Farsopoli – elő a nyugibogyókkal

Az olasz legfelsőbb bíróság (semmítőszék, olaszul Corte di Cassazione) hétfő délelőtt ült össze, hogy véget vessen egy 9 éve húzódó bohózatnak. Ez a testület érdemben nem vizsgálja az ügyeket, nem foglalkoznak bizonyítékok részletes elemzésével, elsősorban azt nézik, hogy a per során a bíróságok (a calciopoli-per alatt történetesen a nápolyi ítélőszék) helyesen alkalmazták-e a jogszabályokat, vétettek-e az eljárási szabályok ellen. Az ítéletet hétfő délutánra vártuk, de végül a semmítőszék kedd hajnal 1-ig rágta a gittet, mire verdiktig jutott. Az ítéletek részletes magyarázata csak 90 napon belül lesz nyilvános, szóval a miérteket csak sejtjük, de arra mindenképp alkalmas a friss ítéletsor, hogy röviden áttekintsük a Juve szempontjából érdemleges részleteket, dühöngjünk kicsit, és találgassunk a folytatásról. Ezen garantáltan felkúrod az agyad.

farsopoli_01 Folytatás

A Tökéletes Támadás

Az utóbbi 45 évben az 1970-es brazil-olaszról Carlos Alberto gólja ugrott be mindenkinek, amikor a tökéletes támadójátékra keresett tankönyvi példát. A brazilok 8 mezőnyjátékosa hozzáért a labdához, nem engedték az olaszokat a bogyó közelébe, és a végén kíméletlenül törték át a védőfalat. Ez a támadás már csak azért is mutogatható, mert az egyébként remek Számháború című statisztika-bibliából kiderül, hogy egy csapat támadásban átlagosan 3-4 passzig tudja birtokolni a labdát, ennyi után általában jön a szerelés vagy a rossz passz. A brazilok a labdaszerzés után szinte a komplett csapatukat megjátszották legalább egyszer, ezt követően jutottak el lövésig. Vitán felül csodálatos játék volt, nem véletlenül beszélünk róla még 45 év után is.

alberto2 Folytatás

FOSUNK! Fossunk?

A Bayern és a Benfica elleni párharcok után az utóbbi évek legfontosabb visszavágójára készülünk. A bajorok ellen sanszunk nem volt, Fehér Mikiék ellen elpuskáztuk az esélyeinket, most viszont minimális előnnyel készülünk a visszavágóra. Tyler és Dina éppen a negyedik nászútjukat töltik (egy űrutazással lepték meg egymást, ugye, micsoda figyelmesség!?), a bolygón maradt szerkesztőkkel úgy döntöttünk, A MECCS előtti posztsorozat indításaként közösen foglaljuk össze reményeinket, félelmeinket, meglátásainkat.

dortmund-juve1 Folytatás

Szicíliai tanker

A “tankolás” kifejezést teniszből ismerhetjük. Rendszerint azokra a sport szellemével gyökeresen ellentétes mérkőzésekre használjuk, amikor egy játékos egy tornára ugyan muszájból kiáll, de eldobja az első meccsét, hogy már a következő, általában fontosabb tornára készülhessen. Rendszeresen előfordul, hogy kisebb díjazású, gyengébb pontozású tornákon a menők felveszik a rajtpénzt, majd óriási meglepetésre kizúgnak az első körben. Kevés olyan teniszező van, akire ne vetült volna a gyanú árnyéka, de a tankolás bizonyíthatatlan. Senki nem fogja bevallani, hogy “igen, tojtam a tornába”, és szerintem nem is szorul semmiféle magyarázatra, hogy egy játékos képtelen a teljes szezont azonos intenzitással végigtolni. Nekünk még az a gerinctelenség is imponál, ahogy Nadal tavaly Halléban felvette a rajtpénzt, majd lazán kikapott attól a Browntól, akit neki fél lábon is vernie kellett volna. A tenisz egyéni sport, könnyű egy vereséget kisebb sérülésre, fáradságra, az ellenfél sosem látott formájára fogni, ugyanakkor csapatsportokban sokszor már előre kilóg a lóláb. Péel a Palermo-Juvén.

Folytatás

Ha kupa, akkor 4-3-3

Beni kvázi-bajnokavatót megéneklő helyszíni tudósítását már tervezzük bőrbe kötve, limitált példányszámban kiadni: egyszerre szinte teljes korrajz, vet fel fontos kérdéseket, csábít utazásra, és ellenállhatatlan, mint egy minőségi felsőmaró. Lehetetlen egyes elemeit egymás alá-fölé helyezni, egy gondolatát mégis muszáj kiemelnem: “…Rómában került napvilágra, milyen csodálatosan kényelmes érzés, ha a csapatunk két formációban is képes magas színvonalon teljesíteni. Allegri tökéletesen vezényelte le az átállást, hiszen idén már jobbára 4-3-2-1-ben verjük rommá a mezőnyt, miközben bármikor vissza tudunk váltani az unalomig drillezett, és pont ezért igen hatékony 3-5-2-re. Lehet, hogy Conte is meg tudta volna csinálni, de Allegri meg is csinálta.” És Maxi nem áll meg itt: nem elég neki a két, hatékonyan működő felállás, a kupában ismét 4-3-3-at láthatunk, Comannal, Pepével. Ugye neked is bizsereg?

juvefiorcoppa1
Folytatás

33!

Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.

trevi

(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)

A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.

Folytatás

Inkább döntsük el már most

Ha valaki az első januári fordulót követően, amikor mindössze egy ponttal vezettük a tabellát, és a Roma sorra picsázta az ellenfeleit, azt mondja, hogy a márciusi római meccset követően 6 ponttal mehetünk az ezüstérem-várományos előtt, röhögve aláírtam volna. Azóta viszont a rinyagépek csak a Zolával is bukdácsoló, a Parma és a Cesena mellett legbiztosabb kiesőnek tűnő Cagliarit tudták megverni. Kissé váratlanul az a helyzet állt elő, hogy holnap minyima 6 pont lehet az előnyünk – és nem írnám alá. Világos a képlet: 12 pontra el lehet menni úgy, hogy a Parma szánalmas és szomorú helyzete miatt a hátralévő 13 találkozóból egyet jó eséllyel meg is kapnánk a húsvéti nyuszitól. Innen még Ancelotti se tudná ezüstre menteni a szezont. Elimináljuk őket, oszt’ koncentráljunk a BL-re, ugyebár. Zenéljünk, találgassunk, gyűjtsünk béna mémeket!

Folytatás