Takarodjon mindenki!

Az utóbbi időben szerkesztőségünk megosztott lett, mint az ellenzéki összefogás. No, annyira talán mégsem, mert nem gyűlöltük meg egymást és nem vájnánk ki egymás szemét a tagdíjért folyó marakodásban (hiszen iszonyatosan sok pénzünk van, gyakorlatilag azon vetélkedünk, hogy ki tud többet a másik zsebébe tömni). De az biztos, hogy nem teljesen értünk egyet Pirlo és a csapat idei teljesítményének értékelésében vagy értékelési szempontjaiban.

Mondjuk értékelni még korai, hiszen van még néhány forduló, illetve egy meccset még a BL-ben is játszunk, de a vizes lepedőt már húzogathatjuk le-fel.

Elárulhatom, hiszen már korábban is leírtam, hogy én magam már az idény elején sem különösebben vártam, hogy bajnoki címet nyerünk. Igazából kezdetben még adtam neki egy kevés esélyt, majd az idő előrehaladtával beletörődtem, hogy lófaszt nyerünk mi, nem scudettót. Később volt időszak, amikor komolyan aggódtam a BL-helyek eléréséért is, hát ez nem múlt el, de mostanában azért bízom benne, hogy a top 4 azért meglesz.

Szerintem a tegnapi Verona elleni meccs után már felesleges számolgatni. Játsszunk, aztán lesz valami. A bajnoki címhez eddig is csoda kellett, de a játékunkat és az elkövetkezendő beosztást látva most már CSODA kell hozzá. A lemaradásunk nem behozhatatlan, de lássuk be, nem is reális, hogy behozunk mi bármiféle lemaradást.

De mielőtt elkezdenénk mindenkinek a kurva anyját gyalázni emiatt, nézzünk meg pár dolgot.

Akik tegnap a kezdőcsapatban kaptak helyet, azok jórészt inkább csereként szerepelnének a legtöbb meccsünkön. Hiányoztak: Dybala, Morata, Cuadrado, Danilo, Bonucci, Chiellini, Arthur.

Meg merem kockáztatni, hogy ha egészségesek, akkor közülük az alábbi játékosok kezdőként léptek volna pályára: Dybala/Morata (legalább egyikük), Cuadrado, Danilo, Bonucci/Chiellini (legalább egyikük), Arthur. Jé, nahát! Lényegében mindannyian.

A mostani kezdőnkből Bernardeschi, Ramsey, Bentancur, Kulusevski tuti padon üldögélt volna.

Tehát kiálltunk egy B csapattal. Méghozzá úgy, hogy ezek a játékosk alkották a kispadunkat: McKennie (beállt), Pinsoglio és Buffon (kapusok), Di Pardo (beállt), Dragusin, Frabotta, Fagioli, Rafia, Peeters, Capellini, Marques, Aké.

Hát baszki, én nem vagyok benne biztos, hogy mindegyikük nevét archoz tudta társítani Pirlo a meccs előtt. A kapusokon és McKennie-n kívül ezek a srácok mind ifisták.

3 naponta játszik a csapat. Január 30 és február 27 között 8 meccset sikerült lezavarni. A következő hónap sem néz ki jobban: újabb három nap pihenő után március 2 és április 3 között 7 meccset játszunk le, köszönhetően annak, hogy a Napolinak ugye mindent szabad, ezért az egyetlen hosszabb pihenőhétre is bekerült egy meccs.

Fizikálisan ki van fingva mindenki, NEM LEHET 3 naponta meccset játszani 100%-on. Ennyi sérülttel pláne.

Csak összehasonlításként: a 100 eurós étteremben bohóckodó Conte Alexis Sanchezt, Vidalt, Ashley Youngot és Darmiant küldte be CSEREKÉNT a Milan elleni meccsen. Ebből kettő nálunk kezdő lenne akkor is, ha egészséges az egész keret. Jelen helyzetben mind a négy. De ott volt a padon még Kolarov és Ranocchia is. 

Miről beszélünk akkor?

Tehát vannak problémák:

  • A kezdőcsapat nagy része sérült
  • Ha nem sérült senki, akkor is elég fosul van összerakva a keret, kevés a csatár, nincs normális középpályásunk, szélsőből sincs nagy merítés
  • Pirlonak nem volt ideje felkészülés során tesztelgetni
  • Ráadásul zéró tapasztalata van

De kérdezem én, hogy a fenébe tesztelgethetne bármikor is, ha a kispaddal tud kiállni? Nem Pirlo állítja össze a kezdőt, hanem az orvosi stáb. Pirlo bemegy a klubházba, jön Dr. Guiseppe és a kezébe nyomja azt a 11 felnőtt keretbe tartozó játékost, aki játszhat. Pirlo pedig ebből főz. És mivel eléggé kezdő, tény, hogy nem tud annyira kreatívan főzni, mint egy második világháborúban edződött 12 gyermekes anyuka.

Tehát én nem pontosan látom, hogy ki mit vár el Pirlótól.

Leszámítva azt, hogy mennyire elképesztő, hogy nem merte még senki megmondani CR7-nek, hogy NE RÚGJON TÖBB SZABADRÚGÁST. Egyszerűen döbbenetes. Nem is értem, hogy van képe újra és újra odaállni és elkúrni. Tegnap még az általam mélységesen rühellt (szegényke nem tehet róla igazán, nyilván nem szándékosna kurvabéna, de mostanra rettentően megutáltam) Bernardeschi próbálkozását is ezerszer szívesebben láttam volna. Tényleg, BÁRKI rúgja, csak ne CR. Picsába már.

Illetve ne feledkezzünk meg arról, hogy tegnap csak CR-en láttam azt, hogy megviseli az eredmény. Majdnem sírt a csávó. Annyira egyedül érezheti magát, hogy az elképesztő. Szsecszny mi a kurva anyját gondol, hogy rúg egy felszabadítást szögletre és utána vigyorog, mint a hülyegyerek, aki messzire tudta pöckölni a tejbegrízt a menzán? Kezdjen mostantól mindig Buffon, legalább őt megbírságolják istenkáromlásért, annyira hajtja a népet.

Ahogy korábban már kifejtettem, és mindig is ki fogok mellette tartani, hogy Allegrinek egy 5000 éves szerződést kellett volna az orra alá tenni, és lesni a kívánságait. Azt gondolom, hogy jelen helyzetben Allegrivel talán eredményesebbek lennénk (nem talán, biztos), ám az is tuti, hogy a szemünket kivájnánk minden meccs közben, olyan fos játékot játszanánk.

Ide vezet az az ostoba elképzelés, hogy “nem elég az eredmény, tetszetősen is kell játszani”. Lehet menni Spanyolországba, tessék, lehet menni! Ott van a tetszetős játék, ha rendelkezésedre áll Iniesta, Xavi, Messi, Puyol és társaik. Ha nem, akkor mondjuk 3-0-ra kitöm a Juve hazai pályán meg zsebrevág a PSG is. De mindegy.

Kellett neked ugrálni – mondhatnók.

Szerintem az olasz foci lényege az eredmény, ha tetszetős is, az csak kedves extra, de alapvetően nekem elég tetszetős egy győzelem ahhoz, hogy jól aludjak. Hiszen vannak mondatok, amik sosem hangzottak el: “Szép, hogy megnyertük a BL-t, de nagyon elégedetlenek vagyunk a döntőben mutatott játékunkkal, nem volt elég tetszetős, ezért jövőre új edzővel vágunk neki!” (Bocsánat, szinte hasonlót mondott a Bayern elnöke Guardiola kinevezésekor (szintet kell lépnie a csapatnak) még januárban, de aztán “beszopta”, mert Heynckes a nagy szintlépés nélkül is triplázott.)

Nézzük a dolgok jó oldalát: Sarrival már tuti kiesőzónában lennénk.

Tehát ha valakire mérgesek lehetünk akkor az a vezetőség. De nem vagyok benne biztos, hogy korona idején vannak nagy lehetőségek, iszonyat a veszteség és még meg kell(ett) szabadulni jó néhány ballaszttól. Jövőre talán sikerül néhány minőségi cserét végrehajtani, és talán nem is lesz ennyire időprésben az egész szezon, így egészséges kerettel lehet majd végignyomni minden sorozatot.

Ha Berna és Bekúr lelépnének, nem lennék nagyon szomorú, főleg, ha jönne helyettük Pogba és Locatelli. Előre Depay sem fájna, de engem Aguero 33 életéve sem zavar. De az álmodozást hagyjuk is a picsába.

Van még néhány rettenetes forduló, borzalmas az egész vergődést nézni a sok sérülttel, a nulla szurkolóval, a rettenetes bíráskodással (azért mi volt tegnap is a két sárga?! nevetségesen fújt a spori) együtt. Szurkoljunk a BL-helyek eléréséért, mert ha az nem lesz meg (és elég sűrű a mezőny, nem lesz könnyű), akkor nagyon (NAGYON!) rábaszunk.

De hát volt már rosszabb is. Fino alla fine! Szeretés!

Nápoly és Porto között

Amikor az Inter elleni vereség után ránéztünk a naptárra, a fenyegető balsors jeges ujjakkal markolt rá a zacsinkra. Ha akkor azt mondja valaki, hogy úgy készülünk a sorozat lezárását jelentő, Pacus Ferreira elleni lisszaboni meccsre, hogy egyetlen vereséggel és kupadöntősként utazhatunk el a festői szépségű spanyol városba, azt forrón a keblünkre öleljük, és elkísérjük a legközelebbi orvosi rendelőbe. 

Ezek az új labdák már a döntőre készültek, mi rúgunk bele először a BL-ben.

A nápolyi vereséggel lezárt győzelmi sorozat nemcsak az eredmények, hanem a kiegyensúlyozott és hatékony játék miatt is felélesztette a bajnoki reményeket, és bár ezek komoly ütést kaptak Chiellini helikopterezése miatt, azért nem mondható, hogy rossz helyzetből várjuk a felfele ívelő forma európai manifesztálódását. Amint a csapatba került a harmadik belső középpályás, a játékunk egyszerre let stabilabb és hatékonyabb, és ami még fontosabb, már tudjuk, mit akarunk csinálni a pályán. Februárban ezért már nem jár nyalóka Pirlónak, de végül összeállni látszik a dolog. 

Gondunk persze van szarásig, a szezon eddigi legjobb Juve-játékosa, Cuadrado például biztosan nem lép pályára, de még ennél is rosszabb, hogy Bonucci felépült, ezért ő meg igen. Ezeket a csapásokat ki kellene tudnunk hordani lábon, és meg is tennénk, ha végre mindenki a tudása és fizetése szerint tenné a dolgát a csapatban. Ez viszont sajnos egyáltalán nem garantált, és ezért nehéz esélyekről beszélni a portói meccs előtt. 

Nápolyban egyáltalán nem hozott le rossz meccset a Juventus, nem brillírozott a csapat, de tette a dolgát, csak az egyéni teljesítmények közül több sem nőtt fel a csapat szintjére. Ha pedig ezek között jobbára csatárokat találunk, akkor abban simán benne van, hogy kopaszra vernek. A Napoli, annak ellenére, hogy a második félidőben a 16-osáról is alig kandikált ki, megtette. A Gil Vicente pedig az elmúlt öt BL-meccsén egyetlen gólt sem kapott, más szóval nem tűnik esélytelennek arra, hogy nullán tartsa a Juvét, ha a csatárai hasonlóan lankasztó teljesítményt nyújtanak, mint Nápolyban. 

