Előző bejegyzésünkben szereplő jóslatom szerint a két győzelem után a Lazio ellen kikaptunk volna. Ehhez képest nem kaptunk ki. Ez kiváló hír.
Nézzünk néhány pontot, ami fontos lehet a Lazio elleni fájdalmas X értékelésekor:
Kezdjük Dybalával! Állítólag prosztataproblémái(!) vannak, ami szokatlan az ő korában, de jobb lenne, ha nem lenne. Szerintem a 94. percben érdemes nem kivezetni a labdát a saját térfél közepén. Helyette számos jó megoldást lehet választani, az egyik ezek közül az, amit Torghelle Sanyitól Kabát Petiig mindenki meg tudott volna tenni: a labdát a picsánrúgás eszközével az ellenfél térfele felé küldeni. Ne szépítsük. Alapvetően teljesen ártalmatlan helyzetben vétett amatőr hibát. Dybala annyira rettenetes formában van, hogy nem is tudom, mit kellene kezdeni vele. De kezdje azzal, hogy meggyógyul. Örülök, hogy nem megy el a válogatottjával, dolgozzon magán.
Inzaghi! Meg kell jegyeznem, hogy a meccset nézve az ő megmozdulása volt szerintem a legcsodálatosabb. Tényleg. Ha Lazio-szurkoló lennék, könnyes szemekkel nézném vissza. Történt ugyanis, hogy miután Dybala kiszórta a labdát, egy ijedt arcú laziós gyerek futott a bedobáshoz (fogalmam sincs, ki volt az). Első lendületéből _hátrafelé_ dobta volna a labdát, az ott üresen álló védőjátékoshoz. De Inzaghi ott állt a közelben, odarohant hozzá, és rákiáltott, hogy “ne arra!”, és kézzel a játékost elfordította a támadók irányába, mutatva neki, hova kell dobni. Ő bedobta, a többi pedig sajnos MÁR TÖRTÉNELEM. Nos, ez egyrészt gondolom nem teljesen szabályos, hiszen játékban lévő játékost nem fogdos az edző, másrészt pedig ez maga az edző és a meccs szimbiózisa, egy csodálatos meglátás és egy meccset eldöntő mozzanat volt.
Pirlo! Akárki akármit mond, meghökkentően jól játszottunk. Tartottuk a labdát, voltak helyzeteink, szép volt a gól. A srácok még arra is figyeltek, hogy az utolsó passz hátrafelé történjen, nehogy les legyen. A Laziónak igazából néhány helyzete volt, és nem nagyon volt a meccsben, hogy gólt szereznek. Fejlődik a csapat és ez ígéretes.
Párduc, oroszlán, gorilla… ARANYLABDA!
Bernardeschi! Most nem csinált semmit a nyomorult, de érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt három meccsen összesen 21 percet játszott, ám mindegyik meccsen gólt kaptunk a beállása után. NEM HOZ SZERENCSÉT! Ugyanakkor ismerjük el: a Lazio ellen egy passzt próbált meg. És az sikerült!
A bekapott gól! Nos, az van, hogy annyira a meccs végén jártunk, hogy a srácok kikapcsoltak. Dybala bénázása tényleg csak az ő mostanában nyújtott teljesítményének a megkoronázása, de összességében azért csak egy bedobást eredményezett. Utána azért megtörtént az, hogy a két besárgult szélsőnk között vitte át egy könnyed csellel a támadó a labdát (két ember között még sárgalapokkal terhelve sem lehet így elengedni valakit!!!). Bonuccit 1-az-1-ben simán verte a gólszerző, de nem is volt nehéz dolga, hiszen csak el kellett rúgnia mellette, nem érdemes emiatt Bonuccira haragudni. A lefújást várták már, amatőr hozzáállás.
Sérülések! Chiesa a bemelegítésnél szenvedett izomsérülést. Mindenki, mindig, évek óta izomsérüléseket szenved. Elég hihetetlen. Morata és Ronaldo is sérülés miatt jött le, nem jó hír. Ronaldo ráadásul azért elutazott a válogatottal, hogy majd ott döntse el, hogy játszik-e. Értem én az ambíciót, de basszameg, inkább pihenjen.
Frabotta! Hát egyelőre nem egy Zambrotta, de nem rajta mennek el a meccsek, és ez kezdetnek nem rossz.
Kulabá! Jó vétel volt. Nem is részletezném, ott volt mindenhol, jól játszott.
Morata! Sajnos nem jutott kapuralövéshez sem, de jól játszott ma is. Ugyanakkor a gólszériának vége szakadt. TAKAROGGYON!
Demiral! Chiellini méltó utódjának tűnik (pláne, ha nem viselkedik elmebetegként néha), 11 tisztázása több, mint amennyit más csapatok egész védelme bemutat egy átlagos meccsen.
És végül utánkövetem a jóslatot, ami már nem jött be, de nem baj, mert plusz egy ponttal állunk!
Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont
Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont
Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!
Válogatott szünet.
Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont
Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból
Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont
Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.
Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.
Torino (H) – Újabb X
Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.
Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.
Szerintünk nem. Igaz, mi már öregek vagyunk, ezért kevésbé fossuk össze magunkat egy-két hullámvölgy láttán. Tényleg, mondtuk már, hogy a múlt héten volt 100 éves a blog? Nos, hát igen.
Nézzuk futólag, hogy mi történt az elmúlt néhány meccsen, kiemelve a Barcelona elleni oboát.
Rúgtunk 3 gólt a Barca ellen! Igaz, mindegyik les volt, összesen 3 és fél centiméter mélységben. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindet kurvára megadják. Inzaghi sose lett volna csatár, ha van VAR akkoriban.
Nem adták meg, így kapuralövés nélkül hoztuk le a meccset. Milyen érdekes kontraszt: 3 gól vagy 0 kapuralövés. Fantasztikus!
Morata a Barca mellett a világ összes csapatának rúgott gólt az elmúlt két héten, egyiket sem adták meg, összesen 12 centiméternyi les miatt. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindegyik gól.
De van VAR, úgyhogy ennyi. Más kérdés, hogy a Verona gólja előtti, Dybalával szembeni szabálytalanságot nem videózgatták 6 percig, mint valamelyik Morata lesgólt. De erre lehetett számítani, senkinek sem érdeke (rajtunk kívül), hogy még egyszer bajnok legyen a Juventus. 9 zsinórban elért bajnoki cím után még a Football Manager is elkezd korrupt mentési fájlokat generálni.
De nem is csak ez a gond, hiszen ennyi bírói ellenszélben egy rendes Juventus azért még csak bedarál egy nyomorult Veronát. Ám ez most nem rendes Juventus.
Van ilyen. Emlékeztetném a nagyérdeműt, hogy a marketingedzőnk, az Isteni Pirlo összesen 6 tétmeccsen ült a kispadon. És 0 felkészülési meccsen. Tehát most egyrészt a felkészülési meccseket zavarjuk le élesben, másrészt most találkozik Pirlo azzal, hogy a szakdolgozat megírása és megvalósítása két teljesen különöző világ.
A csapatba elég sok új arc érkezett, őket be kell építeni, Pirlo új formációt próbál meghonosítani, valamint állítólag meg akarunk nyerni mindent. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy belássuk: ez kurvára nem fog menni. És ha valamelyiket el kell engedni, akkor az biztosan nem Pirlo (hát elég nevetséges lenne edzőt váltani most), és biztosan nem a csapat (játékosokat még nehezebb cserélni). Tehát idén amit elengedhetünk, az az eredménykényszer.
Legyünk őszinték:
Nincsenek nézők, tényleg rettenetes lehet így játszani, nézni is szar. A BarcácskaMesszicske elleni meccset egy olyan streamen néztem, ahol csak a stadionban lévő hangok hallatszottak. Egyrészt ez fantasztikus, mert nem idegesít halálra a kommentátor, és tényleg csak azzal foglalkozol, ami a pályán van. Másrészt átjött, hogy tényleg röhejesen edzőmeccs-szerű az egész. “KULU! KULU! DAI DAI DAI!” “ALVARO” “HÖÖÖÖÖ, HEEEE” Hát ezeket hallani. Meg a kapufa csattanását az első percekben. Tényleg, hát kit érdekel egy idény, ahol nincsenek nézők?
Persze korai még mondani, de én személy szerint kicsi esélyt látok rá, hogy komoly küzdelmet tudjunk folytatni a bajnoki címért. Drukkoljunk annak, hogy ha már nem mi, akkor ne is a milánói hullarablók brigádja legyen a bajnok. Illetve drukkoljunk annak, hogy azért a BL-helyezés meglegyen (meglesz – de nem vagyok benne biztos, hogy könnyen).
El kellene dönteni, hogy mivel van a gond. Szerintünk nem Pirlóval. Így Pirlónak időt kell adni. Tehát el kell fogadni, hogy lesz néhány kellemetlen pillanat az idényben. Például ha csoportmásodikként továbbmegyünk a BL-csoportból (a Fradit kell ehhez oda-vissza elverni, Ronaldo egy éves fizetéséből megvehetné az egész klubot, tehát ez azért elvárható), és a 16 között találkozunk a Bayernnel (Isten mentsen meg minket attól). De a Barca passzolgatása is kellemetlen volt a második félidő elején – sok-sok percig nem értünk labdához, ÁRNYÉKHARCOSOK VOLTAK A SRÁCOK.
Vannak hiányzóink. De Ligt jó volna néha Bonucci helyett, aki egyre szarabb. Alex Sandrót divatos gyalázni, bár én sosem értettem az okát, de most bevallhatja mindenki: eléggé hiányzik. Ronaldóra szót sem érdemes vesztegetni, hát elég nagy segítség lesz, ha végre visszatér. Szerencsés, hogy a COVID nála tünetmentes, így a hiányzó nyári szünetet most letudja, vélhetően energikusabban és mérgesebben tér vissza, mint VALAHA!
Dybalával kapcsolatban több fontos gondolatunk is van:
Nincs arcszőrzete. Egyszerűen nem értem. Nem frissen borotvált, hanem nincs se borostája, se nyoma annak, hogy valaha borotválkozott volna. MI ENNEK AZ OKA?
Régen játszott, így nem könnyű megmondani, hogy miért illegeti magát a pályán, mint egy ócska ribanc, ahelyett, hogy harcolna és vezér lenne. Idő kell neki, hogy belelendüljön? Vagy megsértődött és most duzzog? Esetleg nem tervezi mégsem, hogy meghosszabbítja a szerződését?
Ha valami biztos, az az, hogy 15 milliós fizetést jelenleg közel sem érdemel.
Nem ártana, ha az elmebeteg Demiral néha emlékeztetné magát arra, hogy elmebeteg. Ugyanis tulajdonképpen két rossz megmozdulása volt az egész meccsen, az egyik egy iszonyatos gólpassz-jellegű átadás volt a saját 16-osunkon belül az ellenfélnek. A másik pedig az, hogy kiállíttatta magát. Ezt leszámítva jól lehozta a meccset! Itt az ideje ezeket az apróságokat elhagyni.
Bonucciról az jutott eszembe, hogy legutóbb a Real elleni hazai meccsen ő pöckölte el Buffon elől a labdát, hogy az visszakerüljön a Madridhoz és Ronaldo végül beollózhassa A Gólt. Tehát végülis Bonucci tehet arról, hogy Ronaldo hozzánk igazolt.
Bernardeschi. Na, az ő becserélése tuti valami fogadás eredménye. BÁRKI MÁST érdemesebb lett volna beállítani. Lehetetlen megmagyarázni, hogy miért rúgta fel a barcelonai gyereket, és miért úgy. Tehát azt, hogy mégis, mi a fene lehetett a fejében? (Jegyezzük meg, hogy nem volt 11-es, mert vonalon kívül volt a szabálytalanság – fura, hogy a VAR szobában erre nincs vonalazós app.)
Egyébként a Barcelona első gólja teljesen aljadék volt, helyzet nélkül, egy picsánrúgott labda bepattant. Össze ne fossuk magunkat. A második gól egy jogtalan tizenegyesből jött össze. Tehát a két gól nem helyzetből született. És persze, lehet mondogatni, hogy a Barcának csak nagyon kicsin múlt, hogy a sok helyzete nem lett gól, így fossá is verhettek volna minket, de az is elég kicsin múlt, hogy 3 gólunkat a VAR szobában kicentizgette a sok majom.
A helyzet tehát szomorú, de nem reménytelen. A keret nem gyenge, ezt szögezzük le. Tehát edző nélkül is be kéne érnünk a BL-helyek egyikére a bajnokságban. Azonban ezt az idényt vélhetően el kell engedni.
Allegri utolsó évében már voltak gondok. Sarri kinevezése félrement, és az is megmagyarázhatatlan volt. Pirlo és az új igazolások inkább a jövőnek szólnak, és az a helyzet, hogy el kell fogadnunk: nem lehet minden évben bajnok a csapat. Tényleg nem. Idén például jó eséllyel nem lesz az.
Nem az a csoda, ha nem nyerünk idén meg mindent, hanem az lesz a csoda, ha valamit megnyerünk! Ha ezzel a megértő, szeretetteljes várakozással nézzük a meccseket akkor talán kevésbé basszuk fel magunkat idegileg.
Egyébként én még mindig azt gondolom, hogy két éve Allegrivel alá kellett volna írni egy 100 évre szóló szerződést, és kibaszni a fél csapatot, ahogy állítólag kérte is. Én azt akartam, hogy ő legyen a mi Sir Alexünk.
De nem… ugrálni kell, rinyálni, tetszetős focit játszani. Hát én igazából sajnos leszarom a tetszetős focit, ha rondán semmisítünk meg mindenkit, akkor rondán. Lényegtelen. (Egyébként azóta hányszor játszottunk tetszetős focit?)
Na, de úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett!! Most ezt kell megzabálni.
Ui.: Csökkentett elvárásaimat az alábbi, elváráscsökkentő jóslattal szeretném demonstrálni – nézzük a következő 10 meccsünket:
Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont
Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont
Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont
Válogatott szünet.
Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont
Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból
Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont
Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.
Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.
Torino (H) – Újabb X
Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.
Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.
Mennyi minden történhet néhány hét leforgása alatt. Mennyire nehéz feldolgozni mindezt a történést az egyszerű szurkolónak.
Hát igen, elment Sarri, nem Guardiola jött, hanem Pirlo. Kicseréltük kb az egész középpályát, fosul, kurvajól, szarabb lett, de mennyivel jobb, mégis menjen a picsába Paratici, na, nézzétek meg, milyen jó, ha nem ingyen igazolunk, el ne menjen már Paratici. Ne jöjjön már Suarez, de milyen jó lenne, az öreg Dzeko ide ne jöjjön, Paratici, a kurva anyád, hogy jut eszedbe Morata, jaj, de jó hogy jön, annyira Juve-szív, meg pizsi, de mégis micsoda szar választás!
Nagyon nehéz eligazodni a saját hangulataink között. Ami könnyen ön- vagy közveszélyessé tehet bárkit!
A Bianconeri Blog segít, hogy ne kelljen kedélyjavító gyógyszerekhez fordulni vagy szanatóriumba vonulni!
Három különböző időszakot különböztethetünk meg jelenleg hangulatingadozási szempontból:
Samp meccs előtt – Samp meccs után – Roma meccs után
A Samp meccs előtt a Pirlót kutyázók és a Pirlót éltetők tábora teljesen önazonos módon viselkedhetett, hiszen mindkettő vélemény a maga módján teljesen megalapozott volt. Pirlo full kezdő, ez tény, viszont nagy Maestro volt a pályán, ez is tény. Hogy ebből milyen edző lesz, az egy nagy kérdőjel, még most, két meccs után is.
A Samp meccs után felrobbant az internet. Számomra meglepő módon gyúltak az örömtüzek, reppentek a tüzijátékok mindenfelé. Hosszas, gúnyos értekezéseket olvashattam arról, hogy Pirlo 1 hét alatt több “Sarriballt” tanított az “edzhetetlen” csapatnak, mint Sarri egy év alatt. Megtudhattam, hogy Pirlo minden játékost újra felfedezett, fosadékká fogjuk verni az egész világot, és utána a világűrt is, ha igazolunk még egy-két jó játékost (Paratici, takarodj!)
Néhány merészebb szurkolótárs meg merte említeni, hogy talán nem kellene messzemenő következtetéseket levonni egy valóban harmatgyenge Sampdoria leveréséből, hiszen ők vélhetően a kieséshez jóval közelebb lesznek, mint a dobogóhoz. Ezzel a véleményükkel azt kockáztatták, hogy “Nem is vagy igazi szurkoló, te károgó g*ci!” stílusú válaszokat kapjanak a csapat BL-győzelmét vizionáló társaiktól.
Nos, én azt gondolom, hogy a nyitófordulóban látott Sampot még a mostani Fradi is legalább X-re hozta volna. De a második fordulóban a Benevento be is árazta őket (Samp – Benevento 2-3). Jó volt velük játszani az első fordulóban, mert kiváló edzőmeccsnek bizonyult a találkozó. Gyakorlatilag ellenállás nélkül próbálhatott ki néhány elképzelést Pirlo, egy olyan csapattal, ahol a középpályán csak Cuadrado volt az, aki az elmúlt idényben stabil tagja volt a csapatnak.
Jól sikerült! A Sampdoria ellen magabiztosan húzta be az edzőmeccs hangulatú bajnokit a csapat.
Ferrara mindenkitverő Juventusa az olasz foci új sztárjaival: Diegóval és Felipe Meloval! A történelem megtanít arra, hogy ésszel vonjunk le messzemenő következtetéseket.
De végtelen szűklátókörűségre utal(t) az, ha valaki ez alapján kezdte el savazni Sarrit, isteniteni Pirlót, az egekbe marasztalni a csapatot vagy kezdett el hatalmas sikereket várni tőlük.
A Roma ellen el is jött a józanító 90 perc. Hiszen a Roma vélhetően a tabella felső negyedében fog elhelyezkedni, és a hírek ellenére sem éppen edzőbuktató vagy beleszarós hangulatban léptek pályára.
Az új játékosaink (számoljuk ide Rabiot-t és Ramsey-t is nyugodtan) úgy játszottak a komolyabb ellenfél ellen, ahogy egyébként elvárható egy teljesen új közegben: sok hibával, igyekezettel, de gyakran elbaszva az elbaszhatót.
Sokan azt írták, hogy Pirlo “amatőr” hibákat vétett a meccsen – ilyennek írják be például Cuadrado baloldalon való játszatását. Nos, én azt gondolom, hogy Pirlo nem egy idióta barom, mindössze kísérletezik egy teljesen új csapattal és a teljesen új elképzeléseivel. Csak nem gondoljuk, hogy véletlenül, mintegy elbaszva a team sheetet, rakta be Cuadradót baloldalra?! Szar döntés volt, ez tény, de nyilván megvolt az oka.
Pirlo okos srác, és el is mondta, hogy sajnálatos módon nyáron kevés volt a felkészülési torna és edzőmeccs, ahol próbálgathatta volna meglepő húzásait, így most kénytelen menet közben. Bizony, ez azzal jár, hogy néha beszopjuk.
Ám most hirtelen tele lettek a szurkolói fórumok Pirlo és a csapat kutyázásával, Rabiot takarodjon, Pirlo amatőr fasz, egyébként Kulusevski is egy idegen test (egy hete még aranylabdás félisten volt, ejha).
Nos, Rabiot-tól sosem volt idegen a hasonló ostobaság, Pirlo nyilván tanul belőle, teljesen egyértelmű volt, hogy le kell hozni, simán bejöhetett volna korábban a helyére Bentancur mondjuk. De a legjobb dolog a blogger, az újságíró és a labdarúgás-szakértők életében, hogy utólag aztán iszonyatosan könnyű okosnak lenni.
Cuadrado reméljük, soha többé nem játszik a bal oldalon, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Pirlo azért tette oda, mert De Sciglió eladásán gondolkodnak, Frabottát pedig túl könnyűnek találta ahhoz, hogy a Roma ellen is bedobja. Így megnézte, hogy van-e opció a bal szélre, De Sciglio távozása és Sandro hiánya esetén. Szerintem a választ megkapta: nem igazán.
Arthur és Benta behozatala is tanulságokkal szolgált. Nem lepne meg, ha a Napoli ellen ők kezdenének (főleg, hogy Rabiot nem tudna, ha akarna sem).
Nézzük az egyébként szar meccs jó oldalát: Rómában nem rossz egy döntetlen. Danilo megint meghökkentően jól játszott, szinte érthetetlen. Ronaldo még mindig magasra tud ugrani. 10 emberrel is jórészt mi támadtunk. Szerintem egyáltalán nem játszottunk szarul, ahhoz képest, hogy ez is gyakorlatilag egy beszoktató meccs volt Pirlónak és az új srácoknak. Ne feledjük, Morata a meccs reggelén még zavartan pislogott az ágyában, “baszki, milyen országban vagyok?” felkiáltással, McKennie még a torinói hamburgereseket próbálja felfedezni, Arthur hónapok óta nem játszott tétmeccset, Cuadrado pedig úgy érezhette magát, mint a hülyegyerek, aki azért vesz jobbkormányos autót idehaza, mert olcsóbb volt a használtautón.
Tartom, hogy HA JÓL ÖSSZEÁLL ez a csapat, és képes azzal a magabiztossággal játszani erős csapatok ellen is, mint tette azt a Samp ellen, akkor kellő összeszokottsággal nagyon sokra vihetik.
De könnyen előfordulhat az is, hogy sok meccsen át nem sikerül összeállni, elmegy a játékosok kedve és akkor mondhatjuk majd, hogy a Pirlo-projekt megbukott. Egyelőre nem így áll a helyzet:
CR7 odateszi magát minden szinten. 2 gól, a kiállítás után kihajtotta magát, majd egy ilyen lelkesítő poszttal nyomja tovább a csapatot. KECSKE!!!!!!
Pirlo csapatával a ki nem mondott cél persze az, hogy első évben konkrétan csodát tegyenek és megnyerjenek mindent, fittyet hányva minden akadályra és hátrányra.
A kimondott pedig nem lehet más, mint a jó szereplés és az építkezés a jövőre, egy fiatalabb, éhesebb csapat megszülése. Capitano is meglepő nyilatkozatot tett, nyilván azért, hogy levegye a nyomást Pirlóról:
MIND “Az Inter és az Atalanta a Serie A esélyesei.” GAMES
Van most egy hete a csapatnak, hogy kitalálják, miként tud Arthur és Benta kezdeni, Dybala hogyan térjen vissza, ki játsszon a bal oldalon (csak ne Cuadrado legyen az) és hasonlók. Fogadjuk el, hogy még nem stabil a csapat, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az átlagos teljesítmény, kinek hol ízlik a legjobban a játék, és azt sem látjuk, Pirlo miként tud belenyúlni egy meccsbe, ha szar kerül a palacsintába.
A Napoli ellen nagy próbatétel lesz, tudjuk, miért.
Simán benne van az is, hogy kikapunk. És akkor sem kell (még) rinyálni. (Ha nagyon nyerünk, akkor sem kell BL-győzelmet vizionálni.)
Nem lehet mindig nyerni, ha épp nem nyerünk, majd tanulunk belőle.
Nem ment a mezőnynek akkor, amikor Giaccherini, Estigarribia vagy Padoin szaladgált a Matri-Vucinic páros mögött. Nem ment akkor sem, amikor utcahossznyi előnyt kaptak az októberig pofontól pofing szédelgő Juventustól. Akkor sem ment, amikor Maurizio Sarri unatkozta végig a padon az egész évet. Pont most menne nekik, amikor az isteni, csodálatos és átkozottul jóképű Andrea Pirlo kezében van a karmesteri pálca?
Örülsz Pirlónak?
Darti: Imádom! Csodálatos lesz. Igazából minden adott a tökéletes bukáshoz, de szerintem mégis hatalmas sikerszéria elé nézünk Pirlóval. Szerelmes vagyok már most a csapatba, pedig kb azt sem tudom már, hogy ki játszik benne! Dincsi: Mivel egyre öregebb vagyok, egyre többet nosztalgiázom. Még Pirlo kinevezése előtt egy teljes napot töltöttem a 2011-2012-es idény felidézésével, a csodálatos utazások emlékével. Ez a nosztalgia bizalmat előlegez Pirlónak. Nagyon kedvelem őt, remélem, hogy _nem történik vele semmi baj_. S4tchy: Vegyes érzéseim vannak! Imádom a csávót, tartok tőle, hogy rohadt nagyot bukik, ugyanakkor másfél év langyos lóhúgy után végre valami talán megpezsdült a csapat körül. Tyli: Nem. A klub utolsó éve nem éppen a jól, átgondoltan vezetett vállalat képét mutatja. Lehet a szerencsejátékos optimizmusával tekinteni Pirlo kinevezésére, hogy most aztán kihúzzuk a jó lapot 19-re, amire persze van is esély. De szerintem egy sokszázmilliós vállalkozásnál nem lehet ilyen döntést hozni. Egyetértek Wilsonnal: Pirlo kinevezése legalább részben egy marketinghúzás, ami úgy tűnik, be is jött eddig – mármint marketingszempontból, a többit majd meglátjuk. Beni: Én nagyon. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, mégis csak egy nullkilométeres csávóval vágunk neki a szezonnak, de ennél izgalmasabb döntést nem hozhattak volna Nedvedék. És én hiszem, hogy Pirlo a Zidane-Guardiola (sőt, Cruyff)-féle alomból való.
Értékeld a mercatót!
Darti: Még nincs vége, így nem vonnék le elhamarkodott következtetéseket. Az irány jó, de nem igazán érkeztünk meg… Suarez szerintem kurvanagy fogás lett volna, bárki bármit mond. Dzeko fogalmam sincs, jó lesz-e (ha jön), helyette Cavaninak jobban örülnék. Középpályán jó volna Ramsey és Kebab elzavarása után egy Aouar vagy POGBA 😀 Védelemben kb megvagyunk. Dincsi: Teljesen felborult minden emiatt a rohadt vírus miatt, igazából idő és energia sincs új csapatot építeni. Dzeko abból a szempontból jó, hogy rutinos, nem nagyon féltem, szerintem nem rajta fog múlni. És ne feledjük, hogy a montenegrói vonal már Vucsinics esetében is bejött! Az amcsit nem ismerem, de azt tudom, hogy iszonyatosan hitvány volt tavasszal a Schalke. Reméljük, hogy Kulusevski jobb lesz, mint Krasic volt! S4tchy: Majd október elején térjünk vissza erre. Egyelőre annyit sejtek, hogy a távozók közül csak Pjanic hiányozhat (ő is elsősorban azért, mert Arthur roppant sérülékeny). Az érkezők közül Kulu fasza lesz, a leendő kilences öreg, az amerikai gyerek meg legalább futni tud, ez is valami a korábbi garnitúrához képest. A pénzügyeink viszont azt vetítik előre, hogy megint muszáj lesz eladni egy értékes embert, és ha ez megtörténik, szomorúak leszünk mindannyian. Tyli: Itt sem sok átgondoltságot látok. McKennie akár jó is lehet, de az ő leigazolásában legalább annyira érzem az amerikai piac megszólításának igényét, mint azt, hogy valóban látnak benne valamit. Pár nappal a szezon kezdete előtt nincs 9-esünk, Khedira, Ramsey és De Sciglio még mindig itt vannak, a középpálya még mindig komoly kérdőjeleket vet fel. Kulusevski vélhetően jó lesz, Arthurról nem tudom, mit gondoljak. Kellene még egy center és két középpályás, és akkor amúgy elég pofásan nézne ki a keret. Beni: 10/3, igazából KtuluSevszkinek örülök őszintén egyedül. Megkennitől nemtom, mit várjak, Arthurtól viszont tudom, hogy nem sokat. Amit a centerkérdéssel művelt a mercato alatt a Juventus, az meg konkrétan nevetséges. Suárez már lefőtt, és őszintén szólva szinte mindegy, hogy Milik vagy Dzeko érkezik, egyiktől sem gyorsul fel a szívverésem. Jegyezzük fel, hogy öt nappal a bajnokság rajtja előtt még nincs centere a Juventusnak. És még egy dolog, ami a hagyományokat illeti: a legerősebb kezdőcsapatunkban csak egy olasz (Chiellini) szerepel.
Mit ér el idén a Juventus?
Darti: MINDENT ELÉRÜNK! MINDENT! Dincsi: Én már nagyon örülnék egy, kiélezett harcban megszerzett bajnoki címnek. S4tchy: Lövésem sincs. Pár nap múlva Samp, és nincs csatárunk, ez nem fasza előjel, ugyanakkor ha lesz egy kevésbé sérülékeny keretünk, akkor még mindig miénk marad a legerősebb keret a bajnokságban. Tyli: Szerintem ezt az dönti el, hogy a koronavírus kit és mikor fertőz meg. Simán benne van hogy egy-egy rangadót az dönt el, hogy melyik csapatnál nem dőlt éppen ki a fél keret. Szóval megjósolhatatlan. Beni: Mint mondtam, én nagyon bízom Pirlóban, de nem elsősorban az eredmények miatt gondolom úgy, hogy jó döntés volt. Lássuk be, az elmúlt két évben elvétve akadtak csak jobb meccseink, idén viszont azt várom, hogy szemre is tetszetős, jó focival szórakoztatjuk az ezerfejűt. A scudettópajzsot azért nyerjük meg, mert az Izé úgyis lábon lövi magát valahogy, a többiek pedig nem fajsúlyos kihívók.
Ki lesz idén a legjobb játékosunk?
Darti: Kulusevski mindenkit meglep idén! (Fogalmam sincs) Dincsi: Dybala. S4tchy: Dybala, Demiral, Bentancur. Reméljük, maradnak. Tyli: Cuadrado. Beni: Meglepőt mondok: Bentancur áttörése következik az előttünk álló szezonban. Azt fogja mutatni egész évben, amit pont két éve, a Manchester United ellen.
Mi a legnagyobb baja a Juventusnak?
Darti: Nincs ember, aki be tudna adni. Nincs centerünk még mindig, Vidal az izéba ment, nekünk pedig nincs még mindig hozzá hasonló verőlegényünk középen. Bár állítólag Kenny az lesz. Dincsi: A legnagyobb baj, hogy itt mindenki túl jól érzi magát, így alig lehet megszabadulni a feleslegessé vált emberektől. S4tchy: Tapasztalatlan edző, klasszis középpályás hiánya, klasszis center hiánya, klasszis szélső védők hiánya, öregedő húzóemberek, lankadt sebesség. Bár tévednék minél több ponton. Tyli: A sportszakmai vezetésbeli káosz. És itt nem csak Paraticire gondolok, hanem Agnellire is. Beni: Ha Pirlo négy védővel játszik, akkor Leonardo Bonucci. Ha hárommal, akkor a jobbhátvédek, vagyis a tisztességes szárnyvédők hiánya. Elég parás a középcsatár posztja is, Mandzukicnak sem melóját, sem a góljait nem tudja kiváltani egyik potenciális célpont sem.
Hogy néz ki szerinted a legerősebb felállás?
Darti: Szerintem az lenne az ideális, ha 4-4-4-es felállásban rohamoznánk, tuti előnyös lenne a plusz két ember a támadósorban. Amúgy az lesz, hogy: Scseszny – Cuadrado, De Ligt, Demiral, Alessandro – Bentancur, Kenny, Rabiot – Kulusevskij, Ibrahimovics, Ronaldo Dincsi: Szczesny – Demiral, Bonucci, Chiellini – Cuadrado, Bentancur, Ramsey, Alex Sandro – Kulusevski, Dybala, Ronaldo. S4tchy: Feltételezve, hogy az egyetlen reális center célpontot (Dzekót) behúzzuk, és De Ligt novemberig kuka: Tek – Demiral, Bonucci, Chiellini – Cuadrado, Bentancur, Arthur, Alex Sandro – Kulusevski, Dybala, Ronaldo. Tyli: Szczesny – Cuadrado, De Ligt, Chiellini, Alex Sandro – Rabiot, Bentancur, Arthur – Dybala – Ronaldo, valaki. Beni: Szczesny – Cuadrado, De Ligt, Chiellini, Alex Sandro – Rabiot, Bentancur, Arthur – Dybala – Ronaldo, Trezeguet (Tudom, Trez sokak szerint öreg, de én érzek benne erőt egy szezonhoz).
Bajnokok Ligája?
Darti: Pirlo-faktor: 4x nyerjük meg zsinórban, most kezdjük. Dincsi: Esélytelen. S4tchy: Nézem majd, van itthon M4 és Spíler 2 is. Tyli: Azzal is elégedett lennék első körben, ha a kieséses szakaszban más is lőne gólt CR-en kívül. Amúgy mondjuk a legjobb 8 vagy elődöntő a maximum. Most őszintén: milyen messze van már a Juve a Bayerntől? Ezt különbséget nem lehet ledolgozni a teljesen hülye Sarri elküldésével, főleg, hogy alig volt idő a két idény között a felkészülésre, újjáépítésre. Beni: Természetesen idén IS megnyerjük.
Szerinted mekkora szerepe lesz a vírusnak a szezonban?
Darti: Figyelembe véve, hogy nézők nélkül játszunk emiatt a faszrágó vírus miatt, szerintem elég nagy. De előnyös lesz eleinte, mert a játékosok hallani fogják Pirlo bekiabálásait, ami az összeszokás időszakában nagyon fontos lesz. Én felvennék egyébként ilyen hangutánzó embereket is, akik az ellenfelek edzőinek hangját utánoznák meccs közben, és bekiabálnának mindenféle hülyeséget: “Passzolj az ellenfélnek!” “Add haza erőből!” “Szimulálj! ÜSD MEG!!” Dincsi: Amit Darti előttem írt, az módfelett sportszerűtlen, tehát nagyon tetszik az ötlet! Mindenre kihatással van ez a szar vírus: a hangulatra, meccseket halaszthatnak el, borulhat a program. Nagyon demoralizáló szurkolók nélkül meccseket nézni, játékosként én biztosan végigzokognám a mérkőzéseket. S4tchy: Közönség híján eltűnt a hazai pálya előnye, és ez a Juventusra nézve nem vicces. Tyli: Csak azért nem fog félbeszakadni a szezon, mert az még nagyobb pénzügyi összeomlást okozna a focivilágban. De ahogy feljebb is írtam, szerintem jelentősen befolyásolja majd a járvány az idényt. Lesznek majd olyanok, amikor egy egész csapat kényszerű karanténba, és akkor ne felejtsük el azt sem, hogy a megbetegedés akár több hónapra is kivonhat egy-egy játékost a forgalomból. Beni: Látom benne a lehetőséget, de még fel kell vennie a Serie A ritmusát. A potenciál megvan benne, hogy meghatározó teljesítményt nyújtson, de a rutintalansága közbe szólhat.
Egyrészt én meg voltam győződve róla, hogy Beni dörgedelmes írása ellenére nem fogják leváltani Sarrit. Aztán Agnelli hívott minket, hogy rendben, mégsem akarja magára haragítani a világegyetem legnagyszerűbb sportújságíróját, aki amúgy egy offshore cégen keresztül az Agnelli család 47%-át is birtokolja.
Végre egy kibaszott divatikon ül a kispadra. Még el sem kedődik a meccs, már NYERÜNK.
Tehát hipp-hopp kibaszták Sarrit. Az én véleményem az, hogy a játékunk fos volt, Sarri nem volt valami rugalmas csávó, ugyanakkor el kell ismerni, hogy fosadék egy szezon volt ez, és az újraindulás után 48 nap alatt sikerült 14 meccset lejátszani egy totálisan romos kerettel.
Viszont függetlenül a játéktól, a helyzet az, hogy Sarri sosem tűnt Juve-kompatibilisnek, a hozzáállása, a nyilatkozatai sem voltak szimpatikusak, a kötődéséről (azaz annak teljes hiányáról) pedig nem is beszéltünk még. Egyszerűen nem volt Spirito benne – ilyen szempontból mondjuk már a kinevezése is totális tévedés volt.
Pirlo nem rest a gyepszőnyeget sem locsolni! Eközben is jól érzi magát!
No, a lényeg az, hogy kibaszták az öreget, én pedig lelkenedzve írtam Dincsinek, mennyire izgatott vagyok, hogy mi fog történni a következő héten. Ám egy óra múlva ki is nevezték Pirlót, így sajnos nem jött el az izgalmas találgatások időszaka.
A döntés gyors volt, aminek egy előnye mindenképpen megvan: lófasz idő sincs a következő idény kezdetéig, senkinek nem lett volna jó több napig tartó bizonytalanság. Döntöttek, lehet tovább dolgozni.
Nézzük akkor Pirlót, új Mesterünket:
Soha a büdös életben nem vezetett még csak egy edzést sem.
Nemhogy felnőtt csapatnak, de ifistáknak sem.
Egyetlen meccsen sem irányított csapatot, semmilyen korosztályban.
Nem volt segédedzője sem senkinek.
2018-ban kezdte el a FIGC edzőképzését, amit direkt exjátékosoknak találtak ki, és a képzés végén akár Serie C-s felnőttcsapatot is edzhet a sikeres vizsgázó.
Azóta talán elvégzett még valami gyorstalpalót, hogy legyen licence a világegyetem egyik legsikeresebb, BL-győzelemre és zsinórban a 10. scudettójára törő egyesület vezetésére is.
Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a pályán hatalmas tanár volt, intelligens figurának tűnik, és persze azt is, hogy EGYSZERŰEN IMÁDJUK PIRLÓT.
Szoptatok
A Maestro és Agnelli között állítólag több van, mint sima üzleti kapcsolat! No, sajnos nem szerelem, csak barátság.
Azonban Agnelli nagyon bízik Pirlóban, és a hírek szerint az amúgy is _kifelé álló rúddal_ lődörgő Nedved-Paratici duó ellenében nevezte ki gyorsan az első csapat élére.
A fizetésével nem tudunk nagyot bukni (1,8 millió eurós éves bérezést kap, szemben Conte 11 milliójával, Allegri 7,5 milliójával vagy Sarri 5,5 milliójával), cserébe minden mással igen!
Közbevetés hirtelen a bérekről: az izét második helyre lavírozó Conte 11 milliója mulatságosan soknak tűnik ahhoz képest, hogy mi 5,5 millióért nyertük meg Sarrival a Serie A-t. Ám ne feledjük, hogy a Juventusnál két edző volt a fizetési listán: Allegri utolsó évét is kifizettük, szerződés szerint. Így valójában a Juventus 13 millióért foglalkoztatott edzőket az előző idényben!
Nos, Pirlo totális tapasztalatlansága ELKÉPESZTŐEN HATALMAS lutri. Ugyanakkor a döntés valójában nem meglepő. Modern, merész lépés az új generációt egyből a mélyvízbe dobni, és ki bírná ezt jobban, mint az olaszok legendája, Pirlo?!
Megtanította azt is, amiről nem is tudtuk, hogy tananyag
Zidane-nak bejött, ám ő előtte a Real ificsapatát edzette sikeresen. Ferrara esetében kiderült, hogy teljesen alkalmatlan a magas színvonalú edzősködésre, pedig Lippi mellett volt asszisztens a világbajnok olasz csapatnál. Nagy Inzaghi perecelt a Milannál (pedig előtte a Milan ificsapatainál tanulhatott), kis Inzaghi az utóbbi idők legjobb Lazióját rakta össze, ám az ő esetében is mögötte volt már 6 év a Lazio ifistáival, mielőtt megkapta volna a nagycsapatot. Gattuso megítélése elég vegyes, ám ő nagyon kis csapatoknál kezdett, mire a Milan és a Napoli padjára kerülhetett volna, tehát nem állíthatjuk, hogy hirtelen dobták a mély vízbe, ennek ellenére eddig nem alkotott maradandót sehol.
Hirtelen nem jut eszembe más, aki mostanában került exjátékosként nagycsapat kispadjára!
Mind közül Pirlo az, aki valóban 0 (nulla, zéró) tapasztalattal vesz át egy igencsak komoly babérokra törő csapatot.
A jó hír, hogy igazán nem várhatunk tőle semmit, mert minden történés igazi meglepetés lesz ezután. Az ellenfelek sem tudják, mit akar Pirlo játszatni majd, hiszen még egy óvodai futballmeccsre sem készített fel kislurkókat. Agnelli biztosan nagyon fogja támogatni, és a hírek szerint Paraticinek elég keményen ki lett adva az ukáz, hogy kit kell kibaszni a keretből és kiket kellene leigazolni. Ő is az utolsó esélyét kapja a mostani mercatóval.
Pirlo érkezésével újraéledhetnek a Tonali leigazolásáról szőtt álmok, az Instagram szerint jóban vannak, hátha mégis minket választ a kis pirlófejű gyerek. Zaniolo érkezése az új Róma-tulajjal vélhetően esélytelen. Pirlo állítólag mindkettőt akarja. Mindegy is, franc foglalkozik ezzel. Majd meglátjuk mi az, ami megtörténik.
Tehát, fogalmunk sincs, hogy mi lesz, de Beni elég jól megfogalmazta az én érzéseimet is:
“nem tudom megfogalmazni, miért gondolom így, de én teljesen nyugodt vagyok. kicsit le is szarom, bevallom, ez legalább izgalmas lesz így. és én nagyon fogok tudni drukkolni pirlónak is, meg pirlo csapatának is. “
Összességében nagyon bizakodóak vagyunk, mégha ennek semmi alapja nincs. Teljesen adja magát, hogy halál kilátástalan játékkal lavírozunk be az ötödik hely környékére, úgy, hogy februárban Zaccheroni veszi át Pirlo helyét. És mindennek ellenére mi azt látjuk magunk előtt, ahogy Pirlo közömbös arcal emeli fel a nagyfülűt és utána azt nyilatkozza, hogy “egyáltalán nem izgultam, tegnap este playstationöztem, aludtam egy nagyot, aztán kijöttünk és megnyertük a BL-t.”
Megdögölhet mindenki, bármi lesz, akkor is NEKÜNK VAN A LEGMENŐBB EDZŐNK.
A világon.
(Ja, és Pirlo az első “social media kompatibilis” manager, tizenvalahány milliós követőtáborral a különböző felületeken.)
Húsz évvel ezelőtt, 2000-ben Carlo Ancelotti egy hasonlóan hitvány szezont futott a Juventusszal, amilyet idén Maurizio Sarri. Akkor fordult elő utoljára, hogy az edző kapott még egy évnyi türelmet, holott nem szolgált rá. Az eredmény: tragédia.
Én, bevallom, nem tudtam elképzelni, hogy kiesünk a Lyon ellen. Egész évben jól látszott, és végül bajnoki címmel kamatozott, hogy Sarri minden tehetetlensége ellenére a csapat, vagyis inkább a klub karakterisztikája megmarad, azaz a Juventus tud nyerni akkor is, amikor a játékából nem ez következik. Ezért voltam úgy vele, hogy Ronaldo lő egyet az elején, aztán valami szart bekotrunk a végén, és továbbkínlódjuk magunkat. Arra már én sem gondoltam, hogy Lisszabonban feldúljuk a várost, megrontjuk a palotákat, és felgyújtjuk a menyecskéket, de a Lyon elleni továbbjutást biztosra vettem.
Már csak azért is jó lett volna, ha végül tényleg továbbjutunk, mert most nem kellene két irtózatos arcvesztés közül választania Paraticinek. Az egyik, hogy kirúgja Sarrit, amivel a saját szájába szarik, hiszen – rendkívül okosan – még a BL-párharc előtt kijelentette, hogy Sarri marad. A másik, hogy úgy szarik a szájába, hogy szűk egy héttel a fenti kijelentés után mégis kirúgja Sarrit, és megpróbál egy értelmezhető edzőt keríteni két hét alatt. Utóbbi duplán sebez Paratici amúgy is viharvert reputációján, hiszen egyúttal beismeri a tévedését, és vastag, fekete postaironnal húzza alá, hogy egy évet kibasztunk az ablakon.
Ha már a nyalka Fabio szóba került, jegyezzük meg, hogy az Allegri-Marotta páros után nem biztos, hogy Sarri volt a nagyobb visszalépés. Paratici három szélső védővel (amiből kettő hulladék) vágott neki a szezonnak, és beérte annyival Marotta majmolását, hogy ő is hozott jó(nak tűnő) játékosokat ingyen. A Juventus működésképtelensége részben az ő hibája, meg persze volt egy csomó kellemetlen körülmény, amikről nem tehetett. De volt egy olyan is, amiről igen: Maurizio Sarri szerződtetése.
Kösz a halat, fiúk!
Az egy év kikukázását most úgy tessék érteni, hogy Ronaldóval tavaly lehetett volna utoljára BL-t nyerni, Chiellinit talán már soha többet nem látjuk Juve-mezben, és Buffon sem bohóckodhat a végtelenségig. Ez lehetett volna az az év, amikor összejön valami, de nem jött össze semmi.
Nem mentegetem Sarrit, de volt néhány körülmény, amivel egyetlen edző sem tudott volna mit kezdeni. De Ligtnek sokkal jobb lett volna Chiellini mellett, de Giorgio egész évre kidőlt. Így Bonuccinak, aki csak és kizárólag háromvédős rendszerben értelmezhető védőjátékosként rengeteg játékperc jutott, ami az egész csapat játékára, és persze Sarri csapatösszeállítási gondjaira is hatással volt. Ősszel Ronaldo volt nagyon szar, miközben Higuaín és Dybala villogtak, de a portugált akkor is játszatni kellett, így Pufi szép lassan odáig épült le, amit a Lyon ellen láttunk tőle: nagyon mélyre. Pjanic makacs sérülése, amiből nem volt ideje visszajönni, szintén nem Sarri hibája, márpedig tudjuk, hogy a regista mennyire fontos szereplője a sarriballnak. Arról sem tehet, hogy Ramsey és Douglas Costa reggelizés közben is képes sérülést szenvedni. A covidszünet sem az ő hibája, és az sem, hogy teljesen kifingott csapattal mentünk a Lyonra.
Az, hogy a mai hírek kivétel nélkül a lehetséges Sarri-utódokról szólnak, annyira nem véletlen, hogy minden Sarri ellen szóló körülménnyel szemben fel tudunk sorakoztatni legalább két olyat, amiben viszont nyakig benne van, gyakran de facto az ő hibája.
A legfontosabb: a Juventusnak nincs kiforrott alapjátéka, és ebben a kérdésben Sarri semmiféle előrelépést nem ért el az idény során. Ugyanolyan esetlegesek, a játékosok egyéni képességének köszönhető villanásokon kívül tompák és kiszámíthatók vagyunk. Egy év sarriballozás után sincs válaszunk olyan kérdésre, mint hogy hol vannak a presszingzónáink? Hány méteres csapat a Juventus? Mit akar védekezni csapatként? Abban mik az egyéni szerepek?
Ezek fundamentális kérdések, mert ha nincsenek tisztázva a szerepek a csapaton belül, akkor a játékosok komfortjának is lőttek, az pedig csak formahanyatlást eredményezhet. (Bernardeschi esetében ez világtalan bolyongást jelent.) Nézzük meg, egész évben milyen formában volt Pjanic, Bonucci, Matuidi, és már érzékeljük is, milyen keretek közé szorította magát Sarri azzal, hogy a fenti kérdésekre nem talált választ nagyon gyorsan. Nem mintha az nem az ő felelőssége lenne, hogy a játékosai fejben és fizikailag is jó formában legyenek, de azt előre tudtuk róla, hogy nem egy nagy motivátor, mert nincs érzelmi motivációja a Juventusnál dolgozni.
Sarri úgy kezdte, hogy elküldte Mandzukicot, így mondhatjuk, hogy kezdetnek tökön lőtte magát. A horvát az egyetlen potenciális megoldás lett volna a Juventus idén rengetegszer sújtó dupla problémára, hogy nincs jelenléte a 16-oson belül, és nincs, aki védekezzen Ronaldo helyett. Mandzukic emellett küzdőszellemet és győzni akarást hozott a csapatba, de Sarri elképzelt rendszerébe nem illett, ezért mennie kellett, és a két fenti probléma az arcunkba robbant.
A bagós kétszer is megpróbált belenyúlni a formációba a szezon során, de nem járt szerencsével. Először egy trequartista beillesztésével próbálta meg zökkenőmentesebbé tenni a tranzíciós játékot – előre és hátra egyaránt -, de Bernardeschi ennél sokkal egyszerűbb feladatokat is képtelen ellátni, Ramsey pedig két sérülés között csak elvétve tudott jó teljesítményt nyújtani. Aztán a covidbreak előtt megpróbálkozott egy 4-4-2-vel, ami szerintem kimondottan jó ötlet volt, mert Cuadrado jobboldali középpályásból labdaszerzés után feljebb léphetett jobbszélsőnek, így elméletben a stabilitás is megmaradt és a támadópotenciál sem sérült. Sarri pár meccsen át próbálkozott vele (ezek nem sikerültek igazán jól), aztán egyszerre fingott ki a két fostalicska jobbhátvéd, és kénytelen volt Cuadradót visszahúzni jobbhátvédnek. A karanténszünet után már csak a fos 4-3-3-at láttuk, amiről számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem működik.
A bajnoki cím meglett, de hogy mennyire nem Sarrinak köszönhetően, azt jól mutatja, hogy miután a csapat egyetlen igazi erénye, a győzni tudása kihúnyt, jöttment senkiháziak pofoztak le minket zsinórban. Azért, mert a játékunkból, illetve annak minőségéből az következett, hogy ha nem csinál valaki valami váratlant, akkor lehet, hogy nálunk lesz a labda 70 százalékban, de ziccerünk egy sem lesz, és gólt sem szerzünk. Vagy ha igen, akkor valamelyik nagy lövőnk seggbe rúgja a labdát a 16-oson kívülről, amit nehéz a csapatjáték szerves részeként elképzelni. Mint tegnap, a Lyon ellen: Ronaldo irgalmatlanul bekúrta, de számoljuk meg bátran, hány ziccert sikerült kialakítani a 96. perc alatt. Úgy, hogy az elejétől kezdve nekünk kellett mennünk a gólért.
Ha már a meccs szóba került
Nem, nem volt kamutizenegyes a Lyoné. Gondolom, azóta már mindenkivel szembe jött a felvétel, amin látszik, hogy a vadbarom Bernardeschi lép oda Depaynak, és a bíró sem Bentancur (tanítani való) szerelését fújja le. A mi büntetőnk ellenben nevetséges volt, pont úgy, ahogy az Atalanta elleni, hasonló “kezezésért” megítélt 11-es is. Ez egy kicsit visszahozta a reményt, az pedig bajnoki címet hozott, mert meggyőződésem, hogy ha azt a meccset megnyeri Torinóban az Atalanta, akkor most a bergamóiak lennének a bajnokok. A következő körben is ikszeltünk, így az Atalanta négy pontra feljött volna mögénk. El tudjuk képzelni, milyen pánik lett volna úrrá a nyomást amúgy is borzasztó szarul viselő csapaton? Azon, amelyiknek a Milan ellen egy befújt 11-es is elég volt az összeomláshoz? Amelyiknek harminchét (37!) perc sem volt elég az egyre fáradtabb Lyon ellen, hogy a nyomástól felpörögve begyötörje a továbbjutást jelentő gólt?
A problémáink tökéletesen kirajzolódtak a Lyon ellen (= Rudi Garcia leverte Sarrit, mint vak a poharat), 16 kapura lövésünk fele a 16-oson kívülről érkezett, és csak négyszer találtuk el a kaput. Két gól + Ronaldo első szabadrúgása, és az égből Lopes kezébe hulló lófasz fejes egy szöglet után – ezekből kellett volna kiejtenünk a Lyont. Most ugyan nem volt üres a 16-os, mert Higuaín kezdett, de az argentin annyira hitvány formában van, hogy nem sokat tudott hozzátenni, Bernardeschi pedig (hiába csinálta meg élete testcselét az alapvonalon) teljesen használhatatlan.
Dybalát nem varrom Sarri nyakába, mindannyian becseréltük volna egy ilyen helyzetben. De hogy helyette Marco Oliverit kell behoznunk az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, az újra Paratici munkásságának kérdéseit veti fel.
#sarriout
Nem tudom, mi lesz most. A sajtó biztosra veszi, hogy Sarrit kirúgják, mert a nyolcaddöntős kiesés nem fért bele. Ha így lesz, már csak egy kérdés marad: sikerül-e elhozni Zidane-t, vagy hasonlóan nagy kockázatot vállalunk egy másik edzővel, mint amekkorát Sarri maradása jelentene. Rulett ez, és egy számon van az összes pénzünk: ha nem Zidane, onnantól exponenciálisan nő a perecelés esélye.
De mi van, ha ezek csak sajtópletykák, és Paraticiék megtartják Sarrit. És akkor neki is fognak igazolni, én pedig előre szólók, hogy agyérgörcsöt fogok kapni, ha meglátom Jorginhót Juve-mezben. Sarri maradása, teljesen mindegy, kiket igazolunk neki, önmagában is komoly kockázat, úgy meg végképp, hogy a csapatnak az idei szezon minden lelki és pszichés terhét is cipelnie kell. Sarri pedig előbb lesz úrrá a csapatjáték problémáin, mint a pszichés és motivációs gondokon, mert utóbbiakhoz tök tufa.
A megtartása ellen szóló legerősebb érv egy egyszerű végkövetkeztetés: Maurizio Sarri hitvány minőségű munkát végzett a Juventusnál, és bár erre egyetlen idei nyilatkozatában sem utalt, ő a legnagyobb felelőse a rettenetes játék mellett erősen visszaeső eredményeknek is. Ha a Juventus úgy dönt, hogy Sarri megérdemel még egy esélyt, akkor egy olyan helyzet áll elő, ami legutóbb – emlékeim szerint – 2000-ben fordult elő utoljára: egy borzalmas szezonját óriási pereceléssel záró, közutálatnak örvendő edzőt tartottak a csapat élén még egy évre. Az eredmény: Ancelotti az egyik római lúzer után a másikból is bajnokot csinált, mielőtt végül csak kibaszták, mint a gerelyt. Mondjuk Nápolyban az derült ki, hogy Sarri jobb edző Ancelottinál, de ez már csak játék a szavakkal.
A Conte által megkezdett sorozat kilenc tagja közül az idei pajzs volt a legrandább. Nem volt sok öröm a tavalyiban, sőt a tavalyelőttiben sem, már ekkor látszott, hogy valami nem stimmel, de ez volt mind közül a legrosszabb. Egy elveszített Szuperkupa-döntő, egy elbukott Olasz Kupa-döntő, és egy nyolcaddöntős BL-kiesés csúfítja tovább az egyébként is ronda képet. Visszatérve Ancelottira, a hasonlóság továbbra is megejtő: ő már a negyeddöntőben kiesett a kupából (a Lazio ellen), és az Intertoto-kupa megnyerése után az UEFA-kupa főtábláján egy kiscsapat, a Celta Vigo vágta agyon. Mégis megtartották, és nem akarok senkit idegesíteni, de a következő dolgok történtek: a BL-ben a csoportunk utolsó helyén végeztünk olyan hatalmasságok mögött, mint a Hamburg, a Depor és a Panathinaikosz, az Olasz Kupából pedig a Brescia ejtett ki, miután Torinóban tudott nyerni. A bajnokságban Van Der Sar ügyetlenkedése a Roma ellen a bajnoki címbe került. Hát, ezt üzeni a történelem.
Hogy én kirúgnám-e? Először is, én ide se hoztam volna, ahogy azt egy évvel ezelőtt a köszöntésekor is megfogalmaztam. Másodszor, és ez a fentiek fényében furcsa lesz, csak akkor rúgnám ki, ha Zidane, esetleg Allegri jönne a helyére. Ha rajtuk kívül valaki más, akkor inkább maradjon. (Simone Inzaghit nagyon karmolom, de egy ilyen helyzet kezeléséhez talán még nincs elég szőr a tökén.)
Őszintén szólva a legutóbbi három idényben inkább csak fellángolásokat láttunk a csapatunktól. A hazai trófeákhoz ez még elég volt, de már a 2017-18-as szezonban elindult lefelé a Juventus, és ha részfeladatokat megoldott is, a zuhanást nem tudtuk megállítani. Ez nem csak Sarri hibája, Allegri is csak azért ment tovább az Atlétin, mert Ronaldo még pont egy évvel, és egy góllal fiatalabb volt. Igaz, General Max Juvéja az egész szezon legjobb meccsét játszotta itthon az Atléti ellen, Sarrié pedig ugyanazt a taknyot cukrozta a Lyonnal szemben, amit egész évben. De nem lett finomabb tőle.
A hervasztó szezon lankasztó hajrája káprázatos leolvadással ért véget, aminek köszönhetően Maurizio Sarrinak is jutott két rekord a Juventus gazdag történelmében: ennyi vereséggel, illetve ilyen sok kapott góllal még senki nem lett bajnok a húszcsapatos Serie A-ban. Gratulálunk, Maurizio!
A mögöttünk hagyott szezonból kb. három meccset tudunk kiemelni: az Izé ellen oda-vissza jól mentünk (azért a hazai első félideje inkább sarriballosra sikerült), és az Atléti elleni két meccs is kiad egy jót, mert otthon masszívak és határozottak, idegenben pedig okosak és szervezettek voltunk. A többi néma csend.
A Sarri irányába a vezetőség oldaláról továbbra is élő feltétlen bizalomra szerencsére még rá lehet szolgálni, mert következik a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának folytatása. Kiváló csapatunk – természetesen – hátrányból várja a francia bajnokság 7. helyén végző Lyon elleni élet-halál küzdelmet, hiszen a szezon egyik leghulladékabb játékával sikerült 1-0-ra kikapnunk az ezen őszintén meglepődő franciáktól. A visszavágót hazai pályán játsszuk, és ha netán sikerülne továbbjutnunk, akkor már Portugáliában, egymeccses rendszerben mehetünk tovább.
De mielőtt a Manchester City, a Real Madrid, ne adj Isten a Bayern München ellen látnánk dicső fiainkat, meg kell jegyeznünk, hogy a karanténszünet óta látott Juventus semmilyen szempontból nem számít esélyesnek a Lyon ellen. Játékban azért nem, mert nekünk nincs. Erőnlétben azért, mert míg a franciák négy hónapja pihennek, minket halálra fingatott a nyári erőltetett menet. Egyéni képességekben pedig azért, mert hiába vagyunk tele jó játékossal, ha ebből a pályán villanásokat is csak elvétve látunk. Azt is jobbára Dybalától, aki sérült, és nem biztos, hogy egyáltalán csereként pályára tud lépni.
Bevallom, nem vagyok optimista. A karanténszünet óta a volt a Milan ellen egy jó óránk, az Atalanta ellen 20-25 percünk, és kb ennyi. Ennyiszer sikerült jól játszanunk, és őszintén szólva semmiféle jelét nem látom annak, hogy most aztán megtáltosodunk, és feltöröljük a pályát az ellenséggel. Ettől még persze megtörténhet, de Agricolát és Moggit egyszerre kéne reaktiválni hozzá, és ez nem biztos, hogy menni fog.
Hogy miben bízhatunk? Először is abban, hogy a helyenként labdarúgóra emlékeztető entitások, Dybala, Rabiot, De Ligt és Cuadrado egyszerre fognak ki jó napot, és a hullámra fel tudnak kapaszkodni a többiek. Meg abban is, hogy az egyenes kieséses szakasz Ronaldo terepe, még ha ebből nem is derült ki sok a Lyon elleni első meccsen.
Amúgy a Lyon hosszabbításig, sőt 11-esekig fingatta a PSG-t a francia ligakupa döntőjében néhány nappal ezelőtt. Szóval aki azt gondolta, a hosszú szünet után ezeket kivasaljuk, az gondolja újra.
Blogunk kevés következetességet mondhat el magáról. Igazságtalanok vagyunk, nagyképűek, lusták, és az elmúlt 10 évben tulajdonképpen semmilyen szinten nem léptünk előre. Hiszen még egy nyomorult podcastunk sincs!
Van viszont közös posztunk, viszonylagos rendszerességgel. Mivel a Piemonte Calcio megnyerte történelme 897786858. scudettóját, így ismét indokolt lehet egy közös poszt, amelybe ezúttal különösen elmés kérdések kerültek (nem). Nézzük, mit válaszoltak a megfáradt bloggerek!
Unod már?
Benito: Mindig jó érzés hátranézni a mezőnyre, és akárhogy nézzük is, a scudettópajzs-tál megszerzése nagy eredmény, és minden évben az első számú, legfontosabb célkitűzés. A játékunkat, na azt untam, mint a szart.
Darti: A GYŐZELMET NEM LEHET MEGUNNI. De azért kicsit unalmas volt, hogy nem az ellenfelek, hanem magunk miatt kellett izgulni. Emlékszem még, milyen volt, amikor Thuram próbálta megállítani Seedorfot és hasonlók. Csak az sajnos majdnem 20 éve volt, így kissé talán inkább MEGÖREGEDTEM.
Dino: A Liverpool 200 évet várt a bajnoki címre – vicces volna, ha ezek után ásítoznék a Juve sorozata miatt. Nem unom, jól van ez így. Egy dolgot nem értek: a brazil válogatott a harmadik világbajnoki győzelem után végleg megkapta a Rimet-kupát. A JUVE MIÉRT NEM KAPJA MEG VÉGLEG A SCUDETTÓT????
s4tch: Én is a játékunkat unom.
Tyler: Különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlem ez a scudetto.
Szerinted melyik idény Juventusa az elmúlt 9 év legerősebbje?
Benito: A 2015-ös. Még pont jó korban volt a BBC védelem, tökéletes volt az MVP középpálya, és OMFG volt Tevez az egész élén. A sok WTF ellenfélhez képest KBSZT messze jártunk, és a BEK-ben is csudálatosan teljesítettünk. És közben az Izé ROTFL volt.
Darti: Allegri második idénye. Amikor a reklám margit az ominózus tizenegyessel ejtett ki minket, miután lemostuk őket a Bernabőben.
Dino: Egyetértek Benivel, nekem is a 2015-ös tetszett a legjobban. Érzelmileg az első áll hozzám a legközelebb!
s4tch: 2015 szintén. Abból a kezdőből egy balbekk hiányzott, és a padot lehetett volna tuningolni. Kár, hogy azóta vagy oldalra, vagy hátra lépegettünk.
Tyler: A 2015-ös.
Mi az oka a sikersorozatnak?
Benito: 2012-ben akkora rajtot vettünk, hogy nagyon messze lehagytunk mindenkit, és csak mostanában kezdi összeszedni magát a mezőny. Szándékosan nem a saját szerepünket emelem ki, mert az elmúlt két évben mutatott játékunkkal vallatni lehet, de ettől még tény, hogy gyorsan és hatékonyan építkeztünk, amivel alaposan feladtuk a leckét a többieknek. Na, majd jövőre, amikor Vidalhoz és Modrichoz csatlakozik Messi az Izénél!!!4
Darti: Kurvajók vagyunk. Ide jönnek a közhelyek a tudatos építkezésről, de főképp a pénzügyi tervezés előnyeiről. Erős a keretünk, a többiek meg amúgy is szarok. De akárki akármit mond, 9-szer bajnoknak lenni zsinórban nem véletlen. A VAR első évében ráadásul láthatóan arra használták az egész hóbelevancot, hogy “na majd most elkapjuk a csaló juvét.” Beszopták.
Dino: Szerintem az, hogy a Juventusnak stabil a tulajdonosi háttere. Nincs kérdés: amíg világ a világ, az Agnellik kezében lesz a klub. Ezen belül lehet persze egyes döntéseket kiemelni, de a FUNDAMENTUM ez.
s4tch: Egy ilyen sorozatnál megkerülhetetlen, hogy a pénzen és a keret erején kívül egyéb okokat is keressünk. Miért nem vert meg minket a Napoli Sarri utolsó fikavárosi idényében, holott a kezdőjük hasonlóan erős volt? Miért zuhant meg nálunk is jobban a Lazio idén? Hát mert nálunk adott az a környezet, az a győzelemre hangolt vállalati kultúra, ami máshol csak álom. Előbb-utóbb el fogjuk veszíteni a bajnoki címet, de ahogy más csapatok nyerő szériáit általában a nihil követi, addig a Juve talpra fog állni.
Tyler: A pénz, és az azon összevásárolt, a többiekénél mélyebb, erősebb játékoskeret.
Megzavarta-e a járvány a játékosokat?
Benito: Igen, az összeset. Erre semmit nem lehet fogni a Juvénál, mert az egyik legnagyobb keretünk van az egész bajnokságban, így értelemszerűen nekünk kellett volna a legjobban bírnunk a gyűrődést. Nem is gondolom, hogy fizikai gondok miatt voltunk ennyire vértelenek.
Darti: Én nem tudom, hogy miként tudja annyira megzavarni a játékosokat egy járvány, amennyire a mieinket, de hát kurvára meg.
Dino: Abnormális, hogy a csúcsforma időzítésének heteiben hirtelen megáll minden. Úgyhogy igen, meg. Viszont úgy olvastam a Wikipédián, hogy állítólag nem csak a Juventust érintette a járvány, úgyhogy mégsem értem igazán ezt az elképesztő tompaságot.
s4tch: Nyilván. Ráadásul a sérülések miatt nálunk a bő keret is csak papíron állt rendelkezésre.
Tyler: Persze.
Ha Sarri nem maradna (de marad!), akkor kit látnál szívesen?
Benito: Én már tavaly is Simone Inzaghit akartam volna (főleg, mert fiatalítunk, kb új csapatot építünk), vagy Contét, hehe. Olaszt szeretnék, bevallom.
Darti: Valamiért nekem Deschamps van beakadva. Nem tudom megmagyarázni!!!
Dino: Gasperinit.
s4tch: Amíg a klub intézi az átigazolásokat, és az edzőnek nincs beleszólása a keret alakításába, addig a rugalmas edzők legrugalmasabbikja, Allegri lesz az ideális emberünk. Persze marad a bagós, így értelmetlen ezen agyalni.
Tyler: Ha már olyan dolgokról beszélünk, amelyek úgysem történnek meg, akkor Kloppot.
Van már új igazolás, eligazolás is, de az idei mercato rendhagyónak ígérkezik: számítasz-e nagyobb mozgásra a játékospiacon?
Benito: Ktulusevski (ITT OLVASTAD ELŐSZÖR, ÉN TALÁLTAM KI !!!) szerintem nagy vétel, sokkal hasznosabb lesz Douglas Koszta Jánosnál, Miliket viszont – ha tényleg igaz, hogy Sarri nagyon akarja – egy kicsit könnyűnek érzem a Juve kezdőjébe. Én arra számítok, hogy még egy nagyot dob Paratici, méghozzá a középpályára. Kanté? Pogba? Netán Seedorf? Annyira izgulok!
Darti: Mondjuk úgy, hogy remélek nagyobb mozgást, de nem számítok rá. Szerintem jó néhány játékos ránkrohad.
Dino: Szerintem alig lesz komolyabb mozgás. Nem lesz idő új stratégiákat mentén a kereteket alakítgatni. Úgyhogy az alapcsapat marad, és így várhatjuk majd a 2020-2021-es szezont, ahol kétnaponta kell majd játszani. Izgi lesz.
s4tch: Rövid előszezon, pénzhiány: nem lesz nagy mozgás.
Tyler: Nem számítok rá, de reménykedem benne.
Lesz-e címvédés?
Benito: Még Sarrival is biztos vagyok benne, hogy igen.
Darti: Szinte kizártnak tartom.
Dino: Igen!
s4tch: Érdemi erősítés nélkül nem. Arthur nem az, Kulusexy igen.
Tyler: Nem tudom.
Mi lesz a BL-ben?
Benito: Pl. a Milan elleni 60 varázslatos percet 30 borzasztó követte, szóval már nemcsak két meccs között, de egy meccsen belül is abszolút lehetetlen megmondani, mi várható a Juventustól. Megdöbbentő lenne, ha hirtelen elkedenénk futballozni, de én mindig, mindenhez pozitívan állok.
Darti: Kizúgunk már a Lyon ellen.
Dino: Ha valamikor ismét BL-t nyerünk, akkor szerintem az idén lesz: ismét lehet majd fanyalogni. 85-ben a Heysel árnyékolta be a sikert, 96-ban az, hogy csak 11-esekkel győzött a Juve, idén pedig az, hogy ez egy hülye torna volt, így teljesen irreális a végeredmény.
s4tch: Dybala nélkül a Lyon ellen sem lesz támadójátékunk. Nem fogjuk megnyerni, legalább 5-6 csapat erősebb nálunk, úgyhogy reálisan egy dolog miatt érdekel a BL: legyen némi pénz átigazolásokra.
A közelmúlt gyenge eredményei miatt kitört szerkesztőségi villongások eredményeképpen egy izé-közeli személy is csinált valamit valahol, ami miatt felmerült az is, hogy megszűnik az egész Bianconeri Blog!
Pedig mindannyian tudjuk, hogy Bianconeri Blog NINCS MÁSIK!
Sehol máshol nem olvashattok úgy a Juventusról, hogy valójában nem is a Juventusról olvastok! Sehol máshol nem találtok olyan olyan olasz bajnokiról beszámolót, amit még le sem játszottak, sehol máshol nem találtok útmutatót edzőöléshez és sehol máshol nem találtok szabálymódosító indítványokat, de említhetnénk Johannt a pálcikaembert is, aki szintén nincs sehol máshol!
Miután ez a hír kiszivárgott, olvasói levelek tucatjai kezdtek ömleni a szerkesztőség postaládájába, amit mi meztelenül, a vitákban és közelharcban leizzadt testtel olvasunk fel egymásnak, és természetesen megosztjuk ezeket az írásokat veletek is!
Sanya – Napoli-szurkoló
“Dögöljetek meg a mocskos blogotokkal együtt, férgek!” – üzeni Sanya nekünk, egy kicsit fel is izgatott mindannyiunkat.
Pelé – volt válogatott labdarúgó
“Eu leio o blog Bianconeri desde a adolescência. Foi uma verdadeira bússola no mundo do futebol para mim. Eu nunca teria marcado tantos gols se você não estivesse. Eu falaria sobre meus troféus da Copa do Mundo mais cedo do que você!” – Pelét mi sosem szívleltük, igazából nem is tudtuk, hogy olvas minket. 🙁
Orbán Viktor – Magyarország miniszterelnöke
“Minden reggelem így néz ki: Magyar Nemzet, Nemzeti Sport, Bianconeri Blog. A legjobb cikkeket el szoktam küldeni Erdögan barátomnak is. Ha a Bianconeri Blog megszűnne, egy tollvonással betiltanánk az Indexet is!” – írta egy magát Orbán Viktornak kiadó imposztor.
Darti – a Bianconeri Blog egyik szerzője
“Mit sem tudtam még a homoszexualitás és a labdarúgás kapcsolatáról, amíg meg nem keresett Dino Vercotti barátom, hogy szálljak be ebbe a csodálatos csapatba. Azóta számos kalandot éltünk át együtt, de a szeretet erejével minden rázós helyzetből erősebben jöttünk ki. Így lesz ez most is. Nem engedünk az izé-behatásnak, ha elég pénzt küldtök, akkor megvásároljuk Neymart, és ő is itt fog blogolni!” – Darti írása azért meglepő, mert ezt a blogbejegyzést is az ő neve alatt jelentetjük meg.
Zoli – Juventus-drukkernek született, már anyja méhében az volt
“Basszátok meg! Sosem voltatok igazi szurkolói a csapatnak, viccet csináltok mindenből, szarra való brigád vagytok. A Márta meg osztya az észt a tévében, aztán FEL SEM IGAZ ANNAK AMIT MOND! Az igazi szúrkoló tűzőn-vizen kiálla csapata mellett. Ti meg nem.” – Zoli a bizonyítéka annak, hogy megosztóak vagyunk, ezáltal nincs belőlünk másik!!!
