S4tchy nem vállalta

“Megjött a Győrbő’ a Sarri”. Ez frappáns nyitás, mi?

Ronda férfi

Hát itt van ez az aszott fityma, megjött, hogy vezesse büszke seregünket. Szőrös, mint Salma Hayek, ránézésre inkább egy nápolyi zsebmetsző, mint egy lángelme. Igazi déli suttyó, ha leülnél vele zsugázni, vagy elcsalná az összes zsöcidet, vagy a parti végén kinyitna a dikiccsel tokától bokáig.

Ha van is stílusa, az a mezőkövesdi főbaktert idézi, aki talpas symphoniától sárga körmökkel piszkálgatja a foga odvából az odamihálylott pörkűttmaradékot. Ezt azzal tudja megfejelni, hogy megállás nélkül picsog és hisztizik, amivel még a saját öltözőjében sem tudott elég tiszteletet kiharcolni Londonban ahhoz, hogy ne szarjon a feje tetejére a saját cserekapusa.

Komolyan, szinte már komikus, hogy ez a figura veszi át a Juventus irányítását. De, ahogy ilyenkor szinte mindig, most is ott lebeg a kérdés a levegőben: mi van, ha tényleg ő kell nekünk?

Az elmúlt két hónapban rettenetes kínszenvedés volt Juventus-szurkolónak lenni. Előbb pofontól-pofonig kóvályogtak a játékosaink a megváltó sípszóra várva, de még mielőtt ez megtörtént, Allegri és Agnelli bejelentették, hogy előbbi (utóbbi sajnálatára) távozik. Azt már akkor leszögeztük, hogy biztosan rosszabb edző jön a tésztaképű toszkán ordibátornál, de ahogy szivárogtak ki a nevek, úgy lettünk egyre lankadtabbak. Sőt, tulajdonképpen elég gyorsan kiderült, hogy Maurizio Sarri lesz a Juventus edzője.

Az előjáték, aminek a vége ez a beteljesülés lett, annyira szánalmasan szarul sikerült, ami tökéletesen méltatlan a Juventushoz. Nem az volt, hogy hatalmas klubunk pávatáncot járva, peckesen rámutatott a megfelelő jelentkezőre [Antonio Contéra – a szerző magánvéleménye], hanem ostromoltunk egy a faluján kívül nyeretlen lúzernek tűnő edzőt, aztán végül beértük a next best thinggel. Szánalmasan amatőrnek tűnt az egész, elsősorban azért, mert bár a vezetőség egy része nyíltan Allegri távozása mellett érvelt, mégsem volt kész haditerv a világ legjobb edzőjének pótlására. Szeretlek, Pavel, bazmeg, de az ilyen baromságokért frissen főtt káposztás knédlibe döfködném a faszodat.

Persze csak tippelünk, semmit nem tudhatunk biztosan, de a legerősebb pletykák szerint Agnelli megtartotta volna Allegrit, Paratici és Nedved viszont a váltás mellett volt, és maga a Mister sem ragaszkodott annyira a következő szezonhoz. Guardiola logikus választásnak tűnhetett, bár pont BL-t nyerni csak a Barcelonával tud, hiába törli a seggét biankó csekkekkel. Megostromoltuk, de nem mi lettünk az első klub, amely az elmúlt évtizedben a klub akarata ellenére hoz el fontos figurát a Manchester Citytől. Sarri Paratici ötlete volt, de maga mellé állította Agnellit is, amint az elnök megemésztette a kétségkívül zseniális Allegri elvesztését. Nedved Inzaghit akarta. A szóba hozott nevek közül amúgy én is. Simonét, nyilván. Conte komolyan szóba sem került. Trapattoni sem. Én sem. (S4tchy igen, de nem vállalta.)

Bu!

Habár nehéz lenne elhinni, hogy Sarri volt az A terv, tulajdonképpen Guardiola és közte a metroszexuális kamubuzi maníron kívül nincs sok különbség. Adom, a Bresciai Kokszos nyert ezt-azt, általában elég nézhető focit játszanak a csapatai, és ha bitang cucc van alatta, Guardiola meg tudja pörgetni, de ki mondja, hogy Sarri nem? Ellenfélként sokkal jobban ismeri a Juventust, és a Chelsea-nél bizonyította, hogy ha megvan az eszköz, akkor tud nyerni is. Guardiolához hasonlóan – és Allegrivel ellentétben – a támadófoci híve, presszingel, letámad, labdát tart az ellenfél térfelén. Olyasmit játszik, amit idén a BL legjobb négy csapata közé jutók mindegyike. (Legkevésbé amúgy pont a Barca, hehe.)

A keret pedig tulajdonképpen erre lett összeválogatva. A Juventus idén talán egyszer sem játszott 4-2-3-1-et, pedig erre van kitalálva az egész keret, Allegri viszont nem bízott eléggé a védőiben és a középpályásaiban ahhoz, hogy feltegye azt a csapatot, amiben egyszerre lehetett volna a pályán Douglas Costa, Dybala, Ronaldo és Mandzukic. Talán nem is kell erősen hozzányúlni a kerethez, hogy előálljon az a csodálatos helyzet, hogy a nála sokkal jobb edzőnek vélt Allegrinél eredményesebben forgassa a kezébe adott pallost.

Amikor Contét kirúgták, pár nappal később bejelentették Allegrit. Azt hittük, rosszul hallunk, és már temettük a Juventust, amikor kiderült, hogy feljött a riverre az ász. Most sem szólnak hangosan a fanfárok, és bár a félkegyelmű jobbágynak leginkább az fáj, hogy Sarri anno beintett egy Juventus-szurkolónak, van itt azért más gond is bőséggel. De ha pozitívak akarunk maradni, akkor azt kell mondjuk, az előző váltást kiválóan menedzselte le a vezetőség, a csapat is előrébb lépett, sőt ugrott egy nagyot. Igaz, akkor még volt egy Marottánk is.

class

Ha már a Kobra szóba került, két dolgot is meg kell említenünk az Izével kapcsolatban. Egyrészt a Conte-Marotta páros egyesülése baljós jel kell, hogy legyen minden érintett számára, nekem nincs kétségem, hogy jövőre velük megyünk majd a bajnoki címért. A második pedig az, hogy az elmúlt két hónap gyötrelmei szoboszlói hétvégének tűnnek majd, ha esetleg tényleg el találjuk hozni Milánó szottyosabb feléből a valaha futballpályára okádott legundorítóbb entitást, Mauro Icardit.

Merthogy Sarri bejelentésével a Juventus is vadászösvényre lép, és megkezdi az ózdi autókufár keretének kialakítását. Egyelőre nem foglalkozunk komolyan nevekkel (Demiral kikúrt jó kis védő, ezt leszögezném), hiszen még azt sem tudjuk, kik fognak távozni. Majd írunk arról is, ki megy el, és miért, és kit kellene hozni. De most egyelőre örüljünk, hogy van edzőnk.

Közös évértékelő poszt patronoknak (a többiek méltóztassanak a kasszához fáradni)

Újra közös poszttal jelentkezünk, annyira nincsenek önálló gondolataink a szezon végéről. Ez természetesen nem lesz olcsó, de a rengeteg okosság miatt nyilvánvalóan megéri.

apámfasza vanderful

Siker-e, vagy kudarc-e a szezon. E?

S4tchy: Többet vártunk, de ettől még nem kudarc ez a szezon. El vagyunk kényeztetve, és irreális elvárásokat támasztunk a csapattal szemben. Győzni mindig mocsok nehéz, pláne 7 bajnoki címet követően. Az utolsó 8 bajnokiból egyet nyertünk meg, úgy leeresztett a keret a végére, és így is 11 pont lett közte a végén.

Darty: Bajnoknak lenni sosem kudarc. BL-t nem megnyerni sosem kudarc. A kupát nem megnyerni sem kudarc. Kudarcnak tehát semmiképpen nem mondanám. Bajnoknak lenni sokadszor (is) siker. BL-t nem megnyerni semmiképpen nem siker. A kupából kiesni végképp nem siker. Fosul játszani sem siker. Tehát sikeresnek sem mondanám. Inkább kudarc, mint siker.

Tyli: Kudarc.

Dina: Úgy döntöttem, hogy a siker és a kudarc házasításából alkotott szóval jellemzem a szezont: az idény szerintem SIKARC.

_beni: Kudarc. Megállt a fejlődés, és épphogy annyi jó meccsünk volt idén, mint tavaly (egy kezeden…). Az ősz eleje gyönyörű volt, de utána a kockázatkerülő célfoci ült tort, amit se nézni nem volt jó, se eredményes nem volt, hiszen megint nem nyertük meg a szájbabaszott BL-t.

Mit gondolsz Allegri idei munkájáról?

S4tchy: Minden létező fronton a végsőkig védtem Maxot, szerintem jobb edzőt képtelenség lesz hozni, de van abban valami, hogy ez a kapcsolat elfáradt. Európai mérőmókus mellé téve sovánka ez a középpálya, és nincs egy normális belső védőnk Chiellinin kívül, nem csak Allegri tehet arról, hogy idén kevés tökéletes támadásra volt képes a csapat, ezzel együtt a formaidőzítés és a sérülések ekkora száma is Allegri és stábja munkáját is minősítik.

Darty: Allegri érkezése óta a sérülések a legkellemetlenebbek. Nem tudom, hogy ez valamikor is rajta (és a stábján) múlt-e, de az biztos, hogy nem sikerült egészséges csapatot összerittyenteni a fontos időszakra. Én Allegri esetében örültem volna annak is, ha egy 20 éves szerződést írunk alá vele – iszonyat jó edző. Példaként pedig ott van Sir Alex, akit mindenki egy félistennek tartott és tart a mai napig, pedig a MU-nál töltött 2000 éve alatt összesen 2 BL-t és 13 bajnokságot nyert. 2003 és 2006 között pl 3 éven át zsinórban nem nyert bajnokságot – aztán mégsem rúgták ki. Allegri azzal főzött, amit kapott. Az olasz rendszerben nehezebb az edzők dolga.

