Sziasztok, satchy vagyok, juventino. Régen írtam már ide, a közös posztokat leszámítva van annak másfél éve is, hogy billentyűzetet ragadtam. A minap _beni kezdte el rágni a fülem (wink-wink, nudge-nudge), hogy szedjem már össze magam, és írjak egyet a calciót alapjaiban megrengető botrányról, amit a talján sajtó csak plusvalenza-ügyként említ. Üljetek a térdemre, kérdezz-felelek jön. Száraz lesz, mint mostanában az altestünk, ahogy elnézzük a túlfizetett zsoldosaink bukdácsolását. Ha kicsit fáj, szóljatok, és kisétálok a hűtőhöz margarinért.
Egyet mindenképpen szögezzünk le a tegnapi, Chelsea elleni meccs után:
Ha nem utaztunk volna el, ha nem állunk ki, akkor 3-0-ával megúsztuk volna, és megspóroltunk volna egy csomó pénzt, a csapat zavartalanul készülhetett volna az Atalanta elleni hétvégi rangadóra!!!
Nos, ha ezt a bűnös gondolatot elhesssssegettük, akkor kezdjünk neki annak, miért is írunk ismét, ennyi év várakozás után. Elsősorban azért, hogy bejelentsem, a tagdíj december elsejétől havi 40 millió kínai jüanra emelkedik – ennek oka természetesen az elszálló árakban keresendő, a kerozin árát nem maximalizálta a kormány, tehát nyilván elég drága a közlekedés számunkra. Hogy miért jüan? Itt az ideje a változó idők szelét is vitorlánkba fogni, a világgazdaság központja kelet felé tolódik, mi elsőként állunk át dollárról yüan alapú elszámolásra. Akinek nem tetszik, az fizethet továbbra is dollárban, de akkor a havi apanázsunk 12 millió dollárra növekszik. Köszönjük a megértéseteket. Természetesen aki szeretne többet fizetni, azt is lehet, továbbra sem adunk érte semmit, de azt teljesen megértjük, hogy valakinek így jobban esik.
És akkor térjünk rá a csapat aktuális helyzetére!
A legtöbb juventino és juventina nagyon megzavarodott, hogy egy jó sorozatot (manapság ugye annak számít néhány győzelem) egy ilyen vállalhatatlanul fos mérkőzéssel sikerült átadnunk a múltnak. Pedig a magyarázat amennyire sokrétű, annyira egyszerű is.
Egyrészt az biztos, hogy nem győzni mentünk a cselszkij otthonába. A vágy az lett volna, hogy valahogy ne kapjunk 4 gólt, hanem inkább ismét valahogy egyet sem, és valami meghökkentő véletlen folytán mi szerezzünk egyet, de ha nem szerzünk, AZ SEM BAJ.
Ugye ezt a fantasztikus elképzelést dédelgették a játékosaink, abban bízva, hogy a Chelsea majd nem akar kikapni, és így egy békés kis küzdelem során majd kialakul, hogy ki a jobb. A cselszkij ezzel szemben úgy jött ki, hogy na akkor itt mi most megbaszunk mindenkit.
És így is tettek.
Alapvetően 2-0 után kedvenc csapatunk játékosai teljesen elengedték a meccset, semmi dac, semmi igény nem volt bennük arra, hogy bármit is mutassanak a fennmaradó időben. Ami egyrészt azt a fantasztikus mentális gyengeséget jelzi, ami a gárda egyik legnagyobb problémája jelenleg, másrészt azt is, hogy a Chelsea rendkívüli módon felülmúlt minket a játék MINDEN elemében. Támadásban nevetségesen, középpályán mulatságosan fájdalmasan, védekezésben pedig röhejesen súlyosan. Ha egy az egyben találkoztak a játékosok egymással, rendre a mieink lettek beszopatva, ha összjátékra volt szükség, nos, akkor sem villogott a _zebramezes alakulat_.
Juteszembe, nagyon szép ez a mezünk.
Szerkesztőségünk sok témában megosztott, így most nem is kérdeztem meg senki véleményét, hanem egyszerűen azt mondom, hogy ÉN 100%-ig TEAM ALLEGRI vagyok. Sosem küldtem volna el (inkább mindneki mást, MINDENKI mást) és most is azt gondolom, hogy az egyetlen megnyugtató dolog, hogy ő ül a kispadon.
Sajnálom szerencsétlent, nehéz lehet feldolgozni, hogy Tevez helyett Morata az első számú csatárunk. Morata elképesztően idegesítő, az ő számára ideális szerepkör az lenne, ha annyit játszana, mint anno Zaza tette. A legmeglepőbb az egészben az, hogy mintha egyre rosszabb lenne a csávó. Ha valamit el szeretnénk érni labdarúgásban, akkor nem lehet Morata a fix első számú csatárunk.
Dybala ismét félig sérülten jött be, hagyjuk is. Szerződése sincs még mindig. Röhej.
Bekúr akkor is hasznosabb lett volna, ha a meccs elején karóba húzzuk a pálya közepén. Az biztosan demoralizálóan hatott volna a Chelsea játékosokra és hát kikerülni sem könnyű egy karóba húzott játékost.
Megkeni olyan volt, mint a jóságos őrült. Végigrobotolta a meccset. Kibaszottul szerethető volt. De mivel ő nem egy Messi vagy egy Iniesta, ezért egy ilyen fos csapatban ő maga is mulatságosnak hat. Egy jó középpályán jó lenne egy ilyen közepesen ostoba munkagép. Ez most dicséret volt.
Rabiot szintén jó volna, ha múlt időben lenne a játékosunk. A benne lévő potenciál lehet, hogy valahol kijön egyszer belőle (bár kötve hiszem), de az tuti, hogy nem nálunk.
És ha végignézünk ezen az impotens középpályán, akkor már nem is haragudhatunk a védelemre. Cannavaro és Thuram előtt Emerson és Vieira játszottak, baszomalásan. A saját anyjuk sem tudott volna gólt rúgni nekik a születésnapján.
Wojtek barátunk végre úgy védett, mint egy kapus, örülünk neki. Ha szarabb napot fog ki, kapunk tizenhármat, ha peak Buffon véd helyette, akkor megússzuk hárommal mondjuk. Igaz, Buffon letépte volna valakinek az arcát a harmadik gól után, tehát nem játszhatta volna végig a meccset.
A keretünk állapotáról sokat elárul, hogy De Winter is beállt a végén. De előtte még Kean, akitől nem tudom, hogy ki mit várt, de hát egészen szarnak tűnik ő is. Ugyanakkor simán kipróbálnám Morata helyett a kezdőben SOK meccsen, mert Moratát már csak azért szeretem, mert aranyos, de azt rettentően utálom, hogy a mi játékosunk.
A meccs nagy momentumai közé tartozott, hogy a kommentátor gyakran elmondta, hogy itt az ideje, hogy változtasson Allegri. Nos, Allegri az alábbi játékosokat hajíthatta a pályára:
Pinsoglio, Perin (kapusok, ebből legalább van elég)
Arthur, Dybala, Kean – ők azok a játékosok, akik akár kezdők is lehetnének. Dybala félig sérült (minek játszott egyáltalán), Kean sajnálatos, hogy akár kezdő is lehetne, Arthur pedig Arthur, tudja a faszom, hogy mire jó.
Rugani, Kulusewski, De Winter – Kettő védő, abból az egyik ifi, a másik pedig egy ifi tudásával és magabiztosságával rendlekezik. Kulusewski pedig olyan, mint a falu piros traktorja. Szántani tud, de kurva lassan fordul meg.
Ebből azért nehezen lehet bombabiztos csapatot összekalapálni, amondó vagyok.
NA, DE AKKOR MI A TANULSÁG?!
Nem, nem, nem. Pirlót ne emlegessétek, köszi! Nem érdekelnek a statok sem, miszerint ugyanennyi meccs után Pirlo Juvéja jobb volt. Ja, igen. Ronaldo egymaga 30-at rúgott kapura egy mecsen, azzal két csapat statisztikáját is fel tudná húzni, nemhogy egyét. Ronaldo már nincs.
