Gatyatrüffel

Megvan az érzés, amikor azt hiszed, hogy egy rohadt jóleső fingot fogsz kitolni, de végül váratlanul befosol? 

Gól! Ja, nem.

Sokkal könnyebb lenne elviselni a helyzetet, ha nem lett volna az Izé elleni második félidő még márciusban. A Férgek lemészárlása magasztos küldetés, az év legfontosabb feladata, és azon a meccsen a szünet után az év legjobb Juventusát láthattuk (okés, bitang volt az őszi, milánói meccs is. Sőt, most, hogy belegondolok, ez a két igazán jó meccsünk volt idén.) Ez azt a képzetet kelthette, hogy Sarri rájött valamire. 

Adja magát, hogy – hosszú idő után először – Pjanic nélkül állt fel az Izé ellen, szóval lehet, hogy a féket találta meg. Vagy a Cuadrado huzogatásából (hehe) eredő 4-4-2 — 4-3-3 hibridet. Vagy a De Ligt-Bonucci páros csiszolódott össze (az Izé ellen tízesre játszott mindkettő). Esetleg a gól + gólpassz kombót virító Ramsey bevetése? Hogy melyik okozta a csapat játékának ugrásszerű javulását, azt nemcsak mi nem tudjuk, hanem Maurizio Sarri sem. Utóbbi hatmillió eurót keres, plusz bónuszok, bár ezekhez a ferences rendi szerzetesek önmegtartóztatásával áll.

Sarri szerint a csapágyasra hajtott Pjanic volt a fék? Nem, mert az újraindulás óta mindkét meccsen vele kezdett. A kupadöntőben is, pedig az elődöntőben minősíthetetlenül hulladék volt a girnyó kis bosnyák.  Akkor a középpályát is stabilizáló, támadásban pedig egy kiválóan beadó szélsővel erősödő hibrid formáció pofozta helyre a Juventust? Nem, mert Sarri mindkét meccsen az idén már számtalanszor csődöt mondó 4-3-3-mal kezdett Douglas Costával, és az így igen kevés hasznot hajtó Dybalával. Akkor alán Ramsey volt a nyerő? Nem tudhatjuk, hat percet kapott csak a kupadöntőben. 

Maurizio Sarri a kupával

A Juve egyik meccset sem kezdte rosszul, sőt a Milan elleni első félóra kimondottan pofás volt. Ekkor – fejünkben még a frissnek ható, Izé elleni élménnyel – éreztük úgy, hogy jön az óriáspuki. És ebből lett kisvártatva a gatyatrüffel. Amint kiderült, hogy nem jön könnyen és gyorsan a gól, a játékosok mintha megsértődtek volna, ami persze a játékunk színvonalának meredek zuhanását eredményezte. Sarri egy darabig nézegette a csapatát, aztán megpróbált belenyúlni a meccsbe. A Milan elleni hármas cseréje, amikor egyszerre küldte be Khedirát, Bernardeschit és Rabiot-t, egy LSD-tripp volt a Delneris időkbe. Az eredménye is hasonló volt, mint a rágcsálóarcú kis zsebmetszőnél, viszont legalább továbbjutást ért. A döntőben egy kicsit megörültem Bernardeschi érkezésének. Egyrészt azért, mert Pjanic nagyon szar volt, másrészt meg azért, mert Sarri nekünk írt levelében már jelezte, hogy gyakran fogunk egy olyan 4-4-2-t látni, aminek Cuadrado és Berna a két széle. De átvertek, mert a Wham!-frizurát növesztő kis kancsónak esze ágában nem volt kihúzódnia balra, inkább valami mást csinált. Hogy mit, arra nem tudtunk rájönni. 

Az egész fenti gondolatmenetnek az lehet a konklúziója, hogy az Izé elleni egy kifutott meccs volt. Egyszerűen jól jöttek ki a dolgok, és bár csak egy fokkal játszottunk jobban, az Izé annyira kifingottnak tűnt, hogy ettől mi is sokkal jobban néztünk ki a valós képünknél. 

Sarri 2/0 (azaz nulla) a torinói döntőkben. Nem ezt szoktuk meg. Az utolsó két évben Allegri alatt sem volt egy leányálom a Juventust nézni, de a 2-2 bajnoki- és kupacím, meg egy BL-döntő jelentősen árnyalta a képet. Sarrit azért hozta a vezetőség, hogy a győzelmek mellé végre szép játék is párosuljon, de egyelőre a két szék közé ült a Juventus: ocsmány játékkal nemnyerünk. 

A láncbagós terrone sem a legerősebb kezdő, sem a legjobb formáció ügyében nem hozott végleges döntést, a védekezés sem lett stabilabb alatta, a támadások színvonala pedig borzasztó hullámzó továbbra is. A játékosok motiváltsága a béka segge alatt, és ha ezért nem is tudjuk őszintén elővenni Sarrit, hiszen tudjuk, hogy neki magának is zéró érzelmi motivációja van a Juventushoz, az már feltétlenül az ő felelőssége, hogy botrányos sportformában vannak a futballistái. 

A két eddig elbukott döntő, valljuk be őszintén, inkább a két ellenfélnek volt fontos. Nekem legalábbis nem okoz egyetlen álmatlan éjszakát sem a Szuperkupa, sem az Olasz Kupa elvesztése. Sokkal nagyobb bajnak érzem a két, még elérhető trófea szempontjából, hogy a mutatott játékunkkal nemhogy a BL-győzelemre, de még a scudettópajzsra sem lesz szemernyi esélyünk sem. 

Valaminek kurva gyorsan történnie kell, sporttársak!  

Levelet írt nekünk Maurizio Sarri

Sziasztok! 

Maurizio Sarri vagyok, nikotinfüggő. 

(“Szia, Maurizio!”) 

Ez életem legnehezebb levele, igazából még valamikor novemberben kezdtem bele az írásába. Mint tudjátok, nem vagyok egy szentimentális alkat. (Kivéve, ha kedvenc csapatomról, a Napoliról van szó, de ez most mindegy.) Az érzelmeknek az alábbi levélben is kevés szerepet szánok, inkább próbálok majd objektív maradni. 

Nem kertelek: szarban vagyunk. De most tényleg, és nem úgy, mint október végén, amikor Leccében hagytunk két pontot. Az őszi problémák egy része amúgy is megoldódott, hiszen Ronaldo fossa a gólokat, és boldog, az meg mit sem számít, hogy közben leépült az ősz legjobbja, Higuaín, és hasonló sors vár Dybalára is. Én már akkor tudtam, hogy az igazi gond nem a támadásokkal van, ezt is bizonyítja, hogy ősszel az összes fontos meccsen jól játszottunk. Milánóban, Madridban, Bergamóban is jó eredményt értünk el. 

Aztán jött a Lazio-meccs (a bajnoki), ahol óriási pechünk volt. Kurva jól játszottunk, vezettünk is, a Laziónak macsa nem volt, aztán Emre Can pályára lépése és vele a kettős emberhátrány kicsinált. Van ilyen, bárkivel előfordulhat. Elég jól lehoztuk az őszt, megnyertük a BL-csoportunkat (jutalma a Lyon lett), és az utolsó 2019-es fordulóban előzve a bajnokságban is az élre álltunk. Nem mondom, hogy nem látszottak a problémák, de elég eredményesek voltunk annak ellenére, hogy azért kaptunk néhány pofont. 

Kezdjük a védelemmel 

Lehet, hogy szóba sem kerülne a védelmünk ingatagsága, ha Chiellini nem szakítja szét a térdét augusztusban. A capitano kiesése miatt az egészségesnél sokkal több időt töltött a pályán De Ligt, aki hiába szupertehetség, még nincs elég szőr a tökén az ilyen melóhoz. Tudom, láttam. Aztán szépen beépítettük Demiralt, erre neki is elszakadt a térde. A védelem közepéről beszélünk, tessenek ezek fényében értelmezni a rengeteg bekapott gólt. 

A mezei balszerencse mellett a klub szerepét sem vitathatjuk el a jelenlegi helyzetben. Nézzünk rá a szélső védő felhozatalra, és mondjuk meg, egy leendő BL-győztest idéz-e a De Sciglio, Danilo, Alex Sandro hármas. Eleve, mi az, hogy hármas? Ja, igen: csak egy balhátvédem van. Köszi, Fabio, te nyalka kis fasz, te! De Sciglio és Danilo ráadásul felváltva sérültek és szarok, egy-egy jobb meccsük akad, de közben annyira megbízhatatlanok, hogy kénytelen voltam Cuadradót visszahúzni. Védekezni ő sem tud, de előre megvan a haszna. A másik oldalon Alex Sandro meg nyilván csapágyasra van hajtva, ezért van az, hogy sokkal kevesebbet látjuk elöl, mert utál visszafele futni. 

Összegezve: a védelem közepét a balszerencse, a széleit Paratici baszta el, és mondhatod rám, hogy köcsög nápolyi kontár vagyok, de ha csak Bonuccim és De Ligtem van, akkor úgy is őket kell játszatnom, ha látom, hogy előbbi iszonyatosan hulladék, utóbbi meg nem áll még készen. Ja, tényleg, van Rugani is. Egész jó kávét főz a kotyogóson. Focizni nem tud, pedig annak idején azt hittem. 

(Levelem ezen részét valamikor január végén írtam, azóta jelentős változások ugyan nem álltak be, de az utolsó megrendezett fordulóban, az Inter elleni zárt kapus meccs második félidejében egycsapásra kiderült, hogy tudjuk jól is játszani a sarriballt, nemcsak szarul. Igaz, hogy ehhez többek között az kellett, hogy Bonucci és De Ligt kerek 10-esre játsszon.)

Középpálya 

Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Engem ugyebár nem azért hoztak a Juventushoz, mert szép vagyok, hanem azért, hogy a csapat Sarriballjában kiteljesüljön Ronaldo, és lehessen ontani a közösségi csatornákra a videókat a Cittadellának vágott mesterhármasról. Meg hogy nyerjünk valamit külföldön is, ne csak otthon. Haha, nekem is vicces volt, de mindegy. 

A keret egyébként első blikkre abszolút alkalmasnak tűnt a sarriballozásra. Próbáljuk párba állítani a Juve kezdőjét az én Napoliméval, és látjuk, hogy abszolút megvagyunk: Pjanic még jobb regista is, mint Jorginho, Hamsikot játszhat Bentancur, és mivel egyik balszélső (Ronaldo-Insigne) sem védekezik, kell mögéjük egy jól szerelő játékos (Allan-Matuidi). Nem nagyon különbözőek Cuadrado és Callejon attribútumai sem, csak a Juvénál ide be tudom hozni Douglas Costát is. Ugye, az én fejemben is ilyen jól nézett ki a dolog. 

A Juventus taktikailag csinálta is, amit kellett, de annyira nem tudta egyéni tartalommal megtölteni, hogy szép lassan azt kezdtem érezni a meccseken, hogy sajnos így néz ki a sarriball, ha szarul csinálják. 

A játékom három legfontosabb eleme a magasra feltolt védekezés, az ellenfél térfelén való nyomás kifejtése, aminek labdaszerzés az eredménye, és a rengeteg kis passz a támadóharmad környékén. A védekezéssel az a baj, hogy a sok egyéni párharc nagy részéből szarul jövünk ki, és nem úgy, ahogy a Koulibaly-Raul Albiol páros. A középpályán az, hogy Matuidi a legelemibb szintű összjátékba sem vonható be, mert vérhólyagot harap az álló labdára, Bentancur formája pedig túl ingadozó ahhoz, hogy stabilitást adjon a középpályának. A rövidpasszos játék, azt mondom, még úgy-ahogy működött ősszel, lőttünk szépen kipasszolt gólokat, de ezzel is volt gond. Összegezve: a három tényezőből mondjuk másfél áll rendelkezésemre egy jobb napon. Egy rosszabbon egy se. 

Íme a dilemma: felrakom Matuidit, hogy ne kelljen sokszor egy az egyben védekeznie a suta védőimnek, és ezzel lemondok a baloldali támadásépítésről (Alex Sandro megoldhatná, de gatteron van, ezt ne feledjük!), vagy megpróbálok inkább nyomást gyakorolni, és megtartani a labdát az ellenfél térfelén Rabiot-val, esetleg Cuadradóval a középpályán. És reménykedek, hogy jó napja lesz Bentancurnak, mert Pjanicot sajnos nem tudom pihentetni. 

Már Nápolyban is az idegeimre mentek a rotálással! Azt hiszitek, hülye vagyok, és nem látom, hogy ki van facsarva egy játékos? Ha te látod, akkor hidd el, én jobban látom, mert minden mérési adat és orvosi lelet a rendelkezésemre áll. Csak akkor azt mondd meg, hogy a faszba pihentessem Pjanicot? Kit állítsak a helyére? Megpróbáltam Emre Cant, nem ment. Megpróbáltam Bentancurt, nem ment. Meccsen belül játszott itt Rabiot is, de a kaotikus félidő inkább azt üzente, soha többet! Pjanicnak játszania kell, és kész, mert nélküle szétszakad a pálya, se ritmusa, se szervezettsége nincs a játékunknak, ami persze nem jelenti azt, hogy ha ő a pályán van, akkor ezek mind megvannak. És főleg azért nincsenek, mert ki van fingva a puhány kis bosnyák girnyó. (Február végén írtam ezt a részt, onnantól végül addig állt fenn ez a szar helyzet, hogy az Izé ellen fogtam, és kihagytam.) 

Azt hozzátok hasonlóan én is tényként kezeltem, hogy Pjanic kezd. Meg sem fordult a fejemben, hogy a bosnyákot kihagyom, mert nem úgy tűnt, hogy bárki képes lehet pótolni. Aztán az Izé ellen húztam egy merészet, és az év legjobb játékát mutatta a csapat. Nem akartam hinni a szememnek, de ez mindenképpen nagyon jó hír. Főleg, ha a legjobb pillanatban egy kipihent Pjanicot kapok vissza. 

A játékunk egyensúlyának megtartására egyébként volt ötletem azután, hogy kiderült, a középpályás játékunk messze van az elvárt szinttől. Ez volt a trequartista, aki Bernardeschi esetében inkább középpályás, Ramsey-vel pedig 10-es fantasista volt. Csakhogy a kettőben volt egy közös vonás, amivel nem tudtam mit kezdeni: mind a kettő szar egész évben. A kettőtől összesen nem tudok felidézni öt értelmes megmozdulást, baszom alássan! (Ezt gondoltam a derbi előtt, azóta már egy kicsit mást gondolok.) 

Közben ugye a változatosság kedvéért kidőlt a passzsávok legádázabb ellensége, Khedira is, akivel egyébként abszolút tudnék mit kezdeni. Ugyanazt, amit Allegri, aki egyszerre két dolgot is tudott garantálni a csodálkozó arcú kamunémettel: kurva szar meccs lesz, de nyerünk. Na, hát nélküle én csak az egyiket tudom garantálni. 

Támadójáték 

Minden más gondról segített volna elterelni a figyelmet, ha a tényleg iszonyat bivaly támadósor minden tagja kiegyensúlyozottan fasza. De ősszel Ronaldo nem volt jó, mégis játszatnom kellett, pedig láttam én is, hogy Higuaín és Dybala párosát kéne nyomnom, annyira jók voltak. Aztán mire Ronaldo újra jó lett, annak nem meglepő módon a két argentin, de főleg a dundi itta meg a levét. El ne feledjem, hogy Douglas Costa természetesen állandóan sérült. Nem akarok semmit elspoilerezni, de nyáron eladjuk a vérbe. 

Sokan jöttek azzal, hogy miért nem teszem fel egyszerre a három csatárt. Ennek természetesen a középpálya a legfontosabb oka. Ha biztos lehetnék benne, hogy a rövidpasszos játékban elveszített labdák pillanatokkal később újra nálunk lesznek, örömmel feltenném őket hármasban, Dybala úgyis inkább trequartistának érzi magát a pályát, mint csatárnak. De ebben sajnos nem lehetek biztos, és semmiféle kockázatot nem ér meg, hogy egy kontra végén Bonuccinak kelljen egy az egyben védekeznie. 

Egyensúly kell, különben nyerünk majd sokszor 4-3-ra, meg ki is kapunk ugyanilyen arányban. Ezért volt a trequartistás próbálkozás, ezért próbálnék box-to-box játékot kihozni Rabiot-ból, és ezért hiányzik Khedira. Tudom, nektek nem, de leszarom. 

FourFourTwo

Nem tagadom, már régóta játszadozom a gondolattal, hogy a csapat mostani karakterének leginkább megfelelő 4-4-2-es formációban küldjem fel a Juventust, de csak az eredmények végleges ótvarosodásnak indulását látva mertem meghúzni a dolgot. Adom, nagyon szarul néz ki, hogy februárban, a BL-nyolcaddöntők előtt kezdek el hozzányúlni az alapformációhoz, de ki mondja, hogy nem a kétcsatáros játék lesz a nyerő? 

Nem ijesztgetni akarok, de ha visszatér Bernardeschi, akkor sokszor látjuk majd a négyfős középpálya bal oldalon, a másikon Cuadradóval, középen pedig Pjaniccsal, és az ellenfélhez leginkább megfelelő párjával a Matuidi-Bentancur-Rabiot hármasból. Vagy Khedirával, míg újra meg nem sérül. 

Ezzel a formációval egyszerre több gond is orvosolható lenne, de minden ötlet annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A Milan elleni kupameccsen próbáltam ki először. Na, hát az kurva szarul nézett ki. Azt a bravúrt is sikerült bemutatnunk, hogy egész jó csapatnak nézett ki a Milan. Aztán a Brescia ellen is ez volt, csak Cuadradót huzigáltam jobbra-balra az egész meccs alatt. Hát, ez is elég hitvány volt, pedig még Ramsey-t is bedobtam a középpályára, hátha elkapja a fonalat. 

A 4-4-2 egyébként természetesen a védekezésben felvett alapfelállás, Cuadrado mozgásával nagyon is támadó jellegű 4-3-3-má, Ramsey előre húzódásával pedig 4-2-3-1-gyé változtatható labdaszerzés után. A játékosok megvannak hozzá, sőt a keret is, egy-egy cserével jóval támadóbbá, vagy biztonságosabbá tehető a csapat játéka. De ez is csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle ugyebár. 

Két meccs után még nem ítélhettem, de az utóbbi időben úgy néz ki, bármivel próbálkozom, nem jön be. Sajnos mostanra egyedül Ronaldo van jó formában a csapatból, és akadnak ugyan jobb teljesítmények (vagy egészen kiugróak, mint az Izé elleni hazain Bonucci és De Ligt), de kiegyensúlyozottan senki nem hozza magát. És hogy miért nem? 

FINGOM NINCS, EMBER! 

Én nem vagyok pszichológus, motivátor, lifecoach, meg faszomvége father figure. Bankár vagyok, bemegyek az irodába, és kiosztom a feladatokat, az alkalmazottaim meg megcsinálják. Nem érdekel, hogy mosolyognak-e közben, azt is leszarom, ha kiröhögik a pörköltszaftos atlétámat. 

A Juventusnál akkora stáb dolgozik, hogy biztosan találnánk embert a motivációra, mert tőlem felesleges ilyesmit várni. Kimondjam, hogy miért? Oké: mert semmiféle érzelmi motivációm nincs a Juventusnál dolgozni, világ életemben utáltam ezt a klubot, és most is csak azért vagyok itt, mert kurva sok pénzt fizetnek. Teszem a dxolgomat a legjobb tudásom szerint, de a Juventus csak ennyit kérhet tőlem, szeretetet nem. Azt kérdezed, mi van a büszkeséggel, hogy itt dolgozhatok? Haha, nézz rám, és mondd meg, szerinted hiú ember vagyok-e. 

Márpedig ha nekem nincs motivációm, akkor én sem fogok tudni senkit motiválni, igaz? Engem is zavar, hogy vértelen, sőt fasztalan játékot mutatnak a futballistáim, de nekik mi a mentségük rá? Nehogy már tőlem várják, profi játékosok a világ egyik legnagyobb klubjánál, helló! 

Korona

Amit egykor gyűlöltem, most nem jött rosszul: a klub súlyának köszönhetően – teljesen logikátlanul – lejátszottuk az Izé elleni meccset, így úgy vonulhattunk a ki tudja, meddig tartó pihenőre, hogy vezetjük a Serie A-t, és oda-vissza elkentük a férgeket. 

Elnézve a csapatot a derbin, persze én is sajnálom, hogy pont most állt le a bajnokság. Ha lejátszottuk volna a Lyon elleni meccset, és azon is így játszunk, akkor elég jól nézett volna ki a tavaszi hajrá rajtvonala. De ez van, most tényleg az a legfontosabb, hogy mindenki otthon maradjon a seggén, hogy minél gyorsabban túl legyünk rajta. Sejthetitek, hogy a láncdohányos tüdőm, illetve a nyár végi tüdőgyulladásom miatt a pöcsöm is reszket, ha eszembe jut a vírus, úgyhogy drukkoljatok. Mondjuk Ruganihoz utoljára októberben értem hozzá, amikor átnyújtotta a doboz Fecskét, amiért kiszalajtottam a tabacchiba. 

Meglátásom szerint igenis le fogják játszani a szezonból hátralevő meccseket mind Olaszországban, mind az európai kupákban. Ha így lesz, a tökünkig lóg majd a nyelvünk, mert háromnaponta meccseket fogunk játszani, de szerencsére elég bő a keret, másoknak ez nagyobb gondot fog okozni, mint nekünk. Kivéve persze a szélső védők posztját. Kösz még egyszer, Fabio! 

Na, hát kb. ennyi. 

Bocs, hogy hosszú lett. 

Szercsi, 

Maurizio

Izé

Haha, ugye mondtam, hogy akárhányszor kitenném Sarri nekünk írt levelét, mindig történik valami? Na, hát most is történik: jönnek a férgek. 

Ha az Izé elleni meccs nem lenne, akkor is lenne egy gondolatom, amit megosztok veletek, ha kell, ha nem. Arra jöttem rá, hogy kívülről nézve nem mi vagyunk jelen pillanatban a világ legszimpatikusabb csapata. 

Kezdődött a buziskodással, hogy a klub nem téríti vissza a koronavírus miatt elhalasztott, vagy zárt kapus meccsekre eladott jegyek (és bérletek részarányos) árát a vis maiorra hivatkozva, aztán meg szétosztotta a Milan elleni meccsre berendelt kaját a torinói hajlékonyak között. (Azt mondják, három tonna abrakról van szó, hát mi a faszra számítottak ezek, egy fidzsi kannibál törzsre?) Utóbbi csak azért érdemel említést, mert az Izé közben 100 ezer eurót utalt a vírus elleni küzdelmet segítve. Aztán jött Agnelli, aki a legrosszabbkor volt oltári nagy fasz. 

Amit mondani akart, az védhető volt a saját szempontjából (ami nem más, mint a nemzeti futballigákat végleg kifingató európai szuperliga), de nagyon rossz pillanatban hozott nagyon rossz példát az Atalantával. A bergamóiakat nyaldossa körbe a fél világ, a meseszerű történet legalább egy morzsányit visszacsempészett a moneyballba a mesékből és a romantikából, erre jön ez a barom, és beléjük áll. 

Van nagyobb bajunk is 

Nem akarom elspoilerezni Sarri nekünk címzett levelét, de az Izé elleni rangadó előtt néhány dolgot fellibbentek belőle. Teaserként mondom, hogy a levél megírására Tyli és néhány szudáni munkatársa vették rá egy látogatás során. 

Az ősz alatt suttyomban, aztán karácsony után egyre látványosabban felgyűlő szarkupac szaga az utóbbi hetekben csapott meg minket igazán. Az történt, hogy Sarri elbizonytalanodott, és ennek gyors egymásutánban két jól olvasható jele is volt. Az első, hogy februárban kezd el kísérletezni egy új formációval. A másik, hogy miután ez sem működik, beleáll a játékosokba, hogy nem passzolnak elég gyorsan, pedig ő elmondta nekik, hogy passzoljanak gyorsan. Mindkét jel aggasztó, és csak felerősíti a minősíthetetlenül hulladék játék, amivel a Cristiano Ronaldo FC riogat hétről hétre. 

Kb. a tél elejéig nyugtatgathattuk magunkat azzal, hogy a fontos meccseken jól játszik a Juventus, és általában nyer is. Az első apró botlásokból gyorsan egyre nagyobbak lettek, így jutottunk el odáig, hogy hátrányból kezdjük a BL-nyolcaddöntő visszavágóját, a Lazio vezeti a Serie A-t, és olyan középcsapatok vasalnak ki, mint a Verona vagy a Milan. Már nemcsak az nem igaz, hogy a fontos meccseken jól játszunk, hanem az sem, hogy jól játszunk. Vagy egyáltalán játszunk. 

Úgy fogadjuk az Izét, hogy Ronaldón kívül senki nincs jó formában. Lyonban mondjuk ő is szar volt, és azóta stroke-ot kapott anutája, szóval azt se vegyük biztosra, hogy majd ő megint továbblő minket egy mesterhármassal, mint tavaly az Atléti ellen. De maradjunk az Izé elleni meccsnél, mert jelen pillanatban ez most minden másnál fontosabb. 

Kibaszottul össze kell szednie magát egy csomó mindenkinek, mert sajnos elég sok szempontból nem nekünk áll a zászló. Először is nagyon törékeny a csapat játéka, többször láttuk, hogy egy-egy rosszabb periódusból nem tudunk kijönni, a fosban dagonyázást meg még a Verona is megbünteti. Egy olyan erős körülmény, hogy nincsenek nézők, szinte biztos, hogy minket fog meg jobban, és nem is csak azért, mert míg Conte képes lesz vért itatni az övéivel, addig ez az aszott dögkeselyű motivációs trénerként egy svájci hivatalnok eszközrendszerével bír. Hanem azért is, mert minden körülmény minket fog meg mostanában jobban. 

A Lukaku-Lautaro kettős bámulatos formáját irigykedve nézi a Ronaldo feltámadása óta erősen visszaesett Dybala-Higuaín páros. A középpályán van baja az Izének is, de közel sem akkora, mint nekünk, hiszen se védekezésben, se támadásban nem hozza magát senki már hetek, sőt hónapok óta. A védelembe bele se menjünk, mert az embernek elmegy a kedve a meccsnézéstől is. 

Ha felébred a kötelesség 

A férgek elpusztítása nem opcionális feladat, hanem becsületbeli kötelezettség. Sajnos kevés a piemonti gyökerű arc az öltözőben, de sokan tudják, mit jelent ez a meccs a klubnak. Ezért kell bízni benne, hogy kijön a csapatból, ami benne van. 

Nem mondom, hogy nem jogosan kérdőjeleztük meg néhányszor, hogy benne van-e, de én azt hiszem, hogy igen. Azért, mert láttuk már működni, ha nem is sokszor, és nem is sokáig. Nekem egyébként is beakadt egy ideje, hogy igazából Sarriballt játszik a Juventus, csak szarul. De ha egyszer elkezdi jól játszani, akkor meg majd kapkodod a fejedet, mint az Izé a milánói meccs második félidejének elején, amikor negyedórán át nem jöttek át a térfelünkre, és arra rúgták a labdát, amerre álltak. 

Azt is gondolom, hogy pont egy nagy győzelem kellene ahhoz, hogy kicsit a helyükre kerüljenek a dolgok. Itt a lehetőség, tessenek parancsolni. 

Szarrá koronázzuk a szomszédot

Haha, ez itt a Lyon elleni BL-meccs felvezető posztja. 

Nem lesz könnyű

Bordeaux-ban lép ma pályára Lombardia büszkesége, a Juventus. Sarri azt találta ki a meccsre, hogy szarrá fertőzzük koronával a jámbor francia szomszédot, és így nemcsak az Amiens-t, hanem a PSG-t is kivesszük a versenyből. Ravasz a vén rohadék!

Ennyit a meccsről, illetve a posztról is, csak akartam jelezni, hogy élünk, virulunk, és én november vége óta írok egy posztot, csak mire kilőném, már nem aktuális, vagy újabb aktualitások vannak. 

Annyit elárulhatok róla, hogy úgy csinálok, mintha Sarri levelet írna nekünk. Óriási, bazmeg, ÓRIÁSI! Pénzt utalni, és kitesszük! 

Ez volt a XXI. század második évtizede

Ezt a posztot nyilván még a múlt évben kellett volna kitennünk, mivel azonban Tyler MEGVETTE AZ IDŐT, számunkra mostantól egyetlen határidő sem bír jelentőséggel. Ez rátok nem vonatkozik, nyilván. Szóval best of évtized in your face, bitchz!

