Hívd Andreát!

Intenzív nap volt a tegnapi.

Egyrészt én meg voltam győződve róla, hogy Beni dörgedelmes írása ellenére nem fogják leváltani Sarrit. Aztán Agnelli hívott minket, hogy rendben, mégsem akarja magára haragítani a világegyetem legnagyszerűbb sportújságíróját, aki amúgy egy offshore cégen keresztül az Agnelli család 47%-át is birtokolja.

Végre egy kibaszott divatikon ül a kispadra. Még el sem kedődik a meccs, már NYERÜNK.

Tehát hipp-hopp kibaszták Sarrit. Az én véleményem az, hogy a játékunk fos volt, Sarri nem volt valami rugalmas csávó, ugyanakkor el kell ismerni, hogy fosadék egy szezon volt ez, és az újraindulás után 48 nap alatt sikerült 14 meccset lejátszani egy totálisan romos kerettel.

Viszont függetlenül a játéktól, a helyzet az, hogy Sarri sosem tűnt Juve-kompatibilisnek, a hozzáállása, a nyilatkozatai sem voltak szimpatikusak, a kötődéséről (azaz annak teljes hiányáról) pedig nem is beszéltünk még. Egyszerűen nem volt Spirito benne – ilyen szempontból mondjuk már a kinevezése is totális tévedés volt.

Pirlo nem rest a gyepszőnyeget sem locsolni! Eközben is jól érzi magát!

No, a lényeg az, hogy kibaszták az öreget, én pedig lelkenedzve írtam Dincsinek, mennyire izgatott vagyok, hogy mi fog történni a következő héten. Ám egy óra múlva ki is nevezték Pirlót, így sajnos nem jött el az izgalmas találgatások időszaka.

A döntés gyors volt, aminek egy előnye mindenképpen megvan: lófasz idő sincs a következő idény kezdetéig, senkinek nem lett volna jó több napig tartó bizonytalanság. Döntöttek, lehet tovább dolgozni.

Nézzük akkor Pirlót, új Mesterünket:

  • Soha a büdös életben nem vezetett még csak egy edzést sem.
  • Nemhogy felnőtt csapatnak, de ifistáknak sem.
  • Egyetlen meccsen sem irányított csapatot, semmilyen korosztályban.
  • Nem volt segédedzője sem senkinek.
  • 2018-ban kezdte el a FIGC edzőképzését, amit direkt exjátékosoknak találtak ki, és a képzés végén akár Serie C-s felnőttcsapatot is edzhet a sikeres vizsgázó.
  • Azóta talán elvégzett még valami gyorstalpalót, hogy legyen licence a világegyetem egyik legsikeresebb, BL-győzelemre és zsinórban a 10. scudettójára törő egyesület vezetésére is.

Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a pályán hatalmas tanár volt, intelligens figurának tűnik, és persze azt is, hogy EGYSZERŰEN IMÁDJUK PIRLÓT.

Szoptatok

A Maestro és Agnelli között állítólag több van, mint sima üzleti kapcsolat! No, sajnos nem szerelem, csak barátság.

Azonban Agnelli nagyon bízik Pirlóban, és a hírek szerint az amúgy is _kifelé álló rúddal_ lődörgő Nedved-Paratici duó ellenében nevezte ki gyorsan az első csapat élére.

A fizetésével nem tudunk nagyot bukni (1,8 millió eurós éves bérezést kap, szemben Conte 11 milliójával, Allegri 7,5 milliójával vagy Sarri 5,5 milliójával), cserébe minden mással igen!

Közbevetés hirtelen a bérekről: az izét második helyre lavírozó Conte 11 milliója mulatságosan soknak tűnik ahhoz képest, hogy mi 5,5 millióért nyertük meg Sarrival a Serie A-t. Ám ne feledjük, hogy a Juventusnál két edző volt a fizetési listán: Allegri utolsó évét is kifizettük, szerződés szerint. Így valójában a Juventus 13 millióért foglalkoztatott edzőket az előző idényben!

Nos, Pirlo totális tapasztalatlansága ELKÉPESZTŐEN HATALMAS lutri. Ugyanakkor a döntés valójában nem meglepő. Modern, merész lépés az új generációt egyből a mélyvízbe dobni, és ki bírná ezt jobban, mint az olaszok legendája, Pirlo?!

Megtanította azt is, amiről nem is tudtuk, hogy tananyag

Zidane-nak bejött, ám ő előtte a Real ificsapatát edzette sikeresen. Ferrara esetében kiderült, hogy teljesen alkalmatlan a magas színvonalú edzősködésre, pedig Lippi mellett volt asszisztens a világbajnok olasz csapatnál. Nagy Inzaghi perecelt a Milannál (pedig előtte a Milan ificsapatainál tanulhatott), kis Inzaghi az utóbbi idők legjobb Lazióját rakta össze, ám az ő esetében is mögötte volt már 6 év a Lazio ifistáival, mielőtt megkapta volna a nagycsapatot. Gattuso megítélése elég vegyes, ám ő nagyon kis csapatoknál kezdett, mire a Milan és a Napoli padjára kerülhetett volna, tehát nem állíthatjuk, hogy hirtelen dobták a mély vízbe, ennek ellenére eddig nem alkotott maradandót sehol.

Hirtelen nem jut eszembe más, aki mostanában került exjátékosként nagycsapat kispadjára!

Mind közül Pirlo az, aki valóban 0 (nulla, zéró) tapasztalattal vesz át egy igencsak komoly babérokra törő csapatot.

A jó hír, hogy igazán nem várhatunk tőle semmit, mert minden történés igazi meglepetés lesz ezután. Az ellenfelek sem tudják, mit akar Pirlo játszatni majd, hiszen még egy óvodai futballmeccsre sem készített fel kislurkókat. Agnelli biztosan nagyon fogja támogatni, és a hírek szerint Paraticinek elég keményen ki lett adva az ukáz, hogy kit kell kibaszni a keretből és kiket kellene leigazolni. Ő is az utolsó esélyét kapja a mostani mercatóval.

Pirlo érkezésével újraéledhetnek a Tonali leigazolásáról szőtt álmok, az Instagram szerint jóban vannak, hátha mégis minket választ a kis pirlófejű gyerek. Zaniolo érkezése az új Róma-tulajjal vélhetően esélytelen. Pirlo állítólag mindkettőt akarja. Mindegy is, franc foglalkozik ezzel. Majd meglátjuk mi az, ami megtörténik.

Tehát, fogalmunk sincs, hogy mi lesz, de Beni elég jól megfogalmazta az én érzéseimet is:

“nem tudom megfogalmazni, miért gondolom így, de én teljesen nyugodt vagyok. kicsit le is szarom, bevallom, ez legalább izgalmas lesz így. és én nagyon fogok tudni drukkolni pirlónak is, meg pirlo csapatának is. 

Összességében nagyon bizakodóak vagyunk, mégha ennek semmi alapja nincs. Teljesen adja magát, hogy halál kilátástalan játékkal lavírozunk be az ötödik hely környékére, úgy, hogy februárban Zaccheroni veszi át Pirlo helyét. És mindennek ellenére mi azt látjuk magunk előtt, ahogy Pirlo közömbös arcal emeli fel a nagyfülűt és utána azt nyilatkozza, hogy “egyáltalán nem izgultam, tegnap este playstationöztem, aludtam egy nagyot, aztán kijöttünk és megnyertük a BL-t.”

Megdögölhet mindenki, bármi lesz, akkor is NEKÜNK VAN A LEGMENŐBB EDZŐNK.

A világon.

(Ja, és Pirlo az első “social media kompatibilis” manager, tizenvalahány milliós követőtáborral a különböző felületeken.)

Mit jelent a BianconeriBlog nekünk? – Olvasóink a blogról

A közelmúlt gyenge eredményei miatt kitört szerkesztőségi villongások eredményeképpen egy izé-közeli személy is csinált valamit valahol, ami miatt felmerült az is, hogy megszűnik az egész Bianconeri Blog!

Pedig mindannyian tudjuk, hogy Bianconeri Blog NINCS MÁSIK!

