Skuhravy f***a és az egyvonalas les

Ez is megvolt: a Juve – időnként nézhetetlen játékkal – behúzta a Parma elleni meccset. A találkozó igazából nem sok szót érdemel, bár nyilvánvalóan vannak tanulságai. Foglalkozzunk inkább ezzel a nyomorult videóbírós rendszerrel, mert ennek meg pláne vannak tanulságai, és eltelt már annyi idő, hogy legyen okunk az egész szarságot elküldeni a jó édes anyjába. Mert oda való.

Szóval, videóbíró. Évek óta ment a nagyívű szöveg, hogy a videóbíró mindenre megoldást kínáló szupertalálmány, amellyel a pályákra béke költözik, és megszűnik a kivételezés. Az már most látható, hogy a valós erőviszonyokat gyakorlatilag egyáltalán nem érinti a szisztéma: a jó csapatok ezzel is jók (pl. Juve), a rosszak pedig ezzel is rosszak (pl. Milan).

A bevezetése elején az is világossá vált, hogy a monitorok perceken át történő bámulása, a vezérlőközpont és a játékvezető szintén időzabáló egyeztetése teljesen ki fogja lúgozni ezt a gyönyörű sportot. A videóbíró semmit nem oldott meg. Semmit. Szar az egész. Az egyetlen, valóban érdemleges és előremutató megoldás a gólvonal-technológia.

Talán sokan látták a Chievo-Fiorentina meccset még 2019 elején: Chiffi azért nem adta meg Giaccherini gólját, mert a találat előtt a Fiorentina úgy hozta játékba a labdát, hogy a kapuskirúgás pillanatában Pelissier lábkörme súrolta a 16-os vonalát. Míg minderre rájöttek, addig a Chievo megszerezte a 3 pontot, kiosztották az öltözőben a győzelmi prémiumot, majd a csapatbuszon megtudták, hogy érvénytelen gólt szereztek. Probléma. Életszerűtlen döntés, a futballal teljesen összeegyeztethetetlen.

Pelissier brutális szabálytalansága miatt 2 nap múlva elvették a Chievo gólját.

Ma délután is hasonló dolog történt: Ronaldo gólját 77 perces vizsgálatot követően, egy paintben rajzolt vonalazás megtekintése után visszavonták. A szabály ugye úgy szól, hogy a játékos akkor tartózkodik lesen, ha fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.

El kellene azon gondolkodni, hogy amennyiben egy játékos lábbal szerez gólt, milyen jelentősége lehet annak, hogy a feje 3 cm-rel közelebb van a kapuvonalhoz, mint az ellenfeléé? Vagy mi van akkor, ha Ronaldónak éppen erektált állapotban van a pénisze? Mivel a szabályok nem tiltják, a f****al való gólszerzést, így akkor az is lest idézhet elő. Gondoljunk bele, hogy Chiellini helyzete milyen lehet: az orra miatt szinte lehetetlen, hogy ne legyen előrébb bárkinél.  

Mi történt volna, ha a 90-es vébén Skuhravy gólját percekig elemzik a DÁKÓJÁNAK állapota miatt (lásd a beágyazott videót: a gólörömnél lesz minden egyértelmű, 2 perc 50 másodpercnél)?

Ez a centizgetés semmire nem jó, a videóbíró rossz, a foci természetével teljesen ellentétes. Ennek a szisztémának így semmi értelme.

Mikor takarodik már el valaki?

A Juventus simán ki tudna állítani két olyan csapatot, amelyek közül egyik csak a bajnokságban, a másik csak a BL-ben szerepelne (a Coppa Italia maradna a Primavera-együttesnek). A nyári felkészülés kezdete óta rengeteg pletyka röppent fel a várható távozókkal kapcsolatosan, ehhez képest alig cipekedett ki valaki a Continassából. Kivárnak az átigazolásokkal a klubok? A menedzsment ragaszkodik ehhez a felfoghatatlan sokasághoz? Esetleg a játékosok nem akarnak menni?

Higuain

Higuain gyakorlatilag elsőként kezdte meg a munkát a Juve új stábjával: köztudott, hogy Sarrival imádják egymást, mégis valószínűtlennek tűnt, hogy az argentin ősztől a torinói gyorséttermek bevételeit gyarapítja. Szóba jött vele kapcsolatban az Izé és a Róma, de már az elején látszott, hogy a dagadt dél-amerikai maradna a Juventusnál. Sőt, a szurkolók valami nevetséges, petíció-szerű marhaságot is összetákoltak annak érdekében, hogy Higuaint ne adják el. Mivel az Izé elvitte a kétméteres négert (hogy melyik testrésze ekkora, azt ne firtassuk, HAHAHAHA!!!!), így kevéssé valószínű, hogy Higuain foglalkoztatná őket, ráadásul az is egyre valószínűtlenebb, hogy Dzeko Milánóban folytatja, így pedig a Róma sem érdekelt az argentin leigazolásában. A kör bezárult. Jelen állás szerint az Allianz Aréna büfései fellélegezhetnek.