Tyli: A szezon végére egyértelművé vált, hogy elfáradt ez a kapcsolat, de egyetértek azzal, hogy nehéz lesz nála jobb edzőt találni.

Dina: Sajnálom Allegrit, mert nagyon passzolt a Juventushoz. Ha Olaszországban a menedzser-szisztéma működne, még nagyon sokáig maradhatott volna. Szerintem jól végezte idén a dolgát, megmagyarázhatatlan egyéni hibák miatt esett ki a BL-ből a csapat. Allegri nem hibás ezért, de mindenképpen felelős.

_beni: A legjobbat akarta, és azt szerinte így lehetett. Nem mondom, hogy nem volt igaza, és bár az Ajax elleni kiesésben nyakig benne volt, szerintem egészen biztos, hogy rosszabb edző váltja a padon – mert ő a legjobb. Vannak hülyeségei, de ilyenjei Dinán kívül minden embernek vannak.

Ronaldo?

S4tchy: Engem igazán az lepett meg, hogy a többiek mennyire nem inspirálódtak Ronci jelenlététől. Pjanic, Benatia, Matuidi és még sokan mások is tisztelettel, ugyanakkor wtf arcot vágva nyilatkozták, hogy Ronaldo micsoda hihetetlen edzésmunkát végez, és mennyire profi a hozzáállása. HÁT AKKOR MONDJÁTOK, SRÁCOK, MIÉRT NEM TARTOTTATOK VELE?!?!?!

Darty: Idén jobb lesz. Ahogy öregszik, a többiekhez szaródik majd, így nem nyomja agyon annyira a jelenléte a játékunkat.

Tyli: Marketingben nyilván megérte leigazolni, de játékban nem lépett vele előre a csapat, sőt. Ha csak a sportszakmai szempontokat nézzük, akkor jobban is el lehetett volna költeni az átigazolási díjára és a bérére kiadott összeget.

Dina: Ez a lassan középkorú férfi öt gólt szerzett a BL egyenes kieséses szakaszában. Rajta nem múlott semmi. Szerintem a klub kezelni tudta a körülötte lévő hype-ot. Idén nyáron Messi leigazolása kerül a fókuszba, kíváncsi vagyok, ez Ronaldo önérzetét mennyire sérti majd.

_beni: Nem egyértelmű, hogy a pályán, játékban megérte-e köré építeni a csapat támadójátékát. Az Atléti ellen bizonyította, hogy benne van, amiért hoztuk, de elnézve, mekkorát zuhant a mellette játszók teljesítménye, inkább nem, mint igen.


Melyik volt a szezon legjobb meccse?

S4tchy: Idén kb. 5x játszottunk kurvajól, ebből a kérdőívet előttem kitöltő Darti és Beni már ellőttek párat. Mondjuk tőlük függetlenül is a Napoli elleni hazai volt a kedvencem: ott Bonucci balfaszsága után egyszerűen darabokra szaggattuk a kukásokat. Az Atleti elleni visszavágó is elég emlékezetes. Érdekes, hogy Max a ManUtd elleni hazait emelte ki az egyik utolsó sajtótájékoztatóján.

Darty: Lehet, hogy biztonsági megoldás, de nekem az Atleti elleni fordítás volt a fénypont. Ellenállhatatlan játék volt az. Egy lyukas lófaszt sem adtam volna a győzelmünkért.

Tyli: Egyetértve Allegrivel én is úgy gondolom, hogy a MU elleni hazai meccsen játszottunk a legjobban.

Dina: A Napoli és az Atletico Madrid elleni meccsek.

_beni: Vagy a valenciai, 10 emberrel megnyert BL-meccs, vagy a manchesteri. Mondhatnánk a ManUre elleni hazait is, de hát azt azért csak sikerült elveszíteni. Szóval egyet mondok: a valenciai meccset álló cerkával, gránitkemény mellbimbókkal néztem végig, örömsikolyaimat a Városligetig vitte az őszi szellő.

És a legrosszabb?

S4tchy: Az Ajax elleni visszavágó onnantól, hogy az Ajax egyenlített. Az a beszari, kishitű hozzáállás bármelyik megyekettes meccsen kiegyenesített kaszákat eredményez, teljes joggal.

Darty: Sok kilátástalan fos meccsünk volt. Még azok között is, amiket megnyertünk valahogy.

Tyli: Nem tudok egyet kiválasztani.

Dina: Az Ajax elleni második félidőt alatt folyamatosan hánytam, annyira minősíthetetlen volt a játék.

_beni: Atlético idegenben (az Ajax elleni hazai első félideje vállalható volt, sőt). Ha hazai porond, akkor Atalanta (kupa), ha Serie A, akkor SPAL, Bologna, és még sorolhatnám…

Mi volt a baj idén a csapattal?

S4tchy: A szerencsétlen formaidőzítés, a rengeteg sérülés mellett évek óta halogatjuk, hogy igazoljunk játszani tudó középpályásokat (Pjanic kivételével nem igazoltunk ilyet az elmúlt 6 nyáron), és Bonucci visszavásárlása, még inkább a feltétel nélküli kezdetése is rossz döntésnek bizonyult.

Darty: Ordenáré balfaszság volt Benatia elengedése. A középpálya haloványabb volt annál, mint amire számítottunk. Elöl pedig hiába a mennyiség és a minőség, mégis töketlen volt a játékunk egész képe. Töketlen kép – ez lehetne egy Joó Gábor-kifejezés is.

Tyli: Az, hogy nem nyertünk meg mindent.

Dina: A középpálya szerintem nem üti meg jelenleg azt a mércét, ami kellene egy igazán kiugró sikerhez.

_beni: Fejnehéz volt a keret, a középpályások és a védők minősége iszonyú messze volt a támadókétól, és ezt nem tudta kezelni Allegri máshogy, csak ezzel a nézhetetlen célfocival. A kiegyensúlyozatlan keret aztán a legrosszabbkor robbant a pofánkba, hiszen a szezon legfontosabb meccsén a Bonucci-Rugani kettőssel kellett szerencsétlenkednünk.

Mondj három játékost, akit biztosan szerződtetnél nyáron.

S4tchy: Ndombélé, Koulibaly, Rodri.

Darty: Én nem ismerek senkit. Kulabá a Napoliból állítólag jó, én elhiszem. Pogbát simán szeretném újra nálunk. A harmadik pedig szerintem Messi lenne. Képzeljétek el, mennyi lóvé jönne, ha Messi és CR7 egy csapatban játszana nálunk. Kurvára nem nyernénk mondjuk BL-t így sem, de mégis elég fasza lenne. Sok új szurkolónk lenne, meg a blogot is többen olvasnák. Tehát több pénz.

Tyli: Messi, Mbappé, Domokos Béla

Dina: Koulibaly, Pogba, Messi.

_beni: Koulibaly, Pogba, Fabian Ruiz

Mondj hármat, akit simán elengednél

S4tchy: Bonucci, Rugani, Perin.

Darty: Én nem szarnám össze magam, ha Dybalát eladnánk 120 millióért valakinek, aki megvenné ennyiért. Alex Sandro olyan kedvetlen, mint egy döglött rozmár, de nem tudok helyette mást mondani, aki jó lenne. Ugyanez a helyzet Cancelóval is, aki nem tud védekezni. Caceres csubakka. Mandzukic pedig szerintem idén már nagyon kifelé fog menni.

Tyli: Khedira, Bonucci, Dybala

Dina: Dybala, Cancelo (ő állítólag megy is) és talán Alex Sandro. Rugani értelmét sem nagyon látom.

_beni: Dybalát, Cancelót és Alex Sandrót sok pénzért, Bonuccit, Ruganit és Ingyánt ingyé is.

Kit szeretnél edzőnek?

S4tchy: Én nagyon megszerettem Allegrit. Hasonló hatékonysággal senki nem fog alkalmazkodni az átigazolási politikához, és minden évben új csapatot építeni. Ha muszáj lenne választani valakit egy 5 éves ciklusra, nagy bajban lennék. Meggyőződés nélkül tudok csak nevekkel dobálózni: legyen Pochettino. Viszont lehetőség szerint Sarrit kerüljük el.

Darty: Fentebb leírtam a véleményemet Allegriről. Én őt szeretném. Agnelli gondolkodásába szerintem Guardiola illik bele a legjobban – az olasz kirakatcsapat koncepció részeként hiteles választás lenne. Egyébként fogalmam sincs, de az biztos, hogy Sarrit nem.

Tyli: Fogalmam sincs.

Dina: Kálmán Olgát szerettem volna, de a héten eldőlt, hogy ő már nem lehet. Látom, hogy a szerkesztőség női tagjai ki vannak akadva Sarri miatt: én azt mondom, hogy jöjjön a mackóruhás láncdohányos, legalább unatkozni nem fogunk.

_beni: A sajtóban forgó nevek közül én Inzaghinak örültem volna a legjobban, benne sokat látok, bár nyilván kérdés, nem nagy-e a kabát. Sarri egy paraszt, Guardiolát meg pont annyi értelme van elhozni BL-t nyerni, mint Ibrahimovicot.

Melyik volt idén a legszebb gólunk?

S4tchy: Az alábbi videóban a 6. helyre tették CR Udinében eleresztett bombáját. Azt a helyszínen láttam, ezért ezt választom. Egyébként amit Dybala lőtt a Young Boysnak, az sem volt csúnyább, mint Ronaldóé, amit az UEFA a BL-szezon legszebbjének választott.

Darty: Nekem mindegyik gól egyformán kedves! Nyilván nem, de nem sokat tudok felidézni. Ronaldo rúgott egyet valamelyik bajnokin jó messziről, bár az csak egy jó erősen picsánrúgott labda volt. Meg nagyon szép volt a MU-nak berúgott kapásgólja.

Tyli: Dybala meg nem adott gólja a Young Boys ellen.

Dina: Ronaldo MU elleni gólja.

_beni: Ronaldo kapcsija a ManUre ellen nem volt pitiáner.

Mi volt a legjobb dolog a szezonban?

S4tchy: Az Atleti elleni fordítás.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem!

Tyli: Az Atleti elleni fordítás.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Az, hogy egészen tavaszig a BL egyik legnagyobb esélyesének tűntünk, és az Izé január és március vége között nem nyert meccset, bruhahaha!

Mi volt a legrosszabb?

S4tchy: Az, hogy mi is szétestünk kicsit, és leszartuk a blogot.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem! Az elég rémes volt, hogy kiestünk a BL-ből, és azzal over is volt az egész. Onnantól nem is nyertünk talán már meccset (vagy igen? Nem emlékszem). Rémes volt az idény vége.

Tyli: Az idény vége vállalhatatlan volt.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Hogy az Ajax elleni kieséssel véget ért a szezon, onnantól méla unalom és dögszag lengte be a meccseinket, pedig pont ekkor jöttek az izgalmasnak várt dolgok. Az Izé elleni első félidőben kicsit kiszerettem a Juventusból, megmondom őszintén.

Mi lesz jövőre?

S4tchy: Fogalmam sincs. Bízom Agnelliben.

Darty: Szerintem lesz edzőnk végül. Erre biztosan számítok.

Tyli: Nem tudom, ingadozom az optimizmus és a pesszimizmus között.

Dina: 2020.

_beni: Nemtom. Még edzőnk sincs, nemhogy csapatunk. Az alap nem rossz, kicsit át kell gondolni a keretet, el kell engedni néhány figurát, és hozni kell néhányat, meg persze egy edzőt. Nem tudom, ki lenne a jó, ezt majd S4tchy eldönti, és közli Nedvedékkel a határozatunkat.

Szeretlek, Antonio, a kurva anyádat!

Conteista vagyok. 4life. Nem cserélek csapatot, és hősöket sem szívesen, még akkor sem, amikor lehet, hogy tényleg kellene. Márpedig most az a helyzet, hogy Antonio Conte az Izé edzője lett, ami nyilván sokak szemében megbocsáthatatlan bűn, ugyanakkor Contétól a legkevésbé sem meglepő húzás.

Egyrészt azért nem, mert még a Juve edzője volt, amikor feltették neki a kérdést, hogy vezetne-e más olasz csapatot is, például az Izét, és már akkor sem hátrált ki a kérdésből, hanem közölte: a futball olyan, hogy ja, előfordulhat bármi. Persze a most nagy hangon kutyázó, köpködő sutyerákok akkor még elnézték neki, mert zsinórban a harmadik bajnoki cím felé vágtatott a néhány évvel korábban minden szembejövő által szétpofozott Juventus.

Másrészt azért sem meglepő, mert miután Conte visszavonult, bohóckodott néhány évig az Arezzónál, előtte meg segédedzőként a Sienánál, aztán általános meglepetésre nemcsak elfoglalta a Bari kispadját, hanem meg is nyerte a Kakaskákkal a Serie B-t. Márpedig ez egy leccei futballistától főbenjáró bűn, sőt megbocsáthatatlan vétek, amivel örökre stigmát tett saját homlokára.

Már haza sem mehet soha többé

Conte nem sok Oravecz Nórát olvasott, sőt állítólag Coelhót is kerülte, és kiscicás videókat sem néz, így érzelmileg teljesen alulfejlett entitás maradt közel az ötvenhez is. Emlékszünk még, amikor távozott a Juventustól, miket nyilatkozott? Volt, ami kicsit fájt csak, és volt ami jobban, de akit szeret az ember, annak talál mentséget. Én is találtam Conténak: az európai kudarcok, és persze a közismert negatív EQ-szint miatt dobta le a láncot a Macska. Ettől függetlenül őszintén drukkoltam neki a Chelsea-nél, és még annál is jobban az olasz válogatottnál. Iránta érzett szerelmem csitult, de soha nem hunyt ki.

Most, azon a reggelen, amikor Conte kvázi a teljes Juventus-közösség számára megszűnt létezni, illetve végleg ősellenséggé vált, nekem is furcsa érzéseim vannak. Én is úgy érzem, megcsalt, akit szívből szerettem, de nyilván nem csak emiatt kívánom neki azt, hogy soha a kurva életbe ne nyerjen egyetlen meccset sem, sőt essen ki ezzel a mocskos, undorító klubbal együtt a Serie A-ból, mint szar a vonatból.

Mivel azonban volt néhány napunk, amikor már biztos volt, hogy az Izét fogja választani, fel lehetett dolgozni a fenyegetően közeledő végkifejletet. Én legalábbis sokat gondolkodtam rajta, és furcsamód pont a Juventus-tábor (egy része) döbbentett rá, hogy hol is van a helyem ebben a helyzetben.

Ott a helye, ahol van!

Valószínűleg azok, akik kezdeményezték Conte csillagának a visszavonását, egy kasztba tartoznak. Ebben a kasztban egyrészt szomorú, frusztrált faszfejeket találunk, akik felőlem akár mehetnének is a kurva anyjukba szép, tömött sorban. Másrészt olyanokat, akik nem látták a Juventusban játszani Contét, és 2011 előtt a csapatot is maximum fél szemmel követték, csak a – pont Conte által elhozott – visszatérés után ültek fel a bandwagonra.

Aki emlékszik, milyen helyzetben vett át minket Conte, és milyen iszonytató vergődés volt a Juventusnak szurkolni kb a calciopolitól kezdve egészen az Ordibátor érkezéséig, az kétszer is meggondolja, kutyázzon-e teli szájjal egy olyan súlyú klubikont, amilyen Antonio Conte. Aki fényt gyújtott, amikor a legsötétebb volt az éjszaka. Akit soha nem érdekelt a győzelmen kívül semmi, sőt bárkin és bármin áttaposott, ha az útjába állt (helló, Alex!). Aki berontott a kétszer egymás után a Serie A 7. helyén végző csapat öltözőjébe, és addig üvöltött nyálpermetbe vonva az egész öltözőt, míg vigyázzba nem állt a szar minden játékosban. Aki nemcsak a Serie A élmezőnyébe, hanem Európába is visszavezette azt a Juventust, amely történelmi mélypontra került.

Antonio Conte csillagának ott van a helye a stadion mellett, mert nemcsak azokhoz képest tett rengeteget a Juventusért, akik gagyi hamisított mezekbe öltözve lehúzzák a Juvét, de közben nagy hangon követelik egy klubikon megvesszőzését, hanem több olyan figurához képest is, akiknek senki nem vitatja a csillagát.

99-ben még sokan nem ültek a bandwagonon

Szándékosan nem mentem bele, hogy a futball Conte szintjén már nem az érzelmekről szól, és hogy miért is kellene neki nemet mondania egy olyan szerződésre, ami a világ ötödik legjobban fizetett edzőjévé teszi, különös tekintettel a fosra, amit néhány Juve-szurkoló rá merészelt lapátolni a távozása után. Ezt lezárhatjuk annyival, hogy nekünk érzelmi kérdés, neki viszont a munkája, a karrierje, és most kérdezd meg magadat, kedves olvasó, hogy te érzelmi alapon döntesz-e, amikor munkahelyet választasz.

Nyilván nekem is fáj, ami történt. De én ilyennek fogadtam el, és szerettem meg Contét, aki pedig nem, az félreismerte. Természetesen nem kívánunk neki sok sikert, sőt baszódjon meg a csapatával együtt, érje rengeteg kudarc, és rúgják ki még szeptemberben (mint szegény Gasperinit, aki idén széles vigyorral a képén előzte meg az Izét az Atalantával).

De tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elérzékenyül, ha felidézi, mit tett értünk ez a vicces hajú emberke, és milyen hatása van a jelenre annak, hogy ő vette át a csapat irányítását 2011-ben. Baszódj meg, Antonio, te hülye fasz, hogy ilyen helyzetbe hoztál. De én akkor is szeretlek, és ezen nagyon kevés dolog változtathat.

Max

Semmi szép nincs ebben a búcsúban. Az van az emberben, hogy Már nem volt nagyon jó együtt, de külön még szarabb lesz.  

Testületileg nem örültünk Allegrinek, főleg Conte helyén nem, aki kivezetett minket a napfényre. A legoptimistább pillanatainkban sem gondoltuk, hogy Max tábornok nemcsak megvesz minket kilóra, de a szívünket is elrabolja.

Allegri a Juventust vezetve vált a világ egyik legjobb edzőjévé. Az ő sikerei a mi sikereink is voltak, és mivel ilyen gazdag időszak nem sok volt a klub egész történetében, amikor Allegri helyét keressük a Juventus örökranglistáján, csak Trapattonik és Lippik közelében tegyük. Ő vezetett vissza bennünket oda, ahol a helyünk van, és nem elfeledve Conte érdemeit is azt kell mondanunk, a XXI. század legjobb Juventus-edzőjétől búcsúzunk most.

Massimiliano Allegri az öt Juventusszal szerzett bajnoki címét öt különböző Juventusszal nyerte meg. Egy kivételével mindet ő kendácsolta össze (az elsőt még Contétól örökölte, és csak óvatosan nyúlt bele), és mindegyik más volt. Többnyire jobb, mint az előző. Úgy, hogy ilyen-olyan okok miatt szép lassan Tevez, Pogba, Pirlo, Vidal, Dani Alves és Barzagli esett ki alóla, de valahogy mindig mentünk előre, mint egy kibaszott orosz tankhadosztály.

Nem emlékszem hozzá hasonlóan sokoldalú edzőnkre. Talán egy kicsit az is volt a baj ebben az évben, hogy állandó taktikai kísérletezésben voltunk, így végül lassan eltűnt a csapat játéka. Az általa levezényelt változások jobbára egyértelműen pozitív eredményt hoztak a háromvédős rendszer elhagyása, a 4-3-meglátjuk-formáció, aztán a 4-2-3-1 mind scudettókkal, kupákkal és nagy európai győzelmekkel kamatoztak, és tavaly eljutottunk odáig, hogy azt is elhittük neki, amit kérdezett.

A távozásához vezető út jeleit tavaly láttuk először, és ennek elég egyszerű oka van: a célfutballt csak akkor fogadják el a szurkolók, ha eléri a célját. Tavaly kurva messze volt tőle, hiszen még a bajnoki címért is véreset kellett fosni (mondjuk a kupadöntőben kivasaltuk a Milant), és a BL-ben sem ért továbbjutást a kiváló madridi meccs. A 0-3 utáni visszavágó egyike volt a nagyjából 5-6 jó meccsünknek az egész szezonban, de még ennél is fontosabb, hogy a tavalyi volt Allegri első olyan éve, amikor nem fejlődött semmit a Juventus.

És ez idén sem változott jelentősen, ami elsősorban azért meglepő, mert úgy láttunk neki Ronaldóval megerősítve a szezonnak, hogy október végéig folyamatosan állt a cerka. A bajnokságban mészároltunk, a BL-ben oda-vissza agyonvertük a Unitedet, a valenciai meccs után pedig az összes haveromnak esküdöztem, hogy a Juve nyeri a BL-t. Aztán kiderült, hogy nem a keret erejével volt a baj tavaly sem.

Az Atlético Madrid ellen még megcsináltuk a csodát, de csak elodáztuk az ítéletet, amit aztán az Ajax olvasott a fejünkre. Nem volt elég modern a játékunk, sebességben és fizikai erőben is elmaradtunk az ellenfelektől, ráadásul a nyilvánvaló balszerencse mellett Allegri néhány döntése is rosszul sült el. Gondolunk itt Benatia jegelésére, De Sciglio keretben tartására, a Pjanic nélküli B-terv teljes hiányára, a támadójáték feláldozására.

Erős kerete volt, mégis avíttas célfutballra futotta csak, és hát könnyebb lenne megbocsátani, ha most a szar játékunkkal a BL-döntőt várnánk. De nem játszunk, és főleg azért nem játszunk, mert november óta egyetlen Juventushoz méltó minőségű meccsünk volt: az AtMa elleni visszavágó. Ebből a szempontból teljesen érthető Allegri elküldése.

Két szar szezon egymás után, egy olyan időszakban, amikor a bajnoki címek értéke a sorozatban szerzett pajzsok számával együtt devalválódik, idén már a kupa sem jött össze, és újra nem sikerült az elődöntőig se jutni a BL-ben. Ez a sikerekért mozgósított forrásokat elnézve nem siker, hanem kudarc, és azért mindig az edzőt vonják felelősségre.

De Allegrinél még mindig jobb helyen lenne a marsalbot, mint bárki másnál. Régóta itt van, ismeri a közeget, a játékosokat, a klubot, és minden bizonnyal lenne ötlete rá, hogyan építse újra a csapatot, amíg még Ronaldo nem túl öreg ahhoz, hogy a különbséget jelentse. Egy dolog biztos: bárki követi is, a Juventus szempontjából nem lesz jobb edző Allegrinél.

Ha a klub döntése volt, hogy távozzon (most már tudjuk, hogy az volt), akkor nyilván tervük van arra nézve, hogy kivel lesz jobb. A sajtóban pörgő nevek közül egyik sem garancia semmire. A jelöltek egyik része csak Seggem és környéke bajnokságokban szerzett zászlócskákkal büszkélkedhet, a másik fele csak válogatottal tudott nemzetközi sikereket elérni, és van köztük egy nagyképű tajparaszt is, akinek az érkezésénél csak Icardié sebezne nagyobbat.

Azt nyilván nem tudhatjuk, Allegri mennyire akart menni, de van egy olyan érzésünk, hogy itt most tényleg egy közös megegyezéses válást látunk. Ha ez így van, akkor máris életbe lép a Juventus credójának egyik alapköve: aki menni akar, annak tipli van.

Ennek a történetnek most vége van, és ilyenkor az ember mérleget von. Allegrivel kapcsolatban ez nem nehéz: öt torinói éve alatt az idei olasz kupa volt az egyetlen hazai trófea, amit nem nyert meg, kétszer is bevitt minket a BL-döntőbe, és az első szezonját kivéve mindegyiknek a Bajnokok Ligája egyik esélyeseként futhatott neki. Ezért, és minden másért is csak köszönet illeti. Csak a szépre kell emlékezni. Úgy, ahogy ő. (A Ragazzi Ungheresi Juventus teljes fordítása itt található)

“Juventus szurkoló vagyok. (….) Mit jelent juventinónak lenni? Egy 120 éves, a világon teljesen egyedülálló családhoz tartozni, amelynek a vérében van a győzelem. Életre nevel, munkára, tiszteletre és fegyelemre tanít. Ebben az öt évben ezeket szívtam magamba, emberileg rengeteget fejlődtem – köszönhetően a klub felfogásának.”

Köszönjük, Mister. Valami azt súgja, rohadtul fogsz hiányozni.

Harvester of sorrow

Meg kellett baszódni, megbaszódtunk.

Ebben elég sok minden benne van

Nincs mentség: a jobb csapat jutott tovább. Az Ajax gyorsabb volt, keményebb és határozottabb, jobban játszotta a játékát, mint a Juventus a sajátját (?). Alig nyertünk párharcot, fulladoztunk az Ajax bitang labdapresszingje alatt, és amikor a legjobban kellett volna, egyetlen extra teljesítményt sem tudtunk felmutatni. Sőt, ahogy ilyenkor lenni szokott, inkább a gondjaink kerültek napvilágra.

Röviden így lehet összefoglalni magát a kiesést jelentő meccset, de – mivel hivatalosan is kurvára vége van a szezonunknak – érdemes továbbgondolni a dolgokat. Mit jelent a kiesés a Juventusra nézve? Min kell változtatni, hogy ne történhessen meg ilyesmi újra? Kivel, kikkel kell elkezdeni a következő szezonra való építkezést? Zenénk is van hozzá:



1. A Ronaldo-kísérlet összegzése

Cristiano Ronaldo a miénk, de nem tudtuk igazán kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Oké, továbblőtt minket az Atléti ellen, és az Ajax ellen is oda-vissza gólt szerzett, azaz kijelenthető, hogy rajta aztán tényleg semmi nem múlt. De a kérdés nem egyszerűsíthető le gólokra, még nagyon fontosakra sem.

Szedd ki, csimasz!

A Ronaldo kérdéskör egy összetett mondatban foglalható össze: tud-e annyi gólt szerezni, illetve lesz-e annyi impactje a meccseken, hogy érdemes legyen a Juventus kiforrott, korábban minden játékosnak ilyen-olyan helyet biztosító támadójátékát egyetlen játékosra építeni?

Az a legdurvább, hogy a kiesés ellenére sem könnyű választ adni a kérdésre. Az biztos, hogy Ronaldo érkezése nem volt jó hatással a támadóinkra – Mandzukicot kivéve, de ő meg teljesen kifingott a szezon végére. Dybala teljesen összeesett, Costa hol sérült, hol rossz formában van, de az biztos, hogy nem tudja kijátszani magából, ami benne van, Kean pedig hiába óriási ígéret, egy Ajax elleni meccsen még nem várható tőle markáns teljesítmény. Az egyetlen kivétel talán Bernardeschi, akivel egészen jól megérti magát a portugál, de ő még nem kiforrott világklasszis, csak képes világklasszis teljesítményre. (Meg olyan fossal gazdagon borított szarra is, mint az Ajax ellen.)

A ronaldisták válasza erre az, hogy Ronaldo azért jött, hogy gólokat lőjön, és a fontos meccseken lőtte is őket, ahogy kell. A többiek sara, hogy nem tudtak alkalmazkodni a portugálhoz, akihez igenis mindenkinek kötelessége lett volna alkalmazkodni. (Egyébként érdekes kérdés lett volna Cuadrado játéka, ha nem veszítjük el kb. egész évre a Pumuklit). Ronaldónak voltak kiemelkedő meccsei, amiket vártunk is tőle a nehéz pillanatokban, de van egy megdöbbentő észrevételünk is: az Ajax ellen idegenben és otthon is a gólja volt az egyetlen jó megmozdulása, és onnantól a csapat szempontjából hasznosabb lett volna a helyén egy más típusú játékos a pályán. Persze ezen nem volt sok időnk agyalni, mert mindkét góljára perceken belül válaszolt az Ajax, de ez most mindegy.

Nem ehhez szokott

Szóval a jövőre nézve a Ronaldo-kérdés mindenképpen egy megoldandó probléma. Őszintén szólva nem nagyon látom, hogy a jelenlegi csatársor-összetételben hogyan lehetne mindenki számára megnyugtató megoldást találni, de szerencsére nem is az én vállamat nyomja a felelősség, hogy kitaláljam.

2. Siamo tutti Allegri?

Max Allegrinél jobb edző utoljára 2006-ban irányította a Juventust, sőt még az sem biztos, hogy Kalap úr állja az összehasonlítást General Max-szal. Amióta ő vezeti a csapatot, csak elvétve fordult elő, hogy a kispadon vereséget szenvedtünk. A döntőkben talán jobb csapatokkal találkoztunk, a Bayern ellen Evra, a Real ellen meg Ronaldo jelentette a különbséget, a bajnokságban pedig ritkán játszottunk éles meccseket, azokat viszont meg is nyeregettük jobbára.

Lécci, még egyet, köszi.

De most eljutottunk odáig, hogy kijelenthetjük: a Juventus az elmúlt két évben jottányit sem fejlődött. Tavaly is szar szezonunk volt, alig játszottunk jó meccset, és ez idénre sem változott jelentősen. A Manchester elleni BL-meccsekre, az Atléti elleni visszavágóra, illetve a Napoli hazai legyőzésére szívesen fogunk emlékezni, de ez kb ugyanazt adja ki, mint tavaly: 4-5 igazán jó meccsünk volt egész évben.

A BL-kiesésben azonban tavaly Allegri nem volt hibás: jó meccset játszottunk itthon a Reallal, a játék képéből nem következett a 0-3, ráadásul idegenben brutális feltámadást produkáltunk. Idén azonban ez is megfordult, mert az Ajax elleni kiesésben – az ismert, a vártnál is súlyosabbnak mutatkozó gondok ellenére – vastagon benne volt Allegri is. Kezdve a furcsa kezdőcsapattal, aztán a még furcsább cserékkel, és főleg azzal, hogy a Juve csak percekre volt képes nyomás alá vonni az ellenfél kapuját még akkor is, amikor már nagyon szorult a kapca.

Időközben Dybala teljesen leépült, Douglas Costából sem tudtunk semmit kihozni, és hát Ronaldo csapatba illesztése sem sikerült zökkenőmentesen. A támadójátékunk esetlegessé válása nyilván nem csak Allegri hibája, abban viszont nyilvánvalóan megvan a felelőssége, hogy egy olyan kiváló adottságú játékos, mint Alex Sandro két éve csak a fingot habosítja a pályán, arra meg talán ő sem emlékszik, mit látott De Sciglióban, amiért muszáj volt leigazolni. És közben ott lóg a levegőben Rugani, a Bonucci-sztorin pedig nyertünk egy hibafaktort, viszont vesztettünk egy kiváló, bármikor bevethető védőt Benatia személyében. Ezekben nem vitatható Allegri felelőssége.

Kár érte, jó ügynök volt

Nem hiszem, hogy tudunk jobb edzőt találni nála, és ebből a szempontból nyilván üdvözítő lenne a maradása. Viszont előfordulhat, hogy tényleg elfáradt ez a kapcsolat, és a továbblépéshez újra legalább akkorát kell kockáztatni, mint amekkorának a Conte-Allegri csere tűnt elsőre. Mindent összevetve, azt hiszem, mennie kéne, de az én véleményem szart sem számít, mert még be sem tette a lábát Vinovóba, én már felakasztottam, felnégyeltem, megbotoztam és csak utána erőszakoltam meg.

3. La Juventus

Azt hittük, pedig dehogy. Most nyilván rohadtul fáj ez, de ha megnézzük, kik végeztek mögöttünk az idei BL-szezonban, nem olyan vészesen csúnya ez, kivált, ha az Ajax még legalább háromszor tudja hozni azt a játékot, amivel velünk törölte fel a saját stadionunk gyepszőnyegét.

Ne tévedjünk, borzasztó nehéz feladat áll most a klubvezetők előtt. Erre a szintre fel lehet érni sok pénzzel és egy jó edzővel, ezen túllépni azonban már olyan feladat, amihez egyszerre kell együtt állnia jó sok csillagnak. Elég egy aprónak tűnő hiba (mint például Benatia elengedése, aminek akkor nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget), ami aztán óriásira duzzadva robban bele a képedbe a lehető legrosszabbkor. Az pedig, hogy mindennek stimmelnie kell, már jelentős részben szerencse dolga is.

Lécci, apuuu!

Az ember ilyenkor mindig a bűnbakot keresi először, és bár van rá bőven jelentkező, most érdemes inkább globálisan megközelíteni a kérdést. A legnagyobb baj az volt, hogy a sokat bizonytalankodó védelem miatt Allegri nem tudott átállni a kerethez leginkább illő 4-2-3-1-es formációra, folyamatosan szükség volt a három középpályásra, hogy ne kelljen sokat egy az egyben védekeznie a hibázásra bármikor kapható védőknek. Ez ugyanakkor még nem volt tragikus, hiszen Pjanic személyében az egyik legjobb regista kezében volt a pálca, de egyrészt az ő, másrészt a mellette szolgálatot teljesítő középpályások formaingadozása miatt sokszor elveszett a balansz a csapatunk játékából. Hol reménytelenül beszorultunk, hol nem tudtunk átmenni támadásba, az pedig összességében az elmúlt két év minden fontos meccsén igaznak bizonyult, hogy az igazán jó csapatok ellen nem tudjuk elviselni a komoly presszinget.

Ha tippelnem kéne, erre a problémára az lesz a Juventus válasza, hogy a klasszikus irányítóiskola másik olvasatát fogjuk erőltetni: a labdákat osztogató 10-esünk nem a regista posztján játszik majd, hanem a trequartistáén. Ez lesz Ramsey, és – szerintem – ezért nem lesz velünk jövőre Pjanic, akit Dybalához, Alex Sandróhoz és talán Douglas Costához hasonlóan sok pénzért el fogunk engedni.

Ezt követeli meg a modern futball. Nem azok a csapatok játszanak majd a BL-döntőben, akik jól bírják a nyomást, hanem azok, akik képesek kifejteni azt, és mi erre – talán részben Ronaldo miatt – nem voltunk alkalmasak.

A fentiekkel azt is elmondtam, hogy szerintem jelentős változások állnak be a keretben is. Létfontosságú, hogy Chielliniek az utolsó két jó évében magabiztos, jó párja legyen a védelem közepén, és a két szélre is kell játékost vennünk. Ramsey mellé kell középpályás is, box-to-box csávóra lenne leginkább szükség, amolyan Vidal 2.0-ra, és attól függően, hogy kik távoznak a csatársorból, nyilván oda is kellenek pótlékok. (Egy dolog biztos: ha Mauro Icardi valaha magára húzza a Juventus mezét, iszonyatosan csalódott leszek.)

Oké, ne csak a levegőbe beszéljünk: a védelembe Umtitit hoznám a Barcából, vagy Koulibalit a Napoliból, a szélső védő posztjára Darmiant, méghozzá azért, mert mindkét oldalon tud játszani. A középpályára az elérhető csávók közül talán Rakitic lenne a legjobb megoldás (Pogbáról felesleges álmodozni), de Nápolyból simán megléptetném Fabian Ruizt, még ha van is benne kockázat. A csatársorból pedig nem tudjuk, kik távoznak, úgyhogy nehéz nevesíteni a pótlékot is.

4. Konklúzió

Láttuk tegnap, hogy a Napoli kiesett az Arsenallal szemben, mint szar a vonatból, és eltéveszthetetlen a párhuzam a Juve-Ajax-szal. Egyik csapatnak sem tett jót, hogy a bajnokságban hosszú hetek óta csak taknyot habosítanak a játékosai (ez nyilván válasz is az általunk feltett kérdésre), mert ilyen állapotból nagyon nehéz üzemi hőfokra felpörögni. A két olasz élcsapat kieséséért tehát nyugodtan tetemre hívható a mezőny többi tagja, akik pusztán NBI.-es terhelést tudnak biztosítani a Serie A-ban. Márpedig aki hétvégén a kiscsoportosokkal játszik, azt hét közben a nagycsopisok leverik, mint vak a poharat.

Nagycsoport

Ezen kívül a szerencse sem állt igazán mellénk. Benatia távozása után pont a legrosszabbkor röttyent meg Giorgio is, és borzasztóan kellett volna a jó teljesítmény a két szélső védőtől, akik életük legrosszabb formájába kerültek a legfontosabb meccsekre. Ebben nyilván megvan Allegri felelőssége is (abban meg főleg, hogy Dybalát Kean váltotta, és nem Cancelo), de azért ez inkább pech.

Az a legnagyobb baj most – mármint akkor, ha eljutottunk odáig, hogy egy jobb csapat kivert minket, és fel tudjuk dolgozni, hogy Ronaldóval a fedélzeten sem sikerült -, hogy egyébként kimondottan értékes, minden szezonban igencsak várt meccseink mennek a levesbe a következő másfél hónapban. Játszunk még az Izével, a Romával, és lesz egy derbi is, amiken lehetne izgulni és örülni, de hát ez meg van baszva, ahogy van. Nem lesz itt már idén semmi, csak egy olyan bajnoki cím, aminek nem lesz könnyű tiszta szívből örülni.  

Aut vincere, aut morti!

Azért van latin címe, hogy lássátok, milyen kibaszott műveltek vagyunk!

Azon gondolkodunk mink, akik elbaszott okosak vagyunk úgy emberileg, mint szakmailag, hogy most akkor ez jó-e így nekünk, vagy inkább nemjó. Esetleg talán még rossz is.

