Közös évadbeharcsi

Nem ment a mezőnynek akkor, amikor Giaccherini, Estigarribia vagy Padoin szaladgált a Matri-Vucinic páros mögött. Nem ment akkor sem, amikor utcahossznyi előnyt kaptak az októberig pofontól pofing szédelgő Juventustól. Akkor sem ment, amikor Maurizio Sarri unatkozta végig a padon az egész évet. Pont most menne nekik, amikor az isteni, csodálatos és átkozottul jóképű Andrea Pirlo kezében van a karmesteri pálca?

Örülsz Pirlónak?

Darti: Imádom! Csodálatos lesz. Igazából minden adott a tökéletes bukáshoz, de szerintem mégis hatalmas sikerszéria elé nézünk Pirlóval. Szerelmes vagyok már most a csapatba, pedig kb azt sem tudom már, hogy ki játszik benne!
Dincsi: Mivel egyre öregebb vagyok, egyre többet nosztalgiázom. Még Pirlo kinevezése előtt egy teljes napot töltöttem a 2011-2012-es idény felidézésével, a csodálatos utazások emlékével. Ez a nosztalgia bizalmat előlegez Pirlónak. Nagyon kedvelem őt, remélem, hogy _nem történik vele semmi baj_.
S4tchy: Vegyes érzéseim vannak! Imádom a csávót, tartok tőle, hogy rohadt nagyot bukik, ugyanakkor másfél év langyos lóhúgy után végre valami talán megpezsdült a csapat körül.
Tyli: Nem. A klub utolsó éve nem éppen a jól, átgondoltan vezetett vállalat képét mutatja. Lehet a szerencsejátékos optimizmusával tekinteni Pirlo kinevezésére, hogy most aztán kihúzzuk a jó lapot 19-re, amire persze van is esély. De szerintem egy sokszázmilliós vállalkozásnál nem lehet ilyen döntést hozni. Egyetértek Wilsonnal: Pirlo kinevezése legalább részben egy marketinghúzás, ami úgy tűnik, be is jött eddig – mármint marketingszempontból, a többit majd meglátjuk.
Beni: Én nagyon. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, mégis csak egy nullkilométeres csávóval vágunk neki a szezonnak, de ennél izgalmasabb döntést nem hozhattak volna Nedvedék. És én hiszem, hogy Pirlo a Zidane-Guardiola (sőt, Cruyff)-féle alomból való.

Értékeld a mercatót!

Darti: Még nincs vége, így nem vonnék le elhamarkodott következtetéseket. Az irány jó, de nem igazán érkeztünk meg… Suarez szerintem kurvanagy fogás lett volna, bárki bármit mond. Dzeko fogalmam sincs, jó lesz-e (ha jön), helyette Cavaninak jobban örülnék. Középpályán jó volna Ramsey és Kebab elzavarása után egy Aouar vagy POGBA 😀 Védelemben kb megvagyunk.
Dincsi: Teljesen felborult minden emiatt a rohadt vírus miatt, igazából idő és energia sincs új csapatot építeni. Dzeko abból a szempontból jó, hogy rutinos, nem nagyon féltem, szerintem nem rajta fog múlni. És ne feledjük, hogy a montenegrói vonal már Vucsinics esetében is bejött! Az amcsit nem ismerem, de azt tudom, hogy iszonyatosan hitvány volt tavasszal a Schalke. Reméljük, hogy Kulusevski jobb lesz, mint Krasic volt!
S4tchy: Majd október elején térjünk vissza erre. Egyelőre annyit sejtek, hogy a távozók közül csak Pjanic hiányozhat (ő is elsősorban azért, mert Arthur roppant sérülékeny). Az érkezők közül Kulu fasza lesz, a leendő kilences öreg, az amerikai gyerek meg legalább futni tud, ez is valami a korábbi garnitúrához képest. A pénzügyeink viszont azt vetítik előre, hogy megint muszáj lesz eladni egy értékes embert, és ha ez megtörténik, szomorúak leszünk mindannyian.
Tyli: Itt sem sok átgondoltságot látok. McKennie akár jó is lehet, de az ő leigazolásában legalább annyira érzem az amerikai piac megszólításának igényét, mint azt, hogy valóban látnak benne valamit. Pár nappal a szezon kezdete előtt nincs 9-esünk, Khedira, Ramsey és De Sciglio még mindig itt vannak, a középpálya még mindig komoly kérdőjeleket vet fel. Kulusevski vélhetően jó lesz, Arthurról nem tudom, mit gondoljak. Kellene még egy center és két középpályás, és akkor amúgy elég pofásan nézne ki a keret.
Beni: 10/3, igazából KtuluSevszkinek örülök őszintén egyedül. Megkennitől nemtom, mit várjak, Arthurtól viszont tudom, hogy nem sokat. Amit a centerkérdéssel művelt a mercato alatt a Juventus, az meg konkrétan nevetséges. Suárez már lefőtt, és őszintén szólva szinte mindegy, hogy Milik vagy Dzeko érkezik, egyiktől sem gyorsul fel a szívverésem. Jegyezzük fel, hogy öt nappal a bajnokság rajtja előtt még nincs centere a Juventusnak. És még egy dolog, ami a hagyományokat illeti: a legerősebb kezdőcsapatunkban csak egy olasz (Chiellini) szerepel.

Mit ér el idén a Juventus?

Darti: MINDENT ELÉRÜNK! MINDENT!
Dincsi: Én már nagyon örülnék egy, kiélezett harcban megszerzett bajnoki címnek.
S4tchy: Lövésem sincs. Pár nap múlva Samp, és nincs csatárunk, ez nem fasza előjel, ugyanakkor ha lesz egy kevésbé sérülékeny keretünk, akkor még mindig miénk marad a legerősebb keret a bajnokságban.
Tyli: Szerintem ezt az dönti el, hogy a koronavírus kit és mikor fertőz meg. Simán benne van hogy egy-egy rangadót az dönt el, hogy melyik csapatnál nem dőlt éppen ki a fél keret. Szóval megjósolhatatlan.
Beni: Mint mondtam, én nagyon bízom Pirlóban, de nem elsősorban az eredmények miatt gondolom úgy, hogy jó döntés volt. Lássuk be, az elmúlt két évben elvétve akadtak csak jobb meccseink, idén viszont azt várom, hogy szemre is tetszetős, jó focival szórakoztatjuk az ezerfejűt. A scudettópajzsot azért nyerjük meg, mert az Izé úgyis lábon lövi magát valahogy, a többiek pedig nem fajsúlyos kihívók.

Ki lesz idén a legjobb játékosunk?

Darti: Kulusevski mindenkit meglep idén! (Fogalmam sincs)
Dincsi: Dybala.
S4tchy: Dybala, Demiral, Bentancur. Reméljük, maradnak.
Tyli: Cuadrado.
Beni: Meglepőt mondok: Bentancur áttörése következik az előttünk álló szezonban. Azt fogja mutatni egész évben, amit pont két éve, a Manchester United ellen.

Mi a legnagyobb baja a Juventusnak?

Darti: Nincs ember, aki be tudna adni. Nincs centerünk még mindig, Vidal az izéba ment, nekünk pedig nincs még mindig hozzá hasonló verőlegényünk középen. Bár állítólag Kenny az lesz.
Dincsi: A legnagyobb baj, hogy itt mindenki túl jól érzi magát, így alig lehet megszabadulni a feleslegessé vált emberektől.
S4tchy: Tapasztalatlan edző, klasszis középpályás hiánya, klasszis center hiánya, klasszis szélső védők hiánya, öregedő húzóemberek, lankadt sebesség. Bár tévednék minél több ponton.
Tyli: A sportszakmai vezetésbeli káosz. És itt nem csak Paraticire gondolok, hanem Agnellire is.
Beni: Ha Pirlo négy védővel játszik, akkor Leonardo Bonucci. Ha hárommal, akkor a jobbhátvédek, vagyis a tisztességes szárnyvédők hiánya. Elég parás a középcsatár posztja is, Mandzukicnak sem melóját, sem a góljait nem tudja kiváltani egyik potenciális célpont sem.

Hogy néz ki szerinted a legerősebb felállás?

Darti: Szerintem az lenne az ideális, ha 4-4-4-es felállásban rohamoznánk, tuti előnyös lenne a plusz két ember a támadósorban. Amúgy az lesz, hogy: Scseszny – Cuadrado, De Ligt, Demiral, Alessandro – Bentancur, Kenny, Rabiot – Kulusevskij, Ibrahimovics, Ronaldo
Dincsi: Szczesny – Demiral, Bonucci, Chiellini – Cuadrado, Bentancur, Ramsey, Alex Sandro – Kulusevski, Dybala, Ronaldo.
S4tchy: Feltételezve, hogy az egyetlen reális center célpontot (Dzekót) behúzzuk, és De Ligt novemberig kuka: Tek – Demiral, Bonucci, Chiellini – Cuadrado, Bentancur, Arthur, Alex Sandro – Kulusevski, Dybala, Ronaldo.
Tyli: Szczesny – Cuadrado, De Ligt, Chiellini, Alex Sandro – Rabiot, Bentancur, Arthur – Dybala – Ronaldo, valaki.
Beni: Szczesny – Cuadrado, De Ligt, Chiellini, Alex Sandro – Rabiot, Bentancur, Arthur – Dybala – Ronaldo, Trezeguet (Tudom, Trez sokak szerint öreg, de én érzek benne erőt egy szezonhoz).

Bajnokok Ligája?

Darti: Pirlo-faktor: 4x nyerjük meg zsinórban, most kezdjük.
Dincsi: Esélytelen.
S4tchy: Nézem majd, van itthon M4 és Spíler 2 is.
Tyli: Azzal is elégedett lennék első körben, ha a kieséses szakaszban más is lőne gólt CR-en kívül. Amúgy mondjuk a legjobb 8 vagy elődöntő a maximum. Most őszintén: milyen messze van már a Juve a Bayerntől? Ezt különbséget nem lehet ledolgozni a teljesen hülye Sarri elküldésével, főleg, hogy alig volt idő a két idény között a felkészülésre, újjáépítésre.
Beni: Természetesen idén IS megnyerjük.

