Lazio, Monaco (BL), Torino, Fiorentina, Sampdoria, Cagliari, Izé, Napoli, Verona, Lazio (Copa) – és lehet, hogy közben még két meccs egy Real Madrid kaliberű csapattal. Ennek a sorozatnak vágunk most neki.
Mélyelemzésbe fogunk a pármai vereséget követő érzéseinkről.
Egy dologban biztosak vagyunk: ma reggel mindenki fülig érő szájjal, és meredező cerkával ébredt. Ugye? UGYE??
Pirlo és Pogba nélkül leutazni Rómába, ahol a pont ezen a poszton legerősebb ellenfél éppen az utolsó esélyét próbálja megragadni bajnoki reményei életben tartására, embert próbáló feladat. Látva az utóbbi hetek vergődését tulajdonképpen egy kicsit már el is könyveltem volna a vereséget, ha nem láttam volna a Roma mindkét Feyenoord elleni meccsét.
(Láttam a holland ultrák pusztításának a nyomait is, a lezárt Trevi kút látványáról az jutott eszembe, hogy ha én római rohamrendőr vagyok, a meleg szart is kiverem bárkiből, akiről azt sejtem, hogy a Feyenoord szurkolója.)
A meccset nyilván mindenki látta, inkább általános meglátások maradtak bennem, amiket amolyan vitaindítónak szánnék. Lássuk őket.
Most itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy továbbjutáshoz segítsd a Juventust! Megmutathatod, hogy nem nézed saját érdekeidet szemét módon, hanem ha kell, kész vagy áldozatot hozni a csapatért.
Jaj, gól
Nyertünk, és igazából sanszot sem hagytunk a Dormándnak, akik csak elképesztő mázlival találtak be? Vagy atomszar játékkal, középen mindent elveszítve kihasználtuk kétszer a dormándi védelem megingásait, és ennek köszönhetően van sanszunk továbbjutni? Ez a kettősség dolgozik bennünk, és pont úgy nem tudunk dönteni, mint amikor jobbra tőlünk Darti, balra pedig S4tchy fekszik kacéran és pőrén.
(„Életet” – válaszolta Wágner úr) Furcsa belegondolni, hogy a 118 éves európai mamutklub következő jó néhány évének sorsa egy mindössze 21 éves játékos sorsától függ. Pedig így van.
yeah
Galliani kurva nagy mágus. Ha valakit most megléptetnék a Milanból (egyébként én El vinném Shaarawyt és De Scigliót is), az biztosan a seggig érő homlokú himpellér lenne. Nézzük meg, milyen tanítani valóan teszi a dolgát csapata tükörsima veresége óta.
Méteres!
Akkor ez most rangadó? Mert hát volt olyan időszak, hogy jó csapat volt a Milan, most viszont atomszar. Csak azért kellene extra gerjedelembe jönnünk, mert a Milan az ellenfél? Dicsőség ezeket megverni, vagy csak ugyanolyan három pont, mint a Sassuolo elleni, csak ezt könnyebb lesz megszerezni?
Az, hogy pár napon belül másodszor is komposzttá szecskáztuk a holtbéna Hellast, nem okozna önmagában felhőtlen örömet, hiszen azt már a kupameccs után is sejtettünk, hogy hiába variál az Izés múltú veronai szaki, gyökeres változást nem tud hozni a meccsbe. Viszont mivel a hisztis római csürhe ikszelt Palermóban (az megvan, hogy mi vagyunk az egyetlen hazai csapat, amely győzni tudott a fordulóban?), öt ponttal megyünk, azaz csodaszép az élet.
Egy újabb dupletta