A BL-döntő után kifejezett felbaszott a Juve „It’s time to be proud” kampánya, mert úgy éreztem, hogy a 2. gól után széteső csapat elárult minket, és erre senki sem lehetett büszke (persze az oda vezető útra igen). A tegnapi meccs után viszont teljesen jogos a büszkeség: a Roma után a Juve is megmutatta, hogy az olasz focit nem lehet leírni: majdnem csodát tettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ki ne tudná: a Barcelona a BL előző fordulójában történelmi tettet végrehajtva, 4-0-s hátrányból jutott tovább a PSG ellen. A katalánok szurkolóinak ez ad reményt a mai meccs előtt, és persze a mi fejünkben is megfordul, hogy nehogy még egyszer megcsinálják. A remény/félelem mellett azonban szerintem más üzenete is van az előző fordulónak: hálásak lehetünk a párizsiaknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ettől tartottunk, amikor Llorente befejelte azt a gólt Sevillában, míg a City éppen fordított a Mönchengladbach ellen: megkaptuk az egyiket a két Barcelonából. Mi vagyunk a Juve, senkitől nem tartunk, a labda gömbölyű, a pályán dől el minden, ők is csak emberek, stb. Gondolatok a BL sorsolásról. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bevallom, az elmúlt évek elkényeztettek: a sima Serie A meccsek többnyire nem nagyon hoznak izgalomba, hiszen az elmúlt szezonokban annyi volt a kérdés, hogy hány ponttal nyerjük meg a bajnokságot. Az igazi meccsélmény, az eksztázis inkább a BL-ben vár minket – így volt ez most is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Két elbukott és egy tragikus körülmények közt megnyert BEK döntő után negyedjére tiszta szívből örülhettek a juventinók, hiszen 1996-ban Rómában a Juventus az európai futball csúcsára ért – a mai napig ez a klub utolsó sikere a sorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….