Szerinted mekkora szerepe lesz a vírusnak a szezonban?

Darti: Figyelembe véve, hogy nézők nélkül játszunk emiatt a faszrágó vírus miatt, szerintem elég nagy. De előnyös lesz eleinte, mert a játékosok hallani fogják Pirlo bekiabálásait, ami az összeszokás időszakában nagyon fontos lesz. Én felvennék egyébként ilyen hangutánzó embereket is, akik az ellenfelek edzőinek hangját utánoznák meccs közben, és bekiabálnának mindenféle hülyeséget: “Passzolj az ellenfélnek!” “Add haza erőből!” “Szimulálj! ÜSD MEG!!”
Dincsi: Amit Darti előttem írt, az módfelett sportszerűtlen, tehát nagyon tetszik az ötlet! Mindenre kihatással van ez a szar vírus: a hangulatra, meccseket halaszthatnak el, borulhat a program. Nagyon demoralizáló szurkolók nélkül meccseket nézni, játékosként én biztosan végigzokognám a mérkőzéseket.
S4tchy: Közönség híján eltűnt a hazai pálya előnye, és ez a Juventusra nézve nem vicces.
Tyli: Csak azért nem fog félbeszakadni a szezon, mert az még nagyobb pénzügyi összeomlást okozna a focivilágban. De ahogy feljebb is írtam, szerintem jelentősen befolyásolja majd a járvány az idényt. Lesznek majd olyanok, amikor egy egész csapat kényszerű karanténba, és akkor ne felejtsük el azt sem, hogy a megbetegedés akár több hónapra is kivonhat egy-egy játékost a forgalomból.
Beni: Látom benne a lehetőséget, de még fel kell vennie a Serie A ritmusát. A potenciál megvan benne, hogy meghatározó teljesítményt nyújtson, de a rutintalansága közbe szólhat.

Amikor legutóbb megtartottunk egy ilyen kóklert

Húsz évvel ezelőtt, 2000-ben Carlo Ancelotti egy hasonlóan hitvány szezont futott a Juventusszal, amilyet idén Maurizio Sarri. Akkor fordult elő utoljára, hogy az edző kapott még egy évnyi türelmet, holott nem szolgált rá. Az eredmény: tragédia.

Én, bevallom, nem tudtam elképzelni, hogy kiesünk a Lyon ellen. Egész évben jól látszott, és végül bajnoki címmel kamatozott, hogy Sarri minden tehetetlensége ellenére a csapat, vagyis inkább a klub karakterisztikája megmarad, azaz a Juventus tud nyerni akkor is, amikor a játékából nem ez következik. Ezért voltam úgy vele, hogy Ronaldo lő egyet az elején, aztán valami szart bekotrunk a végén, és továbbkínlódjuk magunkat. Arra már én sem gondoltam, hogy Lisszabonban feldúljuk a várost, megrontjuk a palotákat, és felgyújtjuk a menyecskéket, de a Lyon elleni továbbjutást biztosra vettem. 

Már csak azért is jó lett volna, ha végül tényleg továbbjutunk, mert most nem kellene két irtózatos arcvesztés közül választania Paraticinek. Az egyik, hogy kirúgja Sarrit, amivel a saját szájába szarik, hiszen – rendkívül okosan – még a BL-párharc előtt kijelentette, hogy Sarri marad. A másik, hogy úgy szarik a szájába, hogy szűk egy héttel a fenti kijelentés után mégis kirúgja Sarrit, és megpróbál egy értelmezhető edzőt keríteni két hét alatt. Utóbbi duplán sebez Paratici amúgy is viharvert reputációján, hiszen egyúttal beismeri a tévedését, és vastag, fekete postaironnal húzza alá, hogy egy évet kibasztunk az ablakon. 

Ha már a nyalka Fabio szóba került, jegyezzük meg, hogy az Allegri-Marotta páros után nem biztos, hogy Sarri volt a nagyobb visszalépés. Paratici három szélső védővel (amiből kettő hulladék) vágott neki a szezonnak, és beérte annyival Marotta majmolását, hogy ő is hozott jó(nak tűnő) játékosokat ingyen. A Juventus működésképtelensége részben az ő hibája, meg persze volt egy csomó kellemetlen körülmény, amikről nem tehetett. De volt egy olyan is, amiről igen: Maurizio Sarri szerződtetése. 

Kösz a halat, fiúk!

Az egy év kikukázását most úgy tessék érteni, hogy Ronaldóval tavaly lehetett volna utoljára BL-t nyerni, Chiellinit talán már soha többet nem látjuk Juve-mezben, és Buffon sem bohóckodhat a végtelenségig. Ez lehetett volna az az év, amikor összejön valami, de nem jött össze semmi. 

Nem mentegetem Sarrit, de volt néhány körülmény, amivel egyetlen edző sem tudott volna mit kezdeni. De Ligtnek sokkal jobb lett volna Chiellini mellett, de Giorgio egész évre kidőlt. Így Bonuccinak, aki csak és kizárólag háromvédős rendszerben értelmezhető védőjátékosként rengeteg játékperc jutott, ami az egész csapat játékára, és persze Sarri csapatösszeállítási gondjaira is hatással volt. Ősszel Ronaldo volt nagyon szar, miközben Higuaín és Dybala villogtak, de a portugált akkor is játszatni kellett, így Pufi szép lassan odáig épült le, amit a Lyon ellen láttunk tőle: nagyon mélyre. Pjanic makacs sérülése, amiből nem volt ideje visszajönni, szintén nem Sarri hibája, márpedig tudjuk, hogy a regista mennyire fontos szereplője a sarriballnak. Arról sem tehet, hogy Ramsey és Douglas Costa reggelizés közben is képes sérülést szenvedni. A covidszünet sem az ő hibája, és az sem, hogy teljesen kifingott csapattal mentünk a Lyonra. 

Az, hogy a mai hírek kivétel nélkül a lehetséges Sarri-utódokról szólnak, annyira nem véletlen, hogy minden Sarri ellen szóló körülménnyel szemben fel tudunk sorakoztatni legalább két olyat, amiben viszont nyakig benne van, gyakran de facto az ő hibája. 

A legfontosabb: a Juventusnak nincs kiforrott alapjátéka, és ebben a kérdésben Sarri semmiféle előrelépést nem ért el az idény során. Ugyanolyan esetlegesek, a játékosok egyéni képességének köszönhető villanásokon kívül tompák és kiszámíthatók vagyunk. Egy év sarriballozás után sincs válaszunk olyan kérdésre, mint hogy hol vannak a presszingzónáink? Hány méteres csapat a Juventus? Mit akar védekezni csapatként? Abban mik az egyéni szerepek?

Ezek fundamentális kérdések, mert ha nincsenek tisztázva a szerepek a csapaton belül, akkor a játékosok komfortjának is lőttek, az pedig csak formahanyatlást eredményezhet. (Bernardeschi esetében ez világtalan bolyongást jelent.) Nézzük meg, egész évben milyen formában volt Pjanic, Bonucci, Matuidi, és már érzékeljük is, milyen keretek közé szorította magát Sarri azzal, hogy a fenti kérdésekre nem talált választ nagyon gyorsan. Nem mintha az nem az ő felelőssége lenne, hogy a játékosai fejben és fizikailag is jó formában legyenek, de azt előre tudtuk róla, hogy nem egy nagy motivátor, mert nincs érzelmi motivációja a Juventusnál dolgozni. 

Sarri úgy kezdte, hogy elküldte Mandzukicot, így mondhatjuk, hogy kezdetnek tökön lőtte magát. A horvát az egyetlen potenciális megoldás lett volna a Juventus idén rengetegszer sújtó dupla problémára, hogy nincs jelenléte a 16-oson belül, és nincs, aki védekezzen Ronaldo helyett. Mandzukic emellett küzdőszellemet és győzni akarást hozott a csapatba, de Sarri elképzelt rendszerébe nem illett, ezért mennie kellett, és a két fenti probléma az arcunkba robbant. 

A bagós kétszer is megpróbált belenyúlni a formációba a szezon során, de nem járt szerencsével. Először egy trequartista beillesztésével próbálta meg zökkenőmentesebbé tenni a tranzíciós játékot – előre és hátra egyaránt -, de Bernardeschi ennél sokkal egyszerűbb feladatokat is képtelen ellátni, Ramsey pedig két sérülés között csak elvétve tudott jó teljesítményt nyújtani. Aztán a covidbreak előtt megpróbálkozott egy 4-4-2-vel, ami szerintem kimondottan jó ötlet volt, mert Cuadrado jobboldali középpályásból labdaszerzés után feljebb léphetett jobbszélsőnek, így elméletben a stabilitás is megmaradt és a támadópotenciál sem sérült. Sarri pár meccsen át próbálkozott vele (ezek nem sikerültek igazán jól), aztán egyszerre fingott ki a két fostalicska jobbhátvéd, és kénytelen volt Cuadradót visszahúzni jobbhátvédnek. A karanténszünet után már csak a fos 4-3-3-at láttuk, amiről számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem működik. 

A bajnoki cím meglett, de hogy mennyire nem Sarrinak köszönhetően, azt jól mutatja, hogy miután a csapat egyetlen igazi erénye, a győzni tudása kihúnyt, jöttment senkiháziak pofoztak le minket zsinórban. Azért, mert a játékunkból, illetve annak minőségéből az következett, hogy ha nem csinál valaki valami váratlant, akkor lehet, hogy nálunk lesz a labda 70 százalékban, de ziccerünk egy sem lesz, és gólt sem szerzünk. Vagy ha igen, akkor valamelyik nagy lövőnk seggbe rúgja a labdát a 16-oson kívülről, amit nehéz a csapatjáték szerves részeként elképzelni. Mint tegnap, a Lyon ellen: Ronaldo irgalmatlanul bekúrta, de számoljuk meg bátran, hány ziccert sikerült kialakítani a 96. perc alatt. Úgy, hogy az elejétől kezdve nekünk kellett mennünk a gólért. 

