL-ből. Azóta eltelt több mint egy nap, rengeteg értékelést, reakciót olvashattunk a meccsről: miért történt így, milyen volt a pálya, kik hibázott, mikor, miben? A sok elemzés közepette kicsit elveszett a lényeg: a Juventus teljesen jogosan esett ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megzabolázni a Lovat
Ha fakockák szintjére leegyszerűsítjük a ma esti küldetést, mindössze annyi a dolgunk, hogy megelőzzük ezt:
A Galata legkomolyabb, sőt, egyetlen komoly fegyvere Drogba. Torinóban – kihasználva Bonucci Mikroszkóp Színpadra kívánkozó, tragikomikus hibáját – lőtt egy gólt, és előkészített egy másikat. Nélküle nulla gólveszélyt jelentett volna a komplett Galatasaray. Őt kell leszedni, a többi úgyis megy magától.
Kurdok, törökök, szélvihar, döntetlen
Kép
1998. november 12.: a kurd vezért, Abdullah Öcalant szállító gép leszáll a római Fumicino repülőtéren. Ugyanekkor bejelentik, hogy a Juventus és Torinó városa heteken belül megállapodhat a Delle Alpi melletti “Continassa” nevű terület 99 éves időtartamra szóló használatáról. A tárgyalások kezdetekor még senki sem sejtette, hogy a Fumicinón landoló gép megérkezésének híre – rövid távon – nagyobb hatással lesz a klubra, mint a várossal folyatott egyeztetés. Múltidéző, az új oldalon először.
Jó csapatot csak jó játékkal versz
Ez nem a Nordsjaelland volt, jóbarátok, az ugye feltűnt mindenkinek? Nem csak azért mondjuk, hogy aztán lehessen még fényesebbre szodomizálni Vidal és Pogba gyíkját, hanem azért, mert a Köbenhavn személyében egy nagyszerű, szervezett, roppant tudatos csapatot ismertünk meg. Egy olyat, amit tényleg dicsőség legyőzni.
A Juventus pedig legyőzte, ráadásul az utóbbi egy hónapban mutatott, erősen javuló (sőt, már igazából jónak mondható) játékkal. Semmi meglepő: Vidal egy istenség, Pogba egy másik, Caceresbe nem véletlenül vagyunk szerelmesek, Pirlo meg újra Pirlo. Mindenkit jól megdicsérünk mindjárt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már megint nagy a pofánk!
Több ez már, mint éledezés, drága véreink! Már élünk! Nagyszerű sorozatot építünk a bajnokságban, mostanában gólokat sem kapunk, a hétvégén is lesimáztuk a komancsokat. Ami még ennél is örvendetesebb, az a játékunk színvonalának olyan meredek emelkedése, ami csak Darti paplanjának reggeli állapotához hasonlítható.
A világon semmi okunk nincs félni, sőt, azt kifejezetten tilos. Jobbak vagyunk a norvégoknál, hiába állnak előttük, hiába nem sikerült őket legyőznünk idegenben, és hiába verték meg a Galatát, ami ugye nekünk nem jött össze. Mert az igazság az, hogy már csak pár órán át állnak előttünk, Helsinkiben felnégyeltük volna őket, ha nincs a kapusuk, és pont akkor mákjuk volt a Galata ellen, mint a görögöknek ellenünk.
Nem a legerősebb összeállításban kezdünk, hiszen Barzagli sérülés, Vidal pedig az athéni meccs kihagyását jelentő sárga miatti félelemnek köszönhetően nem lesz. Rajtuk kívül Isla, Giovinco és Lichti sincs, így Conte variálni kényszerül.
Valószínűleg maradunk a 3-5-2-nél, de hogy például a védelem hogy néz ki, arról mindenki mást gondol. Van olyan verzió, hogy Caceres-Bonucci-Chiellini, de olyat is hallani, hogy Bonucci-Ogbonna-Chiellini, aminek nem az az oka, hogy az ingyán ne lenne elég jó oda, hanem az, hogy rá valószínűleg egy sorral előrébb lesz szükség. Isla és Lichti sérülésével ugyanis Contének Caceres és Padoin között kell döntenie. Ennél azért léteznek nezezebb döntések az életben.
Szóval valószínűleg a Buffon – Bonucci, Ogbonna, Chiellini – Caceres, Pogba, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Tevez, Llorente csapat fogja felkoncolni a svéd bajnokot.
Most, hogy a csatárjátékunk lüktető erekkel meredezik, a védelmünk is összeszedte magát, és Buffon sem lepkézik meccsenként kettőt, lassan elkezdhetnének feljavulni a középpályások is. Vidalnak és Pogbának nem kell, Pirlónak még egy kicsit kéne, Marchisiónak viszont rengeteget, és nem bánnánk, ha Asamoah is elkezdené meggyőzni Tylit, hogy nem volt erősen túlárazva, amikor megvettük. Padointól ez a maximum, amit várhatunk, ez nyilvánvaló.
A fejlődés nem állhat meg, mert hiába vettük át a vezetést a bajnokságban a Totti nélkül elhitványuló Romától, az ősz csak akkor lesz teljes, ha továbbjutunk a Bajnokok Ligájában. Ehhez viszont még az is kevés lesz, ha nagyon megverjük a dánokat, mert a nagy feladat csak utána következik: nem szabad kikapni Athénban, a gondolák városában.
De egyelőre verjük meg azokat, akik olyan nehéz helyzeteken át serkentek férfiakká, mint például ez.