Nápoly és Porto között

Amikor az Inter elleni vereség után ránéztünk a naptárra, a fenyegető balsors jeges ujjakkal markolt rá a zacsinkra. Ha akkor azt mondja valaki, hogy úgy készülünk a sorozat lezárását jelentő, Pacus Ferreira elleni lisszaboni meccsre, hogy egyetlen vereséggel és kupadöntősként utazhatunk el a festői szépségű spanyol városba, azt forrón a keblünkre öleljük, és elkísérjük a legközelebbi orvosi rendelőbe. 

Ezek az új labdák már a döntőre készültek, mi rúgunk bele először a BL-ben.

A nápolyi vereséggel lezárt győzelmi sorozat nemcsak az eredmények, hanem a kiegyensúlyozott és hatékony játék miatt is felélesztette a bajnoki reményeket, és bár ezek komoly ütést kaptak Chiellini helikopterezése miatt, azért nem mondható, hogy rossz helyzetből várjuk a felfele ívelő forma európai manifesztálódását. Amint a csapatba került a harmadik belső középpályás, a játékunk egyszerre let stabilabb és hatékonyabb, és ami még fontosabb, már tudjuk, mit akarunk csinálni a pályán. Februárban ezért már nem jár nyalóka Pirlónak, de végül összeállni látszik a dolog. 

Gondunk persze van szarásig, a szezon eddigi legjobb Juve-játékosa, Cuadrado például biztosan nem lép pályára, de még ennél is rosszabb, hogy Bonucci felépült, ezért ő meg igen. Ezeket a csapásokat ki kellene tudnunk hordani lábon, és meg is tennénk, ha végre mindenki a tudása és fizetése szerint tenné a dolgát a csapatban. Ez viszont sajnos egyáltalán nem garantált, és ezért nehéz esélyekről beszélni a portói meccs előtt. 

Nápolyban egyáltalán nem hozott le rossz meccset a Juventus, nem brillírozott a csapat, de tette a dolgát, csak az egyéni teljesítmények közül több sem nőtt fel a csapat szintjére. Ha pedig ezek között jobbára csatárokat találunk, akkor abban simán benne van, hogy kopaszra vernek. A Napoli, annak ellenére, hogy a második félidőben a 16-osáról is alig kandikált ki, megtette. A Gil Vicente pedig az elmúlt öt BL-meccsén egyetlen gólt sem kapott, más szóval nem tűnik esélytelennek arra, hogy nullán tartsa a Juvét, ha a csatárai hasonlóan lankasztó teljesítményt nyújtanak, mint Nápolyban. 

Ronaldo, a nápolyi vereség egyik főkolomposaként azt mutatta meg, mennyire kilátástalan, ha egy rossz Ronaldo dominálja a Juventus támadójátékát. Viszont a BL egyenes kieséses szakasza az ő játszótere, és lehetősége van megmutatni, milyen, amikor egy jó Ronaldo mozgása határozza meg az összes támadóharmadban eszközölt passzt. De itt sem egyértelmű a helyzet, mert tavaly a Lyon elleni szégyenletes kiesésnek ugyanúgy a felelőse volt CR, igaz, Sarri Juventusa nemcsak a lyoni meccsen, de még a fél évvel későbbi torinóin sem tudta, mit akar csinálni. Ronaldo nélkül pedig azért is lesz nehéz, mert Morata mostanában úgy játszik, ahogy féltünk tőle, hogy játszani fog, amikor visszatért. 

Ezt meg hagyjuk is

A jó BL-szereplés azért is lenne fontos, mert a dolgok éppen kezdenek jól alakulni, viszont még elég törékenynek tűnnek ahhoz, hogy egy rossz nemzetközi szereplés ne mérjen rájuk komoly csapást. Bizony, a Juventus még minden sorozatban harcban áll a végső győzelemért, a kupadöntőbe már bejutott, és a Szuperkupát is beszákolta. Nyilván nem emlegetjük a BL esélyesei között a csapatot, de ahhoz, hogy ilyen ütemben fejlődjön tovább a játéka, nagyon kellenek a BL-sikerek, sok önbizalmat adó győzelem, és közös meccsrutin. Demiral és De Ligt csak jobbak lesznek ennél, McKennie és Rabiot szintén, Chiesa meg főleg, és talán Bentancur is megnyugszik végre. Menni kell tovább minden fronton, gyűjteni a közös élményeket, és közben tudni, hogy a következő évek Juventusának az alapjait kell lerakni. Tele vagyunk fiatalokkal, akiknek óriási szükségük van arra a rutinra, amit csak BL-meccseken szerezhetnek, és a szerdai kezdőnkből 3-4 játékosnak az idei az első éve a BL-ben. 