Ha már a meccs szóba került 

Nem, nem volt kamutizenegyes a Lyoné. Gondolom, azóta már mindenkivel szembe jött a felvétel, amin látszik, hogy a vadbarom Bernardeschi lép oda Depaynak, és a bíró sem Bentancur (tanítani való) szerelését fújja le. A mi büntetőnk ellenben nevetséges volt, pont úgy, ahogy az Atalanta elleni, hasonló “kezezésért” megítélt 11-es is. Ez egy kicsit visszahozta a reményt, az pedig bajnoki címet hozott, mert meggyőződésem, hogy ha azt a meccset megnyeri Torinóban az Atalanta, akkor most a bergamóiak lennének a bajnokok. A következő körben is ikszeltünk, így az Atalanta négy pontra feljött volna mögénk. El tudjuk képzelni, milyen pánik lett volna úrrá a nyomást amúgy is borzasztó szarul viselő csapaton? Azon, amelyiknek a Milan ellen egy befújt 11-es is elég volt az összeomláshoz? Amelyiknek harminchét (37!) perc sem volt elég az egyre fáradtabb Lyon ellen, hogy a nyomástól felpörögve begyötörje a továbbjutást jelentő gólt? 

A problémáink tökéletesen kirajzolódtak a Lyon ellen (= Rudi Garcia leverte Sarrit, mint vak a poharat), 16 kapura lövésünk fele a 16-oson kívülről érkezett, és csak négyszer találtuk el a kaput. Két gól + Ronaldo első szabadrúgása, és az égből Lopes kezébe hulló lófasz fejes egy szöglet után – ezekből kellett volna kiejtenünk a Lyont. Most ugyan nem volt üres a 16-os, mert Higuaín kezdett, de az argentin annyira hitvány formában van, hogy nem sokat tudott hozzátenni, Bernardeschi pedig (hiába csinálta meg élete testcselét az alapvonalon) teljesen használhatatlan. 

Dybalát nem varrom Sarri nyakába, mindannyian becseréltük volna egy ilyen helyzetben. De hogy helyette Marco Oliverit kell behoznunk az utolsó szalmaszálba kapaszkodva, az újra Paratici munkásságának kérdéseit veti fel. 

#sarriout 

Nem tudom, mi lesz most. A sajtó biztosra veszi, hogy Sarrit kirúgják, mert a nyolcaddöntős kiesés nem fért bele. Ha így lesz, már csak egy kérdés marad: sikerül-e elhozni Zidane-t, vagy hasonlóan nagy kockázatot vállalunk egy másik edzővel, mint amekkorát Sarri maradása jelentene. Rulett ez, és egy számon van az összes pénzünk: ha nem Zidane, onnantól exponenciálisan nő a perecelés esélye. 

De mi van, ha ezek csak sajtópletykák, és Paraticiék megtartják Sarrit. És akkor neki is fognak igazolni, én pedig előre szólók, hogy agyérgörcsöt fogok kapni, ha meglátom Jorginhót Juve-mezben. Sarri maradása, teljesen mindegy, kiket igazolunk neki, önmagában is komoly kockázat, úgy meg végképp, hogy a csapatnak az idei szezon minden lelki és pszichés terhét is cipelnie kell. Sarri pedig előbb lesz úrrá a csapatjáték problémáin, mint a pszichés és motivációs gondokon, mert utóbbiakhoz tök tufa. 

A megtartása ellen szóló legerősebb érv egy egyszerű végkövetkeztetés: Maurizio Sarri hitvány minőségű munkát végzett a Juventusnál, és bár erre egyetlen idei nyilatkozatában sem utalt, ő a legnagyobb felelőse a rettenetes játék mellett erősen visszaeső eredményeknek is. Ha a Juventus úgy dönt, hogy Sarri megérdemel még egy esélyt, akkor egy olyan helyzet áll elő, ami legutóbb – emlékeim szerint – 2000-ben fordult elő utoljára: egy borzalmas szezonját óriási pereceléssel záró, közutálatnak örvendő edzőt tartottak a csapat élén még egy évre. Az eredmény: Ancelotti az egyik római lúzer után a másikból is bajnokot csinált, mielőtt végül csak kibaszták, mint a gerelyt. Mondjuk Nápolyban az derült ki, hogy Sarri jobb edző Ancelottinál, de ez már csak játék a szavakkal. 

A Conte által megkezdett sorozat kilenc tagja közül az idei pajzs volt a legrandább. Nem volt sok öröm a tavalyiban, sőt a tavalyelőttiben sem, már ekkor látszott, hogy valami nem stimmel, de ez volt mind közül a legrosszabb. Egy elveszített Szuperkupa-döntő, egy elbukott Olasz Kupa-döntő, és egy nyolcaddöntős BL-kiesés csúfítja tovább az egyébként is ronda képet. Visszatérve Ancelottira, a hasonlóság továbbra is megejtő: ő már a negyeddöntőben kiesett a kupából (a Lazio ellen), és az Intertoto-kupa megnyerése után az UEFA-kupa főtábláján egy kiscsapat, a Celta Vigo vágta agyon. Mégis megtartották, és nem akarok senkit idegesíteni, de a következő dolgok történtek: a BL-ben a csoportunk utolsó helyén végeztünk olyan hatalmasságok mögött, mint a Hamburg, a Depor és a Panathinaikosz, az Olasz Kupából pedig a Brescia ejtett ki, miután Torinóban tudott nyerni. A bajnokságban Van Der Sar ügyetlenkedése a Roma ellen a bajnoki címbe került. Hát, ezt üzeni a történelem. 

Hogy én kirúgnám-e? Először is, én ide se hoztam volna, ahogy azt egy évvel ezelőtt a köszöntésekor is megfogalmaztam. Másodszor, és ez a fentiek fényében furcsa lesz, csak akkor rúgnám ki, ha Zidane, esetleg Allegri jönne a helyére. Ha rajtuk kívül valaki más, akkor inkább maradjon. (Simone Inzaghit nagyon karmolom, de egy ilyen helyzet kezeléséhez talán még nincs elég szőr a tökén.)

Őszintén szólva a legutóbbi három idényben inkább csak fellángolásokat láttunk a csapatunktól. A hazai trófeákhoz ez még elég volt, de már a 2017-18-as szezonban elindult lefelé a Juventus, és ha részfeladatokat megoldott is, a zuhanást nem tudtuk megállítani. Ez nem csak Sarri hibája, Allegri is csak azért ment tovább az Atlétin, mert Ronaldo még pont egy évvel, és egy góllal fiatalabb volt. Igaz, General Max Juvéja az egész szezon legjobb meccsét játszotta itthon az Atléti ellen, Sarrié pedig ugyanazt a taknyot cukrozta a Lyonnal szemben, amit egész évben. De nem lett finomabb tőle.  

Do something!

Maurizio, sírva kérlek, csinálj már valamit! 

A hervasztó szezon lankasztó hajrája káprázatos leolvadással ért véget, aminek köszönhetően Maurizio Sarrinak is jutott két rekord a Juventus gazdag történelmében: ennyi vereséggel, illetve ilyen sok kapott góllal még senki nem lett bajnok a húszcsapatos Serie A-ban. Gratulálunk, Maurizio! 

A mögöttünk hagyott szezonból kb. három meccset tudunk kiemelni: az Izé ellen oda-vissza jól mentünk (azért a hazai első félideje inkább sarriballosra sikerült), és az Atléti elleni két meccs is kiad egy jót, mert otthon masszívak és határozottak, idegenben pedig okosak és szervezettek voltunk. A többi néma csend. 

A Sarri irányába a vezetőség oldaláról továbbra is élő feltétlen bizalomra szerencsére még rá lehet szolgálni, mert következik a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának folytatása. Kiváló csapatunk – természetesen – hátrányból várja a francia bajnokság 7. helyén végző Lyon elleni élet-halál küzdelmet, hiszen a szezon egyik leghulladékabb játékával sikerült 1-0-ra kikapnunk az ezen őszintén meglepődő franciáktól. A visszavágót hazai pályán játsszuk, és ha netán sikerülne továbbjutnunk, akkor már Portugáliában, egymeccses rendszerben mehetünk tovább. 

De mielőtt a Manchester City, a Real Madrid, ne adj Isten a Bayern München ellen látnánk dicső fiainkat, meg kell jegyeznünk, hogy a karanténszünet óta látott Juventus semmilyen szempontból nem számít esélyesnek a Lyon ellen. Játékban azért nem, mert nekünk nincs. Erőnlétben azért, mert míg a franciák négy hónapja pihennek, minket halálra fingatott a nyári erőltetett menet. Egyéni képességekben pedig azért, mert hiába vagyunk tele jó játékossal, ha ebből a pályán villanásokat is csak elvétve látunk. Azt is jobbára Dybalától, aki sérült, és nem biztos, hogy egyáltalán csereként pályára tud lépni. 

Bevallom, nem vagyok optimista. A karanténszünet óta a volt a Milan ellen egy jó óránk, az Atalanta ellen 20-25 percünk, és kb ennyi. Ennyiszer sikerült jól játszanunk, és őszintén szólva semmiféle jelét nem látom annak, hogy most aztán megtáltosodunk, és feltöröljük a pályát az ellenséggel. Ettől még persze megtörténhet, de Agricolát és Moggit egyszerre kéne reaktiválni hozzá, és ez nem biztos, hogy menni fog. 

Hogy miben bízhatunk? Először is abban, hogy a helyenként labdarúgóra emlékeztető entitások, Dybala, Rabiot, De Ligt és Cuadrado egyszerre fognak ki jó napot, és a hullámra fel tudnak kapaszkodni a többiek. Meg abban is, hogy az egyenes kieséses szakasz Ronaldo terepe, még ha ebből nem is derült ki sok a Lyon elleni első meccsen. 

Amúgy a Lyon hosszabbításig, sőt 11-esekig fingatta a PSG-t a francia ligakupa döntőjében néhány nappal ezelőtt. Szóval aki azt gondolta, a hosszú szünet után ezeket kivasaljuk, az gondolja újra. 

Gatyatrüffel

Megvan az érzés, amikor azt hiszed, hogy egy rohadt jóleső fingot fogsz kitolni, de végül váratlanul befosol? 

