Szabotááááázs!

Hozzászoktunk, hogy vannak klubok, akik állandóan alibit keresnek, akik minden olyan eseményben, ami nem tetszik nekik, a Juventus kavarását, csalását látják a háttérben. De az, ami most történik, még az megszokotthoz képest is mélypont.

A történésekkel mindenki tisztában van: a koronavírus terjedése miatt először zárt kapus meccs lett volna a Derby d’Italia, majd a szövetség úgy döntött, hogy elhalasztja a meccset – és még négy másikat is, amelyeket Észak-Olaszországban rendeztek volna. A vírus ugye azt a térséget érinte eddig a legsúlyosabban. (Azzal ehelyütt nem kívánunk foglalkozni, hogy mennyire jogos a vírustól való félelem, a karantén stb. Ugyanis a lényeg szempontjából ez mindegy: a karanténokról, a korlátozásokról nem egy esetben a futballszövetségek felett álló szervek döntenek, azaz másokok jelölik ki azokat a kereteket, amik a döntéseket meghatározzák, azokat vitatni annyi értelme van, mint gleccserellenes könyveket írni.) Négy esetben nem is volt különösebb felháborodás az esetből, bár persze senki nem örült a döntésnek. Egy csapat szurkolói és vezetői azonban ámokfutásba kezdtek; csalást, és a Juventusnak kedvező szövetséget emlegettek. Ennek a bizonyos klubnak az elnöke hőbörgése során bohócnak nevezte a liga vezetőjét (vizsgálat is indult ellene, szemét Agnelli!). Szóval nehéz visszafogottan nyilatkozni az összeesküvéshívőkkel kapcsolatban, de azért nézzük meg, miről is van szó pontosan.

Adott ugye az a helyzet, hogy idén a korábbi évekhez képest sokkal élesebb verseny van a scudettóért, és a Derby d’Italia nagyban befolyásolhatja ezt a versenyfutást, hiszen közvetlen riválisok játszanának egymással. Mivel mindkét érintett klub még három fronton is versenyben van, így nem volt egyszerű új időpontot találni: végül május 13-ra írták ki az elhalasztott meccset.

Miért halasztották el a meccset? Ennek vélhetően két oka van: egy közegészségügyi és egy sportszakmai/üzleti jellegű. Nem hiszem, hogy bárkinek új lenne az infó, hogy Olaszország jelenleg a koronavírus európai gócpontja, és napról napra nő a megbetegedések és az áldozatok száma. Ebben a helyzetben a tömegrendezvények megtartása nem igazán tűnik jó ötletnek. Ráadásul a Juventus U23 csapata akár érintett is lehet(ne) a megbetegedésekben, mivel a Pianese 3 játékosát is koronavírussal diagnosztizálták – a Juve U23 pedig február 23-án éppen ellenük játszott, így akár meg is fertőződhettek azok a fiatalok, akik aztán a nagycsapat futballistáinak is továbbadhatják a vírust. Mert amúgy ne feledjük, hogy ha nézők nincsenek is jelen, a futballisták is megfertőződhetnek. Nem csak a Juve játékosai, hanem Lukaku, vagy Brozovic, vagy bárki más a vendégek keretéből, vezetői közül. Ha ennek az esélyét sikerül csökkenteni, az jó.

A sportszakmai/üzleti érv pedig az, hogy egy zártkapus meccs egyrészt komoly veszteséget jelent (5 millió euróról írtak a lapok) a rendezőnek, azaz a Juventusnak, másrészt a vendégcsapat komoly előnyhöz jut azzal, hogy egy ilyen fontos meccset a hazai szurkolók nélkül rendeznek meg (Marotta tudhatná, hogy 5 millió euró sok pénz, ebből vagy 8 játékosra tehetne kölcsön + opció ajánlatot). A szövetség érvelése szerint a ligának sem tesz jót, ha üres lelátók előtt játszanak a csapatok – ebben lehet, hogy van valami, de az jobb, ha az elmarad a meccs? Mindenesetre az olasz futball vezetői úgy gondolták, hogy a liga presztízsének többet ártanának a zárt kapus meccsek. Én el tudom fogadni, hogy így gondolják, csak nem értek vele egyet. Jobb lett volna, ha minden meccs elmarad? Lehet, hogy igazságosabb, de nem hiszem, hogy jobb. Persze, így egyenlőek a feltételek, de egyrészt mindek halasztani ott, ahol egyelőre nincs vírusfenyegetettség, másrészt több halasztás több bepótlandó meccset jelent, és hát az üzenete sem a legjobb: indokolatlanul növelte volna a pánikot az déli területeken.

A fentiek ellenére a meccs halasztása nem az egyetlen felmerülő opció volt: szóba jött, hogy hétfőre tolják  a meccset, mert addigra lejárt volna az az ideiglenes korlátozás, ami alapján nem lehetett nézőket beengedni a stadionba. A vendégek ezt elutasították, mondván nekik csütörtökön kupameccsük van. Az nem nagyon zavarta őket, hogy a Juventusnak meg szerdára volt kiírva a Milan elleni kupavisszavágója. Amit, ha hétfőn van a Derby d’Italia, akkor áttettek volna csütörtökre. Azaz nem lett volna több pihenője a Juventusnak sem. De jött az az érv, hogy nem jó, ha a két elődöntő egy nap van. Nekik csak az lett volna jó, ha vasárnap, zárt kapuk mellett játszik a két csapat. Elvetemült dolog arra következtetni, hogy itt csupán arról van szó, hogy a vendégeknek felvillant egy jogosulatlan előny reménye, amihez ragaszkodnának?

Ráadásul pár dolgot elfelednek a nagy összeesküvés elmélet-gyártás közepette fóliasisakos ellenségeink:

  • Az eredmények alapján a Juve nincs rosszabb sorozatban, mint ők, így nem arról van szó, hogy egy mély gödörben lévő csapat időt akar nyerni. De annyit azért adjunk meg nekik, hogy nem megy a legjobban a Juventusnak – de amúgy az ellenfelünk formája is ingadozó volt mostanában.
  • Biztos, hogy a Juve a legnagyobb nyertese a halasztásnak? Mert nekem úgy tűnik, hogy inkább a Lazio az: mivel nekik nem maradt el a meccsük, az élre tudtak állni, ami egyrészt további lökést, motivációt ad nekik, másrészt az üldözők (igen, a Juve is) kerültek lépéskényszerbe, rajtuk van a nagyobb nyomás. Azt talán mindenki elismerheti, hogy a Juve nem csal azért, hogy a Laziónak jó legyen.
  • A Juventus naptára is elég zsúfolt, jelenleg még ugyanúgy három fronton áll a csapat, mint a milánói ellenfelünk. Jó, lehet, hogy ez addigra megváltozik a mi esetünkben, de mintha pl. a kupadöntő első meccsét Milánóban megnyerte volna a Napoli, szóval ott sem biztos, hogy maradt a három front. Az Európa Liga meg biztos érdekes, izgalmas, fontos és nehéz sorozat azoknak, akik részt vesznek benne, de hát nem egy Bajnokok Ligája, valljuk be. Hát még Sarri is nyert Európa Ligát, kell még valamit mondanom, Ildikó?
  • A Juventus készen állt arra, hogy zártkapus meccset játsszon vasárnap, mint ahogy a hétfői mérkőzésre is. Ellenben egyesekkel, akik csak azt fogadták volna el, ha nem várt és jogosulatlan előnyhöz juthatnak. És akik még most is megpróbálják a passzátszelet fingani, amikor arról beszélnek, hogy csak az az elfogadható, ha előbb a Sampdoria elleni elmaradt meccsüket pótolják be, majd a Juve ellenit. Feltűnt nekik, hogy vannak más klubok is?
  • Ahogy a vírus terjedése áll, simán lehet, hogy nem egy meccset halasztanak el, hanem az egész bajnokságot felfüggesztik, szüneteltetik, vagy ki tudja, mit tesznek. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor az a helyzet, hogy a Milan elleni kupameccset is elhalasztották, és a kormány azt tervezi, hogy egy hónapig minden sporteseményt felfüggeszt. A Forma 1-től a Moto GP-n át a súlyemelésig vagy a gyorskorcsolyáig rengeteg sportágban halasztottak el eseményeket, vagy tervezik, hogy így tesznek. Ennek fényében egy olasz rangadó, legyen az bármilyen fontos is a résztvevőknek, kb. a bolha pöcsén lévő pattanással egyenértékű jelentőséggel bír. Mert ne kövessük el azt a hibát, hogy a sportot önmagában, a világtól elszigetelten kezeljük: ami fontos, az a vírus megfékezése, a sport sokadrangú ebben a helyzetben. Feltűnt az áldozatszerepben tetszelgőknek, hogy több területen is karantén van Olaszországban? Ráadásul meglehetősen közel Milánóhoz és Torinóhoz. Most éppen Bergamo körül terveznek karantént, de a helyzet napról-napra változik, és sajnos nem pozitív irányba.

De mondok nektek egy jó hírt a történésekben: azt, hogy Marotta nem csak, hogy beállt a hőbörgők közé, hanem egyenesen az élükre állt. Azaz a céges kultúra erősebb, mint az egyén: egy év kellett hozzá, hogy ő is felvegye az alufóliasisakot. Ha ez így van, ha ez így marad, az gyengíti a klubja sikerességét, és esély mutatkozik arra, hogy nem sikerül átformálnia az alibikereső mentalitást. Kis öröm, de hát mostanság ennyi jut, becsüljük meg. Még akkor is, ha amúgy szomorú, hogy egy egykori Juve vezető idáig süllyedt. De hát a lejtőn nincs megállás: ha nekik dolgozol, olyan leszel, mint ők.

Szarrá koronázzuk a szomszédot

Haha, ez itt a Lyon elleni BL-meccs felvezető posztja. 

Nem lesz könnyű

Bordeaux-ban lép ma pályára Lombardia büszkesége, a Juventus. Sarri azt találta ki a meccsre, hogy szarrá fertőzzük koronával a jámbor francia szomszédot, és így nemcsak az Amiens-t, hanem a PSG-t is kivesszük a versenyből. Ravasz a vén rohadék!

Ennyit a meccsről, illetve a posztról is, csak akartam jelezni, hogy élünk, virulunk, és én november vége óta írok egy posztot, csak mire kilőném, már nem aktuális, vagy újabb aktualitások vannak. 

Annyit elárulhatok róla, hogy úgy csinálok, mintha Sarri levelet írna nekünk. Óriási, bazmeg, ÓRIÁSI! Pénzt utalni, és kitesszük! 

$$$, 1. rész: mennyibe kerül egy játékos?

Ezer éve kikívánkozik belőlem ez a poszt. Azt mindenki tudja, hogy a korpa mozgatja a focit. A Puskásnak tulajdonított, tényszerűen homályos eredetű “kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” mondás tökéletesen leírja a profi fodballt: a közvetítési díjak miatt járhat infrastruktúrában, fizetések tekintetében az angol bajnokság a többi előtt, sejkek csecsein lógva lehetett középcsapatból bajnok a City, vagy mondjuk a megcsappanó bevételek és a felelőtlen gazdálkodás miatt járhat be lassan visszafordíthatatlanul ezzel ellentétes utat a Milan. De hogy mennyire drága igazából egy játékos, milyen elemekből épül fel egy klub költségvetése, miért hosszabbított Marotta a használhatatlan, épp lejáró szerződésű Jorge Martinezzel, milyen korlátokat és lehetőségeket tartogat az ffp, hogyan számoljuk a sokat emlegetett plusvalenzát, és miért nincs értelme az “ingyen igazolás” vagy a “mercato egyenlege” kifejezéseknek, arról kevesebb szó esik. Megkapargatjuk a felszínt, és az elmaradozó szerkesztőségi partik mögött második kedvenc témánkról beszélgetünk, elsősorban a Juventus szemszögéből illusztrált példákkal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ez volt a XXI. század második évtizede

Ezt a posztot nyilván még a múlt évben kellett volna kitennünk, mivel azonban Tyler MEGVETTE AZ IDŐT, számunkra mostantól egyetlen határidő sem bír jelentőséggel. Ez rátok nem vonatkozik, nyilván. Szóval best of évtized in your face, bitchz!

Ki volt az évtized legjobb Juventus-játékosa?
Dino: Kezdjük azzal, hogy maga a blog létezése is egy évtizedet ölel fel, hiszen idén október 11-én lesz 10 éves! Pirlo – ez számomra nem is kérdés. Alexhez erős érzelmi kötelékek fűznek, még mindig könnyes szemmel gondolok rá vissza, de ő már ekkor leszállópályán volt. Ellentétben a 32 éves Pirlóval, aki szerintem sehol nem volt annyira meghatározó, mint ebben a Juventusban.
Darti: Sokan voltak! Szerintem ez HÜLYE kérdés, mert különbséget kell tenni a karrierjükből kifelé menő legendák és az épp csak megforduló fasza játékosok között. Del Piero 100 évesen is a legjobb volt, Tevez pedig nagy kedvencem volt, amíg itt volt. Pirlo egy istenség, de csak néhány évet volt itt. Barzagli tanár volt, de Chiellini még most is az lehetne, ha tudna járni. És itt van egy éve a GOAT Ronnie, aki nyilván nem az évtized Juve-játékosa, viszont cserébe minden idők legendája. HAGYJUK IS.

S4tchy: szívem szerint Tevezt mondanám, talán ő volt a kedvencem. Egyébként szoros a verseny a BBC (nyilván Buffon, Barzagli, Chiellini), Vidal és Pirlo között.
Tyli: Barzagli.
_beni: Del Piero minden évtized legjobb játékosa, de az elmúlt évtizedben már csak levezetgetett, úgyhogy Andrea Pirlo és Andrea Barzagli.

Melyik volt az évtized legnagyobb győzelme?
Dino: Én már látom beni válaszát, úgyhogy én is azt mondom, amit ő. Életem egyik legizgalmasabb túráján vettem MAGYARORSZÁG JELENLEGI LEGNAGYOBB calcio-szakértőjével, és kevés katartikusabb pillanatot tudok elképzelni annál, mint amikor egy ilyen meccset lefújnak. Azt persze nehezen felejtem el beninek, hogy a milánói fagyban tönkrementek a veséim!
Darti: Mindegyik.
S4tchy: talán a Barcelona elleni hazai 3-0.
Tyli: A Barcelona elleni 3-0.
_beni: Szívesen mondanám a madridi 1-3-at, de az végül kiesést ért, úgyhogy mondok mást, mitöbb, meglepőt: Conte veretlen bajnokcsapatának Izé elleni, milánói győzelme, amit Dinával a helyszínen pogóztunk végig. Ennek nyilván szimbolikus jelentősége is volt, úgy gondolom, akkor bukkantunk elő végleg a calciopoliból.

Melyik volt az évtized Juve-gólja?
Dino: Bármelyik VUCINIC-gól.
Darti: Hát elég sok kurvanagy gólunk volt, szerencsére. Ki ne hagyjuk már a Róma ellenit sem, amikor 50000000 passz után szereztünk gólt.
S4tchy: Mandzukic Cardiffban, simán. Kár, hogy szart sem ért utólag.
Tyli: Fogalmam sincs.
_beni: A legnagyobb Pogbáé az Udinese ellen, a legszebb Cuadradóé a Bayern ellen, a legcsodálatosabb pedig Mandzukic BL-döntőben ollózott gólja volt. (Ezt azért említem meg, mert éppen a három percet késő S4tchyt engedtem be az ajtón, így nem láttam élőben, csak Darti örömsikolyaira vágtáztam vissza a nappaliba.)

Melyik vereség fájt a legjobban az évtizedben?
Dino: A cardiffi mészárlást a helyszínen szenvedhettem végig. Hát, nyilván egyértelmű a válasz.
Darti: A többiek már leírták!
S4tchy: Cardiff. :(((
Tyli: A madridi 3-1-es győzelem.
_beni: Amikor Conte veretlenségi sorozatának Torinóban vetett véget az Izé, jalapenóval töltött kotongumit húztam. A Real ellen elveszített BL-döntő pedig azért fájt rettenetesen, mert borzasztóan elhittem, hogy ez most meglesz.

Ki volt az évtized legrosszabb Juve-játékosa?
Dino: A többiek által írtakat mind ADOM, azzal, hogy De Ceglie mélyrepülése számomra nagyon zavaró, hiszen egy saját nevelésű játékosról beszélünk.
Darti: Itt is jön két komplett csapat S4tchy és Tyli tollából, annyit tennék csak hozzá, hogy volt nekünk egy Anelkánk is.
S4tchy: itt is erős a mezőny, úgyhogy legyen inkább egy komplett csapat: Chimenti – Motta, Lúcio, Rinaudo, de Ceglie – Rincon, Tiago – Pjaca, Jorge Martinez, Elia – Amauri
Tyli: Én is csapatot írnék: Rubinho – Motta, Grygera, Rinaudo, Traoré – Isla, Tiago, Martinez – Bendtner, Amauri, Elia
_beni: DJ Paolo De Ceglie

Hogy áll össze nálad az évtized csapata?
Dino: S4tchy-é nagyon betyár. Fáj, hogy sem az övébe, sem a beniébe nem fért be Del Piero, de a legfájóbb, hogy az enyémbe se férne be.:-(
Darti: Benivel fogok egyetérteni!
S4tchy: Buffon – Cuadrado, Barzagli, Chiellini, Alex Sandro – Marchisio, Pirlo, Pogba – Vidal – Tevez, Dybala. Edző: Allegri.
Tyli: Kb. ugyanaz, mint S4tchy-é.
_beni: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Dani Alves, Vidal, Pirlo, Pogba, Alex Sandro – Tevez, C. Ronaldo

Digi kommentátorok, takarodjatok

Elképesztő, amit megengednek maguknak.

A 16-oson belüli kezezésnél hangosan kimondja és elismeri, hogy a szabályok szerint nem kell 11-est adni ilyen esetben. Pár perc múlva fröcsög, hogy elvettek egy 11-est az Atalantától.

A Cuadrado által védekezésben elkövetett kezezést a bíró továbbengedte (leszarom, hogy miért), ezután még visszakerült a labda az Atalantához, sőt, hátrafelé, a kapunk felé ment. Higuaint egyszer szerelték, visszaszerezte és hátrafelé futva tekerte át a túloldalra. A kb ekkor kialakuló támadás mintaszerű góllal ért véget. Fröcsög a barom, hogy a Juventust nyomják és az egész bajnokság erről szól. Kb 10 percen keresztül egy noname olasz SZURKOLÓI fórumról idéz. A legsötétebb propagandacikkek stílusában idézi “InterFan2018”-tól, kb így: “És itt van a lényeg, ezt olvasom éppen: ‘A Juventus 12. játékosa a pályán van, sárga mezben.’ Hát igen, erről szól ez a bajnokság.” Ja, gondolom “AntiJuveForever” szintén csodálatosan pártatlan helyzetelemzést írt a kommentátor által idézett fórumra.

Elfogadhatatlan ez a színvonal. Felemlegeti aztán a Genoa elleni meccset, ahol a genoai gyerek visszarántás miatt kapta meg a teljesen jogos második sárgáját – ja, nem kellett volna sárgát kapnia, mert a Genoa jól játszott? A picsába, nem tudtam, hog van ilyen szabály. Azt nem emlegette fel, amikor Ronaldo makkjának a hegye lógott be állítólag lesre, és ezért visszafújtak gólt, miközben az izé kétméteres lesét VAR hagyta jóvá.

Annyira fel vagyok baszva. Követelem, hogy a Digi tegye lehetővé a kommentátor nélküli hangsávok használatát a közvetítésein.

Egyébként pedig NYENYENYENYENYENYE!

A játék képe alapján még a döntetlen is nagy szám lett volna, a győzelmet így elég kiváló végeredménynek értékelem. Higuain őrület!

Itt meg lehet nézni az összefoglalót:

https://player.viditview.com/player/html/jdAb1neZ5f?popup=fromblocked&autoplay=1

Sarri, takarodj!!!

Nem akarok bevezető bekezdést írni, nem érdekelnek a formaságok! Nézzük, mit ért el a cigarettás rohadék a kispadunkon!

Adatok:

Sarri a történelem során első olasz edzőként ért el 19 meccses európai veretlenségi szériát. A Chelsea-val 15 mérkőzésen keresztül, azaz a teljes Európa Liga menetelés során nem talált legyőzőre, azóta pedig a Juventus kispadján folytatja ezt a kedves sorozatot.

A Juventus 2008 óta nem biztosította be ilyen korán a BL-csoportból a továbbjutást.

Az elmúlt edzőink teljesítménye a bajnokságban első idényükben 12 forduló után:

  • Conte (2011) – 12 forduló után 24 pont, második hely a szintén 24 pontos Milan mögött
  • Allegri (2014) – 12 fordul után 31 pont, első hely a 28 pontos Roma előtt
  • Sarri (2019) – 12 forduló után 32 pont, első hely a 31 pontos izé előtt.

A Juventus az európai jelentős ligák csapatai közül egyedüliként veretlen minden sorozatban. A szupererős PSG 13 forduló után 30 ponttal vezeti a bajnokságát, 3 vereséggel. A mágikusan csodálatos Barcelona 12 forduló után 25 ponttal vezeti a spanyol bajnokságot, 8 győzelem mellé 1 döntetlen és 3 vereség jut. A Manchester City az isteni Guardiolával a kispadon és a 14 milliárdos keretével még csak nem is vezeti az angol bajnokságot, sőt, most verte rommá őket rommá a Liverpool.

Sarri a Juventus kispadján töltött első 16 meccséből 13-at megnyert, 3 döntetlen mellett. Ennél csak Jesse Carver kezdett jobban 1949-ben – ő 14 győzelem mellé gyűjtött be 2 döntetlent.

Ennél jobb kép nem lesz róla sajnos.

