A Fiorentina elleni borzadályról azt írtuk, azért volt ilyen, mert ilyennek akartuk. A tegnapi abból a szempontból hasonlított rá, hogy Torinóban is az erősebb csapat akarta, hogy ilyen legyen a meccs, és hát lássuk be, a végén már mi sem bántuk. Továbbjutottunk Hallegrivel. Contével meg tavaly kiestünk. És?
A szép emlékű szeretünk-gyűlölünk sorozat óta nem fordult elő, hogy egy blogposztot (amit ti, bőkezű követőink kissé póriasan cikknek neveztek) ketten hozunk össze. Ezúttal annyi történt, hogy napfelkeltekor Dartival kiültünk a kedvenc kalyibája mögött húzódó fövenyre egy palack pezsgő és egy tál frissen szedett eper kíséretében, ledobtunk magunk mellé egy diktafont, és a beszélgetésünk publikus részleteit Amanda, Darti egyik jó testű transzi asszisztense begépelte. Tartsatok velünk!
Értek minket kellemetlen élmények, előfordult, hogy lejátszották a csapatot egy félidő erejéig, de a Juventust egyedül a Bayern döngölte földbe az elmúlt néhány évben. A többi csúnya eredmény alkalmával leginkább magunkat szopattuk, legyen szó a normál esetben tét nélküli török sárdagasztásról, a negyed óra alatt szájpecekkel beszopott firenzei négyesről, vagy a fisifosi, ötlettelen játékkal elmaszatolt Benfica-visszavágóról. Szó sincs tehát arról, hogy bárkitől tojnunk kellene. Az Atletit sem féljük, annál inkább tiszteljük. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Valami miatt úgy alakult a Juventus és az Atletico Madrid közös múltja kettő, egymást követő idénybe préselődött bele, és ennek is már 50 éve. Azóta semmi: szinte kórosan kerüli egymást a két klub a nemzetközi kupákban. Most archív képeken vesszük sorba az érintett – egyébként öt meccsből álló – időszakot, amelyből a Juventus tökéletesen került ki. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
