Ez a poszt napra pontosan 3 hete készül. Azóta finomítok, reszelgetek rajta, mert volt gyerekszobám, és nem tartom túl intelligensnek, hogy egy volt játékosnak nekimegyünk csak azért, mert a kis hálátlan geci több pénzt akar keresni, és úgy érzi, Torinóban nincs esélye BL-t nyerni. Hát így sikerült.
Igen, egy duplahetedik csapatba érkeztél. Bíztunk benned, megadtuk neked és a Leverkusennek is azt, amit a Bayern is megadott volna. Biztos te is bíztál a projektünkben, máskülönben addig cirkuszoltál volna a leverkuseni vezetésnél, amíg el nem engedtek volna Münchenbe. Kicsit szkeptikusak voltunk, gondoltuk, ütős statisztikák ide vagy oda, 10 milla környékén nem nagyon adnak értelmes középpályást – aztán pár hét alatt kiderült, egy univerzumnyi választ el Felipe Melótól. Hős lettél, a mi szívecskét mutogató (ez azért langyi, lássuk be) Artúr királyunk, El Guerrero, egy szerethető kölök a véleményes sérókkal. Fostad a gólokat, annyit szereltél, amennyit Aquilani, Sissi és Melo 2 szezon alatt sem. Tökéletes ütemérzékkel, lazán szakítottál meg bármilyen támadást. Nem is tudom, Conte veretlen évében hogy kaptunk egyáltalán gólt, amikor a pályán voltál. A világ legjobb középpályása lettél, igazi 2-in-1 megoldás. Némi (oké, bő egy éves) visszaesés után lassan visszatértél a legjobb formád közelébe, majd jött a juvés tetkó, a juvés lábszárvédő, a hűségeskü. Szerettünk, a hülyeségeid ellenére.
Erre bejelented, hogy lépnél, majd aláírsz a Bayernhez, és már az első hosszabb nyilatkozattal visszaköpködsz? Hát baszódj meg, Arturo Erasmo Vidal Pardo. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Általában a szurkerek nagy kedvencei a klasszisok közül kerülnek ki. Természetes, hogy nagyságrendekkel több rajongó jut Zidane-nak, Nedvednek és Del Pierónak, mint Tacchinardinak, Birindellinek vagy Iulianónak. Ugyanakkor a legtöbb csapatnak megvannak a maga Tacchinardijai: az olyan játékosok, akik bár nem feltétlenül klasszis matériák, nem is húzóemberek, még néha a labda is sír a közelükben, ugyanakkor egy rossz szó nélkül veszik tudomásul, hogy nekik néha csak kiegészítő szerep jut, és ha esélyt kapnak, a belüket is kihajtják a klubért. A vízhordók, a kiegészítő emberek, a squad playerek közben is akadnak szerethető figurák. Ha valaha rajongtál Zalayetáért, Porriniért vagy Marescáért, akkor nyakam rá, hogy szomorúan vetted tudomásul, amint ez a két zsír arc július 1-gyel elhagyta a klubot.