Nem tiszteljük a Serie A-t, mondta Mihajlovic

Adott az a nagy derültségre számot tartó, alapjában véve felettébb örvendetes tény, hogy zsinórban nyolcadszor is a térdünkre fektettük az olasz mezőnyt (amit pusztán annak köszönhetünk, hogy Muntari gólját kivédte Buffon.) Egy pont választ el a scudettópajzstól, hamarosan élesíthetik a #scudotto hashtaget a My7h, és a Le6end után. Saját rekordunkat nyújtjuk tovább, méghozzá olyan befutóval, hogy hat fordulóval a vége előtt Allegri pályára küldi a masszőrét és a könyvelőjét is.

A szezonunk potenciális örömfaktorai közül már jó néhányat kipipálhattunk. Itt van mindenekelőtt az Izé szánalmas szereplése csapatkapitányuk főszereplésével, vagy a harmincpontos hátrányból bírózó Milan-tábor. És persze a legfontosabb: a brutális fordítás az Atlético Madrid ellen, amit azóta megfejeltünk egy amszterdami döntetlennel.

Ugyanaz a para

A belgák elleni visszavágó előtt ugyanaz a helyzet, mint a Bilbao ellen volt: ha kiesés van, a következő másfél hónap nemcsak dögunalmas lesz, de a végén még kénytelenek leszünk megnézni, ahogy az Atalanta gurít egy négyest a Milannak (az mondjuk pont fasza lesz). Szerencsére most nem a Kraken segglyukából kell visszakandikálnunk a torinói meccs előtt, de így sem lesz könnyű kiejteni a Feyenoordot. És itt jön a kérdés.

Vajon nem jobb-e tűzből menni a meccsekre? Fordítható úgy is a kérdés, hogy a mentális, vagy a fizikai fáradtság a kártékonyabb? Az biztosan jó, hogy nélkülözhetetlen kulcsjátékosok, mint Pjanic, Ronaldo és Bernardeschi pihenni tudnak a bajnokikon. De vajon milyen hatással lesz a hétközi punnyadás a BL-teljesítményre? Láttunk már olyat elégszer, hogy ez nem tett jót egy csapatnak.

A BL legjobb nyolc csapata közül egyedül mi vagyunk lazák. Oké, most már a Barca is, de nekik ehhez le kellett játszaniuk a múlt heti, Atlético Madrid elleni meccsüket, amit ha elveszítenek, meleg lehetett volna a befutó. Az angolok egymást ütik a BL-helyekért és a bajnoki címért, az Ajax meg múlt héten vette csak át a vezetést a PSV-től, most gólkülönbséggel vezet. Mindenki tűzben van, vagyis a fenti kérdésre igen lesz a válasz, ha Barca-Juve döntőt rendeznek. (You’d better gimme an amen for that, believers!)

Én egyébként optimista vagyok, és nem csak azért, mert biztos vagyok benne, hogy a feddhetetlen UEFA kimondott célja, hogy Messi játssza a döntőt Ronaldo ellen. Mivel maradt egy kis zsetonunk Fabbri lefizetése után, megtámogattuk a projektet néhány maláj kurvával, úgyhogy nincs miért aggódni.

Ha nem is sikerülne eltalálnünk a döntéshozók ízlését, akkor is egészen jól nézünk ki. Ronaldónál a fontos meccseken rendre beköszön a beast mode, ami már önmagában döntő faktor, Bernardeschi is bizonyítja, hogy képes nemzetközi szinten is meghatározó teljesítményre, Rotterdamban pedig végre felébredt Bentancur is, baszom a száját. Allegri kirakósa nagyon szépen alakul, hitvány ballasztból dagadó vitorlát font Emre Can dús mellszőrzetéből, és még Ruganiból is ki tudott préselni egy kiváló meccset egy rangadón.

Persze futattunk egy csomó rizikót is, a random hülyeséggenerátort gondolkodás nélkül kapcsolgató Bonucci, illetve a róla Cancelóra és AlesSandróra átragadó holdkór üthet rajtunk nagyokat, és ezért nyilván felmerül a kérdés, hogy ez BL-győztes matéria-e a Juventus, és pontosan erre fogunk ma választ kapni.

Ettől beszartunk volna néhány hónapja

Két fajsúlyos hiányzónk is lesz ma este: Chiellini nem épült fel, Mandzukic pedig izomsérülést szenvedett, ezzel két stabil kezdőnket veszítettük el. Szarul hangzik, de Eindhovenben – hiába rettegtünk tőle előzetesen – elég jól muzsikált a Bonucci-Rugani kettős, Mandzukic pedig azért nem fog hiányozni, mert az utóbbi időben (és így Hágában is) a legelapvetőbbnek gondolt attribútumait sem tette bele a közösbe. Más szóval : szar.

Mégsem gondolom, hogy a gólokat bombasztikus formában ontó Roy Keane fog kezdeni az Utrecht ellen. Szerintem vagy Dybala lesz a hol hamis, hol igazi 9-es, vagy Ronaldo megy be középre, és Douglas Costával fogjuk támadni az eltiltás miatt kieső balhátvéd helyét. Aztán az utolsó 20 percre beszáll a kis csoki, és üt még egyet. A védelem nagyjából adott, bármilyen szar volt is Cancelo Bredában, biztosan vele kezd Allegri, és Alex Sandro is megőrzi a helyét a kezdőben, és a középpályán sincs kérdés, hiszen azzal, hogy Bentancur játszott a SPAL ellen, szinte biztosra vehető, hogy Emre Cannal kezdünk a Fortuna Sittard ellen.

Egy dologtól tartok csupán. A Bonucci-Rugani kettősnek, illetve a védelem két oldalán szerencsétlenkedő sporttársaknak tulajdonképpen még jól is jött, hogy a vártnál (és tervezettnél) jó 10 méterrel hátrébb szorult a Juventus, hiszen a tömörülésnek köszönhetően kevésszer kerültek egy az egybe a Heerenveen támadóival. Ez most biztosan másként lesz, hiába kezdjük előnyből a visszavágót, biztosan feljebb megyünk, az így megnyíló területek miatt vélhetően lesz néhány meleg pillanat.

Este 9-kor sípszó, az M4 adja a meccsünket, úgyhogy ha szerencsénk van, Hajdú Pisti tolja majd az okosat, ha nincs, akkor meg Knézy ÉnMegmondtam Jenő a butát. és a Spílerrel megnyerjük a kiváló Baumstark Tibit. Jó mulatást, basszatok be addig!

Ereszd ki a gőzt, Bennet

Ki az, aki megmondja, hogy lehet továbbjutni? Jól sejtetted: mink. Pedig hát.

Szerinted miért esik mostanában ennyire kevés szó arról, hogy akár tovább is lehetne jutni? Tényleg ennyire kétségbeejtő a helyzet?

S4tchy: Igen, roppant kétségbeejtő a helyzet, ugyanakkor nem váratlan. Az Atleti talán a legkellemetlenebb matchup számunkra a mostani európai mezőnyből: nyomnak, kemények, gyorsak, és nem kérik a labdát sem ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Igazából egyetlen ellenszerük van: a könyörtelen helyzetkihasználás – amihez részünkről kihegyezett formában kéne lenni mindenkinek. Az előző mondat leghangsúlyosabb szava a kéne.
Darti:
Engem nem csak az aggaszt, hogy mi mekkora szarok vagyunk általában, hanem az, hogy az Atletico emellett igencsak fasza csapat. Védekezni nagyon tudnak, kontrázni rohadtul tudnak, és olyan stílusban fociznak, hogy az őket vendégül látó csapatok egy cigánykaravánt is szívesebben látnának a pályájukon, mint őket. Mindezeket összevetve, tényleg irgalmatlan csodálatos dolgot kellene művelni ahhoz, hogy megfordítsuk ezt a párharcot. Ja, és ne feledjük: ha kapunk egy gólt, négyet kell rúgnunk. Négyet.
Tyli:
Igen, bár én inkább a reménytelen kifejezést használnám, de végül is mindegy.
Dina:
Oké, akkor tisztázzunk valamit. Amikor kihúzták a Juve mellé a kisebbik bilbaói csapatot, már tudtam, hogy ez iszonyatosan nehéz lesz, és egyáltalán nem tartottam lényegesen esélyesebbnek Ronaldóékat. Az első meccs ezt a fajta elvárásaimat tökéletesen igazolta. Iszonyatos szopás volt ez a sorsolás. Kevés az esély (talán majd Johann, a pálcikaember plántál belém némi optimizmust).
_beni:
Tekintettel az eddig lejátszott nyolcaddöntőkre, ahol nálunk sokkal nehezebb helyzetben levő csapatok is fordítani tudtak, én sem értem, miért Marcelóval, vagy a Conte-Zidane-Guardiola szentáromsággal foglalkoznak az emberek.
De a helyzet valóban elég reménytelennek tűnik. Nem is az, hogy két gólt rúgjunk, hanem hogy közben ne kapjunk egyet se. Mindezt úgy, hogy Csecsnyin kívül senki nincs jó formában, és csapatszinten sem működünk jól. Minden jel arra mutat, hogy kiesünk, mint szar a vonatból.

Akkor vége van, nincs miben bízni?