Gól! Ja, nem.

Sokkal könnyebb lenne elviselni a helyzetet, ha nem lett volna az Izé elleni második félidő még márciusban. A Férgek lemészárlása magasztos küldetés, az év legfontosabb feladata, és azon a meccsen a szünet után az év legjobb Juventusát láthattuk (okés, bitang volt az őszi, milánói meccs is. Sőt, most, hogy belegondolok, ez a két igazán jó meccsünk volt idén.) Ez azt a képzetet kelthette, hogy Sarri rájött valamire. 

Adja magát, hogy – hosszú idő után először – Pjanic nélkül állt fel az Izé ellen, szóval lehet, hogy a féket találta meg. Vagy a Cuadrado huzogatásából (hehe) eredő 4-4-2 — 4-3-3 hibridet. Vagy a De Ligt-Bonucci páros csiszolódott össze (az Izé ellen tízesre játszott mindkettő). Esetleg a gól + gólpassz kombót virító Ramsey bevetése? Hogy melyik okozta a csapat játékának ugrásszerű javulását, azt nemcsak mi nem tudjuk, hanem Maurizio Sarri sem. Utóbbi hatmillió eurót keres, plusz bónuszok, bár ezekhez a ferences rendi szerzetesek önmegtartóztatásával áll.

Sarri szerint a csapágyasra hajtott Pjanic volt a fék? Nem, mert az újraindulás óta mindkét meccsen vele kezdett. A kupadöntőben is, pedig az elődöntőben minősíthetetlenül hulladék volt a girnyó kis bosnyák.  Akkor a középpályát is stabilizáló, támadásban pedig egy kiválóan beadó szélsővel erősödő hibrid formáció pofozta helyre a Juventust? Nem, mert Sarri mindkét meccsen az idén már számtalanszor csődöt mondó 4-3-3-mal kezdett Douglas Costával, és az így igen kevés hasznot hajtó Dybalával. Akkor alán Ramsey volt a nyerő? Nem tudhatjuk, hat percet kapott csak a kupadöntőben. 

Maurizio Sarri a kupával

A Juve egyik meccset sem kezdte rosszul, sőt a Milan elleni első félóra kimondottan pofás volt. Ekkor – fejünkben még a frissnek ható, Izé elleni élménnyel – éreztük úgy, hogy jön az óriáspuki. És ebből lett kisvártatva a gatyatrüffel. Amint kiderült, hogy nem jön könnyen és gyorsan a gól, a játékosok mintha megsértődtek volna, ami persze a játékunk színvonalának meredek zuhanását eredményezte. Sarri egy darabig nézegette a csapatát, aztán megpróbált belenyúlni a meccsbe. A Milan elleni hármas cseréje, amikor egyszerre küldte be Khedirát, Bernardeschit és Rabiot-t, egy LSD-tripp volt a Delneris időkbe. Az eredménye is hasonló volt, mint a rágcsálóarcú kis zsebmetszőnél, viszont legalább továbbjutást ért. A döntőben egy kicsit megörültem Bernardeschi érkezésének. Egyrészt azért, mert Pjanic nagyon szar volt, másrészt meg azért, mert Sarri nekünk írt levelében már jelezte, hogy gyakran fogunk egy olyan 4-4-2-t látni, aminek Cuadrado és Berna a két széle. De átvertek, mert a Wham!-frizurát növesztő kis kancsónak esze ágában nem volt kihúzódnia balra, inkább valami mást csinált. Hogy mit, arra nem tudtunk rájönni. 

Az egész fenti gondolatmenetnek az lehet a konklúziója, hogy az Izé elleni egy kifutott meccs volt. Egyszerűen jól jöttek ki a dolgok, és bár csak egy fokkal játszottunk jobban, az Izé annyira kifingottnak tűnt, hogy ettől mi is sokkal jobban néztünk ki a valós képünknél. 

Sarri 2/0 (azaz nulla) a torinói döntőkben. Nem ezt szoktuk meg. Az utolsó két évben Allegri alatt sem volt egy leányálom a Juventust nézni, de a 2-2 bajnoki- és kupacím, meg egy BL-döntő jelentősen árnyalta a képet. Sarrit azért hozta a vezetőség, hogy a győzelmek mellé végre szép játék is párosuljon, de egyelőre a két szék közé ült a Juventus: ocsmány játékkal nemnyerünk. 

A láncbagós terrone sem a legerősebb kezdő, sem a legjobb formáció ügyében nem hozott végleges döntést, a védekezés sem lett stabilabb alatta, a támadások színvonala pedig borzasztó hullámzó továbbra is. A játékosok motiváltsága a béka segge alatt, és ha ezért nem is tudjuk őszintén elővenni Sarrit, hiszen tudjuk, hogy neki magának is zéró érzelmi motivációja van a Juventushoz, az már feltétlenül az ő felelőssége, hogy botrányos sportformában vannak a futballistái. 

A két eddig elbukott döntő, valljuk be őszintén, inkább a két ellenfélnek volt fontos. Nekem legalábbis nem okoz egyetlen álmatlan éjszakát sem a Szuperkupa, sem az Olasz Kupa elvesztése. Sokkal nagyobb bajnak érzem a két, még elérhető trófea szempontjából, hogy a mutatott játékunkkal nemhogy a BL-győzelemre, de még a scudettópajzsra sem lesz szemernyi esélyünk sem. 

Valaminek kurva gyorsan történnie kell, sporttársak!  

Levelet írt nekünk Maurizio Sarri

Sziasztok! 

Maurizio Sarri vagyok, nikotinfüggő. 

(“Szia, Maurizio!”) 

Ez életem legnehezebb levele, igazából még valamikor novemberben kezdtem bele az írásába. Mint tudjátok, nem vagyok egy szentimentális alkat. (Kivéve, ha kedvenc csapatomról, a Napoliról van szó, de ez most mindegy.) Az érzelmeknek az alábbi levélben is kevés szerepet szánok, inkább próbálok majd objektív maradni. 

Nem kertelek: szarban vagyunk. De most tényleg, és nem úgy, mint október végén, amikor Leccében hagytunk két pontot. Az őszi problémák egy része amúgy is megoldódott, hiszen Ronaldo fossa a gólokat, és boldog, az meg mit sem számít, hogy közben leépült az ősz legjobbja, Higuaín, és hasonló sors vár Dybalára is. Én már akkor tudtam, hogy az igazi gond nem a támadásokkal van, ezt is bizonyítja, hogy ősszel az összes fontos meccsen jól játszottunk. Milánóban, Madridban, Bergamóban is jó eredményt értünk el. 

Aztán jött a Lazio-meccs (a bajnoki), ahol óriási pechünk volt. Kurva jól játszottunk, vezettünk is, a Laziónak macsa nem volt, aztán Emre Can pályára lépése és vele a kettős emberhátrány kicsinált. Van ilyen, bárkivel előfordulhat. Elég jól lehoztuk az őszt, megnyertük a BL-csoportunkat (jutalma a Lyon lett), és az utolsó 2019-es fordulóban előzve a bajnokságban is az élre álltunk. Nem mondom, hogy nem látszottak a problémák, de elég eredményesek voltunk annak ellenére, hogy azért kaptunk néhány pofont. 

Kezdjük a védelemmel 

Lehet, hogy szóba sem kerülne a védelmünk ingatagsága, ha Chiellini nem szakítja szét a térdét augusztusban. A capitano kiesése miatt az egészségesnél sokkal több időt töltött a pályán De Ligt, aki hiába szupertehetség, még nincs elég szőr a tökén az ilyen melóhoz. Tudom, láttam. Aztán szépen beépítettük Demiralt, erre neki is elszakadt a térde. A védelem közepéről beszélünk, tessenek ezek fényében értelmezni a rengeteg bekapott gólt. 

A mezei balszerencse mellett a klub szerepét sem vitathatjuk el a jelenlegi helyzetben. Nézzünk rá a szélső védő felhozatalra, és mondjuk meg, egy leendő BL-győztest idéz-e a De Sciglio, Danilo, Alex Sandro hármas. Eleve, mi az, hogy hármas? Ja, igen: csak egy balhátvédem van. Köszi, Fabio, te nyalka kis fasz, te! De Sciglio és Danilo ráadásul felváltva sérültek és szarok, egy-egy jobb meccsük akad, de közben annyira megbízhatatlanok, hogy kénytelen voltam Cuadradót visszahúzni. Védekezni ő sem tud, de előre megvan a haszna. A másik oldalon Alex Sandro meg nyilván csapágyasra van hajtva, ezért van az, hogy sokkal kevesebbet látjuk elöl, mert utál visszafele futni. 

Összegezve: a védelem közepét a balszerencse, a széleit Paratici baszta el, és mondhatod rám, hogy köcsög nápolyi kontár vagyok, de ha csak Bonuccim és De Ligtem van, akkor úgy is őket kell játszatnom, ha látom, hogy előbbi iszonyatosan hulladék, utóbbi meg nem áll még készen. Ja, tényleg, van Rugani is. Egész jó kávét főz a kotyogóson. Focizni nem tud, pedig annak idején azt hittem. 

(Levelem ezen részét valamikor január végén írtam, azóta jelentős változások ugyan nem álltak be, de az utolsó megrendezett fordulóban, az Inter elleni zárt kapus meccs második félidejében egycsapásra kiderült, hogy tudjuk jól is játszani a sarriballt, nemcsak szarul. Igaz, hogy ehhez többek között az kellett, hogy Bonucci és De Ligt kerek 10-esre játsszon.)

Középpálya 

Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Engem ugyebár nem azért hoztak a Juventushoz, mert szép vagyok, hanem azért, hogy a csapat Sarriballjában kiteljesüljön Ronaldo, és lehessen ontani a közösségi csatornákra a videókat a Cittadellának vágott mesterhármasról. Meg hogy nyerjünk valamit külföldön is, ne csak otthon. Haha, nekem is vicces volt, de mindegy. 

