…még szerdán a jó irányba. A gyepnek csúfolt helsinki lápot, illetve annak cirka 500 négyzetméterét háromszor (HÁ-ROM-SZOR, nem írtuk el, baszki, tényleg 8x) csapolták le húzták újra friss gyeptéglákkal a BL-meccs előtti két hétben, és mégis egy fostalicska talajon kellett ölre menni a hisztis vikingekkel (ez milyen oximoron már). Bár az elegáns játék mindenkori istene, Scirea a meccset fentről figyelve nem zokogott a gyönyörűségtől, nincs okunk panaszra: hangyányi választ el minket a továbbjutástól, kezd összeérni Allegri négyvédős rendszere, a csatáraink gyengébb napjaikon is tüsszentenek 1-1 gólt, és hosszú szünet után Chiellini mellett végre Vidal is villantott egy EU-konformot. Hajtás után északi muzsika (némi pesti kötődéssel), visszatekintés és némi derbi-előzetes. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Címke: bajnokok_ligája
Tények
Mint a böriben: szárazon.
Ésszel, Max!
A hétvégi bajnoki volt az első, amit Allegri úgy elkúrt, ahogy csak lehetett. Ahogy Darti fölényesen velős, velősen profi posztjából is tükröződik, ennél a klubnál pár éve nem opció, hogy a seggutolsó csapat otthonában dolgoznunk kelljen a döntetlenért, és egy félidőt diszkréten fedjen a taktikai homály. A tavalyi, nagyon hasonló csoportból kiindulva nyugodtan mondhatjuk, hogy az ősz legfontosabb 90 perce következik, aminek üdvös lenne úgy nekimenni, hogy nem követjük el a hétvégi bajnokin bemutatott hibákat. Ránézésre Allegri az egyik cumiból kapásból repetázik. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Svájcibicskanyitogató
A ’90-es évek hazai sportújságírása előtt tisztelgő címből jól gondolod, tényleg Forrestről szól elsősorban a mai poszt. Talán ő volt a legaktívabb emberünk: rengeteget passzolt, ráadásul egész pontosan; gyakorlatilag a teljes jobb oldalt bejátszotta; többször ért labdába az ellenfél 16-osán belül, mint Llorente; 12 keresztlabdával próbálkozott, ami egy híján a komplett ellenfél termése; volt 4 kulcspassza, ez pont annyi, mint amennyit a skandik összehoztak. Eddig csecse. És aztán nézzük meg ezt:
München
“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.
Légy, ami lennél: férfi
Ha a szikár tényeket nézzük, a Juventus tegnap délután 1-0-ra kikapott Isztanbulban, és kiesett a BL-ből. Azóta eltelt több mint egy nap, rengeteg értékelést, reakciót olvashattunk a meccsről: miért történt így, milyen volt a pálya, kik hibázott, mikor, miben? A sok elemzés közepette kicsit elveszett a lényeg: a Juventus teljesen jogosan esett ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megzabolázni a Lovat
Ha fakockák szintjére leegyszerűsítjük a ma esti küldetést, mindössze annyi a dolgunk, hogy megelőzzük ezt:
A Galata legkomolyabb, sőt, egyetlen komoly fegyvere Drogba. Torinóban – kihasználva Bonucci Mikroszkóp Színpadra kívánkozó, tragikomikus hibáját – lőtt egy gólt, és előkészített egy másikat. Nélküle nulla gólveszélyt jelentett volna a komplett Galatasaray. Őt kell leszedni, a többi úgyis megy magától.
Már megint nagy a pofánk!
Több ez már, mint éledezés, drága véreink! Már élünk! Nagyszerű sorozatot építünk a bajnokságban, mostanában gólokat sem kapunk, a hétvégén is lesimáztuk a komancsokat. Ami még ennél is örvendetesebb, az a játékunk színvonalának olyan meredek emelkedése, ami csak Darti paplanjának reggeli állapotához hasonlítható.
A világon semmi okunk nincs félni, sőt, azt kifejezetten tilos. Jobbak vagyunk a norvégoknál, hiába állnak előttük, hiába nem sikerült őket legyőznünk idegenben, és hiába verték meg a Galatát, ami ugye nekünk nem jött össze. Mert az igazság az, hogy már csak pár órán át állnak előttünk, Helsinkiben felnégyeltük volna őket, ha nincs a kapusuk, és pont akkor mákjuk volt a Galata ellen, mint a görögöknek ellenünk.
Nem a legerősebb összeállításban kezdünk, hiszen Barzagli sérülés, Vidal pedig az athéni meccs kihagyását jelentő sárga miatti félelemnek köszönhetően nem lesz. Rajtuk kívül Isla, Giovinco és Lichti sincs, így Conte variálni kényszerül.
Valószínűleg maradunk a 3-5-2-nél, de hogy például a védelem hogy néz ki, arról mindenki mást gondol. Van olyan verzió, hogy Caceres-Bonucci-Chiellini, de olyat is hallani, hogy Bonucci-Ogbonna-Chiellini, aminek nem az az oka, hogy az ingyán ne lenne elég jó oda, hanem az, hogy rá valószínűleg egy sorral előrébb lesz szükség. Isla és Lichti sérülésével ugyanis Contének Caceres és Padoin között kell döntenie. Ennél azért léteznek nezezebb döntések az életben.
Szóval valószínűleg a Buffon – Bonucci, Ogbonna, Chiellini – Caceres, Pogba, Pirlo, Marchisio, Asamoah – Tevez, Llorente csapat fogja felkoncolni a svéd bajnokot.
Most, hogy a csatárjátékunk lüktető erekkel meredezik, a védelmünk is összeszedte magát, és Buffon sem lepkézik meccsenként kettőt, lassan elkezdhetnének feljavulni a középpályások is. Vidalnak és Pogbának nem kell, Pirlónak még egy kicsit kéne, Marchisiónak viszont rengeteget, és nem bánnánk, ha Asamoah is elkezdené meggyőzni Tylit, hogy nem volt erősen túlárazva, amikor megvettük. Padointól ez a maximum, amit várhatunk, ez nyilvánvaló.
A fejlődés nem állhat meg, mert hiába vettük át a vezetést a bajnokságban a Totti nélkül elhitványuló Romától, az ősz csak akkor lesz teljes, ha továbbjutunk a Bajnokok Ligájában. Ehhez viszont még az is kevés lesz, ha nagyon megverjük a dánokat, mert a nagy feladat csak utána következik: nem szabad kikapni Athénban, a gondolák városában.
De egyelőre verjük meg azokat, akik olyan nehéz helyzeteken át serkentek férfiakká, mint például ez.