Mézédes fos

A Juventus az elmúlt öt napban két meccset játszott, mindkettőt idegenben. Az egyik a Bajnokok Ligája, a másik a bajnokság szempontjából volt kulcsfontosságú. A római és a londoni mérkőzések összegzéseként legyen elég egyetlen adat: a két meccsen összesen négyszer találtuk el az ellenfelek kapuját. A negyedik Sturaro sarabolása volt a Spurs ellen, a 92. percben. A többiből gól lett, meg továbbjutás, meg valószínűleg bajnoki cím. Fino alla fine, vagy mi a fasz! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nyomokban futballt tartalmazhat, de nem biztos

November 19-én a Sampdoria hármat gurítva győzte le a Juventust. Azóta 16 meccset játszottunk le, amelyek között van Bajnokok Ligája-, Olasz Kupa- és Serie A-meccs, és ezeken összesen 1 (azaz egy) gólt kaptunk. Allegri azt ígérte, február közepére jön a csúcsforma, és mi össze vagyunk zavarodva. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

0-0-ra nyertünk

Dincsi a múltkor rámolvasta, hogy elitista vagyok, de hát ha valaki ennyire szép és ennyire gazdag, akkor ez valahol természetes. Most mégis egyike voltam azoknak, akik a meccs után nyilvánvaló hiányérzettel, de cseppet sem szomorúan álltak fel a kanapéról. A különbség csak az, hogy az enyémet kihalt, illetve veszélyeztetett fajok bőréből cserzették, de mint említettem, én nagyon gazdag vagyok. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mégis tetszett!

Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….