Apu spanyolvérbe mártott ökle vagyunk

Közzétéve Szerző:
16

A szép emlékű szeretünk-gyűlölünk sorozat óta nem fordult elő, hogy egy blogposztot (amit ti, bőkezű követőink kissé póriasan cikknek neveztek) ketten hozunk össze. Ezúttal annyi történt, hogy napfelkeltekor Dartival kiültünk a kedvenc kalyibája mögött húzódó fövenyre egy palack pezsgő és egy tál frissen szedett eper kíséretében, ledobtunk magunk mellé egy diktafont, és a beszélgetésünk publikus részleteit Amanda, Darti egyik jó testű transzi asszisztense begépelte. Tartsatok velünk!

sunrise Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Fogyunk

Közzétéve Szerző:
8

Nővérke, kérhetnék még abból az opiátból egy csöppet a mai elalvós infúzióba? A múltkor is úgy éreztem, mintha a mennyei szférák muzsikáját a Dave Lombardo, Trey Azagtoth, Geezer Butler trió húzná a szoba sarkából. Beküldené azt a fiatal medikus gyereket, hogy inkább ő katéterezzen meg? Tudom, hogy semmit sem fogok érezni, de érti, na. És mielőtt kirántja a drént a csont mellől, megtenné, hogy a képembe gyűr egy apportfát, amire ráharaphatok?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Léptünk egyet

Közzétéve Szerző:
19

…még szerdán a jó irányba. A gyepnek csúfolt helsinki lápot, illetve annak cirka 500 négyzetméterét háromszor (HÁ-ROM-SZOR, nem írtuk el, baszki, tényleg 8x) csapolták le húzták újra friss gyeptéglákkal a BL-meccs előtti két hétben, és mégis egy fostalicska talajon kellett ölre menni a hisztis vikingekkel (ez milyen oximoron már). Bár az elegáns játék mindenkori istene, Scirea a meccset fentről figyelve nem zokogott a gyönyörűségtől, nincs okunk panaszra: hangyányi választ el minket a továbbjutástól, kezd összeérni Allegri négyvédős rendszere, a csatáraink gyengébb napjaikon is tüsszentenek 1-1 gólt, és hosszú szünet után Chiellini mellett végre Vidal is villantott egy EU-konformot. Hajtás után északi muzsika (némi pesti kötődéssel), visszatekintés és némi derbi-előzetes. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nem kedvenc ellenfél

Közzétéve Szerző:
9

A Lazio valamiért a Conte-éra egyik legnagyobb ellenfele volt. Nekem legalábbis úgy tűnik. Nem azért, mert a bajnoki címért harcoltak, vagy akár a legcsekélyebb veszélyt is jelentették a bajnoki címeinkre, hanem azért, mert mindig jó meccseket játszottunk velük, és gyakran nem is sikerült legyőznünk őket.vidallazio

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Félelmetes (egy kicsit)

Közzétéve Szerző:
18

meromokusBeni csodálatos, törökverést értékelő posztja óta két apróságot írhattunk volna be a klub emlékkönyvébe, ha visszatarthatatlan ihletünk támadt volna: egyrészt Sándorunk belépett az ötödik ikszbe, másrészt fossá vertük a Parmát. Capitanót már tucatnyi alkalommal istenítettük porzó nyálmirigyekig, a mai napig a szívünk hasad meg, hogy nem láthatjuk legalább a padon senyvedni, az obligát ömlengésen túl viszont kevés mondanivalónk akad az épp Indiában levezető istenségről. Ellenben a Parma-HAM-mering elvileg megért volna néhány sort: bő 30 éve nem szórtunk meg így senkit a bajnokságban, Morata először duplázott, Tevez nyomott egy maradonát, formációt váltottunk, csupa-csupa érdekesség. Alant részben azt olvashatjátok, miért nem tartottuk mégsem fontos, pláne nem perdöntő erőmérőnek a hétvégi vérfürdőt. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →