Büszkeség és balítélet

A BL-döntő után kifejezett felbaszott a Juve “It’s time to be proud” kampánya, mert úgy éreztem, hogy a 2. gól után széteső csapat elárult minket, és erre senki sem lehetett büszke (persze az oda vezető útra igen). A tegnapi meccs után viszont teljesen jogos a büszkeség: a Roma után a Juve is megmutatta, hogy az olasz focit nem lehet leírni: majdnem csodát tettünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A taktikai számháború nyertesei és vesztesei

Amikor a januári, Lazio elleni meccs előtt arról írtak az beharangozókban, hogy a Juve 4-2-3-1-es felállásban lép pályára, sokan voltunk, akik úgy gondolták, hogy csupán az újságírók szokásos, alap nélküli találgatásáról van szó. Különösen, hogy egyes játékosokat szokatlannak tűnő posztokra raktak a jóslatokban. Ehhez képest Allegri tényleg ezt a felállást alkalmazta, ráadásul fényes sikerrel. Január vége óta mindössze egyszer, a Napoli elleni kupameccsen állt fel a csapat eltérő hadrendben, de az akkori 3-4-3 nem is tűnt nagyon jól működőnek – ellentétben a 4-2-3-1-gyel. Szóval az új taktikával kapcsolatban nem is tévedhettünk volna nagyobbat! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szürpríz!

Amikor ősszel Asamoahnak sikerült úgy megsérülnie az ősszel, hogy sem a labda, sem az ellenfél bármelyik játékosa nem volt a közelében, nem gondoltam volna, hogy neki bármilyen szerepe lehet még a Juventusban. Sőt, abban a pillanatban azt sem tartottam volna túlzásnak, ha azonnal felbontjuk a szerződését, mert alkalmatlan az élsportra. Ehhez képest a hétvégi kupameccsen a csapat egyik legjobbja volt – de nem ez az egyetlen meglepetés, ami mostanában érhetett minket a klubbal kapcsolatban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….