Szicíliai tanker

A “tankolás” kifejezést teniszből ismerhetjük. Rendszerint azokra a sport szellemével gyökeresen ellentétes mérkőzésekre használjuk, amikor egy játékos egy tornára ugyan muszájból kiáll, de eldobja az első meccsét, hogy már a következő, általában fontosabb tornára készülhessen. Rendszeresen előfordul, hogy kisebb díjazású, gyengébb pontozású tornákon a menők felveszik a rajtpénzt, majd óriási meglepetésre kizúgnak az első körben. Kevés olyan teniszező van, akire ne vetült volna a gyanú árnyéka, de a tankolás bizonyíthatatlan. Senki nem fogja bevallani, hogy “igen, tojtam a tornába”, és szerintem nem is szorul semmiféle magyarázatra, hogy egy játékos képtelen a teljes szezont azonos intenzitással végigtolni. Nekünk még az a gerinctelenség is imponál, ahogy Nadal tavaly Halléban felvette a rajtpénzt, majd lazán kikapott attól a Browntól, akit neki fél lábon is vernie kellett volna. A tenisz egyéni sport, könnyű egy vereséget kisebb sérülésre, fáradságra, az ellenfél sosem látott formájára fogni, ugyanakkor csapatsportokban sokszor már előre kilóg a lóláb. Péel a Palermo-Juvén.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Moggi, Lisszabon és egy hét az élet

luckymoggiLehet puzsérkodni Moggival kapcsolatban, de az biztos, hogy ha kinyitja a száját, érdemes meghallgatni, amit mond. Lucky Luciano – egy kicsit nyilván várta, hogy a készenlétben tartott, virtuális petrencés rudat beletoszhassa a Juve seggébe – szokás szerint nem csomagolta be a mondanivalóját, és már csak azért is érdemes néhány szót vesztegetnünk a mondanivalójára, mert jövő héten eldől a Juventus szezonja. Hajtás után következzen egy kis előretekintés, egy kis kritika a csapat és a Serie A felé, néhány személyi kérdés és némi harvest langymeleg kommunánk levlistájának lényegesebb momentumaiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….