Sehol máshol nem olvashattok úgy a Juventusról, hogy valójában nem is a Juventusról olvastok! Sehol máshol nem találtok olyan olyan olasz bajnokiról beszámolót, amit még le sem játszottak, sehol máshol nem találtok útmutatót edzőöléshez és sehol máshol nem találtok szabálymódosító indítványokat, de említhetnénk Johannt a pálcikaembert is, aki szintén nincs sehol máshol!

Miután ez a hír kiszivárgott, olvasói levelek tucatjai kezdtek ömleni a szerkesztőség postaládájába, amit mi meztelenül, a vitákban és közelharcban leizzadt testtel olvasunk fel egymásnak, és természetesen megosztjuk ezeket az írásokat veletek is!

Sanya – Napoli-szurkoló

“Dögöljetek meg a mocskos blogotokkal együtt, férgek!” – üzeni Sanya nekünk, egy kicsit fel is izgatott mindannyiunkat.

Pelé – volt válogatott labdarúgó

“Eu leio o blog Bianconeri desde a adolescência. Foi uma verdadeira bússola no mundo do futebol para mim. Eu nunca teria marcado tantos gols se você não estivesse. Eu falaria sobre meus troféus da Copa do Mundo mais cedo do que você!” – Pelét mi sosem szívleltük, igazából nem is tudtuk, hogy olvas minket. 🙁

Orbán Viktor – Magyarország miniszterelnöke

“Minden reggelem így néz ki: Magyar Nemzet, Nemzeti Sport, Bianconeri Blog. A legjobb cikkeket el szoktam küldeni Erdögan barátomnak is. Ha a Bianconeri Blog megszűnne, egy tollvonással betiltanánk az Indexet is!” – írta egy magát Orbán Viktornak kiadó imposztor.

Darti – a Bianconeri Blog egyik szerzője

“Mit sem tudtam még a homoszexualitás és a labdarúgás kapcsolatáról, amíg meg nem keresett Dino Vercotti barátom, hogy szálljak be ebbe a csodálatos csapatba. Azóta számos kalandot éltünk át együtt, de a szeretet erejével minden rázós helyzetből erősebben jöttünk ki. Így lesz ez most is. Nem engedünk az izé-behatásnak, ha elég pénzt küldtök, akkor megvásároljuk Neymart, és ő is itt fog blogolni!” – Darti írása azért meglepő, mert ezt a blogbejegyzést is az ő neve alatt jelentetjük meg.

Zoli – Juventus-drukkernek született, már anyja méhében az volt

“Basszátok meg! Sosem voltatok igazi szurkolói a csapatnak, viccet csináltok mindenből, szarra való brigád vagytok. A Márta meg osztya az észt a tévében, aztán FEL SEM IGAZ ANNAK AMIT MOND! Az igazi szúrkoló tűzőn-vizen kiálla csapata mellett. Ti meg nem.” – Zoli a bizonyítéka annak, hogy megosztóak vagyunk, ezáltal nincs belőlünk másik!!!

Pavel Nedved – A cseh kúria

“Použitá česká piva jsem prodával v zaniklém metru, když mě našli autoři blogu Bianconeri. Tehdy jsem si uvědomil, že mohu být skvělým fotbalistou. Kdybych se pokusil dost tvrdě, nezastavil bych se až do zlatého míče. Nakonec jsem vyhrál zlatou kouli. Děkuji vám, doufám, že čtenáři posílají hodně peněz, abyste mohli v budoucnu nezávisle nahlásit své boje Serie A!” – Pavel <3

Nagyszerű István – híres közéleti személyiség

“Ti nevezitek magatokat újságíróknak?! Idióták!” – István, mi nem is ismerünk téged 🙁

Peti, régi olvasónk

“Hát ez az. Melyik másik futballblognál tudnád elképzelni az egyik asztalnál a Dino Vercottit a másiknál meg a s4tchyt. És itt semmiképp nem egy minőségi, hanem egy szerzői inspirációt ábrázoló skála súlypontjain gondolok rájuk. Lenyűgöző és példamutató a szerkesztőség emberi, írói sokszínűsége. Nyiss be bármilyen olyan helyre a sokból, amit már bekebelezett a mélyszürke homály. És se stílus, se tehetség, se hírérték, se kultúra. Számomra itt nem az az elsősorban drámai, hogy interes, vagy nápolyi, juvés, vagy rómás, vagy spanyol termék kerekedik felül. Hanem hogy egy mára már ritka, hazai, jó minőségű blog adná át a helyét már megint valaminek, amit olyan olvasni, mint sajtreszelővel rej ..” – Köszönjük, Peti! Küldj egy kis pénzt is, légyszi!

Edina, Érdről

“Szeretem, hogy pártatlanok vagytok. Hogy nem érződik, melyik csapatnak szurkoltok. Ez az igazi újságírás!” – Néha mi magunk sem tudjuk, Edó!

Sarri – a csapat edzője

“Tudnátok egy doboz cigit küldeni? Kifogytam.” – Már úton van, Mester!

Alsópataki Zorán

“Gyűlölöm, hogy ti vagytok a leghitelesebb blog. Gyűlölöm, hogy mindig titeket kell olvasnom, ha mosolygósabbá szeretném tenni a napomat. Gyűlölöm, hogy egy sziget vagytok ebben a Magyarország nevű őrületben” – Nekünk is nagyon nehéz, Zorán, gyere és szorítsd meg a kezünket is.

Juhár Tamás – ex-futballista

“Innentől lesz izgalmas, hogy Inzaghi mit csinál ezzel a Lazióval. Most kell venni egy nagy levegőt Rómában, és ami működött, azt megőrizni, és feltenni a kérdést, hogy “mit akarunk?”. Ha erre megtalálja a választ a Lazio, akkor még bármi lehet” – Köszönjük, Tamás, mi is izgulunk!

Potolai Ábel – milan-szurkoló

Igen, igen, jó a blog, persze. De ne felejtsük el, amikor viccet csináltatok a rangadóból, amikor egy hétig a Milánon köszörültétek a billentyűzetet, milános vicceket írtatok, és persze minden héten gyűlölködő rovattal írtatok az aktuális ellenfelekről. Gusztustalan, képmutató banda vagytok, ha megszűnne a blog, lehugyoznám azt a vincsesztert, amiről utoljára letörlik!” 🙁

Feri is írt nekünk Pápáról

“Csinálni kell tovább ezt a kurva blogot. Nem másokért. Magatokért! Hát az ég áldja meg, ti hoztátok ezt össze. Tessék felállni és továbbmenni! Azok meg, akik ezt teszik veletek…nos, azokról majd döntsön a nép.” – Belehúzunk, Feri, tenni fogjuk a dolgunkat!

Hát mára ennyi. Az adományokat a szerkesztőség jól ismert bankszámlaszámára küldjétek, iszonyatosan sok pénzre lesz szükségünk az elkövetkező néhány hónapban-évben.

Ui.: Természetesen minden név és írás a képzelet szüleménye, mint mindig. Tudjátok, olyan ez az oldal, mint a Hírcsárda, csak Juvés.

90 perc izgalom

Tegnap, azaz 2020. 06. 17-én, este kilenc órai kezdettel lezavarták az Olasz Kupa döntőjét. A végén, tizenegyesrúgások után, a Napoli csapata emelhette a magasba a salátástálat.

Nézzük, milyen izgalmas dolgok történtek ez alatt a 90 perc alatt:

Alaszka, valahol Bettles közelében, délelőtt 11:00:

Liam már évek óta repüléssel foglalkozik, így nem volt meglepő, hogy az Olasz Kupadöntő napjának reggelén is beült kis méretű, mindössze 4 személy szállítására (egy pár koffer elfért még azért hátra) gépébe és nekilátott, hogy indulás előtt kipipálja a biztonsági szempontból fontos checklist pontjait.

Mire Ronaldo lövését a Napoli kapusa könnyedén félreütötte, Liam már tisztában volt vele, hogy valahol van egy kis olajfolyás az egyik dugattyúnál. Sajnos ez olyan probléma, amit nem tud megoldani helyben, tudta, hogy mielőtt újra turistákat reptethetne (amire amúgy is kicsi volt az esély, így, a COVID-szituáció utáni napokban) el kell mennie Wyatthoz, régi barátjához, akinél megvoltak a megfelelő szerszámok.

Wyatt repülőgépeket szerelt ugyanis.

Liamnak fogalma sem volt róla, hogy már a félidőben járunk, amikor rövid dél felé haladás után kelet felé fordította a gépet, hogy Beaverbe érkezhessen.

Liam kisgépe még új korában

Bonucci sárga lapját emelte éppen fel a spori, amikor Liam fura hangot hallott a motor felől. Érezte, ebből baj lehet. Kicsit feljebb húzta a gépet, hogy jobban belássa a tájat. Szerencsére az alaszkai nyár kellemes, 20 fok körüli meleggel és tiszta idővel segítette a tájékozódást.

Ám alig jutott a Juventus lélegzethez, amikor a motor megadta magát. Sűrű füst gomolygott a gép orrából, az erő is elszállt a gépből. Liam bajban volt!

Egy közeli tisztás felé kormányozta a kisgépet, tudta, hogy csak egy esélye lesz letenni. Ha nem sikerül, összetöri magát, nem tud kimászni a gépből, a medvék és a farkasok fogják megzabálni.

Dybala is besárgult, Liam pedig egyre jobban izzadt a botkormány mögött. A motor néhány köhintéssel teljesen kimúlt, a hirtelen beálló csend meglepő volt, mint egy coca-colás kivetítés a Stadio Olimpico széksorain.

Ám Liam tapasztalt pilóta volt, sokkal jobban figyelt, mint Bernardeschi, aki konkrétan kivezezett a labdát a saját csapatának alapvonalán, senkitől sem zavartatva.

A kisgép a biztonságosnál kicsit nagyobb sebességgel és nagyobb süllyedéssel ért földet az ázott talajon, Buffon éppen kivédte Maksimovic fejesét, amikor Liam kikapcsolta a biztonsági övét. Hiába, mindketten több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött tették a dolgukat.

Cuadrado egy kihagyott helyzet(?) miatt bosszankodik, másik meg az életükért küzdenek közben.

Liam tudta, hogy bár a repülésnek vége, előtte áll még néhány fontos dolog. Dybala szarul rúgta a tizenegyest, de nyilván megérdemli a 15 milliós fizetést majd, hiszen nem ezen múlik. Ám Liam élete ennél fontosabb dolgokon múlt, például azon, hogy működik-e még a rádiója vagy van-e jelzőrakétája a gépben.

Természetesen elegendő jelzőrakétája volt, hogy akár egy fél éjszakán át nappali világosságot varázsoljon az alaszkai senki földjére, de szerencsére a rádiója is működött. Hiába, Liam nem egy kibaszott focista volt, akinek annyi lenne csak a dolga, hogy 11 méterről berúgjon egy labdát egy IFA-méretű kapuba.

Így, mire kedvenc csapatunk már a csapatbuszban ült hazafelé tartva, azon gondolkodva, miként nem sikerült 180 perc alatt egy gólt sem rúgni, hiába a Ronaldo, Dybala, Douglas Costa támadótrió és a Sarriball mítikus fegyvere, nos, addigra Liam már megnyugodva szalonnázhatott gépe mellett.

Wyatt 30 perccel később felszedte.

IZGALMAS KALAND VOLT, LIAM!

Ausztrália, valahol Alice Springs közelében, hajnali 4:00

Pedro 17 éve érkezett Ausztráliába, villanyszerelőként. Azóta valahogy kamionsofőr lett, maga sem pontosan emlékszik, miért. Ám ezt is nagyon élvezte: hatalmas guruló vonatot vezetett keresztül Ausztrália vadregényes, nemritkán valóban veszélyes vidékein. Büszke volt rá, hogy néhány év alatt megkapta az engedélyt ezeknek a monstrumoknak a vezetésére. Pedro nem kevés pénzt fizetett azért, hogy egy kibaszott kamiont vezethessen, miközben Rabiot évi hétmillióért nem hajlandó áttenni időben a seggét az egyik városból a másikba, vagy kulturáltan odatenni magát edzésen és a pályán.

Pedro nem ismerte Rabiot-t. Igazából világéletében gyűlölte a focit, meghökkentő módon a krikett volt az ő sportága. Ne is vesztegessünk erre több szót. Még alig derengett valami a horizonton a napfelkelte előjeleként, amikor a kezdő sípszó elhangzott az Olimpicóban. Szinte ezzel egyidőben indította be a gépet Pedro is.

Tudta, hosszú út van mögötte, de ezután is pont ugyanannyira kell figyelni, mint eddig, hiszen elég egy kis kihagyás és súlyos árat fizethet érte. Nem elég csak beülni a pilótafülkébe, arra várni, hogy majd magától elmegy a kamion A-ból B-be.

Pedro egyszerű ember, ám a maga módján bölcs. Megoszthatta volna ezt a bölcsességet a pályára küldött 11 juventus-játékksal is.

Az elején az út rendben ment, egyre világosabb lett, az ausztrál táj megnyugtatóan terült el Pedro előtt. Biztatóan duruzsolt a motor, eközben több ezer kilométerre Pedrótól a Juventus is letámadott, védekezésből pedig szépen járatva hozták ki a labdát. Ki hitte volna, hogy ez az egész idill csak időleges. Pillanatok alatt elszaródhat minden.

A kengurucsapat jobbról jött, pont ahogy a jobb kapufát találta el a Napoli is szabadrúgásból. Ezt nem lehet kivédeni, ha szerencséd van, nem lesz baj, ha nincs, akkor baj lesz. A Juventusnak szerencséje volt, Pedrónak sajnos nem.

Miközben a dupla defektet kapott kamiont próbálta az úton tartani, Pedro egy pillanatig sem gondolt arra, hogy miként lehet az, hogy a Juventus idén lényegében teljesen veszélytelen mindenfajta szabadrúgásból, hiába vannak technikás játékosok a csapatban.

Pedro egy év alatt megkeresi Rabiot heti fizetésének a felét, 12 órákat vezetve.

A kamion teljesen kifordult és a hatalmas rakomány miatt menthetetlenül az oldalára borult. Pedro rettenetesen bebaszta a fejét, és elködösülő tudatával még arra gondolt, bárcsak láthatná még a családját: Rose-t, a feleségét, és két gyereküket: Johnt és Jesust.

Eközben az Olimpicóban semmi sem történt. A világ 9. legmagasabb fizetéseit felmarkoló 11 játékos tanácstalanul passzolgatott, és egyre közelebb kerültek ahhoz, hogy gólt kapjanak. Pedro az eszméletlenség jótékony homályába merülve feküdt egy oldalára borult kamionban, miközben kedvenc csapatunk évi 281 millió fontnyi fizetésért szívta a brét egy kellemesen csendes stadionban.

Vajon ki vagy mi talál rá Pedróra hamarab? Egy falka dingókutya, akik félénken bár, de elmajszolják a testét, vagy egy másik autós, esetleg egy kamionos kolléga?

Vajon ezidő alatt ki tudja bekkelni a csapat legalább azt, hogy a rendes játékidőben ne kapjon ki? Aztán vajon úgy állnak oda a 11-es rúgásokhoz, mintha még ők lennének megsértődve, hogy mi a fenéért nem kapott 3 gólt a Napoli 90 perc alatt, hogy elég legyen csak ünnepelni?

Danilo heti 66 000 fontért bemutatott teljesítményének méltó megkoronázása volt a világűrbe kirúgott labda.

Miközben Pedrót éppen egy kamionos kolléga próbálta némi vízzel magához téríteni, Alessandro, aki rendszeresen az Olimpico környékén sétáltatja kutyáját, megtalálta az egyik meccslabdát. Vélhetően a 11-es rúgások során került oda, miután megpattant a kibaszott Holdon.

Szerencsére Pedro megúszta kisebb sérülésekkel végül (agyrázkódás, és egy vállficam), ráadásul a kamionban és a rakományban esett kárt is téríti a biztosító, így az IZGALMAS TÖRTÉNET jó véget ért.

De mi simán szoptunk a Napolitól és immáron 180 perce nem rúgott a csapat egy árva gólt sem. Csoda, hogy tizenegyesből sikerült betalálni.

Fos meccs, fos teljesítmény.

Ijesztő, hogy ez a legerősebb kezdőnk.

Nem kellenek szurkolók!

Csodálatos nap volt a tegnapi. Nem elég, hogy a kertemben áskálódva egy igen nagyméretű ciszternára(!) bukkantunk, ami lényegében megoldja a nyári öntözés problematikáját, de este még a férgeket is két vállra fektettük!

Nem tudom, tudtátok-e, de az Izé csapatának létrejötte is áskálódás, gyűlölködés eredménye. Egyszerűen nem tetszett nekik, hogy Milánó eggyel kulturáltabb felén az olaszokat favorizálják, ezért csináltak egy ellencsapatot, amiben mindenféle IDEGENEKET favorizáltak, ahelyett, hogy az olasz labdarúgás felemelkedésén dolgoztak volna. Nyilván nagyon büszkék voltak rá, hogy saját honfitársaik felett idegenekkel teletűzdelt zsoldoscsapattal arathattak győzelmet akkoriban, amikor ez még közel sem volt divatos vagy épp elfogadott!

Nos, a történelmi gyökereket most sem tagadták meg, mindent elkövettek, hogy a számukra legkedvezőbb módon, zárt kapuk mögött próbálkozhassanak méltatlan győzelmet aratni kedvenceink felett. Persze addig sikerült forgatni ismét az asztal körül, alatt és mellett a lapokat, amíg valóban zárt kapuk mögött játszhattak. Nyilván azt gondolták, hogy ha hazai pályán, teltház előtt is vereséget szenvedtek, akkor idegenben jobb volna teljes csendben játszani, hátha akkor van esélyük.

Nos, nagyobbat nem is tévedhettek volna!

A kerekasztal nagy stratégái ismét csak a szarkavarással voltak elfoglalva, így nem jutott elég figyelem a futballpályákra. Nem vették észre, hogy Sarri szétdohányzott tüdeje már nem tudja elég nyomással ellátni meglazult, nikotinkövektől nehézkes hangszálait, így nem tud elég hangosan üvölteni. Emiatt szenvedtünk a Milanhoz hasonló kiscsapatok ellen, és emiatt tudott a Lyon is győzelemmel távozni a saját stadionjából.

Sarri nyilatkozta is, hogy edzésen gyorsabban jár a labda, nem érti, meccseken miért nem.

Hát most kiderült!

A zárt kapus meccsek simán hozzák az edzések hangulatát, és legfőképpen az edzéseken tapasztalható csendet és nyugalmat. Ebben a csendben és nyugalomban Sarri reszelős hangja is távolabbra jut el. Végre Cuadrado is hallja, mit kéne csinálnia. Dybala sem botladozik tanácstalanul a labdában, Matuidi is tudja, mi is a feladata azon a nagy büdös focipályán.

És az is kiderült, hogy De Sciglio vélhetően tök süket.

“Tolódjatok, férgek” – hallhatta minden vájtfülő tévénéző a csendes stadionon áthasító kiáltást. Nem is lett gólhelyzet ebből sem!

A titok másik nyitja természetesen az, hogy a nézők spannolási együtthatója nem hat az ellenség játékosaira sem, így a nyugis játszogatás közben kijön, hogy egyszerűen jobb játékosokból áll a Juventus kerete!

“BAL! BAL! BAL!” – segítette ki a tanácstalan Dybalát Sarri az oldalvonalról. Szerencsétlen Dybcsi kénytelen volt a végén ballal lőni, de be is jött! Ezért rohant önfeledten a kispadhoz, Sarri nyakába ugorva ünnepelni!

Matuidi mulatságosan sok labdát szerzett, sőt, beadásából gól is született. Nyilván Sarri többször is figyelmeztett meccs közben, hogy mi is a dolga.

“Agyonüt!!!” – kiabálta a mester, és Matuidi félre is ugrott a veszélyes labda elől. A “SZERELJ!” és “CSÚSSZÁL BE, TE ÁLLAT!” kiáltások úgy hatottak feszes testű fekánkra, mint a karika nyomogatása a PS4 kontrolleren!

De Sciglio első labdaérintéséből megteremtette az ellenség számára a gólhelyzetet, vélhetően nem hallotta meg a Mester “Rúgd már picsán azt a rohadt labdát” kiáltását, amit tévénézők tízmilliói igen.

A győzelem különösen értékes annak fényében, hogy minden az izé kénye-kedve szerint történt: az üres stadion mellé kaptak egy bírót is, aki úgy gondolta, hogy a sárgalap csak a nézők kedvéért létező szórakoztató elem, ezért zárt kapus meccsen nem szükséges osztogatni. Kivéve CR7-nek, akit büntetésből sárgázott be, mivel GOAT-unk szóvá merte tenni, hogy lassan többet ül a fűben MINT EGY NYUSZI.

“PASSZOJJÁMÁ’!!!” – a meccset végigkísérte az edzéseken gyakorolt Sarriball-formátum alapvetése.

Az látszott, hogy az elmúlt időszak meccs nélküli gyakorlásain Sarri sokat beszélt a gyors labdajáratás fontosságáról. Néha már-már mulatságosan erőltetetten ment az egyérintős játék, kivéve, amikor igazán kellett volna, mert akkor azért még elbizonytalanodtak a srácok. De az egy- majd kétgólos vezetés birtokában a mieink magabiztosabbak, az ellenség játékosai pedig bizonytalanabbak lettek, így kényszerítőink jobban ültek, látványosabbak lettek! Hamarosan talán támadásépítésben is használjuk majd a gyors passzokat. Sajnálatos, hogy a meccs végén Ronaldo két helyzetet is elpuskázott, így nem tudott a Serie A egyedüli császárává válni.

Meghökkentő előnyére vált a csapatnak, hogy Pjanic nem lassította alibipasszaival a játékot, Cuadrado és Douglas Costa kettőse nagyon biztató volt. Cuadrado ismét jobbik arcát mutatta, két méteres becsúszását látva halkan felsikkantottam a tévé előtt.

Egyszerűen jobbak voltunk, na.

VÁRJUK SZERETETTEL A CSENDES POKOLBAN A LYONT!!!! (Bár akkor már lehet, hogy nem lesz zárt kapus a meccs. Reméljük.)

Digi kommentátorok, takarodjatok

Elképesztő, amit megengednek maguknak.

A 16-oson belüli kezezésnél hangosan kimondja és elismeri, hogy a szabályok szerint nem kell 11-est adni ilyen esetben. Pár perc múlva fröcsög, hogy elvettek egy 11-est az Atalantától.

A Cuadrado által védekezésben elkövetett kezezést a bíró továbbengedte (leszarom, hogy miért), ezután még visszakerült a labda az Atalantához, sőt, hátrafelé, a kapunk felé ment. Higuaint egyszer szerelték, visszaszerezte és hátrafelé futva tekerte át a túloldalra. A kb ekkor kialakuló támadás mintaszerű góllal ért véget. Fröcsög a barom, hogy a Juventust nyomják és az egész bajnokság erről szól. Kb 10 percen keresztül egy noname olasz SZURKOLÓI fórumról idéz. A legsötétebb propagandacikkek stílusában idézi “InterFan2018”-tól, kb így: “És itt van a lényeg, ezt olvasom éppen: ‘A Juventus 12. játékosa a pályán van, sárga mezben.’ Hát igen, erről szól ez a bajnokság.” Ja, gondolom “AntiJuveForever” szintén csodálatosan pártatlan helyzetelemzést írt a kommentátor által idézett fórumra.