A tanulság az, hogy amíg nem cserélünk le LEGALÁBB 3 embert a kezdőcsapatból (Morata, Bekúr, Rabiot) és legalább kettőt a kispadról (Ramsey (rohaggyámeg), Kulu – azért csak őket említem, mert a többiek igazán kispadravaló matériát alkotnak), addig örüljünk a bravúroknak, mert minden komolyabb csapat ellen bravúr a győzelem.
A vereségeket pedig fogadjuk el. Nem, Zidane sem tudna csodát tenni, Pirlónak sem kellett volna időt adni. Ez a keret nagyon el van baszva. Rabiot-ból például kinézem, hogy ha Conte csúnyábban rászólna, hamarabb kezdene el pityeregni, minthogy odategye magát a pályára keményen. Mentálisan és képességeiben sem megfelelő a csapat gerince. Nincs is a csapatnak igazán gerince.
És ennek csak annyi köze van a Chelsea-hoz, hogy ez a csapat tökéletesen be lett árazva a lelkes (de nem halálosan elszánt) BL-győztes otthonában. Ne legyenek kétségeink, tegnap nemcsak az apatikus Bekúrral és Moratával a pályán kapunk ki mint a szar, hanem a lelkes verziójukkal is.
Illetve fontos még, hogy az ilyen meccsek igazán megmutatják, hogy ki az akit ki kell hajítani a hazafelé tartó csapatbuszból/repülőgépből, és ki az, akit érdemes megtartani hosszabb távra.
Tehát drukkolni kell, hogy sikerüljön már télen erősíteni és nyárra tudjunk valami biztatót mondani a gárda értékelhető tagjainak, mert ellenkező esetben De Ligt is úgy tiplizik mint a pinty, aztán ittmaradunk a 40 éves Chiellinivel, Bonuccival és Ruganival.
Előre a negyedik helyért, hétvégén Atalanta, csuda egy mérkőzés lesz.
Számos kiváló Juventusszal kapcsolatos faszbuk-csoportban benne vagyunk, így akarva-akaratlanul felfedeztük, hogy hatalmas az igény a különböző lenyűgöző történetekre régi játékosainkról, mostani játékosainkról, különböző meccsekről, na, úgy általában a Juventusról!
Mivel mi sem szeretnénk lemaradni, ezért jólértesültségünket és exkluzivitásunkat bizonyítandó, mi is leírunk néhány EDDIG MÉG NEM HALLOTT történetet legendáinkról, csapatunkról!!!
FINO ALLA FINE!!!
I. Nedved
Még a kétezres évek elején történt, amikor aranyfürtű aranylabdásunk csak néhány éve játszott a Juventus csapatában. Éppen Torinóban volt dolgom (Dincsivel mentünk, de ő este nagyon elfáradt ezért én mentem le a közeli bisztróba egy igazi, olasz espresszóért és néhány édes süteményért), amikor egy kisközért előtt elhaladva arra lettem figyelmes, hogy egy fiatal, szutykos kisfiú szalad ki a boltból, ám a boltos gyors léptekkel utoléri és miközben megragadja a fiatal fiú grabancát, hangos szavakkal kéri számon!
A szipogó kisfiú szabadkozott, hogy nagyon szegények és beteg édesanyjával együtt éheznek, azért emelt el két almát. Nagyon szomorú jelenet volt.
Ám ekkor legnagyobb meglepetésemre a Cseh Fúria lépett ki a boltból, kezében egy zacskó, tele pirosló, zamatos almákkal! Odalépett a boltoshoz, és így szólt hozzá:
“Nem látod, hogy ez a fiatal fiú milyen nehéz helyzetben van? Ilyenkor segítenünk kell, nem behunyni a szemünket! Az igazságosság követelése igazságtalanságot szül, ha már az elején nem az igazság etikai igazolására alapozzák. Enélkül egy nap a bűn is feladat lesz.”
Odaléptem hozzá, és megöleltem. Egyből visszaölelt, felismerte bennem a Spiritót. Majd visszafordult a boltos és a kisfiú felé, lehajolt a kisfiúhoz, és halkan ezt mondta neki (ha nem hallom a saját fülemmel, nem hiszem el!):
“Dolgozz keményen, ám egyvalamit mindig tarts szem előtt: amikor a munka elveszti értékét, már nem élet, noha felfalja az életre szánt időt. Higgy a jövőben, mert akkor sikeres leszel! Ne csüggedj soha, bár ezer nehézséget tartogat az élet, gondolj mindig arra, hogy akik kétségbeesnek mindentől, azoknak nem lehet hitet adni érveléssel, csak a pőre szenvedély fogja magával ragadni őket, a kétségbeesés mélyén szunnyadó szenvedély, vagyis a megalázottság és a gyűlölet.”
Majd átnyújtotta neki az almákkal megrakott szatyrot. A boltos hangosan felsírt és a vállamra borult. Én is a könnyeimmel küszködtem.
Nedved gyorsan adott még egy-egy autogrammot mindkettőnknek (a kisfiúnak egy mezt csúsztatott az almákkal megrakott szatyorba), majd robogójára pattant és elindult edzésre.
Ott álltunk hárman, meghatottságtól bénán. Lenéztem a kisgyerekre és megkérdeztem, hogy hívják. A válasz akkor még nem mondott semmit, de azóta tudom, hogy mennyire fontos epizód lehetett ez neki. Azt mondta:
“Elon Musk a nevem!”
Ez a történet velem történt meg, tehát abszolút hiteles.
II. Pelé és Del Piero
Braziliában történt, amikor Pelé még a Santosban ontotta a gólokat. Egyik utolsó meccs előtt, edzés után hazafelé tartva tinédzsereket látott a házak közötti kis poros focipályán játszani. Gondolta, beáll a srácok közé kicsit játszani. Nyilván ő már akkor is egy legenda volt, tehát nagyon meg voltak hatódva a fiatalok. Alig néhány perc alatt kisebb tömeg verődött össze a szegény környék összetákolt focipályája körül, mindenki Pelét, a legendát akarta látni.
Egy jó órát játszott a helyiekkel a mindig szerény Pelé, amikor végül jelezte, hogy neki most már haza kell mennie, hiszen hamarosan bajnoki meccsen kell bizonyítania. Persze körbeállták a srácok, mindenki meg akarta érinteni még utoljára, “soha nem fogunk ekkora legendával találkozni, mint te” – mondták neki.
Pelé azonban szerény maradt, eltolta magától a kezeket és így szólt:
“De bizony, fogtok. Nem sokan lesznek méltók a nevemhez, de hamarosan megszületik a kis Alex, az egyetlen, akire én is fel fogok nézni majd!”
Csodálkoztak a helyiek, nem értették, miről beszél Pelé, a legenda. Ő persze csak nevetett: “Tudjátok, olyan ez, mint a Star Warsban a Jedik érzékelése: megérzik, ha egy hozzájuk hasonló erejű játékos érkezik a világba. Innen tudom én is, hogy Alessandro Del Piero már megfogant.” – ez azért volt furcsa, mert a Star Wars csak 77-ben került a mozikba. Hihetetlen, legendás látásmódú játékos volt Pelé.
Majd kilépett a tátott szájú rajongók gyűrűjéből, ám még mielőtt eltűnt volna a szegénységről árulkodó házak között, visszakiabált: “Figyeljétek majd a pályafutását, ő lesz az egyetlen, aki nálam is több gólt rúg majd!”
A címben látott jelmondat azt jelenti, hogy “A végsőkig!”
Képzeljük el, amint a spártai 300-ak úgy küzdenek a végsőkig, hogy közben rendszeresen egymásra néznek és picsognak egy sort a helyzet kellemetlenségéről és arról, hogy mért nincsenek többen, miért nem 5 méteresek mindannyian és egyébként is, mi a faszt keresnek itt.
– Töri a lábam a saru! – Az enyémet is! – Ja, tök szar ez az egész. – Nagyon sokan vannak ellenünk, nem megyünk inkább haza? – Egy másik hadvezérrel talán több esélyünk lenne. – A múltkor mi voltunk többen, az jobban tetszett.
Mást se látok, mint picsogást.
Amire nyilván teljesen immunis vagyok, lévén az én szerelmem Allegri irányába múlhatatlan, így nem annyira zavar, hogy nem sikerült két hét alatt megtalálni középszerűnek tűnő keretünkkel a biztos győzelmek receptjét. Azonban bizodalmam hatalmas abban, hogy ha valaki, akkor ő bizony meg fogja találni ezt a receptet.