Dybala

Súlyos örökség a 10-es mez, és úgy tűnik, hogy a Törpe nem is tud megbirkózni a rá nehezedő teherrel. Már az elejétől kérdéseket vet fel, hogy Sarri mennyire számítana rá, de ha ilyen komolyan szóba jött az eladása, akkor nyilvánvalóan nélkülözhetőnek tartja őt a láncdohányos bankár. Vele kapcsolatban első körben a Manchester United neve merült fel: amikor még a klub úgy gondolta, hogy a női drukkerek kedvében járva (NUDGE, NUDGE!) elhozza a Ködös Babilonból Lukakut, Dybala jelentette volna a cserealapot. Az argentin azonban állítólag olyan fizetési igényekkel állt elő, amelyek a pénzszórásban az utóbbi években nehezen verhető MU-nál is kiverték a biztosítékot. Tegnap, az angliai átigazolási piac zárásának utolsó pillanataiban a Tottenham tett még egy tétova kísérletet Dybala megszerzésére, de nem jött össze az üzlet. Egyelőre tehát ő sem megy sehova.

Mandzukic

A szerbet először egy kínai ajánlat találta meg még a nyár elején, de úgy tűnik, hogy a sok pénz nem elég ahhoz, hogy az ottani higiéniás állapotokat és szmogot akárcsak rövid távon is el lehessen viselni. Aztán pár hétre rá már a Dortmundról mint lehetséges kérőről lehetett olvasni. Végül pedig itt is beköszönt egy ajánlat az utolsó pillanatokban Angliából, némi meglepetésre az MU-tól. A bosnyák igényei azonban teljesíthetetlenek voltak Fergusonéknak (érthetetlen, mintha elfogyott volna a csatárokra szánt pénz…), így Mandzukic sem költözik, legalábbis Angliába biztosan nem. (UPDATE: állítólag a Bayern viszi)

Douglas Costa

Amikor a lehetséges távozók szóba jöttek, Costa neve az elsők között merült fel. Azóta csend: Sarri számít rá, így marad.

Fura módon Khedira még mindig Torinóban van, pedig senki nem adott volna egy lyukas garast sem a maradására. Emre Can távozása is felmerült egy pillanatra, de ő azért még bőven nem futotta ki magát a Juvénál. Matuidi helyét nem nagyon találni a rendszerben, viszont ha már nincs Lukaku, valamire ő is jó lehet (ÚJABB CÉLZÁS!).

Az azért jól kivehető, hogy a jelenlegi Juvénál kevés vonzóbb alternatíva van Európában: nem véletlen, hogy sem Higuain, sem Dybala nem adja könnyen a bőrét, és inkább beleáll a küzdelembe. Egyelőre a keret a szükségesnél jóval bővebb, ennyi minőségi játékost még a rotáció vagy a sérülések miatti szükségszerűség sem kíván meg.

A fentiekhez annyit, hogy a piac augusztus 31-én zár, ráadásul az utolsó órákban jellemzően hatalmas a tébolyda, így akár az is előfordulhat, hogy a poszt megírásának sok értelme nem volt.

De legalább csilingel a kassza és jön az SMS (mármint nem Milinkovic-Savic, bár még az is lehet, HAHAHA!!!).   

TISZTÁZÁS

Kedves Milan-drukkerek!

A Juventus számára nem volt élet-halál kérdés a szombati mérkőzés: ezt a bajnokságot még úgy is behúzná a csapat, ha Medveczky Ilona lenne a középhátvédje. Ha a játékvezetőben keresitek a hibát, akkor se a Juvét szidjátok, hanem az Intert vagy a Laziót (esetleg az Atalantát), mert valószínűleg tőlük fizethette le valaki a SÍPMESTERT.

De azért gondolkodjatok el valamin: ha Alex Sandro mozdulata után tizenegyest kap a Milan, az pontosan hogyan alakította volna a meccs folyását? Ha belövi a büntetőt a Milan, akkor ugyanúgy jön Boniek, és PONTOSAN UGYANOLYAN játékhelyzetből megszerzi a második gólt? Így már 2-0 lett volna a Milan javára? Vagy a megítélt büntető hatására összeomik a Juve, és kap egy négyest?

A videóbíró rendszere a második évét tapossa a Serie A-ban: jól láthatóan az erőviszonyokat semmiben nem befolyásolja. Nem lett tőle erősebb Milánó egyik csapata sem, és a Juventus sem vált gyengébbé. A Roma nem nyer bajnokságot, ahogy a Napoli sem. Lassan úgy állunk, hogy a Serie A maradék csapatai összesen nem gyűjtöttek annyi pontot, mint amennyi a Juvénak van.

