Közös poszt – a kilencedik

Blogunk kevés következetességet mondhat el magáról. Igazságtalanok vagyunk, nagyképűek, lusták, és az elmúlt 10 évben tulajdonképpen semmilyen szinten nem léptünk előre. Hiszen még egy nyomorult podcastunk sincs!

Van viszont közös posztunk, viszonylagos rendszerességgel. Mivel a Piemonte Calcio megnyerte történelme 897786858. scudettóját, így ismét indokolt lehet egy közös poszt, amelybe ezúttal különösen elmés kérdések kerültek (nem). Nézzük, mit válaszoltak a megfáradt bloggerek!

Unod már?

Benito: Mindig jó érzés hátranézni a mezőnyre, és akárhogy nézzük is, a scudettópajzs-tál megszerzése nagy eredmény, és minden évben az első számú, legfontosabb célkitűzés. A játékunkat, na azt untam, mint a szart.

Darti: A GYŐZELMET NEM LEHET MEGUNNI. De azért kicsit unalmas volt, hogy nem az ellenfelek, hanem magunk miatt kellett izgulni. Emlékszem még, milyen volt, amikor Thuram próbálta megállítani Seedorfot és hasonlók. Csak az sajnos majdnem 20 éve volt, így kissé talán inkább MEGÖREGEDTEM.

Dino: A Liverpool 200 évet várt a bajnoki címre – vicces volna, ha ezek után ásítoznék a Juve sorozata miatt. Nem unom, jól van ez így. Egy dolgot nem értek: a brazil válogatott a harmadik világbajnoki győzelem után végleg megkapta a Rimet-kupát. A JUVE MIÉRT NEM KAPJA MEG VÉGLEG A SCUDETTÓT????

s4tch: Én is a játékunkat unom.

Tyler: Különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlem ez a scudetto.

Szerinted melyik idény Juventusa az elmúlt 9 év legerősebbje?

Benito: A 2015-ös. Még pont jó korban volt a BBC védelem, tökéletes volt az MVP középpálya, és OMFG volt Tevez az egész élén. A sok WTF ellenfélhez képest KBSZT messze jártunk, és a BEK-ben is csudálatosan teljesítettünk. És közben az Izé ROTFL volt.

Darti: Allegri második idénye. Amikor a reklám margit az ominózus tizenegyessel ejtett ki minket, miután lemostuk őket a Bernabőben.

Dino: Egyetértek Benivel, nekem is a 2015-ös tetszett a legjobban. Érzelmileg az első áll hozzám a legközelebb!

s4tch: 2015 szintén. Abból a kezdőből egy balbekk hiányzott, és a padot lehetett volna tuningolni. Kár, hogy azóta vagy oldalra, vagy hátra lépegettünk.

Tyler: A 2015-ös.

Mi az oka a sikersorozatnak?

Benito: 2012-ben akkora rajtot vettünk, hogy nagyon messze lehagytunk mindenkit, és csak mostanában kezdi összeszedni magát a mezőny. Szándékosan nem a saját szerepünket emelem ki, mert az elmúlt két évben mutatott játékunkkal vallatni lehet, de ettől még tény, hogy gyorsan és hatékonyan építkeztünk, amivel alaposan feladtuk a leckét a többieknek. Na, majd jövőre, amikor Vidalhoz és Modrichoz csatlakozik Messi az Izénél!!!4

Darti: Kurvajók vagyunk. Ide jönnek a közhelyek a tudatos építkezésről, de főképp a pénzügyi tervezés előnyeiről. Erős a keretünk, a többiek meg amúgy is szarok. De akárki akármit mond, 9-szer bajnoknak lenni zsinórban nem véletlen. A VAR első évében ráadásul láthatóan arra használták az egész hóbelevancot, hogy “na majd most elkapjuk a csaló juvét.” Beszopták.

Dino: Szerintem az, hogy a Juventusnak stabil a tulajdonosi háttere. Nincs kérdés: amíg világ a világ, az Agnellik kezében lesz a klub. Ezen belül lehet persze egyes döntéseket kiemelni, de a FUNDAMENTUM ez.

s4tch: Egy ilyen sorozatnál megkerülhetetlen, hogy a pénzen és a keret erején kívül egyéb okokat is keressünk. Miért nem vert meg minket a Napoli Sarri utolsó fikavárosi idényében, holott a kezdőjük hasonlóan erős volt? Miért zuhant meg nálunk is jobban a Lazio idén? Hát mert nálunk adott az a környezet, az a győzelemre hangolt vállalati kultúra, ami máshol csak álom. Előbb-utóbb el fogjuk veszíteni a bajnoki címet, de ahogy más csapatok nyerő szériáit általában a nihil követi, addig a Juve talpra fog állni.

Tyler: A pénz, és az azon összevásárolt, a többiekénél mélyebb, erősebb játékoskeret.

Megzavarta-e a járvány a játékosokat?

Benito: Igen, az összeset. Erre semmit nem lehet fogni a Juvénál, mert az egyik legnagyobb keretünk van az egész bajnokságban, így értelemszerűen nekünk kellett volna a legjobban bírnunk a gyűrődést. Nem is gondolom, hogy fizikai gondok miatt voltunk ennyire vértelenek.

Darti: Én nem tudom, hogy miként tudja annyira megzavarni a játékosokat egy járvány, amennyire a mieinket, de hát kurvára meg.

Dino: Abnormális, hogy a csúcsforma időzítésének heteiben hirtelen megáll minden. Úgyhogy igen, meg. Viszont úgy olvastam a Wikipédián, hogy állítólag nem csak a Juventust érintette a járvány, úgyhogy mégsem értem igazán ezt az elképesztő tompaságot.

s4tch: Nyilván. Ráadásul a sérülések miatt nálunk a bő keret is csak papíron állt rendelkezésre.

Tyler: Persze.

Ha Sarri nem maradna (de marad!), akkor kit látnál szívesen?

Benito: Én már tavaly is Simone Inzaghit akartam volna (főleg, mert fiatalítunk, kb új csapatot építünk), vagy Contét, hehe. Olaszt szeretnék, bevallom.

Darti: Valamiért nekem Deschamps van beakadva. Nem tudom megmagyarázni!!!

Dino: Gasperinit.

s4tch: Amíg a klub intézi az átigazolásokat, és az edzőnek nincs beleszólása a keret alakításába, addig a rugalmas edzők legrugalmasabbikja, Allegri lesz az ideális emberünk. Persze marad a bagós, így értelmetlen ezen agyalni.

Tyler: Ha már olyan dolgokról beszélünk, amelyek úgysem történnek meg, akkor Kloppot.

Van már új igazolás, eligazolás is, de az idei mercato rendhagyónak ígérkezik: számítasz-e nagyobb mozgásra a játékospiacon?

Benito: Ktulusevski (ITT OLVASTAD ELŐSZÖR, ÉN TALÁLTAM KI !!!) szerintem nagy vétel, sokkal hasznosabb lesz Douglas Koszta Jánosnál, Miliket viszont – ha tényleg igaz, hogy Sarri nagyon akarja – egy kicsit könnyűnek érzem a Juve kezdőjébe. Én arra számítok, hogy még egy nagyot dob Paratici, méghozzá a középpályára. Kanté? Pogba? Netán Seedorf? Annyira izgulok!

Darti: Mondjuk úgy, hogy remélek nagyobb mozgást, de nem számítok rá. Szerintem jó néhány játékos ránkrohad.

Dino: Szerintem alig lesz komolyabb mozgás. Nem lesz idő új stratégiákat mentén a kereteket alakítgatni. Úgyhogy az alapcsapat marad, és így várhatjuk majd a 2020-2021-es szezont, ahol kétnaponta kell majd játszani. Izgi lesz.

s4tch: Rövid előszezon, pénzhiány: nem lesz nagy mozgás.

Tyler: Nem számítok rá, de reménykedem benne.

Lesz-e címvédés?

Benito: Még Sarrival is biztos vagyok benne, hogy igen.

Darti: Szinte kizártnak tartom.

Dino: Igen!

s4tch: Érdemi erősítés nélkül nem. Arthur nem az, Kulusexy igen.

Tyler: Nem tudom.

Mi lesz a BL-ben?

Benito: Pl. a Milan elleni 60 varázslatos percet 30 borzasztó követte, szóval már nemcsak két meccs között, de egy meccsen belül is abszolút lehetetlen megmondani, mi várható a Juventustól. Megdöbbentő lenne, ha hirtelen elkedenénk futballozni, de én mindig, mindenhez pozitívan állok.

Darti: Kizúgunk már a Lyon ellen.

Dino: Ha valamikor ismét BL-t nyerünk, akkor szerintem az idén lesz: ismét lehet majd fanyalogni. 85-ben a Heysel árnyékolta be a sikert, 96-ban az, hogy csak 11-esekkel győzött a Juve, idén pedig az, hogy ez egy hülye torna volt, így teljesen irreális a végeredmény.

s4tch: Dybala nélkül a Lyon ellen sem lesz támadójátékunk. Nem fogjuk megnyerni, legalább 5-6 csapat erősebb nálunk, úgyhogy reálisan egy dolog miatt érdekel a BL: legyen némi pénz átigazolásokra.

Tyler: Vereség otthon a Lyontól, kiesés.

Gyorssegítség edzőöléshez

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy tehetetlenül nézte kedvenc csapatának vergődését: ilyenkor cifraságok is kifutnak az ember száján. Szidja a kapust, a hátvédet, pokolba kívánja a csatárokat. És amikor már nagyon elfajul a helyzet (mint pl. egy hét alatt kétszer is előfordul, hogy a kedvencei 2-0-s előnyt elbukva hátrányba kerülnek), akkor óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy legyilkolja a csapat edzőjét. Nincs ebben semmi szégyen: a statisztikák szerint az edzőgyilkosság a szurkolók 90 %-nál felmerül mint megoldás.

Persze ennél jóval kevesebb a megvalósult edzőleölések száma. Az EUROSTAT szerint az elmúlt 30 évben mindösszesen 2 edzőt öltek meg eredménytelenség miatt az ÖREG KONTINENSEN. A Serie A-ban pedig az elmúlt 50 évben egyáltalán nem történt edzőgyilkosság!

A téma elmúlt 30 évének statiszikája

A számok is azt mutatják, hogy van valami ok, ami miatt az edzők leölése kockázatosabb vagy nehezebb feladat a többi, erőszakos bűncselekménynél. Ez kétségtelenül így van. Az edzők általában az edzőközpontokban vannak, ahova nem egyszerű csak úgy besétálni. Az edzők szinte mindig értekezleteken vagy tárgyalásokon ülnek, ha pedig nem, akkor edzést tartanak. Nyilván sokkal nehezebb úgy megölni egy edzőt, ha sok ember veszi körül!

Ezért javasoljuk, hogy távolról próbáljuk követni a mestert: figyeljük ki, hogy milyen irányból érkezik az edzőpályához az autójával, és tapasztaljuk ki azt is, hogy melyik időpontokban parkol le. Ha szerencsénk van, és egy informatív honlappal rendelkező klubnak drukkolunk, akkor könnyen megtudhatjuk, hogy mikor kezdődnek a foglalkozások!

FIGYELEM! A nyilvános, tehát szurkolók előtt zajló tréningeken sose próbáljuk meg véghezvinni a gyilkosságot, hiszen akkor még többen vannak az edző környezetében!

Tehát, az első lépés: az edzői szokások feltérképezése. Ha megtudtuk, hogy mikor és honnan érkezik az edző, akkor törekedjünk arra, hogy az érkezési irány felé elsétálgatunk a megfelelő időpontban, hiszen így még pontosabban behatárolhatjuk, hogy a központhoz vezető útra honnan fordul. Ha ez is megvan, akkor némi türelemmel és kitartó figyelemmel gyakorlatilag szinte eljuthatunk a házához.

De sajnos ez sem tökéletes a célunk tekintetében, ugyanis – főleg egy sztárcsapatnál – előfordulhat, hogy az edző gyakorlatilag egy erődítményben él, amelyet nem tudunk megközelíteni. Persze még így sem olyan kockázatos a háza környékén elkövetni a bűncselekményt, mint a munkahelyén. A nyilvánvaló megoldás az, hogy megvárjuk, amíg elindul a háztól. Szerencsére többnyire csendes környéken élnek a sztáredzők, így amíg lassan gurulnak a hibrid vagy elektromos gépjárművükkel a lakóövezetükben, talán lesz módunk lecsapni rájuk!

Az optimális megoldás a kerékpárral vagy elektromos kismotorral történő megközelítés. Fontos, hogy senki más ne legyen a környéken. Természetesen arra is ügyeljünk, hogy az edző egyedül üljön a kocsiban! Óvatosan, szabadidős kerékpározást színlelve kerüljünk a közelébe. Az sem gond, ha van velünk egy nagyobb testű kutya, akit pórázon futtatunk magunk mellett – így az álca még tökéletesebb!

Mondani sem kell, hogy legyünk körültekintőek a fegyver kiválasztásánál is: olyan pisztolyt válasszunk, amelyik biztosan üti át a gépjármű ablakát. Természetesen nem feledkezhetünk meg a hangtompítóról sem.

Könnyebb a helyzetünk, ha mondjuk egy olyan edzőt akarunk megölni, aki LÁNCDOHÁNYOS, így állandóan le van engedve vezetés közben a gépkocsijának ablaka!

Ha a közelébe kerültünk, és rávettük magunkat arra, hogy meghúzzuk a ravaszt, akkor inkább a minőségre, mint a mennyiségre koncentráljunk. Keveset lőjünk, de azzal a kevés lövéssel a létfontosságú szerveket próbáljuk meg célba venni. Ha ügyesek vagyunk, akkor az edző halkan rábukik a kormányra, a kocsi pedig fokozatosan lassulva megáll. Ezen a ponton viszont álljunk meg mi is!

Csak olyan autóban ülő edzőre tüzeljünk, amely autó távolságtartó tempomattal van felszerelve. Hiszen, ha nincs ilyen rendszer benne, akkor a tréner bizony a gázpedálon tarthatja a lábát, és a halál beálltakor a magatehetetlen test ránehézkedhet a gyorsításért felelős szerkezetre!

Ha nem ilyen autója van a szakmai stáb vezetőjének, akkor sem kell elkeserednünk: vásároljunk egy ilyen kocsit, és a klub iránti tiszteletből ajánljuk fel használatra az edzőnek! Persze könnyebb, ha mondjuk egy autószalon vezetői vagyunk, ezáltal szponzori szerződés keretében is meg tudjuk oldani a dolgot!

Most pedig vissza a gyilkossághoz! A lövés/lövések – hangtompított (!) – eldördülését követően a legközelebbi mocsárba dobjuk el a fegyvert (azt mondanunk sem kell, hogy mocsaras területen kell az edzőölést végrehajtani – ez nyilván eddig sem lehetett kérdés). Maradjunk nyugodtak, továbbra is kutyasétáltatást tettetve biciklizzünk tovább, így eltereljük a személyünkről a figyelmet.

Az amúgy ritkán előforduló (lásd EUROSTAT-táblázat) edzőgyilkosságok esetében a nyomozók először a rivális edzők irányába tekintenek (hiszen ők pályázhatnak az elhunyt szakember helyére!), de könnyen célkeresztbe kerülhetnek a mellőzött labdarúgók is. Így – ha jól csinálunk mindent – mi minden gyanú felett állhatunk!

Mindenkinek sok sikert! Várjuk a beszámolókat!

Skuhravy f***a és az egyvonalas les

Ez is megvolt: a Juve – időnként nézhetetlen játékkal – behúzta a Parma elleni meccset. A találkozó igazából nem sok szót érdemel, bár nyilvánvalóan vannak tanulságai. Foglalkozzunk inkább ezzel a nyomorult videóbírós rendszerrel, mert ennek meg pláne vannak tanulságai, és eltelt már annyi idő, hogy legyen okunk az egész szarságot elküldeni a jó édes anyjába. Mert oda való.

Szóval, videóbíró. Évek óta ment a nagyívű szöveg, hogy a videóbíró mindenre megoldást kínáló szupertalálmány, amellyel a pályákra béke költözik, és megszűnik a kivételezés. Az már most látható, hogy a valós erőviszonyokat gyakorlatilag egyáltalán nem érinti a szisztéma: a jó csapatok ezzel is jók (pl. Juve), a rosszak pedig ezzel is rosszak (pl. Milan).

A bevezetése elején az is világossá vált, hogy a monitorok perceken át történő bámulása, a vezérlőközpont és a játékvezető szintén időzabáló egyeztetése teljesen ki fogja lúgozni ezt a gyönyörű sportot. A videóbíró semmit nem oldott meg. Semmit. Szar az egész. Az egyetlen, valóban érdemleges és előremutató megoldás a gólvonal-technológia.

Talán sokan látták a Chievo-Fiorentina meccset még 2019 elején: Chiffi azért nem adta meg Giaccherini gólját, mert a találat előtt a Fiorentina úgy hozta játékba a labdát, hogy a kapuskirúgás pillanatában Pelissier lábkörme súrolta a 16-os vonalát. Míg minderre rájöttek, addig a Chievo megszerezte a 3 pontot, kiosztották az öltözőben a győzelmi prémiumot, majd a csapatbuszon megtudták, hogy érvénytelen gólt szereztek. Probléma. Életszerűtlen döntés, a futballal teljesen összeegyeztethetetlen.