S4tchy: Bízhatunk a szerencsében, Cristiano Ronaldóban, Dybalában, abban, hogy Bonucci vagy valamelyik másik védőnk nem csinál irgalmatlan faszságot, és abban is, hogy Allegri nem arra épít, hogy ha 70 percig kihúzzuk kapott gól nélkül, akkor bőségesen marad időnk lőni kettőt a hosszabbításhoz.
Darti: Nyilván nem. A görögök például az egész Európa-bajnokságot megnyerték összesen 5 kapuralövéssel. Simán lehet, hogy valami csuda folytán már félidőben 4-0-ra vezetünk, kettős emberelőnyben. Irgalmatlan fogadkozás van mindenhol, az Instagramon kétpercenként szembejön, hogy COMEBACK, mindenféle emberek nyomatják a lelkesítő dumát, kurvára hangolják a népet a szurkolásra. Tök jó, lelkes vagyok én is, csak rettegek attól, hogy irgalmatlanul el lesz baszva a kedd estém. Mindenkinek olyan formát kellene mutatnia, amilyet ebben az idényben még senki sem mutatott.
Tyli: De, bízhatunk a szerencsében és a csodában.
Dina: Csodák vannak, ezt a Bibliából is tudjuk. Igaz, a Biblia nem ír reménytelennek tűnő odavágók utáni mesés továbbjutásokról. Ha gyorsan sikerül betalálni, ha jó lesz az idő, ha az Atletico az utóbbi 10 év legrosszabb napját fogja ki, akkor talán összejöhet.
_beni: Ez – láthattuk például a Manchester United esetét – nem így működik a futballban. Pillanatok alatt borulhat minden, és nem is kérdés, hogy pusztán óriási mázlival is tovább lehet jutni – csak számítani felesleges rá.
A mázlit (ami nélkül ez nem fog menni egyébként) azzal lehet segíteni, hogy az utóbbi hetekben (hónapokban) hitványul teljesítő fodbalistáink mintegy varázsütésre elkezdenek egymás sarkára taposva jelentkezni a meccs embere-címért. Az egyéni- és csapatszinten felhalmozott adósságok törlesztésére pedig ennél nem is kínálkozik jobb alkalom. És nem is fog.

Hogy tennéd fel a kezdőt az Atléti ellen?

S4tchy: Nagyjából a kényszer fogja felrakni a csapatot, lévén Alex Sandro eltiltott, Vidalt, Pogbát és Tevezt már eladtuk, és Nedved bársonyszékre cserélte az öltözőt. Állítólag De Sciglio kisebb sérüléssel is bajlódik, ami olyan szempontból még jól is jöhet, hogy a láthatóan jó formában lévő Spinazzolát muszáj lesz feltennie Allegrinek. Illetve nem lesz muszáj: ha 3 védővel állunk fel, akkor Caceres játszani fog. 2019, Juventus, Caceres, BL-nyolcaddöntő, ezt azért ízlelgessük…
Darti:

Buffon; Thuram, Tudor, Montero, Birindelli; Zambrotta, Tacchinardi, Davids; Nedved; Trezeguet, Del Piero.
Tyli:
Darti kezdője tetszik, azt választanám én is. talán Cannavarót, Camoranesit és Contét beraknám Montero, Tacchinardi és Birindelli helyett.
Dina:
Darti és Tyli hülyeségeket ír, ezek az emberek már öregek, semmi esélyük nem lenne az Atletico ellen. Megnyugató, hogy a védelemben esélyes Caceres vagy Spinazzola szerepeltetése… Fogalmam sincs, de van egy olyan érzésem, hogy Dybala most jót tenne. Nyomni kell a pontrúgásokat az első perctől kezdve.
_beni
: Három védővel: Szczesny – Rugani, Bonucci, Chiellini – Cancelo, Pjanic, Matuidi, Spinazzola – Dybala, Mandzukic, Ronaldo (S4tchy szerint Barzagli kezdett volna az Atéti ellen is, ha nem sérül meg a hétvégén)

Milyen meccsképre számítasz?

S4tchy:
Capellóval a BL-ben kétszer kaptunk ki Angliában odavágón, majd kétszer játszottunk hazai pályán nézhetetlen 0-0-t. Allegri szintén konzervatív edző, a be nem kapott gólt többre tartja a szerzett találatnál, úgyhogy visszafogott kulazsonglőrködésre készülök.
Darti:
Passzolgatunk körbe-körbe, az Atletico hagyja és néha jönnek olyan kontrákkal, hogy 5 percenként háromszor kapok agyvérzést. Aztán kapunk egy gólt és onnantól apátia. NEM NEM NEM. Benyomjuk őket, feltöri a hátukat a kapu, csodálkozni fognak, hogy miért is gondolták eddig magukról, hogy jó csapat. Az első félidőben ledolgozzuk a hátrányt kurvanagy mákkal, aztán a 84. percben begyűrjük a harmadikat, és magunktól szokatlan módon nem kapunk gólt.
Tyli:
Tanácstalanul passzolgatunk, aztán valamelyik játékosunk csinál egy állatságot – nagy eséllyel Bonucci – és 0-1-nél feladjuk, onnan az a kérdés, hogy az Atletico akar-e még gólt lőni.
Dina:
A Juve támad, az Atletico fetreng és kontrázik.
_beni:
A csapatunk kreativitását elnézve gyötrelmesre kellene számítanom, de tulajdonképpen a jó játékhoz bőven elég lenne, ha Pjanic és Ronaldo csúcsra járatnák magukat. Ez két játékos a tizenegyből. Talán nem akkora kérés, hogy ketten nőjenek fel a feladathoz, vagy igen?

Tüntet a tábor. Számít?

S4tchy: Ha a tábor alatt a megélhetési szurkolókat értjük, akik szombat hajnalra kidekorálták a stadion környékét Agnelli-ellenes firkákkal, és akik a saját társaikat sértegették, amikor az Udinese ellen szerzett gólokat ünnepelte a Curván kívül ülő szurkolók egy része, akkor azt gondolom, hogy a pestis nem végzett elég jó munkát. És igen, számíthat, hogy ezek az elkényeztetett szarzsákok tudnak-e 90 (120?) percig viselkedni.

Darti: Igen. Egy ilyen fontos meccsen tüntetni igazán elegáns. Nem az Audi-gyár ez.
Tyli:
Közben eldőlt, hogy nem sztrájkolnak, jól is teszik, nem lenne igazuk.
Dina:
Számít, igen.
_beni:
Persze, hogy számít, főleg a madridi bitang hangulat után. Ugyanakkor a szurkoló, aki nem szurkol, az micsoda? Jó Ronaldót nézni a csittifitti stadionban, de fizetni már büdös érte?

Amikor Dybala is a lelátó felé céloz…

Mondj valami biztatót!

S4tchy: Odaát Partey és Costa eltiltottak, Godin kisebb sérülés miatt pihenhet. Zsinórban 5 clean sheetnél tart az Atleti – 6 már túlzás lenne!
Darti:
A kutyámmal voltunk disznót hajtani, elég jól ment neki. Szerintem jól fog sikerülni a képességvizsga is.
Tyli:
Idén lesz új Tool album.
Dina:
Egy elég komoly gitárláda-szimulációba fektetek be (nem szoftver: vas!) – remélem, hogy a játékosokat ez legalább annyira lelkesíti, mint engem.
_beni
: Hajrá, Kovács néni! Azon kívül nem gyakran pinázzák le az Atlétit olyan arányban, ami már jó lenne nekünk, de idén pont megtörtént egyszer: a csoportkörben a Dortmund 4-0-ra felszecskázta őket, pedig a legerősebb összeállításukban léptek pályára.

Továbbjutunk?

S4tchy: Ha az eddigi válaszaimból nem derült ki, elárulom: egyáltalán nem hiszek a továbbjutásban. Nem azért, mert örök pesszimista volnék, vagy mert sosem voltam Igaz Juventinó Testvér, hanem azért, mert az Atleti túl erős, és mi hónapok óta nem játszunk képességeinknek megfelelően. Sajnos már kiestünk az odavágón.
Darti:
Ha idén nem is, jövőre mindenképpen. Vagy azután.
Tyli:
Dehogy jutunk.
Dina:
Nem. Nagyon drukkolok, hogy ne legyen igazam.
_beni
: Igen (Igen?) , ?? … Yossarian

Aranyba öntött szargalacsin

Rinyálás ON.

Furcsa dolgokat produkál az élet. A Dinóként született Dina újra Dino lett, Tyler egyik dél-amerikai halálkommandóját véletlenül befogadta Magyarország menekültként, S4tchy pedig feltörte a Pentagon egyik szerverét, csak hogy megbizonyosodjon tőle, tényleg ő a legnagyobb fegyverkereskedő a világon (nb: ő az).

Aztán itt van a Napoli-Juve, amit megnyertünk, ezzel 16 pontra növeltük az előnyünket, azaz kvázi megnyertük zsinórban a nyolcadik bajnoki címet, mégis olyan hangulatban álltunk fel a meccs után, mintha agyonvertek volna a berberek. Ilyen is van.

A meccs előtti, borongós felszopó posztban volt egy nagy tévedésünk. Azt hittük, a győzelemhez kurva jól kell játszanunk, és az ilyenformán remek felvezetése lesz a Bilbao elleni BL-meccsnek is. Namármost, nyertünk ugyebár, de ha ez a felvezetése a baszkok elleni meccsnek, akkor olyan kellemetlen este vár ránk jövő szerdán, amilyen az elmúlt egy évtizedben csak kettő volt (mindkettő a Bayern ellen, a Realt nem veszem ide, mert nem játszottunk rosszul a 0-3 ellenére).

Pedig Nápolyban úgy kezdtünk, mint aki tigrisszart reggelizett: jól járt a labda, tudtuk, hogy mit akarunk, és elég jól a pályára is tettük. Igazság szerint sokkal hasznosabb lett volna megnézni, mi jöhet ki ebből így, de a sors közbeszólt, és már az első félidő felénél gól- és emberelőnybe kerültünk, ami nyilván minden utána következő eseményt meghatározott.

Az első félidő – leszámítva, hogy Pjanic gólja után 50 másodperccel Cancelo sutaságából és Bonucci restségéből kifolyólag majdnem kiegyenlített a nápolyi – még nem alakult rosszul, Verebes mester igazságát is sikerült alátámasztani (gólra gól mindenkor), de a második félidő jelentős részében úgy éreztük magunkat, mint Darti, amikor tett egy tétova látogatást az S&M világába, kikötözte magát a tévé elé, kipeckelte a szemét, és 72 órán át törpepornót nézett.

