A világ legnagyszerűbb blogposztja a Katalán gödör címen született írás, ami még az ős-NST-n jelent meg. Gyakran gondok arra, hogy amikor kritikus vagyok, bárcsak úgy járnék, mint a fent említett bejegyzés szerzője. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Érzéseink most:
Imádom a kamucsajom családját, és nem csak azért, mert ünnepek előtt mindig keresik az alkalmat, hogy a kedvemben járjanak. Apósom felől már októberben érkezett egy óvatos tapogatózó kérdés, hogy mit látnék szívesen a fa alatt, én meg megjelöltem ezt a könyvet. Melyik statisztikabuzit ne érdekelne egy írás, ami összeköti a kedvenc sportját a számokkal? A minap bele is olvastam a kariaji elejébe, és már az első fejezetek egyikében kiderült, hogy brit tudósok több csilliárd mérkőzés elemzésével kimutatták, a gólhoz, győzelemhez, egyáltalán a futballsikerekhez 50% szerencse és 50% tudás kell. A tegnapi Napoli-Juventuson mindkettőből kijutott.
Ennyi ideje nem nyert a Juventus bajnokit (egyáltalán, mérkőzést) Nápolyban.
Ma este fél 9 körül megnyerheti Allegri az első kupáját a Juventusszal. Az afrikaiaknak otthonosabb dohai homokdűnékre költöztetett Supercoppa-részvételt még Conte ordibálásával kísérve harcoltuk ki, az esetleges győzelem viszont legalább annyira Allegri érdeme is lesz, mint Tónié: ma ez már nem teljesen Conte csapata.
Valószínűleg sokan gondoltuk úgy a vasárnapi vereség után, hogy ez már rég kijárt nekünk. Hiszen az elmúlt hetekben szenvedve, sokszor kifejezetten rosszul, alárendelt szerepet játszva sikerült nyernünk, de nyilvánvaló volt: előbb-utóbb véget ér a szerencsénk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindig szerettem azokat az ismeretterjesztő filmeket, amelyek forgatásához a bátor, elhivatott stáb elhagyja a modern, békés, pihepuha civilizációt, és akár háborús övezetbe, akár a természeti népek állati ösztönök által hajtott világába látogat. Nápoly, ez az egyes részleteiben, fekvésében, természeti adottságaiban gyönyörű, egyébként csatornabűz gyomorforgató szagát, vegytiszta arroganciát és ostobaságot árasztó város egyszerre kínál zsigeri agressziót és az egymás testét szarral bekenő, szeméttel táplálkozó ember-alfaj megfigyelési lehetőségét. Nem is kell sok ahhoz, hogy mindez előjöjjön a magukat egyébként normálisnak tartó városlakókból, bőven elég, ha a Juventus busza átlép a Fekete Kontinensre.
