Szarban vagyunk, de a következő néhány hétben ebből a szarból várat építhetünk! A Hosszú Menetelés végére, bár lesznek áldozatok, mégis bebiztosítjuk dicsőséges jövőnket!

Nézzünk a jövőbe, jósoljuk meg, sőt TEKINTSÜNK VISSZA a Hosszú Menetelés lépéseire. Azaz 2021-es esztendőnk első heteinek nagy megpróbáltatásaira!

A visszatekintést Gyurcs, azaz Orb… na, tehát Mao Ce-Tung tanulságos idézeteivel színesítjük!

A jó dolgok rosszra fordulhatnak, a rossz dolgokból pedig jó sülhet ki.

Mao Ce-tung

01.03. A Hosszú Menetelés a mai napon veszi kezdetét, amikor Ronaldo számos góljával leverjük az Udinese együttesét. Különösebben nem érdemes ezzel az összecsapással foglalkozni, a történelem is maximum úgy fog megemlékezni róla, mint a Hosszú Menetelés kezdetére.

Amivel az ellenség szembeszáll, azt támogatnunk kell. Amit az ellenség támogat, azzal szembe kell szállnunk.

Mao Ce-tung

01.06. Az első igazi próbatétel szerdán jön el, amikoris a bajnoki címre törő, a rossz nyelvek szerint tetszetős futballt bemutató Milán(y) otthonába látogatunk! Fantasztikus mérkőzés VOLT ez is, fordulatos meccsen nyerünk 2-3-ra, a 89. percben a bíró egy parádés becsúszással akadályozza meg a negyedik gólunkat, majd 213 percet hosszabbít, ám végül a Svájcból helikopterrel a helyszínre érkező UEFA-delegáció vet véget a meccsnek. GRINTA!

A támadás az ellenség megsemmisítésének fő eszköze, de a védekezés is elengedhetetlen. A támadás közvetlenül az ellenség megsemmisítését célozza, de egyúttal önmagunk megőrzését is szolgálja, mert ha az ellenséget nem semmisítjük meg, az semmisít meg bennünket. A védekezés közvetlenül önmagunk megőrzését szolgálja, de egyúttal olyan eszköz, amely kiegészíti a támadást, illetve előkészíti a támadásba való átmenetet. A visszavonulás a védekezés kategóriájába tartozik és annak folytatása; az üldözés pedig a támadás folytatása.

Mao Ce-tung

01.10. A Milan elleni egész estés ütközet után nincs sok idő pihenni. A Juventus újabb négy nappal később, január 10-én csapOTT össze a veszélyesnek tűnő Sassuolo alakulatával. Egyet se izguljatok, a mérkőzésen gyorsan két gólos hátrányba kerültünk, ám itt belépett a Dybala-faktor!
Az örök ígéret Manchesterbe történt távozása után az onnan érkező Pogba triplájával fordítunk, majd Ronaldo újabb tizenegyest értékesít, így lett 4-2 a végeredmény!

Előkészítés nélkül nem szabad ütközetet vívni, és nem szabad olyan ütközetbe bocsátkozni, amelynek sikere nem biztosított. Minden erőfeszítést meg kell tennünk, hogy minden egyes ütközetet kellőképpen előkészítsünk, és a győzelmet az ellenség és a magunk körülményeinek összevetése alapján biztosítsuk.

Mao Ce-tung

01.13. A fantasztikus győzelemből merített erőre nagy szükség is lesz, ugyanis alig 3 nappal később a Genoa alakulatát KELLETT kipicsáznunk az Olasz Kupából. Ezt kapott gól nélkül tesszük meg, Buffonnal a kapuban. Demiral fejesgóljával és az ingyen érkezett Diego Costa duplájával NYERTÜNK!

Gratulálok a csapatnak!

Ki kell bontakoztatnunk harci stílusunkat: bátran küzdünk, nem félünk a fáradságtól és folyamatosan harcolunk (azaz rövid időn belül, pihenés nélkül egymás után több ütközetet vívunk meg).

Mao Ce-tung

01.17. Ismét a Milán(y) otthonába látogatunk! Ám ezúttal a Bajnokok Ligájában vitézkedő Ellenséget kell észhez téríteni hiú ábrándjából. Mondanom sem kell, hogy a meccs nem középkezdéssel, hanem Izé-tizenegyessel kezdődött, amit elsőre kivédett a lengyel CERBERUS, ám sajnos a bíró újrarúgatta, mert ez a védés nem volt bekalkulálva. Ezután jöhetett a kezdőrúgás! Sajnos, minden jel szerint rosszul végezte el a kezdőrúgást Ronaldo, mert a bíró 89 percnyi VAR-ozás után kiállította. Így sajnos csak 1 percünk volt egyenlíteni, hosszabbítással együtt. Hihetetlen, de sikerült (nem árulom el, hogyan, nem akarom lelőni a poént!), így jöhetett a kétszer 15 perc, aranygóllal. Ez egy új szabály, amit akkor és ott vezettek be. Sajnos túlzott gólörömért a kapusunkat is kiállították, a gólszerző Cuadrado és a cipőjét éppen bekötő, becserélésre készülő Bekúr mellett. Így Bonucci állt a kapuba, és 6 mezőnyjátékossal húztuk be a győzelmet, ami csak annak köszönhető, hogy az Izé egy rettenetesen gusztustalan banda és a 2×15 perces ráadás 52. percében összeverekedtek a csapatrészek. A verekedés közben a még élő játékosaink gólt szereztek, amit nem sikerült semmilyen szabályra hivatkozva visszavonni!

Ez a hadsereg azért erős, mert akik beálltak soraiba, mindnyájan tudatos fegyelmet vállalnak; ezek nem egy kisszámú ember vagy szűk körű klikk magánérdekeiért egyesülnek és harcolnak, hanem a széles néptömegek és az egész nemzet érdekeiért.

Mao Ce-tung

01.20. A Szuperkupára végül eljön a Napoli szimpatikus alakulata! Sportszerű, látványos mérkőzésen mutatja meg a két csapat, miért is a Szuperkupa az olasz futball csúcseseménye! Hihetetlen, ugye? Nem is gondoltam komolyan. Ocsmány egy szar mérkőzésen szerzi meg Pirlo az első trófeáját. De a pereskedés még 2025-ben is tartani fog, állítólag azért támadja meg a mérkőzés eredményét a nápolyi alakulat, mert Facchetti hamis bankgaranciákat írt alá, valamint Recoba hamis útlevél birtokában lépett pályára! Arról ne is beszéljünk, hogy Facchetti állítólag a bíróküldő bizottság társelnökével is gyakran találkozott. No, hát ezek miatt még lehet, hogy elveszik a Szuperkupát a Juventustól és hát… tudjuk, kinek adják oda.

Hadseregünk minden tisztjének és közkatonájának állandóan szem előtt kell tartania, hogy a nagy népi felszabadító hadsereg vagyunk, a nagy Kínai Kommunista Párt vezette csapat vagyunk. Ha mindenkor betartjuk a párt utasításait, biztosan győzünk.

Mao Ce-tung

Üdvözlök mindenkit!

Ambivalens érzésekkel tölt el a bianconeri blogos srácok felkérése: egyrészt örülök, hogy ismét megtiszteltek a bizalmukkal, másrészt tudom, hogy nekem akkor kell jönnöm, amikor nagyon nagy a baj. Mint bizonyára emlékeznek a blog olvasói, eddig három alkalommal tűntem fel errefelé: egyszer a 2015-ös, borzalmas rajt idején adtam tanácsokat a klubnak (sikerrel), aztán a Real elleni, 0-3-as vereséget követő visszavágó előtt mondtam el a véleményemet (a csoda gyakorlatilag bekövetkezett), majd az Atletico Madriddal szembeni második összecsapást megelőzően fejtettem ki álláspontomat (természetesen tovább is jutott a Juventus). Nehéz elvitatni, hogy értek a dolgomhoz, és remélem, hogy ezúttal is tudok segíteni!

A Juve most újra óriási slamasztikában van: a csapat nagyon gyengén muzsikál, és ha nem szedi össze magát gyorsan, akkor a címvédésbe vetett bizodalmával leszámolhat! Ha nem lép rá a győzelem ösvényére, akkor neki annyi! Ha nem kezdi el begyűjtögetni a három pontokat, akkor reszeltek a bajnoki vágyálmoknak! Ha nem indul el a sikerszéria, akkor keresztet vethet a scudettóval kapcsolatos elképzeléseire! Ha nem találja meg a siker kulcsát, akkor csak a riválisok hátát nézheti a végén! Ha nem szedi össze magát, akkor nem gyűjti be a tizedik, zsinórban megnyerhető aranyérmét! Ha nem gyarapítja azon mérkőzései számát, amelyeken felülkerekedik az ellenfeleken, akkor elbúcsúzhat a dobogó legfelső fokához fűzött reményeitől!

Mindezekre reflektálva az alábbi tanácsokat tudom adni:

1. Megfelelő mentális felkészítés!

Nem szabad elfelejteni, hogy a vírushelyzet idegileg is elfárasztja a játékosokat. Ezért fontos, hogy a labdarúgók lelki felkészítése is megfelelő legyen! Mert mit látunk? Azt, hogy ezek a sztárok óriási pénzeket keresnek: a közösségi oldaluk minden egyes posztja a mesés gazdaságról tudósít! Menő sportkocsik, csinos nők, kastélynak beillő ingatlanok – mindenki erre vágyik! Milyen jó lehet a sztárfocisták léte! De – mint ahogy az élet minden területén – érdemes a hátteret is megvizsgálni. Ahogy a filmsztárok vagy a popénekesek esetében, úgy a labdarúgóknál is óriási energiabefektetés húzódik meg a sikerek mögött: hajnali ébredések, edzések, gyakorlás, rengeteg utazás – gyakran ezeknek az embereknek gyermekkoruk sincs! Gondoljunk csak bele: vajon elcserélnénk a gondtalan gyermekéveket azért, hogy aztán kiégett milliárdossá válhassunk, akinek a társaságát mindenki csak a pénz miatt keresi? Hát, én biztosan nem cserélném el! Tényleg vágyunk rá, hogy a talmi csillogás által eltakart lelki nyomorban tengődjünk? Hogy drogossá, alkoholistává váljunk, hogy a teljesítménykényszer gúzsba kössön bennünket? Szerintem erre kevesen vágynak! Biztos vagyok benne, hogy a labdarúgók nagy része sem szereti a saját életét, ezért fontos, hogy átsegítsük őket a nehézségeken: sok beszélgetést, törődést igényelnek.

Meg kell őket hallgatni, anélkül, hogy lenéznénk a gondolataikat! Lássuk be, hogy a legtöbb labdarúgó nem túl okos, amely nem is csoda, hiszen ép ésszel nem nagyon lehetne elviselni azt az elképesztő nyomást, amely rájuk nehezedik! A fent leírtak miatt tehát nagyon fontos a lelki felkészítés, a mentális frissítés. Vigyük el a focistákat moziba (vagy a mostani, pandémiás helyzetben ajánljunk nekik jó filmeket), adjuk a kezükbe kedvenc könyvünket, küldjük át nekik a spotify-os lejátszási listánkat. Motiváljunk! Győzzük meg őket arról, hogy amit tesznek, az nem csak a pénzről szól, hanem modern gladiátorokként egy közösségért is küzdenek! És így jutunk el a második pontig!

2. „Mi vagyunk a Juventus!”

Ez a mondat ma már csak egyszerű szlogenné, közhelyes gondolattá vált! Hát, ha valaki ódzkodik a közhelyes dolgoktól, az én vagyok! Ki nem állhatom az üres, kongó megállapításokat, a tettek helyetti szövegelést! Fogadjuk el: Juventusnak lenni INTENZÍV küzdelmet jelent, állandó készenlétet feltételez. Nem a címer csókolgatását, nem annak az állandó, szavakkal történő bizonygatását, hogy ez a klub több, mint például egy horgászegyesület! Tettekre van szükség, a kiforrott gondolatok pályán történő megvalósítására a győzelem elérése VÉGETT.

3. Sosem szabad feladni!

Előfordul, hogy egy mérkőzésen az ellenfélnél van az előny. Ilyenkor úgy lehet megszerezni a győzelmet, ha megfordítjuk az állást! Ha a hátrányban vagyunk, nagyon lényeges, hogy sose veszítsük el a fordításba vetett hitünket! Ugyanez a helyzet magával a bajnoksággal is: a riválisok jelenleg sok ponttal vezetnek, de addig nem szabad elhagyni magunkat, míg él a remény. Amíg a matematikai sansz megvan a scudettóra, addig tilos elengedni az álmokat. Ha például két fordulóval a vége előtt csak 4 pont a hátrány, akkor bele kell adni apait és anyait a harcba, hiszen még van esély! Amennyiben viszont 7 ponttal vagyunk lemaradva a bajnokság ugyanezen szakaszában, akkor csak a becsületért lehet küzdeni, hiszen számszakilag már nem elérhető az aranyérem!

Ne feledjük el: a Juventus az idényben eddig csak csatákat veszített, de a háború kimenetele még kérdéses: FINO ALLA FINE!

Köszönöm a figyelmet!

Johann, a pálcikaember

A Fiorentina elleni “meccs” óta kedvem volna írni. De nem akartam egyből, bízva abban, hogy ahogy telnek-múlnak a napok, majd jobb lesz.

De igazából nem lett jobb. Ránézek az olasz bajnokikkal kapcsolatos hírekre és elmegy a kedvem az élettől is. Bevallom, nem esett jól az, amit már a Torino ellen is láttam, de a Fiorentina ellen aztán tényleg teljesen egyértelmű volt.

Nevezetesen, hogy idén a Juventus semmiképpen nem lehet bajnok.

A Torino elleni feltámadás tényleg csodába illő volt. A Fiorentina ellen már nem volt képes rá a csapat. Köszönhetően Cuadrado rossz döntésének is. Ami szerintem nincs, ha addigra nem készül ki teljesen ő is idegileg.

Nem érdemes részleteiben nézni szerintem azt az összecsapást. A bírót eltiltották kemény egy meccsre, miután egyértelműen elfújt egy meccset. Eközben a nápolyi gyerekek elintézték, hogy a kedvenc középpályásuk hiányában inkább skippelt mérkőzést akkor mégis inkább újrajátszassák ellenünk. És még a semmirekellő elnökük szól be Pirlónak a teljesen nonszensz, és tényleg csak Olaszországban lehetséges ítélet kapcsán.

A jelenlegi helyzet olyan, hogy a régi időkben az ilyesmi meccsek után döntöttek úgy az ultrák, hogy felgyújtanak egy fél várost, mintegy hangsúlyozva egyet nem értésüket. Ezt a részét persze nem sírom vissza a futballvilágnak, azonban az kellemetlen, hogy a keresztényi szeretet jegyében alig győzi a vezetőség a klub összes orcáját és farpofáját is odatartani egy újabb és újabb pofonért.

Már a Toro elleni meccs végén is mókás volt, ahogy a spori kiszórta Pinsogliót, aki igazából mindannyiunk szívéből szólt, amikor odakiáltotta, hogy “ezt vedd el, ha tudod”. Hiszen idén, ha gólt lő a csapat, akkor ünneplés helyett inkább kimegyek hugyozni, hogy mire visszaérjek, lássam, mire jutottak a videoszobában vadul szerkesztő, animáló srácok. Hátha találnak valamit 5 perccel korábbról, esetleg a megfelelő kikockázással 1 mm-es lest tudnak bevonalazni.

Nem mondom, hogy elvárás 10 bajnoki cím zsinórban. Nem gondolom, hogy feltétlenül mi vagyunk a legerősebb és legmenőbb csapat idén is (bár persze, azok vagyunk). De azt gondolom, hogy a VAR szerepe nem az kell legyen, hogy a Juventus ellen bevetjük, amikor csak lehet és akkor is, amikor nem. De ha valamikor az ő javukra dönthetnénk, akkor inkább továbbot intünk a VAR-szobából is. Nonszensz, hogy az elméletileg a tévedések kivédésére használó technológiát konkrétan arra használják, hogy megkúrják a Juvét.

Ami a bevezetés óta eltelt években nem ment, mert annyira jók voltunk, de most sajnos nem vagyunk annyira jók. Nyilván a Fior ellen sem lett volna ennyire kellemetlen az egész, ha nem kapunk egy gólt kb. az első percben.

Juteszembe, eközben a Milan meglőtte a világ leggyorsabb gólját. De sajnos szabálytalanul. Ám valahogy a VAR nem vette észre, hogy a középkezdés pillanatában már másfél méterre az ellenfél térfelén volt a gólt szerző játékos. Így végül mégis szabályosan, ünnepeljük a remek találatot!!

Tehát az van, hogy a légkör nem segíti a csapatépítés amúgy sem kellemes folyamatát. Illetve az sem segít, hogy üresek a stadionok, így a dicső sporinak attól sem kellett tartania, hogy még a helyszínen felkoncolják, és a testrészeit Torino-szerte szétszórják az elégedetlenebb nézők.

Nem jár nekünk a bajnoki cím. Nem gondolom, hogy nem tévedhet egy bíró. Hiszen Muntari gólja is megváltoztatta a világtörténelem folyását (gondoljunk csak arra, hogy ha azt megadják, akkor a Milan lesz zsinórban kilencszer bajnok, vagy gondoljunk csak Trump győzelmére, esetleg a koronavírus kitörésére, mind mind ott dőlt el). De kurva nagy különbség az, amikor valaki elnéz valamit, meg az, amikor a rendelkezésére áll egy technológia, és azt vagy nem használja vagy szándékosan csak egyoldalúan. Nem gondolom, hogy Kassai teljes hülyét csinál magából az ukránok Anglia elleni meccsén, ha rendelkezésére áll a VAR vagy a gólvonal-technológia. A Fior elleni meccsen fújó rigónak viszont rendelkezésére állt, de vissza sem nézte a szabadrúgásnál történt kezezést, Ronaldo pofánvágását vagy épp felrúgását. Majd látványosan inkább nem állította ki a lilák játékosát, pedig egyértelműen sárga lappal a kezében indult neki a szabálytalanságnak, csak menet közben eszébe jutott, hogy ez akár meg is fordíthatja a meccset. Nem, nem gondolom, hogy 10 a 10 ellen varázslatosan fordít a csapat, de valljuk be, igazságosabb, ha a szabályokat betartva megy végig egy meccs.

Ez nem oké.

Én sosem voltam a Szuperliga nagy barátja, de egyre inkább azt gondolom, hogy a kicsinyesen gyerekes és ennek megfelelően éretlen és kiszámíthatatlan olasz bajnokság mellett/helyett jó volna egy olyan hely, ahol komoly meccseket lehet játszani komoly pénzekért, komoly érdeklődés mellett és komoly bíráskodással.

Kurvára nincs kedvem bajnokikat nézni (Ronaldónak meg játszani), de persze nézem majd, mert Fino Alla Fine, és persze remélem, hogy olyan kurvára ellenállhatatlanok leszünk, hogy még akkor is nyerünk, ha a spori konkrétan beáll az ellenfélhez játszani. Illetve nyilván meg kell halni a pályán a nápolyi gyökerek elleni meccseken.

Ja, és igen, jöjjön Pogba még a télen.

És mivel most rossz hangulatban vagyok futballügyileg, ezért aki idejön csaló juventusozni, azt kitiltom mindenhonnan, mert én is gyerekes és éretlen és kiszámíthatatlan vagyok, mint az olasz közeg.

Mint az ismert, a BL-nyolcaddöntőjében az FC Porto jutott a Juventus ellenfeléül. Az első reakciónk az volt, hogy örültünk, hiszen a portugálok azért verhetőek (igaz, hogy a Lyon és egy évvel korábban az Ajax is verhetőknek tűntek). Aztán azt is végiggondoltuk, hogy létezik-e egyáltalán olyan klub, amely fontosabb szerepet tölt be a Juventus életében a Portónál… A válasz: aligha. A portugál gigaklub múltjának fontos fejezeteit vesszük most végig, kiemelten foglalkozva annak a Juvét is érintő részeivel.

Ha a Juventus történelmét boncolgatjuk és megnézzük, hogy mely klubok tekinthetők a legfontosabb riválisoknak, melyek azok, amelyekkel óriási csatákat vívott nemcsak a pályán, de mondjuk az átigazolások kapcsán is, akkor természetesen a milánói második számú csapatok, a Torinóban SOKKAL NÉPSZERŰBB városi kistestvér vagy esetleg a Siena jut eszünkbe. Ha azonban átlapozzuk a történelemkönyvet, könnyen rájöhetünk, hogy az FC Porto nemcsak nemzetközi kupaösszecsapások miatt kötődik ezer szállal a Juventushoz, hanem számtalan más történet kapcsán is.

A Portót 1893-ban alapították, tehát a Juventus előtt négy évvel. Már ezért is megérdemlik az elismerést. A hazai trófeáik száma még juvés szemüveggel nézve is elképesztő: 52-szeres bajnokok, a Portugál Kupát 32-szer nyerték meg, a Portugál Szuperkupát (amelyet csupán 1985-től rendeznek) pedig 24 alkalommal. Fantasztikus futballisták fordultak meg a soraikban: a BEK-döntőben mesterhármast szerző Rabath Madjer, az 1991-1992-es, veretlenül megvívott bajnoki idényben mindössze 6 (!!!) gólt beszedő védelem mögött bravúrkodó kapus, Vitor Baia, vagy a Ronaldót is lepipáló gólérzékenységgel (564 meccs/620 gól) rendelkező Jardel.

Az sem meglepő, hogy a Porto Európában is a legjobbak közé tartozik: ötször nyert BEK/BL-serleget, négyszer UEFA Kupát, háromszor KEK-et. Szintén háromszor hódította el az Európai Szuperkupát és négyszer a Világkupát. Összesen 27 világbajnokot adott a futballnak. Az sem mindennapos, hogy Jorelio Santos személyében egy egyedülálló rekordot is tartanak: az idén 103 (!) éves mester 1952 és 1992 között, folyamatosan, negyven évig edzette a csapatot – stílszerűen egy veretlen idénnyel búcsúzott. Ez a teljesítmény valószínűleg überelhetetlen. Santos a mai napig a klub igazgatótanácsának a tagja, minden hazai és idegenbeli meccsen ott van, személyesen felügyeli az átigazolásokat, az edzők kiválasztását és az utánpótlást. Santos legidősebb fia 80 éves, a legfiatalabb pedig 72. Ezen kívül van még egy 77 éves lánya, továbbá (a források szerint) 10 unokája, 36 dédunokája és 45 ükunokája.

A Juventus és a Porto először 1935-ben találkozott egymással egy, a mediterrán országok számára megrendezett minitornán, amelyet Madridban rendeztek: a Juventus 2-1-re győzött (végül a Compostela csapata nyerte a kupát). Ekkor senki nem sejtette, hogy ezen kívül még 41 alkalommal csapnak össze tétmeccseken.

Felesleges volna mindegyiken végigmenni: talán sokunknak beugrik az 1965-ös stockholmi BEK-döntő (Porto-Juventus 2-0), az 1975-ös UEFA-Kupa elődöntő (Juventus-Porto 0-1, Porto-Juventus 1-1), nem is beszélve az 1984-es KEK-döntőről (Juventus-Porto 2-1). A Porto sikereinek száma a Juventusét is túlszárnyalja, így különösen nagy becsben tartja a Juve a 84-es kupagyőzelmet, hiszen a kontinens csúcsán lévő csapatot győzték le Platiniék. Három évvel később érkezett a Bayern elleni BEK-fináléban Madjer mesterhármasa (itt lőtte azt a híres, sarkazásos gólt). Kiemelendő a 2001-es Juventus-Porto csoportmeccs, amely Nedved első, igazi klasszisprodukcióját hozta el Juve-mezben, illetve nehezen felejthető a Trezeguet mesternégyesével végződő, szintén azon az őszön lejátszott portói összecsapás (Porto-Juventus 1-4).

A két klub közötti játékosmozgásokat tekintve is találunk bőven érdekességet: a Juventus 1987 nyarán igazolta le a Portótól a fél világ által kergetett Madjert, de az algériai játékos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így egy év után távozott, visszament a Portóhoz – pont ugyanekkor érkezett Torinóba Rui Barros, a mindössze 158 cm-es, kétszeres BEK-győztes portugál irányító. Barros legigazolása telitalálat volt: 1988 és 1990 között játszott Torinóban. A Juventusban eltöltött két idénye során 42 gólig jutott (ebből 37-et bal lábbal szerzett), megnyerte csapatával az Olasz Kupát és az UEFA-Kupát, de végül adócsalási ügybe keveredett, így szinte a kertek alatt távozott Monacóba, Európa adóparadicsomába. Barros később két év, felfüggesztett szabadságvesztést kapott a még Portugáliában elkövetett bűncselekményért.

A Porto elképesztő játékosmegfigyelő-hálózatot épített ki, amely túlzás nélkül rálát a világ összes olyan helyére, ahol labdát rúgnak. Mondhatjuk, hogy ebben is egyedülállóak a portugálok. Nem véletlen, hogy már 1991-ben felfigyeltek az akkor még csak szárnyait bontogató Alessandro Del Pieróra. Állítólag a Padova meg is egyezett a Portóval, Alex is nagyon tisztességes szerződési ajánlatot kapott, de a szülők végül úgy döntöttek, hogy az alig 17 éves fiúnak egyelőre a családja közelében van a helye.

A poszt elején már említett Vitor Baia még bőven aktívan védett, amikor felhívta a klubvezetők figyelmét egy fiatal, olasz kapusra: a tehetséget Gianluigi Buffonnak hívták. A Porto meg is invitálta 1993-ban egy próbajátékra Buffont, és tetszett is a teljesítménye a szakmai vezetőknek, de a Parma keveselte az átigazolási díjat. Tehát egy hajszálon múlott, hogy a Juve két legendája végül nem a portóiakat boldogította.

A Porto jelene talán kevésbé fényes, mint a múltja: utoljára 2004-ben nyertek BL-t, és bár lenyűgöző teljesítménnyel, veretlenül lettek bajnokok tavaly, illetve simán jutottak tovább a BL-csoportjukból is, egyelőre még van hova fejlődniük. A jövő viszont csodálatosan fest: a klub anyagi helyzete az egyik legstabilabb Európában, állítólag a nyáron 300 millió eurót invesztálnának játékosvásárlásba, és lassan elkészül az új stadionjuk is, amely a világ legkorszerűbb arénája lesz: a létesítmény, amelyet Jorelio Santosról neveznek el, 2022 közepén nyithat meg és 87 ezer nézőt tud majd befogadni. A stadion befedhető, a pálya mozgatható, a lelátók süllyeszthetők – fényűzés, a legmagasabb fokon. A régi arénájuk is annyira régi, hogy 2003-ban adták át…

Ha már stadion és Porto: az 1990-ben megépült Stadio delle Alpit a Juventus és a Torino által alkotott vegyescsapat Porto elleni meccsével avatták…

A Juventust egyelőre még tehát az Estádio do Dragãóban látja vendégül a világ talán legsikeresebb klubja 2021. február 17-én. Ha akkor már bemehetnek szurkolók, akkor igazi pokol vár Ronaldóékra. Jó lesz felkészülni.

Tovább írom a blogomat, szerzőtársaim annyira gazdagok lettek időközben, hogy konkrétan nem tudnak odaférni a gépükhöz attól a rengeteg aranytól és készpénztől, ami birtokaikon szanaszét hever.

Na, nézzük, miként alázza meg jóstehetségemet a PIRLO-GÁRDA!

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont – ELBUKTUNK KÉT PONTOT!

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Na. Az történt, hogy várakozásaimmal ellentétben az utolsó négy meccsünkön FOSADÉKKÁ VERTÜNK MINDENKIT!

Áh, árnyaljuk a képet: a BL-ben minden várakozásommal ellentétben elvertük a Dinamót egy laza 3-0-ra. Én már nem is emlékszem a meccsre, úgyhogy hagyjuk is.

A Torino elleni meccs után akartam írni, mert hát ott nagyon kikészültem. Az a véleményem, hogy ott nyerni annyira mágikusan hihetetlen volt, hogy most már azt is elhiszem, hogy még bajnokok is lehetünk. Én a 60. perc környékén kikapcsoltam a tévét, hogy aztán a végére visszakapcsoljam és lássam, amint MÉGIS sikerül behúzni a meccset. Nem azért kapcsoltam ki a készüléket, mert nem tetszett a csapat játéka (bár az sem annyira, de az nem számít), hanem mert véleményem szerint annyira látványosan fújt ellenünk a spori, hogy nem láttam tovább értelmét az egész idei bajnoki címnek. Hagyjuk a gecibe, mondtam. Ez az épülő csapat nem bírja el, hogy aljadék, faszkalap bírók a VAR segítségével ott tegyenek keresztbe, ahol csak tudnak. Mert a Benevento ellen nem érdekelt, hogy a végén volt egy tizenegyesgyanús eset (amit persze vissza sem néztek VAR-ral), mert egy olyan gyenge csapat ellen simán kéne nyerni akkor is, ha a spori nem a sípját fújja, hanem könnygázt.

De a Torino ellen tényleg úgy tűnt (és továbbra is meg vagyok róla győződve), hogy a VARt kizárólag akkor használják, ha a Juventusnak hátrányos ítéletet kell hozni. A leseket akkor nézik vissza, ha gólt kell elvenni. Ha netán gólt szerzünk és az asszisztens integet, akkor simán visszafújják, nem nézegetik, hátha mégis szabályos volt. Ha valakit felrúgnak a 16-oson belül, a spori továbbot int, nem érdekes, nem nézi vissza. Ha a mi 16-osunkon belül történik valami, 50 percig VARoznak, hátha tizi lehet. És az is lesz. Na, hát biztosan csak elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy kurvára szembeszél van, és az, hogy a csapat ebben a szembeszélben is meg tudta verni a Torinót, az lenyűgöző.

Aztán jött a Barcelona meccs, ami előtt egy kedves barátom megkérdezte, hogy mégis, mire számítok. Amire azt válaszoltam, hogy BÁRMI lehet, ami alatt valóban azt értettem, hogy az 5-0 és 0-5 között semmin sem fogok meglepődni, annyira nem állandó a csapat játéka.

Erre végül 0-3 lett, ami egyrészt remek visszavágás volt a Barca vicces GOAT-ozó tweetjére, másrészt csoportelsőséget ért, ami annak fényében azért nem mindegy, hogy a Barca a PSG-t kapta, mi pedig a Portót. Hoppá.

Ugyanakkor nem voltam hajlandó beleállni a hurrázó kórusba, ahogy az első forduló sima győzelme után sem. Érdemes volt észrevenni ugyanis, hogy ez a Barcelona valami állati gyenge csapat jelenleg. Azt láttam Messin, hogy ha lehetne, akkor már a félidőben inkább beállna hozzánk játszani. Nélküle ez a Barca teljesen értékelhetetlen lenne. Úgy játszottak, mint a szar.

Mi viszont elég jól, és ez igencsak sokat ért.

Spirito! Lelkesítő győzelem volt, és ismét bizonyították a srácok, hogy lehet őket szeretni.

A Genoa elleni meccsen a fejlődés jelei abban látszottak meg igazán, hogy nyertünk. Ugyanis pár hete az ilyen meccseken simán jött az X. Most viszont egyrészt kénytelen volt a spori a teljesen egyértelmű tizenegyeseket befújni, másrészt Dybala is rúgott végre egy fontos gólt. Persze ez a gól nemcsak a csapatnak volt fontos, hanem személyesen neki is. Így kicsit kimehet belőle a görcs.

Persze azt is el kell ismerni, hogy ez a Genoa a világon semmit sem akart ettől a meccstől. Ezért is bosszantó, hogy sikerült kiegyenlíteniük.

Szerdán jön az Atalanta elleni meccs, ott szintén azt tudom mondani, hogy 5-0 és 0-5 között bármit el tudok képzelni. Az Atalanta nemrég szétkapta a Liverpoolt, hogy aztán kikapjon a Veronától.

Mi pedig az elmúlt 10 meccsből 8-szor nyertünk és 2 döntetlen esett csak be a Barcelona elleni vereség óta.

Szép volt fijjúk! Csak így tovább, SZERETÉS! FINO ALLA FINE!

Dybala: a gólja után elmondta, hogy szeret itt lenni és milyen jó. Viszont hozzátette, hogy hetek óta itt van az ügynöke a városban, mégsem kereste a klub.

Teória: Dybala nem akar elmenni (de talán nem is bánná), azonban a klub talán már eldöntötte, hogy inkább megszabadulna tőle.

Felmerült korábban már Milik neve, Miliket ingyen lehetne hozni nyáron, vagy bagóért télen. Dybala és Pogba egy-az-egyben elcserélhető lenne a MU-val, amivel pénzügyileg mindkét klub jól járna. Tehát Dybala távozása esetén ingyen érkezne egy cserecsatár (Milik), és egy erősítés a középpályára, Pogba képében.

De ki tudja, mi lesz.

Akartam írni valami értelmeset is, de rájöttem, hogy most nincs időm ilyesmire.

Kezdjük a néhány mérkőzéssel ezelőtt összeállított jóslatommal:

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont – ELBUKTUNK KÉT PONTOT!

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Na, itt tartunk most. A jóslathoz képest 1 ponttal hátrébb.

A legvégére írtam, hogy sírni fog mindneki, hogy mekkora szar ez az egész. Nos, ez 3 meccsel a jósolt előtt következett be, mert hát sajnos a Beneventót sem sikerült legyűrnünk.

Méghozzá igen kétségbeejtő játékkal sikerült az egy pontot elérnünk az újonc ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyiknek eddig a bajnokságot komolyan vevő csapatok 25632762 gólt rúgtak.

És meg kell mondjam, hogy a követező négy meccsen sem számítok egyetlen győzelemre sem! Nyilván a mai döntetlen ezen némileg változtat, hiszen ennek fényében a Torino ellen jóval energikusabb és akaratosabb játékot várok. De ki tudja, hogy sikerül-e szállítani?!

Elöljáróban Ronaldo pihentetéséről annyit szeretnék mondani, hogy hát a faszomat. Miért kellett pihennie? Mert lenyomott a kis sérülése gyors kiheverése után néhány válogatott meccset. Majd itt pihen. A 30 milliós fizetését meg a válogatott állja, ugye?

De ez a legkevesebb, mert az újoncot a bajnokesélyesnek mindenképpen cipőra kéne verni, vagy hát ha mégis x, akkor legyen az az évszázad meglepetése és csodája, mondjuk 50 kapufával és egy 8 karú, hatalmas faszú kapussal. Ehhez képest helyzetünk sem volt.

Nos, néhány gondolat a jövőre nézve:

Fogjuk fel és fogadjuk el, hogy idén nem a bajnoki címért megy ez a csapat. Pirlo kinevezésével ez többé-kevésbé már akkor egyértelműnek tűnt, de mindenki a csodára várt. Pirlo lehet, hogy a világtörténelem legnagyobb edzője lesz, de nem valószínű, hogy első évében.

Örüljünk, ha meglesz a BL-helyezés. Tényleg. Minden annál több, csoda.

2001/02 óta nem kezdtünk így idényt, de akkor ilyenkorra már volt egy vereségünk is. Szerencsére az nekünk győzelem lett, a debil nápolyi miatt. Tehát 20 éve nem volt ilyen, hogy 5 döntetlen volt a csapat neve mellett 9 forduló után. Viszont abban az évben bajnokok lettünk. És Lippi volt az edző.

Dybala akkora gödörben van, hogy talán már elég hosszú kötél sincs a kihúzásához. Az ilyen meccseken kellene megmutatnia, hogy ő aztán vezér és megérdemli a kurva sok pénzt, amit állítólag kér. Leszarom, hogy mennyit hagyott ki. De Ligt is kihagyott fél évet, aztán úgy jött vissza, mint Superman. Dybala a 96. percben a szögletzászlónál állt egy az egyben szembe az emberével. Dybala, az új Messi, az új Del Piero és az új Messiás. Mire számítunk ilyen kiélezetet szituációban egy tizestől, a kapitánytól a vezértől és egy állítólag kurvára technikás (tényleg az, láttam!) játékostól? Hát én arra, hogy legalább MEGPRÓBÁLJA megverni az emberét a kapu felé törve, hogy gólhelyzetet alakítson ki. De nem, Dybala hazabaszta a félpályára, a bíró pedig le is fújta a meccset. Dybala a Lazio után újabb utolsó pillanatos megmozdulással hívta fel a figyelmet arra, hogy a legtöbbet ígérőnek oda kell adni, mert ha 3 hónap alatt nem tudta magát összeszedni nálunk, akkor talán már nem is fogja. Mondogathatja Pirlo, hogy tavasszal nagyon fontos lesz, de lassan talán már ő maga sem hiszi el. Ja, majd tavasszal bocsánatot kérek, ha Dybala mesterhármasával intézzük el a Bayernt a legjobb 8 között. Kötve hiszem, hogy szükség lesz rá. Egyszerűen nem bízom már benne. Nemcsak, hogy szarul játszik, hanem a mentalitása is fos – és látszólag rányomja a bélyegét a csapattársakra is. A Capitano nem lehet ilyen.

Morata kurvanagy király, de mondjuk befoghatta volna a pofáját a lefújás után. Több ok miatt is: az egyik, hogy így most tuti nem játszik a következő meccsen (legalább), és az a Torino elleni lesz. A másik pedig az, hogy ennek a meccsnek a végén aztán végképp nem volt mit pofázni.

Valami jól el van baszva a kerettel, mert a kezdőcsapatot mintha lottón húznák ki, összevissza játszik mindenki, nincs magja a csapatnak. Értem én a kísérletezést meg a sérüléseket, de azért a 9. fordulóban vagyunk és 4 BL meccs is volt már. Miközben Dybala állítólag nem tud játékba lendülni, Ramsay is keresi a formáját, Rabiot néha király, néha balfasz, Arthur egy kiváló középpályás alibimester szintjét hozza. Cuadrado meg a seggén is levegőt próbál venni, és láthatóan az ő teljesítményén is nyomot hagy az, hogy teljesen ki van purcanva, mivel ő mindig játszik. Lehet, hogy Cuadrado a csapat magja?!

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem lenne jobb egy sima 442 vagy 433 ennek a keretnek. Igaz, sosem volt még 4 védőnk egyszerre egészséges.

De lássuk meg a rosszban a jót!

Nem szeretem a MILETTVOLNAHÁKAT, de azért játsszunk el egy kicsit a gondolattal. Azt mondják, hogy nézőpont kérdése minden. Pirlo egy teljesen újjáalakított kerettel dolgozik. Egy 0 kilométeres edző, néhány 0 kilométeres játékossal (már ami a Seria A tapasztalatukat illeti).

Ehhez képest, ha a tegnapi meccsen sikerül begyűrni egy gólt, esetleg megadja a spori az utsó percben a tizenegyest, valamint a Crotone ellen is begyűrünk egy gólt (félreértés ne essék, nem nagyon volt rá esélyünk, de összességében most itt építkezés folyik), valamint a Lazio nem egyenlít ki a kilencvenszázadik percben, akkor most elsők lennénk. Hülyén hangzik, de ezek valójában nüanszok. Akkor mit mondanánk? Szar a játék, de működik?

Itt ami kell most, az a HIT és a SZERETET ereje! Ha elkezd a csapat ellen fordulni mindenki, ha ezek a srácok elhiszik, hogy szarok és nagy a baj, akkor tényleg nagy lesz a baj.

Láttunk már szarabbat is. Ezt a brigádot azért sokkal jobban lehet szeretni, mint a Zaccheroni, DelNeri féle nyomorúságot. Pirlot meg pláne. Megérdemli, hogy 10 meccs után ne küldjük el a picsába. Nem ő nevezte ki magát, hülye döntés volt, de már ez van. Ha úgy döntött Agnelli, hogy Pirlo itt fogja megtanulni nálunk az edzősködést, akkor úgy döntött. De ehhez idő kell. Nem 1 hét, nem 10 forduló. Hanem 1-2 IDÉNY… csak mondom.

És bizakodó tekintetünket nézzük az istenitett Zidane csapatára: a Real Madrid 10 forduló után 17 ponttal rendelkezik, 5 győzelem 2 döntetlen 3 vereség képében. Pedig róluk sem gondolnánk, hogy szarok és ki kéne rúgni Zidane-t. Pedig ő ezerszeres BL-győztes.

Kitartás, drága barátaim! Lesz ez még szarabb is, de jobb is!

Akinek nem tetszik, annak pedig:

Nézzük a jó hírt:

Előző bejegyzésünkben szereplő jóslatom szerint a két győzelem után a Lazio ellen kikaptunk volna. Ehhez képest nem kaptunk ki. Ez kiváló hír.

Nézzünk néhány pontot, ami fontos lehet a Lazio elleni fájdalmas X értékelésekor:

• Kezdjük Dybalával! Állítólag prosztataproblémái(!) vannak, ami szokatlan az ő korában, de jobb lenne, ha nem lenne. Szerintem a 94. percben érdemes nem kivezetni a labdát a saját térfél közepén. Helyette számos jó megoldást lehet választani, az egyik ezek közül az, amit Torghelle Sanyitól Kabát Petiig mindenki meg tudott volna tenni: a labdát a picsánrúgás eszközével az ellenfél térfele felé küldeni. Ne szépítsük. Alapvetően teljesen ártalmatlan helyzetben vétett amatőr hibát. Dybala annyira rettenetes formában van, hogy nem is tudom, mit kellene kezdeni vele. De kezdje azzal, hogy meggyógyul. Örülök, hogy nem megy el a válogatottjával, dolgozzon magán.

• Inzaghi! Meg kell jegyeznem, hogy a meccset nézve az ő megmozdulása volt szerintem a legcsodálatosabb. Tényleg. Ha Lazio-szurkoló lennék, könnyes szemekkel nézném vissza. Történt ugyanis, hogy miután Dybala kiszórta a labdát, egy ijedt arcú laziós gyerek futott a bedobáshoz (fogalmam sincs, ki volt az). Első lendületéből _hátrafelé_ dobta volna a labdát, az ott üresen álló védőjátékoshoz. De Inzaghi ott állt a közelben, odarohant hozzá, és rákiáltott, hogy “ne arra!”, és kézzel a játékost elfordította a támadók irányába, mutatva neki, hova kell dobni. Ő bedobta, a többi pedig sajnos MÁR TÖRTÉNELEM. Nos, ez egyrészt gondolom nem teljesen szabályos, hiszen játékban lévő játékost nem fogdos az edző, másrészt pedig ez maga az edző és a meccs szimbiózisa, egy csodálatos meglátás és egy meccset eldöntő mozzanat volt.

• Pirlo! Akárki akármit mond, meghökkentően jól játszottunk. Tartottuk a labdát, voltak helyzeteink, szép volt a gól. A srácok még arra is figyeltek, hogy az utolsó passz hátrafelé történjen, nehogy les legyen. A Laziónak igazából néhány helyzete volt, és nem nagyon volt a meccsben, hogy gólt szereznek. Fejlődik a csapat és ez ígéretes.

• Bernardeschi! Most nem csinált semmit a nyomorult, de érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt három meccsen összesen 21 percet játszott, ám mindegyik meccsen gólt kaptunk a beállása után. NEM HOZ SZERENCSÉT! Ugyanakkor ismerjük el: a Lazio ellen egy passzt próbált meg. És az sikerült!

• A bekapott gól! Nos, az van, hogy annyira a meccs végén jártunk, hogy a srácok kikapcsoltak. Dybala bénázása tényleg csak az ő mostanában nyújtott teljesítményének a megkoronázása, de összességében azért csak egy bedobást eredményezett. Utána azért megtörtént az, hogy a két besárgult szélsőnk között vitte át egy könnyed csellel a támadó a labdát (két ember között még sárgalapokkal terhelve sem lehet így elengedni valakit!!!). Bonuccit 1-az-1-ben simán verte a gólszerző, de nem is volt nehéz dolga, hiszen csak el kellett rúgnia mellette, nem érdemes emiatt Bonuccira haragudni. A lefújást várták már, amatőr hozzáállás.

• Sérülések! Chiesa a bemelegítésnél szenvedett izomsérülést. Mindenki, mindig, évek óta izomsérüléseket szenved. Elég hihetetlen. Morata és Ronaldo is sérülés miatt jött le, nem jó hír. Ronaldo ráadásul azért elutazott a válogatottal, hogy majd ott döntse el, hogy játszik-e. Értem én az ambíciót, de basszameg, inkább pihenjen.

• Frabotta! Hát egyelőre nem egy Zambrotta, de nem rajta mennek el a meccsek, és ez kezdetnek nem rossz.

• Kulabá! Jó vétel volt. Nem is részletezném, ott volt mindenhol, jól játszott.

• Morata! Sajnos nem jutott kapuralövéshez sem, de jól játszott ma is. Ugyanakkor a gólszériának vége szakadt. TAKAROGGYON!

• Demiral! Chiellini méltó utódjának tűnik (pláne, ha nem viselkedik elmebetegként néha), 11 tisztázása több, mint amennyit más csapatok egész védelme bemutat egy átlagos meccsen.

És végül utánkövetem a jóslatot, ami már nem jött be, de nem baj, mert plusz egy ponttal állunk!

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Persze, persze, lehet rinyálni.

De érdemes-e?

Szerintünk nem. Igaz, mi már öregek vagyunk, ezért kevésbé fossuk össze magunkat egy-két hullámvölgy láttán. Tényleg, mondtuk már, hogy a múlt héten volt 100 éves a blog? Nos, hát igen.

Nézzuk futólag, hogy mi történt az elmúlt néhány meccsen, kiemelve a Barcelona elleni oboát.

• Rúgtunk 3 gólt a Barca ellen! Igaz, mindegyik les volt, összesen 3 és fél centiméter mélységben. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindet kurvára megadják. Inzaghi sose lett volna csatár, ha van VAR akkoriban.
• Nem adták meg, így kapuralövés nélkül hoztuk le a meccset. Milyen érdekes kontraszt: 3 gól vagy 0 kapuralövés. Fantasztikus!
• Morata a Barca mellett a világ összes csapatának rúgott gólt az elmúlt két héten, egyiket sem adták meg, összesen 12 centiméternyi les miatt. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindegyik gól.

De van VAR, úgyhogy ennyi. Más kérdés, hogy a Verona gólja előtti, Dybalával szembeni szabálytalanságot nem videózgatták 6 percig, mint valamelyik Morata lesgólt. De erre lehetett számítani, senkinek sem érdeke (rajtunk kívül), hogy még egyszer bajnok legyen a Juventus. 9 zsinórban elért bajnoki cím után még a Football Manager is elkezd korrupt mentési fájlokat generálni.

De nem is csak ez a gond, hiszen ennyi bírói ellenszélben egy rendes Juventus azért még csak bedarál egy nyomorult Veronát. Ám ez most nem rendes Juventus.

Van ilyen. Emlékeztetném a nagyérdeműt, hogy a marketingedzőnk, az Isteni Pirlo összesen 6 tétmeccsen ült a kispadon. És 0 felkészülési meccsen. Tehát most egyrészt a felkészülési meccseket zavarjuk le élesben, másrészt most találkozik Pirlo azzal, hogy a szakdolgozat megírása és megvalósítása két teljesen különöző világ.

A csapatba elég sok új arc érkezett, őket be kell építeni, Pirlo új formációt próbál meghonosítani, valamint állítólag meg akarunk nyerni mindent. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy belássuk: ez kurvára nem fog menni. És ha valamelyiket el kell engedni, akkor az biztosan nem Pirlo (hát elég nevetséges lenne edzőt váltani most), és biztosan nem a csapat (játékosokat még nehezebb cserélni). Tehát idén amit elengedhetünk, az az eredménykényszer.

Legyünk őszinték:

• Nincsenek nézők, tényleg rettenetes lehet így játszani, nézni is szar. A BarcácskaMesszicske elleni meccset egy olyan streamen néztem, ahol csak a stadionban lévő hangok hallatszottak. Egyrészt ez fantasztikus, mert nem idegesít halálra a kommentátor, és tényleg csak azzal foglalkozol, ami a pályán van. Másrészt átjött, hogy tényleg röhejesen edzőmeccs-szerű az egész. “KULU! KULU! DAI DAI DAI!” “ALVARO” “HÖÖÖÖÖ, HEEEE” Hát ezeket hallani. Meg a kapufa csattanását az első percekben. Tényleg, hát kit érdekel egy idény, ahol nincsenek nézők?
• Persze korai még mondani, de én személy szerint kicsi esélyt látok rá, hogy komoly küzdelmet tudjunk folytatni a bajnoki címért. Drukkoljunk annak, hogy ha már nem mi, akkor ne is a milánói hullarablók brigádja legyen a bajnok. Illetve drukkoljunk annak, hogy azért a BL-helyezés meglegyen (meglesz – de nem vagyok benne biztos, hogy könnyen).
• El kellene dönteni, hogy mivel van a gond. Szerintünk nem Pirlóval. Így Pirlónak időt kell adni. Tehát el kell fogadni, hogy lesz néhány kellemetlen pillanat az idényben. Például ha csoportmásodikként továbbmegyünk a BL-csoportból (a Fradit kell ehhez oda-vissza elverni, Ronaldo egy éves fizetéséből megvehetné az egész klubot, tehát ez azért elvárható), és a 16 között találkozunk a Bayernnel (Isten mentsen meg minket attól). De a Barca passzolgatása is kellemetlen volt a második félidő elején – sok-sok percig nem értünk labdához, ÁRNYÉKHARCOSOK VOLTAK A SRÁCOK.
• Vannak hiányzóink. De Ligt jó volna néha Bonucci helyett, aki egyre szarabb. Alex Sandrót divatos gyalázni, bár én sosem értettem az okát, de most bevallhatja mindenki: eléggé hiányzik. Ronaldóra szót sem érdemes vesztegetni, hát elég nagy segítség lesz, ha végre visszatér. Szerencsés, hogy a COVID nála tünetmentes, így a hiányzó nyári szünetet most letudja, vélhetően energikusabban és mérgesebben tér vissza, mint VALAHA!
• Dybalával kapcsolatban több fontos gondolatunk is van:
  • Nincs arcszőrzete. Egyszerűen nem értem. Nem frissen borotvált, hanem nincs se borostája, se nyoma annak, hogy valaha borotválkozott volna. MI ENNEK AZ OKA?
  • Régen játszott, így nem könnyű megmondani, hogy miért illegeti magát a pályán, mint egy ócska ribanc, ahelyett, hogy harcolna és vezér lenne. Idő kell neki, hogy belelendüljön? Vagy megsértődött és most duzzog? Esetleg nem tervezi mégsem, hogy meghosszabbítja a szerződését?
  • Ha valami biztos, az az, hogy 15 milliós fizetést jelenleg közel sem érdemel.
• Nem ártana, ha az elmebeteg Demiral néha emlékeztetné magát arra, hogy elmebeteg. Ugyanis tulajdonképpen két rossz megmozdulása volt az egész meccsen, az egyik egy iszonyatos gólpassz-jellegű átadás volt a saját 16-osunkon belül az ellenfélnek. A másik pedig az, hogy kiállíttatta magát. Ezt leszámítva jól lehozta a meccset! Itt az ideje ezeket az apróságokat elhagyni.
• Bonucciról az jutott eszembe, hogy legutóbb a Real elleni hazai meccsen ő pöckölte el Buffon elől a labdát, hogy az visszakerüljön a Madridhoz és Ronaldo végül beollózhassa A Gólt. Tehát végülis Bonucci tehet arról, hogy Ronaldo hozzánk igazolt.
• Bernardeschi. Na, az ő becserélése tuti valami fogadás eredménye. BÁRKI MÁST érdemesebb lett volna beállítani. Lehetetlen megmagyarázni, hogy miért rúgta fel a barcelonai gyereket, és miért úgy. Tehát azt, hogy mégis, mi a fene lehetett a fejében? (Jegyezzük meg, hogy nem volt 11-es, mert vonalon kívül volt a szabálytalanság – fura, hogy a VAR szobában erre nincs vonalazós app.)
• Egyébként a Barcelona első gólja teljesen aljadék volt, helyzet nélkül, egy picsánrúgott labda bepattant. Össze ne fossuk magunkat. A második gól egy jogtalan tizenegyesből jött össze. Tehát a két gól nem helyzetből született. És persze, lehet mondogatni, hogy a Barcának csak nagyon kicsin múlt, hogy a sok helyzete nem lett gól, így fossá is verhettek volna minket, de az is elég kicsin múlt, hogy 3 gólunkat a VAR szobában kicentizgette a sok majom.

A helyzet tehát szomorú, de nem reménytelen. A keret nem gyenge, ezt szögezzük le. Tehát edző nélkül is be kéne érnünk a BL-helyek egyikére a bajnokságban. Azonban ezt az idényt vélhetően el kell engedni.

Allegri utolsó évében már voltak gondok. Sarri kinevezése félrement, és az is megmagyarázhatatlan volt. Pirlo és az új igazolások inkább a jövőnek szólnak, és az a helyzet, hogy el kell fogadnunk: nem lehet minden évben bajnok a csapat. Tényleg nem. Idén például jó eséllyel nem lesz az.

Nem az a csoda, ha nem nyerünk idén meg mindent, hanem az lesz a csoda, ha valamit megnyerünk! Ha ezzel a megértő, szeretetteljes várakozással nézzük a meccseket akkor talán kevésbé basszuk fel magunkat idegileg.

Egyébként én még mindig azt gondolom, hogy két éve Allegrivel alá kellett volna írni egy 100 évre szóló szerződést, és kibaszni a fél csapatot, ahogy állítólag kérte is. Én azt akartam, hogy ő legyen a mi Sir Alexünk.

De nem… ugrálni kell, rinyálni, tetszetős focit játszani. Hát én igazából sajnos leszarom a tetszetős focit, ha rondán semmisítünk meg mindenkit, akkor rondán. Lényegtelen. (Egyébként azóta hányszor játszottunk tetszetős focit?)

Na, de úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett!! Most ezt kell megzabálni.

Ui.: Csökkentett elvárásaimat az alábbi, elváráscsökkentő jóslattal szeretném demonstrálni – nézzük a következő 10 meccsünket:

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Valahogy így.

Mennyi minden történhet néhány hét leforgása alatt. Mennyire nehéz feldolgozni mindezt a történést az egyszerű szurkolónak.

Hát igen, elment Sarri, nem Guardiola jött, hanem Pirlo. Kicseréltük kb az egész középpályát, fosul, kurvajól, szarabb lett, de mennyivel jobb, mégis menjen a picsába Paratici, na, nézzétek meg, milyen jó, ha nem ingyen igazolunk, el ne menjen már Paratici. Ne jöjjön már Suarez, de milyen jó lenne, az öreg Dzeko ide ne jöjjön, Paratici, a kurva anyád, hogy jut eszedbe Morata, jaj, de jó hogy jön, annyira Juve-szív, meg pizsi, de mégis micsoda szar választás!

Nagyon nehéz eligazodni a saját hangulataink között. Ami könnyen ön- vagy közveszélyessé tehet bárkit!

A Bianconeri Blog segít, hogy ne kelljen kedélyjavító gyógyszerekhez fordulni vagy szanatóriumba vonulni!

Három különböző időszakot különböztethetünk meg jelenleg hangulatingadozási szempontból:

Samp meccs előtt – Samp meccs után – Roma meccs után

A Samp meccs előtt a Pirlót kutyázók és a Pirlót éltetők tábora teljesen önazonos módon viselkedhetett, hiszen mindkettő vélemény a maga módján teljesen megalapozott volt. Pirlo full kezdő, ez tény, viszont nagy Maestro volt a pályán, ez is tény. Hogy ebből milyen edző lesz, az egy nagy kérdőjel, még most, két meccs után is.

A Samp meccs után felrobbant az internet. Számomra meglepő módon gyúltak az örömtüzek, reppentek a tüzijátékok mindenfelé. Hosszas, gúnyos értekezéseket olvashattam arról, hogy Pirlo 1 hét alatt több “Sarriballt” tanított az “edzhetetlen” csapatnak, mint Sarri egy év alatt. Megtudhattam, hogy Pirlo minden játékost újra felfedezett, fosadékká fogjuk verni az egész világot, és utána a világűrt is, ha igazolunk még egy-két jó játékost (Paratici, takarodj!)

Néhány merészebb szurkolótárs meg merte említeni, hogy talán nem kellene messzemenő következtetéseket levonni egy valóban harmatgyenge Sampdoria leveréséből, hiszen ők vélhetően a kieséshez jóval közelebb lesznek, mint a dobogóhoz. Ezzel a véleményükkel azt kockáztatták, hogy “Nem is vagy igazi szurkoló, te károgó g*ci!” stílusú válaszokat kapjanak a csapat BL-győzelmét vizionáló társaiktól.

Nos, én azt gondolom, hogy a nyitófordulóban látott Sampot még a mostani Fradi is legalább X-re hozta volna. De a második fordulóban a Benevento be is árazta őket (Samp – Benevento 2-3). Jó volt velük játszani az első fordulóban, mert kiváló edzőmeccsnek bizonyult a találkozó. Gyakorlatilag ellenállás nélkül próbálhatott ki néhány elképzelést Pirlo, egy olyan csapattal, ahol a középpályán csak Cuadrado volt az, aki az elmúlt idényben stabil tagja volt a csapatnak.

Jól sikerült! A Sampdoria ellen magabiztosan húzta be az edzőmeccs hangulatú bajnokit a csapat.

De végtelen szűklátókörűségre utal(t) az, ha valaki ez alapján kezdte el savazni Sarrit, isteniteni Pirlót, az egekbe marasztalni a csapatot vagy kezdett el hatalmas sikereket várni tőlük.

A Roma ellen el is jött a józanító 90 perc. Hiszen a Roma vélhetően a tabella felső negyedében fog elhelyezkedni, és a hírek ellenére sem éppen edzőbuktató vagy beleszarós hangulatban léptek pályára.

Az új játékosaink (számoljuk ide Rabiot-t és Ramsey-t is nyugodtan) úgy játszottak a komolyabb ellenfél ellen, ahogy egyébként elvárható egy teljesen új közegben: sok hibával, igyekezettel, de gyakran elbaszva az elbaszhatót.

Sokan azt írták, hogy Pirlo “amatőr” hibákat vétett a meccsen – ilyennek írják be például Cuadrado baloldalon való játszatását. Nos, én azt gondolom, hogy Pirlo nem egy idióta barom, mindössze kísérletezik egy teljesen új csapattal és a teljesen új elképzeléseivel. Csak nem gondoljuk, hogy véletlenül, mintegy elbaszva a team sheetet, rakta be Cuadradót baloldalra?! Szar döntés volt, ez tény, de nyilván megvolt az oka.

Pirlo okos srác, és el is mondta, hogy sajnálatos módon nyáron kevés volt a felkészülési torna és edzőmeccs, ahol próbálgathatta volna meglepő húzásait, így most kénytelen menet közben. Bizony, ez azzal jár, hogy néha beszopjuk.

Ám most hirtelen tele lettek a szurkolói fórumok Pirlo és a csapat kutyázásával, Rabiot takarodjon, Pirlo amatőr fasz, egyébként Kulusevski is egy idegen test (egy hete még aranylabdás félisten volt, ejha).

Nos, Rabiot-tól sosem volt idegen a hasonló ostobaság, Pirlo nyilván tanul belőle, teljesen egyértelmű volt, hogy le kell hozni, simán bejöhetett volna korábban a helyére Bentancur mondjuk. De a legjobb dolog a blogger, az újságíró és a labdarúgás-szakértők életében, hogy utólag aztán iszonyatosan könnyű okosnak lenni.

Cuadrado reméljük, soha többé nem játszik a bal oldalon, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Pirlo azért tette oda, mert De Sciglió eladásán gondolkodnak, Frabottát pedig túl könnyűnek találta ahhoz, hogy a Roma ellen is bedobja. Így megnézte, hogy van-e opció a bal szélre, De Sciglio távozása és Sandro hiánya esetén. Szerintem a választ megkapta: nem igazán.

Arthur és Benta behozatala is tanulságokkal szolgált. Nem lepne meg, ha a Napoli ellen ők kezdenének (főleg, hogy Rabiot nem tudna, ha akarna sem).

Nézzük az egyébként szar meccs jó oldalát: Rómában nem rossz egy döntetlen. Danilo megint meghökkentően jól játszott, szinte érthetetlen. Ronaldo még mindig magasra tud ugrani. 10 emberrel is jórészt mi támadtunk. Szerintem egyáltalán nem játszottunk szarul, ahhoz képest, hogy ez is gyakorlatilag egy beszoktató meccs volt Pirlónak és az új srácoknak. Ne feledjük, Morata a meccs reggelén még zavartan pislogott az ágyában, “baszki, milyen országban vagyok?” felkiáltással, McKennie még a torinói hamburgereseket próbálja felfedezni, Arthur hónapok óta nem játszott tétmeccset, Cuadrado pedig úgy érezhette magát, mint a hülyegyerek, aki azért vesz jobbkormányos autót idehaza, mert olcsóbb volt a használtautón.

Tartom, hogy HA JÓL ÖSSZEÁLL ez a csapat, és képes azzal a magabiztossággal játszani erős csapatok ellen is, mint tette azt a Samp ellen, akkor kellő összeszokottsággal nagyon sokra vihetik.

De könnyen előfordulhat az is, hogy sok meccsen át nem sikerül összeállni, elmegy a játékosok kedve és akkor mondhatjuk majd, hogy a Pirlo-projekt megbukott. Egyelőre nem így áll a helyzet:

Pirlo csapatával a ki nem mondott cél persze az, hogy első évben konkrétan csodát tegyenek és megnyerjenek mindent, fittyet hányva minden akadályra és hátrányra.

A kimondott pedig nem lehet más, mint a jó szereplés és az építkezés a jövőre, egy fiatalabb, éhesebb csapat megszülése. Capitano is meglepő nyilatkozatot tett, nyilván azért, hogy levegye a nyomást Pirlóról:

Van most egy hete a csapatnak, hogy kitalálják, miként tud Arthur és Benta kezdeni, Dybala hogyan térjen vissza, ki játsszon a bal oldalon (csak ne Cuadrado legyen az) és hasonlók. Fogadjuk el, hogy még nem stabil a csapat, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az átlagos teljesítmény, kinek hol ízlik a legjobban a játék, és azt sem látjuk, Pirlo miként tud belenyúlni egy meccsbe, ha szar kerül a palacsintába.

A Napoli ellen nagy próbatétel lesz, tudjuk, miért.

Simán benne van az is, hogy kikapunk. És akkor sem kell (még) rinyálni. (Ha nagyon nyerünk, akkor sem kell BL-győzelmet vizionálni.)

Nem lehet mindig nyerni, ha épp nem nyerünk, majd tanulunk belőle.

Hajrá Juve! Szeretés!