Másodikra se: Hamburg-Juventus (1983. május 25.)

Csapatjuk tovább a sorozatot.

1982-ben a pontnyi agyú Pelé szerint meghalt a futball (az nem tetszett neki, hogy az olasz leburkolták őket a furcsa lebonyolítású vébé középdöntőjében), pedig nem halt meg, csak annyi történt, hogy ez volt a nemzetközi labdarúgásban az a fordulópont, ahonnan kezdve már nem lehetett azzal nyerni, hogy neked van a legjobb csapatod, benne a legjobb játékosokkal. Fellengzősen azt is mondhatnánk, az egyént legyőzte a rendszer. Valami hasonlóra baszott rá a Juve 83 májusában, a Hamburg elleni BEK-döntőben.

Jaj, gól.

Jaj, gól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Húsz éves a huszonharmadik

rava231995. május 21.: a Juventus a Parma legyőzésével megszerzi történelme 23. bajnoki címét, sok-sok évnyi szünet után. Fontos, nagyon fontos scudetto, egy új klubmodell, egy bátor edző és talán a még bátrabb játékosok sikere. Csütörtökön lesz napra pontosan húsz éve az eseményeknek, így mi is emlékezünk, elsősorban arra, hogy hogyan építették fel kockáról-kockára azt a fantasztikus csapatot, amely aztán alapja lett a következő három évben sikert sikerre halmozó együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Dortmund és én

A mostani meccs kapcsán szinte mindenhol arról lehet hallani, olvasni, hogy az 1990-es években mekkora párharc volt a Juve-Dortmund. Nem véletlenül: fontos és látványos meccseket játszott a két klub akkoriban. A tények helyett – hiszen azokról gondolom, sok beharangozóban írnak majd – én inkább azt idézném fel, hogyan változott az én viszonyulásom a Dortmundhoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Atletico-Juventus – képes múlt

Valami miatt úgy alakult a Juventus és az Atletico Madrid közös múltja kettő, egymást követő idénybe préselődött bele, és ennek is már 50 éve. Azóta semmi: szinte kórosan kerüli egymást a két klub a nemzetközi kupákban. Most archív képeken vesszük sorba az érintett – egyébként öt meccsből álló – időszakot, amelyből a Juventus tökéletesen került ki.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Huszonöt éve halt meg Gaetano Scirea

virág1989. szeptember 3.: egy szokásos vasárnap, természetesen olasz bajnoki fordulóval, focilázban egész Olaszország. A mérkőzések rendben lezajlanak, a Juventus (többek között Schillaci duplájával) 4-1-re veri a Verona csapatát. Mindenki elégedett, a torinóiak szovjet játékosa Zavarov boldogan nyilatkozik arról, hogy ez volt eddig a legjobb mérkőzése, amióta a Juventus mezét viseli. A két gólt szerző, korábban sokat kritizált Schillaci csattanós választ ad a kétkedőknek. Jön a jól megszokott vasárnap esti program, a Domenica Sportiva, benne a mérkőzések összefoglalóival. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Moggival a kulisszák mögött – Il pallone lo porto io

moggi2014 májusának elején jelent meg Olaszországban Luciano Mogginak, a Juventus egykori általános igazgatójának a könyve “Il pallone lo porto io” (“A labda nálam van”). Moggi nem először írta meg a gondolatait, hiszen már jelent meg tőle könyv, méghozzá 2007-ben, az “Un calcio nel cuore” – az akkori mű egy picit töményebb, és sokat foglalkozik a Calciopolival, de abban is ír átigazolásokról, edzőkről, klubvezetőkről, játékosokról és érdekes meccsekről. A most megjelent munkája ismét rövid történetekből épül fel, amelyek egymással nincsenek szoros kapcsolatban, mégis egy kerek életpálya jön ki a végére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

München

münchen970528“Nem utazom Münchenbe, de semmi gond: itthon, a barátaimmal nézem meg a meccset. Aztán ünnepelünk majd. Ünnepelünk, hiszen a Juventus győzni fog.” Domenico Carpanini, Torinó akkori (és 2001-ben elhunyt) alpolgármestere mondta ezeket 1997. május 27-én, egy nappal a müncheni Dortmund-Juventus BL-döntő előtt. És sok ilyen nyilatkozatot idézhetnénk még azokból a napokból. Az olasz újságírók olyan tippjátékot űztek, amelyekben a Juve győzelmének arányát próbálták előre kitalálni. A tökéletesen működő, szinte verhetetlennek tűnő gépezet 17 évvel ezelőtt hatalmas pofont kapott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

1984

kekdöntőIdén, 2014-ben a Juventus történelmének egyik legcsodálatosabb esztendeje jubilál: 30 évvel ezelőtt a klub megnyerte első és egyetlen (valamint alighanem utolsó) KEK-serlegét, emellett pedig megszerezte az olasz bajnoki címet, a scudettót is (utóbbiról most nem lesz szó részletesen). Nem véletlen, hogy a 2013-2014-es bajnokságra a Juve vezetősége visszahozta második számú meznek azt a sárga-kék szerelést, amelyben Platiniék 1984 májusában legyőzték az FC Portót. A jubileumi év kapcsán (napra pontosan a 30. évfordulón) mi sem maradhatunk poszt nélkül – megmutatjuk, milyen út vitte el a Juventust a bázeli döntőig, és ott hogyan győzte le portugál ellenfelét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Emlékek az 1990-es kupadöntőről

schillacikupaRendhagyó múltidézővel hangolunk a közelgő Juve-Fiorentina EL-párharcra: egy kerekasztal-beszélgetés formájában emlékezünk vissza 1990 tavaszára, amikor a klub megnyerte történelme második Uefa Kupáját. Szerkesztőségünk mind az öt tagja részt vett az eszmecserén – most ennek a kivonata olvasható a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Juventusi csoda az olasz klubfoci fénykorából

milanjuve03930417Nem túlzunk, ha a 80-as évektől (az idegenlégiósok újbóli beeresztésétől) a 90-es évek első feléig tartó időszakról, mint az olasz klubfoci fénykoráról beszélünk: döbbenetes, mai szemmel felfoghatatlan sikerszéria, korszakos, történelmi tetteket végrehajtó csapatok. A mi szívünknek nem kérdés, hogy melyik együttes volt ennek a másfél évtizednek a legjobbja (Platini Juventusát tartjuk annak), de aki a Sacchi keze nyomán felépített, aztán Capello irányította Milant tartja erősebbnek, valószínűleg az sem téved – sőt.  A héttüdejű Conte által meghajtott, de a világ akkori legjobbjának, Baggiónak a fényében tündöklő Juventus hőstettet hajtott végre 1993. április 17-én.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….