Apu spanyolvérbe mártott ökle vagyunk

A szép emlékű szeretünk-gyűlölünk sorozat óta nem fordult elő, hogy egy blogposztot (amit ti, bőkezű követőink kissé póriasan cikknek neveztek) ketten hozunk össze. Ezúttal annyi történt, hogy napfelkeltekor Dartival kiültünk a kedvenc kalyibája mögött húzódó fövenyre egy palack pezsgő és egy tál frissen szedett eper kíséretében, ledobtunk magunk mellé egy diktafont, és a beszélgetésünk publikus részleteit Amanda, Darti egyik jó testű transzi asszisztense begépelte. Tartsatok velünk!

sunrise

– Életem, azért fosok kicsit ettől az esti meccstől. Tudom, hogy a statisztika mellettünk szól: spanyol csapattól 25 meccsből még csak kétszer kaptunk ki a BL-ben hazai pályán (a Real elleni ’62-es zakót nem láthattam, a Depor elleni kiesést nehéz volt megemészteni), és azt is, hogy az Atleticót Torinóban eddig mindháromszor legyűrtük, de ez az Atleti talán mindnél erősebb. Az is megvan, hogy ez már rég nem az a Ferrara-féle lankadt csapat, amelyik képes volt előnyről négyet kapni a Bayerntől, pedig bőven megfelelt volna a továbbjutáshoz egy döntetlen. Ez a csapat közelebb áll ahhoz, amelyik 3-0-ra szodomizálta a Lokomotív Londongrádot, és tökéletesen semlegesítette a sokkal gyorsabb Sahtart is, amikor muszáj volt. Viszont a donyecki győzelem óta nem mutattunk be bravúrt, sőt, inkább alulteljesítettünk a BL-ben. Szóval talán nem ok nélkül tartok a feladattól, és ezen felül a spanyoloktól is. Önts belém lelket, kérlek!

– Drágám, ezért szeretlek annyira. Egyszerre fogalmaztál meg aggodalomra okot adó gondolatokat, ám mégis optimizmussal fűszerezted őket! Szerintem nem kell félnünk, egy döntetlen elég a továbbjutáshoz, hazai pályán annak meg kell lennie. Én inkább abban bízom, hogy megpróbáljuk a bravúrt és fosadékká verjük a bilbaói henteseket. Reméljük, hogy a bíró kordában tartja majd őket, egészen gusztustalanul játszottak hazai pályán – ami akkor persze tetszett, amikor a Real ellen álltak győzelemre a BL-döntőben, de ellenünk már nem. Ha összebújunk meccsnézés közben, akkor biztosan jó lesz minden!

Viszont mit gondolsz, milyen formációval áll majd fel a mocskos Allegri, hogy takarodna el a fenébe!

atletico

– Skót bírót kaptunk, azokba meg kulturálisan, zsigerileg, készség szinten beleivódott  a brutalitás. Már vezetett nekünk kétszer, legutóbb a Lyon-Juvén sem állított ki egyetlen spanyolt sem… 🙁 A skótoknál a rögbi amúgy is nemzeti sport, ráadásul a krikett is, ami elsőre ilyen cérnakesztyűs finomkodásnak tűnik, mégis szó szerint emberéleteket követel, rendszeresen!!4! Lesz itt hentelés, szerintem Chiellini turbánban fogja befejezni a meccset, és Neymarnál is borítékolható a súlyos sérülés.

Jó, hogy felveted: a hétvégén visszatértünk a lankadt 3-5-2-höz, ami tökéletes célszerszám lehet egy 0-0-hoz. Bilbaóban is majdnem működött. Viszont ma Hallegri sem az ikszre megy rá, hogy húzna már a vérbe, hanem nyerni akar, sőt, csoportelső akar lenni a szerencsétlen. Erre még rábaszhatunk, az Atletico a világ egyik legeslegjobb kontracsapata. Szóval leginkább rombusz lesz ez, esetleg karácsonyfa. Pirlo visszatér a neki elismerést hozó posztjára, Vidal lesz a trequartista, Nándi Tevez ékpárja. Egy poszt bizonytalan csak – te kit játszatnál, Padcinhót vagy Evrát? És mit szólsz ahhoz, hogy mekkora öngólt rúgott Vercotti: gyúr magának egy tökéletes férfi testet, majd vásárol a hasa alá egy pinát?! 🙁

– Van egy kollégám, aki egyenesen a ködös Albionból jött hozzánk. Vele dumáltam a minap, és elmesélte, hogy ő nagyon szereti a krikettet, szerinte zseniális sport. Egyszer valami világverseny ideje alatt minden nap hajnalban kelt, hogy tudja nézni a napokig tartó meccseket. Állati, nem?