Pelissier brutális szabálytalansága miatt 2 nap múlva elvették a Chievo gólját.

Ma délután is hasonló dolog történt: Ronaldo gólját 77 perces vizsgálatot követően, egy paintben rajzolt vonalazás megtekintése után visszavonták. A szabály ugye úgy szól, hogy a játékos akkor tartózkodik lesen, ha fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.

El kellene azon gondolkodni, hogy amennyiben egy játékos lábbal szerez gólt, milyen jelentősége lehet annak, hogy a feje 3 cm-rel közelebb van a kapuvonalhoz, mint az ellenfeléé? Vagy mi van akkor, ha Ronaldónak éppen erektált állapotban van a pénisze? Mivel a szabályok nem tiltják, a f****al való gólszerzést, így akkor az is lest idézhet elő. Gondoljunk bele, hogy Chiellini helyzete milyen lehet: az orra miatt szinte lehetetlen, hogy ne legyen előrébb bárkinél.  

Mi történt volna, ha a 90-es vébén Skuhravy gólját percekig elemzik a DÁKÓJÁNAK állapota miatt (lásd a beágyazott videót: a gólörömnél lesz minden egyértelmű, 2 perc 50 másodpercnél)?

Ez a centizgetés semmire nem jó, a videóbíró rossz, a foci természetével teljesen ellentétes. Ennek a szisztémának így semmi értelme.

Mikor takarodik már el valaki?

A Juventus simán ki tudna állítani két olyan csapatot, amelyek közül egyik csak a bajnokságban, a másik csak a BL-ben szerepelne (a Coppa Italia maradna a Primavera-együttesnek). A nyári felkészülés kezdete óta rengeteg pletyka röppent fel a várható távozókkal kapcsolatosan, ehhez képest alig cipekedett ki valaki a Continassából. Kivárnak az átigazolásokkal a klubok? A menedzsment ragaszkodik ehhez a felfoghatatlan sokasághoz? Esetleg a játékosok nem akarnak menni?

Higuain

Higuain gyakorlatilag elsőként kezdte meg a munkát a Juve új stábjával: köztudott, hogy Sarrival imádják egymást, mégis valószínűtlennek tűnt, hogy az argentin ősztől a torinói gyorséttermek bevételeit gyarapítja. Szóba jött vele kapcsolatban az Izé és a Róma, de már az elején látszott, hogy a dagadt dél-amerikai maradna a Juventusnál. Sőt, a szurkolók valami nevetséges, petíció-szerű marhaságot is összetákoltak annak érdekében, hogy Higuaint ne adják el. Mivel az Izé elvitte a kétméteres négert (hogy melyik testrésze ekkora, azt ne firtassuk, HAHAHAHA!!!!), így kevéssé valószínű, hogy Higuain foglalkoztatná őket, ráadásul az is egyre valószínűtlenebb, hogy Dzeko Milánóban folytatja, így pedig a Róma sem érdekelt az argentin leigazolásában. A kör bezárult. Jelen állás szerint az Allianz Aréna büfései fellélegezhetnek.

Dybala

Súlyos örökség a 10-es mez, és úgy tűnik, hogy a Törpe nem is tud megbirkózni a rá nehezedő teherrel. Már az elejétől kérdéseket vet fel, hogy Sarri mennyire számítana rá, de ha ilyen komolyan szóba jött az eladása, akkor nyilvánvalóan nélkülözhetőnek tartja őt a láncdohányos bankár. Vele kapcsolatban első körben a Manchester United neve merült fel: amikor még a klub úgy gondolta, hogy a női drukkerek kedvében járva (NUDGE, NUDGE!) elhozza a Ködös Babilonból Lukakut, Dybala jelentette volna a cserealapot. Az argentin azonban állítólag olyan fizetési igényekkel állt elő, amelyek a pénzszórásban az utóbbi években nehezen verhető MU-nál is kiverték a biztosítékot. Tegnap, az angliai átigazolási piac zárásának utolsó pillanataiban a Tottenham tett még egy tétova kísérletet Dybala megszerzésére, de nem jött össze az üzlet. Egyelőre tehát ő sem megy sehova.