El a kezekkel, percemberkék

Előre szólok, hogy karakteres vélemény lesz, SZÁNDÉKOSAN. Aki megsértődik, az bekaphatja!

Cancel kultúra – így nevezik azt a manapság sajnálatos és megvetendő módon népszerű jelenséget, amikor valakit, korábbi érdemeinek erőszakos elfelejtése mellett, egyszerűen megpróbálnak kitörölni az online és offline térből. Ez általában akkor történik, amikor egy közéleti személyiség vagy egy vállalat olyat tesz vagy mond, ami az éppen aktuális gondolati fősodornak nem felel meg. Ilyenkor a semmirekellő, az életben semmit el nem érő emberek összefognak (lásd pl.: bullying) és együtt ellehetetlenítik a kiszemeltet, örvendezve afelett, hogy végre hatalmuk lehet valami/valaki náluk nagyszerűbb vagy értékesebb felett.

Ne keverjük össze azzal, amikor valaki tényleg elítélhlető dolgot tett. A Bianconeri Blog mindig fontosnak tartotta az edukációt, ezért most is érzékletes példákkal próbálok segíteni: Adolf Hitler nem a cancel kultúra áldozata lett a háború végén, nem a bullying miatt lett öngyilkos, hanem azért, mert egy pszichopata állat volt, aki számos, objektív tényezők alapján eílítélhető dolgot tett.

Ezzel szemben Lana del Rey azért lett “cancellálva” 2020-ban, mert valaki kitalálta, hogy a művésznő dalai nem “erősítik” a nőket, és ezzel árt a női jogi (feminista) mozgalmaknak. Erre ő felsorolt jó néhány előadót, akik arról énekelnek, hogy a nők legyenek szexik és dugjanak akivel akarnak, aztán ezeknek mégsem szólnak be. Na, erre Lana del Rey rasszista is lett, mert véletlenül pont fekete énekesnőeket sorolt fel. A “nép”, annak klasszikus, minden gondolkodni képes embert taszító értelmében, ítéletet mondott. Ahogy Jimmy Fallonról is, akiről kikerült egy 2000-ben készült videó, amiben feketére festette az arcát, hogy Chris Rockot parodizálhassa. Chris Rock ugyanis fekete. Jimmy tehát rasszista és így elpusztítandó féreg!!!!! Ahogy JK Rowling, minden idők legsikeresebb (pénzügyileg legalábbis) írónője is, aki a gender tanulmányok terén nem minősült elég felvilágosultnak (kicsit utána kellett olvasnom, de valami olyasmi volt a baj, hogy szerinte vannak férfiak és nők, vagy valami hasonló, sajnos én sem vagyok eléggé naprakész).

Most hasonlóan semmirekellő percemberkék terveznek ítéletet mondani a Juventus legendájáról, Antonio Contéről.

Miért? Mert Conte elment az izéhez edzőnek, majd miközben alázatosan kiesett ellenünk a kupából, beintett Agnellinek.

Nézzük meg, miért is kapott Conte csillagot a stadion mellett:

  • Antonio 1991 és 2004 között volt a klub játékosa, lényegében egész “felnőtt” karrierjét a Juventusnál töltötte, innen is vonult vissza.
  • Ez alatt az idő alatt 47 bajnokok ligája meccsen, 296 Serie A meccsen, 2 Szuperkupa meccsen, 43 olasz kupameccsen és 4 Intertoto meccsen játszott a klub színeiben.
  • Ötszörös bajnok, egyszeres kupagyőztes, négyszeres szuperkupa győztes (bár csak kettőn lépett pályára), Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes, Világkupa és Intertoto kupa győztes.

Nos, az ezeken a meccseken és tornákon nyújtott 13 éves teljesítménye elismeréseként kapott csillagot a stadion mellett. Ezzel érdemelte ki.

EZUTÁN az történt, hogy a csapat a Serie B számüzetés utáni visszatérés utórengéseinek köszönhetően rossz útra tévedt. Ferrara, Zaccheroni, Del Neri váltották egymást a kilátástalanul játszó, és ennek megfelelő eredményeket produkáló csapat kispadján. Két HETEDIK hely után érkezett Conte hozzánk.

Én azt gondolom (talán egyedül vagyok ezzel), hogy hiába jött volna Murinnyó, Arzén Wenger, Guardiola az akkori Juve-kispadra, egyikük sem tudta volna azt elérni, amit Conte tudott: mai szemmel is kilátástalanul fos kerettel sikerült veretlenül megnyernie a bajnokságot, majd további két bajnoki címmel gazdagította a klub trófeagyűjteményét.