Pavel Nedved – A cseh kúria
“Použitá česká piva jsem prodával v zaniklém metru, když mě našli autoři blogu Bianconeri. Tehdy jsem si uvědomil, že mohu být skvělým fotbalistou. Kdybych se pokusil dost tvrdě, nezastavil bych se až do zlatého míče. Nakonec jsem vyhrál zlatou kouli. Děkuji vám, doufám, že čtenáři posílají hodně peněz, abyste mohli v budoucnu nezávisle nahlásit své boje Serie A!” – Pavel <3
Nagyszerű István – híres közéleti személyiség
“Ti nevezitek magatokat újságíróknak?! Idióták!” – István, mi nem is ismerünk téged 🙁
Peti, régi olvasónk
“Hát ez az. Melyik másik futballblognál tudnád elképzelni az egyik asztalnál a Dino Vercottit a másiknál meg a s4tchyt. És itt semmiképp nem egy minőségi, hanem egy szerzői inspirációt ábrázoló skála súlypontjain gondolok rájuk. Lenyűgöző és példamutató a szerkesztőség emberi, írói sokszínűsége. Nyiss be bármilyen olyan helyre a sokból, amit már bekebelezett a mélyszürke homály. És se stílus, se tehetség, se hírérték, se kultúra. Számomra itt nem az az elsősorban drámai, hogy interes, vagy nápolyi, juvés, vagy rómás, vagy spanyol termék kerekedik felül. Hanem hogy egy mára már ritka, hazai, jó minőségű blog adná át a helyét már megint valaminek, amit olyan olvasni, mint sajtreszelővel rej ..” – Köszönjük, Peti! Küldj egy kis pénzt is, légyszi!
Edina, Érdről
“Szeretem, hogy pártatlanok vagytok. Hogy nem érződik, melyik csapatnak szurkoltok. Ez az igazi újságírás!” – Néha mi magunk sem tudjuk, Edó!
Sarri – a csapat edzője
“Tudnátok egy doboz cigit küldeni? Kifogytam.” – Már úton van, Mester!
Alsópataki Zorán
“Gyűlölöm, hogy ti vagytok a leghitelesebb blog. Gyűlölöm, hogy mindig titeket kell olvasnom, ha mosolygósabbá szeretném tenni a napomat. Gyűlölöm, hogy egy sziget vagytok ebben a Magyarország nevű őrületben” – Nekünk is nagyon nehéz, Zorán, gyere és szorítsd meg a kezünket is.
Juhár Tamás – ex-futballista
“Innentől lesz izgalmas, hogy Inzaghi mit csinál ezzel a Lazióval. Most kell venni egy nagy levegőt Rómában, és ami működött, azt megőrizni, és feltenni a kérdést, hogy “mit akarunk?”. Ha erre megtalálja a választ a Lazio, akkor még bármi lehet” – Köszönjük, Tamás, mi is izgulunk!
Potolai Ábel – milan-szurkoló
Igen, igen, jó a blog, persze. De ne felejtsük el, amikor viccet csináltatok a rangadóból, amikor egy hétig a Milánon köszörültétek a billentyűzetet, milános vicceket írtatok, és persze minden héten gyűlölködő rovattal írtatok az aktuális ellenfelekről. Gusztustalan, képmutató banda vagytok, ha megszűnne a blog, lehugyoznám azt a vincsesztert, amiről utoljára letörlik!” 🙁
Feri is írt nekünk Pápáról
“Csinálni kell tovább ezt a kurva blogot. Nem másokért. Magatokért! Hát az ég áldja meg, ti hoztátok ezt össze. Tessék felállni és továbbmenni! Azok meg, akik ezt teszik veletek…nos, azokról majd döntsön a nép.” – Belehúzunk, Feri, tenni fogjuk a dolgunkat!
Hát mára ennyi. Az adományokat a szerkesztőség jól ismert bankszámlaszámára küldjétek, iszonyatosan sok pénzre lesz szükségünk az elkövetkező néhány hónapban-évben.
Ui.: Természetesen minden név és írás a képzelet szüleménye, mint mindig. Tudjátok, olyan ez az oldal, mint a Hírcsárda, csak Juvés.
Szinte mindenkivel előfordult már, hogy tehetetlenül nézte kedvenc csapatának vergődését: ilyenkor cifraságok is kifutnak az ember száján. Szidja a kapust, a hátvédet, pokolba kívánja a csatárokat. És amikor már nagyon elfajul a helyzet (mint pl. egy hét alatt kétszer is előfordul, hogy a kedvencei 2-0-s előnyt elbukva hátrányba kerülnek), akkor óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy legyilkolja a csapat edzőjét. Nincs ebben semmi szégyen: a statisztikák szerint az edzőgyilkosság a szurkolók 90 %-nál felmerül mint megoldás.
Persze ennél jóval kevesebb a megvalósult edzőleölések száma. Az EUROSTAT szerint az elmúlt 30 évben mindösszesen 2 edzőt öltek meg eredménytelenség miatt az ÖREG KONTINENSEN. A Serie A-ban pedig az elmúlt 50 évben egyáltalán nem történt edzőgyilkosság!
A téma elmúlt 30 évének statiszikája
A számok is azt mutatják, hogy van valami ok, ami miatt az edzők leölése kockázatosabb vagy nehezebb feladat a többi, erőszakos bűncselekménynél. Ez kétségtelenül így van. Az edzők általában az edzőközpontokban vannak, ahova nem egyszerű csak úgy besétálni. Az edzők szinte mindig értekezleteken vagy tárgyalásokon ülnek, ha pedig nem, akkor edzést tartanak. Nyilván sokkal nehezebb úgy megölni egy edzőt, ha sok ember veszi körül!
Ezért javasoljuk, hogy távolról próbáljuk követni a mestert: figyeljük ki, hogy milyen irányból érkezik az edzőpályához az autójával, és tapasztaljuk ki azt is, hogy melyik időpontokban parkol le. Ha szerencsénk van, és egy informatív honlappal rendelkező klubnak drukkolunk, akkor könnyen megtudhatjuk, hogy mikor kezdődnek a foglalkozások!
FIGYELEM! A nyilvános, tehát szurkolók előtt zajló tréningeken sose próbáljuk meg véghezvinni a gyilkosságot, hiszen akkor még többen vannak az edző környezetében!
Tehát, az első lépés: az edzői szokások feltérképezése. Ha megtudtuk, hogy mikor és honnan érkezik az edző, akkor törekedjünk arra, hogy az érkezési irány felé elsétálgatunk a megfelelő időpontban, hiszen így még pontosabban behatárolhatjuk, hogy a központhoz vezető útra honnan fordul. Ha ez is megvan, akkor némi türelemmel és kitartó figyelemmel gyakorlatilag szinte eljuthatunk a házához.
De sajnos ez sem tökéletes a célunk tekintetében, ugyanis – főleg egy sztárcsapatnál – előfordulhat, hogy az edző gyakorlatilag egy erődítményben él, amelyet nem tudunk megközelíteni. Persze még így sem olyan kockázatos a háza környékén elkövetni a bűncselekményt, mint a munkahelyén. A nyilvánvaló megoldás az, hogy megvárjuk, amíg elindul a háztól. Szerencsére többnyire csendes környéken élnek a sztáredzők, így amíg lassan gurulnak a hibrid vagy elektromos gépjárművükkel a lakóövezetükben, talán lesz módunk lecsapni rájuk!
Az optimális megoldás a kerékpárral vagy elektromos kismotorral történő megközelítés. Fontos, hogy senki más ne legyen a környéken. Természetesen arra is ügyeljünk, hogy az edző egyedül üljön a kocsiban! Óvatosan, szabadidős kerékpározást színlelve kerüljünk a közelébe. Az sem gond, ha van velünk egy nagyobb testű kutya, akit pórázon futtatunk magunk mellett – így az álca még tökéletesebb!
Mondani sem kell, hogy legyünk körültekintőek a fegyver kiválasztásánál is: olyan pisztolyt válasszunk, amelyik biztosan üti át a gépjármű ablakát. Természetesen nem feledkezhetünk meg a hangtompítóról sem.
Könnyebb a helyzetünk, ha mondjuk egy olyan edzőt akarunk megölni, aki LÁNCDOHÁNYOS, így állandóan le van engedve vezetés közben a gépkocsijának ablaka!
A kép csak illusztráció!
Ha a közelébe kerültünk, és rávettük magunkat arra, hogy meghúzzuk a ravaszt, akkor inkább a minőségre, mint a mennyiségre koncentráljunk. Keveset lőjünk, de azzal a kevés lövéssel a létfontosságú szerveket próbáljuk meg célba venni. Ha ügyesek vagyunk, akkor az edző halkan rábukik a kormányra, a kocsi pedig fokozatosan lassulva megáll. Ezen a ponton viszont álljunk meg mi is!
Csak olyan autóban ülő edzőre tüzeljünk, amely autó távolságtartó tempomattal van felszerelve. Hiszen, ha nincs ilyen rendszer benne, akkor a tréner bizony a gázpedálon tarthatja a lábát, és a halál beálltakor a magatehetetlen test ránehézkedhet a gyorsításért felelős szerkezetre!
Ha nem ilyen autója van a szakmai stáb vezetőjének, akkor sem kell elkeserednünk: vásároljunk egy ilyen kocsit, és a klub iránti tiszteletből ajánljuk fel használatra az edzőnek! Persze könnyebb, ha mondjuk egy autószalon vezetői vagyunk, ezáltal szponzori szerződés keretében is meg tudjuk oldani a dolgot!
Most pedig vissza a gyilkossághoz! A lövés/lövések – hangtompított (!) – eldördülését követően a legközelebbi mocsárba dobjuk el a fegyvert (azt mondanunk sem kell, hogy mocsaras területen kell az edzőölést végrehajtani – ez nyilván eddig sem lehetett kérdés). Maradjunk nyugodtak, továbbra is kutyasétáltatást tettetve biciklizzünk tovább, így eltereljük a személyünkről a figyelmet.
Az amúgy ritkán előforduló (lásd EUROSTAT-táblázat) edzőgyilkosságok esetében a nyomozók először a rivális edzők irányába tekintenek (hiszen ők pályázhatnak az elhunyt szakember helyére!), de könnyen célkeresztbe kerülhetnek a mellőzött labdarúgók is. Így – ha jól csinálunk mindent – mi minden gyanú felett állhatunk!