Esetleg fel lehetne még melegíteni a dopping-témát, arról már amúgy is régen olvashattunk.

A BL-helyért való csatához és az Olasz Kupához sok sikert kívánunk!

Üdvözlettel,

Andrea Agnelli

VISSZAJÖVÉS

Johann, blogunk pálcikaember szakértője (nem pálcikaember-szakértő, mert az akkor azt jelentené, hogy a pálcikaemberekhez ért) újra elfogadta meghívásunkat. Korábban (ekkor és ekkor) már sokat segített nekünk szakértelmével, és a mostani, kétségbeejtő szituáció ismét arra kényszerített bennünket, hogy az ő optimizmusához és tudásához meneküljünk. Lássuk, hogy véli ő a mai esélyeket!

Kedves Barátaim!

Nagy megtiszteltetés, hogy a bianconeri blog ismét kíváncsi a véleményemre: innen tudhatom, hogy nagy a baj. Először 2015 őszén kerestek meg a srácok, amikor a borzalmas bajnoki rajt sokkjából keresték a kiutat (az eredmény: sima bajnoki cím). Aztán tavaly tavasszal újra megkértek, hogy segítsek: a Real elleni hazai 0-3 után a cikkem segítségével csaknem meglett a világraszóló bravúrtovábbjutás.

Nagyon nehéz helyzetben van a Juventus az Atletico Madrid elleni visszavágó előtt. Ez a 0-2 rettenetesen rossz eredmény – de felesleges búsulni, hiszen könnyen összejöhet az áhított siker! Ezúttal 3 rövid pontban foglalom össze a lényeget.

  • Egységnyi idő alatt megfelelő számú helyzet kialakítása.

A statisztika szerint 4 helyzetből 1 gól születik. Ez azt jelenti, hogy az első 15 percben legalább négy helyzetet kell kialakítani, hogy meglegyen a vezetés. Tehát legyen lendületes a kezdés! Utána ki lehet egy picit engedni, és elegendő 30 percenként 4 helyzet. Matematikailag ez így néz ki:

0-15 perc: 4 helyzet (1 gól)

15-45 perc: 4 helyzet (1 gól)

45-75 perc: 4 helyzet (1 gól)

75-90 perc: 2 helyzet (0 gól)

Ha eközben az Atletico legfeljebb csak három helyzetet dolgoz ki, akkor a Juventus 3-0-ra győz. Számszakilag bizonyított módszer, nem véletlenül alkalmazza több klasszis együttes is a világon.

  • Két különböző csapat ugyanabból a városból? Ugyan már!

Mekkora esély van arra, hogy egymást követő két évben ugyanannak a városnak két különböző csapata ejtse ki a Juventust? Szinte semmi! Tavaly a Real, idén meg az Atletico? Sansztalan!  

  • A magasság:

A mai, fizikumra erősen építő labdarúgásban sokat jelent a játékosok magassága. Nos, a Juve ebben feltétlenül jobban áll. A keret összmagassága 42,54 méter, míg az Atleticóé mindössze 42,13 méter. Tehát 41 cm-rel (!!!) magasabb a Juventus, mint az Atletico Madrid. Ez akkora különbség, hogy nincs az a ruganyosság, amely ki tudná egyenlíteni! A levegőben kell tehát járatni a labdát, így labdába sem rúghat (HAHAHA!) az ellenfél.

HAJRÁ, JUVENTUS!

VISSZAJÖVÉS!”

Már nem egyirányú az út

2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hogyan jussunk tovább?

A múlt heti, hazai pályán elszenvedett kudarc minden Juve-szurkolót elkedvetlenített. Mit tudnánk mondani egy ilyen odavágó, egy ilyen eredmény után? Hogyan tudnánk felrázni a szomorú drukkereket, a reménytelenség mocsarába tapicskoló játékosokat? Hát úgy, hogy elmagyarázzuk nekik: igenis, van remény! Egy pillanatra sem szabad feladni! Johann, a pálcikaember, aki már a 2015-ös katasztrofális szezonkezdet idején is segített, ezúttal is felkeresett bennünket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mégis tetszett!

Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jó lenne már összeszedni magunkat, mert különben baj lesz, még akkor is, ha sok van hátra a bajnokságból

Nem tudtuk frappánsabban címbe passzírozni a Juventus mostani helyzetét: hogyha holnap nem nyerünk a jó nevű Dacia Arénában, az azt is jelenti, hogy – bár a scudettopajzs még miénk lehet – a bajnokságban a városi derbi óta nem lenne győzelmünk. Ami igazán rémisztő, hogy a Napoli és az Inter nem lassít (reméljük, ma kölcsönös K.O.-val kiütik egymást), és főleg az afrikaiak formája aggasztó. Mindegy, úgyis elfáradnak majd, mi pedig talán hamarosan megtaláljuk a VAR-szoftver feltörésének a módját. Egy kattintás ide a folytatáshoz….