A keret egyébként első blikkre abszolút alkalmasnak tűnt a sarriballozásra. Próbáljuk párba állítani a Juve kezdőjét az én Napoliméval, és látjuk, hogy abszolút megvagyunk: Pjanic még jobb regista is, mint Jorginho, Hamsikot játszhat Bentancur, és mivel egyik balszélső (Ronaldo-Insigne) sem védekezik, kell mögéjük egy jól szerelő játékos (Allan-Matuidi). Nem nagyon különbözőek Cuadrado és Callejon attribútumai sem, csak a Juvénál ide be tudom hozni Douglas Costát is. Ugye, az én fejemben is ilyen jól nézett ki a dolog. 

A Juventus taktikailag csinálta is, amit kellett, de annyira nem tudta egyéni tartalommal megtölteni, hogy szép lassan azt kezdtem érezni a meccseken, hogy sajnos így néz ki a sarriball, ha szarul csinálják. 

A játékom három legfontosabb eleme a magasra feltolt védekezés, az ellenfél térfelén való nyomás kifejtése, aminek labdaszerzés az eredménye, és a rengeteg kis passz a támadóharmad környékén. A védekezéssel az a baj, hogy a sok egyéni párharc nagy részéből szarul jövünk ki, és nem úgy, ahogy a Koulibaly-Raul Albiol páros. A középpályán az, hogy Matuidi a legelemibb szintű összjátékba sem vonható be, mert vérhólyagot harap az álló labdára, Bentancur formája pedig túl ingadozó ahhoz, hogy stabilitást adjon a középpályának. A rövidpasszos játék, azt mondom, még úgy-ahogy működött ősszel, lőttünk szépen kipasszolt gólokat, de ezzel is volt gond. Összegezve: a három tényezőből mondjuk másfél áll rendelkezésemre egy jobb napon. Egy rosszabbon egy se. 

Íme a dilemma: felrakom Matuidit, hogy ne kelljen sokszor egy az egyben védekeznie a suta védőimnek, és ezzel lemondok a baloldali támadásépítésről (Alex Sandro megoldhatná, de gatteron van, ezt ne feledjük!), vagy megpróbálok inkább nyomást gyakorolni, és megtartani a labdát az ellenfél térfelén Rabiot-val, esetleg Cuadradóval a középpályán. És reménykedek, hogy jó napja lesz Bentancurnak, mert Pjanicot sajnos nem tudom pihentetni. 

Már Nápolyban is az idegeimre mentek a rotálással! Azt hiszitek, hülye vagyok, és nem látom, hogy ki van facsarva egy játékos? Ha te látod, akkor hidd el, én jobban látom, mert minden mérési adat és orvosi lelet a rendelkezésemre áll. Csak akkor azt mondd meg, hogy a faszba pihentessem Pjanicot? Kit állítsak a helyére? Megpróbáltam Emre Cant, nem ment. Megpróbáltam Bentancurt, nem ment. Meccsen belül játszott itt Rabiot is, de a kaotikus félidő inkább azt üzente, soha többet! Pjanicnak játszania kell, és kész, mert nélküle szétszakad a pálya, se ritmusa, se szervezettsége nincs a játékunknak, ami persze nem jelenti azt, hogy ha ő a pályán van, akkor ezek mind megvannak. És főleg azért nincsenek, mert ki van fingva a puhány kis bosnyák girnyó. (Február végén írtam ezt a részt, onnantól végül addig állt fenn ez a szar helyzet, hogy az Izé ellen fogtam, és kihagytam.) 

Azt hozzátok hasonlóan én is tényként kezeltem, hogy Pjanic kezd. Meg sem fordult a fejemben, hogy a bosnyákot kihagyom, mert nem úgy tűnt, hogy bárki képes lehet pótolni. Aztán az Izé ellen húztam egy merészet, és az év legjobb játékát mutatta a csapat. Nem akartam hinni a szememnek, de ez mindenképpen nagyon jó hír. Főleg, ha a legjobb pillanatban egy kipihent Pjanicot kapok vissza. 

A játékunk egyensúlyának megtartására egyébként volt ötletem azután, hogy kiderült, a középpályás játékunk messze van az elvárt szinttől. Ez volt a trequartista, aki Bernardeschi esetében inkább középpályás, Ramsey-vel pedig 10-es fantasista volt. Csakhogy a kettőben volt egy közös vonás, amivel nem tudtam mit kezdeni: mind a kettő szar egész évben. A kettőtől összesen nem tudok felidézni öt értelmes megmozdulást, baszom alássan! (Ezt gondoltam a derbi előtt, azóta már egy kicsit mást gondolok.) 

Közben ugye a változatosság kedvéért kidőlt a passzsávok legádázabb ellensége, Khedira is, akivel egyébként abszolút tudnék mit kezdeni. Ugyanazt, amit Allegri, aki egyszerre két dolgot is tudott garantálni a csodálkozó arcú kamunémettel: kurva szar meccs lesz, de nyerünk. Na, hát nélküle én csak az egyiket tudom garantálni. 

Támadójáték 

Minden más gondról segített volna elterelni a figyelmet, ha a tényleg iszonyat bivaly támadósor minden tagja kiegyensúlyozottan fasza. De ősszel Ronaldo nem volt jó, mégis játszatnom kellett, pedig láttam én is, hogy Higuaín és Dybala párosát kéne nyomnom, annyira jók voltak. Aztán mire Ronaldo újra jó lett, annak nem meglepő módon a két argentin, de főleg a dundi itta meg a levét. El ne feledjem, hogy Douglas Costa természetesen állandóan sérült. Nem akarok semmit elspoilerezni, de nyáron eladjuk a vérbe. 

Sokan jöttek azzal, hogy miért nem teszem fel egyszerre a három csatárt. Ennek természetesen a középpálya a legfontosabb oka. Ha biztos lehetnék benne, hogy a rövidpasszos játékban elveszített labdák pillanatokkal később újra nálunk lesznek, örömmel feltenném őket hármasban, Dybala úgyis inkább trequartistának érzi magát a pályát, mint csatárnak. De ebben sajnos nem lehetek biztos, és semmiféle kockázatot nem ér meg, hogy egy kontra végén Bonuccinak kelljen egy az egyben védekeznie. 

Egyensúly kell, különben nyerünk majd sokszor 4-3-ra, meg ki is kapunk ugyanilyen arányban. Ezért volt a trequartistás próbálkozás, ezért próbálnék box-to-box játékot kihozni Rabiot-ból, és ezért hiányzik Khedira. Tudom, nektek nem, de leszarom. 

FourFourTwo

Nem tagadom, már régóta játszadozom a gondolattal, hogy a csapat mostani karakterének leginkább megfelelő 4-4-2-es formációban küldjem fel a Juventust, de csak az eredmények végleges ótvarosodásnak indulását látva mertem meghúzni a dolgot. Adom, nagyon szarul néz ki, hogy februárban, a BL-nyolcaddöntők előtt kezdek el hozzányúlni az alapformációhoz, de ki mondja, hogy nem a kétcsatáros játék lesz a nyerő? 

Nem ijesztgetni akarok, de ha visszatér Bernardeschi, akkor sokszor látjuk majd a négyfős középpálya bal oldalon, a másikon Cuadradóval, középen pedig Pjaniccsal, és az ellenfélhez leginkább megfelelő párjával a Matuidi-Bentancur-Rabiot hármasból. Vagy Khedirával, míg újra meg nem sérül. 

Ezzel a formációval egyszerre több gond is orvosolható lenne, de minden ötlet annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A Milan elleni kupameccsen próbáltam ki először. Na, hát az kurva szarul nézett ki. Azt a bravúrt is sikerült bemutatnunk, hogy egész jó csapatnak nézett ki a Milan. Aztán a Brescia ellen is ez volt, csak Cuadradót huzigáltam jobbra-balra az egész meccs alatt. Hát, ez is elég hitvány volt, pedig még Ramsey-t is bedobtam a középpályára, hátha elkapja a fonalat. 

A 4-4-2 egyébként természetesen a védekezésben felvett alapfelállás, Cuadrado mozgásával nagyon is támadó jellegű 4-3-3-má, Ramsey előre húzódásával pedig 4-2-3-1-gyé változtatható labdaszerzés után. A játékosok megvannak hozzá, sőt a keret is, egy-egy cserével jóval támadóbbá, vagy biztonságosabbá tehető a csapat játéka. De ez is csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle ugyebár. 

Két meccs után még nem ítélhettem, de az utóbbi időben úgy néz ki, bármivel próbálkozom, nem jön be. Sajnos mostanra egyedül Ronaldo van jó formában a csapatból, és akadnak ugyan jobb teljesítmények (vagy egészen kiugróak, mint az Izé elleni hazain Bonucci és De Ligt), de kiegyensúlyozottan senki nem hozza magát. És hogy miért nem? 

FINGOM NINCS, EMBER! 

Én nem vagyok pszichológus, motivátor, lifecoach, meg faszomvége father figure. Bankár vagyok, bemegyek az irodába, és kiosztom a feladatokat, az alkalmazottaim meg megcsinálják. Nem érdekel, hogy mosolyognak-e közben, azt is leszarom, ha kiröhögik a pörköltszaftos atlétámat. 

A Juventusnál akkora stáb dolgozik, hogy biztosan találnánk embert a motivációra, mert tőlem felesleges ilyesmit várni. Kimondjam, hogy miért? Oké: mert semmiféle érzelmi motivációm nincs a Juventusnál dolgozni, világ életemben utáltam ezt a klubot, és most is csak azért vagyok itt, mert kurva sok pénzt fizetnek. Teszem a dxolgomat a legjobb tudásom szerint, de a Juventus csak ennyit kérhet tőlem, szeretetet nem. Azt kérdezed, mi van a büszkeséggel, hogy itt dolgozhatok? Haha, nézz rám, és mondd meg, szerinted hiú ember vagyok-e. 

Márpedig ha nekem nincs motivációm, akkor én sem fogok tudni senkit motiválni, igaz? Engem is zavar, hogy vértelen, sőt fasztalan játékot mutatnak a futballistáim, de nekik mi a mentségük rá? Nehogy már tőlem várják, profi játékosok a világ egyik legnagyobb klubjánál, helló! 

Korona

Amit egykor gyűlöltem, most nem jött rosszul: a klub súlyának köszönhetően – teljesen logikátlanul – lejátszottuk az Izé elleni meccset, így úgy vonulhattunk a ki tudja, meddig tartó pihenőre, hogy vezetjük a Serie A-t, és oda-vissza elkentük a férgeket. 

Elnézve a csapatot a derbin, persze én is sajnálom, hogy pont most állt le a bajnokság. Ha lejátszottuk volna a Lyon elleni meccset, és azon is így játszunk, akkor elég jól nézett volna ki a tavaszi hajrá rajtvonala. De ez van, most tényleg az a legfontosabb, hogy mindenki otthon maradjon a seggén, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta. Sejthetitek, hogy a láncdohányos tüdőm, illetve a nyár végi tüdőgyulladásom miatt a pöcsöm is reszket, ha eszembe jut a vírus, úgyhogy drukkoljatok. Mondjuk Ruganihoz utoljára októberben értem hozzá, amikor átnyújtotta a doboz Fecskét, amiért kiszalajtottam a tabacchiba. 

Meglátásom szerint igenis le fogják játszani a szezonból hátralevő meccseket mind Olaszországban, mind az európai kupákban. Ha így lesz, a tökünkig lóg majd a nyelvünk, mert háromnaponta meccseket fogunk játszani, de szerencsére elég bő a keret, másoknak ez nagyobb gondot fog okozni, mint nekünk. Kivéve persze a szélső védők posztját. Kösz még egyszer, Fabio! 

Na, hát kb. ennyi. 

Bocs, hogy hosszú lett. 

Szercsi, 

Maurizio

Izé

Haha, ugye mondtam, hogy akárhányszor kitenném Sarri nekünk írt levelét, mindig történik valami? Na, hát most is történik: jönnek a férgek. 

Ha az Izé elleni meccs nem lenne, akkor is lenne egy gondolatom, amit megosztok veletek, ha kell, ha nem. Arra jöttem rá, hogy kívülről nézve nem mi vagyunk jelen pillanatban a világ legszimpatikusabb csapata. 

Kezdődött a buziskodással, hogy a klub nem téríti vissza a koronavírus miatt elhalasztott, vagy zárt kapus meccsekre eladott jegyek (és bérletek részarányos) árát a vis maiorra hivatkozva, aztán meg szétosztotta a Milan elleni meccsre berendelt kaját a torinói hajlékonyak között. (Azt mondják, három tonna abrakról van szó, hát mi a faszra számítottak ezek, egy fidzsi kannibál törzsre?) Utóbbi csak azért érdemel említést, mert az Izé közben 100 ezer eurót utalt a vírus elleni küzdelmet segítve. Aztán jött Agnelli, aki a legrosszabbkor volt oltári nagy fasz. 

Amit mondani akart, az védhető volt a saját szempontjából (ami nem más, mint a nemzeti futballigákat végleg kifingató európai szuperliga), de nagyon rossz pillanatban hozott nagyon rossz példát az Atalantával. A bergamóiakat nyaldossa körbe a fél világ, a meseszerű történet legalább egy morzsányit visszacsempészett a moneyballba a mesékből és a romantikából, erre jön ez a barom, és beléjük áll. 

Van nagyobb bajunk is 

Nem akarom elspoilerezni Sarri nekünk címzett levelét, de az Izé elleni rangadó előtt néhány dolgot fellibbentek belőle. Teaserként mondom, hogy a levél megírására Tyli és néhány szudáni munkatársa vették rá egy látogatás során. 

Az ősz alatt suttyomban, aztán karácsony után egyre látványosabban felgyűlő szarkupac szaga az utóbbi hetekben csapott meg minket igazán. Az történt, hogy Sarri elbizonytalanodott, és ennek gyors egymásutánban két jól olvasható jele is volt. Az első, hogy februárban kezd el kísérletezni egy új formációval. A másik, hogy miután ez sem működik, beleáll a játékosokba, hogy nem passzolnak elég gyorsan, pedig ő elmondta nekik, hogy passzoljanak gyorsan. Mindkét jel aggasztó, és csak felerősíti a minősíthetetlenül hulladék játék, amivel a Cristiano Ronaldo FC riogat hétről hétre. 

Kb. a tél elejéig nyugtatgathattuk magunkat azzal, hogy a fontos meccseken jól játszik a Juventus, és általában nyer is. Az első apró botlásokból gyorsan egyre nagyobbak lettek, így jutottunk el odáig, hogy hátrányból kezdjük a BL-nyolcaddöntő visszavágóját, a Lazio vezeti a Serie A-t, és olyan középcsapatok vasalnak ki, mint a Verona vagy a Milan. Már nemcsak az nem igaz, hogy a fontos meccseken jól játszunk, hanem az sem, hogy jól játszunk. Vagy egyáltalán játszunk. 

Úgy fogadjuk az Izét, hogy Ronaldón kívül senki nincs jó formában. Lyonban mondjuk ő is szar volt, és azóta stroke-ot kapott anutája, szóval azt se vegyük biztosra, hogy majd ő megint továbblő minket egy mesterhármassal, mint tavaly az Atléti ellen. De maradjunk az Izé elleni meccsnél, mert jelen pillanatban ez most minden másnál fontosabb. 

Kibaszottul össze kell szednie magát egy csomó mindenkinek, mert sajnos elég sok szempontból nem nekünk áll a zászló. Először is nagyon törékeny a csapat játéka, többször láttuk, hogy egy-egy rosszabb periódusból nem tudunk kijönni, a fosban dagonyázást meg még a Verona is megbünteti. Egy olyan erős körülmény, hogy nincsenek nézők, szinte biztos, hogy minket fog meg jobban, és nem is csak azért, mert míg Conte képes lesz vért itatni az övéivel, addig ez az aszott dögkeselyű motivációs trénerként egy svájci hivatalnok eszközrendszerével bír. Hanem azért is, mert minden körülmény minket fog meg mostanában jobban. 

A Lukaku-Lautaro kettős bámulatos formáját irigykedve nézi a Ronaldo feltámadása óta erősen visszaesett Dybala-Higuaín páros. A középpályán van baja az Izének is, de közel sem akkora, mint nekünk, hiszen se védekezésben, se támadásban nem hozza magát senki már hetek, sőt hónapok óta. A védelembe bele se menjünk, mert az embernek elmegy a kedve a meccsnézéstől is. 

Ha felébred a kötelesség 

A férgek elpusztítása nem opcionális feladat, hanem becsületbeli kötelezettség. Sajnos kevés a piemonti gyökerű arc az öltözőben, de sokan tudják, mit jelent ez a meccs a klubnak. Ezért kell bízni benne, hogy kijön a csapatból, ami benne van. 

Nem mondom, hogy nem jogosan kérdőjeleztük meg néhányszor, hogy benne van-e, de én azt hiszem, hogy igen. Azért, mert láttuk már működni, ha nem is sokszor, és nem is sokáig. Nekem egyébként is beakadt egy ideje, hogy igazából Sarriballt játszik a Juventus, csak szarul. De ha egyszer elkezdi jól játszani, akkor meg majd kapkodod a fejedet, mint az Izé a milánói meccs második félidejének elején, amikor negyedórán át nem jöttek át a térfelünkre, és arra rúgták a labdát, amerre álltak. 

Azt is gondolom, hogy pont egy nagy győzelem kellene ahhoz, hogy kicsit a helyükre kerüljenek a dolgok. Itt a lehetőség, tessenek parancsolni. 

Szarrá koronázzuk a szomszédot

Haha, ez itt a Lyon elleni BL-meccs felvezető posztja. 

Nem lesz könnyű

Bordeaux-ban lép ma pályára Lombardia büszkesége, a Juventus. Sarri azt találta ki a meccsre, hogy szarrá fertőzzük koronával a jámbor francia szomszédot, és így nemcsak az Amiens-t, hanem a PSG-t is kivesszük a versenyből. Ravasz a vén rohadék!

Ennyit a meccsről, illetve a posztról is, csak akartam jelezni, hogy élünk, virulunk, és én november vége óta írok egy posztot, csak mire kilőném, már nem aktuális, vagy újabb aktualitások vannak. 

Annyit elárulhatok róla, hogy úgy csinálok, mintha Sarri levelet írna nekünk. Óriási, bazmeg, ÓRIÁSI! Pénzt utalni, és kitesszük! 

Ez volt a XXI. század második évtizede

Ezt a posztot nyilván még a múlt évben kellett volna kitennünk, mivel azonban Tyler MEGVETTE AZ IDŐT, számunkra mostantól egyetlen határidő sem bír jelentőséggel. Ez rátok nem vonatkozik, nyilván. Szóval best of évtized in your face, bitchz!

Ki volt az évtized legjobb Juventus-játékosa?
Dino: Kezdjük azzal, hogy maga a blog létezése is egy évtizedet ölel fel, hiszen idén október 11-én lesz 10 éves! Pirlo – ez számomra nem is kérdés. Alexhez erős érzelmi kötelékek fűznek, még mindig könnyes szemmel gondolok rá vissza, de ő már ekkor leszállópályán volt. Ellentétben a 32 éves Pirlóval, aki szerintem sehol nem volt annyira meghatározó, mint ebben a Juventusban.
Darti: Sokan voltak! Szerintem ez HÜLYE kérdés, mert különbséget kell tenni a karrierjükből kifelé menő legendák és az épp csak megforduló fasza játékosok között. Del Piero 100 évesen is a legjobb volt, Tevez pedig nagy kedvencem volt, amíg itt volt. Pirlo egy istenség, de csak néhány évet volt itt. Barzagli tanár volt, de Chiellini még most is az lehetne, ha tudna járni. És itt van egy éve a GOAT Ronnie, aki nyilván nem az évtized Juve-játékosa, viszont cserébe minden idők legendája. HAGYJUK IS.

S4tchy: szívem szerint Tevezt mondanám, talán ő volt a kedvencem. Egyébként szoros a verseny a BBC (nyilván Buffon, Barzagli, Chiellini), Vidal és Pirlo között.
Tyli: Barzagli.
_beni: Del Piero minden évtized legjobb játékosa, de az elmúlt évtizedben már csak levezetgetett, úgyhogy Andrea Pirlo és Andrea Barzagli.

