Túl a minimumon

Ennek az egész EL-sorozatnak leginkább az a tétje, sikerül-e valami olyat teljesíteni a Conte-éra harmadik évében, ami eddig nem jött össze. Bajnokságot már nyertünk kettőt, a minimális vezetőségi célkitűzést és szurkolói elvárást jelentő harmadiktól két, nagyjából könnyen megszerezhető pontnyira vagyunk. Kupadöntőt játszottunk a veretlen bajnoki szezon végén; tavaly Marchetti, idén egy motivált, pörgős Roma miatt a döntőig sem jutottunk. Európában meg ennyit érünk: tavaly egy tökéletesen vállalható BL-szezon végén sima kiesés Európa akkor magasan legjobb csapata ellen, és idén a kínos csoportkör után a kötelező kűrök is kissé döcögősen mennek az EL-ben. Az első komolyabb akadályban egyelőre elbukni látszunk. A visszavágó az egész csapat fejlődésének mércéje, Pogbától Vidalig, Bonuccitól Contéig.

tevez-benfica Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Moggi, Lisszabon és egy hét az élet

luckymoggiLehet puzsérkodni Moggival kapcsolatban, de az biztos, hogy ha kinyitja a száját, érdemes meghallgatni, amit mond. Lucky Luciano – egy kicsit nyilván várta, hogy a készenlétben tartott, virtuális petrencés rudat beletoszhassa a Juve seggébe – szokás szerint nem csomagolta be a mondanivalóját, és már csak azért is érdemes néhány szót vesztegetnünk a mondanivalójára, mert jövő héten eldől a Juventus szezonja. Hajtás után következzen egy kis előretekintés, egy kis kritika a csapat és a Serie A felé, néhány személyi kérdés és némi harvest langymeleg kommunánk levlistájának lényegesebb momentumaiból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Sasnézőben

benfica2Egyetlen alkalmat nem hagynánk ki a pasizásra közösségi hálónk terebélyesítésére: a holnapi Benfica-Juve előtt feltett szándékunk volt, hogy keresünk valakit, aki bemutatja nekünk az ellenfelet. Szerencsénkre a lehető legautentikusabb forrás jött velünk szembe: Toszi barátunk, aki a korábbi csecse Benfica blogot átvitte a kiváló össznépi Puretugal blog alá. Így sikerült, hogy mi Toszit, ő pedig minket kérdezett, melynek eredménye két bejegyzés: az ő válaszait nálunk, a mieinket hamarosan odaát olvashatjátok. Bemutatjuk tehát a Benficát egy hazai fanatikus szemén keresztül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A látszat csal

Ahogy azt a hétvégi rangadó utáni reakciójában Tyler elétek tárta, nem vagyunk különösebben hasra esve a csapat formájától. Nem domináljuk a mérkőzéseket, a második félidőkben – főleg a vezetés birtokában – látványosan, azaz inkább nézhetetlenül csúfoljuk-csaljuk a játékot, a belső középpályások formája minimum aggasztó, a maradék védőink bele lóg a heti két mérkőzéses terheléstől, Tevez nélkül Llorente csak egy túlfizetett és túl jóképű Matri, ránézésre Buffon és meccsenként a háromból mindig másik két védő tartja a lelket a csapatban. Mégis, a 2014-es eredmények miatt nem nyafoghatunk: a Roma elleni kupakiesés benne volt a pakliban, a bajnokságban idén produkált 11-2-1 több, mint vállalható, és az EL-ben eddig négyből hármat nyertünk, mindössze egy gólt kaptunk. Két lehetőség van: vagy tényleg annyira szarok vagyunk, ahogy tűnik, és irreálisan jók az eredményeink, vagy annyira jók vagyunk, hogy – árnyaltan fogalmazva – maximum közepes játékkal is röhögve szalad a szekér. Akárhogy is, a látszat csal, mi meg a szezon hajrájában szeretnénk végre tudni az igazat.

optikai_illuzio_5 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Prioritások

A szurkoló azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata. Igázzunk le, zúzzunk péppé, toljunk seggbe mindenkit, égessük fel a falvakat, sózzuk be a földeket, tegyük magunkévá az asszonyokat és a kripliket, ne ejtsünk foglyokat! A szurkoló a szurkolásba nem fárad bele, nincs a szezon haladtával egyre inkább apadó ereje, amit beosszon, csak a meccs elején nekiesik a képernyőnek, tévének, vagy kimegy a stadion kellemes levegőjébe szellőzni, és másfél óra elteltével éli tovább az életét. A szurkolónak nincsenek határai, ha az elvárásokról van szó. Pláne nem a Juventusnál, Itália legpatinásabb klubjánál – itt nem férnek bele a döntetlenek, a kiesések, a vesztett pontok. Megmondta Boniperti is, itt csak a győzelem számít.

AC Cesena v Juventus FC - Serie A

A klubtulajdonos, klubvezető is azt szeretné, hogy mindig nyerjen a csapata, de az évad elején – mint minden projektben – a klub agya (néhol vízfeje) célokat tűz ki, felállít egyfajta prioritást, szerencsés esetben ezeket a realitásokhoz igazítva. A Sassuolónál ez az első osztályú tagság megőrzése, a Bolognánál az első osztályú tagság bebiztosítása március végére, hogy áprilistól lehessen bundázni, a Laziónál az EL-hely, a kupagyőzelem megvédése és az EL-csoportkör túlélése, a Juventusnál meg a scudetto. A scudetto, amiről mindannyian tudjuk, hogy sorban a 32., de az olasz sportigazságszolgáltatás – fogalmazzunk így – sajátosságai miatt hivatalosan “csak” a 30. lenne/lesz.  A bajnokságban kell odabaszni, a bajnoki 100 pontért jár speckó prémium. Agnellinek úgy lesz a legédesebb felvarrni a 3. csillagot a mezre, hogy közben rekord pontszámot érünk el. Ezen az úton járva az EL csak útban van.

A fenti két szemlélet közti különbség egyre nyilvánvalóbb, és minél tovább jutunk az EL-ben, annál inkább fogja basztatni a szurkolók csőrét. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kevés lesz egy félidő

Pár óra múlva az eddigi 2014-es év második legfontosabb 90 percébe nyes bele a Juve. Az eddigi legkomolyabb megmérettetés a januári, Roma elleni bajnoki volt, azt az eredményt tekintve kiválóan, a játék képét nézve elfogadhatóan hoztuk, és a Conte-csapat eddig 3 meccset kivéve (Bayern oda-vissza, ill. a Galata ellen, idegenben) nagyon odatette magát a sorsdöntő csatákra, így most sem lehetünk kevésbé bizakodóak. Két aggályunk van, amit hajtás után természetesen részletezünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….