Bilbaóban nem működött egyáltalán ez a taktika, lévén kurvára nem lőttünk kapura sem. A Juventusnál elfogadhatatlan, hogy nem lövünk kapura egyáltalán. De nem csak elfogadhatatlan, hanem egyenesen felháborító, nézd, a pezsgőt is kilöttyintettem, annyira felbasztam magam még az emlékektől is!

Inkább játsszon Padchinho, ő talán gyorsabb, mint Evra, aki képtelen volt Perezt is utolérni, pedig Perez nem is focista, hanem kézilabdázó. 

mySuperLamePic_ae4fed873e7243c34af9dd98e0e72acf

Vercottinak pedig attól még ugyanolyan feszes a segge, mint eddig, de tény, hogy kisebb lett az élvezeti értéke. 🙁 Szerinted írjak majd egy posztot, hogy “Allegri, maradj!”, ha netán két góllal nyerünk és csoportelsők leszünk? Ha nem jutunk tovább, akkor viszont ki is rúghatnánk és az idény hátralévő részét letolhatnánk Zaccheronival.

– Fogadjunk, a brit kollégát még idén megrántod, látom a szemed sarkán, te imádnivalóan mocskos disznó! Ha megnyerjük a csoportot, akkor az a legkevesebb, hogy Allegri kap tőled egy dicsőítő posztot. Mondjuk lehetne nehezebb dolgunk is: Csolóéknak nem lényeges a győzelem, ők már rég továbbmentek, és ha esetleg másodikok lennének, azzal se nagyon kerülnek szopóágra: a két spanyolt úgyis elkerülik, a többi csoportelső közül meg csak a Bayerntől tarthatnának. Azért a biztonság kedvéért a két sérült védőt, Mirandát és Ansaldit leszámítva a legerősebb csapatukkal érkeznek, nem akarnak úgy járni, mint a Sahtar két éve, akik a biztos továbbjutás tudatában félvállról vették a zárófordulót, aztán be is szopták a sorsolást. Visszatérve Maxira, nem tudom, a százmilliós olvasótáborból kinek tűnt fel egyáltalán, hogy _beni a hétvégi posztban elővette az “okos Allegri” szóösszetételt. Nekem felakadt a szemem, mint amikor Dino egyszer a présházban… Na de hagyjuk is, nincs értelme a múlt történésein rágódni. Allegri a székfoglalójában azzal kezdte, hogy béel-nyolc és scudettó pajzs, ez számon kérhető, objektív célkitűzés, kvázi választási ígéret. Elsöpri a népharag, bármelyikbe is bukik bele, úgyhogy jól vigyázzon. Egyébként is, ha bárkitől kikapunk hazai pályán, akkor  ennyit érünk Európában, megérdemeljük a kiesést.

Tényleg, szerinted Nándi vagy Morata lenne a jobb választás? Ők mindketten spanyolok, ugye?

 – A kolléga házas és még egy kislánya is van, de pont ez jelenti a kihívást. És ha férfival csinálod, akkor nem számít megcsalásnak! Ezt duruzsulom majd neki, a céges karácsonyon pedig leitatom, aztán BÁMMM!

Ezek a portugálok sosem lazáznak, ráadásul a továbbjutók nyugalmával játszhatnak, nincs mitől fosniuk, tehát még azt is el tudom képzelni, hogy véletlenül lőnek egy gólt, mert annyira idegesek lesznek a védőink, hogy egymást rúgják fel egy baszk támadás okozta pániksokkban! 

Morata vagy Nándi? A kékszemű dalia vagy a temperamentumos rosszfiú? Rohadtul idegesítene, ha Moratát kiállítanák a 3. percben, mert szájon vág valakit egy lapáttal vagy esetleg ugró-pörgővel próbálja szerelni az egyik ellenséges játékost, akinél persze épp nincs labda sem vagy a kispadon ül… Kezdjen Nándi, Morata impaktja nagyobb lehet, ha beáll szükség esetén. Morata egyébként is csak kölcsönben van nálunk, ami egy röhej. 

Bizakodjunk, az adja az élet savát-borsát! Nyerünk két góllal, a Zidános, Ronáldós Reált is kipicsáztuk az évcsilliomod mérkőzésén. Istenem, de régen volt. Sosem felejtem el, ahogy Nedved bevágja a harmadikat Iker teste mellett. Meg ahogy Del Piero térden csúszva üvölt a gólja után. Elérzékenyültem, csókolj meg!