Melyik volt az évtized legnagyobb győzelme?
Dino: Én már látom beni válaszát, úgyhogy én is azt mondom, amit ő. Életem egyik legizgalmasabb túráján vettem MAGYARORSZÁG JELENLEGI LEGNAGYOBB calcio-szakértőjével, és kevés katartikusabb pillanatot tudok elképzelni annál, mint amikor egy ilyen meccset lefújnak. Azt persze nehezen felejtem el beninek, hogy a milánói fagyban tönkrementek a veséim!
Darti: Mindegyik.
S4tchy: talán a Barcelona elleni hazai 3-0.
Tyli: A Barcelona elleni 3-0.
_beni: Szívesen mondanám a madridi 1-3-at, de az végül kiesést ért, úgyhogy mondok mást, mitöbb, meglepőt: Conte veretlen bajnokcsapatának Izé elleni, milánói győzelme, amit Dinával a helyszínen pogóztunk végig. Ennek nyilván szimbolikus jelentősége is volt, úgy gondolom, akkor bukkantunk elő végleg a calciopoliból.

Melyik volt az évtized Juve-gólja?
Dino: Bármelyik VUCINIC-gól.
Darti: Hát elég sok kurvanagy gólunk volt, szerencsére. Ki ne hagyjuk már a Róma ellenit sem, amikor 50000000 passz után szereztünk gólt.
S4tchy: Mandzukic Cardiffban, simán. Kár, hogy szart sem ért utólag.
Tyli: Fogalmam sincs.
_beni: A legnagyobb Pogbáé az Udinese ellen, a legszebb Cuadradóé a Bayern ellen, a legcsodálatosabb pedig Mandzukic BL-döntőben ollózott gólja volt. (Ezt azért említem meg, mert éppen a három percet késő S4tchyt engedtem be az ajtón, így nem láttam élőben, csak Darti örömsikolyaira vágtáztam vissza a nappaliba.)

Melyik vereség fájt a legjobban az évtizedben?
Dino: A cardiffi mészárlást a helyszínen szenvedhettem végig. Hát, nyilván egyértelmű a válasz.
Darti: A többiek már leírták!
S4tchy: Cardiff. :(((
Tyli: A madridi 3-1-es győzelem.
_beni: Amikor Conte veretlenségi sorozatának Torinóban vetett véget az Izé, jalapenóval töltött kotongumit húztam. A Real ellen elveszített BL-döntő pedig azért fájt rettenetesen, mert borzasztóan elhittem, hogy ez most meglesz.

Ki volt az évtized legrosszabb Juve-játékosa?
Dino: A többiek által írtakat mind ADOM, azzal, hogy De Ceglie mélyrepülése számomra nagyon zavaró, hiszen egy saját nevelésű játékosról beszélünk.
Darti: Itt is jön két komplett csapat S4tchy és Tyli tollából, annyit tennék csak hozzá, hogy volt nekünk egy Anelkánk is.
S4tchy: itt is erős a mezőny, úgyhogy legyen inkább egy komplett csapat: Chimenti – Motta, Lúcio, Rinaudo, de Ceglie – Rincon, Tiago – Pjaca, Jorge Martinez, Elia – Amauri
Tyli: Én is csapatot írnék: Rubinho – Motta, Grygera, Rinaudo, Traoré – Isla, Tiago, Martinez – Bendtner, Amauri, Elia
_beni: DJ Paolo De Ceglie

Hogy áll össze nálad az évtized csapata?
Dino: S4tchy-é nagyon betyár. Fáj, hogy sem az övébe, sem a beniébe nem fért be Del Piero, de a legfájóbb, hogy az enyémbe se férne be.:-(
Darti: Benivel fogok egyetérteni!
S4tchy: Buffon – Cuadrado, Barzagli, Chiellini, Alex Sandro – Marchisio, Pirlo, Pogba – Vidal – Tevez, Dybala. Edző: Allegri.
Tyli: Kb. ugyanaz, mint S4tchy-é.
_beni: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Dani Alves, Vidal, Pirlo, Pogba, Alex Sandro – Tevez, C. Ronaldo

A nyárnak is csak a fele volt jó, meg a meccseknek is

Két meccs, hat pont, egy behúzott rangadó, a 180-ból kb 100-120 percnyi Sarriball, a maradék rettenetes vergődés. Eddig ennyi. 

Ha 60 perc után azt is hihettük, hogy feltöröljük a Napolival a pályát, végül irtózatos mázli, és a Kulabá agyára rajtaütésszerűen ráülő köd kellett a győzelemhez. A Parma után a nápolyiak ellen is kiderült, hogy üzembiztosan kb. egy órát tudunk Sarriballozni, és utána hiába próbálunk allegrizni, az még nem megy valami hatékonyan. 

Rinyálni azonban nincs okunk, hiszen két győzelemmel, öt rúgott góllal állunk a tabellán, de sok minden látszik, ami egy részüket tekintve a szezon elején, másokat nézve az egész idényben gondot okozhat büszke seregünknek. 

Lássuk először a rangadót 

A Disznófejű jól gondolta, amit gondolt a meccs előtt: a tavaly kb defaultnak tekinthető 4-4-2-ről (ahogy egyébként a Fiorentina ellen is) átkúszott egy 4-2-3-1-re, aminek a Juve ellen az volt az értelme, hogy Fabian Ruiz és Zielinski elvághatja a Juve szíveként pulzáló Pjanicot a társaitól. Ezt úgy oldotta meg a Juve, hogy Khedira és Matuidi nagyon jól éltek a felkínált területekkel, így a meccs első kétharmadában úgy tűnhetett, hogy lefocizzuk a Napolit. 

A sok egyéni hiba, rossz passz és gyenge teljesítmény csak rápakolt a nápolyi gondokra, de amikor Ancelotti lekapta Insignét, és visszatette a 4-4-2-t a pályára, azonnal kiderült, hogy nagyon súlyos gondjai vannak a Juventusnak. Elsősorban a védelemben, annak is a holland felében. 

Az X-nél lett volna a helye

De Ligt bemutatkozása csak akkor sikerülhetett volna rosszabbul, ha az egyik elvétett szerelési kísérletével eltöri Douglas Koszta János lábát, és ezért a Juventust a Serie C-be száműzik. A holland látványosan nem találta a helyét, és olyan elemi hibákat vétett (főleg a második és a harmadik gólnál), amikre nem mentség, hogy csak most érkezett, mert a megye II.-ben is a tiéd a center, ha a párod kitolódik a labdásra. Giorgio sérülése miatt rendkívül fontos, hogy legalább egy stabil középhátvédünk legyen, és Bonucci az első gólnál megmutatta, hogy idén sem ő lesz az. 

Amíg Douglas Costát viszik a lábai, előrefele jók leszünk – ez még a tavalyi csapatból álló játékosokkal is jól látszott -, de a védekezési gondjaink, közülük is elsősorban a pontrúgások utáni védekezés, nem sokat enyhültek. Talán egészen más lesz a helyzet, ha bevetésre kész állapotba kerül Rabiot és Ramsey is, mert akkor egyszerűen nem adjuk oda a labdát az ellenségnek, de ez még csak várakozás, egyáltalán nem tény. 

A Napoli elleni utolsó negyedórában egyébként vélhetően nem egyedül nekem köszönt vissza az Ajax elleni visszavágó feelingje. Ott is hiába volt még hátra sok idő, lehetett érezni, hogy nekünk reszeltek, és a nápolyiak második gólja után sem lepődött meg senki azon, hogy jött az egyenlítés. Azon már inkább, hogy De Ligt egy másnapos Lőrincz Emil határozottságával próbált védekezni a rá osztott kukáson, azon meg talán még inkább, hogy Khedira lecserélésével (vagyis Emre Can beállásával) úgy állt fejre a középpályánk, mint a jancsiszög. 

Mit jelent ez a szezonra nézve? 

Sarri egyelőre annyit rotált a Juventuson, hogy a sérültek helyére betett két játékost, azaz nem követelte meg Chiellinitől és De Scigliótól, hogy mankóval eredjenek a nápolyiak nyomába. Dicséretes kezdet, de hát sajnos akkora keretünk van, amekkorára egyrészt nincs szükség, másrészt óhatatlanul elégedetlenséget fog szülni. Vagyis már szül is. 

jól kibasztunk vele

Csán Endre nekem kicsit csalódás volt (az Atléti elleni, hamis háromvédősben bejátszott szerepét leszámítva), de annál azért többet érdemelt, mint hogy egyhónapos ígérgetés után végül kimaradjon a BL-keretből. Ez konkrét kibaszás egy alkalmazottal, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt nyilván nyomot hagy az öltözőben is. 

És a gondok tovább fognak gyűrűzni, mert annyian vagyunk, mint az oroszok. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a rettentően túlzsúfolt csatársorban, és a hasonlóan feltöltött középpályán csak akkor tud Sarri mindenkinek elegendő játéklehetőséget biztosítani, ha elindulunk valamelyik Olaszországgal szomszédos ország bajnokságában is. Mivel erre nincs nagy esély, fordítsuk is figyelmünket a bűnbakra. 

Odáig kimondottan marottás a dolog, hogy pozitív mérleggel zártuk (!) az átigazolási időszakot, és a Buffon-Rabiot-Ramsey hármasért egy büdös petákot sem kellett fizetnünk. Onnantól viszonyt, hogy a peremembereken kívül senkit nem sikerült eladnunk, már egészen más képet mutat Paratici első önálló mercatója. 

A nyakunkon maradt Mandzukic, Dybala és Higuaín mellett néhány olyan játékos, akit most kellett volna kölcsönadni. Gondolok elsősorban Ruganira, akiből Torinóban soha a kurva életbe’ nem lesz futballista, vagy Bentancurra, akinek meg mindennél jobban kellenének most a játékpercek. De igaz ez Khedirára, sőt Emre Canra is, és még nem tudjuk, mi lesz a sorsa Cuadradónak, Bernardeschinek, és főleg Bonuccinak, akit minden épeszű a világ végére száműzött volna. Mindet nyilván nem kellett volna elzavarni, de néhányat muszáj lett volna. 

Korai még végleges következtetéseket levonni, hiszen a legtöbb csapat úgy volt az első két fordulóval, hogy csak túl kell élni, a bajnokság majd a válogatott szünet után kezdődik. Mi is így voltunk vele, és megvan a hat pont, valamint az abszolút kötelezőnek tűnő BL-csoport is. Minden másra majd választ kapunk menet közben. 

Szezonindító közös poszt

Ahogy szoktuk, megmondjuk az okost előre. Aki nem akar idén izgulni a bajnokságban, az ne olvasson tovább, mert mindent elspoilerezünk.

Milyen mercatónk volt? Köll még valaki? Ki menjen?

_beni: Marottás, azaz (eddig) okos és hatékony. A Buffon-Rabiot-Ramsey hármas ingyenes befogására a Kobra is csettintene, akiért meg sokat kellett fizetni, azért sokat fizettünk. De még van hátra két hét, és nagyon sok minden történhet, ami akár rossz irányba is billentheti a mercato mérlegét. Először is sokan vagyunk, meg kéne szabadulni egy rakás játékostól, de nem nagyon látszik, hogyan lehetne. És ott van még a Neymar-ügy is, amivel előfordulhat, hogy komolyan kell foglalkoznunk.

s4tch: De Ligt leigazolásáig parádé, azóta követhetetlen káosz. 28 játékosunk van, és miután Pinsoglio az egyetlen saját nevelésű emberünk, így 22-vel mehetünk neki a BL-nek. Nem gondoltam volna, hogy pár héttel a mercato vége előtt ekkora káosz lesz a keret körül. Persze megvárjuk a zárást, mielőtt Paraticinek behúznánk a talpas karót.

Dino: nem akarom magamat sztárolni, de én már hetekkel ezelőtt komolyan felvetettem, hogy az eltakarodás hiánya gondokat okozhat. Amúgy pont ma (augusztus 21.) jelent meg egy írás a Gazzettán, arról, hogy Di Natale 2010-ben még ajtót mutatott a Juvénak – most pedig lassan ott tartunk, hogy a létszám felettieket a családjukkal kell zsarolni, különben nem mozdulnak.

Darti: Fentebb sztár szerzőtársaim már lényegében mindent elmondtak, így én már csak annyit tennék hozzá, hogy kurvára röhögnék, ha netán eljönne hozzánk Neymar. Én már 2013-ban leigazoltam volna, azóta is így vagyok ezzel. Olyan spílerekkel vágnánk neki az idénynek, mint Sándor Sándor, Koszta János, Szilva Dániel, Krisztián Ronáldó, Szántós Nejmár. Parádés lenne. A 37 milliós fizetését pedig majd kifizetjük a tagdíjakból.

Tyler: A fene tudja. De Ligt és Rabiot megszerzése nagy fegyvertény, Ramsey viszont úgyis többet lesz sérült, mint egészséges. Khedira, Mandzukic, Higuain, Bonucci, De Sciglio elhúzhatna, jöhetne még egy épkézláb szélső védő, és én sajnálom Kean eladását. Szóval nekem elég vegyes a kép, ami erősen negatívba fordul, ha marad Khedira, de mondjuk eladjuk Bentancurt vagy Cant, akik nem kulcsjátékosok, ellenben nem is 0-ás statokkal hoznak le egy fél bajnokságot.

Mi a csapatunk gyenge pontja?

_beni: Ha Sarri nem az, akkor nincs. Persze benne van, hogy kell egy kis idő, mire néhány játékos megtalálja a helyét, de nagyjából minden poszton megvagyunk. Viszont valami azt súgja, hogy Sarrinál elég sok új szerzemény fog kezdeni – jelenlegi számításaim szerint legalább négy – ami okozhat galibát, de csak az elején.

s4tch: Az edzőn kívül a védelem két széle, és a center poszt.

Dino: én is a védelem két szélét mondanám a legproblémásabbnak. Meglepődtem, hogy Alex Sandro maradt, holott biztos távozónak tűnt. Danilo nem tudom, hogy mennyivel védekezik jobban mint Cancelo, kicsit bizonytalan vagyok a megítélésében.

Darti: Attól félek, hogy a középpályán még mindig nincs olyan játékos, aki akár nyomába is érhetne a Vidal, Pirlo, Marchisio, Pogba fémjelezte érában játszók akármelyikének is. Sarri játékstílusával lehet, hogy nagyon közönségszórakoztatóan fogunk támadni, de előfordulhat, hogy egyes tehetséges csapatok 5 kontrából lőnek majd hat gólt.

Tyler: Az, hogy Bonucci a kezdő közelébe kerülhet, vagy hogy De Sciglio egyáltalán pályára léphet. Ja, és kérdés, hogy ki fog a középpályán védekezni.

És az erőssége?

_beni: Az, hogy kurva erős. Nem cserélnék keretet egyetlen csapattal sem azok közül, akikkel a Bajnokok Ligája-győzelemért megyünk. Minden megvan most a Juventusban: erő, technika, rutin, zsenialitás, sőt még a sebesség is.

s4tch: A védelem közepe, illetve a támadó potenciál. A középpálya továbbra sem fog úgy szűrni, ahogy kéne, így szerintem komolyan kell attól tartani, hogy közelebb leszünk a bajnokságban a 30 kapott gólhoz, mint a 20-hoz.

Dino: Elképzelhetetlen egy ennél erősebb keret.

Darti: Hát milyen fasza védőink vannak már? A kérdés, miként állnak fel. Elöl is bivaly nagyon minden.

Tyler: Gondolom, Ronaldo.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben is ……………

_beni: csinál valami olyat, ami kibassza a biztosítékot a szurkolóknál. Vagyis már csinált is, mert fertelmes ez a csíktalan mez… de lesz ennél komolyabb is, főleg, ha jön Neymar.

s4tch: …élvezni fogja a támogatásomat. Mondjuk alapvetően izgatottnak kéne lennem, de inkább rezignált vagyok. Hiányzik Allegri, kellemetlen érzéseim vannak a mercato végével kapcsolatban, és nem tetszik, hogy az FFP kőkeményen, az eddigiekhez képest még hangsúlyosabban irányítja a működést.

Dino: …továbbjut a BL-csoportból!

Darti: …a kedvenc csapatom lesz!

Tyler: …elbukja a BL döntőt.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben sem ……………

_beni: most kimondjam?? Szó sem lehet róla! M-E-G-NY-E-R-J-Ü-K!

s4tch: …fog közönségszórakoztató játékot mutatni. Legalábbis kurvára remélem, hogy Sarri a pragmatikusabb, eredménycentrikus énjét veszi elő.

Dino: …esik ki a BL-csoportból!

Darti: …fog a Ferencvárossal BL-meccset játszani.

Tyler: …fog triplázni.

Kivel tusakodunk majd idén a bajnoki címért?

_beni: Minden esély megvan rá, hogy az Izével, bár Conténak is biztosan kell majd egy kis idő, mire rendet vág Milánó harmadik számú csapatánál. A Napoli is erős lesz, ami nem meglepő, mert kvázi egyáltalán nem változott.

s4tch: Leszarom, tényleg. Csak nyerjük meg.

Dino: Izé és Napoli.

Darti: Izé, Napoli. Sarri annyira ismeretlen számomra, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a bajnoki címben. Bár a keret erejét tekintve még a jövő évit is meg kéne nyernünk már idén.

Tyler: A férgekkel.

Idén miért nem nyerjük meg a BL-t?

_beni: Azért, mert tavaly kellett volna. Ez most megint lutri, de – ahogy az elmúlt 4-5 évben mindig – én most is bízom benne, hogy összejön. A vezetőségen nem múlt a dolog, a Juventusnál jelenleg nem sok erősebb csapat van, ha egyáltalán.

s4tch: Bonuccival a kezdőben a BL-t képtelenség megnyerni. #fact

Dino: Azért, mert a döntőben legyőz minket a Leverkusen.

Darti: Mert még mindig hiányzik a középpályáról VALAMI. Vagy VALAKI.

Tyler: Mert jobbak az ellenfelek.

Mi a fogadalmad arra az esetre, ha le találjuk igazolni Icardit?

_beni: Lefekszem egy nővel.

s4tch: Lefekszem Bencével, miután lefeküdt azzal a nővel.

Dino: Elszedem a nőjét.

Darti: Leszarom 🙁

Tyler: Majd kitalálok valamit, ha leigazoljuk. Amúgy nem igazoljuk le, nem adják el nekünk.

Ki lesz az idény felfedezettje?

_beni: Ramseyben jobban bízom, mint Rabiot-ban. És ha minden igaz, a Sarriball kbsztul fog feküdni Douglas Costának, akitől nagyjából azt várom, mint amikor Amszterdamban beszállt a meccsbe.

s4tch: Demiral. Ha Paratici nem adja el a maradék pár hétben, életemben először névvel ellátott mezt fogok rendelni.

Dino: Ezt a kérdést csak új igazolásokra vonatkoztatom. Ramsey és Roger Rabbit közül valamelyik.

Darti: Demiral nagyon állat volt a felkészülési meccseken. Rabiottól is sokat várok. Koszta János pedig addig kurvajó lesz, amíg meg nem unja.

Tyler: Ha megkapja a lehetőséget, akkor Demiral.

NANJING, CHINA – JULY 24: Cristiano Ronaldo of Juventus fist bumps with Merih Demiral during the International Champions Cup match between Juventus and FC Internazionale at the Nanjing Olympic Center Stadium on July 24, 2019 in Nanjing, China. (Photo by Fred Lee/Getty Images)

És a csalódása?

_beni: Milyen csalódás lehet egy triplázással záruló idény után?

s4tch: Pogba. Nem nagyon fekszik neki a Guardiola-féle tiki-taka.

Dino: Hülye kérdés. Látszik, hogy beni találta ki.

Darti: Bármi lehet, BÁRMIT el tudok képzelni a Sarriball miatt.

Tyler: Pjanic.