Mandzukic

A szerbet először egy kínai ajánlat találta meg még a nyár elején, de úgy tűnik, hogy a sok pénz nem elég ahhoz, hogy az ottani higiéniás állapotokat és szmogot akárcsak rövid távon is el lehessen viselni. Aztán pár hétre rá már a Dortmundról mint lehetséges kérőről lehetett olvasni. Végül pedig itt is beköszönt egy ajánlat az utolsó pillanatokban Angliából, némi meglepetésre az MU-tól. A bosnyák igényei azonban teljesíthetetlenek voltak Fergusonéknak (érthetetlen, mintha elfogyott volna a csatárokra szánt pénz…), így Mandzukic sem költözik, legalábbis Angliába biztosan nem. (UPDATE: állítólag a Bayern viszi)

Douglas Costa

Amikor a lehetséges távozók szóba jöttek, Costa neve az elsők között merült fel. Azóta csend: Sarri számít rá, így marad.

Fura módon Khedira még mindig Torinóban van, pedig senki nem adott volna egy lyukas garast sem a maradására. Emre Can távozása is felmerült egy pillanatra, de ő azért még bőven nem futotta ki magát a Juvénál. Matuidi helyét nem nagyon találni a rendszerben, viszont ha már nincs Lukaku, valamire ő is jó lehet (ÚJABB CÉLZÁS!).

Az azért jól kivehető, hogy a jelenlegi Juvénál kevés vonzóbb alternatíva van Európában: nem véletlen, hogy sem Higuain, sem Dybala nem adja könnyen a bőrét, és inkább beleáll a küzdelembe. Egyelőre a keret a szükségesnél jóval bővebb, ennyi minőségi játékost még a rotáció vagy a sérülések miatti szükségszerűség sem kíván meg.

A fentiekhez annyit, hogy a piac augusztus 31-én zár, ráadásul az utolsó órákban jellemzően hatalmas a tébolyda, így akár az is előfordulhat, hogy a poszt megírásának sok értelme nem volt.

De legalább csilingel a kassza és jön az SMS (mármint nem Milinkovic-Savic, bár még az is lehet, HAHAHA!!!).   

TISZTÁZÁS

Kedves Milan-drukkerek!

A Juventus számára nem volt élet-halál kérdés a szombati mérkőzés: ezt a bajnokságot még úgy is behúzná a csapat, ha Medveczky Ilona lenne a középhátvédje. Ha a játékvezetőben keresitek a hibát, akkor se a Juvét szidjátok, hanem az Intert vagy a Laziót (esetleg az Atalantát), mert valószínűleg tőlük fizethette le valaki a SÍPMESTERT.

De azért gondolkodjatok el valamin: ha Alex Sandro mozdulata után tizenegyest kap a Milan, az pontosan hogyan alakította volna a meccs folyását? Ha belövi a büntetőt a Milan, akkor ugyanúgy jön Boniek, és PONTOSAN UGYANOLYAN játékhelyzetből megszerzi a második gólt? Így már 2-0 lett volna a Milan javára? Vagy a megítélt büntető hatására összeomik a Juve, és kap egy négyest?

A videóbíró rendszere a második évét tapossa a Serie A-ban: jól láthatóan az erőviszonyokat semmiben nem befolyásolja. Nem lett tőle erősebb Milánó egyik csapata sem, és a Juventus sem vált gyengébbé. A Roma nem nyer bajnokságot, ahogy a Napoli sem. Lassan úgy állunk, hogy a Serie A maradék csapatai összesen nem gyűjtöttek annyi pontot, mint amennyi a Juvénak van.

Esetleg fel lehetne még melegíteni a dopping-témát, arról már amúgy is régen olvashattunk.

A BL-helyért való csatához és az Olasz Kupához sok sikert kívánunk!

Üdvözlettel,

Andrea Agnelli

VISSZAJÖVÉS

Johann, blogunk pálcikaember szakértője (nem pálcikaember-szakértő, mert az akkor azt jelentené, hogy a pálcikaemberekhez ért) újra elfogadta meghívásunkat. Korábban (ekkor és ekkor) már sokat segített nekünk szakértelmével, és a mostani, kétségbeejtő szituáció ismét arra kényszerített bennünket, hogy az ő optimizmusához és tudásához meneküljünk. Lássuk, hogy véli ő a mai esélyeket!

Kedves Barátaim!

Nagy megtiszteltetés, hogy a bianconeri blog ismét kíváncsi a véleményemre: innen tudhatom, hogy nagy a baj. Először 2015 őszén kerestek meg a srácok, amikor a borzalmas bajnoki rajt sokkjából keresték a kiutat (az eredmény: sima bajnoki cím). Aztán tavaly tavasszal újra megkértek, hogy segítsek: a Real elleni hazai 0-3 után a cikkem segítségével csaknem meglett a világraszóló bravúrtovábbjutás.

Nagyon nehéz helyzetben van a Juventus az Atletico Madrid elleni visszavágó előtt. Ez a 0-2 rettenetesen rossz eredmény – de felesleges búsulni, hiszen könnyen összejöhet az áhított siker! Ezúttal 3 rövid pontban foglalom össze a lényeget.

  • Egységnyi idő alatt megfelelő számú helyzet kialakítása.

A statisztika szerint 4 helyzetből 1 gól születik. Ez azt jelenti, hogy az első 15 percben legalább négy helyzetet kell kialakítani, hogy meglegyen a vezetés. Tehát legyen lendületes a kezdés! Utána ki lehet egy picit engedni, és elegendő 30 percenként 4 helyzet. Matematikailag ez így néz ki:

0-15 perc: 4 helyzet (1 gól)

15-45 perc: 4 helyzet (1 gól)

45-75 perc: 4 helyzet (1 gól)

75-90 perc: 2 helyzet (0 gól)

Ha eközben az Atletico legfeljebb csak három helyzetet dolgoz ki, akkor a Juventus 3-0-ra győz. Számszakilag bizonyított módszer, nem véletlenül alkalmazza több klasszis együttes is a világon.

  • Két különböző csapat ugyanabból a városból? Ugyan már!

Mekkora esély van arra, hogy egymást követő két évben ugyanannak a városnak két különböző csapata ejtse ki a Juventust? Szinte semmi! Tavaly a Real, idén meg az Atletico? Sansztalan!  

  • A magasság:

A mai, fizikumra erősen építő labdarúgásban sokat jelent a játékosok magassága. Nos, a Juve ebben feltétlenül jobban áll. A keret összmagassága 42,54 méter, míg az Atleticóé mindössze 42,13 méter. Tehát 41 cm-rel (!!!) magasabb a Juventus, mint az Atletico Madrid. Ez akkora különbség, hogy nincs az a ruganyosság, amely ki tudná egyenlíteni! A levegőben kell tehát járatni a labdát, így labdába sem rúghat (HAHAHA!) az ellenfél.

HAJRÁ, JUVENTUS!

VISSZAJÖVÉS!”

Már nem egyirányú az út

2001 nyarán majd’ minden Juve-szurkolót rettenetesen rosszul érintett egy bizonyos Zinedine Zidane Real Madridhoz (világrekord összegért) történő átigazolása: talán ekkor lehetett először érzékelni, hogy az olasz foci 90-es évekbeli dominanciája végleg a múlté, a gazdasági erő elszállóban van, és reklámértékét tekintve a Serie A egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt mondjuk a spanyol bajnoksággal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hogyan jussunk tovább?

A múlt heti, hazai pályán elszenvedett kudarc minden Juve-szurkolót elkedvetlenített. Mit tudnánk mondani egy ilyen odavágó, egy ilyen eredmény után? Hogyan tudnánk felrázni a szomorú drukkereket, a reménytelenség mocsarába tapicskoló játékosokat? Hát úgy, hogy elmagyarázzuk nekik: igenis, van remény! Egy pillanatra sem szabad feladni! Johann, a pálcikaember, aki már a 2015-ös katasztrofális szezonkezdet idején is segített, ezúttal is felkeresett bennünket.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mégis tetszett!

Benit többször meg szerettem volna ölni, mert rettenetesen idegesített az akár még a létfontosságú győzelmeket is követő nyekergése. Erre a legjobb példa a 2016-os, Milan elleni kupadöntő utáni, eltartott kisujjal előadott kritikája a minőségi játék hiányáról. Tegnap este, a Napoli-Juve meccs lefújását követően én is elitista álláspontra helyezkedve értékeltem a győzelmet, de ma reggelre már nyilvánvalóvá vált számomra: nem érthetem ezt a játékot, ha az idény eddigi legfontosabb győzelméről lesajnálóan beszélek. Megvilágosodtam!

Egy kattintás ide a folytatáshoz….