Ronaldo, a nápolyi vereség egyik főkolomposaként azt mutatta meg, mennyire kilátástalan, ha egy rossz Ronaldo dominálja a Juventus támadójátékát. Viszont a BL egyenes kieséses szakasza az ő játszótere, és lehetősége van megmutatni, milyen, amikor egy jó Ronaldo mozgása határozza meg az összes támadóharmadban eszközölt passzt. De itt sem egyértelmű a helyzet, mert tavaly a Lyon elleni szégyenletes kiesésnek ugyanúgy a felelőse volt CR, igaz, Sarri Juventusa nemcsak a lyoni meccsen, de még a fél évvel későbbi torinóin sem tudta, mit akar csinálni. Ronaldo nélkül pedig azért is lesz nehéz, mert Morata mostanában úgy játszik, ahogy féltünk tőle, hogy játszani fog, amikor visszatért. 

Ezt meg hagyjuk is

A jó BL-szereplés azért is lenne fontos, mert a dolgok éppen kezdenek jól alakulni, viszont még elég törékenynek tűnnek ahhoz, hogy egy rossz nemzetközi szereplés ne mérjen rájuk komoly csapást. Bizony, a Juventus még minden sorozatban harcban áll a végső győzelemért, a kupadöntőbe már bejutott, és a Szuperkupát is beszákolta. Nyilván nem emlegetjük a BL esélyesei között a csapatot, de ahhoz, hogy ilyen ütemben fejlődjön tovább a játéka, nagyon kellenek a BL-sikerek, sok önbizalmat adó győzelem, és közös meccsrutin. Demiral és De Ligt csak jobbak lesznek ennél, McKennie és Rabiot szintén, Chiesa meg főleg, és talán Bentancur is megnyugszik végre. Menni kell tovább minden fronton, gyűjteni a közös élményeket, és közben tudni, hogy a következő évek Juventusának az alapjait kell lerakni. Tele vagyunk fiatalokkal, akiknek óriási szükségük van arra a rutinra, amit csak BL-meccseken szerezhetnek, és a szerdai kezdőnkből 3-4 játékosnak az idei az első éve a BL-ben. 

El a kezekkel, percemberkék

Előre szólok, hogy karakteres vélemény lesz, SZÁNDÉKOSAN. Aki megsértődik, az bekaphatja!

Cancel kultúra – így nevezik azt a manapság sajnálatos és megvetendő módon népszerű jelenséget, amikor valakit, korábbi érdemeinek erőszakos elfelejtése mellett, egyszerűen megpróbálnak kitörölni az online és offline térből. Ez általában akkor történik, amikor egy közéleti személyiség vagy egy vállalat olyat tesz vagy mond, ami az éppen aktuális gondolati fősodornak nem felel meg. Ilyenkor a semmirekellő, az életben semmit el nem érő emberek összefognak (lásd pl.: bullying) és együtt ellehetetlenítik a kiszemeltet, örvendezve afelett, hogy végre hatalmuk lehet valami/valaki náluk nagyszerűbb vagy értékesebb felett.

Ne keverjük össze azzal, amikor valaki tényleg elítélhlető dolgot tett. A Bianconeri Blog mindig fontosnak tartotta az edukációt, ezért most is érzékletes példákkal próbálok segíteni: Adolf Hitler nem a cancel kultúra áldozata lett a háború végén, nem a bullying miatt lett öngyilkos, hanem azért, mert egy pszichopata állat volt, aki számos, objektív tényezők alapján eílítélhető dolgot tett.

Ezzel szemben Lana del Rey azért lett “cancellálva” 2020-ban, mert valaki kitalálta, hogy a művésznő dalai nem “erősítik” a nőket, és ezzel árt a női jogi (feminista) mozgalmaknak. Erre ő felsorolt jó néhány előadót, akik arról énekelnek, hogy a nők legyenek szexik és dugjanak akivel akarnak, aztán ezeknek mégsem szólnak be. Na, erre Lana del Rey rasszista is lett, mert véletlenül pont fekete énekesnőeket sorolt fel. A “nép”, annak klasszikus, minden gondolkodni képes embert taszító értelmében, ítéletet mondott. Ahogy Jimmy Fallonról is, akiről kikerült egy 2000-ben készült videó, amiben feketére festette az arcát, hogy Chris Rockot parodizálhassa. Chris Rock ugyanis fekete. Jimmy tehát rasszista és így elpusztítandó féreg!!!!! Ahogy JK Rowling, minden idők legsikeresebb (pénzügyileg legalábbis) írónője is, aki a gender tanulmányok terén nem minősült elég felvilágosultnak (kicsit utána kellett olvasnom, de valami olyasmi volt a baj, hogy szerinte vannak férfiak és nők, vagy valami hasonló, sajnos én sem vagyok eléggé naprakész).

Most hasonlóan semmirekellő percemberkék terveznek ítéletet mondani a Juventus legendájáról, Antonio Contéről.

Miért? Mert Conte elment az izéhez edzőnek, majd miközben alázatosan kiesett ellenünk a kupából, beintett Agnellinek.

Nézzük meg, miért is kapott Conte csillagot a stadion mellett:

  • Antonio 1991 és 2004 között volt a klub játékosa, lényegében egész “felnőtt” karrierjét a Juventusnál töltötte, innen is vonult vissza.
  • Ez alatt az idő alatt 47 bajnokok ligája meccsen, 296 Serie A meccsen, 2 Szuperkupa meccsen, 43 olasz kupameccsen és 4 Intertoto meccsen játszott a klub színeiben.
  • Ötszörös bajnok, egyszeres kupagyőztes, négyszeres szuperkupa győztes (bár csak kettőn lépett pályára), Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes, Világkupa és Intertoto kupa győztes.

Nos, az ezeken a meccseken és tornákon nyújtott 13 éves teljesítménye elismeréseként kapott csillagot a stadion mellett. Ezzel érdemelte ki.

EZUTÁN az történt, hogy a csapat a Serie B számüzetés utáni visszatérés utórengéseinek köszönhetően rossz útra tévedt. Ferrara, Zaccheroni, Del Neri váltották egymást a kilátástalanul játszó, és ennek megfelelő eredményeket produkáló csapat kispadján. Két HETEDIK hely után érkezett Conte hozzánk.

Én azt gondolom (talán egyedül vagyok ezzel), hogy hiába jött volna Murinnyó, Arzén Wenger, Guardiola az akkori Juve-kispadra, egyikük sem tudta volna azt elérni, amit Conte tudott: mai szemmel is kilátástalanul fos kerettel sikerült veretlenül megnyernie a bajnokságot, majd további két bajnoki címmel gazdagította a klub trófeagyűjteményét.

A védelemben szerencsére rendelkezésére állt a korai BBBC gárda, ám Buffon, Barzagli, Bonucci, Chiellini mellett De Ceglie, Grosso, Caceres vitézkedtek. A középpályán persze ott volt Marchisio, Pirlo és Vidal, ám ha cserélni kellett, akkor választhatott Krasic, Estigarribia, Marrone, Padoin és Pepe (<3) között. Támadásban a legendás Alex kapitány társai Borriello, Elia, Giaccherini, Matri, a sérüléséből lábadozó Quagliarella (4 gólt szerzett az egész idény során) és Vucinic lehettek.

El tudjuk képzelni erről a gárdáről, hogy bármilyen bajnokságot veretlenül nyerjenek meg? Mert én azóta sem igazán. Egy jó dobogó azért benne volt abban a csapatban, de a bajnoki cím nem.

Amikor ezt a sikert (és a további két bajnoki címet) elérte Conte, akkor már volt csillaga. De én azt gondolom, hogy amit edzőként elért, az szinte újabb csillagot ért volna. Nem nyert BL-t (olyan kupákban Tonyó, mint a szar), nem lett a csapat a világ legjobbja, de akkor és ott szerintem senki más nem tudta volna kirángatni a gödörből a Juventust – és ez annyira jól sikerült, hogy egy azóta is tartó sikertörténetet indított el.

Ja, hogy megsértődött és lelépett? Hálásak lehetünk ezért is, hiszen Allegri nálunk bizonyíthatta be, hogy a világ legjobb edzője.

Nézzük meg, miért NEM kapott csillagot Conte.

  • mert okos
  • mert kifinomult
  • mert elegánsan tud nyilatkozni és mindig úriemberként viselkedik (az előző kettő pontból következhetne)

Tehát ezek nem játszottak szerepet a csillag odaítélésében.

Amit Conte mostanában csinál, az nem elegáns. Persze, okádnivaló csicskaság, hogy elment az izé kispadjára. Persze, nem nyilatkozik lelkendezve mindig a Juventusról – ki nem szarja le? (Hiszen éppen az izé edzője.) Persze, beintett Agnellinek a kupameccsen – vélhetően iszonyatosan feszült, nyilván nyomot hagyott benne is, hogy elmondta a tíz eurós faszságát és azóta ezen röhög az összes Juventus-szurkoló.

Jelenleg Conte egy síró-picsogó lúzer képét festi magáról: 12 milliót keres, ami majdnem az ötszöröse annak, mint amit a második legtöbbet kereső edző kap (Fonseca 2,5 millióval követi). Megvettek neki mindent, amit kért a 100 eurós éttermébe (igaz, úgy tűnik, egy tizessel a zsebben ültek be, ugyanis kifizetni nem tudják például Hakimit a Realnak). Erre mit mond? Hogy ő nem kérte Eriksent – ami főleg az egyébként kiváló játékos Eriksennek a nagyobb probléma, hiszen elbaszódott a pályafutása egy picit. Illetve számon kéri a tiszteletet, ami nyilván az ő pályafutását tekintve elég nevetséges, lévén megugrotta a Lecce – Bari majd a Juventus – Izé váltást is, amiből egy pályafutásra általában egy is elég szokott lenni.

Ha valaki ekkora csomagot cipel, nem csoda, hogy néha kikel magából. Nyilván pszichésen megviseli a saját ostobasága.

De nem az történt, hogy bement a Juventus utánpótlás akadémiájára lemészárolni néhány gyereket. Egyszerűen egy pöcs. Vélhetően ez az energikus pöcsség tette igazi vezérré a pályán és a csapatunk kispadján is.

Anakin csillagát mindenképpen leszedetném!

Lehet nem szeretni, és el lehet ismerni, hogy amiket művel, az gáz. Ahogy ezt jómagam is teszem. De “cancellálni” azért nem kéne, az egy kellemetlen, neobolsevik találmány.

El a kezekkel Conte csillagától, csicskák.

Ui.: Sokakban felmerült az a kissé debil (elnézést) kérdés, hogy “akkor mostantól Conte bármit tehet, érinthetetlen legenda?” Nos, ahogy fentebb is írtam, bár nem ennyire egyértelműen, nem, nem érinthetetlen. Egyszerűen a mostani helyzet nem indokolja, hogy csillageltávolítós retorziókat foganatosítson a klub. De ha például Conte netán bajnok lenne a hullarablók brigádjával és az ünneplés hevében juve-mezt égetne vagy arra szarna, akkor természetesen méltatlanná válna a csillagra.
Kicsit olyan a picsogásokat olvasni, mint amikor 3 éves gyerekeket látok, akik anyukájukra kiabálnak, hogy “nem szeretlek!”, mert az anyukájuk nem adott nekik fagyit.