Akkor ez most rangadó? Mert hát volt olyan időszak, hogy jó csapat volt a Milan, most viszont atomszar. Csak azért kellene extra gerjedelembe jönnünk, mert a Milan az ellenfél? Dicsőség ezeket megverni, vagy csak ugyanolyan három pont, mint a Sassuolo elleni, csak ezt könnyebb lesz megszerezni?
Itt a tavasz, már ami a bajnokságot illeti: lement az első 19 kör, innentől kezdve a visszavágókat játsszuk. A Chievo elleni bajnoki nyitány annyira nem mozgatott meg minket, hogy az idénybeharangozóban egy kurva szót sem ejtettünk róla, és utólag is legfeljebb csak Coman kapufájáról maradhat emlékezetes. Ma sem készülünk hatalmas parádéra, de annyit megér a meccs, hogy nagyjából megnézzük, mi történt a csapattal fél bajnoki szezon alatt, és mire számíthatunk ma. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ennyi ideje nem nyert a Juventus bajnokit (egyáltalán, mérkőzést) Nápolyban.
Ma este fél 9 körül megnyerheti Allegri az első kupáját a Juventusszal. Az afrikaiaknak otthonosabb dohai homokdűnékre költöztetett Supercoppa-részvételt még Conte ordibálásával kísérve harcoltuk ki, az esetleges győzelem viszont legalább annyira Allegri érdeme is lesz, mint Tónié: ma ez már nem teljesen Conte csapata.
A szép emlékű szeretünk-gyűlölünk sorozat óta nem fordult elő, hogy egy blogposztot (amit ti, bőkezű követőink kissé póriasan cikknek neveztek) ketten hozunk össze. Ezúttal annyi történt, hogy napfelkeltekor Dartival kiültünk a kedvenc kalyibája mögött húzódó fövenyre egy palack pezsgő és egy tál frissen szedett eper kíséretében, ledobtunk magunk mellé egy diktafont, és a beszélgetésünk publikus részleteit Amanda, Darti egyik jó testű transzi asszisztense begépelte. Tartsatok velünk!
Nővérke, kérhetnék még abból az opiátból egy csöppet a mai elalvós infúzióba? A múltkor is úgy éreztem, mintha a mennyei szférák muzsikáját a Dave Lombardo, Trey Azagtoth, Geezer Butler trió húzná a szoba sarkából. Beküldené azt a fiatal medikus gyereket, hogy inkább ő katéterezzen meg? Tudom, hogy semmit sem fogok érezni, de érti, na. És mielőtt kirántja a drént a csont mellől, megtenné, hogy a képembe gyűr egy apportfát, amire ráharaphatok?
…még szerdán a jó irányba. A gyepnek csúfolt helsinki lápot, illetve annak cirka 500 négyzetméterét háromszor (HÁ-ROM-SZOR, nem írtuk el, baszki, tényleg 8x) csapolták le húzták újra friss gyeptéglákkal a BL-meccs előtti két hétben, és mégis egy fostalicska talajon kellett ölre menni a hisztis vikingekkel (ez milyen oximoron már). Bár az elegáns játék mindenkori istene, Scirea a meccset fentről figyelve nem zokogott a gyönyörűségtől, nincs okunk panaszra: hangyányi választ el minket a továbbjutástól, kezd összeérni Allegri négyvédős rendszere, a csatáraink gyengébb napjaikon is tüsszentenek 1-1 gólt, és hosszú szünet után Chiellini mellett végre Vidal is villantott egy EU-konformot. Hajtás után északi muzsika (némi pesti kötődéssel), visszatekintés és némi derbi-előzetes. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Rongyos 10 ezer dollárért nemcsak a göteborgi BL-meccs beharangját kapod, de katt után ott vár rád egy video, amin a norvég metálszcéna két jelentős bandája, a Mercyful Fate és a King Diamond együtt áll színpadra. Piha.
A Lazio valamiért a Conte-éra egyik legnagyobb ellenfele volt. Nekem legalábbis úgy tűnik. Nem azért, mert a bajnoki címért harcoltak, vagy akár a legcsekélyebb veszélyt is jelentették a bajnoki címeinkre, hanem azért, mert mindig jó meccseket játszottunk velük, és gyakran nem is sikerült legyőznünk őket.
Mint a böriben: szárazon.