Pedig csak egy szűk félidőről volt szó (Pjanic kiállítása után), de az ember úgy érezte, a szeme láttára alakulnak gecifelhővé a nemrég még brüsszeli csipkének tűnő álmai. Bravúros továbbjutás az Atléti ellen? Bajnokok Ligája-győzelem?? Világuralmi tervek a következő évekre?? Ezeket kell gyorsan elfelejteni, mert ami a második félidőben történt, az mindent zárójelbe tesz.

Míg a Napolit nem igazán zavarta az emberhátrány, addig nekünk azzal a tudattal kellett nekifeszülnünk a második félidő utolsó 43 percének, hogy tudtuk: Pjaniccsal is tudunk rosszul játszani (hajjaj!), de nélkül nem tudunk jól. Most kiderült: még csak elfogadhatóan sem. Emre Can sajnos egyelőre egy ostoba tulok, aki kibaszottul nem érzi, mikor hol lenne a helye, nem csoda, hogy a kiállítás, de főleg a Napoli szépítése után Allegri már magasról szart a mindent eldöntő gól lehetőségére, és inkább a csapata védekezését igyekezett gatyába rázni.

Jött a ritmustalan Cancelo helyére Allegri szerelme, De Sciglio, aztán Mandzukicot Bekúr váltotta, de ezektől a cseréktől csak annyi történt, hogy már ki sem tudtuk hozni a labdákat. Szomorú volt látni, hogy létszámegyenlőség mellett úgy rúgdossuk picsán a labdákat a 16-os környékén, hogy senkit nem érdekel, merre megy a zsuga, csak az, hogy elég messze legyen a kapunktól. Hozzáteszem, Allegri döntése abból a szempontból feltétlenül védhető volt, hogy ha nincs terület, a Bonucciban rejlő hibafaktor is minimalizálható, és a tömörülésnek köszönhetően tényleg nem nagyon voltak komoly helyzetei a Napolinak. De ettől még borzasztó volt átélni, hogy egy csapat 75 százalékban birtokolja a labdát a Juventus ellen.

Egyszer azért átkelebóláltunk a másik térfélre, de az iszonyatosan frusztrált Ronaldo ahelyett, hogy a ziccerben kilépés határán pulzáló Bernardeschit indította volna, inkább rácselezett a rosszabbik lábára, hogy aztán Koulibali úgy vegye el tőle a labdát, hogy épp csak egy barackot nem nyomott a buksijára utána. Talán ez volt az egész meccs legszomorúbb pillanata.

Foglalkozhatnánk a bíróval is, de semmi értelme nem lenne. Nem számított volna semmit, ha a végén kiállítja Kula bát, és Insigne is kihagyta a kamubüntetőt. Szarul vezette a meccset, és jobbára a mi kárunkra tévedett, mégis nyertünk. Jöhetne a standing ovation, de valahogy nincs hozzá kedvünk.

Ahogy korábban is jeleztük, a bajnoki cím egy nápolyi vereséggel sem került volna komoly veszélybe, így meg aztán tényleg elmondható, hogy igazából egy (azaz 1) meccsünk maradt még idénre, amit komolyan kell venni. Ha jövő szerdán kudarcot vallunk, mélabús unalommal telik majd a hátralevő három hónap. Ennek az eshetőségnek a fenyegető réme nem lett kevésbé félelmetes a nápolyi győzelemmel, sőt kijelenthetjük, hogy valószínűtlenül nagy csoda kellene az Atléti elleni továbbjutáshoz. Vagy irgalmatlan mázli. De még inkább mindkettő.

Semmi nem stimmel. Van egy csomó jó futballistánk, akik viszont szar formában vannak. És van egy csomó olyan is, akik nem annyira jó futballisták, ezért a többiek jó formájának nagy szerepük lenne az ő jó teljesítményükben. Ezt az egészet pedig egy hatékony rendszernek kellene szabályoznia, de az is a holdon van.

Én őszintén szólva eljutottam odáig, hogy egyetlen dologban tudok bízni: Cristiano Ronaldóban. Na persze nem azért, mert a játéka azt ígéri, hogy előrántja a fitymája alól a 24 karátos aranymakkot, és rendet vág a suttyóságból summa cum laude doktoráló parasztok között. Hanem azért, mert ő ilyen csávó. Ezek a pillanatok a legfontosabbak neki. Amikor hőssé válhat, és ezredszer is bizonyíthatja, hogy ezeknek a meccseknek a legnagyobb mestere. Nincs jó formában ő sem, de ő az, akinek nem is kell. Ha ezt a lehetőséget elmulasztja, talán ki is jelenthetjük, hogy pusztán gazdasági megfontolásokat tekintve volt sikeres a projekt, azaz vettünk egy kibaszott nagy rakás lájkot.

Ébredj, cerka!

Ébredj, cerka, dolgod van!

Alig néhány hónappal ezelőtt történt, hogy káprázatos játékkal, emberhátrányban görgettük meg durván a Valenciát idegenben, aztán még egy lapáttal rápakolva Manchesterben oktattuk le a Unitedet. Ronaldo egy kis spéttel elkezdte ipari mennyiségben talicskázni a gólokat, mi pedig már láttuk magunkat, ahogy idén azokat a sorozatokat is megnyerjük, amiben el sem indulunk.

Eltelt uszkve négy hónap, az Atlanta Hawks úgy kibaszott a kupából, hogy a lábunk nem érte a földet, a BL-ben pedig a kiesés szélén támolygunk, miután a semmi meglepőt nem mutató Atlétic Bilbao feltörölte velünk saját stadionja gyepét. A bajnokságban egymást érik az arcpirítóan gyenge játékkal, de jó eredménnyel lehozott meccsek, és bár az előnyünk megnyugtató, egyre több szó esik arról, hogy Allegri ideje lejárt a Juventusnál.

Mindez nem egész fél év leforgása alatt történt, de közben nem szabad elfelejtenünk, hogy a kiskorúak riogatására is alkalmas, futballt csak igen kis részben tartalmazó teljesítményünk egyáltalán nem újkeletű.

Sőt, ha jobban megnézzük, inkább a szeptember-októberi, csalfa reményeket ébresztő időszak volt kivételes, hiszen a tavalyi szezont úgy hoztuk le, hogy egész évben nem volt öt épkézláb meccsünk. Mi konkrétan négyet számoltunk: Napoli idegenben, Real Madrid idegenben, kupadöntő a Milan ellen, és a Tottenham elleni hazai első, és idegenbeli második félidő kidob még egyet. Ezen kívül volt egy ígéretünk Allegritől, hogy majd jön a csúcsforma, amit addig vártunk, míg a Napoli le nem vert Torinóban, és röfinek a 95. percben kellett megmentenie a bajnoki címünket Interben. (Tesszük hozzá, gyalázatosan szar teljesítménnyel.)

Idén ennél sokkal jobban állunk, november végéig elég jól futott a szekér, aztán jöttek a sérülések, a csapatösszeállítás problémái, és a Ronaldo-hatás negatív oldala, aminek köszönhetően most meglehetősen lankadtan várjuk az úgynevezett csúcsrangadót.

Ennek az az oka, hogy ha kiesünk az Atléti ellen, akkor nagyjából mindenki le fogja szarni a zsinórban nyolcadik bajnoki címet. Ez a csapat ugyanis nem a nyolcadik bajnoki címre lett összeválogatva, hanem arra, hogy szemkápráztató játékkal leigázza Európát. A scudettóhoz nem kell Ronaldo, meg a 300 milliós csatársor. Ahhoz elég jó lett volna Marchisio is.

Ezért van az, hogy nincs meg a bizsergés a Napoli elleni meccs előtt. No meg azért, mert ha az utóbbi hónapokban mutatott teljesítménnyel rukkolunk elő, és kifektetnek az észak-afrikaiak, akkor sem történik semmi. Ha 8-0-ra lepináznak, akkor is 10 pont marad az előnyünk, és elnézve a mezőny állapotát, a bal kezünket a seggünkbe dugva is lehozzuk a hátralevő 12 fordulót úgy, hogy semmi izgulnivaló nem lesz. Bekocogunk a célba, szórványos taps, prémcsi csilingel a bankszámlákon, szt annyi.

Allegri a hírek szerint törölte a Twitter-fiókját, annyi mocskolódás zúdult rá, és hiába hangozta úton-útfélen, hogy továbbmegyünk az Atléti ellen, egyelőre ez minden, amiben bízhatunk, mert más jel nem nagyon utal rá, hogy csodát teszünk.

Pontosan ezért van mégis értelme a Napoli elleni meccsnek. Bármilyen furcsa, a legnagyobb olasz rangadót muszáj felhozómeccsnek titulálnunk, és úgy is kell hozzáállni. Meg kell mutatni, hogy nem felejtettünk el futballozni, és hogy ha összeállunk, mint a korpás széklet, akkor bárki ellen, bármilyen körülmények között esélyesek vagyunk. Ne tévedjünk, a nápolyi piszoárban legalább olyan nehéz feladat nyerni, mint az Atléti ellen kiharcolni a továbbjutást, és ha az első sikerül, akkor kellő önbizalommal vághatunk neki a másodiknak is.

Aztán persze benne van, hogy Pjanicot agyonrúgják a nápolyi tuaregek, reménytelenül szar játékkal kiszopunk, és aztán kockázatkerülő 1-1-gyel kiesünk az Atléti ellen. De nekünk, szurkolóknak miből áll bízni a csodában? Ugye, hogy semmibe!