A Fiorentina elleni „meccs” óta kedvem volna írni. De nem akartam egyből, bízva abban, hogy ahogy telnek-múlnak a napok, majd jobb lesz.

De igazából nem lett jobb. Ránézek az olasz bajnokikkal kapcsolatos hírekre és elmegy a kedvem az élettől is. Bevallom, nem esett jól az, amit már a Torino ellen is láttam, de a Fiorentina ellen aztán tényleg teljesen egyértelmű volt.

Nevezetesen, hogy idén a Juventus semmiképpen nem lehet bajnok.

A Torino elleni feltámadás tényleg csodába illő volt. A Fiorentina ellen már nem volt képes rá a csapat. Köszönhetően Cuadrado rossz döntésének is. Ami szerintem nincs, ha addigra nem készül ki teljesen ő is idegileg.

Nem érdemes részleteiben nézni szerintem azt az összecsapást. A bírót eltiltották kemény egy meccsre, miután egyértelműen elfújt egy meccset. Eközben a nápolyi gyerekek elintézték, hogy a kedvenc középpályásuk hiányában inkább skippelt mérkőzést akkor mégis inkább újrajátszassák ellenünk. És még a semmirekellő elnökük szól be Pirlónak a teljesen nonszensz, és tényleg csak Olaszországban lehetséges ítélet kapcsán.

A jelenlegi helyzet olyan, hogy a régi időkben az ilyesmi meccsek után döntöttek úgy az ultrák, hogy felgyújtanak egy fél várost, mintegy hangsúlyozva egyet nem értésüket. Ezt a részét persze nem sírom vissza a futballvilágnak, azonban az kellemetlen, hogy a keresztényi szeretet jegyében alig győzi a vezetőség a klub összes orcáját és farpofáját is odatartani egy újabb és újabb pofonért.

Már a Toro elleni meccs végén is mókás volt, ahogy a spori kiszórta Pinsogliót, aki igazából mindannyiunk szívéből szólt, amikor odakiáltotta, hogy „ezt vedd el, ha tudod”. Hiszen idén, ha gólt lő a csapat, akkor ünneplés helyett inkább kimegyek hugyozni, hogy mire visszaérjek, lássam, mire jutottak a videoszobában vadul szerkesztő, animáló srácok. Hátha találnak valamit 5 perccel korábbról, esetleg a megfelelő kikockázással 1 mm-es lest tudnak bevonalazni.

Nem mondom, hogy elvárás 10 bajnoki cím zsinórban. Nem gondolom, hogy feltétlenül mi vagyunk a legerősebb és legmenőbb csapat idén is (bár persze, azok vagyunk). De azt gondolom, hogy a VAR szerepe nem az kell legyen, hogy a Juventus ellen bevetjük, amikor csak lehet és akkor is, amikor nem. De ha valamikor az ő javukra dönthetnénk, akkor inkább továbbot intünk a VAR-szobából is. Nonszensz, hogy az elméletileg a tévedések kivédésére használó technológiát konkrétan arra használják, hogy megkúrják a Juvét.

Ami a bevezetés óta eltelt években nem ment, mert annyira jók voltunk, de most sajnos nem vagyunk annyira jók. Nyilván a Fior ellen sem lett volna ennyire kellemetlen az egész, ha nem kapunk egy gólt kb. az első percben.

Juteszembe, eközben a Milan meglőtte a világ leggyorsabb gólját. De sajnos szabálytalanul. Ám valahogy a VAR nem vette észre, hogy a középkezdés pillanatában már másfél méterre az ellenfél térfelén volt a gólt szerző játékos. Így végül mégis szabályosan, ünnepeljük a remek találatot!!

Tehát az van, hogy a légkör nem segíti a csapatépítés amúgy sem kellemes folyamatát. Illetve az sem segít, hogy üresek a stadionok, így a dicső sporinak attól sem kellett tartania, hogy még a helyszínen felkoncolják, és a testrészeit Torino-szerte szétszórják az elégedetlenebb nézők.

Nem jár nekünk a bajnoki cím. Nem gondolom, hogy nem tévedhet egy bíró. Hiszen Muntari gólja is megváltoztatta a világtörténelem folyását (gondoljunk csak arra, hogy ha azt megadják, akkor a Milan lesz zsinórban kilencszer bajnok, vagy gondoljunk csak Trump győzelmére, esetleg a koronavírus kitörésére, mind mind ott dőlt el). De kurva nagy különbség az, amikor valaki elnéz valamit, meg az, amikor a rendelkezésére áll egy technológia, és azt vagy nem használja vagy szándékosan csak egyoldalúan. Nem gondolom, hogy Kassai teljes hülyét csinál magából az ukránok Anglia elleni meccsén, ha rendelkezésére áll a VAR vagy a gólvonal-technológia. A Fior elleni meccsen fújó rigónak viszont rendelkezésére állt, de vissza sem nézte a szabadrúgásnál történt kezezést, Ronaldo pofánvágását vagy épp felrúgását. Majd látványosan inkább nem állította ki a lilák játékosát, pedig egyértelműen sárga lappal a kezében indult neki a szabálytalanságnak, csak menet közben eszébe jutott, hogy ez akár meg is fordíthatja a meccset. Nem, nem gondolom, hogy 10 a 10 ellen varázslatosan fordít a csapat, de valljuk be, igazságosabb, ha a szabályokat betartva megy végig egy meccs.

Ez nem oké.

Én sosem voltam a Szuperliga nagy barátja, de egyre inkább azt gondolom, hogy a kicsinyesen gyerekes és ennek megfelelően éretlen és kiszámíthatatlan olasz bajnokság mellett/helyett jó volna egy olyan hely, ahol komoly meccseket lehet játszani komoly pénzekért, komoly érdeklődés mellett és komoly bíráskodással.

Kurvára nincs kedvem bajnokikat nézni (Ronaldónak meg játszani), de persze nézem majd, mert Fino Alla Fine, és persze remélem, hogy olyan kurvára ellenállhatatlanok leszünk, hogy még akkor is nyerünk, ha a spori konkrétan beáll az ellenfélhez játszani. Illetve nyilván meg kell halni a pályán a nápolyi gyökerek elleni meccseken.

Ja, és igen, jöjjön Pogba még a télen.

És mivel most rossz hangulatban vagyok futballügyileg, ezért aki idejön csaló juventusozni, azt kitiltom mindenhonnan, mert én is gyerekes és éretlen és kiszámíthatatlan vagyok, mint az olasz közeg.

Tovább írom a blogomat, szerzőtársaim annyira gazdagok lettek időközben, hogy konkrétan nem tudnak odaférni a gépükhöz attól a rengeteg aranytól és készpénztől, ami birtokaikon szanaszét hever.

Na, nézzük, miként alázza meg jóstehetségemet a PIRLO-GÁRDA!

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont – ELBUKTUNK KÉT PONTOT!

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Na. Az történt, hogy várakozásaimmal ellentétben az utolsó négy meccsünkön FOSADÉKKÁ VERTÜNK MINDENKIT!

Áh, árnyaljuk a képet: a BL-ben minden várakozásommal ellentétben elvertük a Dinamót egy laza 3-0-ra. Én már nem is emlékszem a meccsre, úgyhogy hagyjuk is.

A Torino elleni meccs után akartam írni, mert hát ott nagyon kikészültem. Az a véleményem, hogy ott nyerni annyira mágikusan hihetetlen volt, hogy most már azt is elhiszem, hogy még bajnokok is lehetünk. Én a 60. perc környékén kikapcsoltam a tévét, hogy aztán a végére visszakapcsoljam és lássam, amint MÉGIS sikerül behúzni a meccset. Nem azért kapcsoltam ki a készüléket, mert nem tetszett a csapat játéka (bár az sem annyira, de az nem számít), hanem mert véleményem szerint annyira látványosan fújt ellenünk a spori, hogy nem láttam tovább értelmét az egész idei bajnoki címnek. Hagyjuk a gecibe, mondtam. Ez az épülő csapat nem bírja el, hogy aljadék, faszkalap bírók a VAR segítségével ott tegyenek keresztbe, ahol csak tudnak. Mert a Benevento ellen nem érdekelt, hogy a végén volt egy tizenegyesgyanús eset (amit persze vissza sem néztek VAR-ral), mert egy olyan gyenge csapat ellen simán kéne nyerni akkor is, ha a spori nem a sípját fújja, hanem könnygázt.

De a Torino ellen tényleg úgy tűnt (és továbbra is meg vagyok róla győződve), hogy a VARt kizárólag akkor használják, ha a Juventusnak hátrányos ítéletet kell hozni. A leseket akkor nézik vissza, ha gólt kell elvenni. Ha netán gólt szerzünk és az asszisztens integet, akkor simán visszafújják, nem nézegetik, hátha mégis szabályos volt. Ha valakit felrúgnak a 16-oson belül, a spori továbbot int, nem érdekes, nem nézi vissza. Ha a mi 16-osunkon belül történik valami, 50 percig VARoznak, hátha tizi lehet. És az is lesz. Na, hát biztosan csak elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy kurvára szembeszél van, és az, hogy a csapat ebben a szembeszélben is meg tudta verni a Torinót, az lenyűgöző.

