Viszlát, Maestro!

Sokan voltunk, akik nem örültünk, mikor 4 éve leigazoltuk Pirlót. Megöregedett, és a lassú, körülményes játékával már csak kolonc lesz a csapat hátán – gondoltuk. Ezt mutatták a statisztikák is, hiszen a Milan nélküle eredményesebben szerepelt, mint vele. Hogy lesz ebből előrelépés a két egymást követő hetedik hely után? Én személyesen azért sem örültem Pirlónak, mert úgy gondoltam, hogy kicsit túlértékelték őt korábban: a Milan nem tőle, hanem Kakától volt igazán jó. Persze utólag már másképp gondolom mindezt, és ebben a véleményemben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nem tudtam objektíven megítélni az utált klub játékosait. Most, mikor búcsúztunk az elmúlt négy scudetto egyik kulcsemberétől, már látom, mennyire rosszul láttuk a dolgokat. Folytatás

Grazie, Marco&Pepinho!

storari-pepeÁltalában a szurkerek nagy kedvencei a klasszisok közül kerülnek ki. Természetes, hogy nagyságrendekkel több rajongó jut Zidane-nak, Nedvednek és Del Pierónak, mint Tacchinardinak, Birindellinek vagy Iulianónak. Ugyanakkor a legtöbb csapatnak megvannak a maga Tacchinardijai: az olyan játékosok, akik bár nem feltétlenül klasszis matériák, nem is húzóemberek, még néha a labda is sír a közelükben, ugyanakkor egy rossz szó nélkül veszik tudomásul, hogy nekik néha csak kiegészítő szerep jut, és ha esélyt kapnak, a belüket is kihajtják a klubért. A vízhordók, a kiegészítő emberek, a squad playerek közben is akadnak szerethető figurák. Ha valaha rajongtál Zalayetáért, Porriniért vagy Marescáért, akkor nyakam rá, hogy szomorúan vetted tudomásul, amint ez a két zsír arc július 1-gyel elhagyta a klubot. Folytatás

Ezt külön köszi, Carlitos!

Van a Bianconerin két olyan posztom is, amit nem lőttem ki. Csak mi négyen láttuk. Mindkettőt egy-egy heves vita ihlette – a szerelem már csak ilyen – és az úgy is volt rendjén, hogy ne publikáljam egyiket sem. Az egyiket viszont most muszáj felidéznem, mert újra aktuális.

Dinóval Dinával rengeteget vitatkoztunk Vucsinicsről. A hatalmas pallosú crnagóra egyébként is mindig téma volt a listán, mert Dina a 60. perc környékén mindig belökte, hogy „Vucsinics góljával nyerünk”. Néha be is jött neki. Azt viszont nem tudta elérni, hogy egyetértsek vele azzal kapcsolatban, Vucsinics klasszis futballista-e. Sírunk.

adiostevez

Folytatás

Hálátlanság, Tevez a neved!

tevezHát, ennyi volt, barátaim… Két éve befogadtunk egy üldözöttet, aki Angliában leginkább arról vált nevezetessé, hogy büntetésből kiharcolt magának egy kis közérdekű munkát, illetve, hogy majd egy évtizednyi ottlét alatt sem volt képes egy egyenes mondatot elmondani angolul. Ő Carlos Tevez, aki a legszégyenteljesebb 10-esként vonulhat majd be a klubtörténelembe. Folytatás

Török Gábor elemez

torok_gabor-20090825A bianconeri blog történetének legcsodálatosabb posztja volt a szabálymódosításos sorozat „Ideológiai les”-ről szóló írása. Igazi művészi teljesítmény, finom, intellektuális humor, amely arról tanúskodik, hogy nem csak pénzügyi lehetőségeinket, hanem szellemi teljesítményünket tekintve sem nagyon küzdünk kihívásokkal. Bár Blatter lenullázása egy picit csökkentette a FIFA-n belüli érdekérvényesítési képességünket, de az új vezetés megvesztegetésével még mindig jó esélyt látunk arra, hogy további reformjavaslataink is bevezetésre kerüljenek – mindezek tükrében talán nem felesleges megvizsgálni, hogy ideológiai (és esztétikai) szempontból mennyire voltak rendben a Barcelona-Juventus találkozó kulcsmozzanatai a neves politológus, Török Gábor szerint: Folytatás

Ne görcsölj, öreg, mi győztünk!

riminijuve06“2006. szeptember 9-e van, Riminiben, a Stadio Romeo Neriben a Juventus történelme első mérkőzésére készül a Serie B-ben – Jó estét kíván Fabio Caressa és Beppe Bergomi!” – ez a kép és ez a bejelentkezés köszöntött, miközben még mindig nem hittem el azt, ami történt (ma még inkább nem hiszem). A Juventus közröhej tárgya lett, divat lett a csapaton ugrálni. Az akkori ugrándozók görcsbe szorult gyomorral várják a Juve mai vereségét, bár nem tudni, hogy ezzel mit akarnak igazolni.

Aztán csupasz seggel, jegy nélkül lementünk egy hétfő este Nápolyba, ahol a maffiaháború miatt az egész várost a katonák uralták, és az afrikaiak lenéző pillantásai közepette láthattuk Del Piero pályafutásának egyik legszebb szabadrúgásgólját – hogy aztán a tavaszi, torinói visszavágón, a 2-0-ás győzelem után gyakorlatilag már a a B-ligás bajnoki címet ünnepelhessük.

Ma nem leszünk ott Berlinben – mód lett volna rá, de már évek óta kerüljük a közeget, amelyik üzletté silányította a labdarúgást, ráadásul szurkolói csoportok üzletévé. Sokan nem lesznek ott ugyanilyen okok miatt, bár megérdemelnék, mert a nehéz időszakban kitartottak a klub mellett. Ez szomorúvá tesz bennünket, de a döntőbe jutás örömét nem halványítja.

A görcsölőket sajnáljuk, nekik ma mindenképpen szar estéjük lesz.