Ki volt az évtized legjobb Juventus-játékosa?
Dino: Kezdjük azzal, hogy maga a blog létezése is egy évtizedet ölel fel, hiszen idén október 11-én lesz 10 éves! Pirlo – ez számomra nem is kérdés. Alexhez erős érzelmi kötelékek fűznek, még mindig könnyes szemmel gondolok rá vissza, de ő már ekkor leszállópályán volt. Ellentétben a 32 éves Pirlóval, aki szerintem sehol nem volt annyira meghatározó, mint ebben a Juventusban.
Darti: Sokan voltak! Szerintem ez HÜLYE kérdés, mert különbséget kell tenni a karrierjükből kifelé menő legendák és az épp csak megforduló fasza játékosok között. Del Piero 100 évesen is a legjobb volt, Tevez pedig nagy kedvencem volt, amíg itt volt. Pirlo egy istenség, de csak néhány évet volt itt. Barzagli tanár volt, de Chiellini még most is az lehetne, ha tudna járni. És itt van egy éve a GOAT Ronnie, aki nyilván nem az évtized Juve-játékosa, viszont cserébe minden idők legendája. HAGYJUK IS.

S4tchy: szívem szerint Tevezt mondanám, talán ő volt a kedvencem. Egyébként szoros a verseny a BBC (nyilván Buffon, Barzagli, Chiellini), Vidal és Pirlo között.
Tyli: Barzagli.
_beni: Del Piero minden évtized legjobb játékosa, de az elmúlt évtizedben már csak levezetgetett, úgyhogy Andrea Pirlo és Andrea Barzagli.

Melyik volt az évtized legnagyobb győzelme?
Dino: Én már látom beni válaszát, úgyhogy én is azt mondom, amit ő. Életem egyik legizgalmasabb túráján vettem MAGYARORSZÁG JELENLEGI LEGNAGYOBB calcio-szakértőjével, és kevés katartikusabb pillanatot tudok elképzelni annál, mint amikor egy ilyen meccset lefújnak. Azt persze nehezen felejtem el beninek, hogy a milánói fagyban tönkrementek a veséim!
Darti: Mindegyik.
S4tchy: talán a Barcelona elleni hazai 3-0.
Tyli: A Barcelona elleni 3-0.
_beni: Szívesen mondanám a madridi 1-3-at, de az végül kiesést ért, úgyhogy mondok mást, mitöbb, meglepőt: Conte veretlen bajnokcsapatának Izé elleni, milánói győzelme, amit Dinával a helyszínen pogóztunk végig. Ennek nyilván szimbolikus jelentősége is volt, úgy gondolom, akkor bukkantunk elő végleg a calciopoliból.

Melyik volt az évtized Juve-gólja?
Dino: Bármelyik VUCINIC-gól.
Darti: Hát elég sok kurvanagy gólunk volt, szerencsére. Ki ne hagyjuk már a Róma ellenit sem, amikor 50000000 passz után szereztünk gólt.
S4tchy: Mandzukic Cardiffban, simán. Kár, hogy szart sem ért utólag.
Tyli: Fogalmam sincs.
_beni: A legnagyobb Pogbáé az Udinese ellen, a legszebb Cuadradóé a Bayern ellen, a legcsodálatosabb pedig Mandzukic BL-döntőben ollózott gólja volt. (Ezt azért említem meg, mert éppen a három percet késő S4tchyt engedtem be az ajtón, így nem láttam élőben, csak Darti örömsikolyaira vágtáztam vissza a nappaliba.)

Melyik vereség fájt a legjobban az évtizedben?
Dino: A cardiffi mészárlást a helyszínen szenvedhettem végig. Hát, nyilván egyértelmű a válasz.
Darti: A többiek már leírták!
S4tchy: Cardiff. :(((
Tyli: A madridi 3-1-es győzelem.
_beni: Amikor Conte veretlenségi sorozatának Torinóban vetett véget az Izé, jalapenóval töltött kotongumit húztam. A Real ellen elveszített BL-döntő pedig azért fájt rettenetesen, mert borzasztóan elhittem, hogy ez most meglesz.

Ki volt az évtized legrosszabb Juve-játékosa?
Dino: A többiek által írtakat mind ADOM, azzal, hogy De Ceglie mélyrepülése számomra nagyon zavaró, hiszen egy saját nevelésű játékosról beszélünk.
Darti: Itt is jön két komplett csapat S4tchy és Tyli tollából, annyit tennék csak hozzá, hogy volt nekünk egy Anelkánk is.
S4tchy: itt is erős a mezőny, úgyhogy legyen inkább egy komplett csapat: Chimenti – Motta, Lúcio, Rinaudo, de Ceglie – Rincon, Tiago – Pjaca, Jorge Martinez, Elia – Amauri
Tyli: Én is csapatot írnék: Rubinho – Motta, Grygera, Rinaudo, Traoré – Isla, Tiago, Martinez – Bendtner, Amauri, Elia
_beni: DJ Paolo De Ceglie

Hogy áll össze nálad az évtized csapata?
Dino: S4tchy-é nagyon betyár. Fáj, hogy sem az övébe, sem a beniébe nem fért be Del Piero, de a legfájóbb, hogy az enyémbe se férne be.:-(
Darti: Benivel fogok egyetérteni!
S4tchy: Buffon – Cuadrado, Barzagli, Chiellini, Alex Sandro – Marchisio, Pirlo, Pogba – Vidal – Tevez, Dybala. Edző: Allegri.
Tyli: Kb. ugyanaz, mint S4tchy-é.
_beni: Buffon – Barzagli, Bonucci, Chiellini – Dani Alves, Vidal, Pirlo, Pogba, Alex Sandro – Tevez, C. Ronaldo

A nyárnak is csak a fele volt jó, meg a meccseknek is

Két meccs, hat pont, egy behúzott rangadó, a 180-ból kb 100-120 percnyi Sarriball, a maradék rettenetes vergődés. Eddig ennyi. 

Ha 60 perc után azt is hihettük, hogy feltöröljük a Napolival a pályát, végül irtózatos mázli, és a Kulabá agyára rajtaütésszerűen ráülő köd kellett a győzelemhez. A Parma után a nápolyiak ellen is kiderült, hogy üzembiztosan kb. egy órát tudunk Sarriballozni, és utána hiába próbálunk allegrizni, az még nem megy valami hatékonyan. 

Rinyálni azonban nincs okunk, hiszen két győzelemmel, öt rúgott góllal állunk a tabellán, de sok minden látszik, ami egy részüket tekintve a szezon elején, másokat nézve az egész idényben gondot okozhat büszke seregünknek. 

Lássuk először a rangadót 

A Disznófejű jól gondolta, amit gondolt a meccs előtt: a tavaly kb defaultnak tekinthető 4-4-2-ről (ahogy egyébként a Fiorentina ellen is) átkúszott egy 4-2-3-1-re, aminek a Juve ellen az volt az értelme, hogy Fabian Ruiz és Zielinski elvághatja a Juve szíveként pulzáló Pjanicot a társaitól. Ezt úgy oldotta meg a Juve, hogy Khedira és Matuidi nagyon jól éltek a felkínált területekkel, így a meccs első kétharmadában úgy tűnhetett, hogy lefocizzuk a Napolit. 

A sok egyéni hiba, rossz passz és gyenge teljesítmény csak rápakolt a nápolyi gondokra, de amikor Ancelotti lekapta Insignét, és visszatette a 4-4-2-t a pályára, azonnal kiderült, hogy nagyon súlyos gondjai vannak a Juventusnak. Elsősorban a védelemben, annak is a holland felében. 

Az X-nél lett volna a helye

De Ligt bemutatkozása csak akkor sikerülhetett volna rosszabbul, ha az egyik elvétett szerelési kísérletével eltöri Douglas Koszta János lábát, és ezért a Juventust a Serie C-be száműzik. A holland látványosan nem találta a helyét, és olyan elemi hibákat vétett (főleg a második és a harmadik gólnál), amikre nem mentség, hogy csak most érkezett, mert a megye II.-ben is a tiéd a center, ha a párod kitolódik a labdásra. Giorgio sérülése miatt rendkívül fontos, hogy legalább egy stabil középhátvédünk legyen, és Bonucci az első gólnál megmutatta, hogy idén sem ő lesz az. 

Amíg Douglas Costát viszik a lábai, előrefele jók leszünk – ez még a tavalyi csapatból álló játékosokkal is jól látszott -, de a védekezési gondjaink, közülük is elsősorban a pontrúgások utáni védekezés, nem sokat enyhültek. Talán egészen más lesz a helyzet, ha bevetésre kész állapotba kerül Rabiot és Ramsey is, mert akkor egyszerűen nem adjuk oda a labdát az ellenségnek, de ez még csak várakozás, egyáltalán nem tény. 

A Napoli elleni utolsó negyedórában egyébként vélhetően nem egyedül nekem köszönt vissza az Ajax elleni visszavágó feelingje. Ott is hiába volt még hátra sok idő, lehetett érezni, hogy nekünk reszeltek, és a nápolyiak második gólja után sem lepődött meg senki azon, hogy jött az egyenlítés. Azon már inkább, hogy De Ligt egy másnapos Lőrincz Emil határozottságával próbált védekezni a rá osztott kukáson, azon meg talán még inkább, hogy Khedira lecserélésével (vagyis Emre Can beállásával) úgy állt fejre a középpályánk, mint a jancsiszög. 

Mit jelent ez a szezonra nézve? 

Sarri egyelőre annyit rotált a Juventuson, hogy a sérültek helyére betett két játékost, azaz nem követelte meg Chiellinitől és De Scigliótól, hogy mankóval eredjenek a nápolyiak nyomába. Dicséretes kezdet, de hát sajnos akkora keretünk van, amekkorára egyrészt nincs szükség, másrészt óhatatlanul elégedetlenséget fog szülni. Vagyis már szül is. 

jól kibasztunk vele

Csán Endre nekem kicsit csalódás volt (az Atléti elleni, hamis háromvédősben bejátszott szerepét leszámítva), de annál azért többet érdemelt, mint hogy egyhónapos ígérgetés után végül kimaradjon a BL-keretből. Ez konkrét kibaszás egy alkalmazottal, ami egyrészt nem szép dolog, másrészt nyilván nyomot hagy az öltözőben is. 

És a gondok tovább fognak gyűrűzni, mert annyian vagyunk, mint az oroszok. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a rettentően túlzsúfolt csatársorban, és a hasonlóan feltöltött középpályán csak akkor tud Sarri mindenkinek elegendő játéklehetőséget biztosítani, ha elindulunk valamelyik Olaszországgal szomszédos ország bajnokságában is. Mivel erre nincs nagy esély, fordítsuk is figyelmünket a bűnbakra. 

Odáig kimondottan marottás a dolog, hogy pozitív mérleggel zártuk (!) az átigazolási időszakot, és a Buffon-Rabiot-Ramsey hármasért egy büdös petákot sem kellett fizetnünk. Onnantól viszonyt, hogy a peremembereken kívül senkit nem sikerült eladnunk, már egészen más képet mutat Paratici első önálló mercatója. 

A nyakunkon maradt Mandzukic, Dybala és Higuaín mellett néhány olyan játékos, akit most kellett volna kölcsönadni. Gondolok elsősorban Ruganira, akiből Torinóban soha a kurva életbe’ nem lesz futballista, vagy Bentancurra, akinek meg mindennél jobban kellenének most a játékpercek. De igaz ez Khedirára, sőt Emre Canra is, és még nem tudjuk, mi lesz a sorsa Cuadradónak, Bernardeschinek, és főleg Bonuccinak, akit minden épeszű a világ végére száműzött volna. Mindet nyilván nem kellett volna elzavarni, de néhányat muszáj lett volna. 

Korai még végleges következtetéseket levonni, hiszen a legtöbb csapat úgy volt az első két fordulóval, hogy csak túl kell élni, a bajnokság majd a válogatott szünet után kezdődik. Mi is így voltunk vele, és megvan a hat pont, valamint az abszolút kötelezőnek tűnő BL-csoport is. Minden másra majd választ kapunk menet közben. 

Szezonindító közös poszt

Ahogy szoktuk, megmondjuk az okost előre. Aki nem akar idén izgulni a bajnokságban, az ne olvasson tovább, mert mindent elspoilerezünk.

Milyen mercatónk volt? Köll még valaki? Ki menjen?

_beni: Marottás, azaz (eddig) okos és hatékony. A Buffon-Rabiot-Ramsey hármas ingyenes befogására a Kobra is csettintene, akiért meg sokat kellett fizetni, azért sokat fizettünk. De még van hátra két hét, és nagyon sok minden történhet, ami akár rossz irányba is billentheti a mercato mérlegét. Először is sokan vagyunk, meg kéne szabadulni egy rakás játékostól, de nem nagyon látszik, hogyan lehetne. És ott van még a Neymar-ügy is, amivel előfordulhat, hogy komolyan kell foglalkoznunk.

s4tch: De Ligt leigazolásáig parádé, azóta követhetetlen káosz. 28 játékosunk van, és miután Pinsoglio az egyetlen saját nevelésű emberünk, így 22-vel mehetünk neki a BL-nek. Nem gondoltam volna, hogy pár héttel a mercato vége előtt ekkora káosz lesz a keret körül. Persze megvárjuk a zárást, mielőtt Paraticinek behúznánk a talpas karót.

Dino: nem akarom magamat sztárolni, de én már hetekkel ezelőtt komolyan felvetettem, hogy az eltakarodás hiánya gondokat okozhat. Amúgy pont ma (augusztus 21.) jelent meg egy írás a Gazzettán, arról, hogy Di Natale 2010-ben még ajtót mutatott a Juvénak – most pedig lassan ott tartunk, hogy a létszám felettieket a családjukkal kell zsarolni, különben nem mozdulnak.

Darti: Fentebb sztár szerzőtársaim már lényegében mindent elmondtak, így én már csak annyit tennék hozzá, hogy kurvára röhögnék, ha netán eljönne hozzánk Neymar. Én már 2013-ban leigazoltam volna, azóta is így vagyok ezzel. Olyan spílerekkel vágnánk neki az idénynek, mint Sándor Sándor, Koszta János, Szilva Dániel, Krisztián Ronáldó, Szántós Nejmár. Parádés lenne. A 37 milliós fizetését pedig majd kifizetjük a tagdíjakból.

Tyler: A fene tudja. De Ligt és Rabiot megszerzése nagy fegyvertény, Ramsey viszont úgyis többet lesz sérült, mint egészséges. Khedira, Mandzukic, Higuain, Bonucci, De Sciglio elhúzhatna, jöhetne még egy épkézláb szélső védő, és én sajnálom Kean eladását. Szóval nekem elég vegyes a kép, ami erősen negatívba fordul, ha marad Khedira, de mondjuk eladjuk Bentancurt vagy Cant, akik nem kulcsjátékosok, ellenben nem is 0-ás statokkal hoznak le egy fél bajnokságot.

Mi a csapatunk gyenge pontja?

_beni: Ha Sarri nem az, akkor nincs. Persze benne van, hogy kell egy kis idő, mire néhány játékos megtalálja a helyét, de nagyjából minden poszton megvagyunk. Viszont valami azt súgja, hogy Sarrinál elég sok új szerzemény fog kezdeni – jelenlegi számításaim szerint legalább négy – ami okozhat galibát, de csak az elején.

s4tch: Az edzőn kívül a védelem két széle, és a center poszt.

Dino: én is a védelem két szélét mondanám a legproblémásabbnak. Meglepődtem, hogy Alex Sandro maradt, holott biztos távozónak tűnt. Danilo nem tudom, hogy mennyivel védekezik jobban mint Cancelo, kicsit bizonytalan vagyok a megítélésében.

Darti: Attól félek, hogy a középpályán még mindig nincs olyan játékos, aki akár nyomába is érhetne a Vidal, Pirlo, Marchisio, Pogba fémjelezte érában játszók akármelyikének is. Sarri játékstílusával lehet, hogy nagyon közönségszórakoztatóan fogunk támadni, de előfordulhat, hogy egyes tehetséges csapatok 5 kontrából lőnek majd hat gólt.

Tyler: Az, hogy Bonucci a kezdő közelébe kerülhet, vagy hogy De Sciglio egyáltalán pályára léphet. Ja, és kérdés, hogy ki fog a középpályán védekezni.

És az erőssége?

_beni: Az, hogy kurva erős. Nem cserélnék keretet egyetlen csapattal sem azok közül, akikkel a Bajnokok Ligája-győzelemért megyünk. Minden megvan most a Juventusban: erő, technika, rutin, zsenialitás, sőt még a sebesség is.

s4tch: A védelem közepe, illetve a támadó potenciál. A középpálya továbbra sem fog úgy szűrni, ahogy kéne, így szerintem komolyan kell attól tartani, hogy közelebb leszünk a bajnokságban a 30 kapott gólhoz, mint a 20-hoz.

Dino: Elképzelhetetlen egy ennél erősebb keret.

Darti: Hát milyen fasza védőink vannak már? A kérdés, miként állnak fel. Elöl is bivaly nagyon minden.

Tyler: Gondolom, Ronaldo.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben is ……………

_beni: csinál valami olyat, ami kibassza a biztosítékot a szurkolóknál. Vagyis már csinált is, mert fertelmes ez a csíktalan mez… de lesz ennél komolyabb is, főleg, ha jön Neymar.

s4tch: …élvezni fogja a támogatásomat. Mondjuk alapvetően izgatottnak kéne lennem, de inkább rezignált vagyok. Hiányzik Allegri, kellemetlen érzéseim vannak a mercato végével kapcsolatban, és nem tetszik, hogy az FFP kőkeményen, az eddigiekhez képest még hangsúlyosabban irányítja a működést.

Dino: …továbbjut a BL-csoportból!

Darti: …a kedvenc csapatom lesz!

Tyler: …elbukja a BL döntőt.

Fejezd be a mondatot: a Juventus 2019/20-as idényben sem ……………

_beni: most kimondjam?? Szó sem lehet róla! M-E-G-NY-E-R-J-Ü-K!

s4tch: …fog közönségszórakoztató játékot mutatni. Legalábbis kurvára remélem, hogy Sarri a pragmatikusabb, eredménycentrikus énjét veszi elő.

Dino: …esik ki a BL-csoportból!

Darti: …fog a Ferencvárossal BL-meccset játszani.

Tyler: …fog triplázni.

Kivel tusakodunk majd idén a bajnoki címért?

_beni: Minden esély megvan rá, hogy az Izével, bár Conténak is biztosan kell majd egy kis idő, mire rendet vág Milánó harmadik számú csapatánál. A Napoli is erős lesz, ami nem meglepő, mert kvázi egyáltalán nem változott.

s4tch: Leszarom, tényleg. Csak nyerjük meg.

Dino: Izé és Napoli.

Darti: Izé, Napoli. Sarri annyira ismeretlen számomra, hogy egyáltalán nem vagyok biztos a bajnoki címben. Bár a keret erejét tekintve még a jövő évit is meg kéne nyernünk már idén.

Tyler: A férgekkel.

Idén miért nem nyerjük meg a BL-t?

_beni: Azért, mert tavaly kellett volna. Ez most megint lutri, de – ahogy az elmúlt 4-5 évben mindig – én most is bízom benne, hogy összejön. A vezetőségen nem múlt a dolog, a Juventusnál jelenleg nem sok erősebb csapat van, ha egyáltalán.

s4tch: Bonuccival a kezdőben a BL-t képtelenség megnyerni. #fact

Dino: Azért, mert a döntőben legyőz minket a Leverkusen.

Darti: Mert még mindig hiányzik a középpályáról VALAMI. Vagy VALAKI.

Tyler: Mert jobbak az ellenfelek.

Mi a fogadalmad arra az esetre, ha le találjuk igazolni Icardit?

_beni: Lefekszem egy nővel.

s4tch: Lefekszem Bencével, miután lefeküdt azzal a nővel.

Dino: Elszedem a nőjét.

Darti: Leszarom 🙁

Tyler: Majd kitalálok valamit, ha leigazoljuk. Amúgy nem igazoljuk le, nem adják el nekünk.

