Ebből kell kikecmeregni!

Üdvözlök mindenkit!

Ambivalens érzésekkel tölt el a bianconeri blogos srácok felkérése: egyrészt örülök, hogy ismét megtiszteltek a bizalmukkal, másrészt tudom, hogy nekem akkor kell jönnöm, amikor nagyon nagy a baj. Mint bizonyára emlékeznek a blog olvasói, eddig három alkalommal tűntem fel errefelé: egyszer a 2015-ös, borzalmas rajt idején adtam tanácsokat a klubnak (sikerrel), aztán a Real elleni, 0-3-as vereséget követő visszavágó előtt mondtam el a véleményemet (a csoda gyakorlatilag bekövetkezett), majd az Atletico Madriddal szembeni második összecsapást megelőzően fejtettem ki álláspontomat (természetesen tovább is jutott a Juventus). Nehéz elvitatni, hogy értek a dolgomhoz, és remélem, hogy ezúttal is tudok segíteni!

A Juve most újra óriási slamasztikában van: a csapat nagyon gyengén muzsikál, és ha nem szedi össze magát gyorsan, akkor a címvédésbe vetett bizodalmával leszámolhat! Ha nem lép rá a győzelem ösvényére, akkor neki annyi! Ha nem kezdi el begyűjtögetni a három pontokat, akkor reszeltek a bajnoki vágyálmoknak! Ha nem indul el a sikerszéria, akkor keresztet vethet a scudettóval kapcsolatos elképzeléseire! Ha nem találja meg a siker kulcsát, akkor csak a riválisok hátát nézheti a végén! Ha nem szedi össze magát, akkor nem gyűjti be a tizedik, zsinórban megnyerhető aranyérmét! Ha nem gyarapítja azon mérkőzései számát, amelyeken felülkerekedik az ellenfeleken, akkor elbúcsúzhat a dobogó legfelső fokához fűzött reményeitől!

A jelenlegi helyzethez leginkább talán az ABBA-együttes videóklipje illik!

Mindezekre reflektálva az alábbi tanácsokat tudom adni:

  1. Megfelelő mentális felkészítés!

Nem szabad elfelejteni, hogy a vírushelyzet idegileg is elfárasztja a játékosokat. Ezért fontos, hogy a labdarúgók lelki felkészítése is megfelelő legyen! Mert mit látunk? Azt, hogy ezek a sztárok óriási pénzeket keresnek: a közösségi oldaluk minden egyes posztja a mesés gazdaságról tudósít! Menő sportkocsik, csinos nők, kastélynak beillő ingatlanok – mindenki erre vágyik! Milyen jó lehet a sztárfocisták léte! De – mint ahogy az élet minden területén – érdemes a hátteret is megvizsgálni. Ahogy a filmsztárok vagy a popénekesek esetében, úgy a labdarúgóknál is óriási energiabefektetés húzódik meg a sikerek mögött: hajnali ébredések, edzések, gyakorlás, rengeteg utazás – gyakran ezeknek az embereknek gyermekkoruk sincs! Gondoljunk csak bele: vajon elcserélnénk a gondtalan gyermekéveket azért, hogy aztán kiégett milliárdossá válhassunk, akinek a társaságát mindenki csak a pénz miatt keresi? Hát, én biztosan nem cserélném el! Tényleg vágyunk rá, hogy a talmi csillogás által eltakart lelki nyomorban tengődjünk? Hogy drogossá, alkoholistává váljunk, hogy a teljesítménykényszer gúzsba kössön bennünket? Szerintem erre kevesen vágynak! Biztos vagyok benne, hogy a labdarúgók nagy része sem szereti a saját életét, ezért fontos, hogy átsegítsük őket a nehézségeken: sok beszélgetést, törődést igényelnek.

A népszerű énekesnő éppen arról dalól, hogy a sztárok mennyire magányosak!

Meg kell őket hallgatni, anélkül, hogy lenéznénk a gondolataikat! Lássuk be, hogy a legtöbb labdarúgó nem túl okos, amely nem is csoda, hiszen ép ésszel nem nagyon lehetne elviselni azt az elképesztő nyomást, amely rájuk nehezedik! A fent leírtak miatt tehát nagyon fontos a lelki felkészítés, a mentális frissítés. Vigyük el a focistákat moziba (vagy a mostani, pandémiás helyzetben ajánljunk nekik jó filmeket), adjuk a kezükbe kedvenc könyvünket, küldjük át nekik a spotify-os lejátszási listánkat. Motiváljunk! Győzzük meg őket arról, hogy amit tesznek, az nem csak a pénzről szól, hanem modern gladiátorokként egy közösségért is küzdenek! És így jutunk el a második pontig!

Közvetítsuk számukra a kultúrát!

2. „Mi vagyunk a Juventus!”

Ez a mondat ma már csak egyszerű szlogenné, közhelyes gondolattá vált! Hát, ha valaki ódzkodik a közhelyes dolgoktól, az én vagyok! Ki nem állhatom az üres, kongó megállapításokat, a tettek helyetti szövegelést! Fogadjuk el: Juventusnak lenni INTENZÍV küzdelmet jelent, állandó készenlétet feltételez. Nem a címer csókolgatását, nem annak az állandó, szavakkal történő bizonygatását, hogy ez a klub több, mint például egy horgászegyesület! Tettekre van szükség, a kiforrott gondolatok pályán történő megvalósítására a győzelem elérése VÉGETT.

J mint Johann!

3. Sosem szabad feladni!

Előfordul, hogy egy mérkőzésen az ellenfélnél van az előny. Ilyenkor úgy lehet megszerezni a győzelmet, ha megfordítjuk az állást! Ha a hátrányban vagyunk, nagyon lényeges, hogy sose veszítsük el a fordításba vetett hitünket! Ugyanez a helyzet magával a bajnoksággal is: a riválisok jelenleg sok ponttal vezetnek, de addig nem szabad elhagyni magunkat, míg él a remény. Amíg a matematikai sansz megvan a scudettóra, addig tilos elengedni az álmokat. Ha például két fordulóval a vége előtt csak 4 pont a hátrány, akkor bele kell adni apait és anyait a harcba, hiszen még van esély! Amennyiben viszont 7 ponttal vagyunk lemaradva a bajnokság ugyanezen szakaszában, akkor csak a becsületért lehet küzdeni, hiszen számszakilag már nem elérhető az aranyérem!

Ne feledjük el: a Juventus az idényben eddig csak csatákat veszített, de a háború kimenetele még kérdéses: FINO ALLA FINE!

Köszönöm a figyelmet!

Johann, a pálcikaember

Juventus-Porto: az összetartozás párharca

Mint az ismert, a BL-nyolcaddöntőjében az FC Porto jutott a Juventus ellenfeléül. Az első reakciónk az volt, hogy örültünk, hiszen a portugálok azért verhetőek (igaz, hogy a Lyon és egy évvel korábban az Ajax is verhetőknek tűntek). Aztán azt is végiggondoltuk, hogy létezik-e egyáltalán olyan klub, amely fontosabb szerepet tölt be a Juventus életében a Portónál… A válasz: aligha. A portugál gigaklub múltjának fontos fejezeteit vesszük most végig, kiemelten foglalkozva annak a Juvét is érintő részeivel.

Ha a Juventus történelmét boncolgatjuk és megnézzük, hogy mely klubok tekinthetők a legfontosabb riválisoknak, melyek azok, amelyekkel óriási csatákat vívott nemcsak a pályán, de mondjuk az átigazolások kapcsán is, akkor természetesen a milánói második számú csapatok, a Torinóban SOKKAL NÉPSZERŰBB városi kistestvér vagy esetleg a Siena jut eszünkbe. Ha azonban átlapozzuk a történelemkönyvet, könnyen rájöhetünk, hogy az FC Porto nemcsak nemzetközi kupaösszecsapások miatt kötődik ezer szállal a Juventushoz, hanem számtalan más történet kapcsán is.

A Portót 1893-ban alapították, tehát a Juventus előtt négy évvel. Már ezért is megérdemlik az elismerést. A hazai trófeáik száma még juvés szemüveggel nézve is elképesztő: 52-szeres bajnokok, a Portugál Kupát 32-szer nyerték meg, a Portugál Szuperkupát (amelyet csupán 1985-től rendeznek) pedig 24 alkalommal. Fantasztikus futballisták fordultak meg a soraikban: a BEK-döntőben mesterhármast szerző Rabath Madjer, az 1991-1992-es, veretlenül megvívott bajnoki idényben mindössze 6 (!!!) gólt beszedő védelem mögött bravúrkodó kapus, Vitor Baia, vagy a Ronaldót is lepipáló gólérzékenységgel (564 meccs/620 gól) rendelkező Jardel.

Az 1965-ös BEK-döntő előtt készült kép a Juvét legyőző csapatról

Az sem meglepő, hogy a Porto Európában is a legjobbak közé tartozik: ötször nyert BEK/BL-serleget, négyszer UEFA Kupát, háromszor KEK-et. Szintén háromszor hódította el az Európai Szuperkupát és négyszer a Világkupát. Összesen 27 világbajnokot adott a futballnak. Az sem mindennapos, hogy Jorelio Santos személyében egy egyedülálló rekordot is tartanak: az idén 103 (!) éves mester 1952 és 1992 között, folyamatosan, negyven évig edzette a csapatot – stílszerűen egy veretlen idénnyel búcsúzott. Ez a teljesítmény valószínűleg überelhetetlen. Santos a mai napig a klub igazgatótanácsának a tagja, minden hazai és idegenbeli meccsen ott van, személyesen felügyeli az átigazolásokat, az edzők kiválasztását és az utánpótlást. Santos legidősebb fia 80 éves, a legfiatalabb pedig 72. Ezen kívül van még egy 77 éves lánya, továbbá (a források szerint) 10 unokája, 36 dédunokája és 45 ükunokája.

A Juventus és a Porto először 1935-ben találkozott egymással egy, a mediterrán országok számára megrendezett minitornán, amelyet Madridban rendeztek: a Juventus 2-1-re győzött (végül a Compostela csapata nyerte a kupát). Ekkor senki nem sejtette, hogy ezen kívül még 41 alkalommal csapnak össze tétmeccseken.

Felesleges volna mindegyiken végigmenni: talán sokunknak beugrik az 1965-ös stockholmi BEK-döntő (Porto-Juventus 2-0), az 1975-ös UEFA-Kupa elődöntő (Juventus-Porto 0-1, Porto-Juventus 1-1), nem is beszélve az 1984-es KEK-döntőről (Juventus-Porto 2-1). A Porto sikereinek száma a Juventusét is túlszárnyalja, így különösen nagy becsben tartja a Juve a 84-es kupagyőzelmet, hiszen a kontinens csúcsán lévő csapatot győzték le Platiniék. Három évvel később érkezett a Bayern elleni BEK-fináléban Madjer mesterhármasa (itt lőtte azt a híres, sarkazásos gólt). Kiemelendő a 2001-es Juventus-Porto csoportmeccs, amely Nedved első, igazi klasszisprodukcióját hozta el Juve-mezben, illetve nehezen felejthető a Trezeguet mesternégyesével végződő, szintén azon az őszön lejátszott portói összecsapás (Porto-Juventus 1-4).

Trezeguet ünnepli a Portóban szerzett második gólját 2001-ben

A két klub közötti játékosmozgásokat tekintve is találunk bőven érdekességet: a Juventus 1987 nyarán igazolta le a Portótól a fél világ által kergetett Madjert, de az algériai játékos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így egy év után távozott, visszament a Portóhoz – pont ugyanekkor érkezett Torinóba Rui Barros, a mindössze 158 cm-es, kétszeres BEK-győztes portugál irányító. Barros legigazolása telitalálat volt: 1988 és 1990 között játszott Torinóban. A Juventusban eltöltött két idénye során 42 gólig jutott (ebből 37-et bal lábbal szerzett), megnyerte csapatával az Olasz Kupát és az UEFA-Kupát, de végül adócsalási ügybe keveredett, így szinte a kertek alatt távozott Monacóba, Európa adóparadicsomába. Barros később két év, felfüggesztett szabadságvesztést kapott a még Portugáliában elkövetett bűncselekményért.

A Porto elképesztő játékosmegfigyelő-hálózatot épített ki, amely túlzás nélkül rálát a világ összes olyan helyére, ahol labdát rúgnak. Mondhatjuk, hogy ebben is egyedülállóak a portugálok. Nem véletlen, hogy már 1991-ben felfigyeltek az akkor még csak szárnyait bontogató Alessandro Del Pieróra. Állítólag a Padova meg is egyezett a Portóval, Alex is nagyon tisztességes szerződési ajánlatot kapott, de a szülők végül úgy döntöttek, hogy az alig 17 éves fiúnak egyelőre a családja közelében van a helye.

A poszt elején már említett Vitor Baia még bőven aktívan védett, amikor felhívta a klubvezetők figyelmét egy fiatal, olasz kapusra: a tehetséget Gianluigi Buffonnak hívták. A Porto meg is invitálta 1993-ban egy próbajátékra Buffont, és tetszett is a teljesítménye a szakmai vezetőknek, de a Parma keveselte az átigazolási díjat. Tehát egy hajszálon múlott, hogy a Juve két legendája végül nem a portóiakat boldogította.

A Porto jelene talán kevésbé fényes, mint a múltja: utoljára 2004-ben nyertek BL-t, és bár lenyűgöző teljesítménnyel, veretlenül lettek bajnokok tavaly, illetve simán jutottak tovább a BL-csoportjukból is, egyelőre még van hova fejlődniük. A jövő viszont csodálatosan fest: a klub anyagi helyzete az egyik legstabilabb Európában, állítólag a nyáron 300 millió eurót invesztálnának játékosvásárlásba, és lassan elkészül az új stadionjuk is, amely a világ legkorszerűbb arénája lesz: a létesítmény, amelyet Jorelio Santosról neveznek el, 2022 közepén nyithat meg és 87 ezer nézőt tud majd befogadni. A stadion befedhető, a pálya mozgatható, a lelátók süllyeszthetők – fényűzés, a legmagasabb fokon. A régi arénájuk is annyira régi, hogy 2003-ban adták át…

Ha már stadion és Porto: az 1990-ben megépült Stadio delle Alpit a Juventus és a Torino által alkotott vegyescsapat Porto elleni meccsével avatták…

A Juventust egyelőre még tehát az Estádio do Dragãóban látja vendégül a világ talán legsikeresebb klubja 2021. február 17-én. Ha akkor már bemehetnek szurkolók, akkor igazi pokol vár Ronaldóékra. Jó lesz felkészülni.

Közös poszt – a kilencedik

Blogunk kevés következetességet mondhat el magáról. Igazságtalanok vagyunk, nagyképűek, lusták, és az elmúlt 10 évben tulajdonképpen semmilyen szinten nem léptünk előre. Hiszen még egy nyomorult podcastunk sincs!

Van viszont közös posztunk, viszonylagos rendszerességgel. Mivel a Piemonte Calcio megnyerte történelme 897786858. scudettóját, így ismét indokolt lehet egy közös poszt, amelybe ezúttal különösen elmés kérdések kerültek (nem). Nézzük, mit válaszoltak a megfáradt bloggerek!

Unod már?

Benito: Mindig jó érzés hátranézni a mezőnyre, és akárhogy nézzük is, a scudettópajzs-tál megszerzése nagy eredmény, és minden évben az első számú, legfontosabb célkitűzés. A játékunkat, na azt untam, mint a szart.

Darti: A GYŐZELMET NEM LEHET MEGUNNI. De azért kicsit unalmas volt, hogy nem az ellenfelek, hanem magunk miatt kellett izgulni. Emlékszem még, milyen volt, amikor Thuram próbálta megállítani Seedorfot és hasonlók. Csak az sajnos majdnem 20 éve volt, így kissé talán inkább MEGÖREGEDTEM.

Dino: A Liverpool 200 évet várt a bajnoki címre – vicces volna, ha ezek után ásítoznék a Juve sorozata miatt. Nem unom, jól van ez így. Egy dolgot nem értek: a brazil válogatott a harmadik világbajnoki győzelem után végleg megkapta a Rimet-kupát. A JUVE MIÉRT NEM KAPJA MEG VÉGLEG A SCUDETTÓT????

s4tch: Én is a játékunkat unom.

Tyler: Különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlem ez a scudetto.

Szerinted melyik idény Juventusa az elmúlt 9 év legerősebbje?

Benito: A 2015-ös. Még pont jó korban volt a BBC védelem, tökéletes volt az MVP középpálya, és OMFG volt Tevez az egész élén. A sok WTF ellenfélhez képest KBSZT messze jártunk, és a BEK-ben is csudálatosan teljesítettünk. És közben az Izé ROTFL volt.

Darti: Allegri második idénye. Amikor a reklám margit az ominózus tizenegyessel ejtett ki minket, miután lemostuk őket a Bernabőben.

Dino: Egyetértek Benivel, nekem is a 2015-ös tetszett a legjobban. Érzelmileg az első áll hozzám a legközelebb!

s4tch: 2015 szintén. Abból a kezdőből egy balbekk hiányzott, és a padot lehetett volna tuningolni. Kár, hogy azóta vagy oldalra, vagy hátra lépegettünk.

Tyler: A 2015-ös.

Mi az oka a sikersorozatnak?

Benito: 2012-ben akkora rajtot vettünk, hogy nagyon messze lehagytunk mindenkit, és csak mostanában kezdi összeszedni magát a mezőny. Szándékosan nem a saját szerepünket emelem ki, mert az elmúlt két évben mutatott játékunkkal vallatni lehet, de ettől még tény, hogy gyorsan és hatékonyan építkeztünk, amivel alaposan feladtuk a leckét a többieknek. Na, majd jövőre, amikor Vidalhoz és Modrichoz csatlakozik Messi az Izénél!!!4

Darti: Kurvajók vagyunk. Ide jönnek a közhelyek a tudatos építkezésről, de főképp a pénzügyi tervezés előnyeiről. Erős a keretünk, a többiek meg amúgy is szarok. De akárki akármit mond, 9-szer bajnoknak lenni zsinórban nem véletlen. A VAR első évében ráadásul láthatóan arra használták az egész hóbelevancot, hogy “na majd most elkapjuk a csaló juvét.” Beszopták.

Dino: Szerintem az, hogy a Juventusnak stabil a tulajdonosi háttere. Nincs kérdés: amíg világ a világ, az Agnellik kezében lesz a klub. Ezen belül lehet persze egyes döntéseket kiemelni, de a FUNDAMENTUM ez.

s4tch: Egy ilyen sorozatnál megkerülhetetlen, hogy a pénzen és a keret erején kívül egyéb okokat is keressünk. Miért nem vert meg minket a Napoli Sarri utolsó fikavárosi idényében, holott a kezdőjük hasonlóan erős volt? Miért zuhant meg nálunk is jobban a Lazio idén? Hát mert nálunk adott az a környezet, az a győzelemre hangolt vállalati kultúra, ami máshol csak álom. Előbb-utóbb el fogjuk veszíteni a bajnoki címet, de ahogy más csapatok nyerő szériáit általában a nihil követi, addig a Juve talpra fog állni.

Tyler: A pénz, és az azon összevásárolt, a többiekénél mélyebb, erősebb játékoskeret.

Megzavarta-e a járvány a játékosokat?

Benito: Igen, az összeset. Erre semmit nem lehet fogni a Juvénál, mert az egyik legnagyobb keretünk van az egész bajnokságban, így értelemszerűen nekünk kellett volna a legjobban bírnunk a gyűrődést. Nem is gondolom, hogy fizikai gondok miatt voltunk ennyire vértelenek.

Darti: Én nem tudom, hogy miként tudja annyira megzavarni a játékosokat egy járvány, amennyire a mieinket, de hát kurvára meg.

Dino: Abnormális, hogy a csúcsforma időzítésének heteiben hirtelen megáll minden. Úgyhogy igen, meg. Viszont úgy olvastam a Wikipédián, hogy állítólag nem csak a Juventust érintette a járvány, úgyhogy mégsem értem igazán ezt az elképesztő tompaságot.

s4tch: Nyilván. Ráadásul a sérülések miatt nálunk a bő keret is csak papíron állt rendelkezésre.

Tyler: Persze.

Ha Sarri nem maradna (de marad!), akkor kit látnál szívesen?

Benito: Én már tavaly is Simone Inzaghit akartam volna (főleg, mert fiatalítunk, kb új csapatot építünk), vagy Contét, hehe. Olaszt szeretnék, bevallom.

Darti: Valamiért nekem Deschamps van beakadva. Nem tudom megmagyarázni!!!

Dino: Gasperinit.

s4tch: Amíg a klub intézi az átigazolásokat, és az edzőnek nincs beleszólása a keret alakításába, addig a rugalmas edzők legrugalmasabbikja, Allegri lesz az ideális emberünk. Persze marad a bagós, így értelmetlen ezen agyalni.

Tyler: Ha már olyan dolgokról beszélünk, amelyek úgysem történnek meg, akkor Kloppot.

Van már új igazolás, eligazolás is, de az idei mercato rendhagyónak ígérkezik: számítasz-e nagyobb mozgásra a játékospiacon?

Benito: Ktulusevski (ITT OLVASTAD ELŐSZÖR, ÉN TALÁLTAM KI !!!) szerintem nagy vétel, sokkal hasznosabb lesz Douglas Koszta Jánosnál, Miliket viszont – ha tényleg igaz, hogy Sarri nagyon akarja – egy kicsit könnyűnek érzem a Juve kezdőjébe. Én arra számítok, hogy még egy nagyot dob Paratici, méghozzá a középpályára. Kanté? Pogba? Netán Seedorf? Annyira izgulok!

Darti: Mondjuk úgy, hogy remélek nagyobb mozgást, de nem számítok rá. Szerintem jó néhány játékos ránkrohad.

Dino: Szerintem alig lesz komolyabb mozgás. Nem lesz idő új stratégiákat mentén a kereteket alakítgatni. Úgyhogy az alapcsapat marad, és így várhatjuk majd a 2020-2021-es szezont, ahol kétnaponta kell majd játszani. Izgi lesz.

s4tch: Rövid előszezon, pénzhiány: nem lesz nagy mozgás.

Tyler: Nem számítok rá, de reménykedem benne.

Lesz-e címvédés?

Benito: Még Sarrival is biztos vagyok benne, hogy igen.

Darti: Szinte kizártnak tartom.

Dino: Igen!

s4tch: Érdemi erősítés nélkül nem. Arthur nem az, Kulusexy igen.

Tyler: Nem tudom.

Mi lesz a BL-ben?

Benito: Pl. a Milan elleni 60 varázslatos percet 30 borzasztó követte, szóval már nemcsak két meccs között, de egy meccsen belül is abszolút lehetetlen megmondani, mi várható a Juventustól. Megdöbbentő lenne, ha hirtelen elkedenénk futballozni, de én mindig, mindenhez pozitívan állok.

Darti: Kizúgunk már a Lyon ellen.

Dino: Ha valamikor ismét BL-t nyerünk, akkor szerintem az idén lesz: ismét lehet majd fanyalogni. 85-ben a Heysel árnyékolta be a sikert, 96-ban az, hogy csak 11-esekkel győzött a Juve, idén pedig az, hogy ez egy hülye torna volt, így teljesen irreális a végeredmény.

s4tch: Dybala nélkül a Lyon ellen sem lesz támadójátékunk. Nem fogjuk megnyerni, legalább 5-6 csapat erősebb nálunk, úgyhogy reálisan egy dolog miatt érdekel a BL: legyen némi pénz átigazolásokra.

Tyler: Vereség otthon a Lyontól, kiesés.

Gyorssegítség edzőöléshez

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy tehetetlenül nézte kedvenc csapatának vergődését: ilyenkor cifraságok is kifutnak az ember száján. Szidja a kapust, a hátvédet, pokolba kívánja a csatárokat. És amikor már nagyon elfajul a helyzet (mint pl. egy hét alatt kétszer is előfordul, hogy a kedvencei 2-0-s előnyt elbukva hátrányba kerülnek), akkor óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy legyilkolja a csapat edzőjét. Nincs ebben semmi szégyen: a statisztikák szerint az edzőgyilkosság a szurkolók 90 %-nál felmerül mint megoldás.

Persze ennél jóval kevesebb a megvalósult edzőleölések száma. Az EUROSTAT szerint az elmúlt 30 évben mindösszesen 2 edzőt öltek meg eredménytelenség miatt az ÖREG KONTINENSEN. A Serie A-ban pedig az elmúlt 50 évben egyáltalán nem történt edzőgyilkosság!

A téma elmúlt 30 évének statiszikája

A számok is azt mutatják, hogy van valami ok, ami miatt az edzők leölése kockázatosabb vagy nehezebb feladat a többi, erőszakos bűncselekménynél. Ez kétségtelenül így van. Az edzők általában az edzőközpontokban vannak, ahova nem egyszerű csak úgy besétálni. Az edzők szinte mindig értekezleteken vagy tárgyalásokon ülnek, ha pedig nem, akkor edzést tartanak. Nyilván sokkal nehezebb úgy megölni egy edzőt, ha sok ember veszi körül!

Ezért javasoljuk, hogy távolról próbáljuk követni a mestert: figyeljük ki, hogy milyen irányból érkezik az edzőpályához az autójával, és tapasztaljuk ki azt is, hogy melyik időpontokban parkol le. Ha szerencsénk van, és egy informatív honlappal rendelkező klubnak drukkolunk, akkor könnyen megtudhatjuk, hogy mikor kezdődnek a foglalkozások!

FIGYELEM! A nyilvános, tehát szurkolók előtt zajló tréningeken sose próbáljuk meg véghezvinni a gyilkosságot, hiszen akkor még többen vannak az edző környezetében!

Tehát, az első lépés: az edzői szokások feltérképezése. Ha megtudtuk, hogy mikor és honnan érkezik az edző, akkor törekedjünk arra, hogy az érkezési irány felé elsétálgatunk a megfelelő időpontban, hiszen így még pontosabban behatárolhatjuk, hogy a központhoz vezető útra honnan fordul. Ha ez is megvan, akkor némi türelemmel és kitartó figyelemmel gyakorlatilag szinte eljuthatunk a házához.

De sajnos ez sem tökéletes a célunk tekintetében, ugyanis – főleg egy sztárcsapatnál – előfordulhat, hogy az edző gyakorlatilag egy erődítményben él, amelyet nem tudunk megközelíteni. Persze még így sem olyan kockázatos a háza környékén elkövetni a bűncselekményt, mint a munkahelyén. A nyilvánvaló megoldás az, hogy megvárjuk, amíg elindul a háztól. Szerencsére többnyire csendes környéken élnek a sztáredzők, így amíg lassan gurulnak a hibrid vagy elektromos gépjárművükkel a lakóövezetükben, talán lesz módunk lecsapni rájuk!

Az optimális megoldás a kerékpárral vagy elektromos kismotorral történő megközelítés. Fontos, hogy senki más ne legyen a környéken. Természetesen arra is ügyeljünk, hogy az edző egyedül üljön a kocsiban! Óvatosan, szabadidős kerékpározást színlelve kerüljünk a közelébe. Az sem gond, ha van velünk egy nagyobb testű kutya, akit pórázon futtatunk magunk mellett – így az álca még tökéletesebb!

Mondani sem kell, hogy legyünk körültekintőek a fegyver kiválasztásánál is: olyan pisztolyt válasszunk, amelyik biztosan üti át a gépjármű ablakát. Természetesen nem feledkezhetünk meg a hangtompítóról sem.

Könnyebb a helyzetünk, ha mondjuk egy olyan edzőt akarunk megölni, aki LÁNCDOHÁNYOS, így állandóan le van engedve vezetés közben a gépkocsijának ablaka!

Ha a közelébe kerültünk, és rávettük magunkat arra, hogy meghúzzuk a ravaszt, akkor inkább a minőségre, mint a mennyiségre koncentráljunk. Keveset lőjünk, de azzal a kevés lövéssel a létfontosságú szerveket próbáljuk meg célba venni. Ha ügyesek vagyunk, akkor az edző halkan rábukik a kormányra, a kocsi pedig fokozatosan lassulva megáll. Ezen a ponton viszont álljunk meg mi is!

Csak olyan autóban ülő edzőre tüzeljünk, amely autó távolságtartó tempomattal van felszerelve. Hiszen, ha nincs ilyen rendszer benne, akkor a tréner bizony a gázpedálon tarthatja a lábát, és a halál beálltakor a magatehetetlen test ránehézkedhet a gyorsításért felelős szerkezetre!

Ha nem ilyen autója van a szakmai stáb vezetőjének, akkor sem kell elkeserednünk: vásároljunk egy ilyen kocsit, és a klub iránti tiszteletből ajánljuk fel használatra az edzőnek! Persze könnyebb, ha mondjuk egy autószalon vezetői vagyunk, ezáltal szponzori szerződés keretében is meg tudjuk oldani a dolgot!

Most pedig vissza a gyilkossághoz! A lövés/lövések – hangtompított (!) – eldördülését követően a legközelebbi mocsárba dobjuk el a fegyvert (azt mondanunk sem kell, hogy mocsaras területen kell az edzőölést végrehajtani – ez nyilván eddig sem lehetett kérdés). Maradjunk nyugodtak, továbbra is kutyasétáltatást tettetve biciklizzünk tovább, így eltereljük a személyünkről a figyelmet.

Az amúgy ritkán előforduló (lásd EUROSTAT-táblázat) edzőgyilkosságok esetében a nyomozók először a rivális edzők irányába tekintenek (hiszen ők pályázhatnak az elhunyt szakember helyére!), de könnyen célkeresztbe kerülhetnek a mellőzött labdarúgók is. Így – ha jól csinálunk mindent – mi minden gyanú felett állhatunk!

Mindenkinek sok sikert! Várjuk a beszámolókat!

Skuhravy f***a és az egyvonalas les

Ez is megvolt: a Juve – időnként nézhetetlen játékkal – behúzta a Parma elleni meccset. A találkozó igazából nem sok szót érdemel, bár nyilvánvalóan vannak tanulságai. Foglalkozzunk inkább ezzel a nyomorult videóbírós rendszerrel, mert ennek meg pláne vannak tanulságai, és eltelt már annyi idő, hogy legyen okunk az egész szarságot elküldeni a jó édes anyjába. Mert oda való.

Szóval, videóbíró. Évek óta ment a nagyívű szöveg, hogy a videóbíró mindenre megoldást kínáló szupertalálmány, amellyel a pályákra béke költözik, és megszűnik a kivételezés. Az már most látható, hogy a valós erőviszonyokat gyakorlatilag egyáltalán nem érinti a szisztéma: a jó csapatok ezzel is jók (pl. Juve), a rosszak pedig ezzel is rosszak (pl. Milan).

A bevezetése elején az is világossá vált, hogy a monitorok perceken át történő bámulása, a vezérlőközpont és a játékvezető szintén időzabáló egyeztetése teljesen ki fogja lúgozni ezt a gyönyörű sportot. A videóbíró semmit nem oldott meg. Semmit. Szar az egész. Az egyetlen, valóban érdemleges és előremutató megoldás a gólvonal-technológia.

Talán sokan látták a Chievo-Fiorentina meccset még 2019 elején: Chiffi azért nem adta meg Giaccherini gólját, mert a találat előtt a Fiorentina úgy hozta játékba a labdát, hogy a kapuskirúgás pillanatában Pelissier lábkörme súrolta a 16-os vonalát. Míg minderre rájöttek, addig a Chievo megszerezte a 3 pontot, kiosztották az öltözőben a győzelmi prémiumot, majd a csapatbuszon megtudták, hogy érvénytelen gólt szereztek. Probléma. Életszerűtlen döntés, a futballal teljesen összeegyeztethetetlen.

Pelissier brutális szabálytalansága miatt 2 nap múlva elvették a Chievo gólját.

Ma délután is hasonló dolog történt: Ronaldo gólját 77 perces vizsgálatot követően, egy paintben rajzolt vonalazás megtekintése után visszavonták. A szabály ugye úgy szól, hogy a játékos akkor tartózkodik lesen, ha fejének, testének, vagy lábának bármely része közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda vagy az utolsó előtti védőjátékos.

El kellene azon gondolkodni, hogy amennyiben egy játékos lábbal szerez gólt, milyen jelentősége lehet annak, hogy a feje 3 cm-rel közelebb van a kapuvonalhoz, mint az ellenfeléé? Vagy mi van akkor, ha Ronaldónak éppen erektált állapotban van a pénisze? Mivel a szabályok nem tiltják, a f****al való gólszerzést, így akkor az is lest idézhet elő. Gondoljunk bele, hogy Chiellini helyzete milyen lehet: az orra miatt szinte lehetetlen, hogy ne legyen előrébb bárkinél.  

Mi történt volna, ha a 90-es vébén Skuhravy gólját percekig elemzik a DÁKÓJÁNAK állapota miatt (lásd a beágyazott videót: a gólörömnél lesz minden egyértelmű, 2 perc 50 másodpercnél)?

Ez a centizgetés semmire nem jó, a videóbíró rossz, a foci természetével teljesen ellentétes. Ennek a szisztémának így semmi értelme.

Mikor takarodik már el valaki?

A Juventus simán ki tudna állítani két olyan csapatot, amelyek közül egyik csak a bajnokságban, a másik csak a BL-ben szerepelne (a Coppa Italia maradna a Primavera-együttesnek). A nyári felkészülés kezdete óta rengeteg pletyka röppent fel a várható távozókkal kapcsolatosan, ehhez képest alig cipekedett ki valaki a Continassából. Kivárnak az átigazolásokkal a klubok? A menedzsment ragaszkodik ehhez a felfoghatatlan sokasághoz? Esetleg a játékosok nem akarnak menni?

Higuain

Higuain gyakorlatilag elsőként kezdte meg a munkát a Juve új stábjával: köztudott, hogy Sarrival imádják egymást, mégis valószínűtlennek tűnt, hogy az argentin ősztől a torinói gyorséttermek bevételeit gyarapítja. Szóba jött vele kapcsolatban az Izé és a Róma, de már az elején látszott, hogy a dagadt dél-amerikai maradna a Juventusnál. Sőt, a szurkolók valami nevetséges, petíció-szerű marhaságot is összetákoltak annak érdekében, hogy Higuaint ne adják el. Mivel az Izé elvitte a kétméteres négert (hogy melyik testrésze ekkora, azt ne firtassuk, HAHAHAHA!!!!), így kevéssé valószínű, hogy Higuain foglalkoztatná őket, ráadásul az is egyre valószínűtlenebb, hogy Dzeko Milánóban folytatja, így pedig a Róma sem érdekelt az argentin leigazolásában. A kör bezárult. Jelen állás szerint az Allianz Aréna büfései fellélegezhetnek.

Dybala

Súlyos örökség a 10-es mez, és úgy tűnik, hogy a Törpe nem is tud megbirkózni a rá nehezedő teherrel. Már az elejétől kérdéseket vet fel, hogy Sarri mennyire számítana rá, de ha ilyen komolyan szóba jött az eladása, akkor nyilvánvalóan nélkülözhetőnek tartja őt a láncdohányos bankár. Vele kapcsolatban első körben a Manchester United neve merült fel: amikor még a klub úgy gondolta, hogy a női drukkerek kedvében járva (NUDGE, NUDGE!) elhozza a Ködös Babilonból Lukakut, Dybala jelentette volna a cserealapot. Az argentin azonban állítólag olyan fizetési igényekkel állt elő, amelyek a pénzszórásban az utóbbi években nehezen verhető MU-nál is kiverték a biztosítékot. Tegnap, az angliai átigazolási piac zárásának utolsó pillanataiban a Tottenham tett még egy tétova kísérletet Dybala megszerzésére, de nem jött össze az üzlet. Egyelőre tehát ő sem megy sehova.

Mandzukic

A szerbet először egy kínai ajánlat találta meg még a nyár elején, de úgy tűnik, hogy a sok pénz nem elég ahhoz, hogy az ottani higiéniás állapotokat és szmogot akárcsak rövid távon is el lehessen viselni. Aztán pár hétre rá már a Dortmundról mint lehetséges kérőről lehetett olvasni. Végül pedig itt is beköszönt egy ajánlat az utolsó pillanatokban Angliából, némi meglepetésre az MU-tól. A bosnyák igényei azonban teljesíthetetlenek voltak Fergusonéknak (érthetetlen, mintha elfogyott volna a csatárokra szánt pénz…), így Mandzukic sem költözik, legalábbis Angliába biztosan nem. (UPDATE: állítólag a Bayern viszi)

Douglas Costa

Amikor a lehetséges távozók szóba jöttek, Costa neve az elsők között merült fel. Azóta csend: Sarri számít rá, így marad.

Fura módon Khedira még mindig Torinóban van, pedig senki nem adott volna egy lyukas garast sem a maradására. Emre Can távozása is felmerült egy pillanatra, de ő azért még bőven nem futotta ki magát a Juvénál. Matuidi helyét nem nagyon találni a rendszerben, viszont ha már nincs Lukaku, valamire ő is jó lehet (ÚJABB CÉLZÁS!).

Az azért jól kivehető, hogy a jelenlegi Juvénál kevés vonzóbb alternatíva van Európában: nem véletlen, hogy sem Higuain, sem Dybala nem adja könnyen a bőrét, és inkább beleáll a küzdelembe. Egyelőre a keret a szükségesnél jóval bővebb, ennyi minőségi játékost még a rotáció vagy a sérülések miatti szükségszerűség sem kíván meg.

A fentiekhez annyit, hogy a piac augusztus 31-én zár, ráadásul az utolsó órákban jellemzően hatalmas a tébolyda, így akár az is előfordulhat, hogy a poszt megírásának sok értelme nem volt.

De legalább csilingel a kassza és jön az SMS (mármint nem Milinkovic-Savic, bár még az is lehet, HAHAHA!!!).   

TISZTÁZÁS

Kedves Milan-drukkerek!

A Juventus számára nem volt élet-halál kérdés a szombati mérkőzés: ezt a bajnokságot még úgy is behúzná a csapat, ha Medveczky Ilona lenne a középhátvédje. Ha a játékvezetőben keresitek a hibát, akkor se a Juvét szidjátok, hanem az Intert vagy a Laziót (esetleg az Atalantát), mert valószínűleg tőlük fizethette le valaki a SÍPMESTERT.

De azért gondolkodjatok el valamin: ha Alex Sandro mozdulata után tizenegyest kap a Milan, az pontosan hogyan alakította volna a meccs folyását? Ha belövi a büntetőt a Milan, akkor ugyanúgy jön Boniek, és PONTOSAN UGYANOLYAN játékhelyzetből megszerzi a második gólt? Így már 2-0 lett volna a Milan javára? Vagy a megítélt büntető hatására összeomik a Juve, és kap egy négyest?

A videóbíró rendszere a második évét tapossa a Serie A-ban: jól láthatóan az erőviszonyokat semmiben nem befolyásolja. Nem lett tőle erősebb Milánó egyik csapata sem, és a Juventus sem vált gyengébbé. A Roma nem nyer bajnokságot, ahogy a Napoli sem. Lassan úgy állunk, hogy a Serie A maradék csapatai összesen nem gyűjtöttek annyi pontot, mint amennyi a Juvénak van.

Esetleg fel lehetne még melegíteni a dopping-témát, arról már amúgy is régen olvashattunk.

A BL-helyért való csatához és az Olasz Kupához sok sikert kívánunk!

Üdvözlettel,

Andrea Agnelli

VISSZAJÖVÉS

Johann, blogunk pálcikaember szakértője (nem pálcikaember-szakértő, mert az akkor azt jelentené, hogy a pálcikaemberekhez ért) újra elfogadta meghívásunkat. Korábban (ekkor és ekkor) már sokat segített nekünk szakértelmével, és a mostani, kétségbeejtő szituáció ismét arra kényszerített bennünket, hogy az ő optimizmusához és tudásához meneküljünk. Lássuk, hogy véli ő a mai esélyeket!

Kedves Barátaim!

Nagy megtiszteltetés, hogy a bianconeri blog ismét kíváncsi a véleményemre: innen tudhatom, hogy nagy a baj. Először 2015 őszén kerestek meg a srácok, amikor a borzalmas bajnoki rajt sokkjából keresték a kiutat (az eredmény: sima bajnoki cím). Aztán tavaly tavasszal újra megkértek, hogy segítsek: a Real elleni hazai 0-3 után a cikkem segítségével csaknem meglett a világraszóló bravúrtovábbjutás.

Nagyon nehéz helyzetben van a Juventus az Atletico Madrid elleni visszavágó előtt. Ez a 0-2 rettenetesen rossz eredmény – de felesleges búsulni, hiszen könnyen összejöhet az áhított siker! Ezúttal 3 rövid pontban foglalom össze a lényeget.

  • Egységnyi idő alatt megfelelő számú helyzet kialakítása.

A statisztika szerint 4 helyzetből 1 gól születik. Ez azt jelenti, hogy az első 15 percben legalább négy helyzetet kell kialakítani, hogy meglegyen a vezetés. Tehát legyen lendületes a kezdés! Utána ki lehet egy picit engedni, és elegendő 30 percenként 4 helyzet. Matematikailag ez így néz ki:

0-15 perc: 4 helyzet (1 gól)

15-45 perc: 4 helyzet (1 gól)

45-75 perc: 4 helyzet (1 gól)

75-90 perc: 2 helyzet (0 gól)

Ha eközben az Atletico legfeljebb csak három helyzetet dolgoz ki, akkor a Juventus 3-0-ra győz. Számszakilag bizonyított módszer, nem véletlenül alkalmazza több klasszis együttes is a világon.

  • Két különböző csapat ugyanabból a városból? Ugyan már!

Mekkora esély van arra, hogy egymást követő két évben ugyanannak a városnak két különböző csapata ejtse ki a Juventust? Szinte semmi! Tavaly a Real, idén meg az Atletico? Sansztalan!  

  • A magasság:

A mai, fizikumra erősen építő labdarúgásban sokat jelent a játékosok magassága. Nos, a Juve ebben feltétlenül jobban áll. A keret összmagassága 42,54 méter, míg az Atleticóé mindössze 42,13 méter. Tehát 41 cm-rel (!!!) magasabb a Juventus, mint az Atletico Madrid. Ez akkora különbség, hogy nincs az a ruganyosság, amely ki tudná egyenlíteni! A levegőben kell tehát járatni a labdát, így labdába sem rúghat (HAHAHA!) az ellenfél.

HAJRÁ, JUVENTUS!

VISSZAJÖVÉS!”