Mélyelemzésbe fogunk a pármai vereséget követő érzéseinkről.
Kikaptunk a Parmától
8
Címke: parma
Félelmetes (egy kicsit)
Beni csodálatos, törökverést értékelő posztja óta két apróságot írhattunk volna be a klub emlékkönyvébe, ha visszatarthatatlan ihletünk támadt volna: egyrészt Sándorunk belépett az ötödik ikszbe, másrészt fossá vertük a Parmát. Capitanót már tucatnyi alkalommal istenítettük porzó nyálmirigyekig, a mai napig a szívünk hasad meg, hogy nem láthatjuk legalább a padon senyvedni, az obligát ömlengésen túl viszont kevés mondanivalónk akad az épp Indiában levezető istenségről. Ellenben a Parma-HAM-mering elvileg megért volna néhány sort: bő 30 éve nem szórtunk meg így senkit a bajnokságban, Morata először duplázott, Tevez nyomott egy maradonát, formációt váltottunk, csupa-csupa érdekesség. Alant részben azt olvashatjátok, miért nem tartottuk mégsem fontos, pláne nem perdöntő erőmérőnek a hétvégi vérfürdőt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Exek ellen
Este egy ezer perce veretlen, remek ellen, benne rengeteg ex ellen nyert kedvenc seregem. Tevez nem egyet, ellenben kegyetlen kettest vert (szemnek kellemesre kerekedett, mellyel vezetett seregem), egy ex rettenetesen eleresztette, egy feszes testes exszel kevesebb fejezte be e meccset. Seregem vezetett, de kezdetre hetven perc eltelt, s kedvenc emberek ereje elment, leeresztettek, seggen vettek leheletet, szenvedtek. Nem keseredtem el, ellenben lelkendeztem, mely percben fekete mezbe tekert ember – eleget lesve eme nemes versenyt – egyet meg egyet meg egyet lehelt csepp fekete szerkezete belseje fele. Seregem nyert, s sebesen repeszt – ellenfeleknek lehet mersze, meggebedhetnek, kedvenceket nem vernek meg.
