Gyakran előfordul, hogy az ember azon kapja magát, hogy nem reális, amit elképzel, amit szeretne. Szurkolóként gyakran kerülünk ilyen helyzetbe: miért nem veszi meg ezt vagy azt a játékost a klub? Miért nem adnak nagyobb fizetést a csapat legnagyobb sztárjának? Miért adják el a nélkülözhetetlennek tűnő klasszist? Marotta miért olyan zsugori? Aztán ránézünk a számokra, és elhallgatunk.
Már egy hete Allegri az edzőnk, és még mindig hitetlenkedem a történteken. Nem elsősorban Conte távozásán, bár az is meglepő volt, hanem az utódlásán vagyok kiakadva. Személy szerint úgy gondolom, hogy aki menni akar, nem kell minden áron tartóztatni, és senki sem pótolhatatlan. Ráadásul erősíti ezt az álláspontot, hogy a hírek egyre inkább arra engednek következtetni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a jó Antonio ártatlan áldozat lett volna az elválásban. Sőt, ha igazak azok a pletykák, hogy a klub háta mögött a Milannal tárgyalt, akkor teljesen jogosnak tartom az eltávolítását. De ez nem jelenti azt, hogy utódjának egy inkompetens edzőt kellett volna kinevezni – márpedig szerintem ez történt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha meg kell baszódni, akkor meg kell baszódni. Pucsítsunk bele keményen, hadd fájjon minél jobban. Jöhet aztán levezetésnek egy bukkake, Agnelli áthívta a haverjait is, csak ránk várnak. Aztán szedd a cuccodat, az utca végében van a buszmegálló. Egy pohár vizet még kapsz indulás előtt, aztán lódulj.
Mind sírunk
Úgy érzem – és biztosan nem vagyok vele egyedül -, hogy átkúrnak éppen, mint szart a palánkon. Csak azt nem értem, hogy ki és miért teszi. Kinek áll ez érdekében? Miért csinálja? Mit nyer vele? Most nem lehet szó olyan belső válságról, ami a calciopoli idején zajlott, ráadásul Conte azért nem Giraudo, még kevésbé Moggi. És olyasmit sem tudok elképzelni, mint ami a magyar válogatottnál történt, hogy Csányi csak azért, hogy kibasszon Orbánnal, odaülteti a legnagyobb idiótát, aki valaha magyar válogatottat irányított. De akkor ez micsoda most? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Conte tegnap lemondott, illetve hivatalosan közös megegyezéssel szerződést bontott a Juventusszal. Erre még az általában utólag kurvabölcs megmondóemberek sem mondják, hogy „én tudtam előre, régóta lehetett rá számítani”. Kevés válaszunk van, kérdésünk annál több. Nem szokásunk pánikolni, de most befostunk, és nehéz felállni. A gránit padlójú, fényűző szerkesztőségi irodaházban bambán ülünk a szaftban. Eléggé csíp.
