És most mi legyen?

Biztos lehetne még agyalni a szombati döntőn, de inkább nézzünk a jövőbe! Bár még hivatalosan be sem indult az átigazolási időszak, a lapok tele vannak mindenféle találgatással, holtbiztosnak mondott értesüléssel. Mi részben ezekkel fogunk foglalkozni, abból a szempontból, hogy hogyan lehetne még versenyképesebbé tenni a Juventust. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi történt?

Szerintem még jó ideig nem fogunk magunkhoz térni a szombati döntő után, de pár dolgot kicsit letisztultabban látunk, mint közvetlen a meccs után. Hogy fordulhatott elő, hogy az eddig összesen három gólt kapó Juve négyet kap a döntőben? Hogy fordulhatott elő, hogy a második félidőben a pályán sem voltunk? Ezt próbáljuk kicsit értelmezni a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

The number of the be(a)st

Amikor a tavalyi bajnokságot értékeltem, a következőt írtam: “Az 1930-35 közötti Quinquennio d’oro után újra öt scudettót nyertünk, de ezúttal más a helyzet: akkor az utolsó bajnoki címnél lehetett érezni, hogy lezárult egy korszak. A következő bajnokságban a Juve csak 5. lett, és az 1949-50-es bajnokságig nem is sikerült újra elsőnek lennie. Most gyökeresen más a helyzet: az átmeneti évben is behúztuk a bajnokságot, sokkal jobb anyagi helyzetben van a klub, mint a versenytársak, a csapat tele van fiatal, vagy éppen ideális korban lévő klasszissal, vagy magas szinten teljesítő veteránnal. Azaz ma komoly esély van arra, hogy a sorozat tovább folytatódik.” Hát folytatódott! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ma este iszunk!

Hiába vezetett kétszer is a Chievo, a fővárosiak behúzták a meccsüket – kivételesen anélkül, hogy 11-est kellett nekik ítélni. Ritka az ilyen! Közben az óriási, fortyogó kalderán üldögélő nápolyiak is nyertek, így megint csak rajtunk a sor, hogy bebiztosítsuk a bajnoki címet. Méghozzá a Crotone ellen. Egyszerűnek tűnik, nemigaz?! Egy kattintás ide a folytatáshoz….