Játék:

Nos, valszeg Jesse Carver juventusa tetszetősebben játszott. Capello bajnokcsapata sem rúgott sok gólt, de legalább nem is kapott. Allegrivel csak az együttműködés vége felé lett minden meccs kínszenvedés. Conténak nem állt a rendelkezésére Costa, Cuadrado, Dybala, Higuain, Ronaldo, Pjanic, De Ligt, Sandro. Tehát a közmegegyezés az, hogy a Sarri-féle játék egyelőre a VILÁG LEGSZARABBJA. Legalábbis én magam a fórumokon ezt olvasom.

És tény, hogy a moszkvaiak és a milánóiak ellen is rettenetes volt a mutatott játék képe. Rossz volt nézni. Nemhogy gólzápor nem volt, de még azt is nehéz volt elhinni, hogy mi nyertünk. Scseszecsny ezen a két meccsen 6204 (!!!) védést mutatott be. Ne nekem higgyetek, a szemeteknek!!!

Tehát mondhatni, a Sarriball egyelőre nem a szebbik arcát mutatja felénk. Az eddigi meccsek során összesen talán 70 percnyi Sarriballt láthattunk, a többi az szenvedés, rengeteg bekapott gól és tanácstalan labdajáratás…

Amit viszont láttunk, azok a moszkvai esős éjszakában megcsillanó SarriBALLS voltak. A kemény tökűnek eddig nem igazán tűnő (korábban pedig simán csak egy fasznak tűnt) Sarri a vége előtt 10 perccel lekapta az ennek nem örülő Ronaldót. Ami pedig végképp meghökkentette a világegyetemet, univerzumot! A Milan elleni meccsen alig a félidő után kapta le a GOAT-ot. Vannak gondolataink erről, én most leírom, amit én gondolok:

Rohadtul leszarom, hogy Ronaldo a világ legcsodálatosabb játékosa, ő sem lehet nagyobb a Juventusnál, így ha szarul játszik, le kell cserélni. Nagyon helyes.

30 milliós fizetéssel ne duzzogjon, mert nagyon kínos. Tiszteletlen a csapattal és a csapattársaival szemben is, ha egyből bevonul az öltözőbe, majd nem ül vissza a kispadra néhány perc (arcmosás, üvöltözés, elégedetlenkedés, majd nagy levegők, önmagunk összeszedése) után, hanem hazamegy(?!). Ész fasz megáll.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy Ronaldo olyan nagyon megroppanna ettől. Csak találgatok, de én olyan figurának képzelem el Ronaldót, aki nem nagyon elégedett magával, csak ha tényleg rászolgál. Tehát pontosan érzi ő is, hogy nem megy a játék. Nem úgy tűnt, hogy a csapattársakra fogná ezt, hiszen furcsa is lenne, miután ajtó-ablak helyzeteket is kihagyott mostanában. Tehát a lecserélés utáni mérge nem kizárólag Sarrinak szólt, hanem saját magának is – “A betyár mindenit, nem tudtam betalálni a furkó milánóiak ellen sem, jaj, de nagyon mérges vagyok magamra, le is cserélnek, mert fos vagyok, kurva élet, hazamegyek és szétbaszom az egyik Ferrarimat egy csákánnyal.” – gondolta Ronaldo a pályáról leviharozván.

Remélhetőleg kipiheni a sérülését (fáslival a lábán melegített a legutóbbi bajnoki előtt is), nem játszik 180 percet a válogatott meccseken, és visszatérve újult erővel veti bele magát a küzdelmekbe.

És egy pszichológus sem ártana neki, aki elmagyarázza, hogy 67 évesen már nem fogja megkerülni a világ összes védőjét, viszont felhívja a figyelmét a tényre, hogy mivel az egész teste izomból áll, kurvára nem kéne összeesnie egy milános szecska mellett. Itt az ideje férfiasan játszania. Nézze meg Zlatant.

Azt talán csak Johann, a pálcikaember tudná megmondani, hogy mit tartogat a jövő, esetleg a Görkoris Pap (akiről hosszú idő óta nem tudunk semmit, sajnos), egyelőre az ADATOK azt mondatják velünk, hogy Sarri minden rekordot megdönt. A látvány pedig azt mondatja, hogy “hinnye, hát tavasszal már a BL-helyekért fogunk kaparni, ha ilyen ütemben szaródik el a csapat játéka”.

Vajon minek hihetünk? Vajon kiben bízhatunk? Én megmondom nektek, hogy senkiben, csak saját magunkban bízhatunk. És még így is számos meglepetést tartogat az élet.

Más:

Ez a meleg szeretet nagy bizakodással tölt el minket.

Igen, én magam azt gondolom, hogy Pogba kurvára elkélne a középpályánkra. A hírek szerint a MU-t érdekelné Mandzukic, Can és Rugani is. Ruganit sajnos nem engedhetjük el, mert nem marad több védőnk nélküle. Mandzukic úgysem játszik, tehát a MU sem ostoba őt túl sokra beárazni, Can pedig a BL-keretben sincs benne és simán szarabb Pogbánál. Tehát én benne lennék egy Mandzukic+Can = Pogba és egy láda rendes, európai sör cserében. De tőlem Rakitic is jöhet.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Random gondolatok a Sarrismo első hónapjairól

A tavalyi szezonzáró közös posztban a leendő edzőnk személyével kapcsolatban azt írtam, hogy “lehetőség szerint Sarrit kerüljük el”. Ezen gondolat kifejtését _beni nagyjából megtette helyettem a Maurice-t köszöntő dolgozatának bevezetésében: Sarri Juventusból nézve egy vállalhatatlan figurának festett, mind stílusát (azaz annak hiányát), mind múltját és hozzánk való korábbi viszonyát tekintve. Innen indítottam én is az új mesterrel kapcsolatban: egy visszataszító déli sutyerákot láttam, aki a változatosan szánalmas kifogásokhoz első ránézésre jobban értett, mint a rotációhoz és a különböző taktikai felállások alkalmazásához.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Majdnem nyert, mégis a Juventusé a hárompont

VENDÉGSZERZŐ! Sajnos kevés időnk van beszámolókat írni, ezért megkértük Joó Gábort (akinek saját Rajongói Klubja is van, amit nagyon szeretünk), hogy számoljon be helyettünk a mérkőzésről. Gábor örömmel eleget is tett a felkérésnek, így az ő sorait olvashatjátok.