A védelemben szerencsére rendelkezésére állt a korai BBBC gárda, ám Buffon, Barzagli, Bonucci, Chiellini mellett De Ceglie, Grosso, Caceres vitézkedtek. A középpályán persze ott volt Marchisio, Pirlo és Vidal, ám ha cserélni kellett, akkor választhatott Krasic, Estigarribia, Marrone, Padoin és Pepe (<3) között. Támadásban a legendás Alex kapitány társai Borriello, Elia, Giaccherini, Matri, a sérüléséből lábadozó Quagliarella (4 gólt szerzett az egész idény során) és Vucinic lehettek.

El tudjuk képzelni erről a gárdáről, hogy bármilyen bajnokságot veretlenül nyerjenek meg? Mert én azóta sem igazán. Egy jó dobogó azért benne volt abban a csapatban, de a bajnoki cím nem.

Amikor ezt a sikert (és a további két bajnoki címet) elérte Conte, akkor már volt csillaga. De én azt gondolom, hogy amit edzőként elért, az szinte újabb csillagot ért volna. Nem nyert BL-t (olyan kupákban Tonyó, mint a szar), nem lett a csapat a világ legjobbja, de akkor és ott szerintem senki más nem tudta volna kirángatni a gödörből a Juventust – és ez annyira jól sikerült, hogy egy azóta is tartó sikertörténetet indított el.

Ja, hogy megsértődött és lelépett? Hálásak lehetünk ezért is, hiszen Allegri nálunk bizonyíthatta be, hogy a világ legjobb edzője.

Nézzük meg, miért NEM kapott csillagot Conte.

  • mert okos
  • mert kifinomult
  • mert elegánsan tud nyilatkozni és mindig úriemberként viselkedik (az előző kettő pontból következhetne)

Tehát ezek nem játszottak szerepet a csillag odaítélésében.

Amit Conte mostanában csinál, az nem elegáns. Persze, okádnivaló csicskaság, hogy elment az izé kispadjára. Persze, nem nyilatkozik lelkendezve mindig a Juventusról – ki nem szarja le? (Hiszen éppen az izé edzője.) Persze, beintett Agnellinek a kupameccsen – vélhetően iszonyatosan feszült, nyilván nyomot hagyott benne is, hogy elmondta a tíz eurós faszságát és azóta ezen röhög az összes Juventus-szurkoló.

Jelenleg Conte egy síró-picsogó lúzer képét festi magáról: 12 milliót keres, ami majdnem az ötszöröse annak, mint amit a második legtöbbet kereső edző kap (Fonseca 2,5 millióval követi). Megvettek neki mindent, amit kért a 100 eurós éttermébe (igaz, úgy tűnik, egy tizessel a zsebben ültek be, ugyanis kifizetni nem tudják például Hakimit a Realnak). Erre mit mond? Hogy ő nem kérte Eriksent – ami főleg az egyébként kiváló játékos Eriksennek a nagyobb probléma, hiszen elbaszódott a pályafutása egy picit. Illetve számon kéri a tiszteletet, ami nyilván az ő pályafutását tekintve elég nevetséges, lévén megugrotta a Lecce – Bari majd a Juventus – Izé váltást is, amiből egy pályafutásra általában egy is elég szokott lenni.

Ha valaki ekkora csomagot cipel, nem csoda, hogy néha kikel magából. Nyilván pszichésen megviseli a saját ostobasága.

De nem az történt, hogy bement a Juventus utánpótlás akadémiájára lemészárolni néhány gyereket. Egyszerűen egy pöcs. Vélhetően ez az energikus pöcsség tette igazi vezérré a pályán és a csapatunk kispadján is.

Anakin csillagát mindenképpen leszedetném!

Lehet nem szeretni, és el lehet ismerni, hogy amiket művel, az gáz. Ahogy ezt jómagam is teszem. De “cancellálni” azért nem kéne, az egy kellemetlen, neobolsevik találmány.

El a kezekkel Conte csillagától, csicskák.

Ui.: Sokakban felmerült az a kissé debil (elnézést) kérdés, hogy “akkor mostantól Conte bármit tehet, érinthetetlen legenda?” Nos, ahogy fentebb is írtam, bár nem ennyire egyértelműen, nem, nem érinthetetlen. Egyszerűen a mostani helyzet nem indokolja, hogy csillageltávolítós retorziókat foganatosítson a klub. De ha például Conte netán bajnok lenne a hullarablók brigádjával és az ünneplés hevében juve-mezt égetne vagy arra szarna, akkor természetesen méltatlanná válna a csillagra.
Kicsit olyan a picsogásokat olvasni, mint amikor 3 éves gyerekeket látok, akik anyukájukra kiabálnak, hogy “nem szeretlek!”, mert az anyukájuk nem adott nekik fagyit.