Elfogadhatatlan ez a színvonal. Felemlegeti aztán a Genoa elleni meccset, ahol a genoai gyerek visszarántás miatt kapta meg a teljesen jogos második sárgáját – ja, nem kellett volna sárgát kapnia, mert a Genoa jól játszott? A picsába, nem tudtam, hog van ilyen szabály. Azt nem emlegette fel, amikor Ronaldo makkjának a hegye lógott be állítólag lesre, és ezért visszafújtak gólt, miközben az izé kétméteres lesét VAR hagyta jóvá.

Annyira fel vagyok baszva. Követelem, hogy a Digi tegye lehetővé a kommentátor nélküli hangsávok használatát a közvetítésein.

Egyébként pedig NYENYENYENYENYENYE!

A játék képe alapján még a döntetlen is nagy szám lett volna, a győzelmet így elég kiváló végeredménynek értékelem. Higuain őrület!

Itt meg lehet nézni az összefoglalót:

https://player.viditview.com/player/html/jdAb1neZ5f?popup=fromblocked&autoplay=1

Sarri, takarodj!!!

Nem akarok bevezető bekezdést írni, nem érdekelnek a formaságok! Nézzük, mit ért el a cigarettás rohadék a kispadunkon!

Adatok:

Sarri a történelem során első olasz edzőként ért el 19 meccses európai veretlenségi szériát. A Chelsea-val 15 mérkőzésen keresztül, azaz a teljes Európa Liga menetelés során nem talált legyőzőre, azóta pedig a Juventus kispadján folytatja ezt a kedves sorozatot.

A Juventus 2008 óta nem biztosította be ilyen korán a BL-csoportból a továbbjutást.

Az elmúlt edzőink teljesítménye a bajnokságban első idényükben 12 forduló után:

  • Conte (2011) – 12 forduló után 24 pont, második hely a szintén 24 pontos Milan mögött
  • Allegri (2014) – 12 fordul után 31 pont, első hely a 28 pontos Roma előtt
  • Sarri (2019) – 12 forduló után 32 pont, első hely a 31 pontos izé előtt.

A Juventus az európai jelentős ligák csapatai közül egyedüliként veretlen minden sorozatban. A szupererős PSG 13 forduló után 30 ponttal vezeti a bajnokságát, 3 vereséggel. A mágikusan csodálatos Barcelona 12 forduló után 25 ponttal vezeti a spanyol bajnokságot, 8 győzelem mellé 1 döntetlen és 3 vereség jut. A Manchester City az isteni Guardiolával a kispadon és a 14 milliárdos keretével még csak nem is vezeti az angol bajnokságot, sőt, most verte rommá őket rommá a Liverpool.

Sarri a Juventus kispadján töltött első 16 meccséből 13-at megnyert, 3 döntetlen mellett. Ennél csak Jesse Carver kezdett jobban 1949-ben – ő 14 győzelem mellé gyűjtött be 2 döntetlent.

Ennél jobb kép nem lesz róla sajnos.

Játék:

Nos, valszeg Jesse Carver juventusa tetszetősebben játszott. Capello bajnokcsapata sem rúgott sok gólt, de legalább nem is kapott. Allegrivel csak az együttműködés vége felé lett minden meccs kínszenvedés. Conténak nem állt a rendelkezésére Costa, Cuadrado, Dybala, Higuain, Ronaldo, Pjanic, De Ligt, Sandro. Tehát a közmegegyezés az, hogy a Sarri-féle játék egyelőre a VILÁG LEGSZARABBJA. Legalábbis én magam a fórumokon ezt olvasom.

És tény, hogy a moszkvaiak és a milánóiak ellen is rettenetes volt a mutatott játék képe. Rossz volt nézni. Nemhogy gólzápor nem volt, de még azt is nehéz volt elhinni, hogy mi nyertünk. Scseszecsny ezen a két meccsen 6204 (!!!) védést mutatott be. Ne nekem higgyetek, a szemeteknek!!!

Tehát mondhatni, a Sarriball egyelőre nem a szebbik arcát mutatja felénk. Az eddigi meccsek során összesen talán 70 percnyi Sarriballt láthattunk, a többi az szenvedés, rengeteg bekapott gól és tanácstalan labdajáratás…

Amit viszont láttunk, azok a moszkvai esős éjszakában megcsillanó SarriBALLS voltak. A kemény tökűnek eddig nem igazán tűnő (korábban pedig simán csak egy fasznak tűnt) Sarri a vége előtt 10 perccel lekapta az ennek nem örülő Ronaldót. Ami pedig végképp meghökkentette a világegyetemet, univerzumot! A Milan elleni meccsen alig a félidő után kapta le a GOAT-ot. Vannak gondolataink erről, én most leírom, amit én gondolok:

Rohadtul leszarom, hogy Ronaldo a világ legcsodálatosabb játékosa, ő sem lehet nagyobb a Juventusnál, így ha szarul játszik, le kell cserélni. Nagyon helyes.

30 milliós fizetéssel ne duzzogjon, mert nagyon kínos. Tiszteletlen a csapattal és a csapattársaival szemben is, ha egyből bevonul az öltözőbe, majd nem ül vissza a kispadra néhány perc (arcmosás, üvöltözés, elégedetlenkedés, majd nagy levegők, önmagunk összeszedése) után, hanem hazamegy(?!). Ész fasz megáll.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy Ronaldo olyan nagyon megroppanna ettől. Csak találgatok, de én olyan figurának képzelem el Ronaldót, aki nem nagyon elégedett magával, csak ha tényleg rászolgál. Tehát pontosan érzi ő is, hogy nem megy a játék. Nem úgy tűnt, hogy a csapattársakra fogná ezt, hiszen furcsa is lenne, miután ajtó-ablak helyzeteket is kihagyott mostanában. Tehát a lecserélés utáni mérge nem kizárólag Sarrinak szólt, hanem saját magának is – “A betyár mindenit, nem tudtam betalálni a furkó milánóiak ellen sem, jaj, de nagyon mérges vagyok magamra, le is cserélnek, mert fos vagyok, kurva élet, hazamegyek és szétbaszom az egyik Ferrarimat egy csákánnyal.” – gondolta Ronaldo a pályáról leviharozván.

Remélhetőleg kipiheni a sérülését (fáslival a lábán melegített a legutóbbi bajnoki előtt is), nem játszik 180 percet a válogatott meccseken, és visszatérve újult erővel veti bele magát a küzdelmekbe.

És egy pszichológus sem ártana neki, aki elmagyarázza, hogy 67 évesen már nem fogja megkerülni a világ összes védőjét, viszont felhívja a figyelmét a tényre, hogy mivel az egész teste izomból áll, kurvára nem kéne összeesnie egy milános szecska mellett. Itt az ideje férfiasan játszania. Nézze meg Zlatant.

Azt talán csak Johann, a pálcikaember tudná megmondani, hogy mit tartogat a jövő, esetleg a Görkoris Pap (akiről hosszú idő óta nem tudunk semmit, sajnos), egyelőre az ADATOK azt mondatják velünk, hogy Sarri minden rekordot megdönt. A látvány pedig azt mondatja, hogy “hinnye, hát tavasszal már a BL-helyekért fogunk kaparni, ha ilyen ütemben szaródik el a csapat játéka”.

Vajon minek hihetünk? Vajon kiben bízhatunk? Én megmondom nektek, hogy senkiben, csak saját magunkban bízhatunk. És még így is számos meglepetést tartogat az élet.

Más:

Ez a meleg szeretet nagy bizakodással tölt el minket.

Igen, én magam azt gondolom, hogy Pogba kurvára elkélne a középpályánkra. A hírek szerint a MU-t érdekelné Mandzukic, Can és Rugani is. Ruganit sajnos nem engedhetjük el, mert nem marad több védőnk nélküle. Mandzukic úgysem játszik, tehát a MU sem ostoba őt túl sokra beárazni, Can pedig a BL-keretben sincs benne és simán szarabb Pogbánál. Tehát én benne lennék egy Mandzukic+Can = Pogba és egy láda rendes, európai sör cserében. De tőlem Rakitic is jöhet.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Majdnem nyert, mégis a Juventusé a hárompont

VENDÉGSZERZŐ! Sajnos kevés időnk van beszámolókat írni, ezért megkértük Joó Gábort (akinek saját Rajongói Klubja is van, amit nagyon szeretünk), hogy számoljon be helyettünk a mérkőzésről. Gábor örömmel eleget is tett a felkérésnek, így az ő sorait olvashatjátok.

