Fogyunk

Nővérke, kérhetnék még abból az opiátból egy csöppet a mai elalvós infúzióba? A múltkor is úgy éreztem, mintha a mennyei szférák muzsikáját a Dave Lombardo, Trey Azagtoth, Geezer Butler trió húzná a szoba sarkából. Beküldené azt a fiatal medikus gyereket, hogy inkább ő katéterezzen meg? Tudom, hogy semmit sem fogok érezni, de érti, na. És mielőtt kirántja a drént a csont mellől, megtenné, hogy a képembe gyűr egy apportfát, amire ráharaphatok?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Léptünk egyet

…még szerdán a jó irányba. A gyepnek csúfolt helsinki lápot, illetve annak cirka 500 négyzetméterét háromszor (HÁ-ROM-SZOR, nem írtuk el, baszki, tényleg 8x) csapolták le húzták újra friss gyeptéglákkal a BL-meccs előtti két hétben, és mégis egy fostalicska talajon kellett ölre menni a hisztis vikingekkel (ez milyen oximoron már). Bár az elegáns játék mindenkori istene, Scirea a meccset fentről figyelve nem zokogott a gyönyörűségtől, nincs okunk panaszra: hangyányi választ el minket a továbbjutástól, kezd összeérni Allegri négyvédős rendszere, a csatáraink gyengébb napjaikon is tüsszentenek 1-1 gólt, és hosszú szünet után Chiellini mellett végre Vidal is villantott egy EU-konformot. Hajtás után északi muzsika (némi pesti kötődéssel), visszatekintés és némi derbi-előzetes. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Matador kerestetik

Nyilván ez a kedvenc derbi-pillanatom:

maresca

Estére meg is van, kitől várhatjuk a Mariska-dublőrözést: Nándi a Tuttosportnak adott interjúban üzente a Torónak, hogy ő bizony matadornak született. Ennél szebb felütése nem is lehetne a derbinek. Szükség is lesz a matadori skillekre: az igazi bikiaviadalok egyenlőtlen küzdelmével szemben nekünk egy ritka erős bikával kell ölre menni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fásult küzdelem a kupaindulásért – 1988.05.23.

Trapattoni első és második korszaka közötti időszak nehéz éveket hozott a Juventus számára: bár sikerek azért akadtak ekkor is (UEFA és Olasz Kupa, mindkettő 1990-ben, a mainál sokkal magasabb árfolyamon jegyezve ezeket a sorozatokat), de érezhetően egy útkeresés zajlott a klubnál. Az 1987-1988-as bajnoki szezonban Rino Marchesi vezette a csapatot, amely még mindig Platini utódját kereste. A szezon vége a hatodik helyen találta a Juvét, amely a városi rivális Torinóéval megegyező számú pontot kapart össze: harmincegyet. Mivel az egymás elleni eredmények nem számítottak (Torino-Juventus 2-2, Juventus-Torino 2-1), ezért rájátszás, „spareggio” következett. A tét nagy volt: a nemzetközi kupaindulás múlott azon az egyetlen meccsen 1988. május 23-án. Egy kattintás ide a folytatáshoz….