Aztán jött a Barcelona meccs, ami előtt egy kedves barátom megkérdezte, hogy mégis, mire számítok. Amire azt válaszoltam, hogy BÁRMI lehet, ami alatt valóban azt értettem, hogy az 5-0 és 0-5 között semmin sem fogok meglepődni, annyira nem állandó a csapat játéka.

Erre végül 0-3 lett, ami egyrészt remek visszavágás volt a Barca vicces GOAT-ozó tweetjére, másrészt csoportelsőséget ért, ami annak fényében azért nem mindegy, hogy a Barca a PSG-t kapta, mi pedig a Portót. Hoppá.

Ugyanakkor nem voltam hajlandó beleállni a hurrázó kórusba, ahogy az első forduló sima győzelme után sem. Érdemes volt észrevenni ugyanis, hogy ez a Barcelona valami állati gyenge csapat jelenleg. Azt láttam Messin, hogy ha lehetne, akkor már a félidőben inkább beállna hozzánk játszani. Nélküle ez a Barca teljesen értékelhetetlen lenne. Úgy játszottak, mint a szar.

Mi viszont elég jól, és ez igencsak sokat ért.

Spirito! Lelkesítő győzelem volt, és ismét bizonyították a srácok, hogy lehet őket szeretni.

A Genoa elleni meccsen a fejlődés jelei abban látszottak meg igazán, hogy nyertünk. Ugyanis pár hete az ilyen meccseken simán jött az X. Most viszont egyrészt kénytelen volt a spori a teljesen egyértelmű tizenegyeseket befújni, másrészt Dybala is rúgott végre egy fontos gólt. Persze ez a gól nemcsak a csapatnak volt fontos, hanem személyesen neki is. Így kicsit kimehet belőle a görcs.

Persze azt is el kell ismerni, hogy ez a Genoa a világon semmit sem akart ettől a meccstől. Ezért is bosszantó, hogy sikerült kiegyenlíteniük.

Szerdán jön az Atalanta elleni meccs, ott szintén azt tudom mondani, hogy 5-0 és 0-5 között bármit el tudok képzelni. Az Atalanta nemrég szétkapta a Liverpoolt, hogy aztán kikapjon a Veronától.

Mi pedig az elmúlt 10 meccsből 8-szor nyertünk és 2 döntetlen esett csak be a Barcelona elleni vereség óta.

Szép volt fijjúk! Csak így tovább, SZERETÉS! FINO ALLA FINE!

Dybala: a gólja után elmondta, hogy szeret itt lenni és milyen jó. Viszont hozzátette, hogy hetek óta itt van az ügynöke a városban, mégsem kereste a klub.

Teória: Dybala nem akar elmenni (de talán nem is bánná), azonban a klub talán már eldöntötte, hogy inkább megszabadulna tőle.

Felmerült korábban már Milik neve, Miliket ingyen lehetne hozni nyáron, vagy bagóért télen. Dybala és Pogba egy-az-egyben elcserélhető lenne a MU-val, amivel pénzügyileg mindkét klub jól járna. Tehát Dybala távozása esetén ingyen érkezne egy cserecsatár (Milik), és egy erősítés a középpályára, Pogba képében.

De ki tudja, mi lesz.

Akartam írni valami értelmeset is, de rájöttem, hogy most nincs időm ilyesmire.

Kezdjük a néhány mérkőzéssel ezelőtt összeállított jóslatommal:

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont – ELBUKTUNK KÉT PONTOT!

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Na, itt tartunk most. A jóslathoz képest 1 ponttal hátrébb.

A legvégére írtam, hogy sírni fog mindneki, hogy mekkora szar ez az egész. Nos, ez 3 meccsel a jósolt előtt következett be, mert hát sajnos a Beneventót sem sikerült legyűrnünk.

Méghozzá igen kétségbeejtő játékkal sikerült az egy pontot elérnünk az újonc ellen. Az ellen a csapat ellen, amelyiknek eddig a bajnokságot komolyan vevő csapatok 25632762 gólt rúgtak.

És meg kell mondjam, hogy a követező négy meccsen sem számítok egyetlen győzelemre sem! Nyilván a mai döntetlen ezen némileg változtat, hiszen ennek fényében a Torino ellen jóval energikusabb és akaratosabb játékot várok. De ki tudja, hogy sikerül-e szállítani?!

Elöljáróban Ronaldo pihentetéséről annyit szeretnék mondani, hogy hát a faszomat. Miért kellett pihennie? Mert lenyomott a kis sérülése gyors kiheverése után néhány válogatott meccset. Majd itt pihen. A 30 milliós fizetését meg a válogatott állja, ugye?

De ez a legkevesebb, mert az újoncot a bajnokesélyesnek mindenképpen cipőra kéne verni, vagy hát ha mégis x, akkor legyen az az évszázad meglepetése és csodája, mondjuk 50 kapufával és egy 8 karú, hatalmas faszú kapussal. Ehhez képest helyzetünk sem volt.

Nos, néhány gondolat a jövőre nézve:

Fogjuk fel és fogadjuk el, hogy idén nem a bajnoki címért megy ez a csapat. Pirlo kinevezésével ez többé-kevésbé már akkor egyértelműnek tűnt, de mindenki a csodára várt. Pirlo lehet, hogy a világtörténelem legnagyobb edzője lesz, de nem valószínű, hogy első évében.

Örüljünk, ha meglesz a BL-helyezés. Tényleg. Minden annál több, csoda.

2001/02 óta nem kezdtünk így idényt, de akkor ilyenkorra már volt egy vereségünk is. Szerencsére az nekünk győzelem lett, a debil nápolyi miatt. Tehát 20 éve nem volt ilyen, hogy 5 döntetlen volt a csapat neve mellett 9 forduló után. Viszont abban az évben bajnokok lettünk. És Lippi volt az edző.

Dybala akkora gödörben van, hogy talán már elég hosszú kötél sincs a kihúzásához. Az ilyen meccseken kellene megmutatnia, hogy ő aztán vezér és megérdemli a kurva sok pénzt, amit állítólag kér. Leszarom, hogy mennyit hagyott ki. De Ligt is kihagyott fél évet, aztán úgy jött vissza, mint Superman. Dybala a 96. percben a szögletzászlónál állt egy az egyben szembe az emberével. Dybala, az új Messi, az új Del Piero és az új Messiás. Mire számítunk ilyen kiélezetet szituációban egy tizestől, a kapitánytól a vezértől és egy állítólag kurvára technikás (tényleg az, láttam!) játékostól? Hát én arra, hogy legalább MEGPRÓBÁLJA megverni az emberét a kapu felé törve, hogy gólhelyzetet alakítson ki. De nem, Dybala hazabaszta a félpályára, a bíró pedig le is fújta a meccset. Dybala a Lazio után újabb utolsó pillanatos megmozdulással hívta fel a figyelmet arra, hogy a legtöbbet ígérőnek oda kell adni, mert ha 3 hónap alatt nem tudta magát összeszedni nálunk, akkor talán már nem is fogja. Mondogathatja Pirlo, hogy tavasszal nagyon fontos lesz, de lassan talán már ő maga sem hiszi el. Ja, majd tavasszal bocsánatot kérek, ha Dybala mesterhármasával intézzük el a Bayernt a legjobb 8 között. Kötve hiszem, hogy szükség lesz rá. Egyszerűen nem bízom már benne. Nemcsak, hogy szarul játszik, hanem a mentalitása is fos – és látszólag rányomja a bélyegét a csapattársakra is. A Capitano nem lehet ilyen.

Morata kurvanagy király, de mondjuk befoghatta volna a pofáját a lefújás után. Több ok miatt is: az egyik, hogy így most tuti nem játszik a következő meccsen (legalább), és az a Torino elleni lesz. A másik pedig az, hogy ennek a meccsnek a végén aztán végképp nem volt mit pofázni.

Valami jól el van baszva a kerettel, mert a kezdőcsapatot mintha lottón húznák ki, összevissza játszik mindenki, nincs magja a csapatnak. Értem én a kísérletezést meg a sérüléseket, de azért a 9. fordulóban vagyunk és 4 BL meccs is volt már. Miközben Dybala állítólag nem tud játékba lendülni, Ramsay is keresi a formáját, Rabiot néha király, néha balfasz, Arthur egy kiváló középpályás alibimester szintjét hozza. Cuadrado meg a seggén is levegőt próbál venni, és láthatóan az ő teljesítményén is nyomot hagy az, hogy teljesen ki van purcanva, mivel ő mindig játszik. Lehet, hogy Cuadrado a csapat magja?!

Nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem lenne jobb egy sima 442 vagy 433 ennek a keretnek. Igaz, sosem volt még 4 védőnk egyszerre egészséges.

De lássuk meg a rosszban a jót!

Nem szeretem a MILETTVOLNAHÁKAT, de azért játsszunk el egy kicsit a gondolattal. Azt mondják, hogy nézőpont kérdése minden. Pirlo egy teljesen újjáalakított kerettel dolgozik. Egy 0 kilométeres edző, néhány 0 kilométeres játékossal (már ami a Seria A tapasztalatukat illeti).