2-1-es győzelmet játszott a Juventus az olasz Serie A futballbajnokság-mérkőzésen az Inter csapata ellen, vasárnap, a milánói csapat otthonában – amit a milánói piros-feketék San Sírónak hívnak – a Giuseppe Meazzában.

A Juventus gyorsan megszerezte a vezetést, de nem úgy mint a hétközi Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés-elsőfélidőben az Inter – a Barca ellen – tette. Máshogy történt, Dybala futott el a balszélen, a kapus tehetetlen volt, ellőtte a védő lába között, védhetetlenül vágódott a lövés a kapuba.

Ám az Inter nem adta fel, Conte edző csapata – korábban a Juventus volt neki az – bátran rohamozta a Scyescny kapus csapatának kapuját.

Egy beadást követően De Ligt – kézzel – ért bele szerencsétlenül a labdába – amire egyébként érkezett egy másik játékos is (ő is beleért – kézzel (de már csak később) – a labdába) – és a bíró egyből tizenegyest adott.

Egyértelmű ítélet volt, a videóbíró is így döntött, bár De Ligt mutatta, hogy akarja a videózást. Jó ítélet, ezeket kellene mindig a bíróknak befújnia.

Martinez magabiztosan belőtte a labdát, bár Scyeszny jó irányba vetődött, a labda mégis a hálóban kötött ki, erősen lőtte. Martinez argentin, így José Sanfilippo juthat eszünkbe, vagy a cseh Panenka, ők rúgtak 11-eseket 50-60 éve.

A mérkőzés – vasárnaphoz híven – nagy iramban folyt. Az olasz bajnokságban megszokott – védekező – stílus ellentéte ment a pályán, támadások voltak. Sokat támadott a Juventus, mégis nagy helyzeteik voltak. A második félidőben jórészt a torinói csapat akarata érvényesült, ne felejtsük el Ronaldo kapufáját sem – az elsőből. Újra a portugál rúgott gólt, mégis az argentinok maradtak emlékezetesek, Dybala gólpasszos volt, de lesről, így végül Higuain gólja lett érvényes később – itt Bentancur volt a gólpasszos.

Sajnos Messi nem játszott, a 32 éves a Barcelona spanyolbajnoki-futballmérkőzésén rúgott gólt, a negyediket a Sevilla ellen szombaton.

Nagy meccs volt, sokat fognak beszélni róla a kocsmában is, ahol általában írom a cikkeimet.

Disclaimer: A cikket természetesen nem az indexes újságíró Joó Gábor írta, hanem egy véletlen névazonosság folytán egy másik Joó Gábor volt az.

Atleticóba utazik a Juventus!

Minden játékosnak nagyon nehéz, amikor idegenbe kell menni, hogy lejátsszanak egy futballmérkőzést. Ilyenkor el kell hagyniuk a megszokott öltözőt, stadiont, az ismerős arcokat a lelátóról, akik tüzesen szurkolnak nekik. Néha rakétavetővel a vállukon, néha csak kézi lőfegyverekkel a zsebeikben.

Hát most játékosainknak el kell hagyniuk szívet melengető otthonukat, Juventus városát! Atleticóba utaznak, ahova nem kísérik el őket hűséges fegyverhordozóik (WINK WINK), az ultrák sem. 🙁

Nehéz lesz így megszerezni a 3 pontot!

Mivel nem szeretné(n)k nagyon belemenni a Sarriball juvés evolúciójának vesézgetésébe, és igazából halvány büdös fogalmunk sincs, hogy mire számítsunk a játék tekintetében a baszk fővárosban, ezért inkább régi futballista-legendákat interjúvoltunk meg, hogy mondják el gondolataikat úgy általában arról, amiről akarják. Nem baj az sem, ha az esti meccsről beszélnek.

Először Nedvedet hívtuk fel, aki nyilván készséggel válaszolt a világ legnépszerűbb blogjának:

“Sok szívemnek kedves emlék köt Portugáliához, gyermekként gyakran mentünk oda nyaralni, együtt rúgtuk a bőrt a strandon Ronaldinhoval és Alexszel – persze akkor még nem tudtam, hogy mindannyian ennyire hatalmas sztárok leszünk. Este szerintem Dybala is megmutathatja, mire képes, de a kezdőcsapat összeállítása a Mester illetékessége, szerintem az a legjobb, ha nem pofázok bele, hiszen ezzel őt bíztuk meg és hiszünk a képességeiben. Azt sem értem, hogy az egyszerű szurkolók mit sírnak-rínak 3 meccs után, amikor az edzéseket sem látják, a játékosok egymás közötti interakcióit sem és csak érzelmi alapon, irtózatos információhiányos állapotban fröcsögnek. A kedvenc BL-gólom egyébként az, amit bokából lőttem az Ajaxnak.” – mondta el nekünk Pavel Nedved, akiről jól tudjuk, hogy egy félisten, tehát mindig igaza van.

Nedved az Ajaxnak lőtt gólja után ünnepel – mindig is kifinomult futballista volt.

Ezután Alexet hívtuk fel, aki Los Angeles-i otthonában kapta fel a telefont egy “Sziasztok srácok, persze, hogy ébren vagyok, inkább le sem feküdtem, hogy felvehessem nektek a telefont éjjel kettőkor!” felkiáltással!

“Portugália? Igen, emlékszem, hogy sokat fociztunk ott Ronaldóval és Messivel a tengerparton, de én a legkevésbé Szoboszlai Dominik ellen szerettem játszani világéletemben. Nagyon technikás és legalább olyan jól zárja a passzsávokat a középpályán, mint Khedira. Ha ellene játszottam, alig tudtam labdához jutni. Szerintem a Firenze elleni meccs csak kisiklás volt, a srácok fejben már a fontosabb Bajnokok Ligája találkozóra készültek, ráadásul lesérült a technikás Douglas Costa, akinek nagyon kedvelem a játékát. A fiatal Illés Bélára emlékeztet.”

A fiatal Illés Béla – csak sérülékenyebb

De nem akartunk csak a saját klubunk háza tájékán interjúztatni, ezért felhívtuk Seedorfot is, hadd legyen egy milános legenda is alanyaink között!

“Végre hívtatok! Azt hittem már, hogy engem nem fogtok felhívni, Alex küldött smst, amiben írta, hogy “bibibe, engem felhívtak a bianconeris srácok, te fasz.”, hát ilyen viszonyban vagyunk az én öreg Alex barátommal! Az Atletico ellen mindig nagyon nehéz játszani, de nekem a legnehezebb az volt, ha Tacchinardi állt velem szemben, egyszerűen annyira jóképű volt fiatal korában, hogy nem tudtam a labdaátvételekre koncentrálni, folyton feszített a boxerem is. Ma megláthatjuk, hogy hol tart a Sarriball, de ne felejtsük el, hogy még csak néhány hét telt el a szezonból, és a Juventus kerete is jelentős átalakításokon ment keresztül. Nyilván az sem segített, hogy Sarri 1 hónapig vastüdőre volt kötve, csoda, hogy él. Bárki is nyeri ebben az idényben a Bajnokok Ligáját, az biztos, hogy én a keretükben leszek.”

Andrea Agnellit is megpróbáltuk elérni, de a személyi titkára szerint éppen a hűséges Drughi ultrák hangárjaiba próbál fegyvereket elrejteni, valamint saját magának küld zsaroló leveleket régi Blikkekből és Gazzetta Dello Sportokból kivágott betűkből összerakva. Tehát vele nem tudtunk beszélgetni.

Drughi ultrák a szurkolói ankéton – első a Juventus!

Mivel épp a szerkesztőségünkben volt Zinedine Zidane is (a tagdíjjal volt jelentős elmaradása, ezért személyesen jött be elnézést kérni és kifizetni a késedelmi kamatokkal jelentősen megterhelt elmaradást), ezért megkérdeztük őt is az élet dolgairól.

