Sokkal közelebb volt, mint gondoltuk. Hogy ez jó hír, mert közelebb vagyunk a tophoz, mint azt sokan gondolták, vagy rossz, mert így még jobban fáj, azt mindenki szépen kvittelje le magában. Ez még nem elemzés, csak egy gyorshír: a világ második legjobb csapata vagyunk.
Ide kellett volna két gondolat, de már nagyon be vagyunk sózva a meccs miatt, szóval nem írunk semmit.
A BL-döntőket bemutató sorozatunk következő állomása Amszterdam, ahol az esélyes Juventus nem tudott mit kezdeni az európai porondra visszakapaszkodni készülő Reallal, ahol a szakajtónyi sztár közül egy beszívott germán emelkedett ki, aki nagyon elnézett valamit. A ’98-as Juve-Realra emlékszünk vissza, nem túl szívesen.
Két elbukott és egy tragikus körülmények közt megnyert BEK döntő után negyedjére tiszta szívből örülhettek a juventinók, hiszen 1996-ban Rómában a Juventus az európai futball csúcsára ért – a mai napig ez a klub utolsó sikere a sorozatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csapatjuk tovább a sorozatot.
1982-ben a pontnyi agyú Pelé szerint meghalt a futball (az nem tetszett neki, hogy az olasz leburkolták őket a furcsa lebonyolítású vébé középdöntőjében), pedig nem halt meg, csak annyi történt, hogy ez volt a nemzetközi labdarúgásban az a fordulópont, ahonnan kezdve már nem lehetett azzal nyerni, hogy neked van a legjobb csapatod, benne a legjobb játékosokkal. Fellengzősen azt is mondhatnánk, az egyént legyőzte a rendszer. Valami hasonlóra baszott rá a Juve 83 májusában, a Hamburg elleni BEK-döntőben.
Jaj, gól.
A Juve első BEK-döntős próbálkozása arra az időszakra esett, amikor Európát agyonnyomta a totális futball dominanciája. Így természetesen Capellóéknak nem más jutott a fináléban ellenfélül, mint a stílus megtestesítője, a címvédő Ajax Amszterdam.
Elszoktunk ettől. Tényleg BL-elődöntő? Az, baszki. Tényleg előnnyel megyünk a visszavágóra? Jaja. És tényleg a címvédő, brutálisan összevásárolt Real lesz az ellenfél? Pongosan. A posztra rendelkezésre álló időm 74 másodperc, úgyhogy gyorsan összeszedjük a pozitív és a negatív előjeleket.
Mestermunka. Lélekemelés. Taktikai győzelem. Grinta, grinta, grinta. Allegri? Allegri!!44. Giorgio turbánban. Juventus-Real Madrid 2-1.
Sokan furcsállva nézték a Juventust a legjobb négy között. Kicsit mi is tartottunk tőle, hogy beosonunk egy százeurós étterembe egy tízessel a zsebünkben, de tegnap este kiderült, hogy még a jattra is futotta. És degeszre zabáltuk magunkat.
Fél Olaszország azon fanyalog, hogy a Juve egy kamutizivel, egy ellenünk elmaradt büntetőt megúszva jutott be Európa legjobb négy csapata közé. A webkettőt elárasztották, sőt, már a mainstream médiába is eljutottak a három oroszlán – egy zebra, három kanos fiúka – egy dögös pipi felálláson élcelődő mémek. Ezek legfeljebb árnyalják a szikár tényt: a Juventus bő évtizedes távollét után helyére került, és ott van az idei BL legjobb négy csapata között. És ez az egy számít: elődöntőt fogunk játszani, baszkikáim.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Már megint egy Az Év Legfontosabb Meccse jön. Ennél kényelmesebb helyzetet nem nagyon kívánhatunk: papíron bőven elég hozni egy langyi olaszos ikszet, az ellenfelet nyomja az eredménykényszer, és használhatjuk Allegri legújabb kedvenc fegyverét (kontracsapat lett a Juve, muhaha!) egy olyan gárda ellen, amelyik eddigi 4 hazai BL-találkozóján összesen lőtt 3 gólt. A dortmundi visszavágó előtt papíron rosszabbul álltunk, foscsiztunk is kicsit, mint kiderült, hiába. Papíron könnyebb feladat jön, aztán lehet, hogy mégsem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