Ehhez képest, ha a tegnapi meccsen sikerül begyűrni egy gólt, esetleg megadja a spori az utsó percben a tizenegyest, valamint a Crotone ellen is begyűrünk egy gólt (félreértés ne essék, nem nagyon volt rá esélyünk, de összességében most itt építkezés folyik), valamint a Lazio nem egyenlít ki a kilencvenszázadik percben, akkor most elsők lennénk. Hülyén hangzik, de ezek valójában nüanszok. Akkor mit mondanánk? Szar a játék, de működik?

Itt ami kell most, az a HIT és a SZERETET ereje! Ha elkezd a csapat ellen fordulni mindenki, ha ezek a srácok elhiszik, hogy szarok és nagy a baj, akkor tényleg nagy lesz a baj.

Láttunk már szarabbat is. Ezt a brigádot azért sokkal jobban lehet szeretni, mint a Zaccheroni, DelNeri féle nyomorúságot. Pirlot meg pláne. Megérdemli, hogy 10 meccs után ne küldjük el a picsába. Nem ő nevezte ki magát, hülye döntés volt, de már ez van. Ha úgy döntött Agnelli, hogy Pirlo itt fogja megtanulni nálunk az edzősködést, akkor úgy döntött. De ehhez idő kell. Nem 1 hét, nem 10 forduló. Hanem 1-2 IDÉNY… csak mondom.

És bizakodó tekintetünket nézzük az istenitett Zidane csapatára: a Real Madrid 10 forduló után 17 ponttal rendelkezik, 5 győzelem 2 döntetlen 3 vereség képében. Pedig róluk sem gondolnánk, hogy szarok és ki kéne rúgni Zidane-t. Pedig ő ezerszeres BL-győztes.

Kitartás, drága barátaim! Lesz ez még szarabb is, de jobb is!

Akinek nem tetszik, annak pedig:

Nézzük a jó hírt:

Előző bejegyzésünkben szereplő jóslatom szerint a két győzelem után a Lazio ellen kikaptunk volna. Ehhez képest nem kaptunk ki. Ez kiváló hír.

Nézzünk néhány pontot, ami fontos lehet a Lazio elleni fájdalmas X értékelésekor:

• Kezdjük Dybalával! Állítólag prosztataproblémái(!) vannak, ami szokatlan az ő korában, de jobb lenne, ha nem lenne. Szerintem a 94. percben érdemes nem kivezetni a labdát a saját térfél közepén. Helyette számos jó megoldást lehet választani, az egyik ezek közül az, amit Torghelle Sanyitól Kabát Petiig mindenki meg tudott volna tenni: a labdát a picsánrúgás eszközével az ellenfél térfele felé küldeni. Ne szépítsük. Alapvetően teljesen ártalmatlan helyzetben vétett amatőr hibát. Dybala annyira rettenetes formában van, hogy nem is tudom, mit kellene kezdeni vele. De kezdje azzal, hogy meggyógyul. Örülök, hogy nem megy el a válogatottjával, dolgozzon magán.

• Inzaghi! Meg kell jegyeznem, hogy a meccset nézve az ő megmozdulása volt szerintem a legcsodálatosabb. Tényleg. Ha Lazio-szurkoló lennék, könnyes szemekkel nézném vissza. Történt ugyanis, hogy miután Dybala kiszórta a labdát, egy ijedt arcú laziós gyerek futott a bedobáshoz (fogalmam sincs, ki volt az). Első lendületéből _hátrafelé_ dobta volna a labdát, az ott üresen álló védőjátékoshoz. De Inzaghi ott állt a közelben, odarohant hozzá, és rákiáltott, hogy „ne arra!”, és kézzel a játékost elfordította a támadók irányába, mutatva neki, hova kell dobni. Ő bedobta, a többi pedig sajnos MÁR TÖRTÉNELEM. Nos, ez egyrészt gondolom nem teljesen szabályos, hiszen játékban lévő játékost nem fogdos az edző, másrészt pedig ez maga az edző és a meccs szimbiózisa, egy csodálatos meglátás és egy meccset eldöntő mozzanat volt.

• Pirlo! Akárki akármit mond, meghökkentően jól játszottunk. Tartottuk a labdát, voltak helyzeteink, szép volt a gól. A srácok még arra is figyeltek, hogy az utolsó passz hátrafelé történjen, nehogy les legyen. A Laziónak igazából néhány helyzete volt, és nem nagyon volt a meccsben, hogy gólt szereznek. Fejlődik a csapat és ez ígéretes.

• Bernardeschi! Most nem csinált semmit a nyomorult, de érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt három meccsen összesen 21 percet játszott, ám mindegyik meccsen gólt kaptunk a beállása után. NEM HOZ SZERENCSÉT! Ugyanakkor ismerjük el: a Lazio ellen egy passzt próbált meg. És az sikerült!

• A bekapott gól! Nos, az van, hogy annyira a meccs végén jártunk, hogy a srácok kikapcsoltak. Dybala bénázása tényleg csak az ő mostanában nyújtott teljesítményének a megkoronázása, de összességében azért csak egy bedobást eredményezett. Utána azért megtörtént az, hogy a két besárgult szélsőnk között vitte át egy könnyed csellel a támadó a labdát (két ember között még sárgalapokkal terhelve sem lehet így elengedni valakit!!!). Bonuccit 1-az-1-ben simán verte a gólszerző, de nem is volt nehéz dolga, hiszen csak el kellett rúgnia mellette, nem érdemes emiatt Bonuccira haragudni. A lefújást várták már, amatőr hozzáállás.

• Sérülések! Chiesa a bemelegítésnél szenvedett izomsérülést. Mindenki, mindig, évek óta izomsérüléseket szenved. Elég hihetetlen. Morata és Ronaldo is sérülés miatt jött le, nem jó hír. Ronaldo ráadásul azért elutazott a válogatottal, hogy majd ott döntse el, hogy játszik-e. Értem én az ambíciót, de basszameg, inkább pihenjen.

• Frabotta! Hát egyelőre nem egy Zambrotta, de nem rajta mennek el a meccsek, és ez kezdetnek nem rossz.

• Kulabá! Jó vétel volt. Nem is részletezném, ott volt mindenhol, jól játszott.

• Morata! Sajnos nem jutott kapuralövéshez sem, de jól játszott ma is. Ugyanakkor a gólszériának vége szakadt. TAKAROGGYON!

• Demiral! Chiellini méltó utódjának tűnik (pláne, ha nem viselkedik elmebetegként néha), 11 tisztázása több, mint amennyit más csapatok egész védelme bemutat egy átlagos meccsen.

És végül utánkövetem a jóslatot, ami már nem jött be, de nem baj, mert plusz egy ponttal állunk!

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont – SZEREZTÜNK EGY PONTOT!

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Persze, persze, lehet rinyálni.

De érdemes-e?

Szerintünk nem. Igaz, mi már öregek vagyunk, ezért kevésbé fossuk össze magunkat egy-két hullámvölgy láttán. Tényleg, mondtuk már, hogy a múlt héten volt 100 éves a blog? Nos, hát igen.

Nézzuk futólag, hogy mi történt az elmúlt néhány meccsen, kiemelve a Barcelona elleni oboát.

• Rúgtunk 3 gólt a Barca ellen! Igaz, mindegyik les volt, összesen 3 és fél centiméter mélységben. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindet kurvára megadják. Inzaghi sose lett volna csatár, ha van VAR akkoriban.
• Nem adták meg, így kapuralövés nélkül hoztuk le a meccset. Milyen érdekes kontraszt: 3 gól vagy 0 kapuralövés. Fantasztikus!
• Morata a Barca mellett a világ összes csapatának rúgott gólt az elmúlt két héten, egyiket sem adták meg, összesen 12 centiméternyi les miatt. A helyzet az, hogy ha nincs a VAR, mindegyik gól.

De van VAR, úgyhogy ennyi. Más kérdés, hogy a Verona gólja előtti, Dybalával szembeni szabálytalanságot nem videózgatták 6 percig, mint valamelyik Morata lesgólt. De erre lehetett számítani, senkinek sem érdeke (rajtunk kívül), hogy még egyszer bajnok legyen a Juventus. 9 zsinórban elért bajnoki cím után még a Football Manager is elkezd korrupt mentési fájlokat generálni.

De nem is csak ez a gond, hiszen ennyi bírói ellenszélben egy rendes Juventus azért még csak bedarál egy nyomorult Veronát. Ám ez most nem rendes Juventus.

Van ilyen. Emlékeztetném a nagyérdeműt, hogy a marketingedzőnk, az Isteni Pirlo összesen 6 tétmeccsen ült a kispadon. És 0 felkészülési meccsen. Tehát most egyrészt a felkészülési meccseket zavarjuk le élesben, másrészt most találkozik Pirlo azzal, hogy a szakdolgozat megírása és megvalósítása két teljesen különöző világ.

A csapatba elég sok új arc érkezett, őket be kell építeni, Pirlo új formációt próbál meghonosítani, valamint állítólag meg akarunk nyerni mindent. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy belássuk: ez kurvára nem fog menni. És ha valamelyiket el kell engedni, akkor az biztosan nem Pirlo (hát elég nevetséges lenne edzőt váltani most), és biztosan nem a csapat (játékosokat még nehezebb cserélni). Tehát idén amit elengedhetünk, az az eredménykényszer.

Legyünk őszinték:

• Nincsenek nézők, tényleg rettenetes lehet így játszani, nézni is szar. A BarcácskaMesszicske elleni meccset egy olyan streamen néztem, ahol csak a stadionban lévő hangok hallatszottak. Egyrészt ez fantasztikus, mert nem idegesít halálra a kommentátor, és tényleg csak azzal foglalkozol, ami a pályán van. Másrészt átjött, hogy tényleg röhejesen edzőmeccs-szerű az egész. „KULU! KULU! DAI DAI DAI!” „ALVARO” „HÖÖÖÖÖ, HEEEE” Hát ezeket hallani. Meg a kapufa csattanását az első percekben. Tényleg, hát kit érdekel egy idény, ahol nincsenek nézők?
• Persze korai még mondani, de én személy szerint kicsi esélyt látok rá, hogy komoly küzdelmet tudjunk folytatni a bajnoki címért. Drukkoljunk annak, hogy ha már nem mi, akkor ne is a milánói hullarablók brigádja legyen a bajnok. Illetve drukkoljunk annak, hogy azért a BL-helyezés meglegyen (meglesz – de nem vagyok benne biztos, hogy könnyen).
• El kellene dönteni, hogy mivel van a gond. Szerintünk nem Pirlóval. Így Pirlónak időt kell adni. Tehát el kell fogadni, hogy lesz néhány kellemetlen pillanat az idényben. Például ha csoportmásodikként továbbmegyünk a BL-csoportból (a Fradit kell ehhez oda-vissza elverni, Ronaldo egy éves fizetéséből megvehetné az egész klubot, tehát ez azért elvárható), és a 16 között találkozunk a Bayernnel (Isten mentsen meg minket attól). De a Barca passzolgatása is kellemetlen volt a második félidő elején – sok-sok percig nem értünk labdához, ÁRNYÉKHARCOSOK VOLTAK A SRÁCOK.
• Vannak hiányzóink. De Ligt jó volna néha Bonucci helyett, aki egyre szarabb. Alex Sandrót divatos gyalázni, bár én sosem értettem az okát, de most bevallhatja mindenki: eléggé hiányzik. Ronaldóra szót sem érdemes vesztegetni, hát elég nagy segítség lesz, ha végre visszatér. Szerencsés, hogy a COVID nála tünetmentes, így a hiányzó nyári szünetet most letudja, vélhetően energikusabban és mérgesebben tér vissza, mint VALAHA!
• Dybalával kapcsolatban több fontos gondolatunk is van:
  • Nincs arcszőrzete. Egyszerűen nem értem. Nem frissen borotvált, hanem nincs se borostája, se nyoma annak, hogy valaha borotválkozott volna. MI ENNEK AZ OKA?
  • Régen játszott, így nem könnyű megmondani, hogy miért illegeti magát a pályán, mint egy ócska ribanc, ahelyett, hogy harcolna és vezér lenne. Idő kell neki, hogy belelendüljön? Vagy megsértődött és most duzzog? Esetleg nem tervezi mégsem, hogy meghosszabbítja a szerződését?
  • Ha valami biztos, az az, hogy 15 milliós fizetést jelenleg közel sem érdemel.
• Nem ártana, ha az elmebeteg Demiral néha emlékeztetné magát arra, hogy elmebeteg. Ugyanis tulajdonképpen két rossz megmozdulása volt az egész meccsen, az egyik egy iszonyatos gólpassz-jellegű átadás volt a saját 16-osunkon belül az ellenfélnek. A másik pedig az, hogy kiállíttatta magát. Ezt leszámítva jól lehozta a meccset! Itt az ideje ezeket az apróságokat elhagyni.
• Bonucciról az jutott eszembe, hogy legutóbb a Real elleni hazai meccsen ő pöckölte el Buffon elől a labdát, hogy az visszakerüljön a Madridhoz és Ronaldo végül beollózhassa A Gólt. Tehát végülis Bonucci tehet arról, hogy Ronaldo hozzánk igazolt.
• Bernardeschi. Na, az ő becserélése tuti valami fogadás eredménye. BÁRKI MÁST érdemesebb lett volna beállítani. Lehetetlen megmagyarázni, hogy miért rúgta fel a barcelonai gyereket, és miért úgy. Tehát azt, hogy mégis, mi a fene lehetett a fejében? (Jegyezzük meg, hogy nem volt 11-es, mert vonalon kívül volt a szabálytalanság – fura, hogy a VAR szobában erre nincs vonalazós app.)
• Egyébként a Barcelona első gólja teljesen aljadék volt, helyzet nélkül, egy picsánrúgott labda bepattant. Össze ne fossuk magunkat. A második gól egy jogtalan tizenegyesből jött össze. Tehát a két gól nem helyzetből született. És persze, lehet mondogatni, hogy a Barcának csak nagyon kicsin múlt, hogy a sok helyzete nem lett gól, így fossá is verhettek volna minket, de az is elég kicsin múlt, hogy 3 gólunkat a VAR szobában kicentizgette a sok majom.

A helyzet tehát szomorú, de nem reménytelen. A keret nem gyenge, ezt szögezzük le. Tehát edző nélkül is be kéne érnünk a BL-helyek egyikére a bajnokságban. Azonban ezt az idényt vélhetően el kell engedni.

Allegri utolsó évében már voltak gondok. Sarri kinevezése félrement, és az is megmagyarázhatatlan volt. Pirlo és az új igazolások inkább a jövőnek szólnak, és az a helyzet, hogy el kell fogadnunk: nem lehet minden évben bajnok a csapat. Tényleg nem. Idén például jó eséllyel nem lesz az.

Nem az a csoda, ha nem nyerünk idén meg mindent, hanem az lesz a csoda, ha valamit megnyerünk! Ha ezzel a megértő, szeretetteljes várakozással nézzük a meccseket akkor talán kevésbé basszuk fel magunkat idegileg.

Egyébként én még mindig azt gondolom, hogy két éve Allegrivel alá kellett volna írni egy 100 évre szóló szerződést, és kibaszni a fél csapatot, ahogy állítólag kérte is. Én azt akartam, hogy ő legyen a mi Sir Alexünk.

De nem… ugrálni kell, rinyálni, tetszetős focit játszani. Hát én igazából sajnos leszarom a tetszetős focit, ha rondán semmisítünk meg mindenkit, akkor rondán. Lényegtelen. (Egyébként azóta hányszor játszottunk tetszetős focit?)

Na, de úgy kellett, úgy kellett, káposztába hús kellett!! Most ezt kell megzabálni.

Ui.: Csökkentett elvárásaimat az alábbi, elváráscsökkentő jóslattal szeretném demonstrálni – nézzük a következő 10 meccsünket:

Spezia (I) – A BL meccs után bedaráljuk őket – 3 pont

Fradika (I) – A Fradit kötelező legyűrni – 3 pont

Lazio (I) – Idegenben kikapunk – 0 pont

Válogatott szünet.

Cagliari (H) – Idehaza a szünet után nagy nehezen nyerünk – 3 pont

Fradika (H) – Itthon is kötelező győzelem – 3 pont, ezzel lényegében meglesz a továbbjutás a BL-csoportból

Benevento (I) – Idegenben is nyerünk – 3 pont

Lendületbe jön a csapat Elhisszük, hogy minden jó lesz.

Dinamo (H) – Már továbbmentünk vélhetően, ócska meccsen X.

Torino (H) – Újabb X

Barcelona (I) – Tét nélküli meccs lesz valószínűleg, Ronaldo viszont megkúrja a barcelonaiakat. Ami arra lesz elég, hogy ne kapjunk ki.

Genoa (I) – Ikszelünk és megint sírni fog mindenki, hogy mekkora szar ez az egész.

Valahogy így.

Mennyi minden történhet néhány hét leforgása alatt. Mennyire nehéz feldolgozni mindezt a történést az egyszerű szurkolónak.

Hát igen, elment Sarri, nem Guardiola jött, hanem Pirlo. Kicseréltük kb az egész középpályát, fosul, kurvajól, szarabb lett, de mennyivel jobb, mégis menjen a picsába Paratici, na, nézzétek meg, milyen jó, ha nem ingyen igazolunk, el ne menjen már Paratici. Ne jöjjön már Suarez, de milyen jó lenne, az öreg Dzeko ide ne jöjjön, Paratici, a kurva anyád, hogy jut eszedbe Morata, jaj, de jó hogy jön, annyira Juve-szív, meg pizsi, de mégis micsoda szar választás!

Nagyon nehéz eligazodni a saját hangulataink között. Ami könnyen ön- vagy közveszélyessé tehet bárkit!

A Bianconeri Blog segít, hogy ne kelljen kedélyjavító gyógyszerekhez fordulni vagy szanatóriumba vonulni!