“Tudjátok, itt Budapesten járva mindig eszembe jut régi példaképem, Mészöly Kálmán. Nagyon technikás futballista volt, tőle tanultam azt a fejelő mozdulatot is, amivel gyakorlatilag szempillantás alatt leterítettem azt az olasz majmot. Bátran mondhatom, hogy a Juventust második otthonomnak tekintem, hihetetlenül profi munka folyik ott, és nem tudok meghatottság nélkül Pavel Nedvedre gondolni, aki nemcsak kiváló futballista volt – ó, azok a Portugál strandmeccsek! -, de hihetetlenül jó ember is. Tudtátok, hogy a fizetése felét a torinói hajléktalanoknak adja? A rászorulók járnak a kocsijával is, reggelente 10-15 árva gyermeket visz iskolába, és a nap végén elmegy értük, étteremben megvacsoráztatja őket, aztán visszaviszi őket az árvaházba. Este azért imádkozik, hogy rendes szülők fogadják örökbe a gyerekeket. Hihetetlen ember. Ha ettől eltekintünk, akkor igazából minden adott hozzá, hogy az Atletico puha fossá verje a Juventust. Majd meglátjátok ti is, miért mondom. De az ellenkezője is előfordulhat, ki tudja. Az biztos, hogy 1-nél több gól lesz.”

Na, hát ennyit tudtunk tenni most a meccs napján hirtelenjében.

Dybala nem kezd, az tuti. És nem lenne rossz, ha picsogás helyett inkább odatenné magát – engem meghökkent, hogy már a második edző is a padra vágja, ő pedig még mindig híján van minden önreflexiónak. Hegedű a faszom.

CR7 megérkezett Torinóba

Mekkora volt. Őrület.
Kicsit szégyelljük magunkat, hogy nem láttuk ezt előre. Igazából egyikünk sem hitt abban, hogy képesek leszünk megfordítani ezt a párharcot.

Allegri azonban zseniális módon elhitette az egész világgal, hogy szarok vagyunk, az Atletico pedig 5 meccses kapott gól nélküli sorozatával arra készült, hogy relatíve könnyedén megy majd tovább egy töketlen Juventus ellen.

Hát nem így lett.

Igazából mindent megtettünk a sikerért. Johann, a pálcikaember szakértő tanácsait mindig csak a legreménytelenebb helyzetekben vetjük be, és most is kiválóan ráérzett a helyes taktikára: nálunk sok helyzet, az Atleticónál nulla. Ráadásul a beívelésekkel a közel fél méteres magasságbeli különbséget is kihasználtuk. Mestermunka.

A meccs kezdete előtt nem sokkal az alábbit írtam exkluzív levelezőlistánkra:

És láss csodát: a Beni által igényelt népmesei fordulat bekövetkezett: Matuidi a meccsen vélhetően 512 kilométert futott, és egymaga többször szerelt, mint a fél Atletico összesen. Bernardeschi godlike módon tepert keresztül-kasul a pályán, rátekerte Ronaldo fejére a labdát, és összehozott nekünk egy tizenegyest is. Ronaldo pedig aztakurva. Valamikor a meccs elején közelről mutatták az arcát, és látszott rajta, hogy transzban van… hogy ezekért a meccsekért él, és szétbaszná az óriásrobotot is, ha az kell a győzelemhez. Aztán szerzett 3 gólt.

Visszanyalt a fagyi… visszapattant a makk!

Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy ez a teljesítmény hol volt eddig. A bajnokságban a langyosan hömpölygő fos az, amit mutatunk (és az csak elfedi ezt a tényt, hogy így is 200 ponttal vezetünk és lényegében már bajnokok vagyunk). Az első meccsen pedig a kétségbeesés futballba csomagolt metafóráját láthattuk.

Tegnap pedig megnézhettük a La Partita Perfetta II. című előadást.

Sokat tanulhattunk ebből a meccsből:

  • Mi megtanultunk jobban hinni ebben a brigádban – óriási sorry, amiért nem láttuk magunk előtt igazán, hogy ez megtörténhet. Semmi sem utalt rá.
  • Allegri kénytelen volt bátrabb csapatot felküldeni, és így lemostuk az Atleticót a pályáról. Talán gyakrabban lesz ekkora pénisze a jövőben. Bakker becserélte Keant, Spinazzola pedig kezdett, még ha csak kényszerből is. Hajrá, Mister!
  • A csapat pedig látta, hogy ha mindenki kurvára odateszi magát, akkor jóval komolyabb eredményekre képes. A langyos lötyögést nem szabad többet látnunk, legalábbis a BL-ben, mert ilyen comeback nem történik meg minden hónapban, de minden évben sem.

GOAT: Ronaldo megmutatta, hogy miért is ő Ronaldo. Az Opta statisztikái szerint 77 meccset játszott a BL egyenes kieséses szakaszában. Ez alatt az idő alatt 77 gólhoz volt köze – 63 gólt rúgott és további 14 gólpasszt adott. Ez valami döbbenetes adat. És attól lesz ő a kecske, hogy ezt a MU-ban, a Realban és a Juvéban is tudja.

Továbbá: 8 mesterhármast szerzett a BL-ben, ezzel holtversenyben áll Messivel. Ronaldo egymaga 124 gólt szerzett a Bajnokok Ligájában – ez több, mint amit az Atletico Madrid összesen begyötört az ellenfeleknek (118). Ronaldo az egyenes kieséses szakaszban ugye 63 gólt rúgott… őt követi Messi 40 góllal, és Müller 24 góllal. Ne felejtsük el megemlíteni a meccs előtt megjelent Marca cikket, amiben arról írnak ,hogy Ronaldo nagyon mérges és mesterhármast ígért a meccsre. Kurvára kell ez, óriási energia van ebben a csávóban. Lenyűgöző.

Annyi mindent akarok írni, elfelejtem a felét…

Fontos: elegáns az edzőnk, elegáns a csapatunk, elegánsak vagyunk kurvára. Nem a sajtóban megy a rinyálás, nem ünnepeljük meg előre a továbbjutást (vagy épp a bajnoki címet), nem nagyon emlékszem arra, hogy a bíróval foglalkoznánk (kivéve a tavalyi Real elleni csicskaságot). Ehelyett kiment a csapat és kifektette az ellent.

Allegrit néha lemeccselik. De két meccsen egy igazi félisten: az első meccsen beszopott dolgokat a másodikon saját javunkra fordította – nem először tett így, emlékezzünk csak a Bayern elleni majdnemcsodára és a Real elleni másikmajdnemcsodára. Konzervatív 4-3-3? A faszt, gondolta a mester, majd egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy Can középhátvédként mozog, Spinazzola meg Cancelo pedig feltolják az Atleti széleit egész a saját kapujukig. Spenót kurvajó volt, kicsi izmot kell rá pakolni és Sandro kénytelen lesz elkezdeni játszani. Matuidi végre harci szerepkörben mozoghatott, így nem kellett annyit bíbelődnie a labdával. Ez jobban illik hozzá.

Hihetetlen: az első 20 percben nekimentünk az Atletinek, mint hülyegyerek az üvegfalnak. Szétpresszingeltük őket, annyira, hogy kontrákra sem voltak képesek. Eredménye meg is volt, egy (szerintem) simán megadható gól képében. Bár nem adták meg, mégsem tört meg a lendület. Gépként ment előre a csapat. Gondolkodtam, vajon meddig bírják ezt? 20 percig? Egy félidőig? Mi lesz, ha elfogy a nafta és feljön az Atleti? De nem fogyott el! 3-0 után is mi támadtunk, a meccset pedig az Atletico 16-osánál fújta le a spori. Egészen döbbenetes energiával mentek a srácok.

Tényleg bmeg, hol volt ez eddig?

Ha ezt a formát, a tegnapi mutatott játékot a következő BL-meccseken is fel tudjuk villantani, akkor elmondhatjuk: a futballidény leghosszabb altatását produkálta Allegri és csapata. A hónapok óta tapasztalt csicska gyász teljesítmény után ilyet látni… SÍRUNK SÍRUNK!!

Image result for mad max

Kellemetlen

Korábban én magam voltam az, aki kifejtette, hogy az eredmény szentesít mindent: játszhatunk szarul, lehetünk bénák, sőt, támadni sem muszáj sokat. De nyerjünk.

Tegnap szarul játszottunk, bénák voltunk, súlytalanok, cserébe annyi esélyünk volt a győzelemre, mint egy elefántnak arra, hogy magasugró világbajnokságot nyerjen.

Vigasztalhatjuk magunkat azzal két hétig, hogy tavaly is majdnem sikerült a csoda, hatalmas játékkal vertünk hármat a Realnak saját pályáján, csak a csicskabüntetővel tudtak végül továbbmenni. Ám nem vennék mérget arra, hogy ez a szép játékra egyáltalán nem törekvő, szimpatikusnak nem nevezhető Atletico kurvára nem fog teret engedni nekünk. Viszont minden csatárjuk kb 5 métert ver 3 méteren minden védőnkre – tehát a kontráik életveszélyesek.

Ha kapunk egy gólt Torinóban, akkor 4-et kell rúgnunk. Nyilván nem fogunk négy gólt rúgni az Atleticónak.

Végre egy értelmes szabadrúgás

Cáfoljanak rám a srácok.

Random gondolatok szerkesztőségünk vazelintől fortyogó mélyéről:

  1. De Sciglio helyett Lichtsteiner is játszhatott volna, ő legalább agresszív.
  2. Alex Sandrot a meccs előtt vélhetően elrabolták, és Kuttor Attilára cserélték (elnézést kérek Kuttor Attilától).
  3. Ronaldónak még mindig szoknia kell, hogy nem a Realban játszik: egyrészt jól játszott, de ez szart sem ért. Másrészt volt, hogy 2 másodperc alatt ketten rúgták fel egyszerre, a bíró mégis továbbot intett, sőt, a kommentátor is azt mondta, hogy nem volt szabálytalanság – utóbbit aközben, hogy épp lassítva mutatták, amint az egyik madridi gyerek kigáncsolja, a másik pedig rátapos a lábára.
  4. Amikor Morata bejött, Dincsi azt írta: “Morata nyilván gólt lő”. Mire én azt feleltem: “Faszt”. Mindkettőnknek igaza lett.
  5. Az első gólnál nem pontosan értem, hogy mire gondolt Bonucci… Újra lefújja a bíró? Más kérdés, hogy szigorúan véve pont a gólszerző vágta pofán Bonut, lefújható lett volna. De egy rendes védő VÉDEKEZIK egy ennyire necces helyzetben, és csak akkor kezd el fetrengeni a földön, ha ahhoz eléggé leütik. Ha valóban a BL-győzelem volt a célunk (így van), akkor esélyes, hogy nem Bonucci visszahozatala volt a legjobb ötlet.
  6. Kezdjük elhinni a mendemondát, miszerint Allegri nem gyakoroltatja a támadásokat a csapattal. Egy jó formában lévő, lelkes Ronaldóval együtt sem voltunk képesek épkézláb támadásokat vezetni. Totál homály volt az egész. Olyan embereink vannak a támadórészlegben, hogy beszarás. Mégsincs semmi fantázia a támadásainkban. Jövőre Ronaldo már 100 éves lesz, cserébe a védelnünk is kiöregszik.
  7. Bosszantó, bosszantó, bosszantó.
  8. Ha azon gondolkodunk, hogy jövőre Allegri helyett valaki más érkezik, akkor ezt már most megléphetjük. Kezdhetünk építkezni a 19/20-as idényre – valakinek el kell gondolkodnia azon, miként lehet, hogy a szezon épp legfontosabb meccsén a Dybala, Ronaldo, Mandzukic hármas kb akkor látott labdát, ha visszajöttek érte a gólvonalunkra.
  9. Engem speciel azért basz fel ez a leginkább, mert kurvára nem érdekel a Serie A. Leszarom, hogy 50 pontot verünk a hullagyenge, csak rinyálni és bírózni képes ellenfelekre. Ami nyilván sokat elárul arról is, hogy miért csodákozunk rá egy-egy európai topcsapat játékára… mert ilyet nem látunk soha Olaszországban. Persze a kupából is kiestünk az első téttel bíró meccsen. A Serie A nagyon izgi, mindaddig, amíg a BL-ben is érdekeltek vagyunk. Ha ez utóbbiból kiesünk, akkor már a következő idényt várom. Tehát most lesz fél évünk malmozni.
  10. Matuidi miként lehetett világbajnok? Konkrétan botladozott a labdával.
  11. Kurvakínos.
  12. Allegri meccs utáni nyilatkozatában azt mondta, hogy meg tudjuk fordítani a párharcot (“A 2-0 olyan eredmény, amit könnyen meg lehet fordítani”). Frankón mondom, hogy kötve hiszem. Nem azért, mert nem szeretem a csapatot, vagy mert nem vagyok elég nagy juventino, hanem azért, mert ez az Atletico egy kibaszottul masszív csapat. Pontosan az történt az első meccsen, amit akartak. És innentől a második meccsen is ők dönthetik el, mi legyen.
  13. De valljuk be, amit tegnap láttunk, az alapján azért nem érezném magunkat esélyesnek a következő körben (sem), bármilyen csodát mutatunk be Torinóban.
  14. Nem tudom elképzelni, hogy Cancelo annyival szarabbul védekezik De Scigliónál, mint amennyivel minden másban jobb nála. Nyugodtan játszhatott volna. Ahogy Bernardeschi is méltatlanul kevés időt kap. Persze utólag könnyen okos az ember.
  15. Allegri nagyon későn reagált Simeone cseréire. Az Atleti mestere 10 perc alatt bedobott 3 embert, hogy megváltoztassa a meccs képét – gyorsan be is toltak minket a térfelünkre és lőttek 2 gólt, csoda, hogy csak ennyit. Allegri meg nézett, mint a moziban. Nem volt elég stabil a csapat ahhoz, hogy ne reagáljunk az ellenség változtatásaira. Tavaly arról volt híres a Mester, hogy a cseréi iszonyatosan betalálnak, például a Tottenham ellen is. A Real elleni csodameccsen 3 cseréje várta a hosszabbítást, kurvára továbbmegyünk ha nincs az a tizenegyes. Idén egyszerűen nem nyúl a cserékhez időben, és különösebben jól sem.
  16. A Blackandwhitereadallover oldalon idézik Guttmann Bélát, aki azt mondta, hogy egy edzőnek 3 év után üt be az elkényelmesedés egy klub kispadján. Allegrinek ez az ötödik. Tartok tőle, hogy Allegrit érdemei maximális elismerése mellett is el kell engedni/küldeni – vagy lássuk be, a BL-győzelem nem a mi szintünk. Fogadjuk el, hogy Olaszországból ez a maximum, amit ki lehet hozni egy keretből. Ha ezt elfogadjuk, maradhat Allegri is, csak akkor ne legyen már ekkora a pofánk, légyszi.
  17. Dybala jól játszott, kár, hogy mindig legalább 2 Atleti játékos volt rajta, ha labdát kapott. Néha 3. Például erre kitalálhattunk volna valamit.

Na, összességében elmondhatom, hogy eléggé vigasztalhatatlan állapotban vagyok/vagyunk. Borzasztóan szeretném, hogy csodálatos módon agyonverjük hazai pályán az Atleticót, és a labdarúgás pont az a sportág, ahol bármi megtörténhet. De nem nagyon hiszek benne. Sőt, igazából egyáltalán nem.

Mindazonáltal a visszavágóig lerendezhetjük a bajnoki cím sorsát: a Bologna elverése még egy ilyen fostenger után is kötelező, a Napoli legyőzése nem hagyna egyetlen kérdést sem a továbbiakra, az Udinese ellen pedig nyilvánvalóan tartalékolni fogunk és Kean is kezdeni fog.

Hajrá.