Ki lesz az idény felfedezettje?

_beni: Ramseyben jobban bízom, mint Rabiot-ban. És ha minden igaz, a Sarriball kbsztul fog feküdni Douglas Costának, akitől nagyjából azt várom, mint amikor Amszterdamban beszállt a meccsbe.

s4tch: Demiral. Ha Paratici nem adja el a maradék pár hétben, életemben először névvel ellátott mezt fogok rendelni.

Dino: Ezt a kérdést csak új igazolásokra vonatkoztatom. Ramsey és Roger Rabbit közül valamelyik.

Darti: Demiral nagyon állat volt a felkészülési meccseken. Rabiottól is sokat várok. Koszta János pedig addig kurvajó lesz, amíg meg nem unja.

Tyler: Ha megkapja a lehetőséget, akkor Demiral.

NANJING, CHINA – JULY 24: Cristiano Ronaldo of Juventus fist bumps with Merih Demiral during the International Champions Cup match between Juventus and FC Internazionale at the Nanjing Olympic Center Stadium on July 24, 2019 in Nanjing, China. (Photo by Fred Lee/Getty Images)

És a csalódása?

_beni: Milyen csalódás lehet egy triplázással záruló idény után?

s4tch: Pogba. Nem nagyon fekszik neki a Guardiola-féle tiki-taka.

Dino: Hülye kérdés. Látszik, hogy beni találta ki.

Darti: Bármi lehet, BÁRMIT el tudok képzelni a Sarriball miatt.

Tyler: Pjanic.

S4tchy nem vállalta

“Megjött a Győrbő’ a Sarri”. Ez frappáns nyitás, mi?

Ronda férfi

Hát itt van ez az aszott fityma, megjött, hogy vezesse büszke seregünket. Szőrös, mint Salma Hayek, ránézésre inkább egy nápolyi zsebmetsző, mint egy lángelme. Igazi déli suttyó, ha leülnél vele zsugázni, vagy elcsalná az összes zsöcidet, vagy a parti végén kinyitna a dikiccsel tokától bokáig.

Ha van is stílusa, az a mezőkövesdi főbaktert idézi, aki talpas symphoniától sárga körmökkel piszkálgatja a foga odvából az odamihálylott pörkűttmaradékot. Ezt azzal tudja megfejelni, hogy megállás nélkül picsog és hisztizik, amivel még a saját öltözőjében sem tudott elég tiszteletet kiharcolni Londonban ahhoz, hogy ne szarjon a feje tetejére a saját cserekapusa.

Komolyan, szinte már komikus, hogy ez a figura veszi át a Juventus irányítását. De, ahogy ilyenkor szinte mindig, most is ott lebeg a kérdés a levegőben: mi van, ha tényleg ő kell nekünk?

Az elmúlt két hónapban rettenetes kínszenvedés volt Juventus-szurkolónak lenni. Előbb pofontól-pofonig kóvályogtak a játékosaink a megváltó sípszóra várva, de még mielőtt ez megtörtént, Allegri és Agnelli bejelentették, hogy előbbi (utóbbi sajnálatára) távozik. Azt már akkor leszögeztük, hogy biztosan rosszabb edző jön a tésztaképű toszkán ordibátornál, de ahogy szivárogtak ki a nevek, úgy lettünk egyre lankadtabbak. Sőt, tulajdonképpen elég gyorsan kiderült, hogy Maurizio Sarri lesz a Juventus edzője.

Az előjáték, aminek a vége ez a beteljesülés lett, annyira szánalmasan szarul sikerült, ami tökéletesen méltatlan a Juventushoz. Nem az volt, hogy hatalmas klubunk pávatáncot járva, peckesen rámutatott a megfelelő jelentkezőre [Antonio Contéra – a szerző magánvéleménye], hanem ostromoltunk egy a faluján kívül nyeretlen lúzernek tűnő edzőt, aztán végül beértük a next best thinggel. Szánalmasan amatőrnek tűnt az egész, elsősorban azért, mert bár a vezetőség egy része nyíltan Allegri távozása mellett érvelt, mégsem volt kész haditerv a világ legjobb edzőjének pótlására. Szeretlek, Pavel, bazmeg, de az ilyen baromságokért frissen főtt káposztás knédlibe döfködném a faszodat.

Persze csak tippelünk, semmit nem tudhatunk biztosan, de a legerősebb pletykák szerint Agnelli megtartotta volna Allegrit, Paratici és Nedved viszont a váltás mellett volt, és maga a Mister sem ragaszkodott annyira a következő szezonhoz. Guardiola logikus választásnak tűnhetett, bár pont BL-t nyerni csak a Barcelonával tud, hiába törli a seggét biankó csekkekkel. Megostromoltuk, de nem mi lettünk az első klub, amely az elmúlt évtizedben a klub akarata ellenére hoz el fontos figurát a Manchester Citytől. Sarri Paratici ötlete volt, de maga mellé állította Agnellit is, amint az elnök megemésztette a kétségkívül zseniális Allegri elvesztését. Nedved Inzaghit akarta. A szóba hozott nevek közül amúgy én is. Simonét, nyilván. Conte komolyan szóba sem került. Trapattoni sem. Én sem. (S4tchy igen, de nem vállalta.)

Bu!

Habár nehéz lenne elhinni, hogy Sarri volt az A terv, tulajdonképpen Guardiola és közte a metroszexuális kamubuzi maníron kívül nincs sok különbség. Adom, a Bresciai Kokszos nyert ezt-azt, általában elég nézhető focit játszanak a csapatai, és ha bitang cucc van alatta, Guardiola meg tudja pörgetni, de ki mondja, hogy Sarri nem? Ellenfélként sokkal jobban ismeri a Juventust, és a Chelsea-nél bizonyította, hogy ha megvan az eszköz, akkor tud nyerni is. Guardiolához hasonlóan – és Allegrivel ellentétben – a támadófoci híve, presszingel, letámad, labdát tart az ellenfél térfelén. Olyasmit játszik, amit idén a BL legjobb négy csapata közé jutók mindegyike. (Legkevésbé amúgy pont a Barca, hehe.)

A keret pedig tulajdonképpen erre lett összeválogatva. A Juventus idén talán egyszer sem játszott 4-2-3-1-et, pedig erre van kitalálva az egész keret, Allegri viszont nem bízott eléggé a védőiben és a középpályásaiban ahhoz, hogy feltegye azt a csapatot, amiben egyszerre lehetett volna a pályán Douglas Costa, Dybala, Ronaldo és Mandzukic. Talán nem is kell erősen hozzányúlni a kerethez, hogy előálljon az a csodálatos helyzet, hogy a nála sokkal jobb edzőnek vélt Allegrinél eredményesebben forgassa a kezébe adott pallost.

Amikor Contét kirúgták, pár nappal később bejelentették Allegrit. Azt hittük, rosszul hallunk, és már temettük a Juventust, amikor kiderült, hogy feljött a riverre az ász. Most sem szólnak hangosan a fanfárok, és bár a félkegyelmű jobbágynak leginkább az fáj, hogy Sarri anno beintett egy Juventus-szurkolónak, van itt azért más gond is bőséggel. De ha pozitívak akarunk maradni, akkor azt kell mondjuk, az előző váltást kiválóan menedzselte le a vezetőség, a csapat is előrébb lépett, sőt ugrott egy nagyot. Igaz, akkor még volt egy Marottánk is.

class

Ha már a Kobra szóba került, két dolgot is meg kell említenünk az Izével kapcsolatban. Egyrészt a Conte-Marotta páros egyesülése baljós jel kell, hogy legyen minden érintett számára, nekem nincs kétségem, hogy jövőre velük megyünk majd a bajnoki címért. A második pedig az, hogy az elmúlt két hónap gyötrelmei szoboszlói hétvégének tűnnek majd, ha esetleg tényleg el találjuk hozni Milánó szottyosabb feléből a valaha futballpályára okádott legundorítóbb entitást, Mauro Icardit.

Merthogy Sarri bejelentésével a Juventus is vadászösvényre lép, és megkezdi az ózdi autókufár keretének kialakítását. Egyelőre nem foglalkozunk komolyan nevekkel (Demiral kikúrt jó kis védő, ezt leszögezném), hiszen még azt sem tudjuk, kik fognak távozni. Majd írunk arról is, ki megy el, és miért, és kit kellene hozni. De most egyelőre örüljünk, hogy van edzőnk.

Közös évértékelő poszt patronoknak (a többiek méltóztassanak a kasszához fáradni)

Újra közös poszttal jelentkezünk, annyira nincsenek önálló gondolataink a szezon végéről. Ez természetesen nem lesz olcsó, de a rengeteg okosság miatt nyilvánvalóan megéri.

apámfasza vanderful

Siker-e, vagy kudarc-e a szezon. E?

S4tchy: Többet vártunk, de ettől még nem kudarc ez a szezon. El vagyunk kényeztetve, és irreális elvárásokat támasztunk a csapattal szemben. Győzni mindig mocsok nehéz, pláne 7 bajnoki címet követően. Az utolsó 8 bajnokiból egyet nyertünk meg, úgy leeresztett a keret a végére, és így is 11 pont lett közte a végén.

Darty: Bajnoknak lenni sosem kudarc. BL-t nem megnyerni sosem kudarc. A kupát nem megnyerni sem kudarc. Kudarcnak tehát semmiképpen nem mondanám. Bajnoknak lenni sokadszor (is) siker. BL-t nem megnyerni semmiképpen nem siker. A kupából kiesni végképp nem siker. Fosul játszani sem siker. Tehát sikeresnek sem mondanám. Inkább kudarc, mint siker.

Tyli: Kudarc.

Dina: Úgy döntöttem, hogy a siker és a kudarc házasításából alkotott szóval jellemzem a szezont: az idény szerintem SIKARC.