Három különböző időszakot különböztethetünk meg jelenleg hangulatingadozási szempontból:

Samp meccs előtt – Samp meccs után – Roma meccs után

A Samp meccs előtt a Pirlót kutyázók és a Pirlót éltetők tábora teljesen önazonos módon viselkedhetett, hiszen mindkettő vélemény a maga módján teljesen megalapozott volt. Pirlo full kezdő, ez tény, viszont nagy Maestro volt a pályán, ez is tény. Hogy ebből milyen edző lesz, az egy nagy kérdőjel, még most, két meccs után is.

A Samp meccs után felrobbant az internet. Számomra meglepő módon gyúltak az örömtüzek, reppentek a tüzijátékok mindenfelé. Hosszas, gúnyos értekezéseket olvashattam arról, hogy Pirlo 1 hét alatt több „Sarriballt” tanított az „edzhetetlen” csapatnak, mint Sarri egy év alatt. Megtudhattam, hogy Pirlo minden játékost újra felfedezett, fosadékká fogjuk verni az egész világot, és utána a világűrt is, ha igazolunk még egy-két jó játékost (Paratici, takarodj!)

Néhány merészebb szurkolótárs meg merte említeni, hogy talán nem kellene messzemenő következtetéseket levonni egy valóban harmatgyenge Sampdoria leveréséből, hiszen ők vélhetően a kieséshez jóval közelebb lesznek, mint a dobogóhoz. Ezzel a véleményükkel azt kockáztatták, hogy „Nem is vagy igazi szurkoló, te károgó g*ci!” stílusú válaszokat kapjanak a csapat BL-győzelmét vizionáló társaiktól.

Nos, én azt gondolom, hogy a nyitófordulóban látott Sampot még a mostani Fradi is legalább X-re hozta volna. De a második fordulóban a Benevento be is árazta őket (Samp – Benevento 2-3). Jó volt velük játszani az első fordulóban, mert kiváló edzőmeccsnek bizonyult a találkozó. Gyakorlatilag ellenállás nélkül próbálhatott ki néhány elképzelést Pirlo, egy olyan csapattal, ahol a középpályán csak Cuadrado volt az, aki az elmúlt idényben stabil tagja volt a csapatnak.

Jól sikerült! A Sampdoria ellen magabiztosan húzta be az edzőmeccs hangulatú bajnokit a csapat.

De végtelen szűklátókörűségre utal(t) az, ha valaki ez alapján kezdte el savazni Sarrit, isteniteni Pirlót, az egekbe marasztalni a csapatot vagy kezdett el hatalmas sikereket várni tőlük.

A Roma ellen el is jött a józanító 90 perc. Hiszen a Roma vélhetően a tabella felső negyedében fog elhelyezkedni, és a hírek ellenére sem éppen edzőbuktató vagy beleszarós hangulatban léptek pályára.

Az új játékosaink (számoljuk ide Rabiot-t és Ramsey-t is nyugodtan) úgy játszottak a komolyabb ellenfél ellen, ahogy egyébként elvárható egy teljesen új közegben: sok hibával, igyekezettel, de gyakran elbaszva az elbaszhatót.

Sokan azt írták, hogy Pirlo „amatőr” hibákat vétett a meccsen – ilyennek írják be például Cuadrado baloldalon való játszatását. Nos, én azt gondolom, hogy Pirlo nem egy idióta barom, mindössze kísérletezik egy teljesen új csapattal és a teljesen új elképzeléseivel. Csak nem gondoljuk, hogy véletlenül, mintegy elbaszva a team sheetet, rakta be Cuadradót baloldalra?! Szar döntés volt, ez tény, de nyilván megvolt az oka.

Pirlo okos srác, és el is mondta, hogy sajnálatos módon nyáron kevés volt a felkészülési torna és edzőmeccs, ahol próbálgathatta volna meglepő húzásait, így most kénytelen menet közben. Bizony, ez azzal jár, hogy néha beszopjuk.

Ám most hirtelen tele lettek a szurkolói fórumok Pirlo és a csapat kutyázásával, Rabiot takarodjon, Pirlo amatőr fasz, egyébként Kulusevski is egy idegen test (egy hete még aranylabdás félisten volt, ejha).

Nos, Rabiot-tól sosem volt idegen a hasonló ostobaság, Pirlo nyilván tanul belőle, teljesen egyértelmű volt, hogy le kell hozni, simán bejöhetett volna korábban a helyére Bentancur mondjuk. De a legjobb dolog a blogger, az újságíró és a labdarúgás-szakértők életében, hogy utólag aztán iszonyatosan könnyű okosnak lenni.

Cuadrado reméljük, soha többé nem játszik a bal oldalon, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Pirlo azért tette oda, mert De Sciglió eladásán gondolkodnak, Frabottát pedig túl könnyűnek találta ahhoz, hogy a Roma ellen is bedobja. Így megnézte, hogy van-e opció a bal szélre, De Sciglio távozása és Sandro hiánya esetén. Szerintem a választ megkapta: nem igazán.

Arthur és Benta behozatala is tanulságokkal szolgált. Nem lepne meg, ha a Napoli ellen ők kezdenének (főleg, hogy Rabiot nem tudna, ha akarna sem).

Nézzük az egyébként szar meccs jó oldalát: Rómában nem rossz egy döntetlen. Danilo megint meghökkentően jól játszott, szinte érthetetlen. Ronaldo még mindig magasra tud ugrani. 10 emberrel is jórészt mi támadtunk. Szerintem egyáltalán nem játszottunk szarul, ahhoz képest, hogy ez is gyakorlatilag egy beszoktató meccs volt Pirlónak és az új srácoknak. Ne feledjük, Morata a meccs reggelén még zavartan pislogott az ágyában, „baszki, milyen országban vagyok?” felkiáltással, McKennie még a torinói hamburgereseket próbálja felfedezni, Arthur hónapok óta nem játszott tétmeccset, Cuadrado pedig úgy érezhette magát, mint a hülyegyerek, aki azért vesz jobbkormányos autót idehaza, mert olcsóbb volt a használtautón.

Tartom, hogy HA JÓL ÖSSZEÁLL ez a csapat, és képes azzal a magabiztossággal játszani erős csapatok ellen is, mint tette azt a Samp ellen, akkor kellő összeszokottsággal nagyon sokra vihetik.

De könnyen előfordulhat az is, hogy sok meccsen át nem sikerül összeállni, elmegy a játékosok kedve és akkor mondhatjuk majd, hogy a Pirlo-projekt megbukott. Egyelőre nem így áll a helyzet:

Pirlo csapatával a ki nem mondott cél persze az, hogy első évben konkrétan csodát tegyenek és megnyerjenek mindent, fittyet hányva minden akadályra és hátrányra.

A kimondott pedig nem lehet más, mint a jó szereplés és az építkezés a jövőre, egy fiatalabb, éhesebb csapat megszülése. Capitano is meglepő nyilatkozatot tett, nyilván azért, hogy levegye a nyomást Pirlóról:

Van most egy hete a csapatnak, hogy kitalálják, miként tud Arthur és Benta kezdeni, Dybala hogyan térjen vissza, ki játsszon a bal oldalon (csak ne Cuadrado legyen az) és hasonlók. Fogadjuk el, hogy még nem stabil a csapat, még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz az átlagos teljesítmény, kinek hol ízlik a legjobban a játék, és azt sem látjuk, Pirlo miként tud belenyúlni egy meccsbe, ha szar kerül a palacsintába.

A Napoli ellen nagy próbatétel lesz, tudjuk, miért.

Simán benne van az is, hogy kikapunk. És akkor sem kell (még) rinyálni. (Ha nagyon nyerünk, akkor sem kell BL-győzelmet vizionálni.)

Nem lehet mindig nyerni, ha épp nem nyerünk, majd tanulunk belőle.

Hajrá Juve! Szeretés!

Intenzív nap volt a tegnapi.

Egyrészt én meg voltam győződve róla, hogy Beni dörgedelmes írása ellenére nem fogják leváltani Sarrit. Aztán Agnelli hívott minket, hogy rendben, mégsem akarja magára haragítani a világegyetem legnagyszerűbb sportújságíróját, aki amúgy egy offshore cégen keresztül az Agnelli család 47%-át is birtokolja.

Tehát hipp-hopp kibaszták Sarrit. Az én véleményem az, hogy a játékunk fos volt, Sarri nem volt valami rugalmas csávó, ugyanakkor el kell ismerni, hogy fosadék egy szezon volt ez, és az újraindulás után 48 nap alatt sikerült 14 meccset lejátszani egy totálisan romos kerettel.

Viszont függetlenül a játéktól, a helyzet az, hogy Sarri sosem tűnt Juve-kompatibilisnek, a hozzáállása, a nyilatkozatai sem voltak szimpatikusak, a kötődéséről (azaz annak teljes hiányáról) pedig nem is beszéltünk még. Egyszerűen nem volt Spirito benne – ilyen szempontból mondjuk már a kinevezése is totális tévedés volt.

No, a lényeg az, hogy kibaszták az öreget, én pedig lelkenedzve írtam Dincsinek, mennyire izgatott vagyok, hogy mi fog történni a következő héten. Ám egy óra múlva ki is nevezték Pirlót, így sajnos nem jött el az izgalmas találgatások időszaka.

A döntés gyors volt, aminek egy előnye mindenképpen megvan: lófasz idő sincs a következő idény kezdetéig, senkinek nem lett volna jó több napig tartó bizonytalanság. Döntöttek, lehet tovább dolgozni.

Nézzük akkor Pirlót, új Mesterünket:

• Soha a büdös életben nem vezetett még csak egy edzést sem.
• Nemhogy felnőtt csapatnak, de ifistáknak sem.
• Egyetlen meccsen sem irányított csapatot, semmilyen korosztályban.
• Nem volt segédedzője sem senkinek.
• 2018-ban kezdte el a FIGC edzőképzését, amit direkt exjátékosoknak találtak ki, és a képzés végén akár Serie C-s felnőttcsapatot is edzhet a sikeres vizsgázó.
• Azóta talán elvégzett még valami gyorstalpalót, hogy legyen licence a világegyetem egyik legsikeresebb, BL-győzelemre és zsinórban a 10. scudettójára törő egyesület vezetésére is.

Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a pályán hatalmas tanár volt, intelligens figurának tűnik, és persze azt is, hogy EGYSZERŰEN IMÁDJUK PIRLÓT.

A Maestro és Agnelli között állítólag több van, mint sima üzleti kapcsolat! No, sajnos nem szerelem, csak barátság.

Azonban Agnelli nagyon bízik Pirlóban, és a hírek szerint az amúgy is _kifelé álló rúddal_ lődörgő Nedved-Paratici duó ellenében nevezte ki gyorsan az első csapat élére.

A fizetésével nem tudunk nagyot bukni (1,8 millió eurós éves bérezést kap, szemben Conte 11 milliójával, Allegri 7,5 milliójával vagy Sarri 5,5 milliójával), cserébe minden mással igen!

Közbevetés hirtelen a bérekről: az izét második helyre lavírozó Conte 11 milliója mulatságosan soknak tűnik ahhoz képest, hogy mi 5,5 millióért nyertük meg Sarrival a Serie A-t. Ám ne feledjük, hogy a Juventusnál két edző volt a fizetési listán: Allegri utolsó évét is kifizettük, szerződés szerint. Így valójában a Juventus 13 millióért foglalkoztatott edzőket az előző idényben!

Nos, Pirlo totális tapasztalatlansága ELKÉPESZTŐEN HATALMAS lutri. Ugyanakkor a döntés valójában nem meglepő. Modern, merész lépés az új generációt egyből a mélyvízbe dobni, és ki bírná ezt jobban, mint az olaszok legendája, Pirlo?!

Zidane-nak bejött, ám ő előtte a Real ificsapatát edzette sikeresen. Ferrara esetében kiderült, hogy teljesen alkalmatlan a magas színvonalú edzősködésre, pedig Lippi mellett volt asszisztens a világbajnok olasz csapatnál. Nagy Inzaghi perecelt a Milannál (pedig előtte a Milan ificsapatainál tanulhatott), kis Inzaghi az utóbbi idők legjobb Lazióját rakta össze, ám az ő esetében is mögötte volt már 6 év a Lazio ifistáival, mielőtt megkapta volna a nagycsapatot. Gattuso megítélése elég vegyes, ám ő nagyon kis csapatoknál kezdett, mire a Milan és a Napoli padjára kerülhetett volna, tehát nem állíthatjuk, hogy hirtelen dobták a mély vízbe, ennek ellenére eddig nem alkotott maradandót sehol.

Hirtelen nem jut eszembe más, aki mostanában került exjátékosként nagycsapat kispadjára!

Mind közül Pirlo az, aki valóban 0 (nulla, zéró) tapasztalattal vesz át egy igencsak komoly babérokra törő csapatot.

A jó hír, hogy igazán nem várhatunk tőle semmit, mert minden történés igazi meglepetés lesz ezután. Az ellenfelek sem tudják, mit akar Pirlo játszatni majd, hiszen még egy óvodai futballmeccsre sem készített fel kislurkókat. Agnelli biztosan nagyon fogja támogatni, és a hírek szerint Paraticinek elég keményen ki lett adva az ukáz, hogy kit kell kibaszni a keretből és kiket kellene leigazolni. Ő is az utolsó esélyét kapja a mostani mercatóval.

Pirlo érkezésével újraéledhetnek a Tonali leigazolásáról szőtt álmok, az Instagram szerint jóban vannak, hátha mégis minket választ a kis pirlófejű gyerek. Zaniolo érkezése az új Róma-tulajjal vélhetően esélytelen. Pirlo állítólag mindkettőt akarja. Mindegy is, franc foglalkozik ezzel. Majd meglátjuk mi az, ami megtörténik.

Tehát, fogalmunk sincs, hogy mi lesz, de Beni elég jól megfogalmazta az én érzéseimet is:

Összességében nagyon bizakodóak vagyunk, mégha ennek semmi alapja nincs. Teljesen adja magát, hogy halál kilátástalan játékkal lavírozunk be az ötödik hely környékére, úgy, hogy februárban Zaccheroni veszi át Pirlo helyét. És mindennek ellenére mi azt látjuk magunk előtt, ahogy Pirlo közömbös arcal emeli fel a nagyfülűt és utána azt nyilatkozza, hogy „egyáltalán nem izgultam, tegnap este playstationöztem, aludtam egy nagyot, aztán kijöttünk és megnyertük a BL-t.”

Megdögölhet mindenki, bármi lesz, akkor is NEKÜNK VAN A LEGMENŐBB EDZŐNK.

A világon.

(Ja, és Pirlo az első „social media kompatibilis” manager, tizenvalahány milliós követőtáborral a különböző felületeken.)

A közelmúlt gyenge eredményei miatt kitört szerkesztőségi villongások eredményeképpen egy izé-közeli személy is csinált valamit valahol, ami miatt felmerült az is, hogy megszűnik az egész Bianconeri Blog!

Pedig mindannyian tudjuk, hogy Bianconeri Blog NINCS MÁSIK!

Sehol máshol nem olvashattok úgy a Juventusról, hogy valójában nem is a Juventusról olvastok! Sehol máshol nem találtok olyan olyan olasz bajnokiról beszámolót, amit még le sem játszottak, sehol máshol nem találtok útmutatót edzőöléshez és sehol máshol nem találtok szabálymódosító indítványokat, de említhetnénk Johannt a pálcikaembert is, aki szintén nincs sehol máshol!

Miután ez a hír kiszivárgott, olvasói levelek tucatjai kezdtek ömleni a szerkesztőség postaládájába, amit mi meztelenül, a vitákban és közelharcban leizzadt testtel olvasunk fel egymásnak, és természetesen megosztjuk ezeket az írásokat veletek is!

Sanya – Napoli-szurkoló

„Dögöljetek meg a mocskos blogotokkal együtt, férgek!” – üzeni Sanya nekünk, egy kicsit fel is izgatott mindannyiunkat.

Pelé – volt válogatott labdarúgó

„Eu leio o blog Bianconeri desde a adolescência. Foi uma verdadeira bússola no mundo do futebol para mim. Eu nunca teria marcado tantos gols se você não estivesse. Eu falaria sobre meus troféus da Copa do Mundo mais cedo do que você!” – Pelét mi sosem szívleltük, igazából nem is tudtuk, hogy olvas minket. 🙁

Orbán Viktor – Magyarország miniszterelnöke

„Minden reggelem így néz ki: Magyar Nemzet, Nemzeti Sport, Bianconeri Blog. A legjobb cikkeket el szoktam küldeni Erdögan barátomnak is. Ha a Bianconeri Blog megszűnne, egy tollvonással betiltanánk az Indexet is!” – írta egy magát Orbán Viktornak kiadó imposztor.

Darti – a Bianconeri Blog egyik szerzője

„Mit sem tudtam még a homoszexualitás és a labdarúgás kapcsolatáról, amíg meg nem keresett Dino Vercotti barátom, hogy szálljak be ebbe a csodálatos csapatba. Azóta számos kalandot éltünk át együtt, de a szeretet erejével minden rázós helyzetből erősebben jöttünk ki. Így lesz ez most is. Nem engedünk az izé-behatásnak, ha elég pénzt küldtök, akkor megvásároljuk Neymart, és ő is itt fog blogolni!” – Darti írása azért meglepő, mert ezt a blogbejegyzést is az ő neve alatt jelentetjük meg.

Zoli – Juventus-drukkernek született, már anyja méhében az volt

„Basszátok meg! Sosem voltatok igazi szurkolói a csapatnak, viccet csináltok mindenből, szarra való brigád vagytok. A Márta meg osztya az észt a tévében, aztán FEL SEM IGAZ ANNAK AMIT MOND! Az igazi szúrkoló tűzőn-vizen kiálla csapata mellett. Ti meg nem.” – Zoli a bizonyítéka annak, hogy megosztóak vagyunk, ezáltal nincs belőlünk másik!!!

Pavel Nedved – A cseh kúria

„Použitá česká piva jsem prodával v zaniklém metru, když mě našli autoři blogu Bianconeri. Tehdy jsem si uvědomil, že mohu být skvělým fotbalistou. Kdybych se pokusil dost tvrdě, nezastavil bych se až do zlatého míče. Nakonec jsem vyhrál zlatou kouli. Děkuji vám, doufám, že čtenáři posílají hodně peněz, abyste mohli v budoucnu nezávisle nahlásit své boje Serie A!” – Pavel <3

Nagyszerű István – híres közéleti személyiség

„Ti nevezitek magatokat újságíróknak?! Idióták!” – István, mi nem is ismerünk téged 🙁

Peti, régi olvasónk

„Hát ez az. Melyik másik futballblognál tudnád elképzelni az egyik asztalnál a Dino Vercottit a másiknál meg a s4tchyt. És itt semmiképp nem egy minőségi, hanem egy szerzői inspirációt ábrázoló skála súlypontjain gondolok rájuk. Lenyűgöző és példamutató a szerkesztőség emberi, írói sokszínűsége. Nyiss be bármilyen olyan helyre a sokból, amit már bekebelezett a mélyszürke homály. És se stílus, se tehetség, se hírérték, se kultúra. Számomra itt nem az az elsősorban drámai, hogy interes, vagy nápolyi, juvés, vagy rómás, vagy spanyol termék kerekedik felül. Hanem hogy egy mára már ritka, hazai, jó minőségű blog adná át a helyét már megint valaminek, amit olyan olvasni, mint sajtreszelővel rej ..” – Köszönjük, Peti! Küldj egy kis pénzt is, légyszi!

Edina, Érdről

„Szeretem, hogy pártatlanok vagytok. Hogy nem érződik, melyik csapatnak szurkoltok. Ez az igazi újságírás!” – Néha mi magunk sem tudjuk, Edó!

Sarri – a csapat edzője

„Tudnátok egy doboz cigit küldeni? Kifogytam.” – Már úton van, Mester!

Alsópataki Zorán

„Gyűlölöm, hogy ti vagytok a leghitelesebb blog. Gyűlölöm, hogy mindig titeket kell olvasnom, ha mosolygósabbá szeretném tenni a napomat. Gyűlölöm, hogy egy sziget vagytok ebben a Magyarország nevű őrületben” – Nekünk is nagyon nehéz, Zorán, gyere és szorítsd meg a kezünket is.

Juhár Tamás – ex-futballista

„Innentől lesz izgalmas, hogy Inzaghi mit csinál ezzel a Lazióval. Most kell venni egy nagy levegőt Rómában, és ami működött, azt megőrizni, és feltenni a kérdést, hogy „mit akarunk?”. Ha erre megtalálja a választ a Lazio, akkor még bármi lehet” – Köszönjük, Tamás, mi is izgulunk!

Potolai Ábel – milan-szurkoló

Igen, igen, jó a blog, persze. De ne felejtsük el, amikor viccet csináltatok a rangadóból, amikor egy hétig a Milánon köszörültétek a billentyűzetet, milános vicceket írtatok, és persze minden héten gyűlölködő rovattal írtatok az aktuális ellenfelekről. Gusztustalan, képmutató banda vagytok, ha megszűnne a blog, lehugyoznám azt a vincsesztert, amiről utoljára letörlik!” 🙁

Feri is írt nekünk Pápáról

„Csinálni kell tovább ezt a kurva blogot. Nem másokért. Magatokért! Hát az ég áldja meg, ti hoztátok ezt össze. Tessék felállni és továbbmenni! Azok meg, akik ezt teszik veletek…nos, azokról majd döntsön a nép.” – Belehúzunk, Feri, tenni fogjuk a dolgunkat!

Hát mára ennyi. Az adományokat a szerkesztőség jól ismert bankszámlaszámára küldjétek, iszonyatosan sok pénzre lesz szükségünk az elkövetkező néhány hónapban-évben.

Ui.: Természetesen minden név és írás a képzelet szüleménye, mint mindig. Tudjátok, olyan ez az oldal, mint a Hírcsárda, csak Juvés.

Tegnap, azaz 2020. 06. 17-én, este kilenc órai kezdettel lezavarták az Olasz Kupa döntőjét. A végén, tizenegyesrúgások után, a Napoli csapata emelhette a magasba a salátástálat.

Nézzük, milyen izgalmas dolgok történtek ez alatt a 90 perc alatt:

Alaszka, valahol Bettles közelében, délelőtt 11:00:

Liam már évek óta repüléssel foglalkozik, így nem volt meglepő, hogy az Olasz Kupadöntő napjának reggelén is beült kis méretű, mindössze 4 személy szállítására (egy pár koffer elfért még azért hátra) gépébe és nekilátott, hogy indulás előtt kipipálja a biztonsági szempontból fontos checklist pontjait.

Mire Ronaldo lövését a Napoli kapusa könnyedén félreütötte, Liam már tisztában volt vele, hogy valahol van egy kis olajfolyás az egyik dugattyúnál. Sajnos ez olyan probléma, amit nem tud megoldani helyben, tudta, hogy mielőtt újra turistákat reptethetne (amire amúgy is kicsi volt az esély, így, a COVID-szituáció utáni napokban) el kell mennie Wyatthoz, régi barátjához, akinél megvoltak a megfelelő szerszámok.

Wyatt repülőgépeket szerelt ugyanis.

Liamnak fogalma sem volt róla, hogy már a félidőben járunk, amikor rövid dél felé haladás után kelet felé fordította a gépet, hogy Beaverbe érkezhessen.

Bonucci sárga lapját emelte éppen fel a spori, amikor Liam fura hangot hallott a motor felől. Érezte, ebből baj lehet. Kicsit feljebb húzta a gépet, hogy jobban belássa a tájat. Szerencsére az alaszkai nyár kellemes, 20 fok körüli meleggel és tiszta idővel segítette a tájékozódást.

Ám alig jutott a Juventus lélegzethez, amikor a motor megadta magát. Sűrű füst gomolygott a gép orrából, az erő is elszállt a gépből. Liam bajban volt!

Egy közeli tisztás felé kormányozta a kisgépet, tudta, hogy csak egy esélye lesz letenni. Ha nem sikerül, összetöri magát, nem tud kimászni a gépből, a medvék és a farkasok fogják megzabálni.

Dybala is besárgult, Liam pedig egyre jobban izzadt a botkormány mögött. A motor néhány köhintéssel teljesen kimúlt, a hirtelen beálló csend meglepő volt, mint egy coca-colás kivetítés a Stadio Olimpico széksorain.

Ám Liam tapasztalt pilóta volt, sokkal jobban figyelt, mint Bernardeschi, aki konkrétan kivezezett a labdát a saját csapatának alapvonalán, senkitől sem zavartatva.

A kisgép a biztonságosnál kicsit nagyobb sebességgel és nagyobb süllyedéssel ért földet az ázott talajon, Buffon éppen kivédte Maksimovic fejesét, amikor Liam kikapcsolta a biztonsági övét. Hiába, mindketten több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött tették a dolgukat.

Liam tudta, hogy bár a repülésnek vége, előtte áll még néhány fontos dolog. Dybala szarul rúgta a tizenegyest, de nyilván megérdemli a 15 milliós fizetést majd, hiszen nem ezen múlik. Ám Liam élete ennél fontosabb dolgokon múlt, például azon, hogy működik-e még a rádiója vagy van-e jelzőrakétája a gépben.

Természetesen elegendő jelzőrakétája volt, hogy akár egy fél éjszakán át nappali világosságot varázsoljon az alaszkai senki földjére, de szerencsére a rádiója is működött. Hiába, Liam nem egy kibaszott focista volt, akinek annyi lenne csak a dolga, hogy 11 méterről berúgjon egy labdát egy IFA-méretű kapuba.

Így, mire kedvenc csapatunk már a csapatbuszban ült hazafelé tartva, azon gondolkodva, miként nem sikerült 180 perc alatt egy gólt sem rúgni, hiába a Ronaldo, Dybala, Douglas Costa támadótrió és a Sarriball mítikus fegyvere, nos, addigra Liam már megnyugodva szalonnázhatott gépe mellett.

Wyatt 30 perccel később felszedte.

IZGALMAS KALAND VOLT, LIAM!

Ausztrália, valahol Alice Springs közelében, hajnali 4:00

Pedro 17 éve érkezett Ausztráliába, villanyszerelőként. Azóta valahogy kamionsofőr lett, maga sem pontosan emlékszik, miért. Ám ezt is nagyon élvezte: hatalmas guruló vonatot vezetett keresztül Ausztrália vadregényes, nemritkán valóban veszélyes vidékein. Büszke volt rá, hogy néhány év alatt megkapta az engedélyt ezeknek a monstrumoknak a vezetésére. Pedro nem kevés pénzt fizetett azért, hogy egy kibaszott kamiont vezethessen, miközben Rabiot évi hétmillióért nem hajlandó áttenni időben a seggét az egyik városból a másikba, vagy kulturáltan odatenni magát edzésen és a pályán.

