A minap a Juventus lejátszotta az utolsó 2013-as meccsét a messzi Atlantában, mi pedig annak ellenére summázzuk a szezon első felét, hogy a Romával és a Cagliarival még nem játszottunk. Mert mi ezt is megtehetjük. Közös korai gondolatmagömlés következik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Magasról és szagosan nem érdekelt Buffon góltalansági rekordja. A ligacsúcsot valamikor a Cagliari elleni első félidőben dönthette volna meg Gigi, amihez ki kellett volna húzni kapott gól nélkül az Atalanta és a Roma ellen is. Viszont szerintem fals hozzáállás úgy kimenni a pályára, hogy bárkinek a fejében egy ilyen rekord járjon. A Juventus verje csak meg az ellenfeleket, a „csak gólt ne kapjunk” hozzáállásból meg bőven elég volt egyszer, az athéni sárban-hóesésben. Szóval nem bántam, hogy egyenlített az Atalanta. Ami a második félidőben történt, ahhoz úgyis elég ennyi:
…legalábbis általában. A Conte-érában csak egyszer fordult elő, hogy a Juve egy vereség után következő meccset ne nyerjen meg: az idei firenzei bukta után Madridban is sikerült gerincre vágatni magunkat. Máskülönben olajtól fénylő, dagadó izmokkal vágunk vissza a világnak, ha olykor becsúszik egy rondább meccs. Tavaly a hazai, Izé elleni kijózanító tasli után egy négyest rúgtunk a Nordizének, a gól- és emberelőnyből elvesztett hazai Samp-meccs után levertük a Milant, a római kupazakó után a Chievón csattant az ostor, a szintén római bajnoki fostengert (yáááy de rosszul toltuk) követően a Siena kapott egy hármast, a Bayern elleni dupla buktát a Pescara és a Lazio bánták, a szezonzáró, Samp elleni második csúfságot a következő tétmeccsen, ismét a Lazio ellen bosszultuk meg, és a Madridban felgyülemlett feszkót is levezettük a Genoán. Az elmúlt két év kétségtelenül legfájóbb veresége után különösen aktuális, hogy a csapat ne hulljon atomjaira. A Sassuolo nem könnyű, de ideális alany lehet ahhoz, hogy visszakapjuk a hitünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha fakockák szintjére leegyszerűsítjük a ma esti küldetést, mindössze annyi a dolgunk, hogy megelőzzük ezt:
A Galata legkomolyabb, sőt, egyetlen komoly fegyvere Drogba. Torinóban – kihasználva Bonucci Mikroszkóp Színpadra kívánkozó, tragikomikus hibáját – lőtt egy gólt, és előkészített egy másikat. Nélküle nulla gólveszélyt jelentett volna a komplett Galatasaray. Őt kell leszedni, a többi úgyis megy magától.
Melyik a Pirlo-mentes csapatunk: az, amelyik tegnap mindkét félidő elején 20 percig a kapujához szegezte a Bolognát, vagy az, amelyik mindkét félidő utolsó negyed órájában 6, ill. 4 lövést is engedett a hazaiaknak? Melyik legyen a Pirlo távollétében játszó Pogba: a tegnap látott, elég passzív, nulla kapura lövéssel, nulla kulcspasszal, mindössze két szereléssel záró, viszont mindössze egy labdát eladó, 90% körüli pontossággal passzoló, majdhogynem alibi-ember, vagy Pirlo helyén játsszon más, mi meg kérjük vissza az aktív, meccseket eldöntő Polipot? Ilyen kérdések gyötörnek tegnap óta. Hajtás után jön a többi.
Ahogy azt hét közben jeleztük, a kanyarok bezárása miatt megüresedő lelátókat Marotta újszerű ötlete nyomán gyerkőcök fogják benépesíteni. Hogy az apróságok időben csicsikálhassanak, ezért a meccs kezdését előrébb is hozták az empatikus döntéshozók. Nem csak a nézőtér hangulata miatt lesz érdekes a meccs: idén először játszunk úgy, hogy nem támadjuk, hanem védjük a tabella első helyét. Hajtás után megnézzük, ki tér vissza a sérültek-eltiltottak közül, addig is cukiság@max:
