Apu, kivel játszik a Juventus a hétvégén?
A Bolognával, kisfiam, ma lesz a meccs, mert húsvét van vasárnap és hétfőn, ezért minden meccs ma lesz.
Biztos a játékosok is mennek locsolkodni, ugye? Nézhetem a meccset? Holnap nem lesz iskola! Leckét sem kell írnom!
Persze, most nem is lesz későn a meccs! Megnézzük együtt, jó?
Apu, elolvassuk, mit írnak a bianconeri blogon a meccsről? Biztos valami vicceset írnak, nem? Folytatás
Mivel az ünnep miatt minden meccs szombaton lesz, így a Juventus – Bologna is. Ám míg a többi meccs 15:00-kor kezdődik, a rangadó pedig kilenckor, a csodálatos Juventus mérkőzését úgy időzítették, hogy mindenki zavartalanul nézhesse. Tehát 18:00-kor vegyük a sonkát, tormát, főtt tojást és zöldségeket tartalmazó tálcát az ölünkbe, és nézzük meg, ahogy a 17. helyezett Bologna vendégszerepel az Arénában.
Úgy tűnik, ideiglenesen kiapadtak a blogból származó pénzforrásaink: ebben a hónapban csak egy olvasónk tagdíja futott be, de ő kuvaiti, nem is ért magyarul, ráadásul olajban fizetett, ami amúgy is érvénytelen. Szóval megint nem írunk beharangozót. Sőt, a Lyon elleni visszavágót sem énekeltük meg, mert mit nekünk, hogy a Juve 11 év után ismét európai kupa elődöntőjébe jutott. Majd írunk, ha fizettek rendesen! (Értsd: gyorsabb ütemben, mint ahogy Dino és/vagy _beni el tudják sikkasztani a lét.) Viszont fórumunk lelkes és kreatív tagja, fktgbr – ezzel a nickkel csakis Valter keresztnévre hallgathat – szereti a statisztikát, ezért megnézte, mit mutatnak a számok. Tartsunk vele! Folytatás
Csütörtökön EL-meccset játszott a Juve, holnap bajnoki találkozó jön. Mindkét mérkőzésről összeszedtünk pár keresetlen gondolatot, melyekkel kapcsolatban kíváncsian várjuk az észrevételeket. Folytatás
Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.
Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Folytatás
Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő filmeket, amelyek forgatásához a bátor, elhivatott stáb elhagyja a modern, békés, pihepuha civilizációt, és akár háborús övezetbe, akár a természeti népek állati ösztönök által hajtott világába látogat. Nápoly, ez az egyes részleteiben, fekvésében, természeti adottságaiban gyönyörű, egyébként csatornabűz gyomorforgató szagát, vegytiszta arroganciát és ostobaságot árasztó város egyszerre kínál zsigeri agressziót és az egymás testét szarral bekenő, szeméttel táplálkozó ember-alfaj megfigyelési lehetőségét. Nem is kell sok ahhoz, hogy mindez előjöjjön a magukat egyébként normálisnak tartó városlakókból, bőven elég, ha a Juventus busza átlép a Fekete Kontinensre.
Este egy ezer perce veretlen, remek ellen, benne rengeteg ex ellen nyert kedvenc seregem. Tevez nem egyet, ellenben kegyetlen kettest vert (szemnek kellemesre kerekedett, mellyel vezetett seregem), egy ex rettenetesen eleresztette, egy feszes testes exszel kevesebb fejezte be e meccset. Seregem vezetett, de kezdetre hetven perc eltelt, s kedvenc emberek ereje elment, leeresztettek, seggen vettek leheletet, szenvedtek. Nem keseredtem el, ellenben lelkendeztem, mely percben fekete mezbe tekert ember – eleget lesve eme nemes versenyt – egyet meg egyet meg egyet lehelt csepp fekete szerkezete belseje fele. Seregem nyert, s sebesen repeszt – ellenfeleknek lehet mersze, meggebedhetnek, kedvenceket nem vernek meg.
Hiszen akkor meglesz a győzelem is! Utóbbi mérkőzéseinken rendre egy nagy rakás szar volt a mutatott játék, de ha kapura lőttünk, az bement. Lehet azon vitatkozni, hogy ez most jó-e nekünk. Hiszen egyrészt jó, mert nyerünk, másrészt pedig a hétvégi förmedvényről úgy átkapcsoltam az El Clásicóra, hogy egy pillanatra még szégyelltem is magam. Aztán azt is elszabta a bíró spori, így inkább betettem egy San Francisco utcáin epizódot. Ma újabb lépést tehetünk a 100 pont felé vezető úton. A pármai sonkák ellen. Folytatás
Azért nem írtunk eddig a hétvégi meccsről, mert nem nagyon volt mit. Most sem tör elő belőlünk vulkánként a szakmai mélyelemzés. Folytatás