2-1-es győzelmet játszott a Juventus az olasz Serie A futballbajnokság-mérkőzésen az Inter csapata ellen, vasárnap, a milánói csapat otthonában – amit a milánói piros-feketék San Sírónak hívnak – a Giuseppe Meazzában.

A Juventus gyorsan megszerezte a vezetést, de nem úgy mint a hétközi Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés-elsőfélidőben az Inter – a Barca ellen – tette. Máshogy történt, Dybala futott el a balszélen, a kapus tehetetlen volt, ellőtte a védő lába között, védhetetlenül vágódott a lövés a kapuba.

Ám az Inter nem adta fel, Conte edző csapata – korábban a Juventus volt neki az – bátran rohamozta a Scyescny kapus csapatának kapuját.

Egy beadást követően De Ligt – kézzel – ért bele szerencsétlenül a labdába – amire egyébként érkezett egy másik játékos is (ő is beleért – kézzel (de már csak később) – a labdába) – és a bíró egyből tizenegyest adott.

Egyértelmű ítélet volt, a videóbíró is így döntött, bár De Ligt mutatta, hogy akarja a videózást. Jó ítélet, ezeket kellene mindig a bíróknak befújnia.

Martinez magabiztosan belőtte a labdát, bár Scyeszny jó irányba vetődött, a labda mégis a hálóban kötött ki, erősen lőtte. Martinez argentin, így José Sanfilippo juthat eszünkbe, vagy a cseh Panenka, ők rúgtak 11-eseket 50-60 éve.

A mérkőzés – vasárnaphoz híven – nagy iramban folyt. Az olasz bajnokságban megszokott – védekező – stílus ellentéte ment a pályán, támadások voltak. Sokat támadott a Juventus, mégis nagy helyzeteik voltak. A második félidőben jórészt a torinói csapat akarata érvényesült, ne felejtsük el Ronaldo kapufáját sem – az elsőből. Újra a portugál rúgott gólt, mégis az argentinok maradtak emlékezetesek, Dybala gólpasszos volt, de lesről, így végül Higuain gólja lett érvényes később – itt Bentancur volt a gólpasszos.

Sajnos Messi nem játszott, a 32 éves a Barcelona spanyolbajnoki-futballmérkőzésén rúgott gólt, a negyediket a Sevilla ellen szombaton.

Nagy meccs volt, sokat fognak beszélni róla a kocsmában is, ahol általában írom a cikkeimet.

Disclaimer: A cikket természetesen nem az indexes újságíró Joó Gábor írta, hanem egy véletlen névazonosság folytán egy másik Joó Gábor volt az.

Atleticóba utazik a Juventus!

Minden játékosnak nagyon nehéz, amikor idegenbe kell menni, hogy lejátsszanak egy futballmérkőzést. Ilyenkor el kell hagyniuk a megszokott öltözőt, stadiont, az ismerős arcokat a lelátóról, akik tüzesen szurkolnak nekik. Néha rakétavetővel a vállukon, néha csak kézi lőfegyverekkel a zsebeikben.

Hát most játékosainknak el kell hagyniuk szívet melengető otthonukat, Juventus városát! Atleticóba utaznak, ahova nem kísérik el őket hűséges fegyverhordozóik (WINK WINK), az ultrák sem. 🙁

Nehéz lesz így megszerezni a 3 pontot!

Mivel nem szeretné(n)k nagyon belemenni a Sarriball juvés evolúciójának vesézgetésébe, és igazából halvány büdös fogalmunk sincs, hogy mire számítsunk a játék tekintetében a baszk fővárosban, ezért inkább régi futballista-legendákat interjúvoltunk meg, hogy mondják el gondolataikat úgy általában arról, amiről akarják. Nem baj az sem, ha az esti meccsről beszélnek.

Először Nedvedet hívtuk fel, aki nyilván készséggel válaszolt a világ legnépszerűbb blogjának:

“Sok szívemnek kedves emlék köt Portugáliához, gyermekként gyakran mentünk oda nyaralni, együtt rúgtuk a bőrt a strandon Ronaldinhoval és Alexszel – persze akkor még nem tudtam, hogy mindannyian ennyire hatalmas sztárok leszünk. Este szerintem Dybala is megmutathatja, mire képes, de a kezdőcsapat összeállítása a Mester illetékessége, szerintem az a legjobb, ha nem pofázok bele, hiszen ezzel őt bíztuk meg és hiszünk a képességeiben. Azt sem értem, hogy az egyszerű szurkolók mit sírnak-rínak 3 meccs után, amikor az edzéseket sem látják, a játékosok egymás közötti interakcióit sem és csak érzelmi alapon, irtózatos információhiányos állapotban fröcsögnek. A kedvenc BL-gólom egyébként az, amit bokából lőttem az Ajaxnak.” – mondta el nekünk Pavel Nedved, akiről jól tudjuk, hogy egy félisten, tehát mindig igaza van.

