Pályára léptünk vidám, libafos színű szerelésünkben, és nem is hozott szerencsét. Mi történt? Hogyan történt? És a legfontosabb kérdés: ki tehet az egészről?!

Szögezzük le, hogy az Atletico Madrid volt az első olyan ellenfelünk idén, akit a bukmékerek egyértelműen esélyesebbnek láttak hazai pályán nálunk. Tehát ez volt az első olyan akadály, ahol felül kellett (volna) múlni önmagunkat. A spanyol bajnok és majdnem-BL-győztes alakulat sokak száját kente el a tegnap mutatott játékkal, és mi sem tudtunk meggyőző ellenszert felmutatni, bár nagy sírásra azért nincs okunk.

S4tchy tökéletesen leírta, hogy milyen csapat az Atletico. Újra ideteszem, mert ilyen fantáziadús, egyszerre szórakoztató és mégis teljesen igaz megfogalmazást a magyar (vagy nemzetközi!) médiában sehol máshol nem olvashattok:

Nem birtokolják kiugróan sokat a labdát, nem lövik szét az ellenfelek kapuját, nem passzíroznak senkit a kapujához órákon keresztül. Viszont bátrak, gyorsak és türelmesek, mint a picsámnyi mongúz, akit a kobra fenyeget, és eszméletlen felkészültek fizikailag.

Ugye, hogy ezt láttuk tegnap? Az első 30 percben több mint 70%-ban volt nálunk a labda, mégsem sikongattunk a helyzetek sokasága miatt.

Mivel ez egy blog, ahol azt írunk le, amit csak akarunk (bár elég sokat fizettek érte, hogy beleszólhassatok), ezért leírom a következőket:

• Technikailag jobbak vagyunk az Atleticónál.
• Talán taktikailag is jobbak vagyunk náluk.
• Az egyéni jó teljesítmények tegnap hiányoztak, Vidal nagyon gyengén játszik sajnos, ráadásul nagyon régóta. Evra is elég szar volt. Senki sem mutatott kiemelkedőt.
• Max respect az Atleticónak úgy általában, de mocskos egy favágó bandának tűntek, egy szemernyit sem lettek szimpatikusak a mérkőzés végére, és ez nem a vereség miatt van. (Ugyanakkor továbbra is megérdemelnek minden elismerést, tök fasza lehet a szurkolójuknak lenni mostanában.)
• Fizikálisan bedaráltak minket. Ez egyértelműnek tűnt. Az olasz bajnokságban a Juventus az elmúlt években (Conte alatt ugye!) mindig kitűnt a fizikummal, még a legerősebb ellenfeleink is csak lihegtek az utolsó 20 percben, lenyomtunk mindenkit. Ez tavaly és idén is kurvakevés európai topcsapatok ellen. Az olasz bajnokság nem elegendő próbatétel ahhoz, hogy egy spanyol bajnokot első nekifutásra elverjünk. A sebesség és a kitartás nincs meg ahhoz, hogy egy ilyen meccset behúzzunk vagy hátrányból felálljunk.
• Az előző ponthoz odatenném, én azért kicsit örülök, hogy Pirlo nem játszhat. Nem nagyon hiányzik 🙁 Persze lehet, hogy ha visszajön, majd megmutatja, hogy mennyire hiányzott mégis, de én már régóta nem hiszek benne az európai porondon. A bajnokságban jól jöhet, de ilyen gyors topcsapatok ellen már kevés.

Bírózni felesleges. Nem volt jó a spori, ez tény, viszont például Caceres kezezését sokan befújták volna, pedig EGYÁLTALÁN NEM VOLT TIZENEGYES!

Közvetlen szabadrúgást (büntetőt) kell ítélni az ellenfél javára akkor is, ha egy játékos elköveti a következő három szabálytalanság valamelyikét:
(…)
– szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve a saját büntetőterületén belül tartózkodó kapust)

Ezt az egyszerű szabályt általában elfelejtjük, hiszen a kommentátorok, a stúdióban ülő eszek és a félhomályos kocsmákban merengő bölcsészek száján mindig kiesik olyan, hogy „a labda kereste a kezet vagy a kéz a labdát” meg „test mellé volt szorítva a kéz”, esetleg „hozzáért bazmeg!”. Pedig a valóság az, hogy ha egy játékos kezéről a gólvonalról pattan ki a labda, de a játékos nem szándékosan ért a játékszerhez kézzel (mert például eszméletlenül feküdt), akkor az nem szabálytalan, bármennyire is gólt akadályoz meg.

Caceres kezére egy izomból belőtt labda pattant fel pár méterre tőle, megdöbbentő lett volna, ha félre tudja rántani a kezét. Ergo teljesen szándékostalan volt.

Fellapozhatjátok a szabálykönyvet és kikereshetitek a vonatkozó részt, aki anélkül rinyál, az büdös paraszt (szeretem a megalapozott véleményeket).

Ami történt a mérkőzésen:

Lényegében az, amit az Atletico akart. Az első félidőben mondjuk jobbára kergették a labdát a madridiak, de helyzetünk nem igazán volt – ami nagy baj, mert gól csak abból van. Mivel nem lőttünk gólt, nem szereztünk vezetést. Ilyen egyszerű. Vitatkozhatunk azon, hogy vajon Nándi kezdetése jó döntés volt-e Allegritől (takarodjon!), hiszen egyelőre stabilan használhatatlan a csávó. Viszont ő az egyetlen, akire rá lehet passzolni és háttal a kapunak meg tudja tartani a lasztát. Majd egyszer belejön.

A második félidőt az Atletico úgy kezdte, ahogy várható volt. Odabasztak. Növelték a nyomást, a letámadás nem ízlett és bár Egri Viktor meglepő módon azt mondta, hogy nem érett a gól, valójában érett az, mint az állat. A beadást megelőző passz a szélen már önmagában kurvanagy volt, a beadás után pedig mind a két védőnk szarul volt az emberén, Buffonnak esélye sem volt.

Ezután sem volt helyzetünk, ez a legszomorúbb. És igazából Giovinco 88. percbeni becserélése azért nem vall olyan hihetetlen győzni akarásra.

Nincsen baj ezzel a vereséggel, az sem lett volna meglepő a játék képe alapján, ha mi nyerünk vagy legalább kiegyenlítünk. Az Atletico rúgott gólt, nyertek. Nem volt sokkal több lehetőség ebben a meccsben egyik oldalról sem. Viccesen hangzik, de amilyen fos meccs volt, igazából bármilyen kimenetelt pont ugyanannyira tartottam volna igazságosnak. Ha mi nyerünk, akkor megérdemeltük volna, mert sokat volt nálunk a labda, próbáltuk irányítani a meccset. X esetén mondhattuk volna, hogy igazságos döntetlen a kemény spanyol és az okosabbnak tűnő olasz csapat között. Most pedig azt mondhatjuk, hogy bedarált minket a tavalyi BL-döntős, spanyol bajnok. Szégyellni nem kell.

Hazai pályán egyébként megcsapkodhatjuk őket. A csoportban a hülye eredmények miatt mindenkinek 3 pontja van, jó az.

És akkor a végére álljon itt egy összefoglaló: