Kifogyott a mák

A Juventus még soha nem kezdte két vereséggel a Serie A-t. Mi van, ha most igen?

thereaux

Elsőre azt mondanám, semmi. Ebben a bajnoki szezonban könnyen előfordulhat, hogy megdől az évtizedes rekord, és öt vereségnél többel is lehet bajnoki címet szerezni. (Persze a 2006-os _bajnok ebbe nem tartozik bele.) De látva a Paraticiék kapkodását, a pánikgomb megveszekedett nyomkodását, és a kétségbeejtően elbaszott első meccset, azért felvillan egy másik lehetőség is.

Folytatás

Zavar az erőben?

A mercatónk utolsó hónapja olyan, mint egy Mr. Bungle dal:

Ugye, nálunk is van minden: lassú rész, romantika, zúzás, őrület, amit akarsz. És a lényeg: egy Mr. Bungle szerzeménynél első hallgatáskor sosem tudod, mire számíthatsz a következő másodpercben! Hajtás után néhány felvetés, aztán már lehet is kommentolni. Folytatás

Emberhátrány és impotencia

Hát, ez nem kezdődik jól… Vereség otthon az Udinesétől, akik azért valószínűleg nem a nemzetközi kupás helyekért küzdenek majd idén – ennél még akkor is többre számítottunk, ha tudtuk, hogy nehéz lesz pótolni a távozókat, és fájóan hiányzik a csapatból egy trequartista vagy egy regista. Folytatás

Kérdések az új szezon előtt

Ma az Udinese ellen a Juve is elkezdi a 2015-16-os bajnokságot. Amellett, hogy örülünk, hogy lassan végre vége az átigazolási időszaknak, és nem fél évig nem csak arról szónak majd a hírek, hogy ki veszi meg Pogbát, tele vagyunk kérdésekkel is az új szezon előtt – hiszen a csapat komoly átalakuláson ment keresztül, és a tavaly magasra tett lécet nem lesz könnyű átugrani. Folytatás

Köszcsike

Ez a poszt napra pontosan 3 hete készül. Azóta finomítok, reszelgetek rajta, mert volt gyerekszobám, és nem tartom túl intelligensnek, hogy egy volt játékosnak nekimegyünk csak azért, mert a kis hálátlan geci több pénzt akar keresni, és úgy érzi, Torinóban nincs esélye BL-t nyerni. Hát így sikerült.

vidal03Igen, egy duplahetedik csapatba érkeztél. Bíztunk benned, megadtuk neked és a Leverkusennek is azt, amit a Bayern is megadott volna. Biztos te is bíztál a projektünkben, máskülönben addig cirkuszoltál volna a leverkuseni vezetésnél, amíg el nem engedtek volna Münchenbe. Kicsit szkeptikusak voltunk, gondoltuk, ütős statisztikák ide vagy oda, 10 milla környékén nem nagyon adnak értelmes középpályást – aztán pár hét alatt kiderült, egy univerzumnyi választ el Felipe Melótól. Hős lettél, a mi szívecskét mutogató (ez azért langyi, lássuk be) Artúr királyunk, El Guerrero, egy szerethető kölök a véleményes sérókkal. Fostad a gólokat, annyit szereltél, amennyit Aquilani, Sissi és Melo 2 szezon alatt sem. Tökéletes ütemérzékkel, lazán szakítottál meg bármilyen támadást. Nem is tudom, Conte veretlen évében hogy kaptunk egyáltalán gólt, amikor a pályán voltál. A világ legjobb középpályása lettél, igazi 2-in-1 megoldás. Némi (oké, bő egy éves) visszaesés után lassan visszatértél a legjobb formád közelébe, majd jött a juvés tetkó, a juvés lábszárvédő, a hűségeskü. Szerettünk, a hülyeségeid ellenére.

Erre bejelented, hogy lépnél, majd aláírsz a Bayernhez, és már az első hosszabb nyilatkozattal visszaköpködsz? Hát baszódj meg, Arturo Erasmo Vidal Pardo. Folytatás

Max és az új fiúk – Supercoppa

Jól hangzik kezdő felütésnek, hogy május eleje óta először újra tétmeccset játszik a csapatunk. Pedig a szuperkupa csak egy valamire jó: Berlusconi mondhatja, hogy a Milan a világ legsikeresebb klubja, mert sok ilyen egymeccses szart nyert, ami a kutyát nem érdekli. Gyorsan mondd fejből: mi volt két éve a szuperkupán? És három? Ugye, hogy gondolkodnod kell rajta. Megnyugtatlak, az ideire sem fogsz emlékezni jövőre.

Nesze neked szuperkupa

Nesze neked szuperkupa

Folytatás