Nedved az Ajaxnak lőtt gólja után ünnepel – mindig is kifinomult futballista volt.

Ezután Alexet hívtuk fel, aki Los Angeles-i otthonában kapta fel a telefont egy “Sziasztok srácok, persze, hogy ébren vagyok, inkább le sem feküdtem, hogy felvehessem nektek a telefont éjjel kettőkor!” felkiáltással!

“Portugália? Igen, emlékszem, hogy sokat fociztunk ott Ronaldóval és Messivel a tengerparton, de én a legkevésbé Szoboszlai Dominik ellen szerettem játszani világéletemben. Nagyon technikás és legalább olyan jól zárja a passzsávokat a középpályán, mint Khedira. Ha ellene játszottam, alig tudtam labdához jutni. Szerintem a Firenze elleni meccs csak kisiklás volt, a srácok fejben már a fontosabb Bajnokok Ligája találkozóra készültek, ráadásul lesérült a technikás Douglas Costa, akinek nagyon kedvelem a játékát. A fiatal Illés Bélára emlékeztet.”

A fiatal Illés Béla – csak sérülékenyebb

De nem akartunk csak a saját klubunk háza tájékán interjúztatni, ezért felhívtuk Seedorfot is, hadd legyen egy milános legenda is alanyaink között!

“Végre hívtatok! Azt hittem már, hogy engem nem fogtok felhívni, Alex küldött smst, amiben írta, hogy “bibibe, engem felhívtak a bianconeris srácok, te fasz.”, hát ilyen viszonyban vagyunk az én öreg Alex barátommal! Az Atletico ellen mindig nagyon nehéz játszani, de nekem a legnehezebb az volt, ha Tacchinardi állt velem szemben, egyszerűen annyira jóképű volt fiatal korában, hogy nem tudtam a labdaátvételekre koncentrálni, folyton feszített a boxerem is. Ma megláthatjuk, hogy hol tart a Sarriball, de ne felejtsük el, hogy még csak néhány hét telt el a szezonból, és a Juventus kerete is jelentős átalakításokon ment keresztül. Nyilván az sem segített, hogy Sarri 1 hónapig vastüdőre volt kötve, csoda, hogy él. Bárki is nyeri ebben az idényben a Bajnokok Ligáját, az biztos, hogy én a keretükben leszek.”

Andrea Agnellit is megpróbáltuk elérni, de a személyi titkára szerint éppen a hűséges Drughi ultrák hangárjaiba próbál fegyvereket elrejteni, valamint saját magának küld zsaroló leveleket régi Blikkekből és Gazzetta Dello Sportokból kivágott betűkből összerakva. Tehát vele nem tudtunk beszélgetni.

Drughi ultrák a szurkolói ankéton – első a Juventus!

Mivel épp a szerkesztőségünkben volt Zinedine Zidane is (a tagdíjjal volt jelentős elmaradása, ezért személyesen jött be elnézést kérni és kifizetni a késedelmi kamatokkal jelentősen megterhelt elmaradást), ezért megkérdeztük őt is az élet dolgairól.

“Tudjátok, itt Budapesten járva mindig eszembe jut régi példaképem, Mészöly Kálmán. Nagyon technikás futballista volt, tőle tanultam azt a fejelő mozdulatot is, amivel gyakorlatilag szempillantás alatt leterítettem azt az olasz majmot. Bátran mondhatom, hogy a Juventust második otthonomnak tekintem, hihetetlenül profi munka folyik ott, és nem tudok meghatottság nélkül Pavel Nedvedre gondolni, aki nemcsak kiváló futballista volt – ó, azok a Portugál strandmeccsek! -, de hihetetlenül jó ember is. Tudtátok, hogy a fizetése felét a torinói hajléktalanoknak adja? A rászorulók járnak a kocsijával is, reggelente 10-15 árva gyermeket visz iskolába, és a nap végén elmegy értük, étteremben megvacsoráztatja őket, aztán visszaviszi őket az árvaházba. Este azért imádkozik, hogy rendes szülők fogadják örökbe a gyerekeket. Hihetetlen ember. Ha ettől eltekintünk, akkor igazából minden adott hozzá, hogy az Atletico puha fossá verje a Juventust. Majd meglátjátok ti is, miért mondom. De az ellenkezője is előfordulhat, ki tudja. Az biztos, hogy 1-nél több gól lesz.”

Na, hát ennyit tudtunk tenni most a meccs napján hirtelenjében.

Dybala nem kezd, az tuti. És nem lenne rossz, ha picsogás helyett inkább odatenné magát – engem meghökkent, hogy már a második edző is a padra vágja, ő pedig még mindig híján van minden önreflexiónak. Hegedű a faszom.

A nyárnak is csak a fele volt jó, meg a meccseknek is

Két meccs, hat pont, egy behúzott rangadó, a 180-ból kb 100-120 percnyi Sarriball, a maradék rettenetes vergődés. Eddig ennyi. 

Ha 60 perc után azt is hihettük, hogy feltöröljük a Napolival a pályát, végül irtózatos mázli, és a Kulabá agyára rajtaütésszerűen ráülő köd kellett a győzelemhez. A Parma után a nápolyiak ellen is kiderült, hogy üzembiztosan kb. egy órát tudunk Sarriballozni, és utána hiába próbálunk allegrizni, az még nem megy valami hatékonyan. 

Rinyálni azonban nincs okunk, hiszen két győzelemmel, öt rúgott góllal állunk a tabellán, de sok minden látszik, ami egy részüket tekintve a szezon elején, másokat nézve az egész idényben gondot okozhat büszke seregünknek. 

