Nem kell mindig jó fejnek lenni

Mai hír: Dani Alves aláírt a PSG-hez, ahol a juvés fizetésének nagyjából a dupláját keresi majd. És hogy még fokozza az elmúlt hetek gusztustalan viselkedését, amikor megkérdezték, mi a különbség a Juve és a PSG között, akkor ennyit mondott: “Az ambíció és a szervezettség. Itt minden jól szervezett.” És akkor az emberben felmerül, hogy még annál is nagyobb állatság volt ingyen elengedni ezt a patkányt, mint ahogy gondoltuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

És most mi legyen?

Biztos lehetne még agyalni a szombati döntőn, de inkább nézzünk a jövőbe! Bár még hivatalosan be sem indult az átigazolási időszak, a lapok tele vannak mindenféle találgatással, holtbiztosnak mondott értesüléssel. Mi részben ezekkel fogunk foglalkozni, abból a szempontból, hogy hogyan lehetne még versenyképesebbé tenni a Juventust. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi történt?

Szerintem még jó ideig nem fogunk magunkhoz térni a szombati döntő után, de pár dolgot kicsit letisztultabban látunk, mint közvetlen a meccs után. Hogy fordulhatott elő, hogy az eddig összesen három gólt kapó Juve négyet kap a döntőben? Hogy fordulhatott elő, hogy a második félidőben a pályán sem voltunk? Ezt próbáljuk kicsit értelmezni a hajtás után. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

The number of the be(a)st

Amikor a tavalyi bajnokságot értékeltem, a következőt írtam: “Az 1930-35 közötti Quinquennio d’oro után újra öt scudettót nyertünk, de ezúttal más a helyzet: akkor az utolsó bajnoki címnél lehetett érezni, hogy lezárult egy korszak. A következő bajnokságban a Juve csak 5. lett, és az 1949-50-es bajnokságig nem is sikerült újra elsőnek lennie. Most gyökeresen más a helyzet: az átmeneti évben is behúztuk a bajnokságot, sokkal jobb anyagi helyzetben van a klub, mint a versenytársak, a csapat tele van fiatal, vagy éppen ideális korban lévő klasszissal, vagy magas szinten teljesítő veteránnal. Azaz ma komoly esély van arra, hogy a sorozat tovább folytatódik.” Hát folytatódott! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A taktikai számháború nyertesei és vesztesei

Amikor a januári, Lazio elleni meccs előtt arról írtak az beharangozókban, hogy a Juve 4-2-3-1-es felállásban lép pályára, sokan voltunk, akik úgy gondolták, hogy csupán az újságírók szokásos, alap nélküli találgatásáról van szó. Különösen, hogy egyes játékosokat szokatlannak tűnő posztokra raktak a jóslatokban. Ehhez képest Allegri tényleg ezt a felállást alkalmazta, ráadásul fényes sikerrel. Január vége óta mindössze egyszer, a Napoli elleni kupameccsen állt fel a csapat eltérő hadrendben, de az akkori 3-4-3 nem is tűnt nagyon jól működőnek – ellentétben a 4-2-3-1-gyel. Szóval az új taktikával kapcsolatban nem is tévedhettünk volna nagyobbat! Egy kattintás ide a folytatáshoz….