Pedro nem ismerte Rabiot-t. Igazából világéletében gyűlölte a focit, meghökkentő módon a krikett volt az ő sportága. Ne is vesztegessünk erre több szót. Még alig derengett valami a horizonton a napfelkelte előjeleként, amikor a kezdő sípszó elhangzott az Olimpicóban. Szinte ezzel egyidőben indította be a gépet Pedro is.

Tudta, hosszú út van mögötte, de ezután is pont ugyanannyira kell figyelni, mint eddig, hiszen elég egy kis kihagyás és súlyos árat fizethet érte. Nem elég csak beülni a pilótafülkébe, arra várni, hogy majd magától elmegy a kamion A-ból B-be.

Pedro egyszerű ember, ám a maga módján bölcs. Megoszthatta volna ezt a bölcsességet a pályára küldött 11 juventus-játékksal is.

Az elején az út rendben ment, egyre világosabb lett, az ausztrál táj megnyugtatóan terült el Pedro előtt. Biztatóan duruzsolt a motor, eközben több ezer kilométerre Pedrótól a Juventus is letámadott, védekezésből pedig szépen járatva hozták ki a labdát. Ki hitte volna, hogy ez az egész idill csak időleges. Pillanatok alatt elszaródhat minden.

A kengurucsapat jobbról jött, pont ahogy a jobb kapufát találta el a Napoli is szabadrúgásból. Ezt nem lehet kivédeni, ha szerencséd van, nem lesz baj, ha nincs, akkor baj lesz. A Juventusnak szerencséje volt, Pedrónak sajnos nem.

Miközben a dupla defektet kapott kamiont próbálta az úton tartani, Pedro egy pillanatig sem gondolt arra, hogy miként lehet az, hogy a Juventus idén lényegében teljesen veszélytelen mindenfajta szabadrúgásból, hiába vannak technikás játékosok a csapatban.

A kamion teljesen kifordult és a hatalmas rakomány miatt menthetetlenül az oldalára borult. Pedro rettenetesen bebaszta a fejét, és elködösülő tudatával még arra gondolt, bárcsak láthatná még a családját: Rose-t, a feleségét, és két gyereküket: Johnt és Jesust.

Eközben az Olimpicóban semmi sem történt. A világ 9. legmagasabb fizetéseit felmarkoló 11 játékos tanácstalanul passzolgatott, és egyre közelebb kerültek ahhoz, hogy gólt kapjanak. Pedro az eszméletlenség jótékony homályába merülve feküdt egy oldalára borult kamionban, miközben kedvenc csapatunk évi 281 millió fontnyi fizetésért szívta a brét egy kellemesen csendes stadionban.

Vajon ki vagy mi talál rá Pedróra hamarab? Egy falka dingókutya, akik félénken bár, de elmajszolják a testét, vagy egy másik autós, esetleg egy kamionos kolléga?

Vajon ezidő alatt ki tudja bekkelni a csapat legalább azt, hogy a rendes játékidőben ne kapjon ki? Aztán vajon úgy állnak oda a 11-es rúgásokhoz, mintha még ők lennének megsértődve, hogy mi a fenéért nem kapott 3 gólt a Napoli 90 perc alatt, hogy elég legyen csak ünnepelni?

Danilo heti 66 000 fontért bemutatott teljesítményének méltó megkoronázása volt a világűrbe kirúgott labda.

Miközben Pedrót éppen egy kamionos kolléga próbálta némi vízzel magához téríteni, Alessandro, aki rendszeresen az Olimpico környékén sétáltatja kutyáját, megtalálta az egyik meccslabdát. Vélhetően a 11-es rúgások során került oda, miután megpattant a kibaszott Holdon.

Szerencsére Pedro megúszta kisebb sérülésekkel végül (agyrázkódás, és egy vállficam), ráadásul a kamionban és a rakományban esett kárt is téríti a biztosító, így az IZGALMAS TÖRTÉNET jó véget ért.

De mi simán szoptunk a Napolitól és immáron 180 perce nem rúgott a csapat egy árva gólt sem. Csoda, hogy tizenegyesből sikerült betalálni.

Fos meccs, fos teljesítmény.

Ijesztő, hogy ez a legerősebb kezdőnk.

Csodálatos nap volt a tegnapi. Nem elég, hogy a kertemben áskálódva egy igen nagyméretű ciszternára(!) bukkantunk, ami lényegében megoldja a nyári öntözés problematikáját, de este még a férgeket is két vállra fektettük!

Nem tudom, tudtátok-e, de az Izé csapatának létrejötte is áskálódás, gyűlölködés eredménye. Egyszerűen nem tetszett nekik, hogy Milánó eggyel kulturáltabb felén az olaszokat favorizálják, ezért csináltak egy ellencsapatot, amiben mindenféle IDEGENEKET favorizáltak, ahelyett, hogy az olasz labdarúgás felemelkedésén dolgoztak volna. Nyilván nagyon büszkék voltak rá, hogy saját honfitársaik felett idegenekkel teletűzdelt zsoldoscsapattal arathattak győzelmet akkoriban, amikor ez még közel sem volt divatos vagy épp elfogadott!

Nos, a történelmi gyökereket most sem tagadták meg, mindent elkövettek, hogy a számukra legkedvezőbb módon, zárt kapuk mögött próbálkozhassanak méltatlan győzelmet aratni kedvenceink felett. Persze addig sikerült forgatni ismét az asztal körül, alatt és mellett a lapokat, amíg valóban zárt kapuk mögött játszhattak. Nyilván azt gondolták, hogy ha hazai pályán, teltház előtt is vereséget szenvedtek, akkor idegenben jobb volna teljes csendben játszani, hátha akkor van esélyük.

Nos, nagyobbat nem is tévedhettek volna!

A kerekasztal nagy stratégái ismét csak a szarkavarással voltak elfoglalva, így nem jutott elég figyelem a futballpályákra. Nem vették észre, hogy Sarri szétdohányzott tüdeje már nem tudja elég nyomással ellátni meglazult, nikotinkövektől nehézkes hangszálait, így nem tud elég hangosan üvölteni. Emiatt szenvedtünk a Milanhoz hasonló kiscsapatok ellen, és emiatt tudott a Lyon is győzelemmel távozni a saját stadionjából.

Sarri nyilatkozta is, hogy edzésen gyorsabban jár a labda, nem érti, meccseken miért nem.

Hát most kiderült!

A zárt kapus meccsek simán hozzák az edzések hangulatát, és legfőképpen az edzéseken tapasztalható csendet és nyugalmat. Ebben a csendben és nyugalomban Sarri reszelős hangja is távolabbra jut el. Végre Cuadrado is hallja, mit kéne csinálnia. Dybala sem botladozik tanácstalanul a labdában, Matuidi is tudja, mi is a feladata azon a nagy büdös focipályán.

És az is kiderült, hogy De Sciglio vélhetően tök süket.

A titok másik nyitja természetesen az, hogy a nézők spannolási együtthatója nem hat az ellenség játékosaira sem, így a nyugis játszogatás közben kijön, hogy egyszerűen jobb játékosokból áll a Juventus kerete!

Matuidi mulatságosan sok labdát szerzett, sőt, beadásából gól is született. Nyilván Sarri többször is figyelmeztett meccs közben, hogy mi is a dolga.

De Sciglio első labdaérintéséből megteremtette az ellenség számára a gólhelyzetet, vélhetően nem hallotta meg a Mester „Rúgd már picsán azt a rohadt labdát” kiáltását, amit tévénézők tízmilliói igen.

A győzelem különösen értékes annak fényében, hogy minden az izé kénye-kedve szerint történt: az üres stadion mellé kaptak egy bírót is, aki úgy gondolta, hogy a sárgalap csak a nézők kedvéért létező szórakoztató elem, ezért zárt kapus meccsen nem szükséges osztogatni. Kivéve CR7-nek, akit büntetésből sárgázott be, mivel GOAT-unk szóvá merte tenni, hogy lassan többet ül a fűben MINT EGY NYUSZI.

Az látszott, hogy az elmúlt időszak meccs nélküli gyakorlásain Sarri sokat beszélt a gyors labdajáratás fontosságáról. Néha már-már mulatságosan erőltetetten ment az egyérintős játék, kivéve, amikor igazán kellett volna, mert akkor azért még elbizonytalanodtak a srácok. De az egy- majd kétgólos vezetés birtokában a mieink magabiztosabbak, az ellenség játékosai pedig bizonytalanabbak lettek, így kényszerítőink jobban ültek, látványosabbak lettek! Hamarosan talán támadásépítésben is használjuk majd a gyors passzokat. Sajnálatos, hogy a meccs végén Ronaldo két helyzetet is elpuskázott, így nem tudott a Serie A egyedüli császárává válni.

Meghökkentő előnyére vált a csapatnak, hogy Pjanic nem lassította alibipasszaival a játékot, Cuadrado és Douglas Costa kettőse nagyon biztató volt. Cuadrado ismét jobbik arcát mutatta, két méteres becsúszását látva halkan felsikkantottam a tévé előtt.

Egyszerűen jobbak voltunk, na.

VÁRJUK SZERETETTEL A CSENDES POKOLBAN A LYONT!!!! (Bár akkor már lehet, hogy nem lesz zárt kapus a meccs. Reméljük.)