Beninek jeleztem, hogy szerintem az, hogy van egy szarabb évünk, az még nem tragédia. Mire kedvesen figyelmeztetett, hogy hát ez bizony már a harmadik szar évünk. NOS! Erre is megvan a válaszom!
Egyrészt, a 3 éves “vesszőfutás” első évében azért bajnokok lettünk. Érdekes, hogy már azt is atomszar évnek aposztrofáltuk, hogy sikerült zsinórban kilencedszer is behúzni a scudettó-salátástálat!
Másrészt, minden rendes futballszurkoló tudja, hogy vannak olyan évek, rendezvények és események, amiket egyszerűen nem kell figyelembe venni. Ilyen például a 2002-es világbajnokság, amit becsületes futballszerető emberként egyszerűen ignorálok. Semmi értelme nem volt annak a rendezvénynek. A miérteket most nem fejtem ki. ÉRTI, AKI ÉRTI! Ehhez hasonlatos a tavalyi és a tavalyelőtti évünk, amikor Agnelli úgy gondolta, hogy egy kicsit kikacsintunk lúzervilágba és Allegri helyett Sarrit majd Pirlót hívta a kispadra. Már az alapfelvetés annyira rossz, hogy felesleges ezeket (az egyébként is coviddal sújtott) éveket figyelembe venni.
Tehát én úgy látom, hogy Allegri elment pihenni, és eközben Agnelli jól kibaszott vele és szétszarta a keretet, majd visszahívta, hogy a fossá változó szarból építsen ismét várat. Emberünk pedig jött és most próbálkozik.
Megmondom, hogy miért Allegri az egyetlen és a lehető legjobb választás akkor is, ha idén még a BL-helyekért is alig tudunk majd kapaszkodni.
Nem tudsz helyette olyat mondani, aki szívesen és elhivatottan látna neki ennek a feladatnak. Mert a feladat bizony nagy és nehéz. Allegri AKARTA ezt a munkát, hiába hívta a Real (ne legyenek kétségeink, nyilván többet is kereshetett volna), ő megvárta, hogy a Juve hívja-e. És visszajött ide. Tehát bízhatunk benne, hogy nem fogja 2 hónap után azt mondta, hogy kösz srácok, én leléptem, csinálja ezt a szart az, akinek két anyja van.
Allegri az elmúlt 20 évünk legeredményesebb edzője, Conte tízeurós bankjegyével vitte el a csapatot a százeurós étterembe – most is ki fogja hozni előbb-utóbb a legtöbbet a keretből. Viszont lássuk be, hogy ez a brigád nem ugyanolyan matériából van gyúrva.
Allegri nem egydimenziós edző, folyamatosan alkalmazkodik – és ezt sokszor bizonyította már. Most is meccsről meccsre változik a csapat, és a játéka is formálódik. Meg vagyok róla győződve, hogy egyre jobbak leszünk.
Allegri nem szép játékban gondolkodik, hanem győzelemben. És én ezt SZERETEM. Sokakkal ellentétben, én remekül szórakozom akkor is, ha rettenetes 90 perc során nyerünk 1-0-ra.
Mert Allegri tudja (és vélhetően elfogadja), hogy pénzügyi présben van a csapat és nem az a kérdés, hogy Haalandot vagy Mbappét igazoljuk-e le, hanem az, hogy ki tudjuk-e fizetni a béreket.
Mert ez egy újrakezdés, és ehhez olyan edző kell, aki képes a kitartó munkára. Szerintem Allegri mellett Klopp ilyen még a top edzők között. Szólok: Klopp első szezonjában NYOLCADIK lett a ‘Pool. És mit kapott a szezon végén? Egy hat éves szerződést. A második idényében 4. lett a csapattal és visszakerültek a BL-be. Allegrinek ez technikailag nem az első idénye a Juventusnál, de ha elnézzük ezt a keretet és azt a morális csődöt, amiben van a klub a Sarri-Pirlo-Ronaldo éra lezáródása után, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez bizony egy építkezés első éve a javából.
Nincs jobb alternatíva. Egy olyan edző jött ide, aki érti és érzi az olasz focit. Aki érti és érzi a Juventust. És aki akarja, hogy nyerjen ez a csapat. Bízni kell és szurkolni, mert nem érdemelnek mást most a srácok.
Siránkozni, amiért a csapat nem játszik látványos és eredményes támadófocit, hát… szerintem röhejes. Melyik játékosunk alkalmas erre? A Sarriball csodálatos évében annyi gólt kaptunk egy idény alatt, mint Allegrivel majd’ kettő alatt. Jött a látványos támadófoci embere, aztán alig bírtuk behúzni a bajnokságot, pedig akkor még nem álltak össze az ellenfelek.
Pirlo aranyos volt, és örökké szeretjük, de nem lehet átugrani bizonyos lépcsőfokokat még a hozzá hasonló zseniknek sem. Vele aztán tényleg a totális csőd lett az idény végére a játék.
Most pedig jött Allegri, aki az egy szem Locatelli kivételével és Ronaldo távozását leszámíva ugyanazzal a (nem túl acélos) kerettel kell villantson. Tehát kapott egy fiatal középpályást és elment a világ legjobb játékosa – utóbbi távozásáért mondjuk szerintem nem nagy kár. Potenciálját kár vitatni, de azért sokat elárul a hozzánk állásáról az, hogy a MU-ban azonnal beállt középcsatárnak (majd’ fele pénzért). Pedig nálunk Sarri még külön audiencián is járt nála, hogy rávegye, ugyanmár, álljon be centernek.
Tényleg, ki az, aki ép ésszel arra számított, hogy tüzijáték és parádé lesz az osztályrészünk idén?
Egyébként nem is nagyon sírok. Elbuktunk két meccset Scseszny bénázásán (Allegri adott neki ennyi fizetést ilyen hosszú időre? Nem.), a Milan ellen pedig 1-1-et játszottunk. Na bumm.
Szeptember van. Sajnos várható volt, hogy a továbbra is kiegyensúlyozatlan kerettel nem fogja megtalálni egyből a jó rendszert a mester (emlékeztek, hogy Pirlo alatt 34 bajnokin 34-féle kezdővel álltunk fel!?!?!), majd elkezdek aggódni novemberben. És akkor is remekül szurkolok a csapatnak, ha kiesünk a gecibe. Csak rosszabb kedvem lesz.
Aki azt gondolja, hogy Pirlót kellett volna hagyni dolgozni, az mire gondol? Hogy idény végére megnézzük, ki lehet-e hozni ennyi játékosból 68 meccsen 68-féle kezdőt? (Elárulom: igen.) Pirlo olyan tanácstalanul nyilatkozta mindig ugyanazt az idény vége felé, hogy az ember egy szippantással két asztmapipát tudott volna üresre szippantani idegességében. Szeretem Pirlót, és aranyosak voltak a csapattagok is, ahogy az idény végén ugráltak a nyakába, miután a Verona beszopatta a Napolit (Grande Moggi, ugye). De mindent összevetve kicsit olyan volt, mintha a haverokkal összejöttek volna és lenyomtak volna egy idényt a Serie A-ban, ahol aztán erőn felül teljesítve sikerült megcsípni egy BL-helyet.
Aki pedig olyan csapatot szeretne látni, amelyik úgy játszik mint a Manchester City vagy a PSG vagy a Chelsea vagy az XZY, annak azt tudom tanácsolni, hogy kezdjen el szurkolni a Citynek, a PSG-nek vagy az XYZ-nek. Probléma megoldva és legalább nem kell a gyalázkodó, mindenfajta okos gondolatot nélkülöző posztokat gyártania!
Ha lennének gyorskommentek még, biztosan beraktam volna még párat:
Allegri egy antiedző, TUDTAM, hogy vele nem fogunk szépen játszani!
Miért nem igazoltuk le [tetszőleges elérhetetlenül drága, kurva sokat kereső játékos]-t?!
Persze, Agnellinek takarodnia kéne, tönkre akarja tenni a klubot!!!
Persze, a PSG leigazolta Messit és Ramost, nálunk pedig Ramsey van MÉG MINDIG!!!! Miért nem adtuk el?!
Az egyetlen humoros momentum az egészben a Szuperliga, amit azóta is lelkesen próbálnak életre lehelni, de közben a csapat meg kiesik a Serie A-ból :DDDDDDDDDDD lol
Na, mindenesetre Fino Alla Fine! Előbb utóbb újra elkenjünk mindenkinek a száját! Csak győzzük kivárni.
Meg akartuk várni a közös poszttal a mercato végét, mert titkon számítottunk rá, hogy egy nagy transzfer még hátra van, és így is lett: elment Ronaldo. Hogy ez mit jelent a szezonunkra nézve, mit várunk az újaktól, Allegritől és úgy általában a Juventustól, arra alább jönnek a nem különösebben vidám válaszok.
Elment Ronaldo. Mondj valamit erre! Dincsi: Nem igazán értem Ronaldo elmúlt három évét. Sokat sajnos nem tudott lendíteni a Juvén, de nem ő tehetett róla elsősorban. A brandben lévő üzleti lehetőségek kiaknázásának jól keresztbe tett a spanyolnátha. Megleszünk nélküle, és ő is meglesz nélkülünk. Kár, hogy nem 15 évvel ezelőtt érkezett. S4tchy: Kettős érzések tombolnak bennem. Egyrészt vélhetően hiányozni fog a 30 gólja (közül az a 10, amit senki más nem lőtt volna be), másrészt örülök, hogy a klub megszabadult attól a tehertől, amit Ronaldo jelenléte hozott, mind anyagilag, mind technikailag. Az elmeneteléről hirtelen kb. ennyi jut eszembe, az ittléte kifejtősebb téma lenne. Darti: Tök jó hogy itt volt, de érdekes módon egy percig sem éreztem a Juventus játékosának. Mármint technikailag az volt, de kicsit olyan volt, mintha Manchesterből vagy Madridból átugrott volna hozzánk focizni. Mint egy freelancer, aki beül valahová egy kis időre, de csak a hideg profizmusát adja, semmilyen érzelmi kötelék nem fűzi a céghez. Egyébként nem gondolom, hogy balfogás lett volna a leigazolása, ha nincs a covid-para, akkor nem bukik százcsilliárdokat a klub és talán képesek lettünk volna olyan erősítésekre, amik Ronaldo megtartását is indokolták volna. De jelen helyzetben teljesen felesleges elem volt a klubnál. Nélküle kell küzdenünk a BL-helyekért. Nélküle kell újjáépíteni a csapatot. Jól jött volna egy Pogba, Pirlo, Vidal, Marchisio középpálya mögé. Azt nem tudom, mondjuk, hogy ki fog két és fél méter magasságba felugorva gólokat fejelni, de ez legyen Allegri baja. Beni: A klub, a pandémia és a játékos közös felelőssége, hogy nem jött ki a sztoriból, amire számítottunk. Az elmúlt két évet elnézve semmi értelme nem lett volna a megtartásának, hiszen egyszerre blokkolta a csapat játékát, illetve a klub erősítéseit is. Persze nem miatta voltunk szarok, és ez az első két fordulóban meg is mutatkozott, de szerintem egyértelműen jó, hogy elment.
Melyik volt a legronaldóbb pillanat Torinóban? Dincsi: Egy olyan meccs volt, amelyért igazából leigazolták: az Atletico elleni visszavágó. S4tchy: A szebb pillanatokra koncentrálva ez:
Darti: Legronaldóbb volt az is, amikor csak lődörgött a pályán sértődötten, mert épp nem jött össze neki a világon minden és zavarta, hogy nem labdaügyesek a társak. Ahogy az is, amikor kiverte az Atletit vagy sok meccsen az ő villanása szerzett nekünk pontot. Egyébként nagy kedvencem a MU-nak rúgott kapásgólja és a CR747-es, világűrből fejjel szerzett gólja. Beni: Az Atléti elleni parádét azért nem mondom, mert Madridban ütnivalóan hulladék volt, viszont nekem van egy fejemben, amikor nagyon tetszett. Tavaly a szezon elején volt egy meccsünk Rómában, ahol elég gyorsan emberhátrányba kerültünk. Azon a meccsen megmutatta Ronaldo, hogy mit jelent nekünk, csodálatos alázattal harcolta végig a meccset, és végül a góljával döntetlent játszottunk.
A mercato többi részéről mi a véleményed? Dincsi: Egy nagy nulla. A kulcsposztokon nem sikerült komoly előrelépést tenni. Én nem is annyira a középpálya, mint inkább a kapus miatt aggódom. S4tchy: Szomorú, hogy idén nyáron gyakorlatilag semmire nem jutott pénz. Nem meglepő: mai hírek szerint a klub 190 millás mínusszal zárja az előző szezont.
Ízlelgessük… Sajnálom, hogy esélyt sem kap Fagioli, hogy képtelenek voltunk akár egyetlen hulladékot is elsózni, és hogy Ronaldo távozása is túl későn jött, így lemaradtunk olyan igazolásokról, akik a felszabadult csilliárdok tudatában talán belefértek volna. Annak viszont nagyon örülök, hogy legalább Paraticitől sikerült megszabadulni. Az az ember, amelyik egy éven belül kétszer (!!!) hosszabbítja meg Rugani szerződését, majd az első alkalommal piacra dobja a játékost, egyszerűen alkalmatlan. Darti: Nem okozott meglepetést. Mármint nem olyan értelemben, hogy nem érkezett a meglepetésember a mercato végén, hanem olyan értelemben, hogy pont erre számítottam. Lehet itt sirdogálni (és hajaj, rettenetes volt nézni a juventusos csoportokat a faszbukon… egy átlagos óvodai csoport kollektív hisztirohama komolyabb látvány annál, amit ott tapasztaltam), de ki gondolhatta ép ésszel, hogy majd sikerül megszabadulni például Ramseytől? Aki képes értőn olvasni, azt is leszűrhette, hogy a sokszázmilliós tőkeemelés NEM Mbappe leigazolásáért érkezik, hanem a klub felszínen maradását segíti elő. Ez van most. Ronaldo nagyon megnyomta a könyveket, és ilyen szempontból hálásak lehetünk a MU-nak, hogy elvitték. Így egy évvel korábban kezdhetünk neki az újraépítésnek. Az tetszik, hogy határozottan sikerül fiatalítani. Más kérdés, hogy még nem igazán látni, mennyire lesz ütőképes ez a gárda hosszú távon. Beni: Nem tudtuk elhajtani a kenyérpusztítókat (Szczesny, Ramsey, Bernardeschi), bár nem is számítottam rá, hogy a pandémia miatt megrogyott klubok kapkodnak majd a notórius alulteljesítőkért, pedig Ramsey fizetését szívesebben adnám az ISIS-nek is. Locatelli szuper igazolás, neki nagyon örülök, Kean inkább praktikus, mint világmegváltó transzfer, Kaio Jorge-tól pedig a világon semmire nem számítok, hagyom magam meglepni. De Sciglio visszatérése a ruppótlanság hitbizonyítványa, de legalább létszámban megvagyunk a védelem két szélén, a közepe viszont megint parás, és nem a török távozása aggaszt, hanem hogy négy középhátvéddel megyünk neki a szezonnak, amiből egy öreg és sérülékeny, egy bizonytalan, egy pedig Rugani.
Mennyire tudja kompenzálni a csapat gondjait Allegri visszatérése? Dincsi: Ebben a keretben már máshol vannak a hangsúlyok, mint amit 2019-ben itthagyott. Igazából értelmelten volt őt elküldeni, egy menedzser-jellegű, Olaszországban majdnem ismeretlen szisztémában akár 15 évet is eltölthetett volna a Juvénál. Szerintem legyünk vele türelmesek, próbáljon építkezni. Abban biztos vagyok, hogy ami ezekben a játékosokban van, azt kihozza belőlük. S4tchy: Imádom Allegrit, szerintem ő volt az ideális edző abban az 5 évben, amit itt töltött. Azt is tartom, hogy nem szabadott volna kirúgni, sokkal inkább a keretet kellett volna gatyába rázni alatta. Viszont Max hiába isten, ettől a kerettől nem várok bajnoki címet. Szeretnék nagyot tévedni, viszont úgy érzem, ez a klub rengeteg fronton szétesett. Nincs identitás, nincs stratégia, és Allegri skilljei között sem szerepel a komplett újjáépítés. Ez Marotta asztala lenne – de ő túl jól érzi magát a féreglyukban. Remélem, Agnelli apró fajansztörmeléken tölti az éjszakáit, és reggelente első dolga, hogy a fitymája alól kivadássza a szúrós, éles repeszeket. Talán megfelelő vezeklés lenne az elmúlt évek legostobább döntése nyomán. Darti: Most megnézhetjük, hogy egy minden mutató szerint sztáredző, aki ráadásul rohadtul akarta ismét a Juventust edzeni, mit hoz ki gyakorlatilag ugyanabból a keretből, amit Pirlo edzett. Mínusz egy Ronaldo. Hogy Pirlo lelakta-e a csapatot az nem állapítható meg egyértelműen. De az biztos, hogy a tavalyi idény végéről nem maradt a srácokban egy hangyafasznyi lendület sem. Én Allegri hatalmas rajongója vagyok. Viszont azt is látom, hogy ez az idény egyértelműen átmeneti lesz. Nem a Sarri- és nem is a Pirlo-év volt a transition year. Ez lesz az. Beni: Ha az első két forduló alapján kell ítélni, akkor semennyire, sőt. Persze a bizalmam töretlen Allegri felé, és az egyik legnagyobb hibapontunk kikerült a képletből az érkezésével, de egy régi dakota közmondás szerint löncshúsból a sztárséf sem tud stroganoff bélszínt készíteni. A csapat gondjai nem változtak számottevően, legalább még egy Locatelli kellett volna a középpályára, hogy a fejnehéz keret csatárait ki tudjuk aknázni, de középen továbbra is rendkívül szarul nézünk ki. Van egy agyatlan ütközőemberünk, egy sérülékeny és főleg súlytalan registánk, egy colos hangulatemberünk, egy poszt nélküli jenkink, és a szarhalom tetején ott ül a walesi ballaszt.
Miben lehet bízni? Dincsi: Abban, hogy azért nem menthetetlenül szar ez az állomány. Sőt, a legerősebbnek vélt kezdő, az abban szereplő játékosok vélt tudását figyelembe véve még most is esélyes lehetne a scudettóra. S4tchy: Az augusztusban elfogadott tőkeemelésben. Jövő nyáron jóval több pénzünk lesz. Ettől a szezontól nagyjából semmit sem várok. Amíg az ilyen Ramsey-, Bentancur-féle nyomorultak kényelmesen, valódi teljesítménykényszer nélkül eltölthetnek itt éveket, addig leginkább abban lehet bízni, hogy túléltünk nehezebb időket is. Darti: Én Allegriben bízom. És abban, hogy ha megnézem a kezdőnket, mondjuk Scsecssznyszncsy – Danilo, De Ligt, Chiellini, Sandro – Cuadrado, Arthur, Rabiot, Locatelli, Chiesa – Dyabala, Morata formájú 452-ben (ami természetesen sosem fog megtörténni, kivéve, ha írunk egy szabálymódosítási javaslatot), akkor ez azért nem egy szar társaság. Szerintem nem menthetetlenül fos a keretünk, még azzal együtt sem, hogy a középpálya a többi csapatrészhez képest hitvány. Ha sikerül összerakni és motiválni ezeket a srácokat, akkor NAGY gond nem lesz. Kicsi lehet. Beni: Elsősorban azért tűnik ennyire hitványnak a Juventus, mert a játékosok nagy része tudásának csak töredékét teszi be a közösbe. Rabiot, Arthur, Bentancur, De Ligt és Dybala is sokkal jobb játékosok, mint amit az elmúlt két évben láttunk tőlük, már csak ki kéne hozniuk magukból, és ebben Allegrire hárul a kulcsszerep. Egyébként a De Ligt-Locatelli-Chiesa hármassal egy legjobb korban levő, csúcskategóriás tengelyünk van, amihez már csak fel kellene nőnie a többieknek.
Ki lesz idén a legjobb játékosunk? Dincsi: Chiesa. S4tchy: A Chiesa, Locatelli, Cuadrado trióból valaki. Darti: Én hiszek a spirito erejében. Locatelli és Chiesa pedig bővelkednek benne. Rájuk számítok. Ha összeáll a védelem, akkor a BCD trió is villogni fog. Beni: Mivel tavaly kijelentettem, hogy Bentancur áttörése következik, talán jobb, ha nagyokat kussolok. Csak annyit mondok, hogy Locatellihez hasonló középpályásunk utoljára Pogba személyében volt. De azt sem bánnám, ha De Ligt végre elkezdene úgy fejlődni, ahogy várjuk tőle.
Hol végez idén a Juve? Dincsi: Az első négyben. S4tchy: A 3-6. helyek valamelyikén. A keret, az összeszokottság és a kerethez igazított, begyakorolt taktika hiánya, a klub körüli bizonytalanság, az elhivatott játékosok hiánya kb. ennyire lesz elég. Darti: BL-helyezés kell legyen a cél. Ezt mondtam volna az idény elsartolása előtt is, de két forduló után is ezt mondom. Van ilyen. Kilenc év alázás után előfordulhat, hogy mi is szopunk egy-két évet. Beni: A dobogón. Mondom ezt úgy, hogy jelen pillanatban az Izé, a Milan és az Atalanta is jobb csapatnak tűnik nálunk, sőt az első két fordulóban kifejezetten ijesztő volt a Roma és a Lazio is. De ez egy hosszú bajnokság, mi csak jobbak leszünk, a többiek gondjai viszont elő fognak jönni, csak sokkal rosszabb időpontban, mint az első fordulók. Egyébként nekünk kedvez, hogy rendkívül kiegyenlített a mezőny, rengeteg keresztbeverésre lehet számítani.
Idén is megnyerjük a BL-t? Dincsi: A csoportból tovább kell menni, hogy aztán a nyolcaddöntőben kicsapjon bennünket a Villarreal. S4tchy: Nyilván. Régen fordult elő, hogy legalább 6-7 csapatot tudjunk említeni, amelyek ellen roppant kevés esélyünk lenne a továbbjutásra. Nem lehet elégszer elmondani, ez az utóbbi 10 év legbénább kerete, tele túlfizetett, kényelmes, motiválhatatlan, és sajnos max. közepes képességű játékosokkal. Ez egy szar, nem az a Juventus, amit megszoktunk. Darti: Kicsit a csoportkörtől is tartok. Azt papírforma szerint hoznunk kéne, de ha nem áll össze időben a csapat, akkor megégethetjük magunkat. Az pedig nagy veszteség lenne anyagilag. Az egyenes kieséses szakasznál igazából már nem lesz olyan csapat, aki ellen egy kicsit is biztosra mehetünk. Beni: Talán utoljára akkor voltunk ilyen messze a BL élmezőnyétől, amikor az oldalvonal mellett tanácstalanul tipródó Ciro Ferrara csapatát a földdel tette egyenlővé a Bayern Torinóban. A csoportunk hozható, és hozni is kell, azon kívül minden ajándék.
Hogy néz ki nálad a legerősebb Juve? Dincsi: A Beni által vázolt csapat, talán más szerkezetben. És persze Perin védene. S4tchy: Ezer sebből vérzik a történet. Talán az az összeállítás lehet a legerősebb, amit Beni írt, de nem 4-4-2-ben, hanem 4-2-3-1-ben. Két csatárral szerintem nem leszünk jók, és Dybala is egy szabadabb szerepkörben mozog legjobban. De megnéznék egy 3-4-3-at is Cuadradóval és Chiesával a jobb oldalon, sőt, valahogy Arthur felépülését is várom, mert naivan hiszem, hogy Allegri többet hoz majd ki a törékeny, kátránytüdejű, szifiliszes kamubrazilból, mint amennyit Pirlónak sikerült. Darti: Huhh, gyönyörűek!!! Beni: Szczesny – Danilo, De Ligt, Chiellini, Alex Sandro – Cuadrado, Locatelli, Rabiot, Chiesa – Dybala, Morata
Lássunk egy haikut a szezonról! Dincsi:
Elment Ronaldo Télen leesik a hó Beni f***szopó
S4tchy: Beni, nem kapod meg a testemet, könyö- rögj bár zokogva.
(és még egy)
Hihetetlen, hogy ezzel baszom el időm. Soha többet, ‘zmeg.
Darti: Ronaldo elment De nem emiatt lesz Nehéz az idény
(Ezt a kurva haikus FELADATOT be kellene már fejezni!!!!) Beni: Tavasszal újra azt mondjuk majd mi kibaszott Ramsey
Mivel ez az év annyira keserű volt, hogy igazából az Inter BL-kiesése óta alig tudtuk mosolyra húzni a szánkat, az idei évértékelő közös poszthoz extrák is érkeznek. Írtunk nektek haikut, elméleti képzőművészekké avanzsáltunk, és még egy-egy szabályváltoztatási javaslatunk is lett. Köszi a semmit, Juventus!
Talán csak a Pirlóhoz fűződő gyengéd érzelmeim, vagy a tökéletesen megalapozatlan, vak hit miatt tartott ilyen sokáig, de a Fiorentina elleni meccsen lett végleg tele a tököm. Az is lehet, hogy az összeomlásomig azért tartott ennyi szörnyűséges meccsen át az út, mert csak a világ negyedik legokosabb embere vagyok. Az első három már októberben sápítozni kezdett a Bianconeri blog akolmeleg levlistáján.
Szégyen!
Továbbra sem azt mondom, hogy Andrea Pirlo nem a világ legtökéletesebb férfiúja! Sőt, azt sem állítom, hogy nem lesz belőle nagy edző, Ancelotti óta tudjuk, hogy egy fiatalon letudott torinói bukás nem feltétlenül jelenti egy karrier végét (Ciro Ferrara dislikes this). Továbbmegyek: még mindig nem gondolom azt, hogy Pirlo lenne a legnagyobb baja a Juventusnak.
De hogy az egyik baja, az biztos. Más szóval nem a megoldás része, hanem a problémáé. Nem javít a helyzeten, hanem… szóval nem javít rajta, na. Mindig nehéz kívülről pontosan látni egy csapat problémáit, hiszen nem vagyunk ott az öltözőben (mármint ti nem vagytok, mi Dartival néha beugrunk a gőzbe egyet dumálni), nem ismerjük az öltöző dinamikáját, a játékosok viszonyát. Csak a végeredményt látjuk, és abból próbáljuk visszafejteni a dolgokat.
Ez pont olyan szerencsétlen alapállás, mint amikor egy meccs végeredményéből akarunk levonni következtetéseket, nem a csapat játékából. Egy példa: az Atalanta ellen az utóbbi hetek legjobb meccsét hozta le a csapat, de az elveszetten kóválygó Arthur egyetlen hibája elég volt a zacskóhoz. A pallosjoggal felruházott nyáj verdiktje: Pirlo, takarodj! A baj az, hogy a Juventusra mindig is az volt jellemző, hogy szar játékkal nyert, nem az, hogy jó játékkal veszít. És ha jó játékkal veszítesz (és nem AS Romának hívnak), akkor biztos lehetsz benne, hogy szar játékkal sem leszel eredményesebb.
Amen
Pirlo csapata nem Juventus a szó klasszikus értelmében. Nem rendelkezik azokkal a jegyekkel, amik az elmúlt 125 év Juventusait azzá formálták, ami. Trapattoni zona mistájától Lippi időzített bombáján át Conte pragmatizmusáig az vitt minket előre, hogy mindig tudtuk, hogy kell nyerni.
Pirlo feladata nehezebb, mint a fentiek közül bárkié, és bőven találhat magának mentséget. A védelemből a kiegyensúlyozottság, a középpályáról a minőség hiányzik, a csatársort pedig zsarnokként uralja Ronaldo, ami többször rossz, mint jó hír. Paratici egy abszolút kiegyensúlyozatlan, tátongó lyukaktól hemzsegő kerettel kedveskedett Pirlónak, akit menet közben még a covid és a sérülések is szarrá pofoztak. Mindig pont a legrosszabbkor esett ki valaki a legrosszabb posztról. Ebből nem könnyű várat építeni, kivált olyan építésznek, akinek még a homokozó lapát sem melegedett meg a kezében.
Ámde!
Taktikailag a fenti gondok miatt nehéz megítélni, de a gondolatai nem tűnnek rossznak, és azon is lehet vitatkozni, hogy pontosan mekkora szerepe van az edzőnek egy-egy kulcsjátékos sportformájában. Mennyire edzői felelősség, hogy a dúsgazdag sztárocskák méltóztassanak a fizetésüknek megfelelő mennyiségű energiát allokálni a labdarúgásba? Köze mindenesetre van hozzá Pirlónak, és bizony látszik, hogy nem tud úrrá lenni több játékosa elképesztő szélsőségek között mozgó formájának kiegyensúlyozásán. Persze vannak játékosaink, akik abszolút megbízhatóan szállítják a szar teljesítményeket, ám mi ezzel akkor sem vagyunk elégedettek, ha ezért elitistának tartanak!
Há’ mé’ vagy ilyen szar, Aaron?
Sokan kapaszkodnak abba a megfoghataltan, diszkrét lózungszagot árasztó kritikába is, hogy Pirlo nem tudja motiválni a csapatot. Bár elismerem például a szakág feketeöves szenszejének, Antonio Conténak a szerepét, de (naivan) azt gondolom, egy Juventus játékosnak már az elég motiváció, hogy a klub címerével ellátott mezben léphet pályára. Más szóval kicsit leszarom, hogy Pirlo halvérűnek tűnik, és néha úgy áll a vonal mentén a legnagyobb megaláztatások közepette, mint akinek semmi köze a pályán zajló eseményekhez. (Azért némi nosztalgiával gondolok nemcsak a Macskára, hanem a vonal mellett élő kokainreklámmá változó Allegrire is.)
Van viszont ennek a bizonyos motivációnak egy nagyon is kézzel fogható kivetülése, amit úgy nevezünk, hogy koncentráció. Szemben a megfoghatatlan, és számunkra láthatatlan coach-szereppel, a koncentráció – illetve a hiánya – nagyon is edzői felelősség, számon kérhető és kérendő, fejleszthető és fejlesztendő. A Juventus pedig ezzel áll talán a legrosszabbul. Mindegy, hogy meccset eldöntő ziccer kihagyásáról, kretén kiállításról, ostobán összehozott 11-esről, vagy az ellenfélnek adott gólpasszról van szó, ezek mind koncentrációs hibák. És mint ilyenek, Andrea Pirlo felelősségét jelentik.
A Fiorentina elleni meccs nemcsak a tökéletesen vállalhatatlan első félidő miatt sebzett rajtam nagyot, hanem az utózöngéi miatt is. Gyakorlatilag kész tényként kezeli mindenki, hogy Pirlo kupagyőzelem és második hely esetén sem marad. Ha Allegri visszatér, akkor Nedved talán, Paratici biztosan távozik, és Ronaldo sem valószínű, hogy velünk marad. Ez a rendkívül súlyos mondat azt jelenti, hogy a Juventus kikukázott két teljes évet, egyet Maurizio Sarri, egyet Andrea Pirlo kedvéért, és a két edzővel együtt az alelnök és a sportigazgató is megbukott. Az elnökről meg ne is beszéljünk, zseniális futball-üzletemberből, az ECA elnökéből lett egy szempillantás alatt pestises pária, ami szinte biztosan nagyszerű hatással lesz csapatunk európai reményeire.
Not funny, boys.
Valahogy idén minden elszaródott. Persze az egész világban is, nemcsak Torinóban (innen a név: SZARETTÓ), de a világ többi része minket hagyományosan nem érdekel. A csapat és a klub is szarban van, és bár tudtuk, hogy egyszer véget ér ez a valószínűtlen sorozat, nyert volna inkább bárki más, mint ez a tetves milánó csürhe. Az újratervezés első fázisa megbukott.
Hogy mi lesz a második fázissal, azt egyelőre nem tudhatjuk, de fontos szerepe lesz benne ennek az elátkozott bajnokságnak a hajrájának. Ha ugyanis nincs BL, az mindenre és mindenkire hatással lesz nemcsak az idei, hanem a jövő évi Juventusnál is. Most kell mindenkinek rohadtul összeszednie magát, nem nézni senkit és semmit, és megnyerni az összes hátralevő meccset, benne a kupadöntővel. Ha így lesz, akkor majd eszünkbe juthat, hogy Pirlóval feltöröltük a Camp Nou gyepét a Barcácskával, kivertük a kupából az Intert, és minden gondunk-bajunk ellenére azért a Juventus Juventus maradt.
Volt ebben a szezonban annyi kellemetlen meglepetés, hogy egy évtizedre is elég lenne, kellemes viszont csak kettő (és fél): Danilo és főleg Chiesa (a fél Morata rajtja, amit álló cerkával, de elhűlve néztünk már akkor is.)
Azzal kell kezdenem, hogy nagyot tévedtem Chiesával kapcsolatban. A legutóbbi Firenzéből érkező aranyifjúval csúnyán rápacsáltunk, Bernardeschi másfél éves rémálmából csak mostanában kezd éledezni, és Chiesa még csak olyan jónak sem tűnt, mint a másik Fede. Kicsit olyan érzésem is volt, mintha a legvonzóbb tulajdonsága az olasz származása lett volna, mert a maximum az volt elmondható volt róla, hogy ügyeske (note: ez igazából egy sértés) meg gyors, de például a Fiorentina nem lett kevésbé kétségbeejtően szar az erőfeszítéseitől. A végén próbálgatták Firenzében is szárnyvédőként, hát az valami szörnyű volt minden érintett számára, játszott második csatárt (szarul), szélsőt és összekötőt is.
<3
A tanácstalanul bilukszoló Pirlo első meccsein hol jobb-, hol baloldali wingbackként használta látva a még nála is világtalanabb Frabotta kétségbeesett bénázását látva, de már ebben az időszakban kiderült, hogy a srác érzi a spiritót. Chiesa kb. minden meccsét végigharcolja azóta is, az angol iparosfutball szakkifejezésével élve brutális work rate-tel dolgozik a pályán, ami azonnal jó néhány csapattársa fölé helyezte.
Ez már önmagában meglepetés volt, pedig még csak kezdett bemelegedni. Miután Morata ellőtte a puskaporát (…), kiderült róla, hogy a gólszerzésből is aktívan ki kívánja venni a részét. Nemcsak átvette az egyre lankadtabb szerszámmal dolgozó spanyol szerepét, de egyenesen a legjobb támadónkká nőtte ki magát. Gólt lőtt az Atalantának, duplázott a Milan ellen, és a Porto elleni párharc mindkét meccsén betalált. Hét gólpasszával a második legjobb a csapatban, ahogy a hét bajnoki góljával is, pedig nem is csatárt játszik. Meccsenkénti 1.7 kulcspasszánál senki nem tud jobbat, ahogy 1.8 sikeres cselénél sem. Ezek a számok egyébként részben a többiek kritikái is, és nemcsak azért, mert Chiesa minden meccsen élesebbnek, gyorsabbnak és harcosabbnak tűnik a nagy részüknél.
A szezon kevés pozitív meglepetése közül azzal lett a kedvencünk Chiesa, hogy létrehozta Cristiano Ronaldo belső ellenzékét a Juventus támadósorában. A jó kezdés ugyanis annyira tűzbe-lázba hozta, hogy alázatos csapatemberként ugyan, de Chiesa lett az első olyan Juve-játékos az ellenfél kapuja előtt, akinek nem az volt az első, hogy Ronaldót keresse. Nem volt önző, csak egészséges mértékben: ha jó helyzetben volt, bízott magában, és elvállalta. Ment is egy darabig a vállvonogatás középen, de amikor Chiesa lövései elkezdtek a kapuban kikötni, egyre ritkábbak lettek. Nem kérdés, hogy Rabiot, Ramsey, Kulusevski és persze Ronaldo helyett Chiesa lett a Juventus támadásainak gyújtópontja. Vele kelünk, vele fekszünk.
<3 <3
A másik kellemes meglepetés azért nem olyan sokkoló, egy olasz-spanyol-angol-bajnok, BL-győztes, sőt Libertadores Kupa-győztes játékostól nem túlzás olyan teljesítményt várni, amilyet idén nyújt(ott?) Danilo. Ezt a négyvédősből háromvédősbe nyíló stratégiát szinte rá szabták, érezhető volt, hogy ez az ő komfortzónája, ami ki is hozta belőle a klasszist. Mostanra sajnos teljesen rottyon van, talán ő sem számított rá, hogy ilyen sokat fog játszani, érződik is rajta a sok játékperc, de ahogy a támadóknál Chiesa, a védőink között Danilo volt a legstabilabb pont.
Ezt nem azért írtam le, hogy jobb kedvünk legyen!
Chiesa játéka arra is rávilágít, hogy mit kellene csinálnia, illetve mit csinál most rosszul a Juventus. Képzeljünk el egy olyan ideális világot, amiben minden játékosunk a saját posztján játszhat. Ehhez, a mostani keretet elnézve, egy 4-3-3-as formációt kell elképzelnünk, de elképzelhető egy 3-4-3 is, csak nem Atalanta-style-ban, hanem úgy, ahogy eddig is csinálta a Danilo-Cuadrado-Chiesa hármas mozgatásával Pirlo. A lényeg az, hogy meglegyen a 3-3 középpályás és csatár. A három belső középpályás azért kell, hogy a játék stabilitása meglegyen, a három csatár pedig azért, mert Chiesa és Kulusevski is a posztjára kerülne, és bitang jók lennének.
Ez az ideális állapot azonban nem jöhet el, míg Cristiano Ronaldo a csapatban, illetve a posztján van. Beleférne Ronaldo maradása is, ha méltóztatna befáradni a 16-oson belülre center játszani, ám ehhez nincs sok kedve.
Pedig a csapat gondjai közül sokra választ adhatna. Láthattuk, milyen jót tesz a középpályásaink egyéni teljesítményének, ha hárman vannak a pályán (Ramsey-t nem számolom közéjük, ez szigorúan az Arthur-Bentancur-Rabiot-McKennie négyes három tagjára értendő). Ha a három csatár mögött úgy játszhat a szinte tetszőleges kombinációjuk, hogy közben számíthatnak a visszalépve is hatékony Chiesa-Kulusevski kettős segítségére, mint első szűrőre, magabiztosabbak is lennének. És mivel többféle kombinációban is összerakható belőlük a passer-creator-destroyer hármas, gyakorlatilag nem is lehet ellenérvet találni.
🙁
De itt van nekünk Ronaldo, aki 25 góljával ragtapaszt tart a kétméteres sugárban kilövellő artériás vér útjába. Nem sokra megyünk vele, főleg, mert a gólok elosztása sem egyenletes: tombolva ünnepeltük a Cagliari elleni triplát, de egy kicsit szomorúak voltunk a Porto elleni kiesés miatt. Nem hoz annyit, amit elveszítünk azon, hogy nem tud épülni a csapatunk. Ezt látnia kell mindenkinek. És amikor megszületik a döntés arról, hogy maradjon-e (már ha egyáltalán opció a távozása), figyelembe kell venni a csapatépítésre gyakorolt hatását. Röviden: center vagy tipli.
Nem egy világverő csapat ez a mostani Juventus, ami azért fáj ennyire, mert nemrég még az volt. Pirlóval egy új projekt kezdődött meg, tele vagyunk ilyen-olyan fiatalokkal, mindenki rutintalan mindenben, nem csoda, hogy ez az év olyan, amilyen. Sok szarság történt velünk idén, és annyira belesüppedtünk ebbe a hangulattalan, vértelen bajnokságba, hogy közben elfelejtettünk igazán építkezni is. Ez persze nem a legmegfelelőbb időszak az építkezésre, a covid ebből a szempontból (is) nekünk jobban odabaszott, mint másoknak, de ha ezt az évet ki is kukázzuk, a következőt már nem kéne.
Legfőképpen azért, mert könnyen előfordulhat, hogy jövőre szenátorok nélkül marad a Juventus öltözője.
Annyi körülmény dolgozik egyszerre ellenünk idén, hogy már az sem egyértelmű, Andrea Pirlo egyike ezeknek a körülményeknek, vagy inkább az áldozatuk. Kiestünk a BL-ből, mint szar a vonatból, mert egyszerre túl sok körülmény nem kedvezett nekünk. Mufurc berzenkedés következik alább.
A BL legeredményesebb futballistája / foto Daniele Buffa
Azzal kell kezdenünk, hogy sokadszor is felhívjuk a figyelmet a tisztánlátás fontosságára, egyúttal felszólítunk mindenkit, hogy ne az eredmények alapján hozzon ítéletet. Azért ne, mert egészen más lett volna 2-2-ről kezdeni a visszavágót (bíró 1.), vagy nem hátrányba kerülni Torinóban (bíró 2.), esetleg nem kiesni (bíró 3.), de a sok körülmény közül én sem a játékvezetéssel akarok foglalkozni. Azzal ugyanis nincs mit tenni, kapod, viszed.
Fontos körülmény Pirlo is, aki ugyanúgy felelősségre vonható a Porto elleni első félidő rettenetes kínszenvedéséért, mint amennyire dicsérhető a második félidő káprázatos feltámadásáért. Nem lényegtelen körülmény – sőt, talán nem is független Pirlótól – a rengeteg egyéni hiba, illetve gyenge teljesítmény kulcsposztokon játszó futballistáktól. Sérülések, betegségek, eltiltások, a balszerencse minden létező formája ráadásul egy kimondottan rosszul összetákolt keretet szecskáz miszlikbe.
A fentiek mind szerepet játszottak a Juventus BL-kiesésében, de a legfontosabb ellenünk forduló körülmény ironikus módon a saját csatárjátékunk volt. Az ironia elsősorban nem is abban nyilvánul meg, hogy a Juventusnak egy évben durván 70 millió eurójába kerül Cristiano Ronaldo és Alvaro Morata bérezése (bár semmiképp nem mindegy egy 115 milliós veszteséget hozó pénzügyi év után), hanem abban, hogy ha az ember szűz szemmel ránézett a Juve kezdőjére, akkor a csatársor tűnt a legkisebb gondnak.
Ekkora gond volt
Moratával kapcsolatban persze nem döbbenünk meg az ilyen teljesítmények láttán, mondom ezt úgy, hogy imádom a csávót. Láttuk a korábbi torinói időszaka alatt is, hogy nemcsak nevetséges helyzeteket képes kihagyni, de hajlamos hosszabb, néha hetekig tartó gyenge formára is, amikor egészen botrányosan mutat a pályán. Ha ez mentség a Juventus mindenkori kilencesének, akkor klubszinten van baj, és ez a kijelentés még akkor is igaz, ha bombaformában tért vissza ősszel, és jelenleg nincs alternatívája a bénán összerakott keretünk miatt.
Ronaldónak már sokkal nehezebb mentséget találni. Nem tudjuk, mi szerepel pontosan a két fél szerződésében, de a legfontosabbak a szerződés azon pontjai, amik nem szerepelnek benne, de mindkét fél tisztában van vele. Gyere hozzánk, Cristiano, harminchárom évesen is a világ második legjobban kereső sportolójává teszlek, te leszel a címerállat Torinóban. Cserébe tolod szarásig a SIIUUU-t, akkora clutch player leszel, hogy lelógsz a térképről, és megnyered nekünk a BL-t. Ronaldo tehát szerződésszegést követ el. És visszaeső.
Emlékszem, a 2019-es BL-kiesés után a Bianconeri szerkesztőségi ülésének borús hangulatába még az sem tudott vidámságot csempészni, hogy a Lady Mrd fedélzetén éppen S4tchy saját Karib-tenger szigete felé hajóztunk. Akkor hangzott el – már nem tudom, kitől, mert mindannyian iszonyú okosak vagyunk – az a mondat, hogy “idén lehetett volna utoljára BL-t nyerni Ronaldóval”. Persze amikor az ember ilyeneket mond, mindig reméli, hogy nem lesz igaza, de nem lennénk dúsgazdag aranyifjak, ha ilyen fontos kérdésekben téves prognózist adnánk. Mindenesetre tény, hogy miként a tavalyi, Lyon elleni kiesésnek, úgy a Porto elleni perecnek is inkább okozója volt Ronaldo, mint elszenvedője. Ez bárki mástól bocsánatos bűn lenne, de tőle nem az. Túl sok áldozatot hoz a Juventus azért, hogy Cristiano Ronaldót a csapatában tudja, és még csak nem is a fizetésére gondolunk.
Csak a főkönyvelő szomorúbb nála
Ronaldo az összes létező szempontból dominálja a Juventus támadójátékát. Mindenkinek őt kell keresnie az ellenfél térfelén, sőt a többiek helyezkedését is az ő mozgása határozza meg, és persze az övé az összes szabadrúgás és 11-es. Védekezni nem fog, visszafele csak annyit fut, hogy ne legyen lesen, de azt is csak akkor, ha úgy hozza a kedve. Lecserélni nem lehet, majd ő eldönti, mikor pihen.
Ne érts félre, Cristiano Ronaldónak kijártak ezek az előjogok, és bármelyik edző hülye lett volna megtagadni tőle. A szélvészgyors vágták közepette is mindig a lábán volt a labda, nem lehetett szabályosan szerelni, a 16-oson belülre törve pedig egy vadállattá vált: jobbal-ballal tökéletesen lőtt, fejjel pedig egyszerűen verhetetlen volt. A fent leírt Ronaldóban és a Porto ellen látott Ronaldóban azonban csak a fizetésük volt közös.
A leépülés már tavaly is látványos volt, főleg, mert egy évvel korábban az Atlético ellen még visszaronaldózott minket a pöcegödör mélyéről, de a lyoni meccsen már a gyengék közé tartozott. A Porto ellen pedig talán a leggyengébb játékosunk volt, ami egyszerűen nem fér bele. NEM. FÉR. BELE. Nem lehetsz te a legszarabb, ha ötvenszeres aranylabdás, százszoros BL-győztes fővezér vagy! Nem baszhatod a kurva sorfalba a százezredik kibaszott szabadrúgást! Nem lőhetsz, ha passzolni kell! És főleg ha eljön a money time, akkor nem tűnhetsz el a pályáról.
A kockás has a tükörben megtéveszti, és azt hiszi magáról, hogy ugyanaz a játékos, aki öt éve volt. Nem tudja meggyőzni senki, hogy nincs igaza, pedig már a Crotone védői is szenvtelen pofával szerelik le a szobabiciklizés közben. Védekezni természetesen továbbra sem hajlandó, hogy balanszolja a károkat, de ez még oké, felesleges lenne ilyesmit várni tőle. Arra viszont nincs hihető magyarázat, hogy miért nem húzza már be végre a belét 9-est játszani.
Ronaldo már szinte kizárólag a 16-oson belül használható, ezt az elmúlt két éve egyértelműen bizonyította. Az Empolinak – még 2019-ben – ragasztott egy rohadt nagy gólt, de a távoli lövései, illetve a szabadrúgásai jobbára veszélytelenek, beadni nem szeret annyira, és csak összezavarja a többieket a keresztbe szaladgálással. Semmi haszna az egésznek, miközben a kevés megmaradt erénye között még ott van a káprázatos fejjátéka, és továbbra is nagyon érzi a kaput, arról nem is beszélve, hogy számtalan 11-est tudna kiharcolni, amiket aztán belődözhetne. Win-win. Helyett lose-lose.
Két fontos körülmény egymástól pár méterre
Az egyensúly ebben az esetben egy egyszerű kérdés: ha minden Ronaldón múlik támadásban, akkor azt kell megnézni, teljesít-e úgy, hogy ez megérje. A jó Ronaldo még mindig nagyon jó, viszont a rossz már nagyon rossz, így ez kulcskérdés, a csapat támadójátéka, és így az eredményessége múlik rajta. A góltermésére mindent összevetve nem lehet panasz – természetesen a bajnokságra gondolunk, mert a BL-ben három szezon alatt sem tudott annyi gólt összekaparni (14), amennyit az utolsó madridi szezonjában szerzett (15) -, de ettől még nem egyértelmű, hogy érdemes-e a komplett támadójátékot Ronaldo uralma alá rendelni. Én tudom, mit gondolok.
Ez a kávé lefőtt, lehet, hogy a brand miatt most már érdemes adni még egy évet a dolognak, de csak akkor, ha hajlandó bemenni centernek. Ha nem, akkor az elmúlt két évben látott hanyatlás folytatódni fog tovább rontva a már most sem fényes haszon-kár determinációs együtthatót.
Bocs.
Disclaimer: ennek a posztnak Federico Chiesáról kellett volna szólnia. De az élet igazságtalan. A Juventus például kiesett a kurva BL-ből.
