Most mindenki Ronaldóról beszél, pedig a tegnapi nap legfontosabb eseménye nem az ő kiállítása volt, hanem az, hogy a Juventus bő egy órát emberhátrányban játszva tükörsimán döngölte bele saját stadionja pázsitjába a Valenciát.
Szopóó!
Kezdjük azzal, hogy köszönjük szépen a 42 darab hazai sportcsatornának és vezetőiknek, hogy a tegnapi meccset angol, német, olasz és orosz nyelvű streameken néztem, attól függően, hogy épp melyik állt meg. Nyilván marha érdekes volt a Moszkva – Reykjavik összecsapás, hogy emiatt a Juventus meccsét a sehol sem fogható Spíler kettőre tegyék. Nem a nyolcvanas évek elején vagyunk, hogy az emberek a boldog „I want my MTV” felkiáltások nyomán „Kérjük a Spíler kettőnket” subjecttel küldjenek levelet a szolgáltatóiknak. Inkább ezt üzenik a kiváló stratégáknak: hát az apátok faszát! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nagyon merészeket nyilatkozik mostanában Agnelli, melyek az alábbi megállapítások mentén foglalhatók össze: Ronaldo csak a kezdet, idén meg kell nyerni minden sorozatot, amiben indulunk, illetve a Juve szeretne a világ legnagyobb klubja lenni. Ma este a BL-győzelemhez vezető útról nagyjából el is dőlhet, hogy a torinói szokásoknak megfelelően kínszenvedős lesz-e, vagy igazoljuk-e végre azt, hogy a csoportban favoritként tekint ránk a közvélemény. Random gondolatok következnek a meccs elé.
Olyan sok minden történt, mi pedig olyan keveset írunk. Szomorú ez, de az élet nem habostorta. Olvasóink ezt már régóta tudják, ugye!?
Az elmúlt időszakban játszottunk 3 meccset a bajnokságból, megkaptuk a BL-csoport beosztását, és mivel ez egy blog, ezért fontos azt is megemlítenem, hogy elköltöztem a Dunakanyarba és lett egy kutyám is. És évszázadok óta nem írtam bejegyzést!!! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