_beni: Kudarc. Megállt a fejlődés, és épphogy annyi jó meccsünk volt idén, mint tavaly (egy kezeden…). Az ősz eleje gyönyörű volt, de utána a kockázatkerülő célfoci ült tort, amit se nézni nem volt jó, se eredményes nem volt, hiszen megint nem nyertük meg a szájbabaszott BL-t.

Mit gondolsz Allegri idei munkájáról?

S4tchy: Minden létező fronton a végsőkig védtem Maxot, szerintem jobb edzőt képtelenség lesz hozni, de van abban valami, hogy ez a kapcsolat elfáradt. Európai mérőmókus mellé téve sovánka ez a középpálya, és nincs egy normális belső védőnk Chiellinin kívül, nem csak Allegri tehet arról, hogy idén kevés tökéletes támadásra volt képes a csapat, ezzel együtt a formaidőzítés és a sérülések ekkora száma is Allegri és stábja munkáját is minősítik.

Darty: Allegri érkezése óta a sérülések a legkellemetlenebbek. Nem tudom, hogy ez valamikor is rajta (és a stábján) múlt-e, de az biztos, hogy nem sikerült egészséges csapatot összerittyenteni a fontos időszakra. Én Allegri esetében örültem volna annak is, ha egy 20 éves szerződést írunk alá vele – iszonyat jó edző. Példaként pedig ott van Sir Alex, akit mindenki egy félistennek tartott és tart a mai napig, pedig a MU-nál töltött 2000 éve alatt összesen 2 BL-t és 13 bajnokságot nyert. 2003 és 2006 között pl 3 éven át zsinórban nem nyert bajnokságot – aztán mégsem rúgták ki. Allegri azzal főzött, amit kapott. Az olasz rendszerben nehezebb az edzők dolga.

Tyli: A szezon végére egyértelművé vált, hogy elfáradt ez a kapcsolat, de egyetértek azzal, hogy nehéz lesz nála jobb edzőt találni.

Dina: Sajnálom Allegrit, mert nagyon passzolt a Juventushoz. Ha Olaszországban a menedzser-szisztéma működne, még nagyon sokáig maradhatott volna. Szerintem jól végezte idén a dolgát, megmagyarázhatatlan egyéni hibák miatt esett ki a BL-ből a csapat. Allegri nem hibás ezért, de mindenképpen felelős.

_beni: A legjobbat akarta, és azt szerinte így lehetett. Nem mondom, hogy nem volt igaza, és bár az Ajax elleni kiesésben nyakig benne volt, szerintem egészen biztos, hogy rosszabb edző váltja a padon – mert ő a legjobb. Vannak hülyeségei, de ilyenjei Dinán kívül minden embernek vannak.

Ronaldo?

S4tchy: Engem igazán az lepett meg, hogy a többiek mennyire nem inspirálódtak Ronci jelenlététől. Pjanic, Benatia, Matuidi és még sokan mások is tisztelettel, ugyanakkor wtf arcot vágva nyilatkozták, hogy Ronaldo micsoda hihetetlen edzésmunkát végez, és mennyire profi a hozzáállása. HÁT AKKOR MONDJÁTOK, SRÁCOK, MIÉRT NEM TARTOTTATOK VELE?!?!?!

Darty: Idén jobb lesz. Ahogy öregszik, a többiekhez szaródik majd, így nem nyomja agyon annyira a jelenléte a játékunkat.

Tyli: Marketingben nyilván megérte leigazolni, de játékban nem lépett vele előre a csapat, sőt. Ha csak a sportszakmai szempontokat nézzük, akkor jobban is el lehetett volna költeni az átigazolási díjára és a bérére kiadott összeget.

Dina: Ez a lassan középkorú férfi öt gólt szerzett a BL egyenes kieséses szakaszában. Rajta nem múlott semmi. Szerintem a klub kezelni tudta a körülötte lévő hype-ot. Idén nyáron Messi leigazolása kerül a fókuszba, kíváncsi vagyok, ez Ronaldo önérzetét mennyire sérti majd.

_beni: Nem egyértelmű, hogy a pályán, játékban megérte-e köré építeni a csapat támadójátékát. Az Atléti ellen bizonyította, hogy benne van, amiért hoztuk, de elnézve, mekkorát zuhant a mellette játszók teljesítménye, inkább nem, mint igen.


Melyik volt a szezon legjobb meccse?

S4tchy: Idén kb. 5x játszottunk kurvajól, ebből a kérdőívet előttem kitöltő Darti és Beni már ellőttek párat. Mondjuk tőlük függetlenül is a Napoli elleni hazai volt a kedvencem: ott Bonucci balfaszsága után egyszerűen darabokra szaggattuk a kukásokat. Az Atleti elleni visszavágó is elég emlékezetes. Érdekes, hogy Max a ManUtd elleni hazait emelte ki az egyik utolsó sajtótájékoztatóján.

Darty: Lehet, hogy biztonsági megoldás, de nekem az Atleti elleni fordítás volt a fénypont. Ellenállhatatlan játék volt az. Egy lyukas lófaszt sem adtam volna a győzelmünkért.

Tyli: Egyetértve Allegrivel én is úgy gondolom, hogy a MU elleni hazai meccsen játszottunk a legjobban.

Dina: A Napoli és az Atletico Madrid elleni meccsek.

_beni: Vagy a valenciai, 10 emberrel megnyert BL-meccs, vagy a manchesteri. Mondhatnánk a ManUre elleni hazait is, de hát azt azért csak sikerült elveszíteni. Szóval egyet mondok: a valenciai meccset álló cerkával, gránitkemény mellbimbókkal néztem végig, örömsikolyaimat a Városligetig vitte az őszi szellő.

És a legrosszabb?

S4tchy: Az Ajax elleni visszavágó onnantól, hogy az Ajax egyenlített. Az a beszari, kishitű hozzáállás bármelyik megyekettes meccsen kiegyenesített kaszákat eredményez, teljes joggal.

Darty: Sok kilátástalan fos meccsünk volt. Még azok között is, amiket megnyertünk valahogy.

Tyli: Nem tudok egyet kiválasztani.

Dina: Az Ajax elleni második félidőt alatt folyamatosan hánytam, annyira minősíthetetlen volt a játék.

_beni: Atlético idegenben (az Ajax elleni hazai első félideje vállalható volt, sőt). Ha hazai porond, akkor Atalanta (kupa), ha Serie A, akkor SPAL, Bologna, és még sorolhatnám…

Mi volt a baj idén a csapattal?

S4tchy: A szerencsétlen formaidőzítés, a rengeteg sérülés mellett évek óta halogatjuk, hogy igazoljunk játszani tudó középpályásokat (Pjanic kivételével nem igazoltunk ilyet az elmúlt 6 nyáron), és Bonucci visszavásárlása, még inkább a feltétel nélküli kezdetése is rossz döntésnek bizonyult.

Darty: Ordenáré balfaszság volt Benatia elengedése. A középpálya haloványabb volt annál, mint amire számítottunk. Elöl pedig hiába a mennyiség és a minőség, mégis töketlen volt a játékunk egész képe. Töketlen kép – ez lehetne egy Joó Gábor-kifejezés is.

Tyli: Az, hogy nem nyertünk meg mindent.

Dina: A középpálya szerintem nem üti meg jelenleg azt a mércét, ami kellene egy igazán kiugró sikerhez.

_beni: Fejnehéz volt a keret, a középpályások és a védők minősége iszonyú messze volt a támadókétól, és ezt nem tudta kezelni Allegri máshogy, csak ezzel a nézhetetlen célfocival. A kiegyensúlyozatlan keret aztán a legrosszabbkor robbant a pofánkba, hiszen a szezon legfontosabb meccsén a Bonucci-Rugani kettőssel kellett szerencsétlenkednünk.

Mondj három játékost, akit biztosan szerződtetnél nyáron.

S4tchy: Ndombélé, Koulibaly, Rodri.

Darty: Én nem ismerek senkit. Kulabá a Napoliból állítólag jó, én elhiszem. Pogbát simán szeretném újra nálunk. A harmadik pedig szerintem Messi lenne. Képzeljétek el, mennyi lóvé jönne, ha Messi és CR7 egy csapatban játszana nálunk. Kurvára nem nyernénk mondjuk BL-t így sem, de mégis elég fasza lenne. Sok új szurkolónk lenne, meg a blogot is többen olvasnák. Tehát több pénz.

Tyli: Messi, Mbappé, Domokos Béla

Dina: Koulibaly, Pogba, Messi.

_beni: Koulibaly, Pogba, Fabian Ruiz

Mondj hármat, akit simán elengednél

S4tchy: Bonucci, Rugani, Perin.

Darty: Én nem szarnám össze magam, ha Dybalát eladnánk 120 millióért valakinek, aki megvenné ennyiért. Alex Sandro olyan kedvetlen, mint egy döglött rozmár, de nem tudok helyette mást mondani, aki jó lenne. Ugyanez a helyzet Cancelóval is, aki nem tud védekezni. Caceres csubakka. Mandzukic pedig szerintem idén már nagyon kifelé fog menni.

Tyli: Khedira, Bonucci, Dybala

Dina: Dybala, Cancelo (ő állítólag megy is) és talán Alex Sandro. Rugani értelmét sem nagyon látom.

_beni: Dybalát, Cancelót és Alex Sandrót sok pénzért, Bonuccit, Ruganit és Ingyánt ingyé is.

Kit szeretnél edzőnek?

S4tchy: Én nagyon megszerettem Allegrit. Hasonló hatékonysággal senki nem fog alkalmazkodni az átigazolási politikához, és minden évben új csapatot építeni. Ha muszáj lenne választani valakit egy 5 éves ciklusra, nagy bajban lennék. Meggyőződés nélkül tudok csak nevekkel dobálózni: legyen Pochettino. Viszont lehetőség szerint Sarrit kerüljük el.