Lássuk először a rangadót 

A Disznófejű jól gondolta, amit gondolt a meccs előtt: a tavaly kb defaultnak tekinthető 4-4-2-ről (ahogy egyébként a Fiorentina ellen is) átkúszott egy 4-2-3-1-re, aminek a Juve ellen az volt az értelme, hogy Fabian Ruiz és Zielinski elvághatja a Juve szíveként pulzáló Pjanicot a társaitól. Ezt úgy oldotta meg a Juve, hogy Khedira és Matuidi nagyon jól éltek a felkínált területekkel, így a meccs első kétharmadában úgy tűnhetett, hogy lefocizzuk a Napolit. 

A sok egyéni hiba, rossz passz és gyenge teljesítmény csak rápakolt a nápolyi gondokra, de amikor Ancelotti lekapta Insignét, és visszatette a 4-4-2-t a pályára, azonnal kiderült, hogy nagyon súlyos gondjai vannak a Juventusnak. Elsősorban a védelemben, annak is a holland felében. 

Az X-nél lett volna a helye

De Ligt bemutatkozása csak akkor sikerülhetett volna rosszabbul, ha az egyik elvétett szerelési kísérletével eltöri Douglas Koszta János lábát, és ezért a Juventust a Serie C-be száműzik. A holland látványosan nem találta a helyét, és olyan elemi hibákat vétett (főleg a második és a harmadik gólnál), amikre nem mentség, hogy csak most érkezett, mert a megye II.-ben is a tiéd a center, ha a párod kitolódik a labdásra. Giorgio sérülése miatt rendkívül fontos, hogy legalább egy stabil középhátvédünk legyen, és Bonucci az első gólnál megmutatta, hogy idén sem ő lesz az. 

Amíg Douglas Costát viszik a lábai, előrefele jók leszünk – ez még a tavalyi csapatból álló játékosokkal is jól látszott -, de a védekezési gondjaink, közülük is elsősorban a pontrúgások utáni védekezés, nem sokat enyhültek. Talán egészen más lesz a helyzet, ha bevetésre kész állapotba kerül Rabiot és Ramsey is, mert akkor egyszerűen nem adjuk oda a labdát az ellenségnek, de ez még csak várakozás, egyáltalán nem tény. 

A Napoli elleni utolsó negyedórában egyébként vélhetően nem egyedül nekem köszönt vissza az Ajax elleni visszavágó feelingje. Ott is hiába volt még hátra sok idő, lehetett érezni, hogy nekünk reszeltek, és a nápolyiak második gólja után sem lepődött meg senki azon, hogy jött az egyenlítés. Azon már inkább, hogy De Ligt egy másnapos Lőrincz Emil határozottságával próbált védekezni a rá osztott kukáson, azon meg talán még inkább, hogy Khedira lecserélésével (vagyis Emre Can beállásával) úgy állt fejre a középpályánk, mint a jancsiszög. 

Mit jelent ez a szezonra nézve? 

Sarri egyelőre annyit rotált a Juventuson, hogy a sérültek helyére betett két játékost, azaz nem követelte meg Chiellinitől és De Scigliótól, hogy mankóval eredjenek a nápolyiak nyomába. Dicséretes kezdet, de hát sajnos akkora keretünk van, amekkorára egyrészt nincs szükség, másrészt óhatatlanul elégedetlenséget fog szülni. Vagyis már szül is. 

jól kibasztunk vele

Csán Endre nekem kicsit csalódás volt (az Atléti elleni, hamis háromvédősben bejátszott szerepét leszámítva), de annál azért többet érdemelt, mint hogy egyhónapos ígérgetés után végül kimaradjon a BL-keretből. Ez konkrét kibaszás egy alkalmazottal, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt nyilván nyomot hagy az öltözőben is. 

És a gondok tovább fognak gyűrűzni, mert annyian vagyunk, mint az oroszok. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a rettentően túlzsúfolt csatársorban, és a hasonlóan feltöltött középpályán csak akkor tud Sarri mindenkinek elegendő játéklehetőséget biztosítani, ha elindulunk valamelyik Olaszországgal szomszédos ország bajnokságában is. Mivel erre nincs nagy esély, fordítsuk is figyelmünket a bűnbakra. 

Odáig kimondottan marottás a dolog, hogy pozitív mérleggel zártuk (!) az átigazolási időszakot, és a Buffon-Rabiot-Ramsey hármasért egy büdös petákot sem kellett fizetnünk. Onnantól viszonyt, hogy a peremembereken kívül senkit nem sikerült eladnunk, már egészen más képet mutat Paratici első önálló mercatója. 

A nyakunkon maradt Mandzukic, Dybala és Higuaín mellett néhány olyan játékos, akit most kellett volna kölcsönadni. Gondolok elsősorban Ruganira, akiből Torinóban soha a kurva életbe’ nem lesz futballista, vagy Bentancurra, akinek meg mindennél jobban kellenének most a játékpercek. De igaz ez Khedirára, sőt Emre Canra is, és még nem tudjuk, mi lesz a sorsa Cuadradónak, Bernardeschinek, és főleg Bonuccinak, akit minden épeszű a világ végére száműzött volna. Mindet nyilván nem kellett volna elzavarni, de néhányat muszáj lett volna. 

Korai még végleges következtetéseket levonni, hiszen a legtöbb csapat úgy volt az első két fordulóval, hogy csak túl kell élni, a bajnokság majd a válogatott szünet után kezdődik. Mi is így voltunk vele, és megvan a hat pont, valamint az abszolút kötelezőnek tűnő BL-csoport is. Minden másra majd választ kapunk menet közben.