Darty: Fentebb leírtam a véleményemet Allegriről. Én őt szeretném. Agnelli gondolkodásába szerintem Guardiola illik bele a legjobban – az olasz kirakatcsapat koncepció részeként hiteles választás lenne. Egyébként fogalmam sincs, de az biztos, hogy Sarrit nem.

Tyli: Fogalmam sincs.

Dina: Kálmán Olgát szerettem volna, de a héten eldőlt, hogy ő már nem lehet. Látom, hogy a szerkesztőség női tagjai ki vannak akadva Sarri miatt: én azt mondom, hogy jöjjön a mackóruhás láncdohányos, legalább unatkozni nem fogunk.

_beni: A sajtóban forgó nevek közül én Inzaghinak örültem volna a legjobban, benne sokat látok, bár nyilván kérdés, nem nagy-e a kabát. Sarri egy paraszt, Guardiolát meg pont annyi értelme van elhozni BL-t nyerni, mint Ibrahimovicot.

Melyik volt idén a legszebb gólunk?

S4tchy: Az alábbi videóban a 6. helyre tették CR Udinében eleresztett bombáját. Azt a helyszínen láttam, ezért ezt választom. Egyébként amit Dybala lőtt a Young Boysnak, az sem volt csúnyább, mint Ronaldóé, amit az UEFA a BL-szezon legszebbjének választott.

Darty: Nekem mindegyik gól egyformán kedves! Nyilván nem, de nem sokat tudok felidézni. Ronaldo rúgott egyet valamelyik bajnokin jó messziről, bár az csak egy jó erősen picsánrúgott labda volt. Meg nagyon szép volt a MU-nak berúgott kapásgólja.

Tyli: Dybala meg nem adott gólja a Young Boys ellen.

Dina: Ronaldo MU elleni gólja.

_beni: Ronaldo kapcsija a ManUre ellen nem volt pitiáner.

Mi volt a legjobb dolog a szezonban?

S4tchy: Az Atleti elleni fordítás.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem!

Tyli: Az Atleti elleni fordítás.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Az, hogy egészen tavaszig a BL egyik legnagyobb esélyesének tűntünk, és az Izé január és március vége között nem nyert meccset, bruhahaha!

Mi volt a legrosszabb?

S4tchy: Az, hogy mi is szétestünk kicsit, és leszartuk a blogot.

Darty: Én egész szezonban apatikusnak tűntem! Az elég rémes volt, hogy kiestünk a BL-ből, és azzal over is volt az egész. Onnantól nem is nyertünk talán már meccset (vagy igen? Nem emlékszem). Rémes volt az idény vége.

Tyli: Az idény vége vállalhatatlan volt.

Dina: Az, hogy végre újra összejött egy utazás beniékkel az ősszel.

_beni: Hogy az Ajax elleni kieséssel véget ért a szezon, onnantól méla unalom és dögszag lengte be a meccseinket, pedig pont ekkor jöttek az izgalmasnak várt dolgok. Az Izé elleni első félidőben kicsit kiszerettem a Juventusból, megmondom őszintén.

Mi lesz jövőre?

S4tchy: Fogalmam sincs. Bízom Agnelliben.

Darty: Szerintem lesz edzőnk végül. Erre biztosan számítok.

Tyli: Nem tudom, ingadozom az optimizmus és a pesszimizmus között.

Dina: 2020.

_beni: Nemtom. Még edzőnk sincs, nemhogy csapatunk. Az alap nem rossz, kicsit át kell gondolni a keretet, el kell engedni néhány figurát, és hozni kell néhányat, meg persze egy edzőt. Nem tudom, ki lenne a jó, ezt majd S4tchy eldönti, és közli Nedvedékkel a határozatunkat.

Szeretlek, Antonio, a kurva anyádat!

Conteista vagyok. 4life. Nem cserélek csapatot, és hősöket sem szívesen, még akkor sem, amikor lehet, hogy tényleg kellene. Márpedig most az a helyzet, hogy Antonio Conte az Izé edzője lett, ami nyilván sokak szemében megbocsáthatatlan bűn, ugyanakkor Contétól a legkevésbé sem meglepő húzás.

Egyrészt azért nem, mert még a Juve edzője volt, amikor feltették neki a kérdést, hogy vezetne-e más olasz csapatot is, például az Izét, és már akkor sem hátrált ki a kérdésből, hanem közölte: a futball olyan, hogy ja, előfordulhat bármi. Persze a most nagy hangon kutyázó, köpködő sutyerákok akkor még elnézték neki, mert zsinórban a harmadik bajnoki cím felé vágtatott a néhány évvel korábban minden szembejövő által szétpofozott Juventus.

Másrészt azért sem meglepő, mert miután Conte visszavonult, bohóckodott néhány évig az Arezzónál, előtte meg segédedzőként a Sienánál, aztán általános meglepetésre nemcsak elfoglalta a Bari kispadját, hanem meg is nyerte a Kakaskákkal a Serie B-t. Márpedig ez egy leccei futballistától főbenjáró bűn, sőt megbocsáthatatlan vétek, amivel örökre stigmát tett saját homlokára.

Már haza sem mehet soha többé

Conte nem sok Oravecz Nórát olvasott, sőt állítólag Coelhót is kerülte, és kiscicás videókat sem néz, így érzelmileg teljesen alulfejlett entitás maradt közel az ötvenhez is. Emlékszünk még, amikor távozott a Juventustól, miket nyilatkozott? Volt, ami kicsit fájt csak, és volt ami jobban, de akit szeret az ember, annak talál mentséget. Én is találtam Conténak: az európai kudarcok, és persze a közismert negatív EQ-szint miatt dobta le a láncot a Macska. Ettől függetlenül őszintén drukkoltam neki a Chelsea-nél, és még annál is jobban az olasz válogatottnál. Iránta érzett szerelmem csitult, de soha nem hunyt ki.

Most, azon a reggelen, amikor Conte kvázi a teljes Juventus-közösség számára megszűnt létezni, illetve végleg ősellenséggé vált, nekem is furcsa érzéseim vannak. Én is úgy érzem, megcsalt, akit szívből szerettem, de nyilván nem csak emiatt kívánom neki azt, hogy soha a kurva életbe ne nyerjen egyetlen meccset sem, sőt essen ki ezzel a mocskos, undorító klubbal együtt a Serie A-ból, mint szar a vonatból.

Mivel azonban volt néhány napunk, amikor már biztos volt, hogy az Izét fogja választani, fel lehetett dolgozni a fenyegetően közeledő végkifejletet. Én legalábbis sokat gondolkodtam rajta, és furcsamód pont a Juventus-tábor (egy része) döbbentett rá, hogy hol is van a helyem ebben a helyzetben.

Ott a helye, ahol van!

Valószínűleg azok, akik kezdeményezték Conte csillagának a visszavonását, egy kasztba tartoznak. Ebben a kasztban egyrészt szomorú, frusztrált faszfejeket találunk, akik felőlem akár mehetnének is a kurva anyjukba szép, tömött sorban. Másrészt olyanokat, akik nem látták a Juventusban játszani Contét, és 2011 előtt a csapatot is maximum fél szemmel követték, csak a – pont Conte által elhozott – visszatérés után ültek fel a bandwagonra.

Aki emlékszik, milyen helyzetben vett át minket Conte, és milyen iszonytató vergődés volt a Juventusnak szurkolni kb a calciopolitól kezdve egészen az Ordibátor érkezéséig, az kétszer is meggondolja, kutyázzon-e teli szájjal egy olyan súlyú klubikont, amilyen Antonio Conte. Aki fényt gyújtott, amikor a legsötétebb volt az éjszaka. Akit soha nem érdekelt a győzelmen kívül semmi, sőt bárkin és bármin áttaposott, ha az útjába állt (helló, Alex!). Aki berontott a kétszer egymás után a Serie A 7. helyén végző csapat öltözőjébe, és addig üvöltött nyálpermetbe vonva az egész öltözőt, míg vigyázzba nem állt a szar minden játékosban. Aki nemcsak a Serie A élmezőnyébe, hanem Európába is visszavezette azt a Juventust, amely történelmi mélypontra került.

Antonio Conte csillagának ott van a helye a stadion mellett, mert nemcsak azokhoz képest tett rengeteget a Juventusért, akik gagyi hamisított mezekbe öltözve lehúzzák a Juvét, de közben nagy hangon követelik egy klubikon megvesszőzését, hanem több olyan figurához képest is, akiknek senki nem vitatja a csillagát.

99-ben még sokan nem ültek a bandwagonon

Szándékosan nem mentem bele, hogy a futball Conte szintjén már nem az érzelmekről szól, és hogy miért is kellene neki nemet mondania egy olyan szerződésre, ami a világ ötödik legjobban fizetett edzőjévé teszi, különös tekintettel a fosra, amit néhány Juve-szurkoló rá merészelt lapátolni a távozása után. Ezt lezárhatjuk annyival, hogy nekünk érzelmi kérdés, neki viszont a munkája, a karrierje, és most kérdezd meg magadat, kedves olvasó, hogy te érzelmi alapon döntesz-e, amikor munkahelyet választasz.

Nyilván nekem is fáj, ami történt. De én ilyennek fogadtam el, és szerettem meg Contét, aki pedig nem, az félreismerte. Természetesen nem kívánunk neki sok sikert, sőt baszódjon meg a csapatával együtt, érje rengeteg kudarc, és rúgják ki még szeptemberben (mint szegény Gasperinit, aki idén széles vigyorral a képén előzte meg az Izét az Atalantával).

De tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki elérzékenyül, ha felidézi, mit tett értünk ez a vicces hajú emberke, és milyen hatása van a jelenre annak, hogy ő vette át a csapat irányítását 2011-ben. Baszódj meg, Antonio, te hülye fasz, hogy ilyen helyzetbe hoztál. De én akkor is szeretlek, és ezen nagyon kevés dolog változtathat.